A 2018. évben egy esztendőnyi kihagyás után ismét alkalmam nyílt a nyaralás semmihez sem fogható értékkel bíró tevékenységének hódolni, ezúttal pedig a francia Riviérát vettem célba, s bár a terveim szerint nem elsősorban a sörözés oltárán kívántam áldozni, mégsem maradtam kellemes főzetek hiányában az Azúr-part mentén.
A sörözéseket lényegében Nizza területén ütöttem nyélbe, ahol négy egység szolgáltatásait és felhozatalát élvezhettem, összességében kellemes benyomásokkal távozva onnan. A legtöbb helyszínen a francia újhullámosok mellett nemzetközi kézművesek színesítették a palettát, s bár a választékot nem elsősorban a ritkaságszámba menő főzetek tömkelege alkotta, valószínűleg minden sörszerető megtalálhatja a számítását a városban.
Az utazásom során viszont azt is be kellett látnom, hogy a legtöbb esetben nagyobb érdeklődéssel közelítek azon létesítmények felé, ahol a főszerepben a sör különféle testet öltései, nem pedig a különböző nyelveken ordítozó turisták hangorkánja áll. Az már csak hab a tortán, ha az előbbi helyeken a sörös felhozatal valóban kiemelkedő értékű, a figyelmet magára irányító és a sörrengetegben történő döntéshozatal nehézségének édes terhével megajándékozó.
Így esett, hogy a legkedvesebb, számomra akkor szentélyszerűnek ható helyszínt egy Antibes nevű városkában fedeztem fel, ahol az idővel való versenyfutás és a felhozatal bősége okozta döntésképtelenség akadályaival történő küzdelem az egyik legkedvesebb emlékképpé formálódott a nyaralás egyébként is kivételes élményei között.
FrauGruber No Need For Alarm (5,0%): Ananászlé-küllem, smoothie-szerű test látványa, rendkívüli benyomást kelt az ital már első blikkre is. Illatait természetesen a trópusi hangulatok uralják, legfőképpen mangó, vérnarancs és grapefruit metsző aromái. Ízvilága hasonlóan éles, narancshéjas, feketeribizlis, keserédes komlóleves, szalmásan malátás, karakteres, mégis könnyed, sűrű kortyok után kiáltó. Szimpatikus német főzet az újhullámos vonal képviselői közül.
Fuerst Wiacek Shuffle (5,2%): A kóstolások során a német vonalon haladok tovább, egy újabb ködös, shake-szerű, banánléhez hasonlatos préselt gyümölcsital benyomását keltő főzetet kortyolgatok, amely ezúttal is trópusi jegyeket csillogtat leginkább, s természetesen ízre is a könnyed, frissítően gyümölcsös, gyümölcshéjas karaktert domborítja ki. Akácos, szegfűszáras, virágos elemek vegyülnek a feszes, pattogós, grapefruitos, mangós jegyekkel, könnyedén csúszó, tartalmas ízélményt nyújtva a kitikkadt fogyasztók számára.
La Pirata Hard Decision (8,0%): Kellemes benyomást nyújt már a pohárba töltés során is, sűrű, olajos léptekben kerül elő, tetején pedig fahéjszínű habkéreg képződik. Illatai tömények, nagyívűek, mély szerkezetről tanúskodóak, melyek között a rumos, kávés, forró csokoládés és vaníliás jegyek törnek utat legkönnyebben maguknak. Kortyai be is teljesítik az aromák jóslatát, krémesek, selymesek és lágyak, mindez mennyeien csokoládés szerkezetben. Néhol kissé negédesnek hat ugyan, s a kelleténél magasabb hőfokon az alkohol lába is ki-kikandikál, mégis egy tagadhatatlanul minőségi, igen ízletes és tartalmas főzetről van szó.
Leffe Tripel (Triple) (8,5%): Úgy esett, hogy a sör elfogyasztásának napján egyéb vendéglátóipari egységek nyitva-tartása hiányában egy kisboltban vásárolt Leffét volt csak lehetőségem kortyolgatni, amely azonban még így is távol áll valamilyen sörpótló italtól, alapjában véve teljesen elfogadható főzet, nem beszélve arról, hogy eddig ez a típus hiányzott az általam tesztelt sörök repertoárjából. Egy újabb tag tehát a Leffe-család palettájáról, amely illatra kellemesen fűszeres, mézes, élesztős hangulatú, ízvilága pedig kissé vizes, lágeresen komlós, közepesen telt szerkezetű, a benne munkálkodó koriander és a keserédes narancshéj rafinériája azonban értékes pontokat ment meg a számára.
Hoppy Road Rock & Road (10,0%): Rumos kakaós, vaníliás illatok lengik körül a krémesen fekete testet, pörkölt malátás, nápolyis, étcsokoládés ízjegyek töltik meg tartalommal a sűrűn csordogáló főzetet. Krémesen lágy kortyait finom vanília bársonyos fűszeressége színesíti, remek imperial stout karakterét adva. A levezetés kissé savanykás, de összességében semmi probléma nincs vele.
La Pirata / Les Trois Mousquetaires Barcelona Tropical (6,5%): Barackos, mangós, zöld teás, virágszáras illatokat áraszt, igazi trópusi aromakombináció, míg ízre akácos, gyantás, grapefruitos, rebarbarás - hasonlóan gazdag tehát. Szerkezete közepesen telt, éles, ízvilágát kenyérhéjas, malátás jelleg tompítja. Visszafogott vérmérséklete alapján inkább amolyan ivós IPA, de a tartalmasabb fajtából.
Piggy Monstruous Fat Pig Stout Mexican Cake Edition (12,0%): A legjobb imperial oatmeal stoutokat idéző ital, frissen főzött, tejszínnel bolondított eszpresszós, kakaóporos, vaníliás bársonnyal bevont aromái is a lehető legjobb előjelei egy kimagasló értékű sörnek. S valóban, kortyai mázsás súlyúak, lassú léptűek, rumos csokoládés, shake-szerű, bourbon-vaníliás elemeket magába olvasztóak, mindemellett pikánsan paprikás, olajos eszenciákat is megcsillant a szirupos italköltemény, izgalmakból tehát nincs hiány. Igazi telitalálat a francia főzde kreációja, valóban méltó az elnevezéshez, felveszi a versenyt a hasonló szellemben fogant tengerentúli, vagy éppen skandináv főzetekkel is.
Boulevard Tank 7 Farmhouse Ale (8,5%): Minden elemében frissítő, egyben tartalmas ital gazdag jegyekkel, melyek közül illataiban a gyümölcsös, gabonás, tripeles jelleg, míg ízében a ropogós, malátás alapokon nyugvó, száraz lecsengéssel búcsúzó komlós hangulat érvényesül leginkább. Könnyedén kortyolható, a viszonylag magas alkoholtartalom ellenére üdítően ható, összetéveszthetetlenül belga karakterű főzet.
La Pirata Lab Nº 010 DDH IPA (7,4%): Barackos, vérnarancsos, grapefruitos jegyek áradnak a spanyol IPÁ-ból, amely illatra tartalmasabb, mint ízében, teltsége legalábbis inkább mérhető egy szimpla india pale ale-hez. Virágszáras, kenyérhéjas elemek összefonódása szolgáltatja az alapokat, melyeken narancshéjas, mangós elemek terülnek el, szerkezete pedig éles keretet biztosít a tartalomnak, amely a végkifejlethez közeledve egyre szárazabb és szögletesebb
Popihn Russian Imperial Stout (Chocolat/Vanille) (11,0%): Nem sok kétség fér az elnevezés hiteléhez, kakaós-vaníliás illatgörgeteg, komótos, olajos léptek, csokoládés ízfolyam - vérbeli francia imperial stout. Fagylaltszerű, selymes, krémes karakterét a vanília lágysága tovább finomítja, idővel pedig az ízek is megfelelően összeérnek, így alkotva egy, a hőfokához képest szinte visszafogott, de tökéletesen kerek és elképesztően finom russian imperial stoutot. Némi vadság és egy cseppet nagyobb ívű végkicsengés nem válna a hátrányára, de véleményem szerint így is abszolút telitalálat az ital.
