Struise Black Damnation II - Mocha Bomb

Struise Black Damnation II - Mocha Bomb (12,0%): A Black Damnation I és jelen Black Damnation II két egymást követő estén történő kóstolása remek alapot adhat az összehasonlításhoz, a helyzet tehát önmagáért beszél. Ami az összetevőket illeti, némi utánaolvasást követően megtudhatjuk, hogy a Black Albert ez esetben is alapját adja a sörnek, egészen pontosan 50 %-át szolgáltatja az italnak a kolumbiai kávébabon érlelt verzió. A másik felét egyenlő arányban a Hel & Verdoemenis Jack Daniels hordóban nemesített változata, valamint a Struise Cuvée Delphine nevű főzete teszi ki. Azoknak mondom, akik még velem tartanak, hogy ez utóbbi viszont a Black Albert Four Roses bourbon hordóban érlelődő típusa. Ez sokaknak elég is lehetne egyszerre, félig már én is elteltem magával az érzéssel, hogy hamarosan ezt a kavalkádot már a számban forgathatom meg. 

Az elégedettséget csak fokozta az a kinézet, amivel kitöltést követően örvendeztetett meg a fenevad. A démoni fekete testen csak egy szempillantás erejéig időzik a megszokott, fahéj és kakaópor színezetű bézs hab, megforgatva harsányan szórja félelmetes aromáit. Kávészirup, tüzes whiskey, bourbon vanília és megannyi elegáns csemege, nem kimondottan gyerekeknek való édesség. Ez hatványozottan igaz lehet az első kortyaira is, amik talán nem nagy meglepetésre az I-es verzió nyomán haladnak ízvilág tekintetében. A folyékony csokoládés, befőttszerű gyümölcsös vonal ez esetben is alapját képezi a főzetnek, a kávés hangulat, valamint az alkohol jobban kidomborodó, de semmiképpen nem kitüremkedő karaktere összetettebbé teszik a szerkezetet. 

Ha lehet, egy fokkal talán még férfiasabb ital, mint a Black Damnation I, legnagyobb erénye azonban a komplexitása, végtelen mélységei, zabolázhatatlannak tűnő, valójában inkább mérnökien megtervezett vadsága. Minden egyes korty felér egy robbanással, amint a csokoládéfagylaltra öntött cseresznyeszirup, a vaníliás kávé és a whiskey-vel megbolondított krémlikőr okozta ingerek vad ámokfutásba kezdenek. Színtiszta varázslat minden egyes perce. 

(Ratebeer link) 

Struise Black Damnation I - Black Berry Albert

Struise Black Damnation I - Black Berry Albert (13,0%): A Struise Black Damnation sorozatának bármely tagját régóta várt, kedves ismerősként fogadnám, kiváltképp, ha a történet egyik legelső szereplőjéről, a Black Albert fekete szederrel ízesített, egy évig portói hordóban érlelt változatáról van szó. 

A méretes palackból zubogva tör elő a kőolajszármazékokat idéző test, a bézs színben pompázó krémes habmező rétegei alól a természet ősi aromái hömpölyögnek; faforgácsos, ódon illatok találkoznak a földre hullott bogyós gyümölcsök erjedésig érett jegyeivel. Bársonyos étcsokoládé, édes vörösbor, datolya és bőr emlékképei versenyeznek intenzitásban; unalomig ismert változatosság. 

A földcsuszamlás menetrendszerűen érkezik a kompótszerű test ízjegyeinek megjelenésével, kirobbanó természete ontja magából a vaníliás krémesség keretein belül megmutatkozó szedres és cseresznyés, gyógynövénylikőrös, kakaós és forró csokoládés hangulatokat. A műalkotás jelleget azonban épp azok a stílusjegyek kölcsönzik az italnak, amiket egzakt módon meghatározni szinte lehetetlen; csakúgy, mint a sorozat általam ismert többi tagját, rabul ejtő karakter jellemzi. 

(Ratebeer link) 

Gulden Draak The Brewmasters Edition

Gulden Draak The Brewmasters Edition (10,5%): A klasszikus Gulden Draak whiskey-hordóban érlelt változatához lehetett szerencsém ezúttal, a whiskey típusáról az üveg címkéje nem tesz említést. Opálos borostyánszínénél festeni sem lehetne szebbet, s az efféle testnek kijáró habtakaró sem maradhat el a vizuális élmény teljesebbé tétele érdekében. 

A jól ismert, alapverzió által örök érvényűvé tett aromákat is örömmel üdvözölhetjük, a komplexitás bugyrai között itt-ott felfedezhetővé válik egy férfias vonalvezetésű, érett illatszerkezet is, így az aszalt sárgabarackos, szilvás és mazsolás, likőrrel töltött tejcsokoládé és krémes marcipán szövevényébe elegánsan vegyül egy karakteres, testesebb alkoholokat idéző, fahordós jellemvonás is. 

Íze szikrázóan egyedi, természetesen a normál Gulden Draak karakterisztikáját követő módon, az érlelés adta többlet itt is a likőrszerű édességfolyam és aszalványfergeteg adta határokon belül, a sejtelmesen megcsillanó, száraz lecsengésű, ír whiskey-t idéző, enyhén vaníliás fuvallatban keresendő. 

Úgy sejtem, a további érlelés csodákra lenne képes ezzel a palackkal, az ízek egy leheletnyit nyersek még, minél érettebb állapotában látnánk hozzá az elfogyasztásához, annál nagyobb élményekkel ajándékozna meg minket. Ez természetesen mit sem von le szinte semmihez sem fogható értékéből, felejthetetlen élmény minden egyes kortya. 

(Ratebeer link) 

Ellezelloise Hercule Stout

Ellezelloise Hercule Stout (9,0%): Masszív fekete ital, lágy és krémes habbal, sült húsos, vaníliás-tejszínes, erősen pörkölt, bőrszerű aromával. Bársonyos teste kiugrásmentesen közvetíti a pirított elemek minden egyes zamatát, telt ízei nagyszerűen idézik egy robusztus porter és testesebb dubbel jellemvonásait. Az alkohol mindvégig a háttérben marad, leginkább sejtelmesen édes jegyei színezik ki és lágyítják kissé a feszes kompozíciót. 

(Ratebeer link)