Meantime Chocolate Porter

Meantime Chocolate Porter (6,5%): Arisztokratikus küllem, lágy illat, letisztult, kifinomult, klasszikus íz. Szerencsére azonban nem vagyok kötve a karakterszámhoz, és marketingmenedzser sem szorít fegyvert a tarkómhoz e sorok írása közben, így a címszavakat tartalommal megtöltve kezdetnek talán írhatnék a nyilvánvaló komponensek, mint a finomra őrölt, porcukros kakaópor, majd meglepően puha étcsokoládé, folyékony vanília, krémes maláta jelenlétéről, mely összetevők egy gömbölyű és olvadós szénsavmolekulákkal megszellőztetett, mértani pontossággal beállított testben foglalják el helyüket. 

Ha hasonlítgatni szeretném, megemlíthetném továbbá a Double Chocolate Stout nevét, melynek újdonság erejével ható, és lényegében ennek eredményeképpen előálló ízesített sör jellegét e főzetben már felülírja egy klasszikushoz közelítő ital képe egy cseppnyi pikantériával megbolondítva. Ez utóbbit természetesen itt is a valódi csokoládé jelenléte jelenti, melynek eredményeképpen rögtön a visszafogott desszertsörök, mint szubjektív kategória egyik legelegánsabb képviselőjével találjuk magunkat szemben. 

(Ratebeer link) 

Struise Black Damnation III - Black Mes

Struise Black Damnation III - Black Mes (13,0%): A sör háttértörténetéről annyit, hogy a Black Damnation IV-hez hasonlóan a fantasztikus Black Albert alapjaira épül ez a legendás alkotás is, melynek elkészítése során a legalább két évig érlelt royal imperial stoutot a Caol Ila gyár "The Distillers Edition" típusú whiskyjén nemesítik tovább. Ez utóbbi eljárás biztosította jellemvonások talán nem annyira kiismerhetően, de mindenképpen tetten érhetően szerepelnek mind illatában, mind ízében, a súlyos fahordós, testes vörösboros, majd markánsabb alkoholokat idéző hangulat legalábbis remekül kirajzolódik. 

Mennyei, az eddigi sörös pályafutásom során tapasztalt illatok közül a legintenzívebb aszalt gyümölcsös aromák fejlődnek fel egy süteménytöltelékes, baracklekváros, eperdzsemes díszítéssel, melyekhez szépen sorban csatlakoznak a vaníliás-kókuszos, majd egyre mélyülő konyakos, likőrös illatjegyek, mindez egy erőteljes füstös, hamuszerű, faháncsos lepelbe foglalva. Az összetett karakter kiteljesedése időben egy szemvillanás alatt következik be, izgalmas sokszínűsége mégis jól elkülöníthető, önmagukban is lebilincselő komponenseket tartalmaz. 

Pokolszínű teste elsőként egy apró szemű és sűrű szövésű, bizsergető szénsavhálóval kapaszkodik meg nyelvünkön, amiben leghamarabb túlérett cseresznye, pirosgyümölcsökből készült befőttek és trópusi aszalványok zamata akad fenn, melyek útközben egy leheletnyi alkohol befecskendezésével teljesednek ki, hogy a korty végén a főzet sötétebb arcát is megmutatva némi égett dohányszerű, fekete földes, fás jelleget öltsenek, amint egyre lejjebb és lejjebb haladnak... 

A leírt hatást vizuális síkon bézsszínű, kisujjnyi vastag habja erősíti, amint a kortyolások során a pohár falára felkapaszkodva komótosan csúszik vissza az ezerszínű test mázsás súlya által. Az idő ez esetben nem feszíti szét a művészien megkomponált egységet, leghatásosabb funkciójaként a kisimult testben felfedezhető, ízjegyeket felerősítő jellegét vélhetjük felfedezni. 

(Ratebeer link) 

Harviestoun Ola Dubh 30 Special Reserve

Harviestoun Ola Dubh 30 Special Reserve (8,0%): A Harviestoun főzde Old Engine Oil nevű főzetének alapjaira épülő, Highland Park Whisky érleléséhez használt hordók sajátosságaival átitatott darabokat felvonultató Ola Dubh sorozatának csupán egy árnyalattal hétköznapibb tagjához korábban már volt szerencsém. A 18 éves whisky lakhelyeként szolgáló tölgyfahordót jelen esetben 30 évesre cserélték, így növelve a visítóan elegáns Ola Dubh 30 exkluzivitását. 

Azzal, hogy az előzmények fényében a whisky-szerű jellemvonások visszaköszönnek a sörben, lényegében semmit nem mondtam. Biztosan vannak, akik mind illatában, mind ízében közelebb állónak érzik ahhoz a típushoz típushoz, mint különleges söritalhoz. Jómagam - nem lévén nagy whisky-fogyasztó - természetesen ragaszkodnék inkább a sörspecialitásként történő besorolásához, az előzőek viszont kellő mértékben illusztrálják azt, mennyire szükségtelen a sör lényegi elemeit latolgatni. 

Illata nagymértékben hasonlít az Ola Dubh 18-ra, a több fázisban felépülő pörkölt magvas, égetett péksüteményes, hamus ösvényt sós aszalt szilva nyomai szegélyezik, mígnem elérkezünk egy vaníliás, acetonosan alkoholos, vérbeli whisky aromához. A kortyok pályája már nem írható le ennyire összetetten, kezdetben kissé üres, voltaképpen szénsav nélküli, majd egy fokozatosan élesedő, pörkölt malátás, diós-vaníliás ízvilág lép a színre, hogy utóízében az érett, tölgyfahordós, nemesen alkoholos, nagyfokúan whiskys hangulat áradjon szét. 

Lebilincselő jelenség, amint a vártnál talán kevésbé, csupán közepesen testes, kólához hasonlatos színű és átlátszóságú ital a kóstolás során meglepetésszerűen komplex, olajos és krémes ízjegyeit is feltárja, összességében egy csavaros, összetéveszthetetlen és semmiképpen nem felejthető karaktert alkotva. 

(Ratebeer link) 

Alaskan Smoked Porter 2012

Alaskan Smoked Porter 2012 (6,5%): Az alaszkai sörfőzde egészen mély, barna testű és bézsszínű habbal megáldott söre a füstölt porterek koronázatlan királyaként büszkén hirdeti címkéjén a tényt, miszerint a szerencsés sörivók egy, a kritikusok által adományozott megszámlálhatatlanul sok aranyérmet bezsebelő italt tarthatnak a kezükben. Az ismeretek fényében túláradó lelkesedéssel vetettem bele magam a feladatba, melyet a füstölt sörökkel kötött, nem túl erős szálakkal szőtt kapcsolatom és az amerikai kézműves söripar termékei iránti rajongásom közötti ellentét feloldása jelentett.

Az, hogy a típus példányai közül ezidáig nem sok akadt a horgomra, nem kizárólag az elérhetőség hiányának tudható be, amellett ugyanis, hogy nem egy széles körben elterjedt stílusról van szó, a bambergi modellel való találkozásom után nem mozgattam meg minden követ egy hasonló remekmű felkutatása után. Valószínű, hogy a műfaj sajátosságaiból adódóan kevés az olyan ember a világon, aki egy mindennapi ivósörként tekint az efféle főzetekre, az viszont egy lelkes sörtesztelő részéről szinte elfogadhatatlan lenne, ha tapasztalati anyaga kimerülne az Aecht Schlenkerla-család egyik régen kóstolt darabjával...

Illata egy jól ismert, pörkölt malátás hangulatú porter karakterét eleveníti meg, melyhez csak pár fázissal később csatlakozik egy égetett faháncsos, tölgyfás, kissé sós és füstölt húsos aroma. Az illatjegyek között ez esetben is ott bujkál egy édeskés, kávés vonulat, mely kissé finomítja az összképet, ami azonban csak belekóstolva válik igazán kiegyensúlyozottá. A füstös pörköltség foka ugyanis épp ideális ahhoz, hogy ezt a jellemvonást anélkül tudjuk a sör lényegi elemének tekinteni, hogy az összes többi komponens statisztaszerepet játszana az előadásban. 

Ugyan robusztus, masszív darab, a csípőskés szénsavasság és a kezdeti intenzitás után kisimul a szerkezet, és egyre befogadóbbá válunk az ízjegyek iránt, melyeket egyébként egy karakteresebb porter, vagy éppen stout esetén is örömmel fedeznénk fel azzal a szinte üdítő különbséggel, amit a tölgyfacsipszes pörköltség pikáns vonulata csempész az italunkba.

Jellemvonásainak az érlelés következtében történő változása újabb tesztelés alapját képezhetné, biztos vagyok benne, hogy az idő ez esetben csak nemesítené a fenséges testet... 

(Ratebeer link) 

Mikkeller U Alright?

Mikkeller U Alright? (4,8%): Belga vad ale tekintetében nem túl tágas a tapasztalataim tárháza, kénytelen voltam hát az általam eddig kóstolt típusok stílusjegyei által behatároltan szemügyre venni a Mikkeller főzetét, mely illatra leginkább egy amerikai stílusú pale ale-hez hasonlít, ízében pedig hasonlóan komlóközpontú alkotások jellemvonásait testesíti meg. Piszkos narancs színű, halványan átlátszó testére szappanszerű, fehér hab telepszik, vizuális élményként sem utolsó jelenetet örökítve meg. A száraz kezdéshez citromos, bodzás, fanyar gyümölcsös és mindenekelőtt gyantás, fenyős ízjegyek csatlakoznak, összességében egy pengeéles réteget képezve vékony, ám gömbölyded malátás alapjain, melyet fanyar, élesztős fátyol homályosít. Érlelt vonások, komoly karakter, ugyanakkor üde és frissítő jelleg adják lényegét a sörnek. 

(Ratebeer link)

Radeberger Pilsner

Radeberger Pilsner (4,8%): Egy sörszerető ember számára kevés hangulatosabb dolog van annál, mint amikor kedvenc italát saját maga szervírozhatja - egy kis átéléssel - a megtévesztésig hasonló módon ahhoz, mint ahogyan kedvenc sörivő helyén hozzájuthat. Ebben a konkrét esetben ez szinte tökéletesen megvalósul, Radeberger sörünk ugyanis csapolás után foglalja el helyét poharunkban, így produkálva egy igen selymes textúrát egy légiesen könnyű, krémes habkoronával. 

Íze egyébként, csakúgy, mint illata, határozott élesztős karakterrel bír, melyhez egy jól kivehető és remekül kapcsolódó komlós befejezés társul. A folyékony kenyér kifejezés egyik könnyed hangvételű megtestesülése (ez a hordó tartalmának csökkenésével és ezzel párhuzamosan a szénsavtartalom gyengülésével egyre nagyobb mértékben lesz igaz), mely kiszereléséből is adódóan módfelett itatja magát, ennek lényegében csak az egyre növekvő véralkoholszint szabhatja gátját. 

(Ratebeer link)

Mikkeller Beer Geek Brunch Weasel

Mikkeller Beer Geek Brunch Weasel (10,9%): A sör főzése során felhasznált alapanyagok származásával kapcsolatban valószínűleg mindenki rendelkezik a szükséges információkkal, ezért felesleges lenne ecsetelnem a címkén szereplő emlős kötődését italunkhoz. Mivel a sorozat egyéb szereplőihez korábban már volt szerencsém, ezért meglehetősen konkrét elvárásokat támasztottam az ízélménnyel kapcsolatban, melyek középpontjában természetesen a kávé, mint lényegi elem jellemvonásainak latolgatása állt.

Megjelenés tekintetében a szokásos imperial stout tulajdonságokat eleveníti meg, motorolajszerű sűrűség, éjfekete szín és kakaó barna hab tökéletes egyvelege alkotja kinézetét. Illata száraz faháncs és falevelek, különleges fűszerezésű, édesített kávé aromája, az utóbbi összetevő jelenléte tehát különösebb szakértelem nélkül is könnyűszerrel megállapítható - ízének selymes, olvadékony és szikrázóan intenzív, pikáns bevezetője, majd szénné égetett cukorkás, keserédes, fás, és kávészemekkel körbeszőtt jegyei azonban önmagukban nem igazolják kellőképpen a felhasznált alapanyag exkluzív jellegét.

Szakavatott kávéfogyasztók valószínűleg elismerően csettintenének a cibetmacska névjegyének felbukkanása láttán, a sör-ínyencek azonban minden bizonnyal egy fajsúlyos, különleges és semmihez nem fogható sör körvonalait vélik felfedezni fogyasztása során, aminek minden egyes fázisa egy gasztronómiai élmény, legyen szó a karcosan megkapó illatokról, vagy éppen a megnyerően induló, szigorúvá fejlődő és mégis tökéletesen kerek, masszív ízélményről. 

 (Ratebeer link) 

Brewdog #MashTag

Brewdog #MashTag (7,5%): Gesztenyebarna színében rubin reflexek csillannak meg, szivacsos szerkezetű, bézs színű habjának pórusai közül porcukros kakaópor, metsző komlóaroma, ánizs és élesztő illata szűrődik ki. 

Közepes, a kategóriához mérten megfelelő teste fanyarédes ízjegyekkel telített; csípőskés kezdet, kakaós krémesség, pirított magvas csipkézettség, fás és hamusan kesernyés zárás jellemzi. A specialitásának tekinthető földimogyoróágyon történő és tölgyfacsipsszel feljavított érlelés eredményének karakterisztikája hangulatában nyomokban felfedezhető, azt azonban nem állítanám, hogy a címkéjén szereplő információk ihlette sugallat nélkül is levontam volna ezt a halovány következtetést. 

(Ratebeer link) 

Amager Fru Frederiksen

Amager Fru Frederiksen (7,0%): Frederiksen asszony hitvesével korábban már volt szerencsém összefutni, és az úriember olyan szimpatikus benyomást tett rám a találkozás alkalmával, hogy már akkor erős késztetést éreztem arra, hogy megismerkedjek a nejével is, remélve, hogy a házastársak ebben az esetben sok mindenben hasonlítanak. 

A főzet kitöltve sötétbarna, leginkább fekete, kávészínű és ahhoz hasonló sűrűségű ital képét mutatja, melyre egy puha, vastag habfedél telepszik hosszú-hosszú percekre. A habkorona süllyedésével csipkés krémréteg fodrozza a tejszínes, cappuccinós, rumos-kekszes, kakaós illatfolyamot, melyet a maláta és az élesztő telt karaktere mélyít. Ez a teltség az egyes kortyok során is megmutatkozik, apró szemű szénsavbuborékokkal sűrűn teletűzdelt, bársonyos teste olajosan csúszik, útja mentén hamu, pörkölt kávé karcos sziluettje tűnik fel, amit süteménytésztás zamatok, vanília, keksz és rengeteg maláta gömbölyded ízjegyei kerekítenek le és töltenek meg tartalommal. Kiváló stout. 

(Ratebeer link) 

AleSmith Nut Brown English-Style Ale

AleSmith Nut Brown English-Style Ale (5,0%): A világhírű főzde termékskálájának második, általam kóstolt darabja ez a brown ale, mely az angol hagyományok jegyében fogant. Sötét gesztenyebarna, mély mahagóni színe már önmagában kellemes jelenséggé teszi, anélkül, hogy fölé hajolnánk, és megillatoznánk édes és természetesen nyers, malátától vezetett, kakaófelhős aromáit. Közepes szénsavtartalom és testesség keretei között szétáradó csokoládé zamata, kakaós ostya, mogyoró képe kerekedik ki, majd adja át helyét egy pirított kenyérhéjas, lágyan kesernyés lecsengésnek. 

Minden bizonnyal az egyébként a szívemhez talán valamelyest kevésbé közel álló műfaj egyik kiemelkedő példája. 

(Ratebeer link)

Hopfanatic Alulu

Hopfanatic Alulu (5,0%): Ötletes, magyar üvegeken kissé szokatlan módon a sör elkészítésébe fektetett munkaórákat a küllem terén is megcsillantani látszó címke, mely végre nem azt az általánosnak mondható futószalag-dizájn benyomást kelti, amikor egy relatíve jól sikerült főzet piacra dobása előtt a kézműves mester az ajtóból még gyorsan visszaszalad a "Paint" programhoz címkét tervezni. A külcsín tehát jópofa, pattintsuk is fel azt a kupakot... 

