De Molen / Närke Goths & Vandals (11,1%): Mostanra már egészen biztosan kijelenthetem, hogy annyi briliáns főzetet én még egyetlen gyártótól sem ittam, mint amennyivel a De Molen mesterei örvendeztettek meg az utóbbi időszakban. Elöljáróban még annyit fűznék hozzá a sör történetéhez, hogy a Ratebeer.com általi besorolást alapul véve hagytam magam meggyőzni arról, hogy egy "belgian strong ale"-t tartok a kezemben, egészen addig, míg az első kortyot követően elbizonytalanodva forgattam meg ismét a címkét némi megerősítést keresve ahhoz a sugallathoz, mely szerint ennek a sörnek a legtöbb porcikája leginkább az imperial stout-műfaj felé húz. S mivelhogy remélhetőleg a gyártók maguk hitelesebbek lehetnek e téren, én jóhiszeműen rájuk hagyatkoznék a kategorizálást illetően.
Annál is inkább, mert az egyik legkülönlegesebb imperial stoutról beszélek, amit alkalmam nyílt megkóstolni pályafutásom során. Bár közepesen áttetsző, kóla színű teste ezt nem feltétlenül vetíti előre, illata egy lépéssel közelebb visz minket a Kánaánhoz. Fantasztikus, enyhén tőzegfüstös nyitányú, krémes, tejszínes, vaníliás-kókuszos, mazsolás aromák járják ezerszínű táncukat; a legszebben megkomponált whiskyk illata tárul elénk. A fenti komponensek aztán egy arcpirítóan édes, likőrös testben találnak ránk ismét; vibráló és izgalmas ízjegyek sokasága tűnik fel egy cukorközpontú, ám malátásan is telt keretben, majd gyógynövénylikőrös keserűséggel búcsúzik a kompozíció, amit az alkohol melege jár át jótékonyan.
Csukott szemmel kóstolva gond nélkül vágnánk rá, hogy miféle itallal van dolgunk, a körítés azonban valóban kissé kérdésessé tesz mindenféle tipológiai iránymutatást. Ez legyen azonban a legnagyobb problémánk, ha egy ilyen főzettel akadunk össze, nálam mindenesetre előkelő helyet foglal el a tesztalanyok népes táborában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése