2017. október 30., hétfő

Le Trou du Diable La Buteuse


Le Trou du Diable La Buteuse (10,0%): Némi kihagyás után a palack megnyitását követően ízlelőbimbóim ismét tripelek jellegzetességeit érezhették magukon, ráadásul nem is akármilyen márka főzete kezdte el vésni a névjegyét az első kortyok alatt. Sápadt méz színű teste puha habkalapot visel, a poharában megforgatva pillanatok alatt Belgiumba repít minket a virágos maláta és parfümös élesztő rég nem tapasztalt karaktere. Könnyed, lágy ízei selymesen teltek, harapható a mézzel meghintett gabonafélék jelenléte, frissítően csípős zárása pedig mintegy összerántja a kompozíciót, feszessé teszi a szerkezetet. Vidám hangulatú, autentikus tripel képét hordozza minden egyes porcikája az italnak, nagy örömömre szolgált a kanadai úriemberrel történt összeismerkedés. 

2017. október 23., hétfő

Firestone Walker Parabola


Firestone Walker Parabola (12,5%): Régóta várt jövevény, elegáns megjelenésű legenda a Firestone Walker csúcskategóriás imperial stoutja, mely fortyogó fekete testű szörnyetegként mutatkozik be, minden tekintetet magára szegezve, tekintélyt parancsoló módon nyilatkoztatja ki kimondatlanul is egyértelmű felsőbbrendűségét. Minden egyes mozzanatát mélyen az emlékezetünkbe véssük, kezdve kecses aromáival, melyek között hosszú órákra elidőznénk. 
Mértani pontossággal megtervezett illataiban elmerülve ritkán tapasztalt mértékű eleganciával szembesülünk, ezek azok a benyomások, amelyek szavatolják a további élmények feledhetetlen jellegét. A tölgyes és bourbon-központú jegyek puha étcsokoládé és prémium minőségű ízesített kávé hangulatát hordozzák magukon, minden egyes komponens mesterien visszafogott, ugyanakkor teljes mértékben rabul ejtő szerkezetben karol egymásba. A fás és amolyan finoman földes jegyek csodálatos harmóniában olvadnak egybe a csokoládés és alkoholos, nápolyis-csemegeszerű és tüzes malátás, egyszerre könnyed és markáns aromákkal. 
A varázslat azonban folytatódik, az első kortyok által nyilvánvalóvá válik, mit is kell, hogy jelentsen egy minőségi főzet esetében a tökéletes test. Olvadékony szerkezete mennyei mannaként tölti be szánknak minden egyes szegletét, olajos és pezsgően csípős keretbe foglalva zúdul ránk a folyékony csokoládé pikáns módon elkészített megannyi változata. Sötét tónusú vanília, tölgyfachips, kókuszos nyalánkságok ömlenek be szabályozott mederbe terelt folyamként, az édesség, fűszeres alkoholosság és tartalommal teli keserűség kibogozhatatlan egysége érzékszerveket gyönyörködtető módon tárul elénk. 
Egyszerűen lehengerlő az a fajta intenzitás és fajsúlyos karakter, amit mindenféle agresszivitást nélkülözve, az előbbiekben kifejtett módon hordoz magán a sör, ezáltal pedig szerény véleményem szerint mindenféleképpen az egyik legjobb, valaha előállított imperial stout. 

2017. október 15., vasárnap

Firestone Walker Sucaba


Firestone Walker Sucaba (13,5%): Mahagóni teste jelentéktelen méretű, ám annál izgalmasabb habot fejleszt a pohárba töltés során, karakteres, masszív italok habfedőjének képe ez. Roppant súlyos illatnyalábjai éretten elegáns főzetek lakhelyeként szolgáló fahordó rajzolatát veszik fel, tölgyes karakterek töltik meg tartalommal a kókuszos-vaníliás, mazsolás, szűnni nem akaróan összeszedett kompozíciót. 
Krémes, folyékony falatokkal fedezhetjük fel szikrázóan izgalmas, komplex szerkezetét, amiben a tagadhatatlanul angol modorú ízjegyek táncot járnak a hordóérlelés mesteri módon kivitelezett jellegének magával ragadó komponenseivel. Csípős, pergő kortyai szabályozott tüzes hangulatot árasztanak, minőségi alkoholok körvonala bontakozik ki a betyáros bourbon fonalától vezérelt, elgondolkodtatóan összetett és sima szerkezetben.
Visszafogottan édes maláta alkoholos csintalansággal teletűzdelt jellege, markáns lecsengésű, angolszász stílusú képek ízletes összessége. Az egyik legjobb barley wine, amit valaha ittam. 

2017. október 8., vasárnap

Firestone Walker 17 (XVII Seventeenth Anniversary Ale)


Firestone Walker 17 (XVII Seventeenth Anniversary Ale) (13,3%): A Firestone Walker aranykezű mesterei és szakértő segítői 2013-as évének megkoronázása a főzet, melyhez hozzájutni kiváltságnak számít. A művészi gonddal összeállított keverék a 17. évfordulóra az előző évi változatban is megtalálható összetevők mesteri elegyét nyújtja, jelen esetben egy imperial brown ale karakterét helyezve a középpontba, a különböző hordók lelke azonban ismét mennyei lenyomatot hagy minden egyes komponensen. 
Mahagóni teste ha lehet, még ékesebb köntöse az italnak a 16. évfordulós változathoz képest, illatai azonban kevésbé zabolázhatatlanok, lekerekített élűek, puhábbak és inkább mélyek, mint szertelenül szerteágazóak. Vaníliás kávé, mandulás likőr, konyak és szivarfüstös bourbon hangulatát árasztó pirított mogyorós aromák. Olajos kortyai súlyosak, kerekek, ugyancsak élesen alkoholosak, masszív, de elegáns párlatok képei köszönnek vissza belőlük. 
Olvasztott csokoládé, bourbon vanília, likőrös kókusz és fahéjas marcipán elemei sorakoznak kimeríthetetlen erővel, miközben a stílusok színpadán a bársonyos imperial stoutok és klasszikusan markáns barley wine-ok jegyei viaskodnak a háttérben, a típusok egymásnak feszülése azonban korántsem képez feloldhatatlan ellentéteket, leginkább a lágy harmónia érzése az, amit az egyes karakterek egymáshoz idomulása során tapasztalhatunk. 
A 16. verzióhoz képest a brit jellegzetességeket ez esetben igazi amerikai vérvonal váltja, összességében némileg sötétebb, azonban kevésbé vad, elegánsabb változatát adva a Firestone Walker főzeteinek legnemesebb változata nyújtotta varázselegynek. 

2017. október 1., vasárnap

Firestone Walker 16 (XVI Sixteenth Anniversary Ale)


Firestone Walker 16 (XVI Sixteenth Anniversary Ale) (13,0%): Alighanem az egyik legexkluzívabb főzet, amihez az eddigiek során alkalmam volt hozzájutni, így annak rendje és módja szerint láttam neki a tapasztalatok kialakításának. Kellemes bevezetőként a míves doboz tartalmaként felbukkanó személyes hangvételű levél, informatív dokumentum sorai szolgálnak, a terjedelmes irományt olvasva egyre nagyobb késztetést érzünk, hogy saját magunk vonjuk le a hordóérlelés magasiskolájának gyümölcsére vonatkozó következtetéseket. 
Kitűzött célként annak beváltását határoztam meg, ami az egyik legmegkapóbb üzenete a leírásnak, nevezetesen az arról történő megbizonyosodást, miszerint ez az alkotás több, mint az egyes komponensek összessége. Ezt annak ellenére kívánom leellenőrizni, hogy az egyes speciális összetevők bármelyikéhez szerencsém lehetett volna korábban. Itt ugyanis olyan főzetekről van szó, amik bár önálló formájukban kereskedelmi forgalomban is kaphatóak, a hordóérlelés súlya azonban mindegyik típusra jótékonyan nehezedik. 
Így alakult, hogy a kitöltött, szinte hab nélküli mélybarna ital, mely vöröses reflexeket csillant meg, szinte semmihez sem foghatóan komplex aromahalmazt robbantott fel a levegőben. A szivárványszínű detonáció lehengerlő elegyét adja a legkiválóbb bourbon-ök, tequila, dohánylevél, kakaó és marcipán parfümös aromáinak, minden további szó felesleges cicomázása lenne a parádésan egyedi, utánozhatatlan illatoknak. Testének rejtelmei szinte felfedhetetlenek, mindenesetre a telt, de nem túl szirupos textúra szédítően mély, a rengeteg felfedeznivaló talán még a rendelkezésre álló kiszerelésnél is nagyobb űrtartalomért kiált.
Csípős alkoholosság árad belőle, a különféle szeszes italok harmonikus egymásra találása izgalmakkal teli. Fűszeres, borókabogyós, dohányos, marcipános és olvasztott csokoládés hangulatok tömkelege, brit karakterrel megtámogatott szerkezet tárul elénk, mely egyébként nem feltétlenül a tonnás súlya, semmint bámulatosan komplex karaktere által vési be névjegyét a különleges sörök szeretőinek hálás emlékezetébe.