2018. december 13., csütörtök

Erdinger Oktoberfest


Erdinger Oktoberfest (5,7%): Jóleső érzés hosszú kihagyás után búzasörrel találkozni, s az külön öröm, ha az adott példány ráadásul még jó is. Az Erdinger Oktoberfest-jének színe opálos szalmasárga, gabonaléként ható, melyet illata remekül mélyít tovább, amikor a malátás hangulatok édeskés szövevényét fanyar élesztős lepel burkolja körbe. Nem az a gyümölcsös karakter, a gabona az uralkodó ez esetben. 
Ízre hasonlóan egyszerű vonalat képvisel, panaszra azonban nemigen ad okot, mivel sima, krémes és enyhén élénk szerkezete remekül itatja magát, s bár néhol elkülönülni látszik ugyan az alkoholos utóhangok óvatos jellege, menet közben a malátás teltség, élesztős tartalmasság egysége kormányozza a búzafolyamot. 

2018. december 8., szombat

Amager Double Black Mash


Amager Double Black Mash (12,0%): Számomra a nagy formátumú imperial stoutok vitathatatlanul a sörök felsőfokaként értelmezhetőek, egy vérmesebb karakterű ital előtt bármikor képes vagyok fejet hajtani. S talán csak a szerencse jótékony pártfogása, vagy éppen a típus vonatkozásában tréfát nem ismerő módon történő szelekció áldásos hatása révén történik így, de az esetek legnagyobb részében az imperial stoutok irányába tanúsított szimpátiámat az efféle italok rendre meg is hálálják, s viszonzásképpen általában kifogástalan minőséggel szolgálnak. 
A befektetések tehát rendszerint megtérülnek, s ez az Amager Double Black Mash nevű főzete esetén sem történt másképpen. A főzde vonatkozásában kételyünk egyébként sem igazán merülhetett fel a minőség terén, a skandinávok imperial stoutokkal kapcsolatos hozzáértését ugyanis nem egyszer bizonyították már e dán mesterek is. Ezek után semmiképpen nem lepődhetünk meg azon, hogy az italt kitöltve inkább olvadt szurok, mint sör textúrája rajzolódik ki, mint ahogy az sem kell, hogy problémát jelentsen, amikor a tejszínes krémességbe burkolózott, iszonyatos mértékű kakaótartalommal megpakolt étcsokoládé, árnyalatnyi vanília, presszókávé, méz és karamella hangulata csap arcul bennünket. 
Némiképp meglepetésszerű azonban az a kép, ahogyan az előbb említett komponensek közé igen erőteljesen beleszövődik az aromás komlók jelenléte is az első percekben. Ez a későbbiek során elfogadhatóan szerény mértékűre redukálódik, s az efféle italok legjobb barátai, a hosszú percek ez esetben is megkezdik munkájukat, hogy a kezdetben sem mindennapi ital glóriáját egyre fényesebbé varázsolják. A malátaszörny nem feltétlenül újszerű, azonban szinte megunhatatlan karakterrel vesz le minket a lábunkról, melyben a folyékony csokoládé bársonyossága, egy jó erős fekete intenzitása, a só és karamella megnyerő kombinációja, s az alkohol bizsergető szövésű hálója egyaránt megtalálható. 
Az efféle italok természetesen nem mindennapiak, s nem csak azért, mert kivételes jellegüknél fogva nem találhatóak meg bármely bolt polcán, sokkal inkább azért, mert formátumuk arra jelöli ki őket, hogy kivételes vendégei legyenek a sörszerető közönség asztalain. 

2018. december 2., vasárnap

Bells Kalamazoo Stout


Bells Kalamazoo Stout (6,0%): Roppant szerethető ital képe tárul elénk már a kitöltést követően, a Bell's Kalamazoo stoutjának küllemét illetően egy szavunk sem lehet. Koromfekete, bézs színű habbal a tetején, krémes aromák tömkelege, már ránézésre is krémesnek ható test. 
Illatában a szokásos pörkölt hangulatok mind megtalálhatóak, pirított magvas, diós, mákos, nápolyis jegyek tolódnak össze hirtelen, majd pár pillanat múlva megnyugszik a levegő és sima, étcsokoládés-kávés karakterben egyesül a sziporkázó sokaság. Selymes teste a lehető legkönnyebben csúszik, s bár minden megvan benne, ami egy italt karakteres stouttá tesz, talán még a markánsabb ízektől idegenkedő, sötétebb hangulatú söröktől távolságot tartó közönség számára is szimpatikusnak hat a mesteri kifinomultság, ahogyan a faháncsos, hamus, zordabbnak tűnő mondandó efféle bájos módon kerül tálalásra. 
A tejszerű, krémes textúra, a gömbölyded és könnyednek ható szerkezet ideális környezetet biztosít a mélyebb tartalom kiteljesedéséhez, így lényegében észrevétlen módon esünk áldozatává a határtalan komplexitásnak, s a kiegyensúlyozottság példaértékű megnyilvánulásának. Valóban utánozhatatlanul sima a karaktere, az egyes kortyok során végig az étcsokoládés, elegánsan pörkölt hangulatok dominálnak, a rendre felbukkanó savanykás beütés ez esetben távol marad. 
S bár stoutok esetében szinte kivétel nélkül az "imperial" vonásokkal felruházott változatok mellett teszem le a voksom, amennyiben izgalommal teli darabok után kutatok, a Kalamazoo egyszerűségének nagyszerűsége legalább akkora élményt nyújt, mint az előbb említett típusok vadságának magával ragadó jellege. 

2018. november 25., vasárnap

Dieu du Ciel L’Herbe à Détourne


Dieu du Ciel L’Herbe à Détourne (10,2%): A jól bevált kanadai főzde top-kategóriás (legalábbis amennyiben a tripel műfaján belül szemlélődünk) főzete pilsner-szerű külalakkal van felruházva; átlátszó, aranysárga színű, kristálytiszta testén hófehér, tömött és krémes habkorona telepszik meg, az élesztős üledéktől csak az utolsó kortyok kitöltésekor válik opálossá az ital. 
Lehengerlő illatokkal indít, citrusos, grapefruitos, vadvirágos, mályvacukros, élesztős aromák törnek elő, meglehetősen pontos, éles jelleggel. Könnyed karakterű teste ízjegyekkel bőségesen megpakolt, vibráló, izgalmas, de semmi esetre sem túlzsúfolt. Mézzel megkent malátás alapra marcipános élesztős váz épül, melyet elegáns vonalú, virágos komlók erőteljes tartalommal töltenek meg. 
A szerkezet a hőmérséklet emelkedésével sem eszik szét, stabilan kapaszkodnak egymásba a komponensek, az alkohol lába pedig még véletlenül sem lóg ki, így lényegében minden egyes kortytól ugyanazt kapjuk - azok egy módfelett kellemes főzet benyomását keltik. 

2018. november 18., vasárnap

Abbaye des Rocs Triple Impériale


Abbaye des Rocs Triple Impériale (10,0%): Lehengerlő megjelenésű, igazi keményvonalas belga főzet mahagóni színben pompázó testtel, krémes, tojáshéj árnyalatú eszpresszó-habbal. Sejtelmes hangulatot áraszt, óvatosan nyilatkozik meg, klasszikus aromái méltóságteljesen tárulkoznak ki, melynek során krémes, datolyás-aszalt szilvás, mandulás-diós, apátsági illatok keverednek elő a pohárból. 
A krémesség foka egyre nő, ízjegyek formájában elevenednek meg az előbbi hangulatok, s már az első korty alkalmával elismerően nyugtázhatjuk, mennyire értenek a belgák a letisztult vonalak alkalmazásához főzeteik szerkezetének kialakításakor. Csípőskés testét quadrupel-szerű karakterek tarkítják, vaníliás lepelbe burkolt aszalványok sorakoznak fel, vörösboros pátosz nehezedik rájuk, a gabonás alapokon így csúsznak tovább selymesen és könnyedén, légiesnek tüntetve fel a mázsás súlyú főzetet. 

2018. november 11., vasárnap

Bells Two Hearted Ale


Bells Two Hearted Ale (7,0%): A Michigan állambeli Bell's főzde bármely sörének kipróbálása nem sokkal ezelőtt még szinte elérhetetlennek tűnő, reménytelen vágyakozás tárgya volt, erre most éppen az egyik zászlóshajó, egyes fórumok alapján (a kóstolás időpontjában) a világ 6. legjobb india pale ale-jét tartom a kezemben. Az ital legendás formátumában semmiképpen nem kételkedve azonban azt is látnunk kell, hogy - tekintettel a sör (a pontszámok mennyiségéből ítélve) odaát minden bizonnyal könnyedén beszerezhető jellegére - vélhetően egy olyan főzetről van szó, amely széles körű népszerűségnek örvend, s amennyiben a kollektív igények kielégítését ezen a téren is az arany középútban keressük, talán nem járunk messze az igazságtól, ha egy kiugrásoktól mentes karaktert jósolunk a Two Hearted Ale számára. 
Ragyogó szépsége bármely IPA becsületére válna, vastag, krémes habja a mulandóság legapróbb jelét sem szolgáltatja. A krémesség illatának is központi összetevője, aszalt sárgabarack, alma, mangó aromái olvadnak elegáns egységbe, majd ugyanezek a komponensek mesteri módon, átmenet nélkül bukkannak fel immár ízlelőbimbóinkon, kiegészülve kerekre szabott, szellősen elszórt buborékokkal óvatosan megkent keretben elhelyezkedő, szalmásan malátás, angolosan száraz ízjegyekkel. 
A tartalmas testhez mondandóval telt utóíz kapcsolódik, a karcosan egyedi kesernye a kortyolás közbeni benyomásoktól elválaszthatatlan módon, magától értetődő természetességgel jelenik meg, majd időzik el hosszasan. Kiegyensúlyozott, remekül összeállított, extrákat valóban nélkülöző, ámde kifogástalan és komplex főzet.

2018. november 2., péntek

Dieu du Ciel / The Alchemist Moralité


Dieu du Ciel / The Alchemist Moralité (7,0%): Festői szépségű ital opálos teaszínnel és hófehér habkoronával, mely szellős szerkezetű, közepesen hosszú ideig megmaradó. Semmi túlzott komlóroham, erőltetett illatorientáltság, a Moralité aromáinak lényege a letisztultságban keresendő. Lekerekített élű, lágy fenyőgyantás, szegfűs illóolajok illata, egyszerű mondanivalóval elegánsan megfestett szerkezet. 
Némi levegőztetést követően déligyümölcsös irányt vesz a hangulat; mangó, mandarin aromái sejlenek fel, mely jegyekkel kóstolása során is összefutunk még, ízében ugyanis maradéktalanul visszaköszön az a kifinomult stílus, melyet az első benyomások során alkalmunk volt megtapasztalni. Élénk, pezsgő jellegű keretben teljesednek ki az ízek, komlótól vezérelt, sima és túlzásoktól mentes, mégis elemi erejű testet kapunk, mely méltán örvend nagyfokú népszerűségnek a műfaj követői által. 

2018. október 28., vasárnap

Cigar City Tocobaga Red Ale


Cigar City Tocobaga Red Ale (7,2%): Szemet nyugtató borostyán színnel rukkol elő az ital, a dobozának külleme igencsak harmonizál a főzet megjelenésével. Üde, növényes komlóaromák szabadulnak fel belőle, némi karamellás, cukrozott malátás jelleggel kiegészítve. Édes habja ragacsos lenyomatot hagyva a pohár falán hamar a tudtunkra is adja, hogy tartalmas kortyoknak ezúttal sem leszünk híján. Közepes szénsavtartalmú keretbe ágyazva gömbölyű, selymes ízjegyek kezdik meg útjukat; telt maláta, csípőskés élű, gyümölcsös hangulatú komló, egyszerre száraz és édes karakterek gyűjtőhelye. Mintaszerű amber ale. 

2018. október 22., hétfő

Naparbier / Evil Twin Brewing Dark Raven


Naparbier / Evil Twin Brewing Dark Raven (4,5%): Küllem terén semmi szégyenkeznivalója nincs az italnak, átlátszatlan, éjfekete teste bár vizes textúrájú, körvonalai igazán kellemes benyomást keltenek szemlélőjében. Nagy szemű szénsavmolekulái szappanos habot gerjesztenek, mely a főzet tetején hosszasan megmarad, sistergő díszét képezve a sörnek. Illatra krémes, fanyar gyümölcsös, meggyes hangulatú, savanykás jelleget árasztó, belekortyolva azonban rögvest rendet tesz a marcona pörköltség füstös karaktere, mely robusztus hangulatával súlyt ad az italnak, így a savanykás, kissé szellős testű szerkezet a könnyen iható jelleg ellenére mondanivalóval felruházva teljesedik ki utóízében. 

