Struise Black Damnation IV - Coffee Club (13,0%): Vészjóslóan sűrű és olajos állagú test bugyog ki az üvegből öblös poharába, barna színű habot képezve, mely leginkább reprezentatív jellegű, néhány másodpercig teszi csak tiszteletét ugyanis. Illata fenomenális, a legintenzívebb kávébabos jelleg, amit valaha éreztem, megspékelve különféle pikáns ízesítőkkel, fűszerpaprikával, masszív étcsokoládéval és dohánnyal; mindennek a tetejére egy csipet virágpor aromája kerül, a távolból pedig egy kevés vanília élénkíti meg a palettát hangulatos színeivel.
A sör alapjául egyébiránt az előzőleg rumos hordóban érlelt Black Albert szolgál, a határtalan komplexitás ennek és a különleges összetevők jelenlétének köszönhető. Édes-savanyú nyitány során teszi le névjegyét, mely a gyümölcsösség jegyében zajlik, kissé borszerű, testes, ám élénk zamatokkal. A fás, enyhén földes és pirospaprikás jegyek árnyalják tovább a képet, hogy aztán a mézédes és tiszta, szinte megfoghatatlanul összetett aromák is kiteljesedhessenek. A kissé fanyar, füstös, dohányszerű jelleg remekül harmonizál a másik végletet képező intenzív, harsány gyümölcsösséggel és telt, egzotikusan édes ízekkel, melyekre a komló határozott kesernyével operáló, hosszú utóéletű jellege mondja ki végítéletét minden korty során. Az alkohol eközben meglehetősen visszafogottan ténykedik a háttérben, nemigen vagyunk tudatában annak, milyen erő lakozik e sörben.
Nagyszerű kompozíció születésének lehetünk tanúi az idő előrehaladtával, melynek során az ember úgy érzi, elvész ebben a parádés összetettségben, és leginkább a vizsgálódás és elemzés figyelemlekötő haszontalansága nélkül szeretné élvezni a pillanatok varázsát. Így tettem én is, mert ez a sör igazán megérdemli, hogy teljes mértékben átadjuk magunkat neki. Aki teheti, mindenképpen próbálja ki, megéri!
