Alaskan Smoked Porter 2012

Alaskan Smoked Porter 2012 (6,5%): Az alaszkai sörfőzde egészen mély, barna testű és bézsszínű habbal megáldott söre a füstölt porterek koronázatlan királyaként büszkén hirdeti címkéjén a tényt, miszerint a szerencsés sörivók egy, a kritikusok által adományozott megszámlálhatatlanul sok aranyérmet bezsebelő italt tarthatnak a kezükben. Az ismeretek fényében túláradó lelkesedéssel vetettem bele magam a feladatba, melyet a füstölt sörökkel kötött, nem túl erős szálakkal szőtt kapcsolatom és az amerikai kézműves söripar termékei iránti rajongásom közötti ellentét feloldása jelentett.

Az, hogy a típus példányai közül ezidáig nem sok akadt a horgomra, nem kizárólag az elérhetőség hiányának tudható be, amellett ugyanis, hogy nem egy széles körben elterjedt stílusról van szó, a bambergi modellel való találkozásom után nem mozgattam meg minden követ egy hasonló remekmű felkutatása után. Valószínű, hogy a műfaj sajátosságaiból adódóan kevés az olyan ember a világon, aki egy mindennapi ivósörként tekint az efféle főzetekre, az viszont egy lelkes sörtesztelő részéről szinte elfogadhatatlan lenne, ha tapasztalati anyaga kimerülne az Aecht Schlenkerla-család egyik régen kóstolt darabjával...

Illata egy jól ismert, pörkölt malátás hangulatú porter karakterét eleveníti meg, melyhez csak pár fázissal később csatlakozik egy égetett faháncsos, tölgyfás, kissé sós és füstölt húsos aroma. Az illatjegyek között ez esetben is ott bujkál egy édeskés, kávés vonulat, mely kissé finomítja az összképet, ami azonban csak belekóstolva válik igazán kiegyensúlyozottá. A füstös pörköltség foka ugyanis épp ideális ahhoz, hogy ezt a jellemvonást anélkül tudjuk a sör lényegi elemének tekinteni, hogy az összes többi komponens statisztaszerepet játszana az előadásban. 

Ugyan robusztus, masszív darab, a csípőskés szénsavasság és a kezdeti intenzitás után kisimul a szerkezet, és egyre befogadóbbá válunk az ízjegyek iránt, melyeket egyébként egy karakteresebb porter, vagy éppen stout esetén is örömmel fedeznénk fel azzal a szinte üdítő különbséggel, amit a tölgyfacsipszes pörköltség pikáns vonulata csempész az italunkba.

Jellemvonásainak az érlelés következtében történő változása újabb tesztelés alapját képezhetné, biztos vagyok benne, hogy az idő ez esetben csak nemesítené a fenséges testet... 

(Ratebeer link) 

Mikkeller U Alright?

Mikkeller U Alright? (4,8%): Belga vad ale tekintetében nem túl tágas a tapasztalataim tárháza, kénytelen voltam hát az általam eddig kóstolt típusok stílusjegyei által behatároltan szemügyre venni a Mikkeller főzetét, mely illatra leginkább egy amerikai stílusú pale ale-hez hasonlít, ízében pedig hasonlóan komlóközpontú alkotások jellemvonásait testesíti meg. Piszkos narancs színű, halványan átlátszó testére szappanszerű, fehér hab telepszik, vizuális élményként sem utolsó jelenetet örökítve meg. A száraz kezdéshez citromos, bodzás, fanyar gyümölcsös és mindenekelőtt gyantás, fenyős ízjegyek csatlakoznak, összességében egy pengeéles réteget képezve vékony, ám gömbölyded malátás alapjain, melyet fanyar, élesztős fátyol homályosít. Érlelt vonások, komoly karakter, ugyanakkor üde és frissítő jelleg adják lényegét a sörnek. 

