2015. április 24., péntek

Ska Decadent Imperial IPA


Ska Decadent Imperial IPA (10,0%): Régóta a vágyaim tárgya volt már egy waxszal borított üvegű sör levadászása, mely korábban a De Molen Larie & Apekool esetén már egyszer összejött, ezúttal méginkább. A lehetőségek tárháza úgy gondolom egyik ital esetében sincs olyannyira kihasználva, mint amit a sörök forradalmának terepén tapasztalhatunk. Ez vonatkozik az üveg formájától annak címkéjén át az olyan finomságokig, mint a jelen darabot eredeti megjelenéssel felvértező viaszos megoldás. Ezzel egy sör szinte már önmagában leteszi a névjegyét, hiszen nyilvánvalónak véljük, hogy az ehhez hasonló fogásokkal élő főzdék nem a mainstream kategória képviselőire pazarolják a dizájnelemek ilyetén formában történő testet öltését. 
Az, hogy egy bővérű IPA-val van dolgunk, már a címkéjén szereplő információk, legfőképp az alkoholfok mértékének megjelölése is sejtetni véli, mély tónusú, méz színű teste, ujjnyi vastagnál tovább nemigen terjeszkedő habfedele pedig csak tovább erősíti a keményvonalas india pale ale-benyomást. Illata puding és almakompót, aszalt trópusi gyümölcsök és természetesen gyanta alkotta kompozíció, íze pedig egy közepesen élénk testben teljesedik ki, amint a szánk különböző szegleteiben hinti szét csípőskés, édes és krémes, karcosan keserű és alkoholosan bizsergető jegyeit. 
Előbb a nyelvünk tövén, majd szélein telepszenek meg az erejét sugalló tónusok, majd lenyelve csatlakoznak hozzájuk azok az árnyalatok, melyek kerekké teszik a képet, úgy, mint a likőrösen édes és keserű, alkoholban áztatott, majd kiszárított gyógynövények maradandó hangulata, az alkohol férfias karaktere. 
Tagadhatatlan, hogy egy nehézsúlyú amerikai fenegyerek ez is, de szépségeit valószínűleg minden komlófanatikus észlelni fogja. 

2015. április 18., szombat

BrewDog Old World Russian Imperial Stout


BrewDog Old World Russian Imperial Stout (9,5%): A BrewDog hagyományőrző IPA-ja után a másik, nem kevésbé klasszikus stílusban fogant alkotásukat is volt szerencsém kipróbálni, mely egy eredeti russian imperial stout a műfajra jellemző minden sajátossággal, kezdve éjfekete színétől bézs habján át a rumos csokoládés, faháncsos, pörkölt kávébabos, alkohollal szőtt aromájáig. Ezek után gyanítható, hogy ízében hasonlóan fajsúlyos zamatok köszönnek majd vissza, ilyen bevezető után ugyanis meglehetősen ritkán csalódik az ember. 
Olajos, sűrű textúrájú, komplex teste méltóságteljesen töri magának az utat, melynek kezdetén édeskés, porcukorral hintett kakaós, vaníliás ízjegyek telepednek meg lustán a nyelvünkön, majd sietve oszlanak szét, hogy megtarthassák a fahordó és kilós földesség súlyát, a maláta pörkölt vehemenciáját, kimondottan füstös szerkezetét, melyet az előző alapokon túl alkoholos habarcs fog össze. 
Nagyszerű felépítmény ez, melyben minden fontos összetevő helyet kap, bizonyára a műfaj egyik mintapéldányát szolgáltatva. 

2015. április 12., vasárnap

Victory Hop Devil


Victory HopDevil (6,7%): Réz szín, krémes hab, gyantás és sütőélesztős illatok alkotják az első benyomások tárházát, melyekhez hamarosan az apró, de hegyes szénsavbuborékok és a malátás alapokon nyugvó, szájpadlásra felkapaszkodó kesernyével megjelenő komló csatlakoznak. Voltaképpen ennek a két komponensnek a vonatkozásában értékelhetők leginkább az ital jellegbeli sajátosságai, tehát a főzet jegyei a maláta-komló tengely mentén muzsikálnak, az ekként nyert szimfónia pedig bár nem különösebben meghökkentő, az alapvető fokmérőket előtérbe helyező közönség számára valójában minden igényt kielégítő értékű. A komlós keserűség ez esetben nem az édeskés, dzsúszos jelleget ellensúlyozandó van jelen, leginkább önmagáért élvezhető. Visszafogottnak tekinthető, mégis hosszan megmaradó karaktere gondoskodik továbbá utóéletének ápolásáról is. 
Az előzőek alapján tehát nem egy formabontóan sokszínű, vagy kirobbanó erejű főzetről van szó, elegáns és kiegyensúlyozott jellemvonásai az úgynevezett "egyszerű" india pale ale-ek között magabiztosan előkelő helyre ültetik. 

2015. április 4., szombat

Ommegang Abbey Ale


Ommegang Abbey Ale (8,2%): Gesztenyebarna színű, apátsági jellegű főzet New Yorkból, az Ommegang Brewery tisztelgéseként a belgák dubbele előtt. Kemény, hibát nem tűrő terep ez, hiszen a belga főzetek legnagyobbjai közül sokan ennek a műfajnak a gyermekei. Ha már a stílus szellemiségét megidézni kívánó italról beszélünk, annak leghitelesebb fokmérőjeként a hasonlóságot tekinthetjük a kategória uralkodóival, s ebből a szempontból tekintve azt kell, hogy mondjam, az Ommegang akár ezzel a főzetével is igencsak letette a névjegyét. 
Habja mintha csak laboratóriumi körülmények között véghezvitt reprodukciója lenne a világhírű dubbeleknek, mennyeien krémes és lágy, áthatolhatatlanul sűrű és puha. Illatai a titokzatosság cseppjeiként hatnak a lenyűgözött szaglószervekre, a tejszínes élesztősség, korianderes pikánsság, gyümölcsös édesség és gyümölcshéjas fanyarság egyszerre van jelen az elegánsan visszafogott karakterben. Bársonyos kortyai rég nem tapasztalt ízélményt nyújtanak, mindenféle kiugró jellegzetesség nélkül, lágyan krémesek, aszalt gyümölcsös, halványan medvecukros színezetűek. 
Az a fajta ízvilág, amelyet mindig ismerősként üdvözölünk, megfejteni azonban nemigen tudunk.