Nøgne Ø Imperial Stout (9,0%): Hosszú idő elteltét követően az első imperial stout, melyre sikerült rátennem a kezem, ami már csak azért is elszomorító, mivel a kedvenc típusomról van szó. Azt hiszem, az ismételt ráhangolódáshoz ennél jobbat nem is igen választhattam volna. Üdvözlendő az is, hogy egy eddig még ki nem próbált főzde egyik mannájáról van szó, amit éppen ezért még a melegebb idő beköszönte előtt igyekeztem is minél hamarabb letesztelni (a kóstolás 2014-ben történt).
Az amerikai imperial stoutok holdudvarában egyre megbecsültebb helyet foglalnak el nálam a skandináv térség alkotásai is, hála a dán Mikkeller-féle vonulat áldásos hatásának, mely alapján elmondhatom, hogy ezekre a főzetekre egyre inkább, mint etalonra tekintek. A mostani norvég darab iránti, előző logikából kiinduló bizakodásom azonban majdhogynem a szükségtelennel lesz egyenlő, ha vetek egy pillantást a sörrajongók szavazatai által kialakított elhelyezkedésére a stílus képviselői között.
Az illatok, melyek ezután következnek, végleg eldöntik a kérdést, miután büszkén hirdetik: a műfaj egyik ékkövével állunk szemben. Ódon, mégis elegáns aromák ezek, fás és olvasztott étcsokoládés, kávés és pillecukros hangulatok adnak találkozót egymásnak. Bársonyos, krémesen lágy kortyai simogatóan hatnak, letaglózó erejéről bizsergető, lélekmelengető hatása tesz tanúbizonyságot. Amolyan palackból szabadult szellemként éli meg az elkövetkezendő perceket, kegyeinkért küzdve, minden porcikájával a kedvünkben járva, mégis a leghalványabb kételyt sem ébresztve bennünk annak tekintetében, hogy ki is az úr ez idő alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése