Ha sörről van szó, a legtöbben valószínűleg megkerülhetetlennek tartják az olyan városokat, mint Prága. Az igazat megvallva én sem szerettem volna kihagyni a pályafutásomból, bár arra is számítottam, hogy a közhelyszerű kapcsolat a sörrel nem feltétlenül eredményez majd kimagasló értékeket a sörélmények grafikonján, különösen, ha az emberfia ez esetben is a kézműves terepet tekinti elsődleges helyszínnek.
Mert hiszen a hagyományos cseh nedűk autentikus környezetben történő elfogyasztását hangulat vonatkozásában a kihagyhatatlan élmények közé soroltam, azonban arra is kíváncsi voltam, mit tartogat a cseh szcéna, ha azt a craft-tengely mentén kívánom sietve felfedezni. Erre voltaképpen egy szűk hét állt rendelkezésemre, Prága mellett ugyanis Český Krumlovba és Drezdába is elvezetett az utam a kirándulás időtartama alatt. Előbbi sörös élményekben nem részesített, Drezdában azonban egy ismerős hangulatú, a Ratebeer pontszámai alapján a város első számú sörboltjába látogattam el, ahol a választék bár nem volt minden képzeletet felülmúló, néhány üveg beszerzéséhez éppen alkalmasnak bizonyult, s a sörök helyben történő elfogyasztásának lehetősége tovább növelte a hely értékét.
Összességében azonban Prága miatt került sor az utazásra, s az ottani benyomások igen felemásra sikerültek, ha csak a blog tematikájának megfelelő vonatkozásokat veszem számításba. Jó néhány sörös hely kínálja ugyanis a portékáit, ahol még csak a palackok, vagy éppen csapok számára sem lehet panasz, a mennyiségi sörtesztelés szempontjából tehát aggodalomra semmi ok. Egy pár nap alatt azonban kissé egysíkúvá, túlságosan hamar kiismerhetővé vált a kínálat, amelyre a "középszerű" jelző talán erős kifejezés, én magam sem szeretném ekképpen jellemezni a számomra is igen kedves város sörös felhozatalát, az viszont biztos, hogy Prága nem feltétlenül a ritkaságok levadászásának legalkalmasabb terepe.
Ezt azonban korábban sem állította senki, én sem készültem ilyesmire, arról van szó csupán, hogy egy idő után ugyanazok a darabok köszöntek vissza mindenhol, amelyek önmagukban a legtöbb esetben megállták a helyüket, különösebb izgalmakat azonban nem tartogattak. Ez alól leginkább az a pár üveg volt kivétel, amelynek tartalma a négypontos határ átlépésére is képesnek bizonyult, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek sem cseh sörök voltak.
Ettől függetlenül egy prágai sörözésre mindig felejthetetlen élményként érdemes gondolni, az pedig már csak szerencse dolga, hogy az a néhány igazán kiemelkedő darab, amelyet pár hely kínálata magában foglalt, keresztezte-e már valamely sörtesztelő útját. Az enyémet a legtöbb esetben sajnos igen, így a nagyobb vadak elejtése most nem -, vagy legalábbis korábban már összejött, cserébe azonban jó pár új főzet kipipálásához nyújtott segítséget az idei prágai kiruccanás, melyeket az alábbiak szerint teszek közzé.
Beavertown Skull King (9,2%): Kellemesen kortyolható, ízletes imperial IPA, mely érett őszibarack, aszalt sárgabarack, mangó és egyéb trópusi nyalánkságok jegyeit viseli magán mind aromák, mind ízjegyek tekintetében. Selymesen csúszik, itatja magát, a kerekded elemek az utóízben öltenek kissé élesebb, férfiasabb, éretlen gyümölcsös karakterisztikát, egy markáns kesernye súlyát cipelve a hátukon.
(Ratebeer link)
(Ratebeer link)
Falkon Idiot IPA 14° (6,2%): Parfümös, virágillatú komlók aromái röppennek fel az aranyszínű főzet szivacsos, hófehér habja alól, gyümölcshéjas, lime-reszelékes, szegfűs jegyekkel hintve meg a levegőt. Kortyai feszesek, szigorúak, ízekben gazdagok, amiben a kenyeresen malátás, kelt tésztásan élesztős és természetesen a grapefruitosan komlós elemek egyaránt markánsan felfedezhetőek. Utóíze hosszú és mindvégig stabil szerkezetű, igen kiegyensúlyozott benyomásokat hagy tehát maga után az amerikai stílusú cseh IPA.
