2013. november 29., péntek

Rogue Mocha Porter


Rogue Mocha Porter (5,1%): Sötétbarna, feketéhez közelítő színéhez mogyorós, csonthéjas termések aromái csatlakoznak első ízben, némi rumos, vaníliás körítéssel, amolyan desszertszerű, barnatésztás jelleggel. Lágy illatait kissé karcosabb, fanyar, erősen száraz ízjegyek követik, melyek üres kávé, pörkölt magvak karakterét hordozzák. A savanykás kezdés után a nyelvünk tövén szélesen elterpeszkedő, krémes kesernye veszi át az uralmat, mely utóíz formájában is hosszú-hosszú percekre megmarad. Nem az a finomkodó ízvilág, markáns jellemű ital; aki szereti az efféle természetesen nyers vonulatokat, annak semmiféleképpen nem okoz majd csalódást. 

2013. november 23., szombat

Extraomnes / Toccalmatto Tainted Love


Extraomnes / Toccalmatto Tainted Love (4,7%): Tűéles fenyőlevelek aromái és hegyes, savanykásan gyantás ízek egyvelege. Kevés pirított él teszi még különlegesebbé az egyébként is igen tarka összhatást. Sötétbarna színű saisonként igazi kuriózum volt elfogyasztása, a típus ugyanis nem túl gyakori a palettámon. Ezt az exkluzivitást íze is ügyesen alátámasztotta. Bravissimo! 

2013. november 16., szombat

Birra del Borgo Duchessa


Birra del Borgo Duchessa (5,8%): Az üvegének formáján kívül igazi különlegesség már az illata is: fűszerezett szilva és cukrozott paradicsomlé, vadvirágok nektárjának aromáját rejti. Kellőképpen fajsúlyosnak tűnő komponensek ahhoz, hogy egy marcona, likőrszerű quadrupel, de leginkább fűszeres tripel, vagy egyéb, magas alkoholszázalékú belga főzet meghatározóiként gondoljunk rájuk... Íze ennek ellenére saison-jellegéből adódóan kellemesen fanyar, szomjoltó jellegű, füves és lágyan gyümölcsös, légiesen könnyed, mégis komplex karakterű. Remek darab, módfelett élvezetes, igazi csemege. 

2013. november 10., vasárnap

Beer Here Pale Hops


Beer Here Pale Hops (5,5%): Római kalandozásaim során a napi látványosságok kipipálását követően utam előre megfontoltan azon helyi vendéglátóipari egységek felé vezetett, melyek a róluk begyűjtött információk és elsősorban kínálatuk alapján a sörízlés formálásának ottani zászlóshajóinak tűntek. Szerencsére akadt egy jó pár "római csakajósör", így ahelyett, hogy céltalanul bolyongtam volna a Peronik és Birra Morettik birodalmában, élő gps-ként zakatoltam a folyékony kenyér oázisaihoz. Az egyik ilyen helyen akadtam rá a címben szereplő darabra, és a továbbiakban szerepeltetett alkotásokra. 
A dán Beer Here főzde kínálatának első, általam kóstolt darabjaként kíváncsian vágtam neki feltérképezésének, melynek során az interneten keringő képek alapján korábban fantáziadúsként elkönyvelt címkék egyikét vehettem elsőként szemügyre. Az ezt követő fázis egy gyors, de mosolyfakasztóan megnyugtató nazális mintavétel után már a kóstolás jegyében zajlott, ahol is egy egészséges dózisú, frissítő, akácos jellegű komló uralta a terepet, amit egy kellemesen telt test foglalt keretbe. 
Nem túl harsány, nem kimondottan hivalkodó, csupán csak kellően intenzív ahhoz, hogy az adott pillanatban leginkább jóleső tulajdonságnak számító, az egész napi menetelés hatásait enyhítendő szomjoltó jellegét sokszínű játéka színesítse. Az összeismerkedést követően kielégítő és tompa kesernyés utóízzel búcsúzott. 

