2016. augusztus 7., vasárnap

Malmö - Koppenhága 2016

A tapasztaltabb sörkedvelők komolyabb sörös túráinak célpontjaként a jelenlegi helyzet szerint Európában valószínűleg nem kínálkozna tökéletesebb helyszín Skandináviától, Koppenhága pedig az elérhetetlennek tűnő sörök beszerezhetősége szempontjából minden bizonnyal bárhol a világon megállná a helyét. A sörözésnek hódolás nagyszabású tervében bár Malmö leginkább ugródeszkaként szerepelt, itt is érdemes volt felkeresni egy pár helyet, betérni néhány bárba, mert igazi kincsek lelhetőek a városban. 

A szerencse viszont fontos tényezőnek bizonyult a vállalkozás során, hiszen a felhozatal oldaláról közelítve talán nem a legerősebb időszak volt az az öt nap, amíg az északiak vendégszeretetét élveztük, korábban ugyanis olyan különlegességek tömkelegének a nevét tartalmazták a kiszemelt bárok csaplistái, hogy a szemem azonnal könnybe lábadt, mire azonban odaértünk, a szerencsésebbek felhörpintették a készleteket. 

Így volt ez a Mikkeller Stefansgade esetében, ahol azonban csapról mégis sikerült elcsípni egy-két durvább főzetet, míg az olyannyira várt Himmerigetben a csapolt felhozatal nem igazán találkozott a felkorbácsolt elvárásaimmal. Ez persze nem jelenti azt, hogy a ritkaságok levadászása terén nem a legtermékenyebb kalandnak bizonyult az utazás, korábban álmodni sem mertem volna olyan darabokról, amiket a legtöbb esetben valószínűleg kizárólag itt, leginkább Koppenhága kézműves sörtől pezsgő városának mélyén tapasztalhattam meg. 

Így esett, hogy üveges kínálatával az utóbbi helyszín adott otthont a Ratebeer-en az eddigi legmagasabb pontszámommal jutalmazott sör értékelésének, természetesen egy imperial stout, egy nagy kedvenc bourbon-érlelt változatának személyében. 

Alpine Beer Company Hoppy Birthday (5,3%): Cukormázas borítású, frissen vágott zöldek illatával játszó komlós aromákkal kezd, amolyan kortyolgatós stílusú, így ezt követően sem durvul el a hangulat. Éles ízjegyei kiegyensúlyozottak, ropogós komló hangulatát hordozzák. Selymes, homogén komponensek halmaza, könnyen csúszik, barátságos ital. 

Malmö Coconutters (7,0%): Halovány színben ül meg a pohárban, ananászléhez hasonlatos külleme érdekes, alapvetően szegfűszáras komlós, kissé azonban kartonos beütésű aromákat rejteget, egy megfejthetetlen édeskés színezettel. A kortyok bevezetője szintén édeskés, valahogyan itt adja magát kissé a kókuszos hangulat, ha erősen gondolunk rá, majd éles szerkezetbe ágyazott, közepes testességű jegyek következnek, a zárás azonban igencsak sántít, szinte kivehetetlenek a benyomások. Itt is kartondobozosan száraz, háncsos elemek bukkannak fel, kezdetben legalábbis faragatlannak tűnik a zárás, majd idővel hozzászokunk, s az ízjegyek is simulnak némileg, így alakul ki egy összességében szimpatikus, halványan valóban pina coladás jelleg. 

Hill Farmstead Dorothy (2015-) (7,0%): Bámulatos illata virágoskert hangulatát idézi, selyemcukros, szénás, mentás nyalábok szövődnek egybe a levegőben. Üde, ropogós zamatai teltek, aromákban gazdagok, fűszeresek, szalmaízű malátás, száraz lecsengésűek. Igazi minőség, amit képvisel, minden kortya mérnöki módon megtervezett. Kissé már túlságosan is steril, egyszerűen hibátlan a maga nemében. 

Angry Chair German Chocolate Cupcake Stout - Coffee (7,5%): Ilyen névvel egyszerűen egy sörnek sem szabad átlagosnak lennie, s ha csak ránézünk erre a kitöltött csodára, szinte a szánkban érezhetjük a világ összes süteményének zamatát, aminek bármi köze van a kávéhoz, amennyiben vannak ilyenek. Márpedig lenniük kell, hiszen ilyen illatot úgy hihetnénk, egy sör nem képes produkálni. Bár már éreztem hasonlót, azok általában imperial stoutok voltak, s még azt is megkockáztatnám, hogy a "Beer Geek Brunch Weasel" szavak is szerepeltek a nevükben. Ez esetben azonban egy sweet stout-ról van szó, amelynek karaktere dúskál a jelzőkben, hiszen mind illata, mind íze eleven csokoládé-, és kávébomba, brownie, vanília, kis rum és konyak az aromái között, súlyos jegyek a forró csokoládés, kakaós, kávélikőrös ízfolyamban. Felesleges is túlragozni a dolgot, zseniális ital, nehézsúlyú főzet könnyednek nevezhető alkoholfokkal. 

Stone 20th Anniversary Encore Series: 6th Anniversary Porter (8,0%): Éjfekete színben érkezik, bézs színű habot fejleszt, imperial porterektől nem éppen szokatlan módon marcipános, étcsokoládés, tejszínes illatokkal operál, krémesen édes, konyakosan-likőrösen alkoholos aromákat áraszt. Tejszerű, sima és lágy zamatai érett jegyeket rejtenek, fahordós, vaníliás, kissé pörkölt, pisztáciás karakter bújik meg a krémes, közepes teltségű szerkezetben. Az alkoholfok már nem ennyire észrevétlen, noha nem a legdurvább mérték, amelyhez valaha szerencsém volt. Összességében azonban remek főzet, bár nem a vérmesebb imperial porterek közül való. 

AleSmith Speedway Stout - Hammerhead (12,0%): Csinos külleme egy jó erős fekete arculatát idézi, valójában minden a kávé körül forog. Eszpresszó aromái krémesen ölelik körbe a mélyebb rétegekben rejlő fűszeresen pörkölt kávészemek markáns illatát, de a magas kakaótartalmú étcsokoládé haraphatóan telt karakterének megjelenéséhez sem kell sok képzelőerő. Igazán masszív, feketén buja aromák, melyhez hamarosan csatlakoznak a barnacukorban ázó, keserű likőrben fürdőző ízjegyek is, a képet természetesen itt is a kávéspecialitások földes, afrikai stílusú hangulata határozza meg. Mindez egy tökéletesen krémes, puha és gazdag szerkezetben. Igazi mélyről jövő, strukturált, rendkívül komplex ízélmény. 

Terrapin Moo-Hoo Chocolate Milk Stout (6,1%): Konyakmeggyes, kakaóporos aromák, belga csokoládés, rumos jegyek röppennek fel a pohárba töltést követően, melyet krémes alapokon elkent, közepes szemű szénsavbuborékokkal tarkított test feltűnése követ. A műfajtól nem túl idegen jellemvonásként enyhén vizes szerkezetbe ágyazottak az ízjegyek, a tejcsokoládés színezetű, édeskésre pörkölt maláta tejesen krémes vonalai mégis lágyan simulnak a nyelvünkre. Édesszájú fogyasztókra tervezett, a minőséget azonban nem másodlagos szempontként kezelő főzet. 

Evil Twin Imperial Doughnut Break (11,5%): Égett kólaszínű teste olajos benyomást kelt, megforgatva egyértelmű lenyomatot hagy a pohár falán. A kávészerű jelleg hamar körvonalazódik a levegőben, a fahéjas, keserédes, étcsokoládés, pisztáciás jegyek is rögtön megcsillannak, átütő erőben ezúttal sincs hiány. Szirupos kortyai feszesek, "imperial" jelleghez mérten közepesen testesek, nem mázsás, inkább kilogrammban mérhető súlyúak, nem terpeszkedőek. A könnyen rámondható fánkos, fondüs karakter mellett a borítékolható csokoládés, marcipános jelleget sem nélkülözi, kirobbanó erővel azonban talán nem bír, inkább méltóságteljesen közvetíti a nyalánkságokba csomagolt mondanivalót. Mindemellett a hírnevének maradéktalanul eleget tesz, teljesebb értékű imperial portert nem könnyen találni. Mégis kicsit többet vártam tőle, így alakult ki a fenti pontszám. 

Ballast Point Grapefruit Sculpin (7,0%): Bár ez első "Sculpin-élményem" már nem most volt, s az ital megkaparintása miatt érzett elégedettségem hatása akkoriban talán a pontozás során is kitartott, önmagában valóban remek sörről beszélünk, s ez nincs másképpen a grapefruit-verzió esetében sem. Megkapó, krémesen gyümölcsös illatai gondoskodnak a kellemes bevezetőről, a kesernyés trópusi gyümölcs jelenléte azonban leginkább ízében érhető tetten, amely hirtelen, éles, mégis simulékony. A brit vonal itt is hamar felfedezhető, a pattogós trópusi ízjegyeket krétaporos, enyhén nemespenészes szárazság tereli egy helyre. Az alap verzióhoz képest talán nem olyan kiemelkedő mértékű a speciális-jelleg, emellett természetesen kimagasló india pale ale lapul az üvegben.

Oskar Blues Ten FIDY (10,5%): Úgy folyik ki a dobozból, mintha az ördög főzte volna, ennél sűrűbb, olajosabb és feketébb imperial stout-tal nem sűrűn találkozni. Pirított, pörkölt, de leginkább égetett, grilles illatok mordulnak fel kis idő múlva, miután kicsit akklimatizálódott, s megszokta a helyét. Tonnányi maláta súlya nehezedik hamarosan gyanútlan fogyasztójára, szinte szétfeszíti a pohár falát. Vészjósló, füstös, fekete ízek, melyek mégis lágyan pörkölt, olvadékony jegyek szövevényét alkotják, faháncsos, földes, sültes elemek férfias karakterét, a hosszan elnyúló kesernye masszív jellegét hosszú perceken át élvezhetjük. Keményvonalas imperial stout. 

Great Divide Yeti Imperial Stout - Chocolate Oak Aged (9,5%): Átlátszatlan színű főzet koromfekete, fahéj színű habbal, igen csinos küllemű imperial stout. Az alap verzió okozta sokkszerű benyomások ezúttal is korai, sörfronton tapasztalatlanabbnak számító időszakomban zúdultak rám, e téren némi jártasságot szerezve manapság több kell egy sörtől, mint az átlagon felüli minőség, hogy igazán meghasson a dolog. Ez esetben is megfelel az ital minden, imperial stoutokkal szemben támasztott elvárásnak, miután a feketeség ömlik mind illatából, mind ízéből; csokoládé, kávé, pörkölt, tölgyes jegyek garmadáját zúdítja ránk. Íze telt, robusztus, valódi behemót, az igazi trükköt pedig a pikáns, bizsergetően csípős végjáték jelenti. Több az átlagosnál, de már-már unalomig ismert, persze fantasztikus karakter. 

Cantillon Blåbær Lambik (5,0%): A sokszor emlegetett animális illatok ezúttal számomra is kézzel foghatóvá váltak, ehhez hasonló buké valóban lovastanyák környékén lelhető. Használt szalma, lópokróc, istálló hangulata: az alap tónusát adják a sörnek. Mindez ecetes gyümölcsösséggel karöltve, meggyes, zöldalmás, málnás, éretlen bogyós gyümölcsök jegyeivel elsimítva. Komplex ízélményt nyújt, vibrálóan savanykás zamatokkal, vad és fanyar gyümölcsösséggel, élénk karakterrel, száraz vörösboros kicsengéssel, majd egy mosdatlan utóízzel, melyet percekig elemezhetünk, s amelyre a vadélesztős ízjegyekhez nemigen szokott ízlelőbimbók talán választ sem találnak. Nem mondanám egysíkúnak semmiképpen, de némi plusz mélységet még szívesen felfedeztem volna. A felhajtást az ital körül persze megértem, de az én hazám az imperial stoutok világában van. 

Cigar City Marshal Zhukov’s Imperial Stout (11,0%): Igazi motorolaj-jelleggel köszön be a tábornok itala, szirupos, ragacsos, éjjeli folyadék keskeny bézs karimával a tetején. Dörgedelmes illatai diós, hamus, faháncsos vonalakat rajzolnak a levegőbe, hordós jegyek sötét tónusai olvadnak az eszpresszós, kandiscukros, melaszos folyam áradatába. Tekintélyes súlyú kortyaira oda kell ám figyelni, nem zöldfülűek számára keverték ki a mesterek. Szójaszószos jellege a legteltebb étcsokoládéval megpakolt, kakaóbabos malátalikőr benyomását kelti, tekintélyt parancsoló, harcias formátumú főzetünk nem szűkölködik a feketén vibráló ízjegyekben. Amire egy imperial stout képes, azt ez a sör mind tudja, magasabb szintre emelni fizikailag talán csak további érlelés útján lehetséges, a kategória királyai között tehát mindenképpen érdemes számon tartani. 

AleSmith Speedway Stout - Bourbon Barrel Aged (12,0%): Valószínűleg ez lesz a sörözés magasfoka, gondoltam magamban az ital pohárba töltését követően, majd kissé hátrébb ültem, hogy az aromafelhők arcul csapása elől menedékre leljek. Ilyen illatokról eddig ugyanis még nem sokszor hallottam, erre nem is lehet felkészülni, már ha sörre számít az ember. Némely bourbon talán képes ilyesmit produkálni, de én már abban sem bízom. Whiskyben ázott fahordó szeletei, vaníliás, kókuszos, kávés fergeteg, mennyei aromák táncra perdülése. Ilyesmi a mesében sincs... Könnyed vonalakkal felvértezett, elegáns szerkezete mérnöki csoda módjára tartja meg a behemótul gazdag szerkezetet, amelyben összepréselődik minden, amit az illatai előjeleznek. Olvasztott csokoládé-vanília-kókusz fagylalt kikönnyített, alkohollá varázsolt verziója, mazsolával megszórt, whiskyvel locsolt kávéfolyam, mennyei malátalikőr. Nem a hétköznapok itala, de hozzá illő alkalom nem sok van egy átlagember életében. A jellemzés megírása itt már kevésnek bizonyul, ezt egyszerűen érezni kell.