2019. november 23., szombat

Lost Abbey Serpents Stout


Lost Abbey Serpents Stout (11,0%): Kifogástalan küllemű, éjfekete testű, fahéj árnyalatú és igen gazdag, gyorsan fejlődő és méretes habot gerjesztő ital, kinézet tekintetében tökéletes főzet. A kitöltés során némi információhoz juthatunk a testességet illetően, igen élénknek tűnik ugyanis a szerkezet, halk járása azonban nemigen hagy kétséget a tartalmasság felől. Pörkölt kávés, pirított malátás illatok telepszenek a pohár szája köré, komoly és tartalmas aromák. Ezek után már sok meglepetés nem is érhet minket, amikor az első, bársonyosan sima, krémes és tejszínesen lágy, mégis karcosan pirított, hamusan száraz, ámde meglehetősen tartalmas és a végletekig kiegyensúlyozott kortyok legurulnak a torkunkon. Sok szót vesztegetni felesleges is, kiugrásoktól mentes, klasszikus vonalvezetésű, markáns és férfias imperial stout annak súlyával, gazdagságával és tekintélyt parancsoló jellegével. 

2019. november 17., vasárnap

AleSmith Old Numbskull


AleSmith Old Numbskull (11,0%): A barley wine, mint olyan, ha jól van elkészítve, mondhatjuk, már eleve súlyos egy kategória. Amit azonban az Alesmith hozott elő a stílusból, az valóban nem ismer könyörületet, mintha a szakkönyvek által meghatározott tipológiabeli sajátosságok egyszerre jelennének meg elemi erővel, ebben a sörben aztán minden benne van, amit az ember egy árpabortól elvár. 
Mély beütésű réz színe már önmagában masszivitást üvölt a levegőbe, miután pedig a kupak is lekerül az üvegről, egyszer csak elszabadul a pokol... Lehengerlő súlyú aromafergeteg tör elő, magán hordozva természetesen mindent, ami komlóhoz köthető, az angolszász vonalak szinte kidagadnak, amint a fűszeres, vadvirágos, aszalt zöldséges illatjegyek lüktetni kezdenek bennük. Az intenzív ízek netovábbja elevenedik meg aztán, kikezdhetetlen formátumú, utánozhatatlanul tartalmas kekszes malátafolyam, melynek minden cseppje mondanivalóval telt, élettel teli és vibráló. 
A vaskos vonalakkal meghúzott kép kontúrjait aztán tovább erősíti a komló erőtől duzzadó karaktere, tartalmas, kiegyensúlyozottan intenzív kesernyéje, mely által a szerkezet e két tengely mentén egyensúlyozva hirdeti magán a komló-és malátaközpontú műfajok minden erényét. Kifogástalan barley wine. 

2019. november 2., szombat

Charlevoix Dominus Vobiscum Lupulus


Charlevoix Dominus Vobiscum Lupulus (10,0%): Halovány aranysárga színe fölött tömött, pöffeszkedő, hófehér hab fejlődik sebesen, világos árnyalata némi meglepetéssel is szolgál, miután elméletileg "belgian strong ale"-ről van szó. Karakterisztikája alapján ugyanis inkább tűnik valami vadabb, élénkebb italnak, mivelhogy tripelesen csípős, gabonás, ámde IPA-szerűen komlóvezérelt jegyeket egyaránt megcsillant úgy illatában, mint ízében, mely utóbbi amellett, hogy vibráló és könnyed, telt és gazdag is egyben. 
Na nem az a kirobbanó, malátaszirupos jelleg, inkább a fűszeresebb, pezsgőbb hangulatú, szénsavval alaposan teletűzdelt típus, amiben a komló a szokásosnál erőteljesebben képviselteti magát, túlsúlyba azonban nem kerül, a főzet harmóniáját sem bontja meg. Ez utóbbi jellemvonás egyébként a legnagyobb erénye az italnak, letisztult ízvilág, egyszerű, de minden szempontból kielégítő a test. Almás, száraz pezsgős, kenyeres és élesztős jegyek egyaránt megcsillannak a testben, összességében változatos benyomások sorát hordozva. 
Ha helyénvaló is a ráragasztott kategória, annak a könnyedebb, ha úgy tetszik populárisabb verzióját szolgáltatja, ami miatt a magam részéről talán tartózkodnék az élmezőnyben elhelyezni az italt, amellett, hogy természetesen egy kiemelkedően jó főzetről van szó.