De Molen Hemel & Aarde

De Molen Hemel & Aarde (10,0%): Koromsötét, a felszínen kissé átlátszó színű, sima állagú testét kezdetben pezsgő szénsavtartalom borzolja, az így előálló bézs habnak azonban percek alatt nyoma vész. Mivel a címkén szereplő információk és egyéb források alapján már értesülhettünk róla, hogy a sör egyik kiemelkedő összetevője a Bruichladdich-maláta (már amennyiben itt vélhetően a Bruichladdich készítéséhez felhasznált gabonáról van szó), a whiskys hangulat előtörését készpénznek vehetjük, azt azonban inkább az erre utaló adatokból, semmint a gabonapárlatok terén szerzett jártasságból állapíthatja meg a magamfajta sörszerető közönség, hogy ez esetben a márkanév hozadéka az erősen füstös jegyek jelenléte a főzetben.

Amennyiben így készülünk, nem fogunk csalódni akkor, amikor az édesen lágy, vaníliás zamatok helyett egy nagy adag tőzeges, hamus, pácsós aroma csap arcul bennünket. Vad, földes és fás illatok kúsznak fel a szaglójáratainkba, kissé próbára téve az óvatlan fogyasztó felkészültségét a marcona bevezető utáni ízhatásokat illetően. Akik azonban örömmel állnak a kihívás elé, nem várt élményekkel gazdagodhatnak, amikor a több fronton támadó faháncsos, dohányos, hamuszerű és sülthúsosan fűszeres fergeteg ellenállhatatlan egyvelegét alulról egyenlíti ki egy Black Alberthez hasonló túlérett cseresznyés, feketegyümölcs-kompótos likőrszerű kávéfolyam. 

Igazi ízkavalkád robban szét a szánkban, melynek valódi lénye megfejtéséhez minden egyes korttyal közelebb kerülünk, teljesen azonban valószínűleg soha nem érthetjük meg zseniális összetettségbe burkolózó jellegét. 

(Ratebeer link)

Emelisse Crème Brulee Stout

Emelisse Crème Brulee Stout (8,0%): Az előző Emelisse főzethez képest ez a darab már az illatából ítélve is a különlegesebb stílust képviseli, pohárba töltés után éjfekete, szinte átlátszatlan színű testére telepedő cappuccino-szerű habja alól rendkívül megnyerő aromák szállnak alá. 

Ezek között a hangsúly mindenekelőtt a vanília különböző árnyalatain van, melyek egy két szippantás erejéig össze-össze ugranak egy angolosan malátás illatnyalábbal, végül azonban győzedelmeskednek a műfajidegen aromákon - már amennyiben a créme brulée-illatorkánt egy imperial stout esetében nem tekintjük annak. Különleges főzet lévén nyilván nem, így ezt a szakaszt mindenképpen a javára írhatjuk sörünknek, jómagam azonban továbbmennék, és egyenesen fantasztikusnak nevezném az általa árasztott hangulatokat. Egy régi ismerőst, a Mikkeller Beer Geek Vanilla Shake-et juttatja eszembe, a kellő hőmérséklet és levegőztetés mellett legalábbis egészen elegáns jegyeket csillogtat meg, és immár a kezdetben csak remélt testesség biztos tudatában élvezzük az erős alapokon porcukorszerűen végighintett leheletvékony, de annál intenzívebb kakaós, csípős vaníliás és tejszínhabos aromakoronát. 

A fűszeresség az ízének is szimpatikus velejárója; a kellően testes, pörkölt malátás, kávés alapokat ügyesen korbácsolja fel a bizsergető szénsavtartalom, izgalmas környezetet képezve a dohány, a pikáns vanília jelenlétének és a hatalmas terjedelménél fogva komótosan búcsúzó keserű étcsokoládés zárásnak. 

Bár az általam legkevésbé tolerált sörtípusok azok, melyeknél a cukros és alkoholos édesség vékonyka és semmitmondó, vizes testhez kapcsolódik, ez ebben az esetben még véletlenül sincs így, éppen ezért nem fogom erre a sörre azt mondani, hogy túlságosan édes, amellett, hogy nyilvánvalóan az. Aki tehát az ilyesmit nem szereti, kerülje... Aki azonban vevő a kifinomult édességre, melynél a szimpla cukrosság helyett egy megbolondított változat kerül előtérbe, amit ráadásul kielégítően tompít a nyers keserűség ellenakkordja, az ne sajnálja érte a pénzt! 

(Ratebeer link)

De Molen Hel & Verdoemenis Bunnahabhain

De Molen Hel & Verdoemenis Bunnahabhain (12,0%): Rendkívül megnyerő küllemű, waxszal bevont üvege igazi különlegesség jelenlétét fémjelzi, aminek bizonyosságáról a továbbiakban remélhetőleg magunk is meggyőződhetünk. Kitöltve a közepesnél valamivel testesebb ital képe formálódik ki a konyakos pohárban, tetejére egy vékonyka habfoszlány feszül. Legnagyobb specialitása valószínűleg illatában érhető tetten, ami azonban nem feltétlenül a szó legnemesebb értelmében értendő. 

A Bunnahabhain whiskykkel való közeli ismeretségem hiányában tapasztalati anyaggal ez esetben nem tudok szolgálni, mindenesetre a hivatkozott scotch presztízséből eredően valamiféle magasztos nedű testet öltésére bátorkodunk számítani. Azt nem állítom, hogy az előzetes számításainkat gond nélkül húzzák keresztbe az illatok terén produkált benyomások, ha ugyanis ezt mondanám, azzal óhatatlanul is megvillantanám a füstös stílusú, haragos whiskyk terén meglévő járatlanságomat. Ami számomra kémiaszertár és orvosi rendelő illatmolekuláinak körvonalazódása, másnak esetleg a gabonapárlat tőzeges füstösségének elegáns megnyilvánulásai. Aki pedig nem viseltetik elutasítóan az újdonság erejével bíró hatásokkal szemben, ezt a bőr, dohány, sötét szójaszósz és szalonnasütés hamujából táplálkozó illatáradatot mindenképpen pozitívumként könyvelheti el. 

Füstösen édeskés jellege csak az idő előrehaladtával tolja előtérbe az alkohol erőteljes jelenlétét, a whiskyzés hatása azonban kezdetben nem annyira az erejétől, mint inkább a minden receptornak szerepet osztó, összetett ízhatást produkáló, félhomályos lényét csak apró kortyonként előadó karaktere által válik érezhetővé. 

Talán nem a legkifinomultabb, de mindenképpen az egyik legmarkánsabb ízélményt eredményező érlelés, ami sörrel történhet. 

(Ratebeer link) 

De Molen Kopi Loewak

De Molen Kopi Loewak (11,2%): Olajos, ám leginkább közepesen telt, nem az a motorolajszerű főzet. Vékonyka, tört fehér habot gerjeszt kitöltés után, ami egy keskeny gyűrű formájában marad meg a továbbiakban. Az illata lenyűgöző, a kávé szerelmesei most érezhetik igazán, hogy élnek, ilyen aromákkal szembesülve még Frei Tamás is a levegőbe csapna. Őrölt kávészemek pörkölt hangulata járja át a levegőt egy cseppnyi alkoholos fűszerességgel párosulva, száraz faháncs és fekete föld jelenléte érződik, mely komponensek illatának intenzitása a hőmérséklet emelkedésével egyenes arányban növekszik. 

Lényegében szénsavtartalom nélküli kortyok következnek ezután, desszertszerű, olajos testét zamatos kávészemek ízhatása tölti meg egészen különleges tartalommal, ami percek múlva is a garatunkban tevékenykedik. Krémes puhaság és kezdetben igen visszafogott, szinte észrevehetetlen alkoholos szál élesíti a képet, hogy aztán lenyelve egy megfejthetetlen, ételszerűen tartalmas és összetett ízvilágú kép rajzolódjon ki, aminek a középpontjában nyilvánvalóan a kávé pörkölt malátás, karcosan kesernyés jellege áll, az ízek viszont mindeközben olyan helyeken és formában bukkannak fel, ahol és ahogyan nem minden esetben szembesülünk élményekkel sörözgetés közben. 

(Ratebeer link)