2015. október 24., szombat

Varsó - Krakkó 2015

Úgy adódott, hogy a 2015. évben Lengyelország barátságos tája lett nyári kalandozásom helyszíne, mely úticélnak azzal a korántsem titkolt szándékkal vágtam neki - Varsó és Krakkó feltérképezésének magától értetődő tervén túl -, hogy az ottani sörszcéna internetről megismert körvonalait tapasztalati úton töltsem meg tartalommal. Némiképpen összegezve az alább megemlített sörök által keltett benyomásokat is, azt kell, hogy mondjam, a varsói kirándulás semmiképpen nem tekinthető kerülőútnak a különleges és nehezen beszerezhető darabok felfedezésének terepén, a kiruccanás azonban javarészt a lengyel kézműves főzetekkel történő összeismerkedés jegyében telt, melyek kivétel nélkül kellemes emlékeket hagytak maguk után.


Pinta / O’Hara’s Lublin to Dublin 2015 (6,0%): Koromszínű főzet lett az ír és lengyel kollaboráció eredménye, mely édeskés, pirított malátás illatával, krémes hangulatokkal csalogatja fogyasztóit a karakteres ital köré. Közepes teste gazdag, pörkölt ízjegyek tárháza, élénk keretben öltenek testet a tartalmas összetevők. Étcsokoládé, kávé, cseppnyi vanília és égetett cukor édeskés jelenléte uralja a képet, letisztult, kifogástalan modorú sör benyomását keltve.

Szałpiw Szczun (8,1%): Opálos testű, igen súlyos mondanivalójú főzet, csipkés habfedővel, meggymagos, marcipános, sziporkázó élesztős illatokkal. Vaskos test körvonalazódik nyelvünkön, csípőskés élesztő, ízletes komló, mézédes maláta háromsága kelti tökéletes tripel benyomását. Remekül sikerült apátsági stílusú, tengerentúli vonalakkal kevert főzet a lengyel mesterek háza tájáról.

Beavertown Gamma Ray (5,4%): Sűrű, opálos testű sör szegfűs, gyantás aromákkal, mézes beütéssel. Nagy formátumú kortyok, karcos lecsengésű, kristálytiszta ízjegyek. A mangós, grapefruitos alapok hosszú utóéletű, harapós zárással búcsúznak, ahogyan az egy american pale ale-től elvárható

Stone Arrogant Bastard Ale (7,2%): Festői szépségű ital, ragyogó rubin árnyalattal, küllemre maga a tökély. Letaglózó komlós aromái szinte törik az utat szaglószervünk felé, fenyőerdők vad ösvényén találhatjuk magunkat rögvest. A juharszirupos, borszerű jegyeket is megcsillantó illatáradatot az ízek végtelen mélysége követi - ha létezik kimagasló összetettséggel bíró komlóközpontú sör, ez lenne az. Olajos magvak, cukorka, muskotály, mazsola és faháncsos jelleg egyszerre robban a szánkban, tűéles pontossággal villannak meg az egyes ízjegyek. Lecsengése enyhén száraz, hosszan elnyúló kesernyét adó, egyediséget hirdető végszavú, arrogáns módon vágja a képünkbe, milyen remekbe szabott sörrel is van dolgunk.

Beavertown Bloody ’Ell (7,2%): Teaszínű főzet gurul elő a kellemes tapintású, ötletes grafikával megfestett dobozból, illatában pedig az elvárt módon hozza a trópusi gyümölcsös, grapefruitos, még inkább vérnarancsos vonulatot. Selymes kortyokban csúszik, fanedves, keserű gyümölcsös, nem túl éles hangvételű, kerekebb körvonalú komlós lenyomatot hagyva maga után. Tartalmas, gazdag zamatú sör.

Mikkeller Beer Geek Dessert (11,0%): Egy magamfajta imperial stoutok szerelmese számára piros betűs ünnep az a nap, amikor egy olyan fajsúlyú ital kerül a kezem ügyébe, mint ez a mennyei manna a Mikkellertől. A kőolaj sörrel történő keresztezése vezetett az ital testet öltéséhez, olyan komótosan csorog ki az üvegéből, hogy szebbet rajzolni sem lehetne. Aztán egy pár pillanat és megelevenedik a levegő: egy cukrászdában történő robbanás eredménye a fasorban sincs azokhoz az illatokhoz képest, amit a Beer Geek Dessert produkálni képes, a címkén látható grafika is legfeljebb csak iránymutatásul szolgál. Tejeskávé, fehércsokis fánk, karamella, vaníliás shake. Szinte fáj az ember szíve gyermekek elől elzárni az italt. Az ízéről felesleges is szót vesztegetni, amit az előzőekben felsoroltam, természetesen a továbbiakban is visszaköszön. S mindez egy olyan malátaszirupos köntösben, ami egy efféle nyalánkság esetében a lehető legmegfelelőbb keret.

Stone Double Bastard Ale (11,2%): A Stone legendás főzetének arrogánsabb verziója hasonlóan tündöklő, réz színű köntösben jelenik meg, s atomerőmű intenzitású illatfergeteget szabadít ránk rögtön, az üveg felnyitását követően. Gyantából gyúrt tészta mázsás súlyú hangulata terpeszkedik szét hirtelen, mézes tobozok, juharszirup gazdag aromája festi meg a levegőt. Vehemens illatai nem sok reményt hagynak a visszafogottabb fogyasztók számára ízét illetően, s ahogy sejteni lehetett, szinte szétrobban a szánkban az ízjegyek tűzijátéka. Nehéz zamatai alatt nyögnek az ízlelőbimbók, mézédes, túlcsordulóan telt testben szabadulnak el a szirupban fürdőző aszalványok, tejszínes gyümölcslikőr, komlótobozokkal díszített sárgabarackbefőtt vonalait megidéző komponensek. Hosszan elnyúló, mondanivalóval teli kesernye adja meg az ívét a főzetnek, melyet nem mindennapi jellege igazán emlékezetessé tesz szakavatott komlófetisiszták számára.

Pinta Imperator Bałtycki (9,1%): Kólaszínű testből fenyős, kakaóporos, pirított magvas aromák röppennek fel, leginkább azonban komlótól vezérelt hangulatot áraszt. Belekóstolva aztán örömmel nyugtázhatjuk, hogy a stílusjegyek az ízében maradéktalanul érvényesülnek: folyékony csokoládé ölt testet pillanatok alatt némi rumos-diós mázban meghempergetve, majd a kezdeti komlós felhangok nyugodt tempóban sejlenek fel búcsúzásul, az édeskés hangulatokkal remek összhangba kerülve. Igencsak eltalált baltic porter.

Mikkeller Beer Geek Breakfast Brunch Big Blend (8,0%): Az előzetes információk alapján a világ egyik legjobb sörével lehet dolgunk a Big Blend személyében, legalábbis ha a Beer Geek-alapot, s azt vesszük számításba, hogy bourbon-, brandy-, meggybor-, konyak-, tequila- és whisky hordók szolgáltak az érlelés alapjául. Ami a fajsúlyát illetően némi kétkedésre adhat okot, anélkül, hogy alaposabban megismerkednénk a sörrel, az az alkoholtartalom, mely a maga 8 százalékával talán nem a legdurvább mérték, amit valaha címkére vetettek, s egy efféle formátumhoz talán nem is a legmegfelelőbb keret, már ha az exkluzivitását adó hordóérlelések rendszerinti velejárójából indulunk ki alkoholfok terén. Mindemellett azt is le kell szögeznünk, hogy ez esetben "csak" egy stoutról van szó, s ebbéli tulajdonságánál fogva talán soha nem is lesz annyira tökéletes alany az érleléshez, mint egy vérmesebb imperial stout. Ezen az úton kell tehát elindulnunk feltérképezése során. Küllem tekintetében semmi esetre sem okoz csalódást, olajos teste szemet gyönyörködtető módon folyik ki az üvegből. Az illatok terén a különböző érlelések kavalkádjában tévedhetünk el, talán ez esetben beigazolódni látszik a mondás, miszerint a kevesebb néha több. A különböző alkoholok kusza keverékének képe szövődik ki óvatosan, ha választanom kellene, leginkább a szárazabb, sherrys és tequilás aromák telepszenek rá a kávés illatgörgetegre. Olyan selymes és krémes a test, amennyire csak lehetséges, az ízrobbanás azonban ez esetben elmarad. Nem az a desszertszerű jelleg - letisztult, füstös és pörkölt stílusú a karaktere. Idővel egyre jobban kinyílik, így a bourbon kókuszos, vaníliás aromái is érvényre jutnak illatában is, s ahogy kortyolgatjuk, úgy lesz egyre nagyobb mélysége a kezdetben követhetetlen struktúrának. Zamatos, krémes, sziporkázó alkoholok elegye teljesedik ki idővel, s az utolsó kortyok felé haladva - kissé finomítva álláspontunkat - egyre inkább díjazzuk az értékeit.

AleBrowar Crazy Mike (9%): Dörgedelmes illatok, mézben ázott trópusi gyümölcsök aromái, sűrű komlógyanta-folyam képe rajzolódik ki. Markáns, vaskos aromák játéka uralja a levegőt komlómolekulái által, vérbeli dupla ipa lesz ez. Íze efelől semmi kétséget nem hagy: ellentmondást nem tűrő, mézédes, testes zamatok fejlődnek fel, krémes maláta és karcos végszavú komló pazar szerepléséhez lehet szerencsénk. Bár az első lengyel IPA, amit sikerült megízlelnem, azt kell, hogy mondjam, szinte hibátlan alkotás.
(Ratebeer link)

Browar Pinta / AleBrowar / Piwoteka Narodowa B-Day 3.1 Spoko Marocco (4,4%): Friss illatokat árasztó, könnyed hangulatú lengyel asztali söröcske, mentás aromákkal, vékonyka testtel, légies mondanivalóval. Citrusos, borsmentás ízjegyek, visszafogott szénsavtartalom, üde és szellős textúra. Némi komlós zárás gondoskodik a kerekebb végkifejletről, összességében azonban egy szertelenül egyszerű, mégis izgalmas stílusú italról van szó.

Pinta A Ja Pale Ale (4,5%): Halvány máz színe kellemes komlóaromát rejt; frissen vágott fű, fenyő, szegfű és vadvirágok illatai. Üde teste közepesen telt, éles zamatai nem hagynak kétséget afelől, hogy egy remek american pale ale-ről van szó. Könnyen iható, kifogástalan stílusú sör, tiszta és helyénvaló ízjegyekkel.

Pracownia Piwa Hadra (5,9%): Varázslatos illatok, must és almalé, vadvirágos rétek pihe-puha aromái. Lenge testű kortyokkal csillapítja szomjunkat egy tikkasztó nap után, kellően zamatos, ugyanakkor könnyedén csúszó szerkezete szinte itatja magát. Eközben hátradőlve élvezhetjük a könnyed, almás-barackos gyümölcsösségbe burkolózó test nyújtotta komlós örömeket, s elismerésünket fejezhetjük ki a lengyel főzde stábjának.

Szałpiw Szajba (5,5%): Remek réz szín, krémes hab, isteni karamellás, enyhén fanyar, savanyított almás, félédes gyümölcsös illatok. Telt kortyai lágyak, puha szénsavmolekulákkal lágyan teletűzdeltek, gabonás fanyarsággal megalapozottak. A fő attrakció azonban az utóízében keresendő, amikor is a tüzes csilifoszlányok óvatosan megkapargatják garatunk és torkunk zeg-zugait. Izgalmas kompozíció, maradandó emlékű alkotás.

Amager / Three Floyds Arctic SunStone (6%): Tejszínesen lágy illatok vegyülnek aszalt gyümölcsök, sárgabarack és egyéb, vaníliában ázott nyalánkságok puha aromáival, az előzményeket pedig egy nem kevésbé letisztult, kellően intenzív, édes malátás test követi, melynek szegélyeit karakteres komló ízletes leköszönése alkotja. Igazi amerikai hangulatú ízbomba.

Stone Cali-Belgique IPA (6,9%): Egy jó adag komlós karakterrel megtámogatott, s tartalmas belga mondanivalóval egyaránt felruházott IPA a Stone háza tájáról. Gyümölcsöskertek illata selyemcukor, parfümös élesztő hangulataival keverten tárul elénk, ízjegyei pedig ha lehet, még üdébbé teszik a kompozíciót. Gabonás teltség, éretlen gyümölcsös fanyarság, mindez olajozott kortyokba ágyazva. Ilyen egy igazi belga stílusú ipa.

Westbrook White Thai (5%): Pikáns illatú búzasör kerek gabonás aromákkal, szalmás, citromfüves illatokkal. Kissé száraznak ható, éles körvonalú teste üde fűszeresség könnyed súlyát hordozza magán, jólesően búzás alaphangok, csipetnyi marcipán, mandula jegyeivel megkoronázva.

Kingpin Shaman (4,5%): Vörös testét desszertszerű illatok lengik körül, eperlekvár, gyümölcshéj, egyéb, frissen szedett nyári nyalánkságok óvatos zamata. Ízre még inkább visszafogott, közepesen telt, lágy karakterű, selymesen csúszó állagú. Keserédes komponensek állnak össze egy kissé száraz, keserédes szerkezetbe, melynek fő nyomvonalát azért a fanyar gyümölcsös összetevők adják. Jóleső nyári itóka. 

2015. október 19., hétfő

De Molen Mout & Mocca


De Molen Mout & Mocca (11,6%): Kólaszínű testén leheletnyi, bézs színű hab telepszik meg, mely pillanatok alatt el is illan. Étcsokoládés, meggyes bevezető szakaszok után a mélységből egy jó adag, frissen őrölt kávé földes, elemi erejű karaktere csatlakozik az összképhez. Maga a test szinte szánsavtartalom nélküli, a fanyar, savanykás kortyérzetet természetesen a jól megérdemelt pörkölt kávés ízjegyek töltik meg utóélettel. Száraz, nyilvánvalóan kávéközpontú, virágföldes aromák az uralkodóak, emellett azonban egy igen elegáns, tartalmas és kiegyensúlyozott ital. 

2015. október 10., szombat

Emelisse White Label Imperial Russian Stout Ardbeg Barrel Aged


Emelisse White Label Imperial Russian Stout Ardbeg Barrel Aged (11,0%): Kőkemény imperial stout, mely Ardbeg whisky befolyásától fűtve erősen tőzegfüstös, halvány acetonos, de leginkább bőrszagú aromákat domborít ki; nem a szűz torkoknak való nedű lesz ez. Szájban tartva igazán telt, óvatos szénsavtartalmú és fanyarul édes-savanyú ízhatás kerít hatalmába minket, de természetesen az igazi csattanó a korty végeztével következik be, melynek során megízlelhetjük a füstös whisky-jegyek által belengett kalmopyrines keserűséget, amivel az egyébként sima és bársonyos test búcsúzik. 

2015. október 1., csütörtök

De Molen / Närke Goths & Vandals


De Molen / Närke Goths & Vandals (11,1%): Mostanra már egészen biztosan kijelenthetem, hogy annyi briliáns főzetet én még egyetlen gyártótól sem ittam, mint amennyivel a De Molen mesterei örvendeztettek meg az utóbbi időszakban. Elöljáróban még annyit fűznék hozzá a sör történetéhez, hogy a Ratebeer.com általi besorolást alapul véve hagytam magam meggyőzni arról, hogy egy "belgian strong ale"-t tartok a kezemben, egészen addig, míg az első kortyot követően elbizonytalanodva forgattam meg ismét a címkét némi megerősítést keresve ahhoz a sugallathoz, mely szerint ennek a sörnek a legtöbb porcikája leginkább az imperial stout-műfaj felé húz. S mivelhogy remélhetőleg a gyártók maguk hitelesebbek lehetnek e téren, én jóhiszeműen rájuk hagyatkoznék a kategorizálást illetően. 
Annál is inkább, mert az egyik legkülönlegesebb imperial stoutról beszélek, amit alkalmam nyílt megkóstolni pályafutásom során. Bár közepesen áttetsző, kóla színű teste ezt nem feltétlenül vetíti előre, illata egy lépéssel közelebb visz minket a Kánaánhoz. Fantasztikus, enyhén tőzegfüstös nyitányú, krémes, tejszínes, vaníliás-kókuszos, mazsolás aromák járják ezerszínű táncukat; a legszebben megkomponált whiskyk illata tárul elénk. A fenti komponensek aztán egy arcpirítóan édes, likőrös testben találnak ránk ismét; vibráló és izgalmas ízjegyek sokasága tűnik fel egy cukorközpontú, ám malátásan is telt keretben, majd gyógynövénylikőrös keserűséggel búcsúzik a kompozíció, amit az alkohol melege jár át jótékonyan. 
Csukott szemmel kóstolva gond nélkül vágnánk rá, hogy miféle itallal van dolgunk, a körítés azonban valóban kissé kérdésessé tesz mindenféle tipológiai iránymutatást. Ez legyen azonban a legnagyobb problémánk, ha egy ilyen főzettel akadunk össze, nálam mindenesetre előkelő helyet foglal el a tesztalanyok népes táborában.