De Molen Bommen & Granaten

De Molen Bommen & Granaten (15,2%): A 2013-as palack felnyitását követően vaskos, súlyos aromák cammognak ki komótosan korábbi lakhelyükről, a hab nélküli főzet rezes árnyalatú, gesztenye beütésű, vörösesbarna színben állapodik meg a pohárban, melynek fala a mázsás súlyok alatt épphogy repedezni nem kezd. Igazi brit stílusú aromahenger szirupos, mézes, barna tésztájú kekszes illatjegyekkel, likőrös fátyolfelhővel, tekintélyt parancsoló keménységgel. Keserédes zamatai gyógynövénylikőrös fürdőben hemperegnek, tonnányi maláta súlya alatt roskadoznak, némi sós karamella emlékképét hordozzák, majd tartalommal teli, kerekded keserűség képében intenek búcsút. Kirobbanóan telt, mégis klasszikus vonalvezetésű ízvilága igen megnyerő; a szinte már kiugróan magas, mégis alig észrevehető alkoholtartalom és az érlelődésre való nagyfokú hajlandóság nem mindennapi sörré teszik a De Molen barley wine-ját. 

(Ratebeer link) 

BrewDog Pumpkinhead

BrewDog Pumpkinhead (5,1%): A BrewDog sörei iránt az utóbbi időben meglehetősen mérsékelt érdeklődést mutatok, a márka ugyanis már egy jó ideje a semmitmondó és az unalmastól negatív irányban mérföldekre lévő címkéket felvonultató, valamint a visszafogott ízeket kissé mesterkélt marketingszöveggel erősíteni kívánó főzde megtestesítője is lehetne, amennyiben erős kritikát szeretnék megfogalmazni velük szemben. 

Való igaz, hogy a kezdetben forradalmi vonások - az európai sörfronton beálló körülményekből is adódóan - manapság kevéssé jellemzik a srácok munkáit, ez azonban a legjobb, amit elmondhatunk róluk, ugyanis a jelenlegi kiélezett versenykörülmények között számomra legalábbis értelmezhetetlen módon úgy ítélték meg, hogy a minden tekintetben uralkodó jellegtelenség a legmegfelelőbb kifejezőeszköz a dizájn tekintetében, mely körülmény sajnos sokszor a beltartalom esetén is nem egyszer felfedezhetővé válik (mint ahogy az az igazán produktív márkák esetében gyakorta előfordul). 

Kétségtelen, hogy manapság is számtalan kiváló főzet köthető a főzde nevéhez, annál kevesebbszer adódik azonban mód arra, hogy az egyes főzetek lapos külleme az érdeklődés legapróbb szikráját is felkeltse a részemről. Így esett, hogy a konformista dizájntól némiképp eltérő és ezzel lényegében még az előzőekben felvázolt vakítóan szürke koncepciót is elvető kinézete, valamint a hazánkban még korántsem mindenhol jelenlévő sütőtökös hangoltsága miatt egy 2015. októberi napon a megvásárlása mellett döntöttem. 

Illata a specialitás sugallatát rejti, leginkább a szerecsendió, szegfűszeg és csillagánizs fűszeressége hordozza a sütőtökös piték általam nem ismert karakterét. Kellemesen lágy aromahalmaz, melyet kissé vizes és testetlen, leginkább az utóízében kiteljesedő ízvilág követ. A borostyán szín alatt gyógynövényes, mentolos és az előzőekben felsorolt fűszerek jelenlétével megtöltött, vékonyka lábakon álló sütőtökös szerkezet lapul, amely kissé visszafogott stílusban, mégis megnyerő módon csillantja meg az odaát talán jobban értelmezhető Halloween-hangulatot. 

(Ratebeer link) 

Jolly Pumpkin Oro de Calabaza

Jolly Pumpkin Oro de Calabaza (8,0%): Mézszínű testére egy vékony szelet habréteg kerül, átlátszó, vékonyka aranyszálakkal szőtt textúrája alól almaboros, banános-vaníliás, leginkább fanyar hangulatú illatnyalábok bújnak elő, eléggé határozott iránymutatást adva a továbbiak tekintetében. A vadélesztős jelleg a főzde sajátossága, így nem tűnik megalapozatlan vállalkozásnak némi savanykás jellegre felkészülni az ízét illetően. 

A száraz fehérboros nyitány kirobbanó ízvilágot tár fel; éretlen gyümölcsök, köszméte és alma savassága keni meg a receptorokat, pezsgős élénkség, borsos pikánsság, élesztős fanyarság teljesíti ki az összképet. Vad, de nem megzabolázhatatlan, a savanyúság teret enged egyéb, a belga karakter hordozóinak tekinthető jegyeknek, így a küllemre vékonynak ható test telt ízű gabona karakterét is megvillantja, meggymagos-marcipános körvonalak rajzolódnak ki, a szárazság mértéke azonban mégis edzettebb, a műfajjal nem most ismerkedő ízlelőbimbókért kiált. 

(Ratebeer link)