Omnipollo / Buxton Yellow Belly Peanut Butter Biscuit Stout (11,0%): Ilyen névvel nemigen lehet rossz egy imperial stout sem, nyilvánvaló módon ez sem volt az, bár akkor még keveset mondtam… Éjfekete, vékonyka habot gerjeszt, ami azonban egy bézs gyűrű formájában mindvégig ékesíti a tűzijáték-szagú italt. Másodperceken belül meg is nyit az édesszájúak Kánaánja, varázslatos illatai olyan desszertszerű komponensek hangulatát hordozzák, amelyek a címke okítása szerint valójában nem összetevői a sörnek.
A mogyoróvajas áradatról talán felesleges is szót ejteni, mindenesetre a krémesség, a tejcukros buké kávétejszínes fonalai olyan kifejező aromaszövetet terítenek az ízlelés útjába, amelyeknél egyértelműbb iránymutatás talán nem is akad. Azáltal, hogy a mogyoróval ízesített kávé hangulata szinte orrba vágja a felkészületlen fogyasztót, az ízét illetően sem sok könyörületre számíthatunk. Ha lehet, az ízvilág ugyanez, csak még direktebb formában, finomkodás és tapintat nélkül üvölti létjogosultságát a főzet elnevezésének. A forró csokoládés, kakaós kortyok elolvadnak a szájban, tonnás súlyúak és olyannyira intenzívek, hogy már egy kisebb mennyiség befogadása után is úgy érezzük, mindent tudunk...
Az elcsépelt mondat, mely az eddig kóstolt sörök édességének mértékére utal, itt nem sok információt hordoz, egyértelmű, hogy ebben a tekintetben kimagaslik az ital, és ha valamely főzet ebbéli tulajdonságában próbálná túlszárnyalni, ott már a sör, mint kategória keretei válnának megkérdőjelezhetővé. A Yellow Belly azonban oly módon meghökkentő, hogy közben minőségi is, s úgy robbannak szét a cukormázas ízjegyek, hogy azok darabjai is tartalmat hordoznak. A különlegesség netovábbja, az idei év egyik legnagyobb durranása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése