AleSmith Speedway Stout (12,0%): Egy nemzetközi szinten is jól ismert és elismert, a sörpaletta földrajzi és fajtabeli értelemben is meglehetősen globális választékával kapcsolatos gondolatok, vélemények gyűjtőhelyeként, egyszersmind a közízlés formálójaként is sikeresen funkcionáló honlap (Ratebeer.com) szavazói által a világ jelenlegi 7. legjobb söreként elhelyezett főzetről elfogulatlanul nyilatkozni talán kihívást jelentő feladatként mutatkozik.
Jómagam sem tudtam teljes mértékben félretenni ez irányú befolyásoltságomat, közömbösnek legalábbis a legkevésbé vallottam volna magam a kóstolást megelőzően. Egy ekkora kaliberű sör elfogyasztásához azonban illő lehet egy hasonlóan jeles alkalmat keresni - jelen esetben kissé alibi megoldásként a születésem napjának közelsége funkcionált ekképpen, bár lényegében bármilyen erőltetett ürügy kiválóan szolgált volna az egyébként is régebb óta a kíváncsiságom tárgyát képező ital felszabadításához.
Az első és utolsó meglepetés a fólia alatt lapuló kupak - nem pedig pezsgős dugó - megpillantása volt, lényegében (kissé előrehozva a talán nem túl kétes végkifejletet) ez volt az egyetlen dolog, amivel kapcsolatban másra számítottam az elfogyasztása során... Remekbe szabott illatát a kávé, kiváló minőségű étcsokoládé, pörkölt maláta és szivárványszínű édesség csodálatos harmóniája alkotja, mely egyébként meglehetősen ismerősen hat nem kevésbé illusztris típusok által hátrahagyott emlékképek által. Tejszínes, eszpresszós aromák ezek, melyek különleges pontossággal (de a legkevésbé sem egysíkúságuk miatt) képesek kialakítani az ízekkel kapcsolatos megérzéseket.
Krémes, kávés, enyhén földes, összességében azonban a legmagasabb fokú bársonyosság hatását közvetítő, barátságos zamatok kelnek életre szánkban, melyeket a vártnál is intenzívebb mértékben csipkéz ki egy tűhegyes éllel szőtt alkoholfátyol, valamint markánsan karcosít egy férfias, komlós utóíz. Az a 12% alkohol a legkevésbé sem szándékozik a háttérben maradni, ebből a szempontból tehát semmi esetre sem foghatjuk az alattomosságra az üveg tartalmának elfogyasztása során előálló fiziológiai törvényszerűségeket. Az idő múlásával és a hőfok óvatos emelkedésével sem esik csorba ízének makulátlanságán, épp ellenkezőleg: leginkább kissé levegőztetve lép elő a kávészemek valódi természete, gömbölyded és sima, összetett aromája, a sör szuggesztív felsőbbrendűségének érzete, mely által a leghalványabb kétségünk sem marad afelől, hogy hősünk megérdemelten tetszeleg jelenlegi státuszában.
tényleg tökéletes sör...bár szeretném a stoutokat, hoggy élvezni is tudjam, ne csak csodálni :)
VálaszTörlés