(Ratebeer link)

Radeberger Pilsner

Radeberger Pilsner (4,8%): Egy sörszerető ember számára kevés hangulatosabb dolog van annál, mint amikor kedvenc italát saját maga szervírozhatja - egy kis átéléssel - a megtévesztésig hasonló módon ahhoz, mint ahogyan kedvenc sörivő helyén hozzájuthat. Ebben a konkrét esetben ez szinte tökéletesen megvalósul, Radeberger sörünk ugyanis csapolás után foglalja el helyét poharunkban, így produkálva egy igen selymes textúrát egy légiesen könnyű, krémes habkoronával. 

Íze egyébként, csakúgy, mint illata, határozott élesztős karakterrel bír, melyhez egy jól kivehető és remekül kapcsolódó komlós befejezés társul. A folyékony kenyér kifejezés egyik könnyed hangvételű megtestesülése (ez a hordó tartalmának csökkenésével és ezzel párhuzamosan a szénsavtartalom gyengülésével egyre nagyobb mértékben lesz igaz), mely kiszereléséből is adódóan módfelett itatja magát, ennek lényegében csak az egyre növekvő véralkoholszint szabhatja gátját. 

(Ratebeer link)

Mikkeller Beer Geek Brunch Weasel

Mikkeller Beer Geek Brunch Weasel (10,9%): A sör főzése során felhasznált alapanyagok származásával kapcsolatban valószínűleg mindenki rendelkezik a szükséges információkkal, ezért felesleges lenne ecsetelnem a címkén szereplő emlős kötődését italunkhoz. Mivel a sorozat egyéb szereplőihez korábban már volt szerencsém, ezért meglehetősen konkrét elvárásokat támasztottam az ízélménnyel kapcsolatban, melyek középpontjában természetesen a kávé, mint lényegi elem jellemvonásainak latolgatása állt.

Megjelenés tekintetében a szokásos imperial stout tulajdonságokat eleveníti meg, motorolajszerű sűrűség, éjfekete szín és kakaó barna hab tökéletes egyvelege alkotja kinézetét. Illata száraz faháncs és falevelek, különleges fűszerezésű, édesített kávé aromája, az utóbbi összetevő jelenléte tehát különösebb szakértelem nélkül is könnyűszerrel megállapítható - ízének selymes, olvadékony és szikrázóan intenzív, pikáns bevezetője, majd szénné égetett cukorkás, keserédes, fás, és kávészemekkel körbeszőtt jegyei azonban önmagukban nem igazolják kellőképpen a felhasznált alapanyag exkluzív jellegét.

Szakavatott kávéfogyasztók valószínűleg elismerően csettintenének a cibetmacska névjegyének felbukkanása láttán, a sör-ínyencek azonban minden bizonnyal egy fajsúlyos, különleges és semmihez nem fogható sör körvonalait vélik felfedezni fogyasztása során, aminek minden egyes fázisa egy gasztronómiai élmény, legyen szó a karcosan megkapó illatokról, vagy éppen a megnyerően induló, szigorúvá fejlődő és mégis tökéletesen kerek, masszív ízélményről. 

 (Ratebeer link) 

Brewdog #MashTag

Brewdog #MashTag (7,5%): Gesztenyebarna színében rubin reflexek csillannak meg, szivacsos szerkezetű, bézs színű habjának pórusai közül porcukros kakaópor, metsző komlóaroma, ánizs és élesztő illata szűrődik ki. 

Közepes, a kategóriához mérten megfelelő teste fanyarédes ízjegyekkel telített; csípőskés kezdet, kakaós krémesség, pirított magvas csipkézettség, fás és hamusan kesernyés zárás jellemzi. A specialitásának tekinthető földimogyoróágyon történő és tölgyfacsipsszel feljavított érlelés eredményének karakterisztikája hangulatában nyomokban felfedezhető, azt azonban nem állítanám, hogy a címkéjén szereplő információk ihlette sugallat nélkül is levontam volna ezt a halovány következtetést. 

(Ratebeer link)