De Molen Larie & Apekool

De Molen Larie & Apekool (11,0%): Az meglehet, hogy szerencsésen választok, de ha egy gyártó kínálatában olyan darabok lelhetők fel, mint az eddig a De Molentől kóstolt sörkülönlegességek, lényegében nem is érdekel, ha nem minden üvege ennyire fantasztikus. Bár voltaképpen akár azt is el tudom képzelni, hogy mindegyik az.

Amellett, hogy az egyes sörök közötti sikeres különbségtételhez nem éri meg analfabétának lenni, a címkék uniformizált dizájnja meglehetősen sokrétű információt tartogat az arra fogékonyak számára, a palackozás dátumától a keserűség fokán át egészen az ital színskálán elfoglalt pozíciójának mértékegységben kifejezett helyzetéig. A "beltartalom, és nem a külsősegek a lényeg"-típusú marketingszöveg ez esetben nem csak vaktöltény, ha ilyen minőségű és hasonló kaliberű sörök esetén hallanám e szavakat, valószínűleg hitelesnek is hangzanának. De talán térjünk is rá a lényegre, ami a viaszkupak alatt rejtőzik. 

Telt, kávés színű teste tejszerűen csordogál a pohárba, tetején pedig a szénsavmolekulák összefogódzkodását követően szégyenlős habgyűrű képződik. Annyit azonban leszögezhetek, hogy ehhez fogható illattal ezidáig nem sok tesztalany büszkélkedhetett, már az kellemes perceket okozhat, ha a pohárban forgatva megpróbáljuk behatárolni az aromák természetét. Az elsőként felbukkanó finomszemcsés réteg tejszínes kakaó, kókusz-és faforgács, finom fűrészpor és vanília aromáját hordozza magán, alatta pedig egy árnyalattal markánsabb, kávés, enyhén füstös és fahordós karakter tűnik elő. Folyamatában érezve hozzám hasonlóan még a leginkább hozzá nem értő orr is whisky megtestesülését véli felfedezni, ami egyszerűen lenyűgöző. 

Szénsavmentes jellege szinte elvárás egy hasonló formátumú ital esetén, a kortyokat már azok kezdeti pályája során is gazdagnak, informatívnak és összetettnek érezzük. Való igaz, itt minden egyes fázisnak története van, kezdve a nyelvünk hegyén vibráló lekerekített és ártalmatlan szénsavmolekulák által bevezetett likőrösen édes és testes keretben felvonultatott folyékony étcsokoládé, kávé-, vanília- és kakaóbab jelenlététől a fás, amolyan grillezés során keletkezett hamuszerű karcoktól a kőkemény, füstös, whisky-s jegyekkel utóízében. Top 10-es alkotás. 

(Ratebeer link) 

Flying Dog Pearl Necklace

Flying Dog Pearl Necklace (5,5%): Ha már különleges sörök, és jó pár korábbi tesztalany, a lehetőség felmerülésével elérkezettnek láttam az időt egy osztrigával ízesített sör elfogyasztásához a Flying Dog főzde hathatós közreműködésével. Színre és illatra egy angol-ír típusú stout jegyeit hordozza magán, fekete testén szivacsos habfedél pihen meg egy keveset, alóla pedig pörkölt gabonák szalmás szárazsága kandikál ki.

Belekóstolva aztán tovább szövődik a stoutos karakter összetettsége, ahogy a vékony étcsokoládés és enyhe kávés komponensek a korty elején és közben selymesen olvadnak össze a lágy testben. A herkentyűs hangulat leginkább a végjáték során, az utóízében érhető tetten, amint az osztriga megfoghatatlan karaktere sejtelmesen krémesíti, füstöli, sózza, vajazza meg a stoutos alapokat, ahogyan éppen a fantáziánk szeretné. Ezt a folyamatot tehát leginkább a specialitás tudatának ténye színesíti meg ennyire, az viszont kétségtelen, hogy a különleges összetevő diszkrét bája óhatatlanul is sajátja e főzetnek. 

Minden bizonnyal nagyszerű kísérője lehet a tengeri ételeknek, leginkább persze a főszereplő fonálkopoltyúsnak, attól azonban távol állok, hogy ezt gyakorlati tapasztalatokkal igazoljam. Jómagam megelégszek a ténnyel, hogy a jó öreg Flying Dog egy újabb gyöngyszemét kortyolgatom éppen. 

