Amager Double Black Mash (12,0%): Számomra a nagy formátumú imperial stoutok vitathatatlanul a sörök felsőfokaként értelmezhetőek, egy vérmesebb karakterű ital előtt bármikor képes vagyok fejet hajtani. S talán csak a szerencse jótékony pártfogása, vagy éppen a típus vonatkozásában tréfát nem ismerő módon történő szelekció áldásos hatása révén történik így, de az esetek legnagyobb részében az imperial stoutok irányába tanúsított szimpátiámat az efféle italok rendre meg is hálálják, s viszonzásképpen általában kifogástalan minőséggel szolgálnak.
A befektetések tehát rendszerint megtérülnek, s ez az Amager Double Black Mash nevű főzete esetén sem történt másképpen. A főzde vonatkozásában kételyünk egyébként sem igazán merülhetett fel a minőség terén, a skandinávok imperial stoutokkal kapcsolatos hozzáértését ugyanis nem egyszer bizonyították már e dán mesterek is. Ezek után semmiképpen nem lepődhetünk meg azon, hogy az italt kitöltve inkább olvadt szurok, mint sör textúrája rajzolódik ki, mint ahogy az sem kell, hogy problémát jelentsen, amikor a tejszínes krémességbe burkolózott, iszonyatos mértékű kakaótartalommal megpakolt étcsokoládé, árnyalatnyi vanília, presszókávé, méz és karamella hangulata csap arcul bennünket.
Némiképp meglepetésszerű azonban az a kép, ahogyan az előbb említett komponensek közé igen erőteljesen beleszövődik az aromás komlók jelenléte is az első percekben. Ez a későbbiek során elfogadhatóan szerény mértékűre redukálódik, s az efféle italok legjobb barátai, a hosszú percek ez esetben is megkezdik munkájukat, hogy a kezdetben sem mindennapi ital glóriáját egyre fényesebbé varázsolják. A malátaszörny nem feltétlenül újszerű, azonban szinte megunhatatlan karakterrel vesz le minket a lábunkról, melyben a folyékony csokoládé bársonyossága, egy jó erős fekete intenzitása, a só és karamella megnyerő kombinációja, s az alkohol bizsergető szövésű hálója egyaránt megtalálható.
Az efféle italok természetesen nem mindennapiak, s nem csak azért, mert kivételes jellegüknél fogva nem találhatóak meg bármely bolt polcán, sokkal inkább azért, mert formátumuk arra jelöli ki őket, hogy kivételes vendégei legyenek a sörszerető közönség asztalain.
A befektetések tehát rendszerint megtérülnek, s ez az Amager Double Black Mash nevű főzete esetén sem történt másképpen. A főzde vonatkozásában kételyünk egyébként sem igazán merülhetett fel a minőség terén, a skandinávok imperial stoutokkal kapcsolatos hozzáértését ugyanis nem egyszer bizonyították már e dán mesterek is. Ezek után semmiképpen nem lepődhetünk meg azon, hogy az italt kitöltve inkább olvadt szurok, mint sör textúrája rajzolódik ki, mint ahogy az sem kell, hogy problémát jelentsen, amikor a tejszínes krémességbe burkolózott, iszonyatos mértékű kakaótartalommal megpakolt étcsokoládé, árnyalatnyi vanília, presszókávé, méz és karamella hangulata csap arcul bennünket.
Némiképp meglepetésszerű azonban az a kép, ahogyan az előbb említett komponensek közé igen erőteljesen beleszövődik az aromás komlók jelenléte is az első percekben. Ez a későbbiek során elfogadhatóan szerény mértékűre redukálódik, s az efféle italok legjobb barátai, a hosszú percek ez esetben is megkezdik munkájukat, hogy a kezdetben sem mindennapi ital glóriáját egyre fényesebbé varázsolják. A malátaszörny nem feltétlenül újszerű, azonban szinte megunhatatlan karakterrel vesz le minket a lábunkról, melyben a folyékony csokoládé bársonyossága, egy jó erős fekete intenzitása, a só és karamella megnyerő kombinációja, s az alkohol bizsergető szövésű hálója egyaránt megtalálható.
Az efféle italok természetesen nem mindennapiak, s nem csak azért, mert kivételes jellegüknél fogva nem találhatóak meg bármely bolt polcán, sokkal inkább azért, mert formátumuk arra jelöli ki őket, hogy kivételes vendégei legyenek a sörszerető közönség asztalain.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése