2019. július 16., kedd

Prairie Pirate Noir


Prairie Pirate Noir (12,0%): Kólaszínű testet ölt a Prairie jamaikai rumos hordóban érlelt, exkluzív csemegéje, kissé áttetsző textúráján leheletnyi habgyűrű időzik csupán néhány perc erejéig. Színes illatai édeskés alkoholok aromáit hordozzák, érlelt jegyek törnek elő hirtelen. Vaníliacukros, gesztenyés, rumos hangulatok tanyáznak a levegőben, szikrát szór a szerkezet. Bársonyosak a kortyok, ahogy annak lennie kell, szerény mértékű szénsavasság keretében bújik meg a forró csokoládés, rummal ízesített kávés kompozíció, kissé csípős, leplezetlen alkoholos zárással. Szertelen imperial stout, amolyan férfiaknak való nyalánkság. 

2019. július 3., szerda

Dunham SuperMoine #3 Deze Monnik Is Dronken


Dunham SuperMoine #3 Deze Monnik Is Dronken (11,2%): Részeg szerzetessel előhozakodni egy quadrupel címkéjén megsüvegelendő vállalkozásnak tűnik, nagyjából meg is lennénk a főzet karakterisztikáját illetően… Quadrupelnek quadrupel, már ami az élénkségét illeti; ha nem vagyunk résen, értékes percek mehetnek el a kitöltés helyszínének takarításával. 
Olyan zavaros, amilyennek egy nehéz formátumú, belga stílusú italnak lennie kell, opálos teste koszos réz színben tetszeleg. Élénk, élesztős, ismerősen sejlő aromák a maguk diós-sárgabarack lekváros, ha úgy teszik zserbós jellegével. Ízre közel esik az enyhébb fanyar belgák hangulatához, miközben természetesen magán hordozza a quadrupel műfaj súlyát is annak vaskos, markáns, ódon karakterével. Nem az a cukorszirupos ízfolyam, az aszalt szilvás, hamuban sült datolyás, sült kenyérhéjas vonalak mellett száraz vörösboros jegyeket is megcsillant, komplex és tartalmas kortyokat rejteget. 

2019. június 30., vasárnap

De Molen Cuvée #3


De Molen Cuvée #3 (11,4%): Varázslatos imperial stouttal örvendeztet a De Molen a Cuvée #3 személyében, nem akármilyen főzet ez, ugyanis többféle hordóérlelt remekmű elegye az egyedi formátumú ital. Miután a feltüntetett szavatossági időtartam megjelölésére vetünk egy pillantást, már nagyjából sejtjük, miféle mélységek várnak ránk az elkövetkezendő percekben, egyszersmind lelkiismeretünkkel is szembe kell néznünk, amiért mohóságunk következtében a 2040-ig eltartható főzetet idejekorán meg óhajtottuk ízlelni. 
A kólaszínű test elegáns könnyedséggel suhan ki a palackból, meglepő módon visszafogottnak tűnik az ital súlya. Elég azonban egy szippantás, hogy az aromákkal szembesülve hatalmába kerítsen minket az a vaskos és szövevényes illatszerkezet, amely a legbrutálisabb imperial stoutok sajátja. Faháncs, fahordó, alkoholban ázott faforgács elemi erejű illata töri az utat a kávés, csokoládés görgeteg előtt, melyeket azonban a diós sütemények vaskos, jól kivehető aromája hajt előre. Az érett, cseresznyés-diós jegyek szinte kicsattannak a levegőben, ez a kompozíció már önmagában megér egy misét, a testességre vonatkozó kételyeinket pedig rögvest eloszlatja. 
Az ekkora formátumú aromák csakis nagy kaliberű italhoz párosulhatnak. Nincs ez másként ebben az esetben sem, a lehető legsúlyosabb zamatok fogadnak minket hamarosan; a krémes, csokoládés, desszertszerű jegyekhez enyhe tőzeges, orvosságos whiskys, semmiképpen nem finomkodó rumos hangulatok társulnak, mindez egy bársonyosan lágy, kirobbanóan telt, alkoholok pazar versenyfutásától villódzó szerkezetben. Az egyetlen negatív benyomást természetesen a túlságosan korai elfogyasztás keltette érzések okozták, mely nyilvánvalóan korántsem az ital nemlétező hibáit, semmint fogyasztója hiányosságait tükrözik, az ugyanis egyenesen elképzelhetetlennek tűnik, mire lenne képes ez a sör pár évtized múlva. 

2019. június 23., vasárnap

Hoppin’ Frog DORIS The Destroyer


Hoppin’ Frog DORIS The Destroyer (10,5%): Tökéletesen fekete, olajos, halk léptű főzet kerül elő az üvegből, barna habot produkálva, mely rögvest tova is tűnik. A kinézete semmihez nem fogható, talán csak a legjobb imperial stoutok külleméhez, valóban minden igényt kielégít, csakis a legjobbat sejteti. Tömör, vaskos illatok, pörkölt maláta, étcsokoládé és kávé, hamu és faháncs, meggymagos-marcipános vonulatok vágnak orrba minket. 
Karaktere a végletekig kiforrott, kirobbanóan telt, izgalmas és kikezdhetetlen szerkezetű. A markáns, malátás alapokon pörkölt, füstös hangulatok telepszenek meg, majd a konstrukció egyre csak nő, terebélyesedik, kávélikőrös jegyekkel vegyül, étcsokoládés bársonyossággal, kakaós lágysággal keveredik, miközben egyre mélyebbé is válik a szerkezet. A végszó pedig tovább nyújtja az élvezeteket, a komló hosszan tartó, hamus, fekete keserűsége másodpercekig uralja a terepet az utóízében. 
Remekbe szabott főzet, akárcsak Boris nevű testvére, itt azonban a komlós zárás adta karakter speciális jelleggel ruházza fel a nagyvérű imperial stoutot. 

2019. június 10., hétfő

Mikkeller Beer Geek Brunch Weasel (Cognac Edition)


Mikkeller Beer Geek Brunch Weasel (Cognac Edition) (10,9%): Már amennyire egy konyakos hordóban érlelt imperial stout klasszikusnak tekinthető, olyannyira illik ez a jelző a Beer Geek Brunch Weasel Cognac Edition-re. Olajos textúra, sima futású, szurokfekete test egy villanásnyi kakaóbarna habbal, nem okoz túl nagy meglepetést. 
Likőrös, konyakos elemek, medvecukros, malátafergeteges aromák, majd lágy, ideális szénsavkeretbe ágyazott kávés, sötét mondanivalójú étcsokoládés ízek következnek. Nagy formátumú, kissé füstös és paprikásan pikáns kortyok, melyek száraz lecsengéssel búcsúznak, nem feltétlenül az észveszejtő hangulatok, inkább a megfontolt, elegáns és letisztult jegyek hordozói. 

2019. május 26., vasárnap

La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #18


La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #18 (10,0%): Izgalmas darabok márpedig klasszikus főzdék falai közül is előléphetnek, a La Trappe Quadrupel Oak Aged-sorozat darabjai a legjobb példák erre. A 18-as számot viselő főzet muskotály-, brandy- és oloroso-, valamint újonnan égetett fahordó felhasználásával készült, a kombináció eredményeképpen pedig egy meglepetésektől mentes, kirobbanó ízvilágú trappista született. 
A korábban tapasztaltaknak megfelelően habja ennek a típusnak sincs, belekóstolva majd azt is megállapíthatjuk, hogy lényegében szénsavtartalma sem. Rezes-barnás színe azonban varázslatos illatokat rejt; ahogyan az az érlelt verzióknál lenni szokott, a sör karakterisztikája az aromák terén vékony alapként húzódik meg, melyre ez esetben csodás virágos, mézes, likőrös és aszalványos réteg kerül. A virágok között bámulatos módon fedezhető fel a rózsa és liliom képe is, rendkívül lágy és gyengéden tartalmas a szerkezet. 
Kortyai teltek, desszertszerűek, datolyás és mazsolás, szintén mézes és vaníliás, enyhén füstös, dohányleveles jegyek hordozói. Ennyi összetevőtől sem súlyosak azonban, az italnak minden perce élvezhető, mi több, megunhatatlan. Egyszerűen remek ez a példány is, nem véletlen, hogy a Ratebeer oldalán a kategória 50 legjobbja között jelenleg 8 (!) darab La Trappe Quadrupel Oak Aged verzió szerepel. 

2019. május 19., vasárnap

Mikkeller Beer Geek Brunch Weasel BA Slyrs


Mikkeller Beer Geek Brunch Weasel BA Slyrs (10,9%): A legutóbb kóstolt Cocoa Shake-hez képest teljesen más dimenziókat nyit meg a német Slyrs single malt hordóban érlelt Beer Geek példány, ami túlzás nélkül az egyik legkülönlegesebb imperial stout, amit valaha ittam. Tökéletesen letisztult teste festői módon suhan ki az üvegből, tükörsima textúráján nem sok hab képződik. 
Illatai egyszerűen ámulatba ejtően sokszínűek, a kezdeti whisky-s, tőzeges-orvosságos jegyeket hamarosan felülírja egy semmihez nem nem foghatóan bársonyos csokoládés, mézes-süteményes aura. Az ízjegyei aztán fantasztikus eleganciával komponálják egybe az előző benyomásokat, hosszan tartó kortyai izgalmas mondanivalóval ruházzák fel az étcsokoládé, finom kakaópor szivárványos egyvelegét. Minőség és exkluzivitás sugárzik belőle, az eddigi legelegánsabb darab a Beer Geek sorozatból. 

2019. május 12., vasárnap

De Molen Tsarina Esra Reserva


De Molen Tsarina Esra Reserva (11,0%): A "hordóérlelt De Molen" szóösszetétel az én olvasatomban csaknem a tökéletesség szinonimája, már ami a söröket illeti, s ha az ember egy olyan üveget tart a kezében, amelynek szavatossági ideje lejártát a 2040. évben határozza meg a gyártó, azt is biztosra vehetjük, hogy a falak között szunnyadó ital megérdemli a különleges bánásmódot. Valójában csak kitartás kérdése, mely életszakaszában kívánjuk összeismertetni magunkat a 11,9%-os imperial porterrel, én azonban kissé kiábrándító módon már újszülött korában felkerestem a csodafőzetet. 
Tényleg nagy baklövés ez a részemről, mivel már az illatából is sugárzik a hosszan eltarthatóság jellege, szinte ordít az érlelésért, kissé elébe menve a dolgoknak elmondhatom, hogy minden egyes porcikája a szebb kor megérésére hivatott. Türelmetlenségemnek hála tehát már a gyártás évében letesztelhettem, s legyen bármennyire is fiatal az ital, összességében lehengerelt a karaktere. 
Sötétlő színe közepesnek tetsző textúrát csillant meg, már ha a kategória mértékegységét vesszük alapul, habja keskeny és fahéjszínű, aromái pedig bámulatosan teltek. Sülthúsos fűszeresség, hamus füstösség, orvosságos keserűség, édes és sós jegyek vad kavalkádja, ahol a kiemelkedő komponensek a forró csokoládé, túlérett meggy, bőr és vanília, sós karamell képében jelennek meg. Szirupos, lényegében szénsavtartalom nélküli textúra, sziporkázó savanykásság, füsttel kevert, befőttes édesség és nagy formátumú, kanalazhatóan testes ízjegyek. Utánozhatatlanul tartalmas ital, szinte elképzelhetetlen, mit hozna ki belőle még pár év(tized). 

2019. május 6., hétfő

Mikkeller Beer Geek Cocoa Shake


Mikkeller Beer Geek Cocoa Shake (12,1%): A Mikkeller Beer Geek sorozat darabjaival kis túlzással már ezer éve tartó barátságban vagyok, ezek a gyöngyszemek eddig még nemigen okoztak csalódást, vélhetően ez a kamrában lapuló további három verzió esetében is így lesz. A sokat sejtető nevű Cocoa Shake lett az első közülük, melyet kedvem támadt felnyitni, s bár természetesen lehengerlő ízélményt produkált, a felejthetetlenül egyedi jellemvonások, robbanékony természet kissé visszafogottabb formában volt jelen a megszokottnál. 
A korábbi darabok által kikövezett úton haladva arra gondoltam, hogy a desszertszerű jelleg csak egy bizonyos pontig domborítható ki élvezhető módon, s bár ez a Beer Geek Dessertnél megtörtént, a Cocoa Shake talán majd túlszárnyalja valahogyan. Nem így történt, vagy legalábbis a sorozat adta lehetőségekkel nem a cukrászati remekművek hangulata mentén él igazán. 
Természetes kókuszos aroma ki-kiszűrődik, igen elegáns, korántsem gejl, vagy eltúlzott módon, leginkább étcsokoládéval bevont kókuszos desszert remekül megfestett képe rajzolódik ki. Ehhez elég erőteljes mézaroma is csatlakozik, a kókuszos lepel azonban mindvégig megmarad, mindvégig sejtelmes és lágy körvonalakkal. 
Csodásak az illatok és nagyszerűek az egyes kortyok is mind textúra-, mind ízvilág terén. Az előbbi már akkor borítékolható volt, amikor nesztelenül osont a pohárba az olajos lenyomatú ital. Kellően mély, komplex ízjegyek jellemzik, sűrű étcsokoládé és robusztus kávé, füst, kókusz és vanília alkoholtól melengetett komponensei formálódnak meg, majd egy hosszan elnyúló, szintén kávés és kakaós sötétséggel kevert, morcosan komlós zárás teszi kerekké a főzet karakterét. 
Kétségtelen, hogy bohóbb, extrém jellemvonásokra számítottam a felnyitást megelőzően, mely természetesen mit sem vont le a sör élvezeti értékéből. Elegáns köntösbe bújtatott extravaganciája meglepő, ugyanakkor szimpatikus; nagy kaliberű főzetről van szó, akárcsak a korábban kóstolt darabok esetében. 

2019. április 28., vasárnap

Mikkeller Brian BA Bourbon


Mikkeller Brian BA Bourbon (12,3%): A súlyosabb Mikkeller főzetekkel sohasem volt még probléma, a futószalag-koncepciótól gyakorta fertőzöttnek tűnő, a bátrabbak által pedig a valószínűtlenül sokféle darab megjelenése közötti villanásnyi időre tekintettel akár még koncepciótlansággal is vádolható dán vándorfőzde ebben a tekintetben nem tudott még csalódást okozni. A karakteres típusok a Mikkeller mestereinek kezei között valóban nagymérvű stílus hordozóivá válnak, így esett, hogy a Brian elnevezésű imperial porter bourbon hordókba téve, majd onnan kikerülve szinte szétfeszíti a stílus adta kereteket. 
okolszíne nem enged bebocsátást semmiféle fénynyalábnak, kitöltéskor már láthatóvá válik, milyen olajos, sűrű és agresszívan sima a textúra. A bourbon vaníliás-kókuszos pácban ázott tölgyfahordós karaktere rögvest felüti a fejét a levegőben, a kissé pirított, sötét malátás hangulatokkal egymásba fonódva mesteri kompozíciót alkotnak. Amikor pedig a vanília-, és csokoládé fagylalt keverékére bőkezűen juttatott fekete cseresznyés szirup lebilincselő karaktere kirajzolódik az ízvilágban, elismerően csettinthet minden édesszájú imperial porter-rajongó. 
Egyszerre édes és savanykás, füstös és csípős, kirobbanóan telt főzet, amelyben a masszív ízjegyek színe-java képviselteti magát. Az lábjegyzetként talán még említést érdemel, hogy az alkoholfok mértéke kortyolása közben szinte észrevehetetlen, de ez egy ilyen kaliberű sörnél nem igazán tér el a megszokottól, ha nem így lenne, az nagyobb hírértékkel bírna. Feltétlenül ott a helye a top 50-ben. 

2019. április 22., hétfő

North Coast Old Stock Ale


North Coast Old Stock Ale (11,9%): Klasszikus karakter hordozója, réz színű főzetünk minden ízében a hagyományok itala. A vékonyka habgyűrű már az alkoholfok mértékének tudatában sem meglepő, eleve örömteli, hogy egyáltalán van. Fűszeres illatai gyógynövénylikőrök karakterét villantják meg, akácméz és fahordó, bogyós gyümölcsök téli hangulata járja át a levegőt. Cukrozott paradicsomlés, fenyőgyantás, komló és maláta súlyától roskadozó ízvilága tagadhatatlan brit mondanivaló megnyilvánulása; pikáns jegyei klasszikusan elegáns, sokszínű és izgalmas tartalom kinyilatkoztatásai. Csakúgy, mint maga a műfaj, az Old Stock Ale is izgalmas és semmihez nem fogható, igazi különlegesség. 

2019. április 14., vasárnap

North Coast Old Rasputin Russian Imperial Stout


North Coast Old Rasputin Russian Imperial Stout (9,0%): Az amerikai imperial stout-kínálat egyik legnépszerűbb darabjaként az Old Rasputin valószínűleg legalább annyira könnyen beszerezhető, mint amennyire széles körű elismertségnek örvend a tengerentúlon. Ez utóbbi tényező megalapozottságát egy egyenesen New Yorkból érkezett üveg megszerzését követően nekem is alkalmam nyílt leellenőrizni (még 2015-ben), s az előzetes kalkulációim az első korty után beigazolódni látszottak. 
Azok pedig leginkább arra az egyszerűnek tűnő alapra épültek, miszerint egy ennyire közkedvelt főzet nem lehet túlzottan végletes, s bár a legtöbb esetben a legexkluzívabb, egyedi karakterrel felruházott italok is magas pontszámok birtokosai, páratlan jellegükből adódóan rendszerint éppen az arra fogékony és áldozatkész közönség kamrájában landolnak. 
Ez esetben egy olyan sörről van szó, amelyet a Ratebeer oldalán több, mint 4000-en teszteltek, pontszáma mégis jóval az átlagon felüli. Ehhez véleményem szerint az alábbi összetevők szükségeltetnek. Kifogástalan, éjfekete testére tejszínesen lágy hab kerüljön, illata egyszerre legyen friss és krémes, pajkosan édeskés, mégis sötét, pörkölt kávés, fekete földes hangulatú. Belekortyolva aztán keljen életre az előzőleg megfestett kompozíció, hamuvá lett akácfa, vaníliás kávé, karamell és barnakenyér pirított stílusú vonalai rajzolódjanak ki jól megfontolt, nyugodt tempóban. 
A hidegebb idő beköszöntével ismét a súlyosabb főzeteké a terep, ehhez nagyszerű bevezetőül szolgált a North Coast főzete. Közepes teste bár nem a vehemencia melegágya, összeszedettsége tagadhatatlan. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kamrában jelenleg legalább ilyen jó sörök várakoznak, így a vérmesebb darabok előfutáraként igazi aperitifként szolgált egy kuriózumokkal teli étlapon. 

2019. április 7., vasárnap

Hop Valley Alphadelic IPA


Hop Valley Alphadelic IPA (6,7%): Teaszínű főzet Springfieldből, mely egyértelműen a komlóközpontúságra helyezi a hangsúlyt, amikor a komló szerelmesei által a komló szerelmesei részére főzött sörről tesz említést a címkéjén. E tárgyban valóban nem beszél mellé a főzde csapata, olyannyira nem, hogy az orrba vágó, kidagadó izmú komlóaromák szinte szétfeszítik a pohár falát. 
Szegfűs, mangós kavalkád robban be a légtérbe, hogy hamarosan az ízvilágban is leképeződjenek azok a jegyek, amelyek a közepes intenzitásból elemi erővé kifejlődő kesernyét tartalommal töltik meg. A száraz végkicsengésű komponensek között egy lengén krémes köntösbe bújtatott gyümölcsös jelleg is ott munkálkodik, a komló vad végkifejlete azonban uralja a terepet. Nem ész nélküli, öncélú komlóorientáltság, egyben van ugyanis a szerkezet, mégis elsősorban azoknak ajánlott, akik gyengéd érzelmekkel viseltetnek a keserű hangulatok iránt. 

2019. április 3., szerda

Wychwood Hobgoblin


Wychwood Hobgoblin (5,2%): Miután már hazánkban is elérhetővé vált, nem volt más lehetőség, nekem is ki kellett próbálnom a Wychwood Hobgoblin nevű főzetét. Borostyán színű testén tört fehér hab terpeszkedik, krémes és puha, jólesik a szemnek. Szokványosan malátás, almásan édeskés, krétaporos-nemespenészes aromák szűrődnek ki, amolyan brit stílusú illatok ezek. 
Íze hasonlóan ismerős élményekkel gazdagít, telt és karakteres, gabonás-égetett cukros hangvétel, mely csemegeszerűen hat, haraphatóan tartalmas ital benyomását kelti. Jólesik nagyokat kortyolni belőle, ehhez ideális mértékű szénsavtartalom szolgáltat megfelelő alapokat. Utóízében megnyerő módon lép elő a komló karcos karaktere, a garatunk tájékán hosszasan időzik a visszafogott, de mégsem csak jelzés értékkel bíró, az összkép szerves részét képező kesernye. 

Grimbergen Double Ambrée


Grimbergen Double Ambrée (6,5%): Rubinvörös árnyalatokat csillantgató, mahagóni színű dubbelünk könnyű hozzáférhetőségével hívta fel magára a figyelmet egy átlagos áruházi bevásárlás alkalmával; az előzőek mellett ezt is a szimpatikus vonások közé sorolhatjuk, csakúgy, mint a megnyugtató karakterű, tejszínesen krémes habréteget, amelynek lenyomata tartalmas jelleget hirdetve marad meg a pohár falán. 
Rágógumis, szilvás és ánizsos aromái szintén megfelelő előjelei egy kellemes ízvilágnak, ami többé-kevésbé, de legalábbis az elvárt mértékben meg is valósul. Az előző benyomások dzsemes, vadvirágos-gyógynövényes, vékonyan mentolos karakterben elevenednek meg, krémesen sima, közepesen telt kortyait hosszan elnyúló utóíz, karakteresen komlós zárás követi, s a mérsékelt intenzitású, kissé vizes test összességében kedvező benyomásokkal gazdagítja mérsékelt elvárásokkal közelítő fogyasztóját. 

2019. március 24., vasárnap

Szent András Magyar Vándor


Szent András Magyar Vándor (5,6%): Méz színű, hangzatos tipológiájú ale&lager hibridünk szerény méretű habot generál, kartondobozos, növényes-földes aromák ütik fel fejüket alóla. Szánkban megforgatva enyhén vizes, vékonyka malátás alapokon álló, leginkább lager-jellegét kidomborító főzet puha ceruzával megrajzolt képe rajzolódik ki, melyet jólesően élénk és voltaképpen minőségi összetevőkkel ellátott jellege tenne elnéző énünk számára szerethetővé. 

Szent András Black Rose


Szent András Black Rose (9,0%): Újabb békésszentandrási főzet a láthatáron, ez esetben egy duplabak személyében. Sötétbarna, kólaszínű testén vajszínű, vékony gyűrű formájában megmaradó hab képződik, mely alól malátaközpontú, enyhén füstös, óvatosan gyümölcsös illatjegyek bukkannak fel. Közepes teltség, laza szerkezetű maláta pehelysúlya, kissé kilógó alkoholláb, melyektől azonban mégsem olyan nehéz eltekintetni, s ebben az esetben egy kiadós levegőztetést követően kereknek ható benyomást tesz fogyasztójára a duplabakok irányába tett magyar szárnypróbálgatások egyik legismertebb képviselője. 

Szent András Betyár Király


Szent András Betyár Király (6,0%): Nem viseltetvén feltétlen odaadással a magyar sörfőzés termékei iránt, meglehetősen ritkán kerül a kezem ügyébe tesztelésre alkalmasnak tartott honi főzet, kerüljön az ki akár egy kézművesnek mondott főzde falai közül is. Nem arról van szó, hogy úri ízlésem képtelen lenne elviselni ezeket a darabokat, sokkal inkább a blog vezérfonalának tartott elismerésre méltó főzetek felkutatásának motívumától állna távol a semmitmondó, üres karakterek leírására erőltetett szószedetet eszkábálni. 
S bár a minőség mellett a különleges darabok bemutatása szintén specialitása az oldalnak, korábban is születtek ettől eltérő irányvonalat képviselő cikkek, s a soron következő alanyok ugyancsak híján vannak az exkluzivitás jellegének. Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljes mértékben idegenként hatnak egy - többnyire - mértékadó főzeteket felvonultató oldalon, a Békésszentandrási főzde gyümölcsös köntösbe bújtatott söre véleményem szerint ugyanis megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. 
Kitöltve kólaszínű test kerül a pohárba, vékonyka habbal érkezve. Illatában remekül érvényesülnek a meggyes-marcipános, szétérett cseresznyés, diós-befőttes jegyek, eddig teljesen rendben is van a szerkezet. Az összességében boros jelleg az ízében is dominál, édes keretben találnak egymásra a fekete-gyümölcsös komponensek, melyek leginkább igen alacsony hőmérsékleten vannak elemükben, már ami a szerkezet koherenciáját illeti. Kissé vékonyka azonban a test, az utóíze pedig nem egyenes vonalú folytatása az alapkarakternek, laza kötéssel kapcsolódnak egymáshoz a némiképpen eltompult ízjegyek. Ez azonban élvezeti értékét nem csorbítja számottevő mértékben, szimpatikus itóka képe rajzolódik ki iszogatása közben.

2019. március 13., szerda

Mikkeller Beer Geek Bacon


Mikkeller Beer Geek Bacon (7,5%): A Mikkeller Beer Geek-sorozatának füstös hangulatú tagja kólaszínű testet ölt egy hamar tovatűnő bézs színű habkalappal, mely alól kezdetben szertelen módon, kissé rendezetlenül törnek elő a füsttel borított, erjedt gyümölcsökkel is megpakolt széntárolóból kiáradó hangulatok, majd a levegővel történő keveredés jótékony hatásaként kisimulnak az illatjegyek, megnyugszanak a pár perce még zabolázhatatlannak hitt komponensek, s egy tőzeges, óhatatlanul is sült szalonnás képet körvonalazó aromaszerkezet tárul elénk. 
A füstösség jellege élelmiszer-ipari kereteket ölt, avatatlan érzékszervek a legkevésbé gondolnak sörre az ízlelgetés percei során, nehéz étkezések hozzávalói elevenednek meg lelki szemeink előtt. A füstös aromák mérsékelten testes szerkezetben kelnek aztán új életre, átlényegült formában lehet szerencsénk a fanyar és sós komponensek orvosságos-tőzeges pörköltségű játékához. A fekete, kávés hangulatok persze mindvégig ott ólálkodnak a környéken, az olajos burkolat így sötét, ám sziporkázó tartalmat ölel keblére. Izgalmas karakter, melynek specialitása a sokadik korty ellenére sem válik nyomasztóvá, jól kifaragott modora mindvégig fenntartja az érdeklődésünket. 

2019. február 24., vasárnap

De Molen Bommen & Granaten


De Molen Bommen & Granaten (15,2%): A 2013-as palack felnyitását követően vaskos, súlyos aromák cammognak ki komótosan korábbi lakhelyükről, a hab nélküli főzet rezes árnyalatú, gesztenye beütésű, vörösesbarna színben állapodik meg a pohárban, melynek fala a mázsás súlyok alatt épphogy repedezni nem kezd. Igazi brit stílusú aromahenger szirupos, mézes, barna tésztájú kekszes illatjegyekkel, likőrös fátyolfelhővel, tekintélyt parancsoló keménységgel. Keserédes zamatai gyógynövénylikőrös fürdőben hemperegnek, tonnányi maláta súlya alatt roskadoznak, némi sós karamella emlékképét hordozzák, majd tartalommal teli, kerekded keserűség képében intenek búcsút. Kirobbanóan telt, mégis klasszikus vonalvezetésű ízvilága igen megnyerő; a szinte már kiugróan magas, mégis alig észrevehető alkoholtartalom és az érlelődésre való nagyfokú hajlandóság nem mindennapi sörré teszik a De Molen barley wine-ját.