Mondanom sem kell, a felnyitás közbeni momentumok a kókuszillat megtestesülési formáinak latolgatásáról szólnak. Fakó színe - mely valamilyen világos trópusi gyümölcs-dzsúszhoz hasonlatos - és habszerkezete, illetve annak hiánya nem igazán visz közelebb a megoldáshoz, mint ahogy illata sem, melyben a friss komlóé a főszerep. 

Kellően éles, kissé kenyértésztás, élesztővel kevert aromakomló illata tölti be a teret, a kókusz halvány jellege viszont minduntalan ott bujkál a háttérben. Társaságuk egy igazán érdekes kompozíciót alkot, amiben a grapefruitos, tobozos élességet lágyan vajazza meg és simítja el a kókuszolaj puha egzotikussága. 

Ízében is legalább ennyire sejtelmes ez a játékosság, még véletlenül sem erőltetett a kókusz jelenléte, az csupán az egyértelmű, markáns, de nem nyomasztó komlóuralomtól hangos kortyok közepe táján sejlik fel, mintegy szerényen beleolvadva az összhatásba. Mindent egybevetve egy tetszetős újdonságként jellemezném. 

(Ratebeer link) 

Mikkeller Monks Elixir

Mikkeller Monks Elixir (10,0%): Jól ismert jellemvonásokkal örvendezteti meg tesztelőjét, melyek közül színében a mély rubinvörös reflexek csillogását, illatában a gyümölcsös maláta, gyerekrágó, és egészen sajátságos módon frissen nyírt fű édes aromája vegyül, már jó előre azt az érzetet keltve a rajongókban, hogy a Mikkeller mesterei egyszerűen nem tudnak hibázni, bármihez is fogjanak, eleve sikerre van ítélve vállalkozásuk.

Ebbéli meggyőződésünket sikeresen erősítik meg a következő percek tapasztalásai is, melynek során felfedezhetjük ízének kiteljesedését, a krémes, tejszínes maláta alapjain nyugvó, átütő alkoholérzet nélküli, mégis likőrös jegyekre épülő mogyoró, dió pirított pelyheivel megszórt aszaltgyümölcs-fantázia kivirágzását. 

A keretekhez képest a komlóra is megfelelő hangsúly helyeződik, reflektorfénybe természetesen mégis a maláta teltsége, a gabonás-gyümölcsös bársonyosság kerül. Hőfokának emelkedésével, hosszabb pihentetéssel némiképp előretör egy alkoholos fátyol is, ebből a szempontból is idézve a belga quadrupelek markáns tulajdonságait. 

Jól sikerült összeállítása ízeknek, illatoknak, kellemes hangulatoknak. 

(Ratebeer link) 

Sierra Nevada Northern Hemisphere Harvest

Sierra Nevada Northern Hemisphere Harvest (6,7%): Rézszínű ital vastag, hosszan megmaradó, kenhetően krémes habtetővel, már a szemnek is élvezet a vele való találkozás. A címke szövegének tanúsága szerint azt a főzetet tarthatjuk a kezünkben, ami az első amerikai sör volt, melynek elkészítéséhez száz százalékban frissen szedett, úgynevezett "nedves" komlót használt fel a sörfőzőmester. 

Ennek eredményeképpen egy kiegyensúlyozott, szépen fejlődő, elegáns illatokkal rendelkező, fenyőrügyes, füves-szénás, keserédes aromájú ital képe kerekedik ki egy karcsú, mikroszkopikus szemű szénsavbuborékokkal tarkított testben. Gömbölyded ízjegyei simogatják nyelvünket, üde jellege friss hozzávalók jelenlétét sejteti. Utóízében az aromás komlóé a főszerep, amely nem túl intenzív, vagy éppen karcos formában, jó modorú karakterrel hosszasan búcsúzik.