2013. november 5., kedd

Római vakáció

Olaszországi kirándulásom során utamat az alábbi csapolt finomságok szegélyezték, melyekhez Róma legjobb sörözőiben, sörös boltjaiban juthattam hozzá. Ezek között volt dizájncézár gasztropub több tucatnyi csappal, meccsnézős kocsma különleges sörökre hangolva, valamint pizzériák és egyéb éttermek, melyek a sörfronton is tapossák az utat. Emellett tucatnyi, korábbi magyar példákból már jól ismert olyan hely, ahol az üzletben vásárolt üveges sört a bolthelyiségben, vagy éppen az utcán kedvükre fogyaszthatják a betérők. Ez utóbbiakban vásárolt darabok leírása a blog következő fejezeteiben lesz megtalálható, ez a bejegyzés a csapolt különlegességeké. Összességében azonban elmondhatom, hogy némi előzetes utánajárással elkerülhető, hogy a sörkedvelő a tucatlágerektől hemzsegő kirakatú lelőhelyek útvesztőiben töltse el a drága időt, esténként célirányosan nekivágva a sokszor egyáltalán nem rövid útnak magam is valódi kincsekre leltem. 



Birra del Borgo / Dogfish Head My Antonia: Cukorkás-süteményesen édes és gyantás-akácvirágos illatok, pilzeni test gyümölcsmentes, vagy legalábbis kevéssé gyümölcsös IPA köntösbe burkolva. Éles és cikkázó ízjegyek, vibráló jellegű remekmű, mely minden bizonnyal az "imperial pilsner"-típus egyik mintapéldája lehet.


 
Birra del Borgo Reale: Enyhén fanyar, zöldfűszeres, gyantás illatok szűrődnek ki óvatosan, hogy aztán nem kevésbé visszafogottan és mérsékelt intenzitású testtel egy elegáns aromájú komlóital képe rajzolódjon ki. Karcos, kissé talán csiszolatlan főzet, de természetesen kóstolásra igazán méltó és ízletes sör.


 
BrewDog Cocoa Psycho: Vehemens illatokkal indít, melyek között a diós-faháncsos, kissé rumos aromák emelkednek ki. Ezt a fajsúlyos jelleget erősíti aztán egy csipetnyi paprika marcona kesernyéje és pikáns utóíze, karöltve némi vanília jótékony finomságával.



Brewfist 2late: Élettel teli aroma, fenyőfák kitermelésének illata tölti be a teret levegőztetése során, miközben a kóstolás pillanataira várakozunk. Kevés bodza teszi fanyarkássá az összképet, mely kellően összetett és mély. Elegánsan csúszó teste nem bombarobbanásként, csupán komótos erdőtűzként szántja fel a terepet, minden kortynak története van... Gyantás, nehézkes gyümölcsízzel dolgozik, egy kemény, komlókeserű utójátékot produkálva. Szuper!



Loverbeer Madamin: A kategória - mely ez esetben a sour ale-ek családját jelöli - első tesztalanyaként örömteli élmény volt elfogyasztása, és amellett, hogy nem valószínű, hogy életre szóló kötelék jött létre közöttünk, nem fogom visszautasítani a műfaj további képviselőit sörös kalandozásaim során… Egy stílusegyveleg eredményeképpen illatát egy visszafogott barackpálinkához, ízét pedig egy meglehetősen száraz fehérborhoz, esetleg pezsgőhöz tudnám hasonlítani, melyben a sör hagyományos értelemben vett fogalmához tartozó jellegzetességek kevéssé fedezhetőek fel, az edzett ízlelőbimbók számára mégis egyértelmű a terep. Az újdonság erejével ható jellegén kívül némi meggy aromája, kiegyensúlyozott savassága és frissítő jellege kellemes szomjoltóvá teheti meleg nyári napokon.


 
Birrificio Italiano Amber Shock: Borostyán színű testét csipkés habkorona fedi, mely alól tejkaramellás illatok szállnak alá egy cseppnyi gyantás éllel. Íze simulékony, jólesően krémes, egy kenhető IPA jellemvonásaival felvértezett bakfolyam, noha ez utóbbi típus jellegzetességei kissé háttérbe szorulnak pale ale-szerű tulajdonságaival szemben.


 
Revelation Cat Take My Adweisse: Vadvirágos, növényes komló aromájú főzet kissé lapos testtel, intenzív szén-dioxid tartalommal és egy fátyolnyi citromos, narancshéjas vonással. Tovább levegőztetve talán egyéb jellegzetességek is kikacsingattak volna az italból.



Revelation Cat Little Lover: Kakaóporos, kissé vizes aroma, lassan szétterjedő ízek, melyek középpontjában a pirított magvak, mazsola zamata és dió karcos jegyei bukkannak elő. Előbbiek mellé aztán egy gyógynövényesen keserű, tompa lecsengésű komló írja be végérvényesen névjegyét, emlékezetessé téve ezt az alkotást is.