Struise Pannepeut 2010 (10,0%): Az előzőleg kóstolt darabhoz, a Pannepot nevű változathoz kötődő rokoni szálak megléte a napnál is világosabb, tetten érhetők a küllemén kívüli egyéb jellegzetességeiben is, mint utóbb kiderül. Eltérésként mutatkozik egy, a főzőmester által kinyilvánított, tipológiabeli különbség, amennyiben ezt a verziót quadrupelként, illetve trappista jellegű italként tarthatjuk számon.
Színe, valamint a habképződés mértéke és módja ismerősen hat, fény felé tartva sejtelmes, rubinvörös árnyalatokat csillant meg, melyekre krémes, bézs színű lepel telepszik. Súlyos, markáns aromái vészjóslóan komoly, szájbarágós mondanivalóról árulkodnak, később azonban ismét szembesülnünk kell vele, hogy az illatok alapján levont következtetés hitelessége ez esetben is csupán illúzió volt. Kávés, intenzíven pörkölt karaktere van, melyre egy meglehetősen nehéznek tűnő, rumos-diós jelleg épül, a fekete gyümölcsök cukortartalmával és egy élesztős vonulattal.
Belekóstolva aztán meglepődve tapasztalhatjuk, hogy amennyiben egy szirupszerű, vastag és szövevényes testre készültünk, némiképp elszámítottuk magunkat. Finom és árnyalt zamatok, cseresznyelé és meggybefőtt, krémes csokoládé, telt ízű maláta könnyed, mégis megnyerő játékának lehetünk részesei, a várt és sok helyen megénekelt cukorszirupos élmény azonban elmarad. Azzal, hogy ezt a gazdag és komplex aromahalmazt ilyen finom eleganciával és lehengerlő felsőbbrendűséggel, mégis túlzásoktól és rohamszerű előretöréstől mentesen, mintegy elemi természetességgel hozza, engem legalábbis teljes mértékben meggyőzött. Azt azonban, hogy a két típus közül melyiket tartom kiválóbbnak, magam sem tudom eldönteni, mind a kettő valódi különlegesség, és megérdemelten örvend ekkora népszerűségnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése