To Øl Dangerously Close To Stupid (9,3%): Az első üveg a dán főzdétől számomra, amit már csak a címkéjére tekintettel sem hagyhattam ott a boltban: olyasvalamit sugároz, ami csak jó lehet. Fantasztikus küllem fogad minket kitöltés után, krémes habja alatt sápadt, opálos szín ölt testet, virágmézhez hasonlatos, nem mindennapi árnyalat egy sör esetében, legyen az akár egy efféle speciális imperial IPA.
Megfoghatatlan, milkshake-es, vadvirágos, őszibarackleves illatok, semmi borostás komlógyanta. Némi képzavarral élve ez az egyik legnagyobb sebességű sör, amit valaha ittam. Minden egyes korty egy vízi csúszda élményét nyújtja: a szirupos test komponensei villámgyorsan karolnak egymásba a szánkban, majd eszeveszett tempóban vetik le magukat nyelőcsövünk mélységeibe. Az intenzív ízektől idegenkedők messzire kerüljék, a hatalmas ízrobbanás sokakat elbátortalaníthat.
Amint az első korty az ajkunkhoz ér, már érezzük, hogy mennyire tartalmas főzettel állunk szemben: desszertszerű lökéssel indul a tonnás súlyú felépítmény, és észbe se kapunk, mire mardosó kesernye ostorozza a garatunkat, hogy aztán a karakterek szövevénye üstökösként zúgjon tovább, kikerekedett tekinteteket hagyva maga után. Minden egyes korty újabbért kiált, fejvesztve futunk a nyomai után az ízélmény rögzülésének reményében, majd egy ponton megállunk, és megelégszünk a befogadóképességünk nyújtotta keretekkel.
Ahogyan az az efféle kaliberű söröknél lenni szokott, a különleges összhatás súlyának nyomasztóvá válása reális aggály lehet, az üveg űrtartalma azonban ideálissá teszi a főzetet ahhoz, hogy leginkább mégis a szuperlatívuszok katapultjaként tekintsünk rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése