2018. szeptember 15., szombat

Côte d'Azur 2018

A 2018. évben egy esztendőnyi kihagyás után ismét alkalmam nyílt a nyaralás semmihez sem fogható értékkel bíró tevékenységének hódolni, ezúttal pedig a francia Riviérát vettem célba, s bár a terveim szerint nem elsősorban a sörözés oltárán kívántam áldozni, mégsem maradtam kellemes főzetek hiányában az Azúr-part mentén. 

A sörözéseket lényegében Nizza területén ütöttem nyélbe, ahol négy egység szolgáltatásait és felhozatalát élvezhettem, összességében kellemes benyomásokkal távozva onnan. A legtöbb helyszínen a francia újhullámosok mellett nemzetközi kézművesek színesítették a palettát, s bár a választékot nem elsősorban a ritkaságszámba menő főzetek tömkelege alkotta, valószínűleg minden sörszerető megtalálhatja a számítását a városban. 

Az utazásom során viszont azt is be kellett látnom, hogy a legtöbb esetben nagyobb érdeklődéssel közelítek azon létesítmények felé, ahol a főszerepben a sör különféle testet öltései, nem pedig a különböző nyelveken ordítozó turisták hangorkánja áll. Az már csak hab a tortán, ha az előbbi helyeken a sörös felhozatal valóban kiemelkedő értékű, a figyelmet magára irányító és a sörrengetegben történő döntéshozatal nehézségének édes terhével megajándékozó. 

Így esett, hogy a legkedvesebb, számomra akkor szentélyszerűnek ható helyszínt egy Antibes nevű városkában fedeztem fel, ahol az idővel való versenyfutás és a felhozatal bősége okozta döntésképtelenség akadályaival történő küzdelem az egyik legkedvesebb emlékképpé formálódott a nyaralás egyébként is kivételes élményei között.

FrauGruber No Need For Alarm (5,0%): Ananászlé-küllem, smoothie-szerű test látványa, rendkívüli benyomást kelt az ital már első blikkre is. Illatait természetesen a trópusi hangulatok uralják, legfőképpen mangó, vérnarancs és grapefruit metsző aromái. Ízvilága hasonlóan éles, narancshéjas, feketeribizlis, keserédes komlóleves, szalmásan malátás, karakteres, mégis könnyed, sűrű kortyok után kiáltó. Szimpatikus német főzet az újhullámos vonal képviselői közül.

Fuerst Wiacek Shuffle (5,2%): A kóstolások során a német vonalon haladok tovább, egy újabb ködös, shake-szerű, banánléhez hasonlatos préselt gyümölcsital benyomását keltő főzetet kortyolgatok, amely ezúttal is trópusi jegyeket csillogtat leginkább, s természetesen ízre is a könnyed, frissítően gyümölcsös, gyümölcshéjas karaktert domborítja ki. Akácos, szegfűszáras, virágos elemek vegyülnek a feszes, pattogós, grapefruitos, mangós jegyekkel, könnyedén csúszó, tartalmas ízélményt nyújtva a kitikkadt fogyasztók számára. 

La Pirata Hard Decision (8,0%): Kellemes benyomást nyújt már a pohárba töltés során is, sűrű, olajos léptekben kerül elő, tetején pedig fahéjszínű habkéreg képződik. Illatai tömények, nagyívűek, mély szerkezetről tanúskodóak, melyek között a rumos, kávés, forró csokoládés és vaníliás jegyek törnek utat legkönnyebben maguknak. Kortyai be is teljesítik az aromák jóslatát, krémesek, selymesek és lágyak, mindez mennyeien csokoládés szerkezetben. Néhol kissé negédesnek hat ugyan, s a kelleténél magasabb hőfokon az alkohol lába is ki-kikandikál, mégis egy tagadhatatlanul minőségi, igen ízletes és tartalmas főzetről van szó.

Leffe Tripel (Triple) (8,5%): Úgy esett, hogy a sör elfogyasztásának napján egyéb vendéglátóipari egységek nyitva-tartása hiányában egy kisboltban vásárolt Leffét volt csak lehetőségem kortyolgatni, amely azonban még így is távol áll valamilyen sörpótló italtól, alapjában véve teljesen elfogadható főzet, nem beszélve arról, hogy eddig ez a típus hiányzott az általam tesztelt sörök repertoárjából. Egy újabb tag tehát a Leffe-család palettájáról, amely illatra kellemesen fűszeres, mézes, élesztős hangulatú, ízvilága pedig kissé vizes, lágeresen komlós, közepesen telt szerkezetű, a benne munkálkodó koriander és a keserédes narancshéj rafinériája azonban értékes pontokat ment meg a számára.

Hoppy Road Rock & Road (10,0%): Rumos kakaós, vaníliás illatok lengik körül a krémesen fekete testet, pörkölt malátás, nápolyis, étcsokoládés ízjegyek töltik meg tartalommal a sűrűn csordogáló főzetet. Krémesen lágy kortyait finom vanília bársonyos fűszeressége színesíti, remek imperial stout karakterét adva. A levezetés kissé savanykás, de összességében semmi probléma nincs vele.

La Pirata / Les Trois Mousquetaires Barcelona Tropical (6,5%): Barackos, mangós, zöld teás, virágszáras illatokat áraszt, igazi trópusi aromakombináció, míg ízre akácos, gyantás, grapefruitos, rebarbarás - hasonlóan gazdag tehát. Szerkezete közepesen telt, éles, ízvilágát kenyérhéjas, malátás jelleg tompítja. Visszafogott vérmérséklete alapján inkább amolyan ivós IPA, de a tartalmasabb fajtából.

Piggy Monstruous Fat Pig Stout Mexican Cake Edition (12,0%): A legjobb imperial oatmeal stoutokat idéző ital, frissen főzött, tejszínnel bolondított eszpresszós, kakaóporos, vaníliás bársonnyal bevont aromái is a lehető legjobb előjelei egy kimagasló értékű sörnek. S valóban, kortyai mázsás súlyúak, lassú léptűek, rumos csokoládés, shake-szerű, bourbon-vaníliás elemeket magába olvasztóak, mindemellett pikánsan paprikás, olajos eszenciákat is megcsillant a szirupos italköltemény, izgalmakból tehát nincs hiány. Igazi telitalálat a francia főzde kreációja, valóban méltó az elnevezéshez, felveszi a versenyt a hasonló szellemben fogant tengerentúli, vagy éppen skandináv főzetekkel is.

Boulevard Tank 7 Farmhouse Ale (8,5%): Minden elemében frissítő, egyben tartalmas ital gazdag jegyekkel, melyek közül illataiban a gyümölcsös, gabonás, tripeles jelleg, míg ízében a ropogós, malátás alapokon nyugvó, száraz lecsengéssel búcsúzó komlós hangulat érvényesül leginkább. Könnyedén kortyolható, a viszonylag magas alkoholtartalom ellenére üdítően ható, összetéveszthetetlenül belga karakterű főzet.

La Pirata Lab Nº 010 DDH IPA (7,4%): Barackos, vérnarancsos, grapefruitos jegyek áradnak a spanyol IPÁ-ból, amely illatra tartalmasabb, mint ízében, teltsége legalábbis inkább mérhető egy szimpla india pale ale-hez. Virágszáras, kenyérhéjas elemek összefonódása szolgáltatja az alapokat, melyeken narancshéjas, mangós elemek terülnek el, szerkezete pedig éles keretet biztosít a tartalomnak, amely a végkifejlethez közeledve egyre szárazabb és szögletesebb

Popihn Russian Imperial Stout (Chocolat/Vanille) (11,0%): Nem sok kétség fér az elnevezés hiteléhez, kakaós-vaníliás illatgörgeteg, komótos, olajos léptek, csokoládés ízfolyam - vérbeli francia imperial stout. Fagylaltszerű, selymes, krémes karakterét a vanília lágysága tovább finomítja, idővel pedig az ízek is megfelelően összeérnek, így alkotva egy, a hőfokához képest szinte visszafogott, de tökéletesen kerek és elképesztően finom russian imperial stoutot. Némi vadság és egy cseppet nagyobb ívű végkicsengés nem válna a hátrányára, de véleményem szerint így is abszolút telitalálat az ital.

La Pirata Lab Nº 009 Barley Wine (13,5%): Egy újabb La Pirata főzet, amely ezúttal árpabor formáját ölti, abból is a vérmesebb fajtát, ehhez mérten aszalványos, alkoholban ázó sárgabarackos illatokat csillant meg a must színű ital. Sűrű, mély test benyomását kelti, szerkezete azonban nem a legvaskosabb, amit valaha láttam, ehhez az alkoholfokhoz egy hajszállal nagyobb tömeg is elférne. Ízre nem rossz, de semmi kimagasló, továbbviszi az aszalványos hangulatot, mazsola, kevés rum, egyéb likőrök jegyei bújnak meg az édesen malátás, karakteresen komlós folyamban. A levezetést túlságosan száraznak érzem, de ezek csak az előzetes elvárásokhoz mérten meglévő apróbb eltérések miatti megjegyzések, összességében semmi ok a panaszra, nagypályás barley wine-hoz lehet szerencsénk a spanyol "laboratórium" jóvoltából.

La Débauche Good Mourning (6,0%): Kékszőlőlé-szín, bogyós gyümölcs-lekváros aromák, igen különleges IPA benyomását kelti. Frissítő, savanykás kortyai éretlen áfonyás, fanyar gyümölcsös jellegűek, egy könnyed, akácos komlós hangulattal. Ízletes francia itóka.

La Débauche Nevermore (9,5%): A fotó ennél az italnál sajnos elmaradt. Kólaszínű teste nem a legvérmesebb imperial stout benyomását kelti, mint ahogyan a szerkezete sem az a masszív kőolaj-folyam. De ne szaladjunk ennyire előre, illataiban a füsté a főszerep, egészen visszafogott, mégis határozottan füstölt maláta adja a karakterét az aromáknak, s a hamus, pörkölt jelleg az ízének is meghatározó vonása. Üres kávés, kissé vizes szerkezet, s bár az ízjegyek valóban sötétek, nem valami végeláthatatlanul mélyek. Az alkoholfok viszont nem tolakodó, így egészen könnyen kortyolható sör. 

B06 Antibes Absinthe (5,6%): Egy fantasztikus dél-franciaországi településhez köthető főzet a helyi specialitás hírnevének öregbítésére, amely nevéhez méltó módon ánizsos jegyektől hangos, illatában legalábbis az abszint hangulata köszön vissza összetéveszthetetlen módon, s csak íze téríti vissza a fogyasztókat a sörök kasztjának jobban ismert ösvényéhez. Persze ízvilága is tartogat némi medvecukros, édesköményes karaktert, miközben testre eléggé vizes, mérsékelt súlyú. Ehhez a stílushoz, a különleges jellemvonások terepéhez talán jobban is illik egy visszafogott, sima, a maláta-komló-élesztő jegyeinek kiegyensúlyozott keverékét adó szerkezet. Bár nem vagyok nagy rajongója az efféle szellemben fogant söröknek, ezt az abszintos hangulatot kifejezetten szimpatikusnak találtam, már csak a főzde helyszínéhez kapcsolódó kellemes emlékek miatt is.

DuClaw Devils Milk (10,5%): Réz színű testében mézes mazsola, friss füge és karamell kekszes aromái lapulnak, belekóstolva pedig bátrabban jelentem ki, hogy számomra inkább brit karakterisztikájú az ital. Közepesen telt, dohányleveles, marmaládés, gyantás szerkezet, húzós, hosszan elnyúló, száraz, markánsan komlós levezetéssel. Nem különösebben kimagasló, de nem is kiábrándító, egyszerű vonalvezetésű barley wine. 

2018. szeptember 9., vasárnap

Chouffe Houblon Dobbelen IPA Tripel


Chouffe Houblon Dobbelen IPA Tripel (9,0%): Sápadt, opálos méz színben tündököl a d'Achouffe főzde komlóközpontú tripele, a tetején egy szellős, közepes sebességgel fejlődő habfedéllel, mely szép lassan redukálódik, s csipkés lenyomatot hagy a pohár falán. 
Illata kikezdhetetlen, természetes, remekül kiegyensúlyozott, a tökéletes jelző lehet a legmegfelelőbb a mandarinos, vaníliás, trópusi komlós, mézes bázisú aromahalmaz jellemzésére, melyben nagyszerű harmóniát sugalmazva mutatkoznak meg a komlótól vezérelt komponensek és a belga sajátosságokkal felvértezett illatjegyek. 
Krémes szerkezete szinte haraphatóvá teszi a testet, kellően élénk zamatai felpezsdítik az ízfolyamot, mely már önmagában, az elnevezése által is kellően különlegesnek hat, belekóstolva azonban magunk is meggyőződhetünk arról, milyen az, ha egy india pale ale-t tripellel kereszteznek. Remekül érvényesül a vadvirágos, szárazabb hangvételű komló jelenléte, melyet az édeskés malátaköntös teljesít ki, utóízében pedig mesterien keverednek az élesztős jegyek a hosszú utóéletű kesernye marconább vonásaival. Kitűnő ital, mind IPA-ként, mind tripelként tekintve megállja a helyét, s nem is akárhogyan. 

2018. augusztus 28., kedd

Gouden Carolus Tripel


Gouden Carolus Tripel (9,0%): Opálos méz színű testére egy megzabolázhatatlan, telt és krémes, tejszínhabszerű képződmény telepszik, küllem terén sok típusbeli társa elbújhat mellette. A pikáns fűszeresség, friss koriander és karakteres élesztőnyalábok szövedéke mesteri kompozíciót alkot, a legnemesebb tripelekhez mért aromák megléte kipipálva. 
Ezek után már talán meg sem lepődhetünk azon, mennyire nagyszabású ízvilággal szembesülünk az első kortyok során, kerek ízjegyei friss komlótól és koriander zöldjétől, citrusos fűszerességtől, mézes maláta desszertszerű jellegétől csattannak ki, az alkohol fokát nehezünkre eshet belőni, a 9 százalék ugyanis nagyszerűen meghúzódik a háttérben. 
A temérdek kiváló belga jellemvonás a stílus rajongóinak nosztalgikus mosolyt csalhat az arcára, egy efféle palack felnyitása egyenesen egy brüsszeli kocsma asztalához repít majd minket. 

2018. augusztus 20., hétfő

Affligem Dubbel


Affligem Dubbel (6,8%): Mély, barnásvörös tónusú színben tetszeleg az Affligem főzde dubbele, visszafogott, hamar vékony lepellé zsugorodó habfonalat képezve, mely alól a jó öreg mazsolás, tejszínes aszalt szilvás, finoman alkoholos aromák röppennek fel nyomban. A megszokott stílusban, nem túl erőszakosan, mérsékelt intenzitással, ám annál kifinomultabb módon terülnek el az apátsági illatrétegek. Masszív testéhez egyenes út vezet illatának világától, vaskos kötegekbe fogott ízjegyek ontják magukból a borszerűen érett, mégis pezsdítően friss zamatokat. Egy csipetnyi karamell, kevés élesztő és egy adag gyümölcsaszalvány folyékony keverékére bőkezűen megszórt télies fűszerek rafinériája kerül, s bár a módszer unalomig ismert, az eredmény magáért beszél.
(Ratebeer link)

2018. augusztus 12., vasárnap

Mikkeller Cream Ale


Mikkeller Cream Ale (5,0%): Kellemes csemege a Mikkellertől, újdonság az általam kóstolt típusú sörök sorában. Frissen vágott fű illatát hordozza magán, méz színű teste enyhén vaníliás, puhán komlós, vadvirágos aromákat áraszt. Vibráló ízjegyei megfelelően teltek, friss hangulatban jelennek meg, sima kortyai enyhén fanyar élűek, nyugodt tempóban búcsúznak, összességében egy aromával bőségesen megtömött, ám visszafogott keserűséggel átitatott, csendes zárást adnak. 

2018. augusztus 5., vasárnap

Corsendonk Tempelier


Corsendonk Tempelier (6,0%): Karamellszínű főzetünk szerény habfedőt produkál, ami a szokásos csipkés lenyomatot hagyja maga után a pohár falán, valamint a szintén megszokott, szegfűszeges, marcipános, vattacukros élesztő illatnyalábjait a levegőben. Fanyar, közepesen telt, visszafogott intenzitású ízjegyeit karcos maláta, könnyed élesztő és gyógynövényes komló háromsága határozza meg. Kellemes ital, de ennél többet ne várjunk, talán nem is célja ez a főzetnek. 

2018. július 30., hétfő

La Trappe Witte Trappist


La Trappe Witte Trappist (5,5%): Sápadt, opálos citrom színű testén pihe-puha habpaplan képződik, aromái üdék, krémesen teltek, mennyei szegfűszeges, vaníliás fonalakkal szövik be a levegőt. Mesés illatait friss, karakteres gabona, aranyló búzatáblák mannájának képe követi, íze tökéletesen sima, ugyanakkor pezsdítő; egy rétegnyi csípős fűszeresség alatt bújnak meg az eleven, élesztőtől körülölelt, citrusosan vibráló zamatok. Egyszerű séma mentén haladó, mégis nagyszerű vonásokkal megáldott trappista alkotás. 

2018. július 22., vasárnap

Abbaye de Forest Blonde


Abbaye de Forest Blonde (6,5%): Áttetsző, aranyszínű teste marcipános, kenyérbeles élesztő aromáit hordozza, közepes szerkezete egyenes folytatása az illatok által körülírt képnek. A visszafogott színekbe burkolózó élesztő főszerepét könnyed, élénk és pezsgő jellegű keret kíséri, a típushoz mérten teljesnek mondható komlós zárás adja meg a végszavát a főzetnek. Sok meglepetést nem hordoz magában, de túlságosan zavaró elemek sem szegélyezik az útját, bár természetesen azért nem nevezném a műfaj csúcsának az alkotást. 

2018. július 15., vasárnap

Gallica Premium Pils


Gallica Premium Pils (5,0%): Köztudott, hogy a belgák nem az alsó erjesztésű söreikről híresek, a Gallica elnevezésű főzetről azonban valószínűleg nem csak az előbb említett ok miatt nem hallhatott a közönség, itt ugyanis egy egészen új típusról van szó, mely - ha hinni lehet a címkén szereplő információknak - a Silly főzde falain belül készíttetett. Az ital a 6. Belga Sörfesztivál alkalmával debütált Magyarországon, a kóstolás időpontjában (2015. május 22.) azonban más egyebet egyszerűen lehetetlen megtudni róla, mivel nemhogy a Ratebeer oldalon nem szerepel a típus, de a címkén feltüntetett, a sör nevével fémjelzett honlap sem létezik. 
Ilyen előjelek mentén vágtam bele a kóstolásba, melynek eredménye lényegesen kevesebb szóért kiált, elég legyen itt annyi, hogy a kristálytiszta, sápatag méz színű főzet amolyan csehes-élesztős, édes-kenyeres aromák körében talál magára, az összességében közepes test semmi meglepetéssel nem szolgál, a típusnak megfelelő steril ízek; lágy maláta, halk szavú komló feltűnésmentes produkciója. Semmi extra, ami elvárható volt, azt készséggel hozza is. Egy próbát megért, ilyen is van... 

2018. július 8., vasárnap

Nøgne Ø Dragonwort Stout


Nøgne Ø Dragonwort Stout (14,0%): Nem kockáztatunk túl sokat, ha egy 14%-os, armagnac hordóban érlelt imperial stoutot, melynek szavatosságáért a 2027. évig vállal jótállást a norvég mesterfőzde, az exkluzívabb palackjaink közé sorolunk, s amennyiben elég erőt érzünk magunkban, talán neki is vághatunk a 2012-ben főzött ital érlelésének. Ez utóbbi dátum természetesen az én birtokomban lévő üveg címkéjén szereplő gyártási időt jelöli, s némi fejszámolást követően a napnál is világosabbá válik, hogy 15 évre gond nélkül eltehető a Nøgne Ø nehéz kaliberű főzete. 
A kitöltést követően festőért kiáltottam, majd vigyázzban állva köszöntöttem a leírhatatlan szépségű sörtestet, melynél gyönyörűbb alkotást egy imperial stout rajongó álmodni sem merne. Pokolfekete, szurokkal bekent éjszakai ördög színében tetszeleg a kőolaj-textúrájú, fahéjhabbal díszített italkolosszus. Sötét tónusú aromák százai kapaszkodnak össze vészjósló csápjaikkal, harapós kávé, étcsokoládé, masszív fahordó, konyakos gyümölcsösség, kókuszos-vaníliás illatjegyek kirobbanóan telt összhatása a legfinomabb imperial stoutokat, azon belül is a Struise Black Damnation sorozatának némely tagját idéző módon tökéletesnek hat. Az a fajta aromakomplexum, amelynek minden mozzanata elementáris erőt hordoz magában, egyik összetevő sem kér elsőbbséget, minden komponens a maga teljességében mutatkozik meg, így alkotva összességében egy olyan mély és tartalmas illatszerkezetet, amely az érlelés létjogosultságának legkiválóbb igazolására szolgál. 
Ehhez képest az ízvilága szimplán nagyszerű, krémesen puha kortyai teltek, de nem desszertszerű jelleggel feltöltöttek. Füstös, tőzeges ágyon túlérett fekete cseresznye zamatai hevernek meggyes körvonallal meghúzva, savanykás jellegét földes, kávés, csilis étcsokoládés karakter sötétíti. Talán szót sem érdemel, hogy a 14 % alkohol mennyire jelentéktelennek tűnik a kiérezhető komponensek között. 
A kortyok számának emelkedésével egyenes arányban nő a lenyűgözöttség mértéke, mígnem az ital elfogyasztását követően arra a megállapításra juthatunk, hogy a legkitűnőbb imperial stoutok egyikéhez volt szerencsénk az elmúlt percekben, és azt is biztosra vehetjük, hogy sörös berkekben az egyik legjövedelmezőbb befektetésnek számíthat egy efféle palack beszerzése, majd annak 15 évig történő pihentetése. Az eredmény valószínűleg minden képzeletet felülmúlna. 

2018. július 1., vasárnap

Westvleteren Extra 8


Westvleteren Extra 8 (8,0%): A 'belgian strong ale' kategória királya valószínűleg van olyan jó, hogy rögtön az 500. tesztelt sört követően kerüljön sorra. Bézs színű habmassza krémes ékítményként terül szét a főzeten, melynek átlátszatlan, mélybarna színe titokzatos aromákat rejt magában. Ezeréves aszalványok, diófélék, pörkölt magvak, szilva és vaníliacukros élesztő illatnyalábjai fonódnak össze, sejtelmes kombinációját alkotva az antik jegyek sötét színezetű karakterének. 
A szinte borítékolható bársonyosság, az olvadékony, krémesen sima kortyok menetrendszerűen érkeznek, egy Westvleteren esetén efféle izgalmakra készülhet az ember minőség terén. Az már az első kortyok során világossá válik, hogy kikezdhetetlenül harmonikus, szinte utánozhatatlan módon letisztult a kompozíció, a lehengerlő benyomásokat talán pár évnyi érlelés tenné még fantasztikusabbá, amennyiben ez lehetséges. 
A türelmetlen birtokosok így be kell, hogy érjék a puha, vaníliás-fűszeres élesztős lepelbe fogott, mazsolaborban áztatott szárított gyümölcsök édes malátafolyamának egyszerre könnyed és fajsúlyos szerkezetével, melynek partjait almahéjas fanyarság szegélyezi, s amely ódon kesernyés nyomokat hagy hátra maga után. Igazi karakter, a trappista szerzetesek tiszteletre méltó alkotása, s érdemei bár megkérdőjelezhetetlenek, a nagy testvér árnya óriásként vetül rá. 

2018. június 24., vasárnap

FiftyFifty Imperial Eclipse Stout - Elijah Craig 12 Year Barrel


FiftyFifty Imperial Eclipse Stout - Elijah Craig 12 Year Barrel (11,9%): Az 500. hivatalosan is tesztelt sör egy magamfajta fanatikus számára nem lehet akármilyen főzet, így a szerencsés tényezők játéka, s némi tudatos kombináció a számokkal úgy alakította, hogy ez a 12 éves Elijah Craig hordóban érlelt FiftyFifty Eclipse imperial stout lett az. Exkluzív üvegéről ordít a beltartalom nem mindennapi jellege, letisztult, mégis markánsan karakteres a dizájn. 
Túlzás nélkül állíthatom, hogy illatai valósággal betöltik a teret, az a fajta aromagörgeteg, amely a legelemibb módon idézi fel a hordóban tárolt ital karakterét. A fajsúlyos komponensek kevés füsttől átjárt, mennyeien krémes jellegű kókuszos, vaníliás, étcsokoládés szerkezete megkeni a levegőt, az illatjegyek csodás összhatása méterekről érezhető, szűnni nem akaró a sokszínűség, megkapó a kifinomultság. 
Egyediség sugárzik kortyaiból is, különösen hőfoka emelkedésével érhető tetten egy kevés gyógyvizesen sós jelleg, egyebek mellett azonban gömbölyűen telt, mézédes maláta pörkölt éle alkotja a kereteit annak a vaníliás kókuszmasszában ázott, eszpresszós jegyekkel tompított, whiskey-hangulatú italkuriózumnak, mely mintegy végső meglepetésként éles körmökkel kaparászó komlónyomokat hagy hátra. 
Ez utóbbi jellemvonást egyesek már-már túlzott intenzitást mutatónak is vélhetnék, efféle kaliberű imperial stoutok esetén legalábbis némiképp szokatlan az élmény, azonban sörről lévén szó, a keserűség kidomborodása nemigen válhat túlzottan kárára az italnak. S hogy a jeles esemény alkalmából minden érzékszervünknek kijusson a jóból, ördögien csillogó teste két korty között a szemünket kápráztatja el. Soha rosszabb jubileumot! 

2018. június 16., szombat

Nøgne Ø # 1001


Nøgne Ø # 1001 (10,0%): Az 1000-es számú testvéréhez képest eltérő küllemű főzet szurokfekete olajruhát visel magán, leginkább egy testes imperial stout jellemvonásait hordozza kinézetében. Kávés, kakaóporos, vaníliás és pajkosan fűszeres illatpamacsok röppenek fel a kitöltést követően, tónusában inkább a sötétebb vonalakat erősítve. 
A kávés, étcsokoládés maláta vaskos kötegeit, a medvecukros nyalánkságok zömök karakterét csodásan élénkíti meg a fűszeres, túlérett gyümölcsök jelenléte, pikánsan édes hangulatát mesterien könnyítik ki a mandarinos, gyömbéres jegyek. Az alkohol jelenléte az ízében szinte észrevétlen marad, így mindamellett, hogy a főzet komoly, mint egy imperial stout, lenyűgözően könnyed módon színes is egyben. 
Tartalmas, összeszedett és vakítóan sokszínű, valódi jubileumi alkotás, mely bármely főzde repertoárjában megállná a helyét. 

2018. június 10., vasárnap

Nøgne Ø # 1000


Nøgne Ø # 1000 (10,0%): A mézszínű, enyhén opálos különlegesség az Ezeregyéjszaka meséinek hangulatát kívánja megidézni, melyhez speciális összetevőket, egzotikus fűszerek tömkelegét hívja segítségül. Aromái szinte megszínesítik a levegőt, miközben kamilla, levendula, nagy adag mézes gyömbér és egy árnyalatnyi banános-szegfűszeges élesztő illatai kapnak szárnyra. 
Lehengerlő a komponensek ezerarcú játéka, különb és a célnak jobban megfelelő illatszerkezetet nehezen lehetett volna megfaragni. Pezsgő, citromfüves-gyömbéres ízkavalkád ejt aztán rabul minket, amiben a bájosan édes maláta és borókabogyós komló játékát pazarul színesíti a különféle sejtelmes fűszerek, az édeskömény és koriander vibrálása, az áfonyás gyümölcsösség fanyar éle, majd egy kevés orvosságos karcosság tompa karaktere. 
Nagyszerűen eltalált, izgalmas ízvilág, melynek megfejtéséhez a 250 milliliternyi mennyiség talán kevésnek bizonyul majd, hiányérzetünk azonban semmi esetre sem lehet az elfogyasztása után. 

2018. június 3., vasárnap

Mikkeller George! Barrel Aged (Bourbon Edition)


Mikkeller George! Barrel Aged (Bourbon Edition) (12,1%): Pokolian fekete, áthatolhatatlanul sűrű testén egy szemernyi hab sem fejlődik, az igazán különleges sörök egyik fokmérője ez esetben is felütötte a fejét. Motorolajként folyik az öblös pohárba, megforgatva tapadós lenyomatot hagy annak falán. Elég, ha csak a közelében tartózkodunk, illatszerkezetéről akkor is tudomást szerzünk, s legyünk bár a leginkább laikusak is a témát illetően, a vaníilás-faháncsos, földes-kókuszos karaktert akkor is felfedezzük majd az illatjegyei között. 
Whisky szerkezete sejlik tehát fel, mint ahogy az várható is volt az előzetes információk alapján; átütő erejű prémium gabonapárlat súlyos lábnyomait követve juthatunk el imperial stoutos élményeink egyik mérföldkövéhez. Olvasztott, sós karamella, darált kávé, földes-vaníliás-kókuszos malátakoktél hangulatai versenyeznek intenzitásban, parázsló alkohol finom körvonala hálózza be az egyébként is kirobbanó testet. 
Nem az a fajta ital, amely valamely cselekvés kísérőjeként szolgál, megérdemli a kitüntetett figyelmet. Éppen ezért, s mert a szerkezete nem az a könnyen megfejthető fajta, érdemes bőkezűnek lenni a kortyok számát illetően, hogy minél tovább tartson a varázslat. 

2018. május 27., vasárnap

Bridge Road / Nøgne Ø Aurora Australis


Bridge Road / Nøgne Ø Aurora Australis (11,0%): A Nøgne Ø quadrupele Ausztráliában, a Bridge Road főzde falai között kelt életre, majd nemesedett a Norvégia felé tartó hajóút során vörösboros hordókban. Intenzív habkitöréssel ad bizonyosságot élettel teli karaktere felől, a laza szerkezetű, ám kellően tartós, puha és krémes habfolyam méltó díszét képezi a festői testnek, mely enyhe rubinvörös beütéssel bíró, mélybarna színben tündököl. 
Varázslatos aromái között az ódon vörösbor bársonyos ölelésében fürdőző mályvacukor, szivárványos élesztő és sziporkázó maláta körvonalai tűnnek fel, összességében egy flamand fanyar ale benyomását keltve. Belekortyolva örömmel nyugtázhatjuk, milyen mesteri módon sikerült kordában tartani az előzmények alapján megzabolázhatatlannak is könnyedén elképzelhető jegyek sokaságát. A sokszínűség itt valóban megtervezett formát ölt, így a leírva kissé kuszának ható elemek - melyek között a füstös feketecseresznye-fagylalt tompa, desszertszerű hatása, illetve a cseppnyi savanyú beütés élesítő jellegű, autentikus belga karaktere is felfedezhető - remekül megférnek egymás mellett. 
Kivételes főzet, újszerű felfogásban készült quadrupel, melynek mélysége némelyekben talán tériszonyt ébreszt, s bár végtelen határainak feltérképezése kemény próbatétel elé állítja a meghökkent közönséget, megbirkózni a feladattal kifizetődő vállalkozásnak tűnik. 

2018. május 22., kedd

Struise Rio Reserva


Struise Rio Reserva (11,0%): Újabb, immáron a sokadik Struise remekmű, amire sikerült rátennem a kezem, ez esetben egy 2011-ben főzött belga quadrupel, melynek legfontosabb jellegzetessége, hogy egy évet Tour Baladoz hordóban pihent, majd Kentucky-beli bourbon hordók szolgáltak lakhelyéül, végül pedig újabb három hónap segítette a nemesedésben a főzde falain belül. Az előéletének ismerete nem utolsó szempont, ha súlyos összetettségét megérteni szándékozunk. 
A benyomások olajozott terepen alakulnak meg: a szokásos Struise-szín, krémes hab, megnyerő küllem. A vörösboros, tompa, kerekded jegyek lágyan fonódnak össze a whiskey élesebb, hirtelen aromáival, amik sokszínűségben bármely itallal felveszik a versenyt, a legnagyobb súllyal talán mégis a vaníliás-kókuszos, tölgyfacsipszes, mézédes malátás hangulatok esnek a latba. 
Rég ittam már olyan sört, amelynek ne lett volna semmi mondanivalója; természetesen ez a főzet sem volt kivétel. Vibráló, komplex ízjegyek kerekednek ki a malátaszirup komótosan csordogáló, mégis nagy erőt sugárzó folyamából, az érlelés különleges értéket ad az egyébként sem mindennapi italhoz. 
A Rio Reserva egyszerre sugározza örök érvényű, klasszikus stílusba öltöztetett, egyszersmind a változásokra fogékony közönség számára készült, az aktuális trendnek mindenben megfelelő főzet képét. 

2018. május 13., vasárnap

Brooklyn Black Chocolate Stout


Brooklyn Black Chocolate Stout (10,0%): Nesztelenül suhan a pohárba az éjfekete testű csokoládé-stout, valóban egy pisszenést sem hallat, mintha csak olajat töltenénk ki. Fenomenális illatai gőzölgő csokoládéval frissen bevont nápolyi aromáival kenik meg a levegőt, kerekded szemű, kávéval locsolt pörkölt maláta képe tárul elénk hirtelen. Selymes kortyai meglepetésszerű élénkség hordozói, néhol mintha pikáns paprika jegyei is megcsillannának az olvasztott étcsokoládé, kakaóbab nehéz szerkezetén keresztül. 
A jól megszokott bársonyos, enyhén vaníliás árnyalatú, desszertszerű ízfolyamnak leginkább a kivételesen sötét tónusú sodrása erőteljes, a telt karakterű, csemegeszerű hangulatokat jól kivehető komlós végkicsengés viszi el a marconább, férfiasabb irányba. A Brooklyn főzde egyik zászlóshajójaként hatékonyan ötvözi a populárisabb, közönségkedvenc imázst a speciális igényeket is kielégítő, rendhagyó irányvonallal. A maga nemében egészen kiváló alkotásról van szó. 

2018. május 6., vasárnap

Struise XXX Rogge Tripel (Bourbon Barrel Aged)


Struise XXX Rogge Tripel (Bourbon Barrel Aged) (10,0%): A Struise alkotásaiban egyszerűen nem lehet csalódni, egy 2013-as évjáratú, bourbon hordóban érlelt 10%-os tripel esetén ez az állítás anélkül is hatványozottan igaz, hogy akár egy kortyot is ittunk volna a becses főzetből. Paplanszerű, tömött és nehéz, krémszínű habja iránymutató jelleggel telepszik rá a sörre, melynek színe maga a tökély, teltséget, komplexitást, zamatokat sugároz.
Férfiparfümös, színes cukorkás, aszalt trópusi gyümölcsös és marcipános aromái érett karakterek súlyát cipelik magukon, prémium minőségű alkoholok illata terjeng a levegőben. Ha már alkohol, a 10 százalék lényegében észrevehetetlen marad, ahogyan azt már megszokhattuk, az ámulatba esés mégis minden alkalommal megtörténik. Kiegyensúlyozott teste a tonnányi ízjegy súlya alatt sem roppan össze, ez a simaság és elegancia egyszerűen utánozhatatlan. Ami a bornál a must, a sör esetében az a Struise apátsági jellegű főzeteinek összessége. 
Ódon komponensek kirobbanóan ízletes szövevénye, melyben az aszalt déli gyümölcsök, szilva, mazsola, vanília, mézédes maláta és érett tölgyfaháncs, fajsúlyos, ámde simulékony alkohol összeölelkezése magával ragadóan egyedi képet alkot. 

2018. május 1., kedd

Kulmbacher Eisbock


Kulmbacher Eisbock (9,2%): Karamellizált cukor színű eisbock a Kulmbachertől, mellyel érdemes úgy bánnunk, mint a kategória harmadik legjobb főzetével, a Ratebeer adatai alapján. Vékonyka hab telepszik az italra a pohárba töltést követően, megforgatva olajos lenyomatot hagyva csúszik le az üveg falán. Édes, marcipános hangulatú maláta felhője öleli körbe az illatokat, melyek között a szárított sárgabarack, mazsola, aszalt szilva és datolya aromái rajzolódnak ki a legtisztábban, összességében egy szertelenül vibráló gyümölcslikőr jellegét öltve. 
Elegánsan tüzes, összeszedett kortyai komplex és természetes zamatait adják az aszalványok, mandulás csemegék gömbölyű karaktere, illetve az alkoholos és komlós keserűség visszafogott jegyei nyújtotta hangulatok vidám egyvelegének. Valódi egyéniség rejtőzik a palackban, mely szabadjára engedve sem vetkőzi le kifinomult jellemét.