Struise Pannepot 2012 (10,0%): Csakúgy, mint a Pannepeut, a Pannepot is megvolt már korábban, most egy két évvel későbbi verzióját van szerencsém letesztelni, s így a Pannepeut után fogyasztva a kettőt némiképp össze is hasonlítani.
Színében egy sötétebb, majdhogynem feketés árnyalatot vesz fel, habja is nagyobb, ám ugyanolyan telt és krémes, mint az említett típusé. Az első meglepetés az aromái terén ér, mivel azok megérzésem szerint a savanykásabb, vadóc élesztős hangulat hiteles közvetítői. Eperlekváros, gyümölcsaszalványos, s egyszerre éretlen gyümölcsös jegyek szabadulnak fel, a fanyarság nagyobb foka véleményem szerint az utolsó cseppig kitöltött élesztő jelenlétének, na meg a kornak tudható be.
Íze is a fanyar irány felé halad, sós és édes, savanykás és óvatosan kesernyés jellemvonásokat egyaránt felvonultat, szilvalekvár, mazsola, némi karamell és marcipán, dohány képe is feltűnik, rendkívül színes tehát a forgatag, összességében azonban az érett, nem metszően, inkább lágyan fanyar, harsány élesztős karakter a fő mondanivalója ennek a példánynak, s a vibráló kavalkád mintegy tartalommal tölti meg a vaskos kontúrokat. Bebizonyosodott tehát, hogy a korábban kóstolt verziótól az évjáratbeli különbségek igen erőteljesen elválasztják az egyes változatokat, bár nem kevésbé fantasztikus, mindenképpen más főzetet csodálhatunk tehát ennek a típusnak a személyében.
