De Molen Cuvée #3 (11,4%): Varázslatos imperial stouttal örvendeztet a De Molen a Cuvée #3 személyében, nem akármilyen főzet ez, ugyanis többféle hordóérlelt remekmű elegye az egyedi formátumú ital. Miután a feltüntetett szavatossági időtartam megjelölésére vetünk egy pillantást, már nagyjából sejtjük, miféle mélységek várnak ránk az elkövetkezendő percekben, egyszersmind lelkiismeretünkkel is szembe kell néznünk, amiért mohóságunk következtében a 2040-ig eltartható főzetet idejekorán meg óhajtottuk ízlelni.
A kólaszínű test elegáns könnyedséggel suhan ki a palackból, meglepő módon visszafogottnak tűnik az ital súlya. Elég azonban egy szippantás, hogy az aromákkal szembesülve hatalmába kerítsen minket az a vaskos és szövevényes illatszerkezet, amely a legbrutálisabb imperial stoutok sajátja. Faháncs, fahordó, alkoholban ázott faforgács elemi erejű illata töri az utat a kávés, csokoládés görgeteg előtt, melyeket azonban a diós sütemények vaskos, jól kivehető aromája hajt előre. Az érett, cseresznyés-diós jegyek szinte kicsattannak a levegőben, ez a kompozíció már önmagában megér egy misét, a testességre vonatkozó kételyeinket pedig rögvest eloszlatja.
Az ekkora formátumú aromák csakis nagy kaliberű italhoz párosulhatnak. Nincs ez másként ebben az esetben sem, a lehető legsúlyosabb zamatok fogadnak minket hamarosan; a krémes, csokoládés, desszertszerű jegyekhez enyhe tőzeges, orvosságos whiskys, semmiképpen nem finomkodó rumos hangulatok társulnak, mindez egy bársonyosan lágy, kirobbanóan telt, alkoholok pazar versenyfutásától villódzó szerkezetben. Az egyetlen negatív benyomást természetesen a túlságosan korai elfogyasztás keltette érzések okozták, mely nyilvánvalóan korántsem az ital nemlétező hibáit, semmint fogyasztója hiányosságait tükrözik, az ugyanis egyenesen elképzelhetetlennek tűnik, mire lenne képes ez a sör pár évtized múlva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése