2019. március 13., szerda

Mikkeller Beer Geek Bacon


Mikkeller Beer Geek Bacon (7,5%): A Mikkeller Beer Geek-sorozatának füstös hangulatú tagja kólaszínű testet ölt egy hamar tovatűnő bézs színű habkalappal, mely alól kezdetben szertelen módon, kissé rendezetlenül törnek elő a füsttel borított, erjedt gyümölcsökkel is megpakolt széntárolóból kiáradó hangulatok, majd a levegővel történő keveredés jótékony hatásaként kisimulnak az illatjegyek, megnyugszanak a pár perce még zabolázhatatlannak hitt komponensek, s egy tőzeges, óhatatlanul is sült szalonnás képet körvonalazó aromaszerkezet tárul elénk. 
A füstösség jellege élelmiszer-ipari kereteket ölt, avatatlan érzékszervek a legkevésbé gondolnak sörre az ízlelgetés percei során, nehéz étkezések hozzávalói elevenednek meg lelki szemeink előtt. A füstös aromák mérsékelten testes szerkezetben kelnek aztán új életre, átlényegült formában lehet szerencsénk a fanyar és sós komponensek orvosságos-tőzeges pörköltségű játékához. A fekete, kávés hangulatok persze mindvégig ott ólálkodnak a környéken, az olajos burkolat így sötét, ám sziporkázó tartalmat ölel keblére. Izgalmas karakter, melynek specialitása a sokadik korty ellenére sem válik nyomasztóvá, jól kifaragott modora mindvégig fenntartja az érdeklődésünket. 

2019. február 24., vasárnap

De Molen Bommen & Granaten


De Molen Bommen & Granaten (15,2%): A 2013-as palack felnyitását követően vaskos, súlyos aromák cammognak ki komótosan korábbi lakhelyükről, a hab nélküli főzet rezes árnyalatú, gesztenye beütésű, vörösesbarna színben állapodik meg a pohárban, melynek fala a mázsás súlyok alatt épphogy repedezni nem kezd. Igazi brit stílusú aromahenger szirupos, mézes, barna tésztájú kekszes illatjegyekkel, likőrös fátyolfelhővel, tekintélyt parancsoló keménységgel. Keserédes zamatai gyógynövénylikőrös fürdőben hemperegnek, tonnányi maláta súlya alatt roskadoznak, némi sós karamella emlékképét hordozzák, majd tartalommal teli, kerekded keserűség képében intenek búcsút. Kirobbanóan telt, mégis klasszikus vonalvezetésű ízvilága igen megnyerő; a szinte már kiugróan magas, mégis alig észrevehető alkoholtartalom és az érlelődésre való nagyfokú hajlandóság nem mindennapi sörré teszik a De Molen barley wine-ját. 

2019. február 17., vasárnap

BrewDog Pumpkinhead


BrewDog Pumpkinhead (5,1%): A BrewDog sörei iránt az utóbbi időben meglehetősen mérsékelt érdeklődést mutatok, a márka ugyanis már egy jó ideje a semmitmondó és az unalmastól negatív irányban mérföldekre lévő címkéket felvonultató, valamint a visszafogott ízeket kissé mesterkélt marketingszöveggel erősíteni kívánó főzde megtestesítője is lehetne, amennyiben erős kritikát szeretnék megfogalmazni velük szemben. 
Való igaz, hogy a kezdetben forradalmi vonások - az európai sörfronton beálló körülményekből is adódóan - manapság kevéssé jellemzik a srácok munkáit, ez azonban a legjobb, amit elmondhatunk róluk, ugyanis a jelenlegi kiélezett versenykörülmények között számomra legalábbis értelmezhetetlen módon úgy ítélték meg, hogy a minden tekintetben uralkodó jellegtelenség a legmegfelelőbb kifejezőeszköz a dizájn tekintetében, mely körülmény sajnos sokszor a beltartalom esetén is nem egyszer felfedezhetővé válik (mint ahogy az az igazán produktív márkák esetében gyakorta előfordul). 
Kétségtelen, hogy manapság is számtalan kiváló főzet köthető a főzde nevéhez, annál kevesebbszer adódik azonban mód arra, hogy az egyes főzetek lapos külleme az érdeklődés legapróbb szikráját is felkeltse a részemről. Így esett, hogy a konformista dizájntól némiképp eltérő és ezzel lényegében még az előzőekben felvázolt vakítóan szürke koncepciót is elvető kinézete, valamint a hazánkban még korántsem mindenhol jelenlévő sütőtökös hangoltsága miatt egy 2015. októberi napon a megvásárlása mellett döntöttem. 
Illata a specialitás sugallatát rejti, leginkább a szerecsendió, szegfűszeg és csillagánizs fűszeressége hordozza a sütőtökös piték általam nem ismert karakterét. Kellemesen lágy aromahalmaz, melyet kissé vizes és testetlen, leginkább az utóízében kiteljesedő ízvilág követ. A borostyán szín alatt gyógynövényes, mentolos és az előzőekben felsorolt fűszerek jelenlétével megtöltött, vékonyka lábakon álló sütőtökös szerkezet lapul, amely kissé visszafogott stílusban, mégis megnyerő módon csillantja meg az odaát talán jobban értelmezhető Halloween-hangulatot. 

2019. február 10., vasárnap

Jolly Pumpkin Oro de Calabaza


Jolly Pumpkin Oro de Calabaza (8,0%): Mézszínű testére egy vékony szelet habréteg kerül, átlátszó, vékonyka aranyszálakkal szőtt textúrája alól almaboros, banános-vaníliás, leginkább fanyar hangulatú illatnyalábok bújnak elő, eléggé határozott iránymutatást adva a továbbiak tekintetében. A vadélesztős jelleg a főzde sajátossága, így nem tűnik megalapozatlan vállalkozásnak némi savanykás jellegre felkészülni az ízét illetően. 
A száraz fehérboros nyitány kirobbanó ízvilágot tár fel; éretlen gyümölcsök, köszméte és alma savassága keni meg a receptorokat, pezsgős élénkség, borsos pikánsság, élesztős fanyarság teljesíti ki az összképet. Vad, de nem megzabolázhatatlan, a savanyúság teret enged egyéb, a belga karakter hordozóinak tekinthető jegyeknek, így a küllemre vékonynak ható test telt ízű gabona karakterét is megvillantja, meggymagos-marcipános körvonalak rajzolódnak ki, a szárazság mértéke azonban mégis edzettebb, a műfajjal nem most ismerkedő ízlelőbimbókért kiált. 

2019. január 27., vasárnap

De Ranke Noir De Dottignies


De Ranke Noir De Dottignies (9,0%): Újabb belgian strong ale akadt a kezem ügyébe a Noir de Dottignies személyében, amely külleme és aromái tekintetében a típus mintapéldánya is lehetne, amennyiben a mahagóni, homályos testre telepedő, krémes és tojáshéj színű, örökkévalóság alatt elolvadó habpárna alól felszálló banános-rágógumis, pajkosan élesztős aromafelhőt meghatározó jellegzetességnek tekintjük a műfaj esetében.
Márpedig nyilvánvalóan jól megszokott jellemvonások ezek, így valamelyest az ízével kapcsolatban is határozott elképzeléseink lehetnek már anélkül is, hogy ténylegesen belekóstolnánk az italba. Természetesen a malátás édesség és belgás élesztősség csapásiránya mentén haladunk ezután is, a kevéske alkohollal meglocsolt dió és mazsola zserbós jellege eközben pedig a már szintén jól ismert, mégis élményszámba menő arculattal ruházza fel a számomra igen kedves alapszerkezetet. 
A végére jön még egy kevés komló is, ami ugyan kissé megélesíti a karaktert, a lágy és kerekded jegyek borszerű testessége azonban mindvégig megtartja az italt az emelkedettebb hangvételű belga főzetek magasztos terepén. 

2019. január 20., vasárnap

North Coast Brother Thelonious


North Coast Brother Thelonious (9,4%): A helyzet úgy alakult, hogy a nagybecsű italt éppen egy jellegtelen sörféleség elfogyasztását követően nyitottam fel, hogy az ízlelőbimbóim elhagyhassák tetszhalott állapotukat, s így utólag belátom, ez remek döntés volt. Mahagóni színének vizslatása már önmagában kielégítő élményt nyújt, s ha ehhez hozzávesszük az autentikusnak tekinthető, meggybefőttes, fanyar marcipános, öregedő gyümölcsök hangulatából eszkábált ódon illathalmazt, az eredmény borítékolható. 
Borszerű zamatai lenyűgöző teltséget biztosítanak a kortyoknak, valóban utánozhatatlan a szerkezet, melyet a meggymagos-élesztős karakter, a fekete cseresznyés maláta remekül eltalált mértékben édeskés, szirupos textúrájú teste, valamint az alkohol háttérben megbúvó, mindenféle szájösszehúzó hatást nélkülöző jellege biztosít az italnak. 
Levezetésképpen némi sós karamella, kevés fekete ribizli és egy árnyalatnyi komlós kesernye körvonalai sejlenek fel és teszik még színesebbé a pillanatok alatt megkedvelhető ízvilágot. Valódi belga karakterisztika, hibátlan ízjegyek, kifogástalan kaliforniai főzet. 
(Ratebeer link) 

2019. január 6., vasárnap

2018 legjobb főzetei

2018 ezúttal sem feltétlenül a mennyiség terén volt kiemelkedő - bár az utóbbi pár év statisztikái alapján magamhoz képest a legtöbb sört idén pontoztam -, a minőség tekintetében azonban nem igazán volt okom panaszra. Különösen az év végét sikerült meghúzni, pattantak a koronazárak, repültek a pezsgős dugók azokról a palackokról is, amelyeket akár már évek óta őrizgetek a kamra jótékony félhomályában. Ezúttal nem ismertem könyörületet, s karácsony után szinte csak nagyvadakat ejtettem el. Azt talán mondanom sem kell, hogy különösen ez utóbbi sörök kivétel nélkül imperial stoutok voltak, mint ahogyan az egész 2018-as esztendőt a motorolaj-származékok egyeduralma jellemezte. 

A hagyományok mentén haladva az általam ez évben legjobbnak vélt sörök számára ezúttal is két csoportot hoztam létre, melyek közül az egyik kategória jellege most sem volt éppen kérdés, mennyiségi tényezők következtében pedig a második halmaz megalkotását sem előzte meg hosszas fejtörés. Ez utóbbi kaszt nemes egyszerűséggel az imperial stoutokon kívül eső, minden egyéb sörkülönlegesség gyűjtőhelyeként szolgál az idei összesítésben is. Ez a lista bővült ki aztán egy-egy jelölttel, miután az előzőek szerinti felosztással igencsak megnövekedett a merítési lehetőség. Különösen az imperial stoutok esetében igaz ez az állítás, hiszen az idei év felhozatalából 10 sört kiválasztani már-már megugorhatatlan vállalkozásnak tűnt, kis híján bele is tört a bicskám. Olyan darabok is kiestek így, amelyeket bármikor nyugodt szívvel ajánlanék bárkinek, s néha, valamiféle belső indíttatásból pár magasabb pontszámot kapott főzet is alulmaradt a takarékosabban pontozott vetélytársaival szemben. 

Idén is nagy segítségemre volt, egyben hosszas időzésre csábított a 2018-as évem Ratebeer által készített statisztikája, amely a fentieket megerősítve mutatja, hogy ha az imperial stoutok a Kilimandzsáró, a stoutok és porterek kasztja maga a Csomolungma a sörfogyasztási szokásaim diagramikus ábrázolásában. 

És akkor következzen a két lista, amely ugyan bennem a fogpiszkálóra faragott kocsirúd benyomását kelti, idén még próbálok önuralmat gyakorolni, s nem felduzzasztani a létszám már oly megszokott kereteit. 

TOP 10 + 1 IMPERIAL STOUT 
Founders Barrel Aged CBS (Canadian Breakfast Stout) (11,7% - imperial stout - USA) 
Three Floyds Dark Lord Russian Imperial Stout (15,0% - imperial stout - USA) 
La Pirata Black Block Bourbon Barrel Aged (13,0% - imperial stout - Spanyolország) 
Struise Brouwers Black Damnation XXVI - Froggie (13,0% - imperial stout - Belgium) 
Kees Caramel Fudge Stout (Bourbon BA) (11,5% - imperial stout - Hollandia) 
Omnipollo / 3 Sons Gideon's Pancake Stack (12,5% - imperial stout - Svédország) 
Lervig / Hoppin' Frog Sippin' Into Darkness Barrel Aged (12,0% - imperial stout - Norvégia) 
De Molen Hel & Verdoemenis Bourbon BA (11,0% - imperial stout - Hollandia) 
Oskar Blues Ten FIDY - Bourbon Barrel Aged (12,9% - imperial stout - USA) 

TOP 10+1 EGYÉB 
Widawa 5th Anniversary Imperial Baltic Porter Bourbon BA (11,0% - baltic porter - Lengyelország) 
Põhjala Cellar Series - Sajand (12,3% - baltic porter - Észtország)
De Molen Bommen & Granaten (Rioja Barrel Aged w/ Brett) (11,9% - barley wine - Hollandia) 
Jan Olbracht Rzemieślniczy Kord Whiskey Barrel Aged (12,0% - quadrupel - Lengyelország) 
Lervig Barley Wine 2017 BA Bourbon (12,9% - barley wine - Norvégia) 
Lost Abbey Dead Man's Game (14,0% - belgian strong ale - USA) 
De Molen Hutje & Mutje Woodford Reserve Barrel Aged (13,0% - english strong ale - Hollandia) 

Ezután már csak annyi maradt hátra, hogy mostanra már-már rituálészerűen kiválasszak egyet-egyet az általam legtöbbre tartott, vagy söreivel a legnagyobb élményt nyújtó főzdék közül, s rámutassak azokra az európai és amerikai alkotásokra, amelyek előtt a legnagyobb ívben hajtottam fejet a 2018. évben.

LEGJOBB AMERIKAI FŐZDE

LEGJOBB EURÓPAI FŐZDE 

LEGJOBB AMERIKAI FŐZET

LEGJOBB EURÓPAI FŐZET 

Végezetül pedig engedtessék meg, hogy minden kedves olvasómnak sikerekben gazdag, kellemes sörélményektől hemzsegő, boldog új évet kívánjak, s megköszönjem az egész éves figyelmet és érdeklődést, amelyet jövőre is igyekezni fogok fenntartani a sörözés mézízű oltárán történő áldozásokkal. 

2018. december 27., csütörtök

Karácsony - Dark Horse 4 Elf Winter Warmer - Rum Barrel Aged


Dark Horse 4 Elf Winter Warmer - Rum Barrel Aged (8,75%): Idei utolsó karácsonyi sörömhöz érkeztem, amely az előzőhöz hasonlóan a Dark Horse manós sorozatának egyik tagja, ezúttal egy rumos hordóban érlelt verzió. A fűszerezettség kissé óvatosabban jelenik meg a kólaszínű testben, valamivel élesebbek az aromák, amelyek között a mézeskalácsos fűszerkeverék viszi a prímet ezúttal is, haloványan azonban némi fahordós karakter is megbújik a kompozícióban. Ízében már intenzívebben visszaköszön a szerecsendiós, szegfűszeges egyveleg, a különbséget azonban talán a kissé száraz vörösboros, édeskésen alkoholos, ha úgy akarjuk, egyfajta távoli rumos jelleg adja. A karácsonyi hangulat ez esetben is tagadhatatlan, nem bántam meg, hogy ezzel az itókával vettem nehéz búcsút az ünnep idei felragyogásától.

Karácsony - Dark Horse Maple 4 Elf


Dark Horse Maple 4 Elf (8,75%): Fűszeres téli csemege a karácsonyi manók háza tájáról, amelyben véleményem szerint a szerecsendió, szegfűszeg és a fahéj mind illatában, mind ízében határozottabban képviselteti magát, mint a juharszirup. A mézeskalácsos hangulat alapvető meghatározója a főzetnek, amely egy közepes súlyú, kissé szellős testben kel életre. A test alapjait pedig egy édeskés, amolyan karácsonyi süteménytésztás jellegű malátás karakter adja, mely önmagában is megfelelő kísérője lenne a hosszú téli estéknek, ennyiféle fűszerrel felvértezve azonban valódi nyalánkságként hat. 

2018. december 26., szerda

Karácsony - De Moersleutel Wanna Taste My Candy Cane?


De Moersleutel Wanna Taste My Candy Cane? (11,0%): Amennyire túlzásoktól mentes, annyira pontosan ragadja meg a karácsonyi hangulatot a holland főzde ünnepi italának szemet gyönyörködtető dobozkája. Kitöltve mélyfekete, olajos; gyógynövényes, ánizsos, édesgyökeres, narancshéjas aromákkal bőségesen megtöltött, míg íze aszalt szilvás, téli verziójú keserűlikőrök fűszeres jegyeit hordozó lenyomatot hagy. Csokoládé, fahéj, szegfűszeg ünnepélyes hármasa, tejsima szerkezet, s egy felfokozott alkoholszint nem mindennapi karaktere gondoskodik az ünnepi hangulat megerősítéséről. A De Moersleutel imperial stoutjában karácsonykor sem kellett csalódni. 

Karácsony - Glazen Toren Canaster Winterscotch


Glazen Toren Canaster Winterscotch (9,5%): Borostyán színű italunk az egyediség, külön megmunkáltság érzetét keltő, díszes papírcsomagolásban várta a felnyitás pillanatát, amelyet természetesen úgy időzítettem, hogy karácsonyra essen. Puha, belgásan egybefüggő, krémes habpaplanon terülnek el a cukorkás illatmezők, amelyek muffintésztás, mazsolás, kandírozott gyümölcsös hangulatokat permeteznek, így jelölik ki az utat a barnakenyeres, édeskésen malátás, pirított magvas, kandiscukros, hamisítatlan belga karakter megtestesülése számára. Szerkezete egyébként sima, egészen apró szemű, szinte krémesen egybefüggő hálóból szőtt, kortyai megfelelő súlyúak, parfümösek, aszalványosak, kifogástalan kísérői az ünnepi estének. 

2018. december 25., kedd

Karácsony - Hardywood GBS [Gingerbread Stout]


Hardywood GBS [Gingerbread Stout] (9,0%): Kivételes ünnepi csemege, képeken korábban sokszor megcsodált címke, igazán különleges palack, amely sokáig elérhetetlennek tűnt, az idei karácsonyt azonban a Hardywood főzete is csillogóbbá teszi. Friss, reszelt gyömbéres jegyei közé nápolyis, csokoládés ropogtatnivalós elemek vegyülnek, melyek egy krémes, lágy szerkezetben oldódnak fel. A pörkölt malátás folyamban inkább a gyömbér fűszeres, enyhén mentás jellegű, tűpontos karaktere villan fel, semmint valamiféle tompább, súlyosabb mézeskalácsos hangulat. Az édesség mértéke jól eltalált, az alkoholfok szintje tökéletesen rejtve marad, a kakaós, étcsokoládés köntösbe öltöztetett fűszeres, bársonyosan vaníliás, s csupán leheletnyit fahéjas imperial stout önfeledten kortyolható ünnepi főzet jellegét ölti. 

2018. december 24., hétfő

Karácsony - Mikkeller Santa's Little Helper 2018


Mikkeller Santa's Little Helper 2018 (10,9%): A korábbi verziók emlékeihez viszonyítva talán kevésbé dominál egy bizonyos hangulat a fűszerezést illetően, összességében azonban jól körvonalazódnak a belecsempészett ízesítők. A kólaszínű, puha habréteg alól ezért korianderes, gyümölcskenyeres, narancshéjas aromák szűrődnek ki, majd folyékony formában folytatják útjukat, ízjegyei ugyanis tökéletes leképeződései az illatok világának. Édeskés malátás alapokon belga fűszerezettség terül el, egy cseppnyi alkoholos rafinéria pedig felhelyezi a csúcsdíszt a Mikkeller idei karácsonyi alkotására. 