(Ratebeer link) 

Sierra Nevada Narwhal Imperial Stout

Sierra Nevada Narwhal Imperial Stout (10,2%): Éjfekete színű, átlátszatlan testére kakaó barna hab telepszik, szakaszosan előtörő illatai között mogyoró, rumos kávé aromája lengi be az étert. Az olajostól némiképp ritkább textúrájúnak tűnik első szemrevételezésre, belekóstolva azonban mennyei testesség, krémes állag bontakozik ki. Már-már szirupos jellegben öltenek testet a pörkölt maláta, kakaó és sötét csokoládé ízjegyei, selymes egymásba karolásuk intenzív összhatást produkál, melyhez az alkohol likőrös jellege szolgál nyomatékként. Egészen fantasztikus imperial stout. 

(Ratebeer link) 

Evil Twin Disco Beer

Evil Twin Disco Beer (10,5%): Mély virágméz, narancslekvár színű, szivacsos habkoronájú főzet egy félelmetes, az eddig megismert keretek közé bár beilleszthető, mégis egészen újszerű aromával, mely maga az erő és dinamizmus nazális megtestesülése. Krémesen lágy és gyümölcsösen üde, érett és virágos, egy valódi aromabomba. 

Mangó, grapefruit, papaya, szegfű és fenyőgyanta vibráló sokszínűsége ejti zavarba tapasztalóját, hogy aztán egészen új dimenziókat nyisson meg az ízlelés terén. Fehérboros szárazságáról, fanyarságáról és savas jellemvonásairól Chardonnay hordóban történő érlelésére asszociálhatunk; eleganciája megkérdőjelezhetetlen. A tanninos jelleg, a nyelvünk felületén lepelként elterülő molekulák halmazának ízhatása egyébként az idő előrehaladtával egyre inkább uralja a szőlődűlős terepet; az IPA-s jellegből adódó trópusi gyümölcsösség és a komló virágos, gyantás vonásai teszik lebilincselően összetetté a képet. 

Izgalmas alkotás, valódi dán csemege. 

(Ratebeer link) 

The Bruery Autumn Maple

The Bruery Autumn Maple (10,0%): Rendkívül elegáns küllemű üvegéből egy teaszínű, opálos testű főzet tör elő ujjnyi vastag habfedővel a tetején. Illata olyannyira komplex, hogy szinte minden egyes szimatolásnál más jegyekkel szembesülünk, melyek közül azonban a sütőtökhöz hasonlatos, és a leírás alapján yam gyökér hozzáadásával elért aromák szállnak fel először, majd kellő távolságból ebben a keretben tűnik fel némi fahéjas, süteménytésztás, sütőtök-pités jelleg, amihez közelebb hajolva csatlakozik, aztán fölénybe is kerül a belga élesztő összetéveszthetetlenül markáns, uralkodó karaktere. 

Visszafogott szánsavtartalmához telt és gömbölyded ízjegyek csatlakoznak, melyek az előzőekben leírt koordináta-rendszer mentén kelnek életre. A fahéj, vanília, szegfűbors, juharszirup egyvelege izgalmas kavalkádot alkot, melyek krémes összeolvadásának, fűszeres csípősségének kiteljesedését a belga élesztő szigorú arculata fogja vissza kissé. 

Az a fajta különlegesség, aminek fogyasztása közben egyszerre fájlaljuk a mennyiség vészes fogyatkozását és várjuk az elkövetkező kortyok adta lehetőséget izgalmas mondanivalójának megfejtésére. 

(Ratebeer link) 

Drake's Drakonic Imperial Stout

Drake's Drakonic Imperial Stout (8,75%): Gyönyörű, fekete színű köntösét napbarnított habkorona ékesíti, mely alól egy remek pörkölt malátás, kávébabos, étcsokoládés, karamellás, néhol kissé aszalt gyümölcsös aroma száll fel. Mivel imperial stoutról beszélünk, ízének jellemvonásai közül mindenképpen kiemelhető, hogy azok egy átlagosnál nagyobb mértékben szénsavas, sőt kimondottan élénk, kevéssé szirupos, közepes testben teljesednek ki. 

Mogyoró és kávé pajkos egyvelegét pörkölt maláta, hamu, faháncs súlya nehezíti a megszokott módon, és mindamellett, hogy egy rendkívül kiegyensúlyozott és voltaképpen hibátlan stout megtestesülésének lehetünk tanúi, a vehemensebb hatásokhoz szokott ízlelőbimbók talán hajlamosak lesznek könnyedebbnek titulálni ezt a főzetet annál, mint amire korábban számítani lehetett amerikai darabok által szolgáltatott példák alapján.
(Ratebeer link)

Founders Curmudgeon Old Ale

Founders Curmudgeon Old Ale (9,8%): A Founders old ale stílusban készült főzete színében borostyán, illatában szivárványszínű. Az egyik kedvenc illatszerkezetem alapjaira épül, melyben megnyugtató egyveleget alkot egy bársonyos, marcipános édesség, kevés vanília pár csepp alkohollal, intenzív vajkaramella és egy árnyalatnyi tölgyfahordós aroma sejtelmes kombinációja; a felépítményt mindenesetre az illatos komló és telt maláta alkotta váz tartja egyben. 

Visszafogott szénsavtartalmú, selymes testében cseppet sem meglepően visszaköszön az előbbi kép, ízhatás tekintetében mintegy két részre osztva az élményt, melynek első felében a malátás krémesség csemegeszerű ízjegyeket produkáló, a sziruposság határát el nem érő jellegét csodálhatjuk meg, ezt követi aztán a karcos, de tartalommal teli utóíz, melyet a komló élesítő hatásának köszönhetünk. 

Voltaképpen ez esetben is felismerni véljük egy barley wine anya és india pale ale apa házasságának gyümölcsét személyében, a két stílust egyaránt kedvelőket tehát semmiképpen nem érheti csalódás fogyasztása során. 

(Ratebeer link)

Birra del Borgo Impirial Staut

Birra del Borgo Impirial Staut (10,0%): A Birra del Borgo főzde által a római Johnny's Off License nevű italárusító hely részére készített imperial stoutot ottjártamkor ajándékozta nekem a csak szuperlatívuszokkal jellemezhető bolt vezetője, melyet ezúton is hálásan köszönök. Az ital maga egyébként 2007-ben főzetett, ezt követően pedig régóta érlelődött a bolt egy csendesebb zugában. Réteges illatok, krémes, vanlíiás-mogyorós jegyek és likőrök jelenléte jellemzi, melyek alapjául egy vaskos kávé aroma szolgál. Kissé elmosódott ízében mintha korábban összekapcsolódott komponensek kötelékeit rágta volna meg az idő vasfoga, az alapvetően pörkölt malátás és lényegében kielégítően összetett alapízhez kissé elkülönülve kapcsolódik egy enyhén kitüremkedő alkoholos ködfátyol... Összességében egy élvezhető és szerethető karakter, testességének mértéke azonban némileg talán ellenére van az érlelhetőségnek. 

(Ratebeer link) 

Green Flash Double Stout

Green Flash Double Stout (8,8%): A Green Flash főzde egyik klasszikusaként mi mást is mondhatnék erről az isteni söritalról, mint hogy egy hasonló kaliberű főzet elfogyasztásának gasztronómiai értéke egy stout-szerető sörfogyasztó számára szinte felbecsülhetetlen. Az imperial stoutok agresszivitásának terhétől megszabadítva e letisztult, mégis izgalmasan sokszínű 'black ale', vagy éppen foreign stout olyan parádéra képes, mely mentes minden nehézkességtől, és erőltetettségtől; fantasztikus egyvelege ez energiának és harmóniának. 

Egyfajta tömény csokoládéfolyamként mindazt a kakaós krémességet és kávés pörköltséget magában rejti, melyet előzetes elvárásaink körvonalaznak, lágy vonalai, könnyed eleganciája azonban anélkül tölti el megnyugvással hálás receptorainkat, hogy a lendületes, vibráló aromákat fel kellene áldoznunk a kifinomultság oltárán. 

A lágy illatok és sima ízek kedvelői számára ideális választás lehet. 

(Ratebeer link)