2018. október 14., vasárnap

Cigar City Jai Alai India Pale Ale


Cigar City Jai Alai India Pale Ale (7,5%): A legendás hírű főzet nyomában jómagam is azóta járok, amióta a különleges sörökkel történő összeismerkedés rögös útján elindultam annak idején (az ital elfogyasztása valamikor a 2015. évben történt - a szerk.). Ez legalábbis az india pale ale, mint kategória esetében teljes mértékben igaz, hiszen akit nem hagy hidegen az IPA műfaj, s rokonszenvvel viseltetik az amerikai sörök iránt, annak valószínűleg ez a főzet sem kerülte el a figyelmét. 
Egyszerű, mégis megnyerő dobozát látva az embernek olyan érzése támad, mintha ezáltal az ital lényege is nyilvánvaló módon tárulna elé, s magától értetődővé válna minden, ami a sört kivételessé teszi. Ebbéli meggyőződésünkben a későbbiek során sem kell csalódnunk, hiszen a fémpalack valóban szinte tökéletes italt rejt. 
Opálos, réz színű teste nagy súlyú, mézzel bevont komlónyalábok szelencéje, mely telt ízjegyekkel bőségesen megáldott, élesztősen, almásan fanyar, mézédesen malátás, tartalmasan komlós, mindenhová felkapaszkodó, s szinte ízletesen kesernyés kortyokban tárulkozik ki. Ennél kerekebb italra felesleges vágyni, lényegében minden megvan benne, ami egy india pale ale-től valaha is elvárható lesz. 

2018. október 7., vasárnap

Ommegang Three Philosophers


Ommegang Three Philosophers (9,7%): Csodálatosan szép megjelenésű ital mahagóni színben és rubinos reflexekkel, tetejére krémes és lágy, tojáshéj színű tejszínhab omlik. Autentikus belga stílusú illatszerkezete szinte szétfeszíti a kereteket, az édes, kandiscukorral kikent malátás alapokon frissítő aromájú, néhány csepp mandulalikőrrel megbolondított cseresznyekoktél hangulata terül szét. 
Mennyeien krémes kortyok közepette merülhetünk el ezt követően a mazsola és pirított, édeskés magvak biztosította folyékony nyalánkságok tengerében, a játékos szerkezet azonban mindvégig összeszedett, naturális és tagadhatatlanul belga hangvételű marad. Nem az a fajta quadrupel, aminek súlya alatt megnyílik a föld is, ereje azonban megkérdőjelezhetetlen, a könnyednek ható test vaskos, desszertszerű komponenseket fog közre, melyek teltek, kirobbanóan intenzívek és jólesően gyümölcsösek. Leginkább az bámulatos, ahogyan a címkén feltüntetett, mindössze 2 százaléknyi kriek érezteti a hatását, s a minden bizonnyal egyébként is nagyszerű alap-főzetbe határozott mozdulattal vési be a névjegyét. 

2018. szeptember 15., szombat

Côte d'Azur 2018

A 2018. évben egy esztendőnyi kihagyás után ismét alkalmam nyílt a nyaralás semmihez sem fogható értékkel bíró tevékenységének hódolni, ezúttal pedig a francia Riviérát vettem célba, s bár a terveim szerint nem elsősorban a sörözés oltárán kívántam áldozni, mégsem maradtam kellemes főzetek hiányában az Azúr-part mentén. 

A sörözéseket lényegében Nizza területén ütöttem nyélbe, ahol négy egység szolgáltatásait és felhozatalát élvezhettem, összességében kellemes benyomásokkal távozva onnan. A legtöbb helyszínen a francia újhullámosok mellett nemzetközi kézművesek színesítették a palettát, s bár a választékot nem elsősorban a ritkaságszámba menő főzetek tömkelege alkotta, valószínűleg minden sörszerető megtalálhatja a számítását a városban. 

Az utazásom során viszont azt is be kellett látnom, hogy a legtöbb esetben nagyobb érdeklődéssel közelítek azon létesítmények felé, ahol a főszerepben a sör különféle testet öltései, nem pedig a különböző nyelveken ordítozó turisták hangorkánja áll. Az már csak hab a tortán, ha az előbbi helyeken a sörös felhozatal valóban kiemelkedő értékű, a figyelmet magára irányító és a sörrengetegben történő döntéshozatal nehézségének édes terhével megajándékozó. 

Így esett, hogy a legkedvesebb, számomra akkor szentélyszerűnek ható helyszínt egy Antibes nevű városkában fedeztem fel, ahol az idővel való versenyfutás és a felhozatal bősége okozta döntésképtelenség akadályaival történő küzdelem az egyik legkedvesebb emlékképpé formálódott a nyaralás egyébként is kivételes élményei között.

FrauGruber No Need For Alarm (5,0%): Ananászlé-küllem, smoothie-szerű test látványa, rendkívüli benyomást kelt az ital már első blikkre is. Illatait természetesen a trópusi hangulatok uralják, legfőképpen mangó, vérnarancs és grapefruit metsző aromái. Ízvilága hasonlóan éles, narancshéjas, feketeribizlis, keserédes komlóleves, szalmásan malátás, karakteres, mégis könnyed, sűrű kortyok után kiáltó. Szimpatikus német főzet az újhullámos vonal képviselői közül.

Fuerst Wiacek Shuffle (5,2%): A kóstolások során a német vonalon haladok tovább, egy újabb ködös, shake-szerű, banánléhez hasonlatos préselt gyümölcsital benyomását keltő főzetet kortyolgatok, amely ezúttal is trópusi jegyeket csillogtat leginkább, s természetesen ízre is a könnyed, frissítően gyümölcsös, gyümölcshéjas karaktert domborítja ki. Akácos, szegfűszáras, virágos elemek vegyülnek a feszes, pattogós, grapefruitos, mangós jegyekkel, könnyedén csúszó, tartalmas ízélményt nyújtva a kitikkadt fogyasztók számára. 

La Pirata Hard Decision (8,0%): Kellemes benyomást nyújt már a pohárba töltés során is, sűrű, olajos léptekben kerül elő, tetején pedig fahéjszínű habkéreg képződik. Illatai tömények, nagyívűek, mély szerkezetről tanúskodóak, melyek között a rumos, kávés, forró csokoládés és vaníliás jegyek törnek utat legkönnyebben maguknak. Kortyai be is teljesítik az aromák jóslatát, krémesek, selymesek és lágyak, mindez mennyeien csokoládés szerkezetben. Néhol kissé negédesnek hat ugyan, s a kelleténél magasabb hőfokon az alkohol lába is ki-kikandikál, mégis egy tagadhatatlanul minőségi, igen ízletes és tartalmas főzetről van szó.

Leffe Tripel (Triple) (8,5%): Úgy esett, hogy a sör elfogyasztásának napján egyéb vendéglátóipari egységek nyitva-tartása hiányában egy kisboltban vásárolt Leffét volt csak lehetőségem kortyolgatni, amely azonban még így is távol áll valamilyen sörpótló italtól, alapjában véve teljesen elfogadható főzet, nem beszélve arról, hogy eddig ez a típus hiányzott az általam tesztelt sörök repertoárjából. Egy újabb tag tehát a Leffe-család palettájáról, amely illatra kellemesen fűszeres, mézes, élesztős hangulatú, ízvilága pedig kissé vizes, lágeresen komlós, közepesen telt szerkezetű, a benne munkálkodó koriander és a keserédes narancshéj rafinériája azonban értékes pontokat ment meg a számára.

Hoppy Road Rock & Road (10,0%): Rumos kakaós, vaníliás illatok lengik körül a krémesen fekete testet, pörkölt malátás, nápolyis, étcsokoládés ízjegyek töltik meg tartalommal a sűrűn csordogáló főzetet. Krémesen lágy kortyait finom vanília bársonyos fűszeressége színesíti, remek imperial stout karakterét adva. A levezetés kissé savanykás, de összességében semmi probléma nincs vele.

La Pirata / Les Trois Mousquetaires Barcelona Tropical (6,5%): Barackos, mangós, zöld teás, virágszáras illatokat áraszt, igazi trópusi aromakombináció, míg ízre akácos, gyantás, grapefruitos, rebarbarás - hasonlóan gazdag tehát. Szerkezete közepesen telt, éles, ízvilágát kenyérhéjas, malátás jelleg tompítja. Visszafogott vérmérséklete alapján inkább amolyan ivós IPA, de a tartalmasabb fajtából.

Piggy Monstruous Fat Pig Stout Mexican Cake Edition (12,0%): A legjobb imperial oatmeal stoutokat idéző ital, frissen főzött, tejszínnel bolondított eszpresszós, kakaóporos, vaníliás bársonnyal bevont aromái is a lehető legjobb előjelei egy kimagasló értékű sörnek. S valóban, kortyai mázsás súlyúak, lassú léptűek, rumos csokoládés, shake-szerű, bourbon-vaníliás elemeket magába olvasztóak, mindemellett pikánsan paprikás, olajos eszenciákat is megcsillant a szirupos italköltemény, izgalmakból tehát nincs hiány. Igazi telitalálat a francia főzde kreációja, valóban méltó az elnevezéshez, felveszi a versenyt a hasonló szellemben fogant tengerentúli, vagy éppen skandináv főzetekkel is.

Boulevard Tank 7 Farmhouse Ale (8,5%): Minden elemében frissítő, egyben tartalmas ital gazdag jegyekkel, melyek közül illataiban a gyümölcsös, gabonás, tripeles jelleg, míg ízében a ropogós, malátás alapokon nyugvó, száraz lecsengéssel búcsúzó komlós hangulat érvényesül leginkább. Könnyedén kortyolható, a viszonylag magas alkoholtartalom ellenére üdítően ható, összetéveszthetetlenül belga karakterű főzet.

La Pirata Lab Nº 010 DDH IPA (7,4%): Barackos, vérnarancsos, grapefruitos jegyek áradnak a spanyol IPÁ-ból, amely illatra tartalmasabb, mint ízében, teltsége legalábbis inkább mérhető egy szimpla india pale ale-hez. Virágszáras, kenyérhéjas elemek összefonódása szolgáltatja az alapokat, melyeken narancshéjas, mangós elemek terülnek el, szerkezete pedig éles keretet biztosít a tartalomnak, amely a végkifejlethez közeledve egyre szárazabb és szögletesebb

Popihn Russian Imperial Stout (Chocolat/Vanille) (11,0%): Nem sok kétség fér az elnevezés hiteléhez, kakaós-vaníliás illatgörgeteg, komótos, olajos léptek, csokoládés ízfolyam - vérbeli francia imperial stout. Fagylaltszerű, selymes, krémes karakterét a vanília lágysága tovább finomítja, idővel pedig az ízek is megfelelően összeérnek, így alkotva egy, a hőfokához képest szinte visszafogott, de tökéletesen kerek és elképesztően finom russian imperial stoutot. Némi vadság és egy cseppet nagyobb ívű végkicsengés nem válna a hátrányára, de véleményem szerint így is abszolút telitalálat az ital.

La Pirata Lab Nº 009 Barley Wine (13,5%): Egy újabb La Pirata főzet, amely ezúttal árpabor formáját ölti, abból is a vérmesebb fajtát, ehhez mérten aszalványos, alkoholban ázó sárgabarackos illatokat csillant meg a must színű ital. Sűrű, mély test benyomását kelti, szerkezete azonban nem a legvaskosabb, amit valaha láttam, ehhez az alkoholfokhoz egy hajszállal nagyobb tömeg is elférne. Ízre nem rossz, de semmi kimagasló, továbbviszi az aszalványos hangulatot, mazsola, kevés rum, egyéb likőrök jegyei bújnak meg az édesen malátás, karakteresen komlós folyamban. A levezetést túlságosan száraznak érzem, de ezek csak az előzetes elvárásokhoz mérten meglévő apróbb eltérések miatti megjegyzések, összességében semmi ok a panaszra, nagypályás barley wine-hoz lehet szerencsénk a spanyol "laboratórium" jóvoltából.

La Débauche Good Mourning (6,0%): Kékszőlőlé-szín, bogyós gyümölcs-lekváros aromák, igen különleges IPA benyomását kelti. Frissítő, savanykás kortyai éretlen áfonyás, fanyar gyümölcsös jellegűek, egy könnyed, akácos komlós hangulattal. Ízletes francia itóka.

La Débauche Nevermore (9,5%): A fotó ennél az italnál sajnos elmaradt. Kólaszínű teste nem a legvérmesebb imperial stout benyomását kelti, mint ahogyan a szerkezete sem az a masszív kőolaj-folyam. De ne szaladjunk ennyire előre, illataiban a füsté a főszerep, egészen visszafogott, mégis határozottan füstölt maláta adja a karakterét az aromáknak, s a hamus, pörkölt jelleg az ízének is meghatározó vonása. Üres kávés, kissé vizes szerkezet, s bár az ízjegyek valóban sötétek, nem valami végeláthatatlanul mélyek. Az alkoholfok viszont nem tolakodó, így egészen könnyen kortyolható sör. 

B06 Antibes Absinthe (5,6%): Egy fantasztikus dél-franciaországi településhez köthető főzet a helyi specialitás hírnevének öregbítésére, amely nevéhez méltó módon ánizsos jegyektől hangos, illatában legalábbis az abszint hangulata köszön vissza összetéveszthetetlen módon, s csak íze téríti vissza a fogyasztókat a sörök kasztjának jobban ismert ösvényéhez. Persze ízvilága is tartogat némi medvecukros, édesköményes karaktert, miközben testre eléggé vizes, mérsékelt súlyú. Ehhez a stílushoz, a különleges jellemvonások terepéhez talán jobban is illik egy visszafogott, sima, a maláta-komló-élesztő jegyeinek kiegyensúlyozott keverékét adó szerkezet. Bár nem vagyok nagy rajongója az efféle szellemben fogant söröknek, ezt az abszintos hangulatot kifejezetten szimpatikusnak találtam, már csak a főzde helyszínéhez kapcsolódó kellemes emlékek miatt is.

DuClaw Devils Milk (10,5%): Réz színű testében mézes mazsola, friss füge és karamell kekszes aromái lapulnak, belekóstolva pedig bátrabban jelentem ki, hogy számomra inkább brit karakterisztikájú az ital. Közepesen telt, dohányleveles, marmaládés, gyantás szerkezet, húzós, hosszan elnyúló, száraz, markánsan komlós levezetéssel. Nem különösebben kimagasló, de nem is kiábrándító, egyszerű vonalvezetésű barley wine. 

2018. szeptember 9., vasárnap

Chouffe Houblon Dobbelen IPA Tripel


Chouffe Houblon Dobbelen IPA Tripel (9,0%): Sápadt, opálos méz színben tündököl a d'Achouffe főzde komlóközpontú tripele, a tetején egy szellős, közepes sebességgel fejlődő habfedéllel, mely szép lassan redukálódik, s csipkés lenyomatot hagy a pohár falán. 
Illata kikezdhetetlen, természetes, remekül kiegyensúlyozott, a tökéletes jelző lehet a legmegfelelőbb a mandarinos, vaníliás, trópusi komlós, mézes bázisú aromahalmaz jellemzésére, melyben nagyszerű harmóniát sugalmazva mutatkoznak meg a komlótól vezérelt komponensek és a belga sajátosságokkal felvértezett illatjegyek. 
Krémes szerkezete szinte haraphatóvá teszi a testet, kellően élénk zamatai felpezsdítik az ízfolyamot, mely már önmagában, az elnevezése által is kellően különlegesnek hat, belekóstolva azonban magunk is meggyőződhetünk arról, milyen az, ha egy india pale ale-t tripellel kereszteznek. Remekül érvényesül a vadvirágos, szárazabb hangvételű komló jelenléte, melyet az édeskés malátaköntös teljesít ki, utóízében pedig mesterien keverednek az élesztős jegyek a hosszú utóéletű kesernye marconább vonásaival. Kitűnő ital, mind IPA-ként, mind tripelként tekintve megállja a helyét, s nem is akárhogyan. 

2018. augusztus 28., kedd

Gouden Carolus Tripel


Gouden Carolus Tripel (9,0%): Opálos méz színű testére egy megzabolázhatatlan, telt és krémes, tejszínhabszerű képződmény telepszik, küllem terén sok típusbeli társa elbújhat mellette. A pikáns fűszeresség, friss koriander és karakteres élesztőnyalábok szövedéke mesteri kompozíciót alkot, a legnemesebb tripelekhez mért aromák megléte kipipálva. 
Ezek után már talán meg sem lepődhetünk azon, mennyire nagyszabású ízvilággal szembesülünk az első kortyok során, kerek ízjegyei friss komlótól és koriander zöldjétől, citrusos fűszerességtől, mézes maláta desszertszerű jellegétől csattannak ki, az alkohol fokát nehezünkre eshet belőni, a 9 százalék ugyanis nagyszerűen meghúzódik a háttérben. 
A temérdek kiváló belga jellemvonás a stílus rajongóinak nosztalgikus mosolyt csalhat az arcára, egy efféle palack felnyitása egyenesen egy brüsszeli kocsma asztalához repít majd minket. 