La Pirata Lab Nº 009 Barley Wine (13,5%): Egy újabb La Pirata főzet, amely ezúttal árpabor formáját ölti, abból is a vérmesebb fajtát, ehhez mérten aszalványos, alkoholban ázó sárgabarackos illatokat csillant meg a must színű ital. Sűrű, mély test benyomását kelti, szerkezete azonban nem a legvaskosabb, amit valaha láttam, ehhez az alkoholfokhoz egy hajszállal nagyobb tömeg is elférne. Ízre nem rossz, de semmi kimagasló, továbbviszi az aszalványos hangulatot, mazsola, kevés rum, egyéb likőrök jegyei bújnak meg az édesen malátás, karakteresen komlós folyamban. A levezetést túlságosan száraznak érzem, de ezek csak az előzetes elvárásokhoz mérten meglévő apróbb eltérések miatti megjegyzések, összességében semmi ok a panaszra, nagypályás barley wine-hoz lehet szerencsénk a spanyol "laboratórium" jóvoltából.
La Débauche Good Mourning (6,0%): Kékszőlőlé-szín, bogyós gyümölcs-lekváros aromák, igen különleges IPA benyomását kelti. Frissítő, savanykás kortyai éretlen áfonyás, fanyar gyümölcsös jellegűek, egy könnyed, akácos komlós hangulattal. Ízletes francia itóka.
La Débauche Nevermore (9,5%):
A fotó ennél az italnál sajnos elmaradt. Kólaszínű teste nem a
legvérmesebb imperial stout benyomását kelti, mint ahogyan a szerkezete
sem az a masszív kőolaj-folyam. De ne szaladjunk ennyire előre,
illataiban a füsté a főszerep, egészen visszafogott, mégis határozottan
füstölt maláta adja a karakterét az aromáknak, s a hamus, pörkölt jelleg
az ízének is meghatározó vonása. Üres kávés, kissé vizes szerkezet, s
bár az ízjegyek valóban sötétek, nem valami végeláthatatlanul mélyek. Az
alkoholfok viszont nem tolakodó, így egészen könnyen kortyolható sör.
B06 Antibes Absinthe (5,6%): Egy fantasztikus dél-franciaországi településhez köthető főzet a helyi specialitás hírnevének öregbítésére, amely nevéhez méltó módon ánizsos jegyektől hangos, illatában legalábbis az abszint hangulata köszön vissza összetéveszthetetlen módon, s csak íze téríti vissza a fogyasztókat a sörök kasztjának jobban ismert ösvényéhez. Persze ízvilága is tartogat némi medvecukros, édesköményes karaktert, miközben testre eléggé vizes, mérsékelt súlyú. Ehhez a stílushoz, a különleges jellemvonások terepéhez talán jobban is illik egy visszafogott, sima, a maláta-komló-élesztő jegyeinek kiegyensúlyozott keverékét adó szerkezet. Bár nem vagyok nagy rajongója az efféle szellemben fogant söröknek, ezt az abszintos hangulatot kifejezetten szimpatikusnak találtam, már csak a főzde helyszínéhez kapcsolódó kellemes emlékek miatt is.
DuClaw Devils Milk (10,5%): Réz színű testében mézes mazsola, friss füge és karamell kekszes aromái lapulnak, belekóstolva pedig bátrabban jelentem ki, hogy számomra inkább brit karakterisztikájú az ital. Közepesen telt, dohányleveles, marmaládés, gyantás szerkezet, húzós, hosszan elnyúló, száraz, markánsan komlós levezetéssel. Nem különösebben kimagasló, de nem is kiábrándító, egyszerű vonalvezetésű barley wine.
