2019. december 28., szombat

Karácsony - De Moersleutel Wanna Taste My Gingerbread Man?


De Moersleutel Wanna Taste My Gingerbread Man? (10,0%): Az utolsó, korábban még nem kóstolt karácsonyi söröm az idén, s mint ilyen, a legjobb választás arra, hogy az ünnep minden csemegéjének vonását egyszerre testesítse meg. Takarékos szénsavtartalmú teste szurokfekete, ragacsosan csordogáló, valósággal foglyul ejti az ünnepi fűszerek hangulatát, így nyelik el mély rétegei a vanília, fahéj, gyömbér és szerecsendió aromáit, hogy aztán belekóstolva még erőteljesebben törjenek elő a sziruptenger örvényei közül. 
Valóban, az összes hozzávaló hiánytalanul kirajzolódik a testben, egy igazi mézeskalács-költemény az ital. Számomra igen szimpatikus módon öleli keblére a fűszerek adta karaktert az önmagában is kielégítő gazdagságú imperial stout alapja, s mintha már ezeréves ismerősök lennének, forrnak egybe a különböző ízjegyek. A végeredmény egy tükörsima szerkezet, melyet bársonyporral hintenek meg a fűszerek süteményes elemei, így csempészve némi derűt a karácsonyi időszak hivatalos leköszönése okozta kiábrándultság helyébe. 

2019. december 27., péntek

Karácsony - The Bruery 11 Pipers Piping


The Bruery 11 Pipers Piping (11,0%): A karácsonyi napok sorozatának rendelkezésemre álló utolsó darabja, amely ezúttal egy scotch ale formájában ölt testet, szomorú tényként hirdetve, milyen közeli már az idei ünnep lecsengése, mennyire gyorsan repült el ez az időszak is. A 11. nap főzete ugyanakkor remek, ízletes és letisztult verzióját nyújtja a wee heavy kategóriájának, ízjegyei simasága, eleganciája, megnyerő karaktere által arra ösztönözve fogyasztóját, tekintsen örömmel az elmúlt napok élményeire. 
Bár a The Bruery teljes karácsonyi palettáját nem sikerült megízlelnem, a 11 Pipers Piping méltó lezárása a főzde karácsonyi válogatása biztosította ünnepi sorozatnak, megfelelő eszköznek tűnik a meghitt napok szellemiségének óvatos visszaterelésére egy köznapibb, megfoghatóbb valóságba. Ismerős elemek köszöntenek ugyanis be a sötét tónusú, réz színű test rozsdabarna habja alól; kakaóporos, karamelles, mandulás folyam aromái kavarognak a pohár karimája körül. 
Érzetre fűszeres, aszalványos beütésű, pirított maláta olvadékony szerkezete téríti el a szőnyeget a gyümölcskenyeres jegyek érkezése előtt. A skót jelleghez tagadhatatlanul belga vonások is párosulnak, a Bruery esetében ez talán említésre sem méltó. A karácsony szellemével átjártan fogyasztva ez a típus sem tűnik kevésbé megnyerőnek, mint az előző napokban nagy örömmel elfogyasztott társai, kellemes élmény volt vendégül látni őket. 

2019. december 26., csütörtök

Karácsony - Port Brewing Santa's Little Helper with Coffee & Cacao


Port Brewing Santa's Little Helper with Coffee & Cacao (9,9%): A Mikulás kis segédjével már több alkalommal is volt szerencsém találkozni, ezúttal kávé és kakaó hozzáadása színezi az útját a szénfekete alkotásnak. Az idei ünnepi csemegék sorában a kevésbé játékos és csemegeszerű sörök csapatát erősíti, karakteres, érett jegyei megfontolt, méltóságteljes pillanatok méltó kísérői lehetnek. Aromái és ízvilága a nápolyis hangulatokkal megkent, alapvetően azonban pörkölt, pirított, étcsokoládés, kávés és kakaóbabos jegyek körül forognak, a feketén malátás alapokra karcos, virágszáras komlós elemek telepszenek. Nem a túlcsorduló töltelékes sütemény képét idéző hangulatok, inkább a gondolatokat összefogó, elmélyedéshez teret adó benyomások, amelyek egyszerűségükön át is képesek ünnepi hangulatot csempészni a feltöltődésre, meghittségre szomjazók poharába. 

Karácsony - The Bruery 10 Lords-A-Leaping


The Bruery 10 Lords-A-Leaping (10,5%): A 10. naphoz írt főzet a sorozat eddigi tagjai közül a legnagyobb mértékben hordozza magán az ünnepi csemegék jegyeit, fűszerek tömkelege szolgál színesítőjeként a karácsonyi italnak. Külleme már-már megszokott módon sötét, kólához hasonlatos, ahhoz mért habzással és szénsavtartalommal. Pattogós szénsavmolekulái remekül emelik ki a megannyi fűszer egymásba rajzolódó vonalát, igazi tűzijátékot szabadítva ránk az ízvilág tekintetében. Pergős teste gyors egymásutánban tárja fel a szerecsendió, fahéj és szegfűszeg puhább, légiesen aromás jegyeit, majd a keserű narancshéj vezeti a menetet egy élesebb, pikánsabb ízvilág felé, ahol egy jól behatárolható medvecukros, ánizsos, gyömbéres egyveleg zárja a képet. December 25-ének ünnepléséhez ez esetben egy víg, minden ízében örömteli ital szolgált hathatós eszközül. 

2019. december 25., szerda

Karácsony - The Bruery 9 Ladies Dancing


The Bruery 9 Ladies Dancing (11,3%): Az előző napok hagyományát követve szenteste is egy The Bruery főzetet hívtam segítségül az ünnepekre történő ráhangolódáshoz, ami ebben az esetben a számos egyéb teendő miatt igencsak kései órákban adatott csak meg, bízva azonban abban, hogy az elkövetkezendő rövid időszak ebből a szempontból is nagyobb nyugalmat hoz majd. Ilyen körülmények között, a szentséges éj varázsának hangulatától átitatva érkezett meg a sorozat kilencedik tagja, egy tiramisu-ízvilágú belgian strong ale, amely párosítás sokakat visszatartani látszott attól, hogy az önfeledt kóstolgatás örömének adják át magukat, jómagam semmi kivetnivalót nem találtam a kompozícióban, már csak a magasztos időpontra tekintettel sem. 
Így történt tehát, hogy könnyed, kavéporos jegyek fűszerességét éreztem a vaníliásan elterülő paplanon, mézes, zserbós ízű szaloncukros elemek táncát a bonbonmeggyes fürdőben, s ezeket a hangulatokat nem tartottam oda nem illőnek, egyes vonásokat pedig kilógónak a test egyéb jellegzetességeitől, karácsonykor ugyanis semmi ilyesminek nincs helye, érdemesebb a szépet meglátni ezekben a dolgokban is. 

2019. december 24., kedd

Karácsony - The Bruery 8 Maids-A-Milking


The Bruery 8 Maids-A-Milking (11,3%): A karácsonyi mondóka szellemében fogant kiadvány soron következő tagja egy milk stout karakterisztikáját öltötte magára, annak is egy belga arculatú változatát, amely mind illatában, de leginkább ízében játszik az elemekkel, vegyíti kissé a stílusjegyeket. Sötét, kólaszínű teste alól igen intenzíven törnek elő a tejcukros felhők némi karamelles színezetben, míg kortyai jobban árnyalják a mondandót, a belga hangulatokról édesgyökeres, medvecukros benyomások gondoskodnak. Szerkezete telt, nem finomkodik az édességben, amely már-már nyomasztó mértékű lenne, ha a gyömbéres pikantéria, cseppnyi ánizsos fűszeresség, túlérett meggyes savasság nem csitítaná kissé az egysíkú sziruposság émelyítő sodrását. Ünnepi mivoltát bár elnevezése hivatott a leginkább szolgálni, karácsonyi jellege valószínűleg desszertszerűségében keresendő még. 

2019. december 23., hétfő

Karácsony - The Bruery 7 Swans a Swimming


The Bruery 7 Swans a Swimming (11,0%): A hét hattyú ihlette karácsonyi sörköltemény éppen megfelelő eszköz a figyelmet el nem terelő módon történő, mégis minőségi sörkóstoláshoz, miután a legelemibb jellegzetességektől többet nemigen hordoz magán a stílusból, autentikus quadrupel képét rajzolja ki, s megelégszik ennyivel. Aszalványos, vibráló élesztős illatai alatt nyugodt test lapul, mely igazi mazsolalé a maga datolyás, fügés, kandiscukros jegyeivel, amelyhez túlérett cseresznyés, aszalt szilvás hangulatok társulnak, így csempészve némi játékosságot, gyümölcsös fantáziát az olvasztott cukros, karamelles, élesztővel bélelt test klasszikus vonalvezetésű karakterébe. Az év végi elmélkedések itala, rendkívül előzékeny módon, feltűnésmentesen teszi a dolgát, mindemellett a belga mondanivaló elemi erejű, vegytiszta megtestesülése. 

2019. december 22., vasárnap

Karácsony - The Bruery 6 Geese A Laying


The Bruery 6 Geese A Laying (11,5%): Az idei év ünnepi, célirányosan karácsonyi sorának söre ezúttal a The Bruery "12 Days of Christmas" szériájának hatos szám ihlette tagja, a főzde által oly gyakran megpendített belga stílus jegyében fogant erős ale. Quadrupeles külleme nagyszerű indítója lenne bármely italnak, kinézetéhez igazodó, vibrálóan gyümölcsös, meggybefőttes, marcipános aromái parádés nyitányát adják egy várható ízkavalkádnak. Ebben a szellemben kel aztán életre a szerkezet is, hogy még inkább pergő, zöldalmásan fanyar, éretlen bogyós gyümölcsök zamatától legyen hangos. Élénkítő karaktere pezsdítően hat az érzékekre, az ünnepek fogadásának hatékony eszköze a főzet. 

Põhjala Winter Bänger


Põhjala Winter Bänger (12,5%): Öles léptekkel közelítenek a Pohjala téli főzetének aromái - sűrű eszenciák szövevénye, tömény fűszerbonbonok illatos puffogása. Medvecukor, likőrben ázó vaníliarúd, fahéj és aszalt szilva, konyakmeggy olajos kivonata kapaszkodik meg a pohár falán, a brandys mazsola hangulatának észrevételéhez túlzott képzelőerő nem szükségeltetik. Némi tonkabab, fekete teás kesernye színesíti a palettát, cifrázza kissé a mázsás elemek ólomlépteit. Valósággal tocsog az ízjegyekben, szirupos kortyai szinte szétfeszítik a hagyományos kereteket - karácsonyi sütemények kísérőjeként is bármikor megállná a helyét az észt finomság. 

AF Brew Zimnaya Melankholiya (Winter Melancholy)


AF Brew Zimnaya Melankholiya (Winter Melancholy) (10,3%): 10 fok feletti hőmérséklet esetén igen szürreális élmény megnyitni a téli sörök sorát, valahogy azonban meg kell ugrani ezt az akadályt, a legcélszerűbb szigorúan a naptár útmutatására hagyatkozva elindulni az ünnepek kapuja felé. Ebben az esetben ehhez egy nem túl gyakori nációjú vendég, egy orosz főzet segítségét vettem igénybe. Küllemre igazi zimankós időszaki csemege, fahéjhabbal, sűrű, imperial-jellegű testtel. Vaníliával kevert kávés jegyek korcsolyáznak a pohár karimája körül, kakaóporos, olvasztott étbevonós, pörkölt elemek járják komótos, ragacsos táncukat a vibráló, csersavas szerkezetben. Imperial stoutba hajló, robusztus baltic porter, ideális bevezetője lenne egy keményebb, zord évszaknak. 

2019. december 16., hétfő

Deschutes Jubel 2015


Deschutes Jubel 2015 (10,4%): Ünnepi kiadásként sokat vár egy efféle főzettől az ember, pláne ha a sört a Deschutes helyezi el a palackban azt követően, hogy 12 hónapig érlelődni hagyták Pinot Noir és Oregoni tölgyfa-hordókban. A nemesített példányok esetén már az érlelés körülményei is felmagasztalják az italt, minél cifrább és hangzatosabb nedűk korábbi lakhelyén töltik el a főzetek a remélhetőleg minél hosszabb idejüket, annál nagyobb áhítattal vetjük bele magunkat a karakter feltérképezésébe. 
Van úgy, hogy a sör előéletének mozzanatai marketing szempontból értékelhetőbbek, mint azok ízvilágra gyakorolt kedvező hatásukat illetően, a legtöbb esetben azonban valóban többlettartalommal bírnak az ilyen típusú italok. Nincs ez másképp a Jubel 2015 esetén sem, mely azonban olyannyira gyermeki korában esett áldozatul szomjúságomnak, hogy az érlelés biztosította jellem még meglehetősen kiforratlan, kevésbé letisztult, kissé nyers, ha úgy tetszik. A potenciál azonban mindenképpen benne van, így elnézőbb bírálatomra maximálisan számíthatott a sör, amelynek ez irányú hiányosságait türelmetlenségem következményeiként számoltam el. 
Kinézetre hozza a szokásos kólaszínt, sietős habbal a tetején, illatában pedig kimagaslót nyújt, testesebb barley wine-ok és összetett quadrupelek aromáit hordozza magán, mindamellett, hogy alapvetően a komlóé a főszerep az aszalványok, füge és mazsola, marcipán és karamell szerkezete alkotta színpadon. Az összetevők az ízjegyekben is rendre felfedezhetőek, itt azonban a korábbi sejtelmes rétegeket levetkőzi az ital, s egy pár sokatmondó korty után végül átadja magát a komlóközpontúságnak. Így, kissé éretlenül, az ízek tehát óhatatlanul egy jól behatárolt irányba mozdulnak el, mely bár minden tekintetben kielégítő, a palackban megbúvó mélységek a kor előrehaladtával valószínűleg testet öltöttek volna. 
Egyértelmű, hogy az idő nemesíteni képes ezt a fajta típust, amiben egyébként is megvan minden, ami egy izgalmas főzethez kell - gazdag malátás alapok, melyek sziporkázhatnának; belga virtus, mely idővel még elegánsabb körvonalakat biztosítana; emellett pedig komplexitás, melyet az érlelés árnyalna a végletekig, ha esélyt adnánk rá -, az viszont, ami a tulajdonságai által válhatna belőle, egyelőre csak a fantázia terepén kelhet életre.

2019. december 8., vasárnap

Nøgne Ø / Mikkeller / Brewdog Horizon Tokyo Black


Nøgne Ø / Mikkeller / Brewdog Horizon Tokyo Black (16,0%): Démonian fekete ital, mely nem csak a színére igaz, a legördögibb főzetek kerültek ugyanis összeeresztésre ezen palackban, amely három európai főzde keze munkáját dicséri, ez esetben azonban az elkészítés során a Nogne Ø vállalta a főszerepet. 
Az mindjárt egyértelművé válik, mennyire masszív italról is van szó, az aromái ugyanis, ahogyan az várható volt, ólomnehezek, mély, fekete gyümölcsösség, ami árad belőlük. Túlérett bogyós gyümölcsök, befőttek és lekvárok - minden, ami a könnyed modorú illatoktól távol áll -, kevés füstösség és cserzett bőr, malátaszirup édes bukéja festi be a levegőt. Csiszolt teste hasonlóképpen tömve van a legnehezebb komponensekkel, mégis könnyedén viseli az ital a karakterek tonnás súlyát. 
Nem az a fáradt és tompa szerkezet, mely bár gazdag és intenzív, az összetevők súlya mégis agyonnyomja, megkoptatja, így elveszíti izgalmasságát. Ez esetben megmarad a virtuóz jelleg, a kirobbanóan telt test büszkén hordozza tűzijátékszerű ízjegyeit, melyek vadul rajzolják meg a kakaós, forró csokoládés, kávés italok, konyakmeggyes finomságok, likőrös alkoholok képét. Velős mondanivaló kiforrott módon tálalva, a norvég főzde nemigen tud mellényúlni, ha vérbő és fajsúlyos italokról van szó. 

2019. december 1., vasárnap

Nøgne Ø Quadrupel Red Wine Barrel Edition


Nøgne Ø Quadrupel Red Wine Barrel Edition (15,5%): Az egyik legizgalmasabb típus a sörök világában véleményem szerint a belga stílusú darabok között keresendő, nevezetesen a quadrupel az, amely szédületes mélységek és szemkápráztató sokszínűség hordozója, ha pedig az egyébként is nehézsúlyú főzet érlelés alá kerül, onnantól nincs megállás a végtelenül sokrétű ízvilág létrejötte felé. Ez esetben vörösboros hordó szolgált otthonául nem kevés ideig a masszív italnak, ennek eredményeképpen pedig egy olyan szerkezet elevenedett meg, amely utánozhatatlan módon jeleníti meg mindazt, ami minden quadrupel sajátja kell, hogy legyen, annál azonban még jóval többet is, amely tulajdonságok azonban csak a legkivételesebb darabok sajátjai. 
A sötétségbe burkolózó ital krémes, bézs színű habbal a tetején festői képet ad, illatmolekulái pedig szinte mérhető súllyal rendelkeznek. A karaktere mázsás komponensek jelenlététől hangos, a desszertszerű ízvilág, melyre a címke is felhívja a figyelmünket, roskadozik az ízjegyek tömegétől. Zseniális, ahogyan a félédes vörösborok zamata adja meg az elegáns keretét a sörnek, amely bár szőlőt vélhetően igen keveset látott, e tulajdonsága mégsem gátolja meg abban, hogy a bor az első dolog legyen, amire asszociálhatunk ízét illetően. Az érlelés ez esetben valóban nemesítő jelleggel hatott a főzetre. 
A diós, zserbós és mazsolás hangulatok átjárnak minden kortyot, melyek teltebbek már nem is lehetnének, ezekre aztán egy likőrös, fekete cseresznyés, befőttes lepel kerül, hogy zárásként enyhe füstös, hamus és sültes képek tegyék még gazdagabbá a benyomások tárházát. Isteni ital, az egyik legkomplexebb quadrupel, amelyet valaha megalkottak. 

2019. november 23., szombat

Lost Abbey Serpents Stout


Lost Abbey Serpents Stout (11,0%): Kifogástalan küllemű, éjfekete testű, fahéj árnyalatú és igen gazdag, gyorsan fejlődő és méretes habot gerjesztő ital, kinézet tekintetében tökéletes főzet. A kitöltés során némi információhoz juthatunk a testességet illetően, igen élénknek tűnik ugyanis a szerkezet, halk járása azonban nemigen hagy kétséget a tartalmasság felől. Pörkölt kávés, pirított malátás illatok telepszenek a pohár szája köré, komoly és tartalmas aromák. Ezek után már sok meglepetés nem is érhet minket, amikor az első, bársonyosan sima, krémes és tejszínesen lágy, mégis karcosan pirított, hamusan száraz, ámde meglehetősen tartalmas és a végletekig kiegyensúlyozott kortyok legurulnak a torkunkon. Sok szót vesztegetni felesleges is, kiugrásoktól mentes, klasszikus vonalvezetésű, markáns és férfias imperial stout annak súlyával, gazdagságával és tekintélyt parancsoló jellegével. 

2019. november 17., vasárnap

AleSmith Old Numbskull


AleSmith Old Numbskull (11,0%): A barley wine, mint olyan, ha jól van elkészítve, mondhatjuk, már eleve súlyos egy kategória. Amit azonban az Alesmith hozott elő a stílusból, az valóban nem ismer könyörületet, mintha a szakkönyvek által meghatározott tipológiabeli sajátosságok egyszerre jelennének meg elemi erővel, ebben a sörben aztán minden benne van, amit az ember egy árpabortól elvár. 
Mély beütésű réz színe már önmagában masszivitást üvölt a levegőbe, miután pedig a kupak is lekerül az üvegről, egyszer csak elszabadul a pokol... Lehengerlő súlyú aromafergeteg tör elő, magán hordozva természetesen mindent, ami komlóhoz köthető, az angolszász vonalak szinte kidagadnak, amint a fűszeres, vadvirágos, aszalt zöldséges illatjegyek lüktetni kezdenek bennük. Az intenzív ízek netovábbja elevenedik meg aztán, kikezdhetetlen formátumú, utánozhatatlanul tartalmas kekszes malátafolyam, melynek minden cseppje mondanivalóval telt, élettel teli és vibráló. 
A vaskos vonalakkal meghúzott kép kontúrjait aztán tovább erősíti a komló erőtől duzzadó karaktere, tartalmas, kiegyensúlyozottan intenzív kesernyéje, mely által a szerkezet e két tengely mentén egyensúlyozva hirdeti magán a komló-és malátaközpontú műfajok minden erényét. Kifogástalan barley wine. 

2019. november 2., szombat

Charlevoix Dominus Vobiscum Lupulus


Charlevoix Dominus Vobiscum Lupulus (10,0%): Halovány aranysárga színe fölött tömött, pöffeszkedő, hófehér hab fejlődik sebesen, világos árnyalata némi meglepetéssel is szolgál, miután elméletileg "belgian strong ale"-ről van szó. Karakterisztikája alapján ugyanis inkább tűnik valami vadabb, élénkebb italnak, mivelhogy tripelesen csípős, gabonás, ámde IPA-szerűen komlóvezérelt jegyeket egyaránt megcsillant úgy illatában, mint ízében, mely utóbbi amellett, hogy vibráló és könnyed, telt és gazdag is egyben. 
Na nem az a kirobbanó, malátaszirupos jelleg, inkább a fűszeresebb, pezsgőbb hangulatú, szénsavval alaposan teletűzdelt típus, amiben a komló a szokásosnál erőteljesebben képviselteti magát, túlsúlyba azonban nem kerül, a főzet harmóniáját sem bontja meg. Ez utóbbi jellemvonás egyébként a legnagyobb erénye az italnak, letisztult ízvilág, egyszerű, de minden szempontból kielégítő a test. Almás, száraz pezsgős, kenyeres és élesztős jegyek egyaránt megcsillannak a testben, összességében változatos benyomások sorát hordozva. 
Ha helyénvaló is a ráragasztott kategória, annak a könnyedebb, ha úgy tetszik populárisabb verzióját szolgáltatja, ami miatt a magam részéről talán tartózkodnék az élmezőnyben elhelyezni az italt, amellett, hogy természetesen egy kiemelkedően jó főzetről van szó. 

2019. október 27., vasárnap

La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #22


La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #22 (11,0%): A La Trappe Quadrupel Oak Aged-sorozat általam kóstolt eddigi ötödik tagjaként a 22-es sorszámú verzió német single malt hordóban érlelődött egy darabig, a whiskey-kölcsönözte jegyek azonban olyannyira nem válnak elsődleges jellemzőivé a sörnek, hogy csak halványan, kellő levegőztetés után bújnak elő a vaníliás, fahordós aromák, melyekhez azonban egy sokkal erőteljesebb, szinte már búzasörösen banános, almás, összességében igen könnyed hangvétel társul. 
Ez az elegancia az ízében is maradéktalanul teljesülni látszik, tartalmas, de mégsem nehézkes, lágy és bársonyos kortyokba ágyazva bújnak meg a megszokott aszalványos-kompótos, cifra élesztős jegyek közé szőtt likőrös íznyalábok, mindez a megszokott vattacukros, rágógumis lepel alatt. Az érlelés itt is visszafogottan érezhető, nem ordít a sörből a whiskey hangulata, egy újabb árnyalatot azonban hozzátesz az egyébként is színes, ízig-vérig trappista kompozícióhoz. 

2019. október 20., vasárnap

Buxton / Omnipollo Yellow Belly Sundae


Buxton / Omnipollo Yellow Belly Sundae (12,0%): A Yellow Belly bourbon hordóban érlelt változataként hasonló karakterisztikára számíthatunk, mint az "alap" verzió esetében, s ha szerencsénk van, egy vaskos, hordóérlelés adta hangulat cifrázza majd azt a képet, amelyet úgy hihettünk, már nemigen lehet. Talán nem is olyan nagy baj, hogy e főzet nem ebbe az irányba mozdult el, s nem akart még lapot húzni a mogyoróvaj-stout értékeire. 
Összetevői között bár a laktóz, a kakaó és vanília mellett a keksz és földimogyoró aroma is feltüntetésre kerül, közel sem olyan vakító a kép, mint a Yellow Belly esetében, mind aromáit, mind ízjegyeit megzabolázza a whiskey atyai szigora, s bár ebben is szikrázni látszik minden, ami süteményes hangulatot idéz: mogyoróvaj, fehércsokoládés profitterol, csokoládés-vajas keksz zamatai villámlanak, az ízpetárdák egy megfontoltabb, érettebb keretben jutnak szóhoz, mely által az egész ízvilág kifinomultabbá, mélyebbé, magasabb röptűvé válik. 
Egyesek a bohókás, zabolázhatatlan karakterre esküsznek, másoknak az átlagos sörökhöz képest még mindig zavarba ejtően sokszínű karakter nyerheti el a tetszését, mindenesetre nehéz lenne választani a két típus közül. Éppen ezért én a magam részéről mindkét főzetet egyforma pontszámmal jutalmazom. 

2019. október 13., vasárnap

Omnipollo / Buxton Yellow Belly Peanut Butter Biscuit Stout



Omnipollo / Buxton Yellow Belly Peanut Butter Biscuit Stout (11,0%): Ilyen névvel nemigen lehet rossz egy imperial stout sem, nyilvánvaló módon ez sem volt az, bár akkor még keveset mondtam… Éjfekete, vékonyka habot gerjeszt, ami azonban egy bézs gyűrű formájában mindvégig ékesíti a tűzijáték-szagú italt. Másodperceken belül meg is nyit az édesszájúak Kánaánja, varázslatos illatai olyan desszertszerű komponensek hangulatát hordozzák, amelyek a címke okítása szerint valójában nem összetevői a sörnek. 
A mogyoróvajas áradatról talán felesleges is szót ejteni, mindenesetre a krémesség, a tejcukros buké kávétejszínes fonalai olyan kifejező aromaszövetet terítenek az ízlelés útjába, amelyeknél egyértelműbb iránymutatás talán nem is akad. Azáltal, hogy a mogyoróval ízesített kávé hangulata szinte orrba vágja a felkészületlen fogyasztót, az ízét illetően sem sok könyörületre számíthatunk. Ha lehet, az ízvilág ugyanez, csak még direktebb formában, finomkodás és tapintat nélkül üvölti létjogosultságát a főzet elnevezésének. A forró csokoládés, kakaós kortyok elolvadnak a szájban, tonnás súlyúak és olyannyira intenzívek, hogy már egy kisebb mennyiség befogadása után is úgy érezzük, mindent tudunk... 
Az elcsépelt mondat, mely az eddig kóstolt sörök édességének mértékére utal, itt nem sok információt hordoz, egyértelmű, hogy ebben a tekintetben kimagaslik az ital, és ha valamely főzet ebbéli tulajdonságában próbálná túlszárnyalni, ott már a sör, mint kategória keretei válnának megkérdőjelezhetővé. A Yellow Belly azonban oly módon meghökkentő, hogy közben minőségi is, s úgy robbannak szét a cukormázas ízjegyek, hogy azok darabjai is tartalmat hordoznak. A különlegesség netovábbja, az idei év egyik legnagyobb durranása. 

2019. október 6., vasárnap

Emelisse White Label Barley Wine (Heaven Hill BA)


Emelisse White Label Barley Wine (Heaven Hill BA) (15,0%): Komoly terep a barley wine-ok világa, szigorú italról van szó ugyanis, mely nem igazán tűri a balul sikerült vonások jelenlétét, markáns, súlyosabb formátumából adódóan kevésbé megbocsátó a kilengésekkel szemben, ha azonban egyben van a szerkezet, az egyik legizgalmasabb típus is a malátabor műfaja. 
15%-os, Heaven Hill hordóban érlelt sör esetén a feltételek több, mint adottak, egy olyan nagy nevű gyártó, mint az Emelisse esetén pedig valószínűleg túlságosan nagy melléfogásokról sem beszélhetünk, és ahogyan annak lennie kell, a kóstolás minden egyes fázisát hátradőlve élvezhetjük, annak biztos tudatában, hogy ez a palack valóban stílusának egyik legnagyobb királyát tartogatja. 
Zavaros, mustos, barna színe van, valamint piszkosfehér habja, továbbá remek illatai, amik egy túlcsordult malátásbödön, datolya, aszalt-cukrozott paradicsom és természetesen tejszínes bourbon hangulatát hordozzák. A végtelen mélységek, mennyei magasságok itala, ha létezik tökéletes karakter, ez közel áll ahhoz, a tejszínesen bársonyos krémesség lepelként takarja be és csendesíti le a kirobbanni készülő ízjegyeket, amellett, hogy az élénkség is a jellemvonásai között tüntethető fel a szerkezetnek. 
Mézédesen vibráló gabonaszirup egy cseppnyi fanyar, élesztős hálóba burkolva, melyhez a komló aromásabb, vadságától megfosztott, érettebb jellegű hangulata is csatlakozik, ezek a jegyek azonban csak tökéletes aláfestésként szolgálnak a whiskey játékához, ami magára von minden figyelmet. Az érlelésnek az a fajta testet öltése ez, amikor a fahordós jegyek nem csak úgy rátelepszenek, semmint inkább beleivódnak az ital lényébe, lelket adnak a karakternek. Ezek alapján azt gondolom szükségtelen túlhangsúlyozni, hogy a műfaj szerelmesei számára kötelező darab. 

2019. szeptember 22., vasárnap

Prairie / Evil Twin Bible Belt


Prairie / Evil Twin Bible Belt (13,0%): Igazi sötét bájital, a maga 13 százalékával súlyos főzetnek mondható, bár teste ebből nem sok mindent mutat, már ami az alkoholos érzet intenzitását illeti, jól beépül a sör szerkezetébe. Kezdetben földes, fekete aromák bontakoznak ki, majd hamar átveszi a hatalmat egy paprikás, annak is a zöldebb, még inkább tölteni való válfajához tartozó vonal, szinte érezzük a levegőben a zsíros kenyér hangulatát, vagy bármi más ételét, melyhez ropogós paprika dukál kísérőül. 
A pikáns hangulat aztán nagyszerűen megmarad, miközben az italt kortyolgatjuk, az aromák efféle ízvilágért kiáltanak, teljes a párhuzam az érzékszervek által tapasztalt síkok között. Pont annyira csípőskés, hogy folyamatosan élvezhető legyen, nem a meghökkentés erejével hat, majd vált át tolakodóba a karakter, mindvégig megmarad különlegesnek, mégis közelinek és rokonszenvesnek. 
Vibráló elegye fűszeres, füstös, pikáns és vaníliás jegyeknek, melyek egy pont annyira könnyed és elegáns testben találnak magukra, hogy ne legyen túl nyomasztó a hangulat, mint ahogyan az a hasonló stílusú főzetek esetén könnyedén bekövetkezhet. A kulináris igényeket is kielégítő sörök az eddig kóstolt darabok alapján a Prairie specialitásai, melyek sorában a Bible Belt valószínűleg kimagaslik. 

2019. szeptember 1., vasárnap

Toszkána - Cinque Terre 2019

Az már a toszkánai utazás kezdetén felmerült bennem, hogy ez a nyaralás talán már csak illendőségi okok miatt sem feltétlenül a sörről kell, hogy szóljon, akkor azonban még nem gondoltam, hogy egy már-már borítékolható módon felfejlődő megfázás lesz a fő oka a sörözés terén tanúsított visszafogott magatartásomnak. 

A betegeskedés tehát némileg beárnyékolta a kedvenc italomat árusító helyek utáni keresgélés önfeledt jellegét, s természetesen magára a vakációra is rányomta a bélyegét, oly mértékben azonban nem szegte kedvem, hogy néhány palack tartalma, s némi csapon fogant főzet felett ne mondtam volna ítéletet a megfelelő fórumok némelyikén. Tekintettel a körülményekkel, utólag azért hálásan gondolok vissza ezekre a napokra, némi hiányérzet azonban elkerülhetetlenül felüti a fejét bennem, ha arra gondolok, mi lett volna, ha ez a kis incidens nem szól közbe. 

Toszkána és Cinque Terre nyilvánvaló okokból nem elsősorban a sörkedvelők ámulatba ejtésére készült fel a hosszú évek során, azonban - mint manapság a legtöbb helyen - itt sem kell feltétlenül elveszettnek érezniük magukat azoknak, akik a sörözés oltárán áldoznának egy keveset. Én is így tettem, melynek eredményeképpen az alábbi, legrosszabb esetben is átlagosnak mondható főzetekhez volt alkalmam hozzájutni, ezek között azonban egy-két igazi csemege is a horgomra akadt.

CRAK / Bearded Iris / Other Half Do They Like Triple IPA Did They Drink Three (3,0%): Sajnos már igen régóta nem volt szerencsém tesztelésre méltó sörhöz, ezért külön öröm, hogy a nagy szomjúság csillapítására nyitott doboz tartalma mind küllemre, mind illatra, mind ízre minőségi sörözéshez adja meg az alapokat. Ananászlé színe alatt mangóhúsos aromák rejlenek, alkoholfokra könnyű, komlótartalom szempontjából azonban nem az a pehelysúlyú főzet. A trópusi hangulatokat remekül hordozza, bár hatalmas masszivitást ez esetben nem igazán találunk a testben. Könnyed, ananászos utóízzel búcsúzik, kellemes, frissítő emlékeket hagyva maga után. 

CRAK Plain of the Po (5,2%): Hasonló karakterisztikájú sör, mint az előző Crak főzet, amit elfogyasztottam, ebbe azonban nagyobb mennyiségű alkohol, s érzetre meg dúsabb, gyümölcsösebb komlótartalom került. Színe pompás, trópusi gyümölcs-nektár benyomását kelti, ízvilága pedig egyszerre lágy és fanyar, éles, majd kenhetővé szelídülő, mangós, papayás csemegekosár. A manapság olyannyira népszerű vonal egyik képviselőjeként az én szívemnek sem volt éppen idegen a stílus. 


Left Handed Giant Wild Years (6,0%): Virágos, gyümölcsös aromák szűrődnek ki a fátyolos ital karimája alól, belekóstolva pedig ropogós ízjegyek törnek a felszínre félérett, zöldalmás, barackos színezetben. Könnyed szomjoltó tetszetős tartalommal, sokszínű, aromás komlók száraz hatású, mégis ízgazdag játékával. 


Baladin Xyauyù Kioke (14,0%): Számomra mindig is sokat jelentettek azok a sörök, amelyek úgy voltak képesek elrugaszkodni a klasszikus értelemben vett sör fogalmától, hogy közben nem estek át valami értékelhetetlen kategóriába, s nem keltettek visszatetszést különcségük által. 
A Baladin Xyauyù-sorozatát így természetesen mindig is nagyra tartottam, a Kioke verziót pedig egyenesen valamiféle ihletett sörspecialitásként emlegetném, mert ez valóban semmihez sem fogható, kivételesen egyedi sörélményt nyújtó főzet. Az olajos, szénsav nélküli testről kár is beszélni túl sokat, azt már megszokhattuk. Az illataival általában sem lehet egykönnyen betelni, ez esetben azonban még ezt a tétet is emeli, s valami elképesztően zavarba ejtő kompozícióval áll elő. 
Mézédes fanedv, dohányos juhar, konyak, érett szójaszósz, fa-eszenciás parfümök buja egyvelege, melyhez selymes folyamként csatlakozik a marcipános, rumos, sherrys, s megint csak juharszirupos, nesztelenül surranó, végtelen mély kánaán. A fa ezerszínű jegyei mindenhol ott munkálkodnak az italban, az Oscar-díjra érdemes főszereplő játékát bármeddig csodálnám. Le a kalappal az olasz mester előtt, ez az ital exkluzív alkalmak prémium minőségű kísérőjeként is bármikor megállná a helyét. 


Extraomnes Tripel (8,6%): Egyszerű vonalvezetésű tripel banános, gyümölcskenyeres jegyekkel, gazdag, gabonás alaphangulattal, aromás, élesztős karakterrel. Hagyományosan belga stílusgyakorlat, cseppnyi komlós mondanivaló, jóleső, kerekded, könnyedén gördülő tartalom. 


Põhjala Cellar Series - Kolumbus Krisostomus (10,6%): Végre egy hordóérlelt költemény, melyben a Pohjala ritkán tud hibázni, s ekképpen a végeredmény kedvező előjeléhez sem férhet túl sok kétség, különösen, ha madeira, s bourbon hangzatos párosáról van szó. Illataiban a whisky viszi a prímet, melyhez édeskés, mazsolás, juharos, őszi faleveles árnyak csatlakoznak, majd egészülnek ki ízükben egy adag rumos-meggyes, vaníliafagylaltos, csokoládészirupos nyakonöntéssel. Az a fajta ital, amely bár lassan kortyolgatós, mégis lehetetlen betelni vele, minden cseppje izgalom, s kitüntetett figyelmet érdemel. 


Garage / Cloudwater Outlier (4,8%): Nem kizárólag küllemében, s illataiban, de ízében is ananásztól hangos a főzet, könnyednek induló kortyai kiegyensúlyozott tartalommal bírnak. Az éles és zamatos, ropogós, de gömbölyded jegyek keveréke megfelelő kombinációját adja egy rohamtempóban kortyolható, virágos és gyümölcsös hangulatú elemekből építkező, mindeközben pedig kellően markáns sörnek. 


Basqueland / Cervisiam Churros con chocolate (10,0%): A Cervisiam igen ért a desszertsörök készítéséhez, ez esetben egy churros-t öntöttek folyékony formába a spanyol társalkotók segítségével. Van tehát itt minden, a forró csokoládé, fondantos fánk aromáit süteménytésztás, kakaós, konyakmeggyes elemek játéka követi, s mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy korábban már volt alkalmam valódi churros-t majszolni, nem nehéz odaképzelni ezt a spanyol desszertcsodát sem. Mindemellett selymesen siklik, bár az átlagosnál magasabb szénsavtartalommal bír, könnyedén leszalad egy üvegcse, dacára a 10%-os alkoholfoknak. Mind a tíz ujjamat megnyaltam utána. 


Fyne Ales / De Molen Cold Brew Mills and Hills (9,5%): Folyékony csokoládé, bonbonmeggy, lávatorta, brownie, dohány, bőr és frissen őrölt kávé aromái alapozzák meg a hangulatot az elkövetkezendő percekre, letisztult vonalvezetésű, klasszikus stílusú imperial stout alakja rajzolódik ki félreérthetetlen módon. A kávé gömbölyű aromái természetesen ízében is visszaköszönnek, ahol megnyílik a terep a többi fekete gyöngyszem folyékony testet öltése előtt is, magas kakaótartalmú étcsokoládé, némi aszalt szilva, s megannyi pörkölt maláta sötét keveréke teszi meghitté a pillanatot a kávézással egybekötött sörözés szerelmesei számára. 


BrewDog Zombie Cake (5,5%): Sajnos a kóstolás pillanatában éppen heveny megfázással küszködök, ezért nem túlságosan cizellált az összhatás, nem utolsó sorban ennek a tényezőnek köszönhetően. Némi kávé, nápolyi ugyan visszaköszön illatában, az értékeléseket olvasva azonban sokkal nagyobb robaj talán egészségesen sem ért volna. Íze éppen ehhez fogható, üres kávés, étcsokoládé-krémes vonalak simulnak egybe egy közepes testben, amely végül ennek megfelelő eredménnyel is zárul. 


BrewDog OverWorks Cosmic Crush Cherry (6,0%): Frissítő teste meggymagos, amarettós, cseresznyebefőttes, zöldalmás és vattacukros aromákat áraszt, melyek alatt közepesen fanyar, telt és zamatos jegyek húzódnak meg. Az éretlen gyümölcsöké a főszerep, a meggy, némi citrus, s száraz vörösbor savházassága alapozza meg a kedvező ízélményt. Kellemes csemege, forró nyári napok remek levezetője. 


Eastside / Birrificio Italiano Personal Jesus (10,0%): Mivel még lecsengőben van a nemrégiben összeszedett megfázásom, kivételesen nem érzem hátránynak, ha kissé tolakodóbbak a benyomások egy sörben, mint kellene. Valószínűleg ez történhet most, amit egy cseppet sem bánok, így ugyanis éppen ideálisnak tűnik számomra az aromák kissé mustos, zöld leveles, karamellás színezetének, majd a kortyok cukrosan malátás, szirupos, komlókompótos hangvételének mértéke. Intenzitásban nincs hiány, s véleményem szerint az elemek megkomponálása is dicséretet érdemel; teljes értékű olasz főzet az amerikai wheat wine-ok jegyében. 


Põhjala Cellar Series - Loits (11,5%): Sejtelmes illatai talán csak az én megfázással küszködő orrom számára nem biztosítanak kellő kitárulkozást, halovány bogyós gyümölcsös, ázott fahordós, akácmézes aromák lengedeznek csendben a pohár karimája körül. Ízében erőteljesebben érvényesül az érlelés hatása, porterekhez képest élénk, érett gyümölcsös szerkezetben csillannak meg a vaníliás, whiskys, krémesebb hangvételű jegyek. Nem az a szörnyű mélység, talán lehetne összetettebb is, néhol kissé éles és csiszolatlannak ható, összeségében azonban ízletes főzet, a Pohjala ezen a téren ritkán tud hatalmasat hibázni. 


Baladin Open Amber (7,5%): Kellemes banános, karamellás, rágógumis aromák, kissé vizes, közepes test, kevésbé intenzív izjegyek. Malátás, kenyérhéjas elemek vezetnek el a végkifejlethez, ahol komlókesernyes levezetéssel búcsúzik a sör. Nekem bejött, lényegében semmi probléma nincs az itallal. 


Baladin Soraya (3,7%): Üdeséget sugárzó, szalmasárga szín, gabonás, tripel-szerű aromák cseppnyi barackos, almás, citromos és vadvirágos hangulattal. Végtelenül puha ízjegyek, könnyed, szinte sikló kortyok, citrusos, búzás, zöld teás frissesség a nyári időszakra kiváló érzékkel lefőzött sörben. 


La "Bireta" delle Cinque Terre Vernazza (5,9%): Sárgabaracklé színű teste bohókás illatokat áraszt, almapüré, baracklekvár, s hasonló, egyszerre gyümölcsös és malátás aromák bukkannak fel. Íze is kissé szertelen, sűrű kortyai kenyeres beütésű, gabonás, néhol pedig valamiféle kartonos jellegét öltenek, ezen terülnek el az enyhén spontán módon megjelenő, fanyarkás és cseppet lagymatag komlós jegyek, amelyek ugyan kissé suta módon, ám mégis szerethető formában hordozzák az IPA-jelleget. A sör névadó városkája pedig olyannyira magával ragadó, hogy általa a sör is nyomban felértékelődik. 


La "Bireta" della Cinque Terre Manarola (6,0%): Mandarinnektár-szerű külleme igazán bájos, akárcsak a nyaralásom méltó lezárásaként meglátogatott tájegység, melynek tagja a főzet névadója is egyben, s mivel a Cinque Terre igencsak közel került a szívemhez, a Manarola nevét viselő sörről akarva sem tudnék semmi rosszat mondani. Erre azonban nincs is szükség, hiszen aromái bár érdekesek, a jó értelemben vett szokatlanság jelzőjével illethetőek. Ananász, mandarin, narancs és füge hangulata rejlik a pohárban, melyhez kissé éles és közepes súlyú, mégis szimpatikus, könnyen kortyolható, s ízletes test párosul. Nem is igen értem a pontszámokat, számomra ez minden további nélkül több az átlagosnál. Kellemes emlékek őrzőjeként minden cseppjét kiélvezve fogyasztom el a sorozat ezen darabját is, sajnálva, hogy a többi település nevével fémjelzett palackokat nem emeltem le a polcokról. 

2019. augusztus 11., vasárnap

Prairie Okie


Prairie Okie (12,0%): Kifejező, kézzel festett stílusú címkéi mögött a Prairie üvegeiben általában fajsúlyos főzetek lapítanak, egy whiskey hordóban érlelt "imperial brown ale" esetében pedig, amely néhol american strong ale-ként tűnik fel, már az e szavak által adott jellemzés is nagy potenciál jelenlétét sejteti a sörben. Úgy is lesz, halvány kólaszíne és szerényke habja önmagában sem rossz párosítás, hát még ha azok olyan illatok hordozói, mint ez a tejszínes, whisky-krémlikőrös, aszalódás folytán koncentrált cukortartalmú piros zöldséges aromanaszád. 
Forgatva van csak elemében igazán, ilyenkor szikrázó nyalábokat szór szét a levegőben. A tölgyes, ázott fahordós zamatoknak nem sok szénsav szükséges, itt sincs igazán túlcifrázva élénkséggel a főzet, de szerkezete akkor sem lenne különösebb bajban, ha még ennyi szén-dioxid molekulával sem rendelkezne. Röviden tehát sima járású, halk szavú ital, az erő az ízjegyekben lakozik, melyek vaníliás-kókuszos-tejszínes háromság szövevénye által fejlődnek ki, a könnyedebb karakterű whiskey-k hangulatával felruházva. Iskolapéldája annak, ahogyan az érlelés adta többlet valóban magasabb szintre emel egy alapjában véve is remek főzetet. 

2019. augusztus 4., vasárnap

Omnipollo Noa Pecan Mud Cake


Omnipollo Noa Pecan Mud Cake (11,0%): Stílszerűen sáros-fekete sörünk megkapó, bársonyosan sötét köntösben érkezik a pohárba, tetejére bézs színű, haraphatóan telt habsipka kerül. Forgatása jóleső érzést nyújt, miután egy erőtől duzzadó, harsány, mégis elegáns vonalakkal megáldott, rendkívül egyedi illatkompozíció szökken elő hirtelen, hogy szertelenül ontsa magából a csonthéjas termések megannyi barna aromáját. 
Dió, mogyoró, gesztenye természetes zamata fejlődik fel, remekbe szabott alapját képezve az ital ízvilágának. Minden egyes kortya magán viseli az előző komponensek karakterét, mogyorós jegyeivel betelni egyszerűen lehetetlenség. Mindehhez pedig egy intenzív forró csokoládés, ízesített kávés hangulat társul, mely által a főzet a lehető legízesebb imperial stoutok egyikévé avanzsál, a stílus azonban, melyben a sör testet ölt, legalább annyira egyedi, mint maga az ízvilág. 
Éppen annyira intenzív, hogy a szerkezet egyértelmű, mégis sejtelmes legyen, az erőltetettség érzete pedig messziről elkerülje, mely jellemvonás a speciális összetevőkkel megáldott italok értékének egyik fokmérője lehet. Így mindenképpen azt kell mondanom, hogy különlegessége a jó ízlés határain belül épül fel, egyedi karaktere mégis felejthetetlen. 

2019. július 28., vasárnap

Westbrook Mexican Cake Imperial Stout


Westbrook Mexican Cake Imperial Stout (10,5%): Évfordulós sörök. Ha a szerencse úgy hozta, egyet-kettőt magam is kipróbálhattam közülük. Némely esetben a főzőmesterek az ünnepi mondanivalót az extremitások talaján kívánták megformálni, máskor inkább a kiforrott, hagyományosabb módon, mégis művészien megkomponált szerkezet adta az emlékezetes darabok kivételességét. A Westbrook Mexican Cake-je esetében inkább az előbbi példa érvényesül, amikor is a hangulat megteremtését a kakaó-, és vaníliabab, fahéj és habanero paprika jelenlétére bízta a dél-karolinai főzőbrigád. 
A komponensek szinte megkívánják, hogy olyan testben lakozzanak, mint amilyen ezé a főzeté: bársonyosan siklik a pohárba a kávészínű szerkezet, olajos lenyomatokat hagyva annak falán. Piszkosan szikrázó illatai vad mulatozásba kezdenek, mézes-kakaós-vaníliás töltények durrognak, pikantériája a levegőt is átjárja. A cseppnyi füstösség, melyet a paprika élénk karaktere biztosít, vészjóslóan borul a tivornyázó aromavilágra, innen már csak egy pár pillanat és kiderül, hogyan valósul meg mindez az ízek koordináta-rendszerében. 
Füstösen szilvás, alkoholban ázott fügés, koncentrált aszalványos nyitánya igen intenzív, a szánkban megtartva a vanília is csatlakozik a maga dimenzióival, szinte tapintható a jelenléte, majd lassan megérezve, hogy valami durvábbnak kell történnie ennél, lenyelve tör belőle elő a csípős mondandó, immár az iménti ízjegyekkel keveredve, a szájzugunkat felperzselő módon éled fel a füstös hamu alól a tűz. 
Pár korty után úgy véljük, a 0,65 literes kiszerelés nem a megfelelő keret egy efféle élmény pozitív kicsengésének megőrzéséhez, s idővel mintha szétesni látszana a szerkezet a más síkokon mozgó fahéjas, vaníliás és paprikás rétegek elcsúszása okán. Később azonban valahogy összeáll, kisimul, megnyugszik a vad folyam, és a csípős hangvétel bár nem csitul, elfogadhatóvá válik a toleránsabb ízlésűek számára. Egyszerre talán kicsit sok, azonban ha megfelelő hangulatban kapja el az embert, mindvégig rabul tudja ejteni. 

2019. július 21., vasárnap

Camerons Obsidian Imperial Porter Rum Barrel Aged


Camerons Obsidian Imperial Porter Rum Barrel Aged (9,2%): Karibi rumos hordóban nemesített imperial porterként ismerősen hathat a kanadai főzde itala, mivel az érlelésnek ezzel a típusával éppen a minap volt alkalmam szembetalálkozni a Prairie Pirate Noir személyében. 
Hasonló karakterisztikára készültem tehát, mely várakozásomat már a kitöltést követő kép felülírni látszott, a főzet ugyanis egy rendkívül kerek, szinte kikezdhetetlen formavilággal megáldott ital vonalait sugározta szurokfekete testtel és egy ujjnyi bézs színű habpaplannal. 
Nem az a szirupos, motorolajszerű, áttörhetetlen test, mint amit a vérmesebb imerial stoutoktól megszokhattunk, néhol bebocsátást enged pár fénynyalábnak, vékonynak azonban semmi esetre sem nevezhetnénk. Illatai is teltek, sötétek, mégis játékosan könnyedek; a pirított, földes vonalakat néhol beteríti egy színes, alkoholos köpeny. 
Tartalma már kevésbé sokrétű - morcos hangulatú, pörkölt, szinte már hamus, fekete kortyok gördülnek lefelé komótosan, a nehéz, étcsokoládés és robusztus kávés hangulatokat hosszas, karcosan kesernyés utóíz követi. 
Némi alkoholos szövet itt is ráfeszül a szerkezetre, egy villanásnyi rumos kicsengés kivehetővé válik, a főszerep azonban a komoly, súlyos, férfias mondanivalóé. Az égetten kesernyés hangulatok szeretői ebben a sörben találják majd meg számításaikat. 