2018. augusztus 20., hétfő

Affligem Dubbel


Affligem Dubbel (6,8%): Mély, barnásvörös tónusú színben tetszeleg az Affligem főzde dubbele, visszafogott, hamar vékony lepellé zsugorodó habfonalat képezve, mely alól a jó öreg mazsolás, tejszínes aszalt szilvás, finoman alkoholos aromák röppennek fel nyomban. A megszokott stílusban, nem túl erőszakosan, mérsékelt intenzitással, ám annál kifinomultabb módon terülnek el az apátsági illatrétegek. Masszív testéhez egyenes út vezet illatának világától, vaskos kötegekbe fogott ízjegyek ontják magukból a borszerűen érett, mégis pezsdítően friss zamatokat. Egy csipetnyi karamell, kevés élesztő és egy adag gyümölcsaszalvány folyékony keverékére bőkezűen megszórt télies fűszerek rafinériája kerül, s bár a módszer unalomig ismert, az eredmény magáért beszél.
(Ratebeer link)

2018. augusztus 12., vasárnap

Mikkeller Cream Ale


Mikkeller Cream Ale (5,0%): Kellemes csemege a Mikkellertől, újdonság az általam kóstolt típusú sörök sorában. Frissen vágott fű illatát hordozza magán, méz színű teste enyhén vaníliás, puhán komlós, vadvirágos aromákat áraszt. Vibráló ízjegyei megfelelően teltek, friss hangulatban jelennek meg, sima kortyai enyhén fanyar élűek, nyugodt tempóban búcsúznak, összességében egy aromával bőségesen megtömött, ám visszafogott keserűséggel átitatott, csendes zárást adnak. 

2018. augusztus 5., vasárnap

Corsendonk Tempelier


Corsendonk Tempelier (6,0%): Karamellszínű főzetünk szerény habfedőt produkál, ami a szokásos csipkés lenyomatot hagyja maga után a pohár falán, valamint a szintén megszokott, szegfűszeges, marcipános, vattacukros élesztő illatnyalábjait a levegőben. Fanyar, közepesen telt, visszafogott intenzitású ízjegyeit karcos maláta, könnyed élesztő és gyógynövényes komló háromsága határozza meg. Kellemes ital, de ennél többet ne várjunk, talán nem is célja ez a főzetnek. 

2018. július 30., hétfő

La Trappe Witte Trappist


La Trappe Witte Trappist (5,5%): Sápadt, opálos citrom színű testén pihe-puha habpaplan képződik, aromái üdék, krémesen teltek, mennyei szegfűszeges, vaníliás fonalakkal szövik be a levegőt. Mesés illatait friss, karakteres gabona, aranyló búzatáblák mannájának képe követi, íze tökéletesen sima, ugyanakkor pezsdítő; egy rétegnyi csípős fűszeresség alatt bújnak meg az eleven, élesztőtől körülölelt, citrusosan vibráló zamatok. Egyszerű séma mentén haladó, mégis nagyszerű vonásokkal megáldott trappista alkotás. 

2018. július 22., vasárnap

Abbaye de Forest Blonde


Abbaye de Forest Blonde (6,5%): Áttetsző, aranyszínű teste marcipános, kenyérbeles élesztő aromáit hordozza, közepes szerkezete egyenes folytatása az illatok által körülírt képnek. A visszafogott színekbe burkolózó élesztő főszerepét könnyed, élénk és pezsgő jellegű keret kíséri, a típushoz mérten teljesnek mondható komlós zárás adja meg a végszavát a főzetnek. Sok meglepetést nem hordoz magában, de túlságosan zavaró elemek sem szegélyezik az útját, bár természetesen azért nem nevezném a műfaj csúcsának az alkotást. 

2018. július 15., vasárnap

Gallica Premium Pils


Gallica Premium Pils (5,0%): Köztudott, hogy a belgák nem az alsó erjesztésű söreikről híresek, a Gallica elnevezésű főzetről azonban valószínűleg nem csak az előbb említett ok miatt nem hallhatott a közönség, itt ugyanis egy egészen új típusról van szó, mely - ha hinni lehet a címkén szereplő információknak - a Silly főzde falain belül készíttetett. Az ital a 6. Belga Sörfesztivál alkalmával debütált Magyarországon, a kóstolás időpontjában (2015. május 22.) azonban más egyebet egyszerűen lehetetlen megtudni róla, mivel nemhogy a Ratebeer oldalon nem szerepel a típus, de a címkén feltüntetett, a sör nevével fémjelzett honlap sem létezik. 
Ilyen előjelek mentén vágtam bele a kóstolásba, melynek eredménye lényegesen kevesebb szóért kiált, elég legyen itt annyi, hogy a kristálytiszta, sápatag méz színű főzet amolyan csehes-élesztős, édes-kenyeres aromák körében talál magára, az összességében közepes test semmi meglepetéssel nem szolgál, a típusnak megfelelő steril ízek; lágy maláta, halk szavú komló feltűnésmentes produkciója. Semmi extra, ami elvárható volt, azt készséggel hozza is. Egy próbát megért, ilyen is van...