De Molen Hel & Verdoemenis Bunnahabhain (12,0%): Rendkívül megnyerő küllemű, waxszal bevont üvege igazi különlegesség jelenlétét fémjelzi, aminek bizonyosságáról a továbbiakban remélhetőleg magunk is meggyőződhetünk. Kitöltve a közepesnél valamivel testesebb ital képe formálódik ki a konyakos pohárban, tetejére egy vékonyka habfoszlány feszül. Legnagyobb specialitása valószínűleg illatában érhető tetten, ami azonban nem feltétlenül a szó legnemesebb értelmében értendő.
A Bunnahabhain whiskykkel való közeli ismeretségem hiányában tapasztalati anyaggal ez esetben nem tudok szolgálni, mindenesetre a hivatkozott scotch presztízséből eredően valamiféle magasztos nedű testet öltésére bátorkodunk számítani. Azt nem állítom, hogy az előzetes számításainkat gond nélkül húzzák keresztbe az illatok terén produkált benyomások, ha ugyanis ezt mondanám, azzal óhatatlanul is megvillantanám a füstös stílusú, haragos whiskyk terén meglévő járatlanságomat. Ami számomra kémiaszertár és orvosi rendelő illatmolekuláinak körvonalazódása, másnak esetleg a gabonapárlat tőzeges füstösségének elegáns megnyilvánulásai. Aki pedig nem viseltetik elutasítóan az újdonság erejével bíró hatásokkal szemben, ezt a bőr, dohány, sötét szójaszósz és szalonnasütés hamujából táplálkozó illatáradatot mindenképpen pozitívumként könyvelheti el.
Füstösen édeskés jellege csak az idő előrehaladtával tolja előtérbe az alkohol erőteljes jelenlétét, a whiskyzés hatása azonban kezdetben nem annyira az erejétől, mint inkább a minden receptornak szerepet osztó, összetett ízhatást produkáló, félhomályos lényét csak apró kortyonként előadó karaktere által válik érezhetővé.
Talán nem a legkifinomultabb, de mindenképpen az egyik legmarkánsabb ízélményt eredményező érlelés, ami sörrel történhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése