Baladin Xyauyu Kentucky

Baladin Xyauyu Kentucky (14,0%): Szénsavtartalom, így hab nélküli főzet konyak küllemmel, valamint egészen különleges, összetett és szokatlan, rendkívül sokszínű aromával. A Baladin mesterei a Xyauyu elnevezésű főzetüket dohánylevelek felhasználásával tették férfiasabb karakterűvé, ezáltal egy egészen kivételes hangulatot kölcsönözve a főzetnek, amely szerkezetét illetően inkább hasonlít egy testesebb, édes fehérborhoz, mint sörhöz, mely által a barley wine, mint stílus szó szerinti fordítása is a legtalálóbb jelzővé válik az ital esetében. A 600. bejegyzetten kóstolt sörként mindazonáltal valami hasonlót képzelhet el az ember különlegesség tekintetében, az exkluzív jelleggel tehát gond nemigen lehet. 

Elemi erejű, mégis kifinomult alkoholos és aszalt gyümölcsös, elegánsan füstölt és bőrszerű illatok hatalmas súlyú jegyei, valódi malátafolyam, mely likőrtengerből ered. Természetesség hangulata lengi körül, a kisüzemi báj és kézműves jelleg minden nyomát magán viseli, melyek manapság sokszor csak hangzatos marketingfogások formájában vannak jelen, itt azonban remekül testet ölt a gondosság és megkülönböztetett figyelem gyümölcse. 

Szénsavasság hiányában természetesen lágy és telt ízek jellemzik, gömbölyű malátás alapokon terjednek szét az aszalványok, a sárgabarack és mazsola karaktere adta aszús jegyek, melyeket egy mennyeien krémes, vajkaramellás és vaníliás lepel burkol be, majd teszi sejtelmessé a képet a pipadohány füstös és édeskés hangulata. Igazi csemege, minden kortya izgalommal teli és mély, az elmélkedős hangulatok remek kísérője. 

(Ratebeer link) 

Lost Abbey Box Set: Track #8 (Number of the Beast)

Lost Abbey Box Set: Track #8 (Number of the Beast) (13,7%): Ez a főzde véleményem és eddigi tapasztalataim szerint az egyik legeredetibb és legkiemelkedőbb minőségű söröket gyártó márka, amellyel rendszeresen összehoz a jószerencse, így nyerve egyre nagyobb bizonyosságot az előző állítás hitelessége felől. Egy ital, amely ráadásul quadrupel, sőt mi több, a mazsolával főzött és valóban kimagasló Judgement Day alapjaira épül, emellett azonban bourbon hordóban tökéletesítik, fahéjjal és chilivel teszik izgalmassá, nagyobb meglepetést okozna, ha nem lenne lenyűgöző, mint azzal, ha annak találnánk. Erre, mint már említettem, a Lost Abbey név a garancia, s bár messze állok attól, hogy a főzde fizetett reklámanyagának összeállításában működjek közre e bejegyzéssel, nyilvánvalóan nem is szorulnak rá az ilyesmire. 

Pezsgő hanggal hömpölyög elő az üvegből, színe mély, sejtelmes és gazdag, akárcsak az illatai, amelyekhez foghatóval csak a legkülönlegesebb darabok rendelkeznek. Amellett, hogy megőrzi belga hangulatát, a diós-aszalványos, súlyos és ódon jegyek komótos aromáját, a bourbon kókuszos és fűszeres karakterét éppoly magától értetődően szívja magába a szerkezet, mintha e komponensek egymástól mindig is elválaszthatatlanok lettek volna. 

Nem kell több pár milliliternél, hogy ez a harmónia az ízében is visszaigazolást nyerjen a kortyolása során, a lágy és nyugodt, malátától telt, pirított csonthéjasok és füge, datolya jegyei által lerakott alapokat elegáns vonalakkal színezi ki a whiskey vaníliás-kókuszos zamata, a képet pedig egy remekül eltalált mértékben, alig észrevehető módon jelenlévő pikánsság, lágy, nem metszően csípőskés jelleg és egy ehhez remekül passzoló fahéjas fűszeresség kelti életre. Ehhez tényleg nincs mit hozzáfűzni, vérbeli különlegesség, melynek elismeréséhez még csak az elnézőbb énünkre sincs szükség. 

(Ratebeer link)