La Pirata Black Block Bourbon Barrel Aged (13,0%): Már a kitöltés során láthatóvá vált, hogy a kedvenceim közül való sörhöz lehet szerencsém a spanyol imperial stout személyében, a varázsszó pedig a bourbon, a hordóérlelés viszi ugyanis a prímet, legyen bármilyen is az eredeti verzió. A whiskey karaktere ez esetben olyannyira kidomborodik, hogy felülír mindenféle jellegzetességet, mellyel a főzet valaha is rendelkezett. Ez pedig az én világom, az ázott fadongák kókuszos-vaníliás, sós karamellás jegyei már alapból túlmutatnak a 4 ponton, ha pedig ehhez egy szinte tejszínesen lágy, csokoládékrémes, s az aromákkal teljesen önazonos ízvilág csatlakozik, a pontszámok sebesen növekszenek tovább. Egy pár mondvacsinált, általam egyébként igencsak jelentéktelennek tekintett körülmény, mint például a szénsavtartalom teljes hiánya, az alkohol ki-kilógó lába szolgálhatnak csak alapul némi pontszámlevonáshoz, összességében azonban a legjobb imperial stoutok között van a helye.
Matuška Stout (6,0%): Éjfekete ital bézs színű habkoronával, küllemre kifogástalan. Illatra sem rossz, leginkább pörkölt malátás, kávés, étcsokoládés aromákkal operál, kevés hamus, faleveles szárazság érzetét is meg-megcsillantva. Ízre viszont már teljesen eltér egy általam 4 pont körülinek elképzelt italtól, még ha az nem is az imperial fajtából való. A hype-ot tehát nem teljesen tekintettem egyértelműnek, miután az első kortyokat követően elemeltem a számtól a poharat. Stoutnak teljesen rendben van, bár kissé talán egysíkú, textúrája enyhén vizes, mégis szépen hozza a szükséges fekete hangulatokat, a "cold brew coffee"- érzést, a magas kakaótartalmú étcsokoládék jellemvonásait az ízében, de őszintén szólva semmi extra. Ha emlékezetem nem csal, nem egy ilyen kvalitású stouttal volt már dolgom, amelyek pontszáma azonban messze elmaradt e főzetétől. Mindezek ellenére lényegében hibátlan ital, a klasszikus vonalvezetésű stoutok jeles képviselője.
La Pirata Black Block (11,2%): És akkor következzen a kisebb testvér a spanyol olajszármazék-családból, melyről összegezve leszögezhető, hogy lényegében pont annyival marad el a bourbon-változattól, amennyit a hordóérlelés hozzátett a másikhoz. Ami nem kevés ugyan, de a bourbon már csak ilyen, egy efféle kiemelkedő főzetet is képes a csillagokig repíteni. Ugyanaz a komótosan csordogáló, olajos test, némi habréteggel azonban a tetején, s ugyanazok az elemi erejű, szirupos hangulatok mind az aromák, mind ízjegyei között. Cseppnyi kókusz és vanília még így, érlelés hiányában is felfedezhető a csokoládészirupos, aszalt szilvás illatok között, ízében pedig egy brownie-szerű, marcipános, kávés, étcsokoládés karakter köszön vissza. Sima kortyai megnyugtatóak, mégis kellően tüzesek, teltek, gazdagok, túlsúlyos vonalakkal megáldottak, mely kombináció csakis a legrokonszenvesebb, masszív imperial stoutok sajátja. Nem kérdés hát, hogy könnyedén ugorja át a négypontos határt.
Létající Chroust Milky Way (7,0%): Sima futású test, telt, erőteljes aromák, melyek a tejszín, vaníliasodó krémessége és az étcsokoládé, kávé sötétebb karaktere mentén formálódnak. A zabtól és laktóztól selymes és krémes, tejszerű az ital, a szerkezet azonban kissé elnagyolt, össze nem álló, az ízjegyek helyenként darabosak. Egyébiránt aszalt szilvásak, eszpresszósak és tejcsokoládésak, néhol pedig kartonpapírosak, kilógó alkoholos lábúak. Ettől függetlenül persze nem rossz, finom kis sweet stout.
