Szent András Betyár Király (6,0%): Nem viseltetvén feltétlen odaadással a magyar sörfőzés termékei iránt, meglehetősen ritkán kerül a kezem ügyébe tesztelésre alkalmasnak tartott honi főzet, kerüljön az ki akár egy kézművesnek mondott főzde falai közül is. Nem arról van szó, hogy úri ízlésem képtelen lenne elviselni ezeket a darabokat, sokkal inkább a blog vezérfonalának tartott elismerésre méltó főzetek felkutatásának motívumától állna távol a semmitmondó, üres karakterek leírására erőltetett szószedetet eszkábálni.
S bár a minőség mellett a különleges darabok bemutatása szintén specialitása az oldalnak, korábban is születtek ettől eltérő irányvonalat képviselő cikkek, s a soron következő alanyok ugyancsak híján vannak az exkluzivitás jellegének. Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljes mértékben idegenként hatnak egy - többnyire - mértékadó főzeteket felvonultató oldalon, a Békésszentandrási főzde gyümölcsös köntösbe bújtatott söre véleményem szerint ugyanis megérdemli, hogy foglalkozzunk vele.
Kitöltve kólaszínű test kerül a pohárba, vékonyka habbal érkezve. Illatában remekül érvényesülnek a meggyes-marcipános, szétérett cseresznyés, diós-befőttes jegyek, eddig teljesen rendben is van a szerkezet. Az összességében boros jelleg az ízében is dominál, édes keretben találnak egymásra a fekete-gyümölcsös komponensek, melyek leginkább igen alacsony hőmérsékleten vannak elemükben, már ami a szerkezet koherenciáját illeti. Kissé vékonyka azonban a test, az utóíze pedig nem egyenes vonalú folytatása az alapkarakternek, laza kötéssel kapcsolódnak egymáshoz a némiképpen eltompult ízjegyek. Ez azonban élvezeti értékét nem csorbítja számottevő mértékben, szimpatikus itóka képe rajzolódik ki iszogatása közben.