Karácsony - St. Peter's Christmas Ale


St. Peter's Christmas Ale (7,0%): Igen erőteljes borostyán színben fürdőzik, angolos modorú, mézesen malátás, krétaporos karakterű élesztős lepelbe burkolózik. Ízjegyei teltek, árnyalatnyit datolyás, aszalványos, shortbread-es világúak, a levezetés azonban határozott, markánsan kesernyés, száraz, de kiegyensúlyozott. Természetéből adódóan valóban méltó kísérője lehet különféle ünnepi csemegéknek, én azonban egymagában fogyasztottam el a régi idők báját magán hordozó címkével rendelkező karácsonyi főzetet. 

Karácsony - Wychwood Bah Humbug!


Wychwood Bah Humbug! (5,0%): Régóta szerettem volna már megismerkedni a Wychwood frappáns nevű ünnepi főzetével, s egészen a mai napig kellett várni arra, hogy ez végre bekövetkezzen. Mélysötét réz színű testén krémes habpaplan időzik hosszasan, alóla mézeskalácstésztás, aszalványos, tompa banános illatok röppennek. Íze sima, lágyan malátás, kekszes, gyömbéres és fahéjas fűszerezettségű, rendkívül könnyen iható. Amennyire kiugrások nélküli, éppoly szimpatikus a letisztult karakter, igazi ivósör, annak is egy karácsonyi verziója. 

2018. december 23., vasárnap

Karácsony - Préaris X-Mas


Préaris X-Mas (5,0%): Aranyló színű belga főzet roppanós komlóaromákkal, leheletnyit fűszeres, szalmásan malátás, száraz élesztős színezettel. Kissé vizes, szellős a test, élesek a narancshéjas, gabonás ízjegyek, ennek ellenére önmagában nincs is különösebb baj az itallal, a karácsonyi jelleg felfedezése okoz csak némi fejtörést. Amint azonban az lenni szokott, ez esetben is a palack külleme az, amely felelősnek tekinthető az ünnepi hangulat közelebb varázsolásáért. 
(Ratebeer link)

Karácsony - Engel Weihnachtsbier


Engel Weihnachtsbier (5,5%): Teaszínű főzet nyitja a sort a karácsonyi sörök idei felhozatalában, amely amolyan kedvcsináló, könnyed ráhangolódás az ünnepi italokra. Nem mondanám, hogy csordultig telt karácsonyi hangulattal, az üveg külleme mindenesetre kellemes, meghittséget árasztó. Édeskés malátás illatok, kissé éles, közepes súlyú test, szalmás, gabonás ízjegyek. Könnyen kortyolható, nem az a kibogozhatatlanul összetett karakter, a célnak azonban tökéletesen megfelelő itóka. 

2018. december 13., csütörtök

Erdinger Oktoberfest


Erdinger Oktoberfest (5,7%): Jóleső érzés hosszú kihagyás után búzasörrel találkozni, s az külön öröm, ha az adott példány ráadásul még jó is. Az Erdinger Oktoberfest-jének színe opálos szalmasárga, gabonaléként ható, melyet illata remekül mélyít tovább, amikor a malátás hangulatok édeskés szövevényét fanyar élesztős lepel burkolja körbe. Nem az a gyümölcsös karakter, a gabona az uralkodó ez esetben. 
Ízre hasonlóan egyszerű vonalat képvisel, panaszra azonban nemigen ad okot, mivel sima, krémes és enyhén élénk szerkezete remekül itatja magát, s bár néhol elkülönülni látszik ugyan az alkoholos utóhangok óvatos jellege, menet közben a malátás teltség, élesztős tartalmasság egysége kormányozza a búzafolyamot. 

2018. december 8., szombat

Amager Double Black Mash


Amager Double Black Mash (12,0%): Számomra a nagy formátumú imperial stoutok vitathatatlanul a sörök felsőfokaként értelmezhetőek, egy vérmesebb karakterű ital előtt bármikor képes vagyok fejet hajtani. S talán csak a szerencse jótékony pártfogása, vagy éppen a típus vonatkozásában tréfát nem ismerő módon történő szelekció áldásos hatása révén történik így, de az esetek legnagyobb részében az imperial stoutok irányába tanúsított szimpátiámat az efféle italok rendre meg is hálálják, s viszonzásképpen általában kifogástalan minőséggel szolgálnak. 
A befektetések tehát rendszerint megtérülnek, s ez az Amager Double Black Mash nevű főzete esetén sem történt másképpen. A főzde vonatkozásában kételyünk egyébként sem igazán merülhetett fel a minőség terén, a skandinávok imperial stoutokkal kapcsolatos hozzáértését ugyanis nem egyszer bizonyították már e dán mesterek is. Ezek után semmiképpen nem lepődhetünk meg azon, hogy az italt kitöltve inkább olvadt szurok, mint sör textúrája rajzolódik ki, mint ahogy az sem kell, hogy problémát jelentsen, amikor a tejszínes krémességbe burkolózott, iszonyatos mértékű kakaótartalommal megpakolt étcsokoládé, árnyalatnyi vanília, presszókávé, méz és karamella hangulata csap arcul bennünket. 
Némiképp meglepetésszerű azonban az a kép, ahogyan az előbb említett komponensek közé igen erőteljesen beleszövődik az aromás komlók jelenléte is az első percekben. Ez a későbbiek során elfogadhatóan szerény mértékűre redukálódik, s az efféle italok legjobb barátai, a hosszú percek ez esetben is megkezdik munkájukat, hogy a kezdetben sem mindennapi ital glóriáját egyre fényesebbé varázsolják. A malátaszörny nem feltétlenül újszerű, azonban szinte megunhatatlan karakterrel vesz le minket a lábunkról, melyben a folyékony csokoládé bársonyossága, egy jó erős fekete intenzitása, a só és karamella megnyerő kombinációja, s az alkohol bizsergető szövésű hálója egyaránt megtalálható. 
Az efféle italok természetesen nem mindennapiak, s nem csak azért, mert kivételes jellegüknél fogva nem találhatóak meg bármely bolt polcán, sokkal inkább azért, mert formátumuk arra jelöli ki őket, hogy kivételes vendégei legyenek a sörszerető közönség asztalain. 

2018. december 2., vasárnap

Bells Kalamazoo Stout


Bells Kalamazoo Stout (6,0%): Roppant szerethető ital képe tárul elénk már a kitöltést követően, a Bell's Kalamazoo stoutjának küllemét illetően egy szavunk sem lehet. Koromfekete, bézs színű habbal a tetején, krémes aromák tömkelege, már ránézésre is krémesnek ható test. 
Illatában a szokásos pörkölt hangulatok mind megtalálhatóak, pirított magvas, diós, mákos, nápolyis jegyek tolódnak össze hirtelen, majd pár pillanat múlva megnyugszik a levegő és sima, étcsokoládés-kávés karakterben egyesül a sziporkázó sokaság. Selymes teste a lehető legkönnyebben csúszik, s bár minden megvan benne, ami egy italt karakteres stouttá tesz, talán még a markánsabb ízektől idegenkedő, sötétebb hangulatú söröktől távolságot tartó közönség számára is szimpatikusnak hat a mesteri kifinomultság, ahogyan a faháncsos, hamus, zordabbnak tűnő mondandó efféle bájos módon kerül tálalásra. 
A tejszerű, krémes textúra, a gömbölyded és könnyednek ható szerkezet ideális környezetet biztosít a mélyebb tartalom kiteljesedéséhez, így lényegében észrevétlen módon esünk áldozatává a határtalan komplexitásnak, s a kiegyensúlyozottság példaértékű megnyilvánulásának. Valóban utánozhatatlanul sima a karaktere, az egyes kortyok során végig az étcsokoládés, elegánsan pörkölt hangulatok dominálnak, a rendre felbukkanó savanykás beütés ez esetben távol marad. 
S bár stoutok esetében szinte kivétel nélkül az "imperial" vonásokkal felruházott változatok mellett teszem le a voksom, amennyiben izgalommal teli darabok után kutatok, a Kalamazoo egyszerűségének nagyszerűsége legalább akkora élményt nyújt, mint az előbb említett típusok vadságának magával ragadó jellege.