Mikkeller Brian BA Bourbon

Mikkeller Brian BA Bourbon (12,3%): A súlyosabb Mikkeller főzetekkel sohasem volt még probléma, a futószalag-koncepciótól gyakorta fertőzöttnek tűnő, a bátrabbak által pedig a valószínűtlenül sokféle darab megjelenése közötti villanásnyi időre tekintettel akár még koncepciótlansággal is vádolható dán vándorfőzde ebben a tekintetben nem tudott még csalódást okozni. A karakteres típusok a Mikkeller mestereinek kezei között valóban nagymérvű stílus hordozóivá válnak, így esett, hogy a Brian elnevezésű imperial porter bourbon hordókba téve, majd onnan kikerülve szinte szétfeszíti a stílus adta kereteket. 

okolszíne nem enged bebocsátást semmiféle fénynyalábnak, kitöltéskor már láthatóvá válik, milyen olajos, sűrű és agresszívan sima a textúra. A bourbon vaníliás-kókuszos pácban ázott tölgyfahordós karaktere rögvest felüti a fejét a levegőben, a kissé pirított, sötét malátás hangulatokkal egymásba fonódva mesteri kompozíciót alkotnak. Amikor pedig a vanília-, és csokoládé fagylalt keverékére bőkezűen juttatott fekete cseresznyés szirup lebilincselő karaktere kirajzolódik az ízvilágban, elismerően csettinthet minden édesszájú imperial porter-rajongó. 

Egyszerre édes és savanykás, füstös és csípős, kirobbanóan telt főzet, amelyben a masszív ízjegyek színe-java képviselteti magát. Az lábjegyzetként talán még említést érdemel, hogy az alkoholfok mértéke kortyolása közben szinte észrevehetetlen, de ez egy ilyen kaliberű sörnél nem igazán tér el a megszokottól, ha nem így lenne, az nagyobb hírértékkel bírna. Feltétlenül ott a helye a top 50-ben. 

(Ratebeer link) 

North Coast Old Stock Ale

North Coast Old Stock Ale (11,9%): Klasszikus karakter hordozója, réz színű főzetünk minden ízében a hagyományok itala. A vékonyka habgyűrű már az alkoholfok mértékének tudatában sem meglepő, eleve örömteli, hogy egyáltalán van. Fűszeres illatai gyógynövénylikőrök karakterét villantják meg, akácméz és fahordó, bogyós gyümölcsök téli hangulata járja át a levegőt. Cukrozott paradicsomlés, fenyőgyantás, komló és maláta súlyától roskadozó ízvilága tagadhatatlan brit mondanivaló megnyilvánulása; pikáns jegyei klasszikusan elegáns, sokszínű és izgalmas tartalom kinyilatkoztatásai. Csakúgy, mint maga a műfaj, az Old Stock Ale is izgalmas és semmihez nem fogható, igazi különlegesség. 

(Ratebeer link) 

North Coast Old Rasputin Russian Imperial Stout

North Coast Old Rasputin Russian Imperial Stout (9,0%): Az amerikai imperial stout-kínálat egyik legnépszerűbb darabjaként az Old Rasputin valószínűleg legalább annyira könnyen beszerezhető, mint amennyire széles körű elismertségnek örvend a tengerentúlon. Ez utóbbi tényező megalapozottságát egy egyenesen New Yorkból érkezett üveg megszerzését követően nekem is alkalmam nyílt leellenőrizni (még 2015-ben), s az előzetes kalkulációim az első korty után beigazolódni látszottak. 

Azok pedig leginkább arra az egyszerűnek tűnő alapra épültek, miszerint egy ennyire közkedvelt főzet nem lehet túlzottan végletes, s bár a legtöbb esetben a legexkluzívabb, egyedi karakterrel felruházott italok is magas pontszámok birtokosai, páratlan jellegükből adódóan rendszerint éppen az arra fogékony és áldozatkész közönség kamrájában landolnak. 

Ez esetben egy olyan sörről van szó, amelyet a Ratebeer oldalán több, mint 4000-en teszteltek, pontszáma mégis jóval az átlagon felüli. Ehhez véleményem szerint az alábbi összetevők szükségeltetnek. Kifogástalan, éjfekete testére tejszínesen lágy hab kerüljön, illata egyszerre legyen friss és krémes, pajkosan édeskés, mégis sötét, pörkölt kávés, fekete földes hangulatú. Belekortyolva aztán keljen életre az előzőleg megfestett kompozíció, hamuvá lett akácfa, vaníliás kávé, karamell és barnakenyér pirított stílusú vonalai rajzolódjanak ki jól megfontolt, nyugodt tempóban. 