(Ratebeer link) 

De Molen Spanning & Sensatie

De Molen Spanning & Sensatie (9,8%): Krémes habbevonat alatt olajosan sűrű, klasszikusan elegáns küllemű ital lapul, ami amellett, hogy az imperial stoutok szimpatikus családjába sorolható be, egyéb, újszerűsége folytán elismerést kiváltó tulajdonságokkal is rendelkezik. A különleges összetevők között a kakaó, chili paprika és a tengeri só jelenléte említendő, melyek a pikantéria és az elrugaszkodottság határán egyensúlyozva a biztosítókötelet mégis az előbbi térfélen rögzítik. 

Parfümöket idéző, friss összetevők jelenlététől hangos, fűszeres-cukorkás illatát követően egy végletekig letisztult imperial stout alapjaira épülve a milliméteres szénsavbuborékokkal cifrázott bevezető kortyok a várható kávés-desszertszerű, süteményes ízvilág feltérképezését segítik, ami olyannyira komplex, hogy némiképp keveselljük az időt, ami egy 0,33 literes főzet elfogyasztására rendelkezésünkre áll. A csokoládéfolyamszerű édességet remekül balanszírozza a kortyok során folyamatosan jelenlévő sülthúsos-fűszerkérges, sós ellensúly, majd az összképet vibrálóvá teszi egy csipetnyi csípős, a nyelvünk tövén és a szájpadláson munkálkodó paprikás aroma. 

Ismét egy meggyőző, mindenféle erőltetettségtől mentes, innovatív erejű főzet a holland gyártótól, ami anélkül próbál meg egyedi lenni, hogy közben az eleganciát, a klasszikus vonalakat feláldozná az újszerűség oltárán. 

(Ratebeer link) 

De Molen Tsarina Esra Imperial Porter

De Molen Tsarina Esra Imperial Porter (11,0%): Igen csekély, szinte csak a kitöltés pillanataiban jelenlévő, majd egy vékony gyűrű formájában megmaradó habbal, és kólaszínű testtel rendelkező imperial porter a De Molentől, mely utóbbi pár jellemvonás már eleve stabil alapot ad a bizakodásra. 

Tömött, nehéz illatokkal mutatkozik be a pörkölés során előálló valamennyi létező aromával és egy masszív rumos kávés, vaníliás öntettel. Kissé átlátszó, kevésbé testes főzeteket idéző színe legnagyobb meglepetésünkre egy haraphatóan testes, krémesen lágy szénsavtartalommal megélénkített, fahordóban érlelt kávéturmix benyomását kelti, majd további képzavarokhoz alapot kínálva egy istállós jegyekkel megbolondított, túlsúlyos sour ale és feszes imperial stout házasságának gyümölcse kel életre. 

Ennyire izgalmas porterrel még nemigen találkoztam, bár ez esetben talán még kevésbé érzem sajátomnak a stout és a porter 'imperial' jellegének megkülönböztetésére vonatkozó képességet. Egyszerre komor, sült húsos és egyéb szaftos-ételes, valamint likőrös, diófagylalt-szerű, alkoholos-tejkészítményes sörkülönlegesség, amiért igazán megéri pénzt áldozni. 

(Ratebeer link) 

Amager The Sinner Series Sloth

Amager The Sinner Series Sloth (6,0%): A mostanában szinte az amerikai darabok iránti rajongáshoz fogható szimpátiámat élvező dán főzetek egy újabb példányaként az Amager Bryghus Sloth nevű sörét volt alkalmam kipróbálni, melynek során a címkén szereplő tájékoztatás birtokában különösebb katarzis nélkül, mégis elégedetten kortyolgattam az italt. 

Az információk alapján ugyanis egyféle maláta és komló felhasználásával létrehozott american pale ale-ről van szó, aminek színe egy opálosabb pilzenié, illata a jól megszokott, nemesen egyszerű fenyőgyantás, óvatosan gyümölcsös, leginkább mangós, bodzás aromahenger, íze pedig egy kissé éles, csípőskés szénsavkombiné alatt megbúvó karcsú malátás, és komoly, néhol hagymalekváros, néhol füves, halványan grapefruitos aromakomló uralta karakterű. Pont olyan, amilyennek egy komló-orientált ivósörnek lennie kell, kellőképpen könnyed, mégsem súlytalan, tartalmas és hosszú utóéletű ital. 

(Ratebeer link)