(Ratebeer link)
Tiny Rebel Sugar Rush (8,0%): Igazi cukrászdai hangulat hordozója a főzet, mely önmagában a számomra legkedvesebb sörös benyomások egyike, már amennyiben az aromákhoz hasonlóan izgalmas, gyereklelkű, de kikezdhetetlenül masszív test társul. Ebben az esetben tehát az illatok parádésak, mogyoróvajas, porcukros, csokoládés-vaníliás fánkos, konzum szaloncukros karakter légi megformálói, izgatottan vártam tehát, mit tartogat az íze egy magamfajta édesszájú sörfogyasztó számára. A túlzottan desszertes karakter feloldásáról a meggy savassága hivatott gondoskodni, s a kortyok valóban inkább a befőttszerű, cseresznyehéjas, érett meggyes fanyarság irányába mutatnak, a szerkezet legalábbis inkább élénk és vibráló, mint olajos léptű behemót. Benne pedig finoman munkálkodnak a laktózos, kakaóporos, csokoládészirupos elemek, melyek parfümös, édességboltos elegye remek táptalajul szolgál a meggylészerű test megédesítéséhez, amely azonban még így is elmarad a szirupos, cukorban tocsogós élménytől, kissé kifinomultabb vonalat képviselve így a kompozíció. Ütős kombináció, fantáziadús, fanyar desszertital.
CREW Republic Roundhouse Kick (9,2%): Éjfekete színben kavarog a teltkarcsú ital, mérsékelt szénsavassággal, csokoládés, karamellás, diákcsemegés, fás illatokkal, s hasonlóan gazdag, mogyorós, aszalt szilvás, csokoládészirupos ízjegyekkel. Remekül megfaragott imperial stout, semmi meghökkentő, de a típus legjavát magában hordozza, példaértékű módon egyszerű, de nagyszerű.
Hanscraft & Co. Backbone Splitter (6,6%): Teaszínű testén hófehér hab, alóla pedig vadvirágos, narancslekváros, cukorszirupban ázott aszalt paradicsomos illatok röppennek fel. Olajos kortyai mangóhúsos gyümölcsösséget, grapefruitos kesernyét, akácvirágos, bodzás elemek tarka elegyét tartogatják. Kellő súllyal nehezedik ízlelőbimbóinkra, telt karaktere gömbölyű jegyek mézes folyamaként rajzolódik ki. Ízletes, markáns, izgalmas német IPA.
LaBieratorium F60 Paranoid IPA (7,2%): Teaszínű test, zöldes, malátás, halovány trópusi aromák. Kissé gyengécske, enyhén vizes, kekszes alapokon hagymás, szegfűszáras komlós jegyek szóródnak szét gyors egymásutánban, majd egy éles, száraz zárással tűnnek el hasonló sebességgel, csupán egy karcos kesernye lenyomatát hagyva maguk után. Így ad lehetőséget már maga a szerkezet is a világmegváltó jellemzésektől mentes kortyolgatásra.
AND UNION UNFLT Lager / Brewers & Union Unfiltered Helles Lager (5,0%): Az ipák és egyéb felső erjesztésű sörök világában történő hosszadalmas kalandozások után jól esik pihentetni kissé a sok esetben túlhajszolt ízlelőbimbókat, melyeknek olykor a kellő minőséggel nem párosuló, extravagáns jelmezbe bújtatott főzetek felejthető karakterének ostromát is állniuk kell. Itt van tehát ez a főzet, amely éppen annyit ígér, amennyit be is tud tartani. Szalmasárga színű testén hófehér habfedél pihen, kelt tésztás aromái alatt gabonás, élesztős jelleg jóleső egyensúlya ölt testet egy ideális szénsavtartalmú, édeskés szerkezetben. Valóban ízletes főzet.
Schoppe Black Flag (9,0%): Kávészínű teste alól ahhoz hasonlatos aromák áradnak, padláson aszalt szilva, pörkölt kávé illatjegyei alatt egy cseppnyi mandulás jelleg is meghúzódik. Íze már kevésbé izgalmas, mérsékelten testes, mondhatni kissé szellős, leginkább pirított malátás elemek túlsúlyát élvezi, lecsengése pedig olyannyira száraz, hogy lehullott falevelek hamuja sem lehetne szárazabb. Mindez egy imperial stout esetén nem hangzik túl jól, egyszerűen csak sörként kortyolva azonban egészen elfogadható a végeredmény.
Chris Banker / Insurgente / Stone Xocoveza Mocha Stout (8,1%): Krémes, tejszerű, ám tagadhatatlanul kissé vizes, szellős szerkezetben kelnek életre a téli fűszerek színes jegyei, melyek között a szerecsendióval főzött latte karaktere rajzolódik ki a legélesebben, egy csipetnyi vaníliával, fahéjjal meghintve. A test kissé vékonyka ugyan, így egy nagyobb mértékű intenzitás valószínűleg kikezdené, ez a fajta kavalkád még pont akkora súlyú, hogy a szerkezet is könnyen megbírja. Kávés, csokoládés, aszalt szilvás, kellemesen télies, összességében szimpatikus, inkább légies, mint mázsás súlyú ízvilág.
Great Divide Nadia Kali (6,3%): A sör legkomplexebb része feltétlenül az aromák között keresendő, egy igazi gyümölcsös, belga karakterisztika, az eperlekváros, aszalt sárgabarackos, mazsolás jegyekkel, melyek között egy különleges, vadvirágos, gyógynövényes vonulat is könnyedén felfedezhető. Ízre is változatos, kenyérhéjasan malátás alaphangulatú, mely réteg egy zselés cukorkás, narancshéjas, citromos teás fűszerezettséget kap, a kortyérzet azonban már kevésbé adja vissza ezt a nagyfokú összetettséget, bár kitűnően itatja magát, semmi különösebben zavaró tényező nem munkálkodik benne.
Sibeeria CocoChanel (4,7%): Éjfekete színű, tojásfehér habbal rendelkező cseh porter, az illatos fajtából, az étcsokoládés nápolyik, kókuszos étcsokoládék karamellás világából. Ízre is rendben van, e téren követi az aromák által megkezdett útvonalat, bár a szerkezet kissé véknyabb, az ízjegyek kissé élesebbek annál, mint ami egy ilyesfajta vaníliás, csokoládés ízvilághoz tökéletesen passzolna.
Matuška Apollo Galaxy (5,5%): Telt elemekbők építkező főzet mind aromák, mind ízjegyek tekintetében, a narancshéjas, mangóhúsos, trópusi vonalat igen intenzíven testesíti meg. Szerkezete sima, nem túl éles, szénsavasság tekintetében is visszafogott, kiegyensúlyozott karakterű. Kortyai zöld teásak, friss komlós hangulatúak, hosszan elnyúló, krémes kesernyével megtámogatottak. Bár a műfaj nem a kedvencem, ezzel az itallal semmi bajom sincs, igazán ízletes ivósör.
Sibeeria Oops! I did it again! (8,5%): Mélyarany színű cseh imperial IPA, egy édeskés színezetű, gyümölcsös komlóaromával, melyben leginkább az aszalt sárgabarack, rostos őszibarack vonalai formálódnak illatjegyekké, míg ízében a savanyúcukorka, grapefruit, narancshéj keserédes elemei vibrálnak. Telt kortyai megfelelő ívűek, tartalmasak, ízekben gazdagok, kissé éles, markánsan keserű levezetéssel búcsúznak. Szimpatikus ital, az imperial india pale ale-ek kevésbé vad változatának ízletes képviselője.
Falkon FALK:ON Imperial Stout (2017-) (8,2%): Éjfekete szín, piszkosfehér hab, tejszínes, kakaós, puha aromákkal. Ízre kissé szúrósabb, közepesen testes főzet, a szükségestől véleményem szerint magasabb szénsavtartalommal. Csokoládés, kávés jegyeit egy csipetnyi sós hangulat, aszalt szilvás gyümölcsösség járja át, idővel pedig a felsorolt komponensek összeérnek, kissé finomodik a szerkezet, egy plusz pontot eredményezve a sör értékelésénél az első kortyok alapján megajánlotthoz képest.
Falkon Stalker IPA (6,9%): Mézszínű főzet játékos aromákkal, virágos, gyümölcslekváros illatjegyekkel, zöld teás, narancslekváros, kekszes, malátás hangulatokkal az ízében. Közepesen telt szerkezet, élénk szénsavtartalom, hosszan elnyúló szegfűaromás, frissen vágott virágszáras kesernye. Semmi extra, középvonalas, de ízletes india pale ale.
Raven NO LIMITS Darjeeling IPA (6,2%): Nem az az aromabomba, némi akácos, teafilteres fűszeresség azonban érezhetővé válik forgatása során, s egy kellemes, dzsemes karakter is kiérezhető. Ideális szénsavtartalmú keretben kissé vizes, haloványan gyümölcsös, sárgabarackos elemek foglalnak helyet, majd egy száraz levezetéssel érnek véget. A kortyolással nincs baj, könnyedén szánkózik lefelé a frissítő ital, amolyan session-IPA jelleggel.