2019. július 16., kedd

Prairie Pirate Noir


Prairie Pirate Noir (12,0%): Kólaszínű testet ölt a Prairie jamaikai rumos hordóban érlelt, exkluzív csemegéje, kissé áttetsző textúráján leheletnyi habgyűrű időzik csupán néhány perc erejéig. Színes illatai édeskés alkoholok aromáit hordozzák, érlelt jegyek törnek elő hirtelen. Vaníliacukros, gesztenyés, rumos hangulatok tanyáznak a levegőben, szikrát szór a szerkezet. Bársonyosak a kortyok, ahogy annak lennie kell, szerény mértékű szénsavasság keretében bújik meg a forró csokoládés, rummal ízesített kávés kompozíció, kissé csípős, leplezetlen alkoholos zárással. Szertelen imperial stout, amolyan férfiaknak való nyalánkság. 

2019. július 3., szerda

Dunham SuperMoine #3 Deze Monnik Is Dronken


Dunham SuperMoine #3 Deze Monnik Is Dronken (11,2%): Részeg szerzetessel előhozakodni egy quadrupel címkéjén megsüvegelendő vállalkozásnak tűnik, nagyjából meg is lennénk a főzet karakterisztikáját illetően… Quadrupelnek quadrupel, már ami az élénkségét illeti; ha nem vagyunk résen, értékes percek mehetnek el a kitöltés helyszínének takarításával. 
Olyan zavaros, amilyennek egy nehéz formátumú, belga stílusú italnak lennie kell, opálos teste koszos réz színben tetszeleg. Élénk, élesztős, ismerősen sejlő aromák a maguk diós-sárgabarack lekváros, ha úgy teszik zserbós jellegével. Ízre közel esik az enyhébb fanyar belgák hangulatához, miközben természetesen magán hordozza a quadrupel műfaj súlyát is annak vaskos, markáns, ódon karakterével. Nem az a cukorszirupos ízfolyam, az aszalt szilvás, hamuban sült datolyás, sült kenyérhéjas vonalak mellett száraz vörösboros jegyeket is megcsillant, komplex és tartalmas kortyokat rejteget. 

2019. június 30., vasárnap

De Molen Cuvée #3


De Molen Cuvée #3 (11,4%): Varázslatos imperial stouttal örvendeztet a De Molen a Cuvée #3 személyében, nem akármilyen főzet ez, ugyanis többféle hordóérlelt remekmű elegye az egyedi formátumú ital. Miután a feltüntetett szavatossági időtartam megjelölésére vetünk egy pillantást, már nagyjából sejtjük, miféle mélységek várnak ránk az elkövetkezendő percekben, egyszersmind lelkiismeretünkkel is szembe kell néznünk, amiért mohóságunk következtében a 2040-ig eltartható főzetet idejekorán meg óhajtottuk ízlelni. 
A kólaszínű test elegáns könnyedséggel suhan ki a palackból, meglepő módon visszafogottnak tűnik az ital súlya. Elég azonban egy szippantás, hogy az aromákkal szembesülve hatalmába kerítsen minket az a vaskos és szövevényes illatszerkezet, amely a legbrutálisabb imperial stoutok sajátja. Faháncs, fahordó, alkoholban ázott faforgács elemi erejű illata töri az utat a kávés, csokoládés görgeteg előtt, melyeket azonban a diós sütemények vaskos, jól kivehető aromája hajt előre. Az érett, cseresznyés-diós jegyek szinte kicsattannak a levegőben, ez a kompozíció már önmagában megér egy misét, a testességre vonatkozó kételyeinket pedig rögvest eloszlatja. 
Az ekkora formátumú aromák csakis nagy kaliberű italhoz párosulhatnak. Nincs ez másként ebben az esetben sem, a lehető legsúlyosabb zamatok fogadnak minket hamarosan; a krémes, csokoládés, desszertszerű jegyekhez enyhe tőzeges, orvosságos whiskys, semmiképpen nem finomkodó rumos hangulatok társulnak, mindez egy bársonyosan lágy, kirobbanóan telt, alkoholok pazar versenyfutásától villódzó szerkezetben. Az egyetlen negatív benyomást természetesen a túlságosan korai elfogyasztás keltette érzések okozták, mely nyilvánvalóan korántsem az ital nemlétező hibáit, semmint fogyasztója hiányosságait tükrözik, az ugyanis egyenesen elképzelhetetlennek tűnik, mire lenne képes ez a sör pár évtized múlva. 

2019. június 23., vasárnap

Hoppin’ Frog DORIS The Destroyer


Hoppin’ Frog DORIS The Destroyer (10,5%): Tökéletesen fekete, olajos, halk léptű főzet kerül elő az üvegből, barna habot produkálva, mely rögvest tova is tűnik. A kinézete semmihez nem fogható, talán csak a legjobb imperial stoutok külleméhez, valóban minden igényt kielégít, csakis a legjobbat sejteti. Tömör, vaskos illatok, pörkölt maláta, étcsokoládé és kávé, hamu és faháncs, meggymagos-marcipános vonulatok vágnak orrba minket. 
Karaktere a végletekig kiforrott, kirobbanóan telt, izgalmas és kikezdhetetlen szerkezetű. A markáns, malátás alapokon pörkölt, füstös hangulatok telepszenek meg, majd a konstrukció egyre csak nő, terebélyesedik, kávélikőrös jegyekkel vegyül, étcsokoládés bársonyossággal, kakaós lágysággal keveredik, miközben egyre mélyebbé is válik a szerkezet. A végszó pedig tovább nyújtja az élvezeteket, a komló hosszan tartó, hamus, fekete keserűsége másodpercekig uralja a terepet az utóízében. 
Remekbe szabott főzet, akárcsak Boris nevű testvére, itt azonban a komlós zárás adta karakter speciális jelleggel ruházza fel a nagyvérű imperial stoutot. 

2019. június 10., hétfő

Mikkeller Beer Geek Brunch Weasel (Cognac Edition)


Mikkeller Beer Geek Brunch Weasel (Cognac Edition) (10,9%): Már amennyire egy konyakos hordóban érlelt imperial stout klasszikusnak tekinthető, olyannyira illik ez a jelző a Beer Geek Brunch Weasel Cognac Edition-re. Olajos textúra, sima futású, szurokfekete test egy villanásnyi kakaóbarna habbal, nem okoz túl nagy meglepetést. 
Likőrös, konyakos elemek, medvecukros, malátafergeteges aromák, majd lágy, ideális szénsavkeretbe ágyazott kávés, sötét mondanivalójú étcsokoládés ízek következnek. Nagy formátumú, kissé füstös és paprikásan pikáns kortyok, melyek száraz lecsengéssel búcsúznak, nem feltétlenül az észveszejtő hangulatok, inkább a megfontolt, elegáns és letisztult jegyek hordozói.