A hidegebb idő beköszöntével ismét a súlyosabb főzeteké a terep, ehhez nagyszerű bevezetőül szolgált a North Coast főzete. Közepes teste bár nem a vehemencia melegágya, összeszedettsége tagadhatatlan. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kamrában jelenleg legalább ilyen jó sörök várakoznak, így a vérmesebb darabok előfutáraként igazi aperitifként szolgált egy kuriózumokkal teli étlapon. 

(Ratebeer link) 

Hop Valley Alphadelic IPA

Hop Valley Alphadelic IPA (6,7%): Teaszínű főzet Springfieldből, mely egyértelműen a komlóközpontúságra helyezi a hangsúlyt, amikor a komló szerelmesei által a komló szerelmesei részére főzött sörről tesz említést a címkéjén. E tárgyban valóban nem beszél mellé a főzde csapata, olyannyira nem, hogy az orrba vágó, kidagadó izmú komlóaromák szinte szétfeszítik a pohár falát. 

Szegfűs, mangós kavalkád robban be a légtérbe, hogy hamarosan az ízvilágban is leképeződjenek azok a jegyek, amelyek a közepes intenzitásból elemi erővé kifejlődő kesernyét tartalommal töltik meg. A száraz végkicsengésű komponensek között egy lengén krémes köntösbe bújtatott gyümölcsös jelleg is ott munkálkodik, a komló vad végkifejlete azonban uralja a terepet. Nem ész nélküli, öncélú komlóorientáltság, egyben van ugyanis a szerkezet, mégis elsősorban azoknak ajánlott, akik gyengéd érzelmekkel viseltetnek a keserű hangulatok iránt. 

(Ratebeer link) 

Wychwood Hobgoblin

Wychwood Hobgoblin (5,2%): Miután már hazánkban is elérhetővé vált, nem volt más lehetőség, nekem is ki kellett próbálnom a Wychwood Hobgoblin nevű főzetét. Borostyán színű testén tört fehér hab terpeszkedik, krémes és puha, jólesik a szemnek. Szokványosan malátás, almásan édeskés, krétaporos-nemespenészes aromák szűrődnek ki, amolyan brit stílusú illatok ezek. 

Íze hasonlóan ismerős élményekkel gazdagít, telt és karakteres, gabonás-égetett cukros hangvétel, mely csemegeszerűen hat, haraphatóan tartalmas ital benyomását kelti. Jólesik nagyokat kortyolni belőle, ehhez ideális mértékű szénsavtartalom szolgáltat megfelelő alapokat. Utóízében megnyerő módon lép elő a komló karcos karaktere, a garatunk tájékán hosszasan időzik a visszafogott, de mégsem csak jelzés értékkel bíró, az összkép szerves részét képező kesernye. 

(Ratebeer link) 

Grimbergen Double Ambrée

Grimbergen Double Ambrée (6,5%): Rubinvörös árnyalatokat csillantgató, mahagóni színű dubbelünk könnyű hozzáférhetőségével hívta fel magára a figyelmet egy átlagos áruházi bevásárlás alkalmával; az előzőek mellett ezt is a szimpatikus vonások közé sorolhatjuk, csakúgy, mint a megnyugtató karakterű, tejszínesen krémes habréteget, amelynek lenyomata tartalmas jelleget hirdetve marad meg a pohár falán. 

Rágógumis, szilvás és ánizsos aromái szintén megfelelő előjelei egy kellemes ízvilágnak, ami többé-kevésbé, de legalábbis az elvárt mértékben meg is valósul. Az előző benyomások dzsemes, vadvirágos-gyógynövényes, vékonyan mentolos karakterben elevenednek meg, krémesen sima, közepesen telt kortyait hosszan elnyúló utóíz, karakteresen komlós zárás követi, s a mérsékelt intenzitású, kissé vizes test összességében kedvező benyomásokkal gazdagítja mérsékelt elvárásokkal közelítő fogyasztóját. 

(Ratebeer link)