Hop Valley Alphadelic IPA

Hop Valley Alphadelic IPA (6,7%): Teaszínű főzet Springfieldből, mely egyértelműen a komlóközpontúságra helyezi a hangsúlyt, amikor a komló szerelmesei által a komló szerelmesei részére főzött sörről tesz említést a címkéjén. E tárgyban valóban nem beszél mellé a főzde csapata, olyannyira nem, hogy az orrba vágó, kidagadó izmú komlóaromák szinte szétfeszítik a pohár falát. 

Szegfűs, mangós kavalkád robban be a légtérbe, hogy hamarosan az ízvilágban is leképeződjenek azok a jegyek, amelyek a közepes intenzitásból elemi erővé kifejlődő kesernyét tartalommal töltik meg. A száraz végkicsengésű komponensek között egy lengén krémes köntösbe bújtatott gyümölcsös jelleg is ott munkálkodik, a komló vad végkifejlete azonban uralja a terepet. Nem ész nélküli, öncélú komlóorientáltság, egyben van ugyanis a szerkezet, mégis elsősorban azoknak ajánlott, akik gyengéd érzelmekkel viseltetnek a keserű hangulatok iránt. 

(Ratebeer link) 

Wychwood Hobgoblin

Wychwood Hobgoblin (5,2%): Miután már hazánkban is elérhetővé vált, nem volt más lehetőség, nekem is ki kellett próbálnom a Wychwood Hobgoblin nevű főzetét. Borostyán színű testén tört fehér hab terpeszkedik, krémes és puha, jólesik a szemnek. Szokványosan malátás, almásan édeskés, krétaporos-nemespenészes aromák szűrődnek ki, amolyan brit stílusú illatok ezek. 

Íze hasonlóan ismerős élményekkel gazdagít, telt és karakteres, gabonás-égetett cukros hangvétel, mely csemegeszerűen hat, haraphatóan tartalmas ital benyomását kelti. Jólesik nagyokat kortyolni belőle, ehhez ideális mértékű szénsavtartalom szolgáltat megfelelő alapokat. Utóízében megnyerő módon lép elő a komló karcos karaktere, a garatunk tájékán hosszasan időzik a visszafogott, de mégsem csak jelzés értékkel bíró, az összkép szerves részét képező kesernye. 

(Ratebeer link) 

Grimbergen Double Ambrée

Grimbergen Double Ambrée (6,5%): Rubinvörös árnyalatokat csillantgató, mahagóni színű dubbelünk könnyű hozzáférhetőségével hívta fel magára a figyelmet egy átlagos áruházi bevásárlás alkalmával; az előzőek mellett ezt is a szimpatikus vonások közé sorolhatjuk, csakúgy, mint a megnyugtató karakterű, tejszínesen krémes habréteget, amelynek lenyomata tartalmas jelleget hirdetve marad meg a pohár falán. 

Rágógumis, szilvás és ánizsos aromái szintén megfelelő előjelei egy kellemes ízvilágnak, ami többé-kevésbé, de legalábbis az elvárt mértékben meg is valósul. Az előző benyomások dzsemes, vadvirágos-gyógynövényes, vékonyan mentolos karakterben elevenednek meg, krémesen sima, közepesen telt kortyait hosszan elnyúló utóíz, karakteresen komlós zárás követi, s a mérsékelt intenzitású, kissé vizes test összességében kedvező benyomásokkal gazdagítja mérsékelt elvárásokkal közelítő fogyasztóját. 

(Ratebeer link) 

Szent András Magyar Vándor

Szent András Magyar Vándor (5,6%): Méz színű, hangzatos tipológiájú ale&lager hibridünk szerény méretű habot generál, kartondobozos, növényes-földes aromák ütik fel fejüket alóla. Szánkban megforgatva enyhén vizes, vékonyka malátás alapokon álló, leginkább lager-jellegét kidomborító főzet puha ceruzával megrajzolt képe rajzolódik ki, melyet jólesően élénk és voltaképpen minőségi összetevőkkel ellátott jellege tenne elnéző énünk számára szerethetővé. 

(Ratebeer link) 

Szent András Black Rose

Szent András Black Rose (9,0%): Újabb békésszentandrási főzet a láthatáron, ez esetben egy duplabak személyében. Sötétbarna, kólaszínű testén vajszínű, vékony gyűrű formájában megmaradó hab képződik, mely alól malátaközpontú, enyhén füstös, óvatosan gyümölcsös illatjegyek bukkannak fel. Közepes teltség, laza szerkezetű maláta pehelysúlya, kissé kilógó alkoholláb, melyektől azonban mégsem olyan nehéz eltekintetni, s ebben az esetben egy kiadós levegőztetést követően kereknek ható benyomást tesz fogyasztójára a duplabakok irányába tett magyar szárnypróbálgatások egyik legismertebb képviselője. 

(Ratebeer link) 

Szent András Betyár Király

Szent András Betyár Király (6,0%): Nem viseltetvén feltétlen odaadással a magyar sörfőzés termékei iránt, meglehetősen ritkán kerül a kezem ügyébe tesztelésre alkalmasnak tartott honi főzet, kerüljön az ki akár egy kézművesnek mondott főzde falai közül is. Nem arról van szó, hogy úri ízlésem képtelen lenne elviselni ezeket a darabokat, sokkal inkább a blog vezérfonalának tartott elismerésre méltó főzetek felkutatásának motívumától állna távol a semmitmondó, üres karakterek leírására erőltetett szószedetet eszkábálni. 

S bár a minőség mellett a különleges darabok bemutatása szintén specialitása az oldalnak, korábban is születtek ettől eltérő irányvonalat képviselő cikkek, s a soron következő alanyok ugyancsak híján vannak az exkluzivitás jellegének. Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljes mértékben idegenként hatnak egy - többnyire - mértékadó főzeteket felvonultató oldalon, a Békésszentandrási főzde gyümölcsös köntösbe bújtatott söre véleményem szerint ugyanis megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. 

Kitöltve kólaszínű test kerül a pohárba, vékonyka habbal érkezve. Illatában remekül érvényesülnek a meggyes-marcipános, szétérett cseresznyés, diós-befőttes jegyek, eddig teljesen rendben is van a szerkezet. Az összességében boros jelleg az ízében is dominál, édes keretben találnak egymásra a fekete-gyümölcsös komponensek, melyek leginkább igen alacsony hőmérsékleten vannak elemükben, már ami a szerkezet koherenciáját illeti. Kissé vékonyka azonban a test, az utóíze pedig nem egyenes vonalú folytatása az alapkarakternek, laza kötéssel kapcsolódnak egymáshoz a némiképpen eltompult ízjegyek. Ez azonban élvezeti értékét nem csorbítja számottevő mértékben, szimpatikus itóka képe rajzolódik ki iszogatása közben.

(Ratebeer link) 

Mikkeller Beer Geek Bacon

Mikkeller Beer Geek Bacon (7,5%): A Mikkeller Beer Geek-sorozatának füstös hangulatú tagja kólaszínű testet ölt egy hamar tovatűnő bézs színű habkalappal, mely alól kezdetben szertelen módon, kissé rendezetlenül törnek elő a füsttel borított, erjedt gyümölcsökkel is megpakolt széntárolóból kiáradó hangulatok, majd a levegővel történő keveredés jótékony hatásaként kisimulnak az illatjegyek, megnyugszanak a pár perce még zabolázhatatlannak hitt komponensek, s egy tőzeges, óhatatlanul is sült szalonnás képet körvonalazó aromaszerkezet tárul elénk. 

A füstösség jellege élelmiszer-ipari kereteket ölt, avatatlan érzékszervek a legkevésbé gondolnak sörre az ízlelgetés percei során, nehéz étkezések hozzávalói elevenednek meg lelki szemeink előtt. A füstös aromák mérsékelten testes szerkezetben kelnek aztán új életre, átlényegült formában lehet szerencsénk a fanyar és sós komponensek orvosságos-tőzeges pörköltségű játékához. A fekete, kávés hangulatok persze mindvégig ott ólálkodnak a környéken, az olajos burkolat így sötét, ám sziporkázó tartalmat ölel keblére. Izgalmas karakter, melynek specialitása a sokadik korty ellenére sem válik nyomasztóvá, jól kifaragott modora mindvégig fenntartja az érdeklődésünket. 

(Ratebeer link) 

De Molen Bommen & Granaten

De Molen Bommen & Granaten (15,2%): A 2013-as palack felnyitását követően vaskos, súlyos aromák cammognak ki komótosan korábbi lakhelyükről, a hab nélküli főzet rezes árnyalatú, gesztenye beütésű, vörösesbarna színben állapodik meg a pohárban, melynek fala a mázsás súlyok alatt épphogy repedezni nem kezd. Igazi brit stílusú aromahenger szirupos, mézes, barna tésztájú kekszes illatjegyekkel, likőrös fátyolfelhővel, tekintélyt parancsoló keménységgel. Keserédes zamatai gyógynövénylikőrös fürdőben hemperegnek, tonnányi maláta súlya alatt roskadoznak, némi sós karamella emlékképét hordozzák, majd tartalommal teli, kerekded keserűség képében intenek búcsút. Kirobbanóan telt, mégis klasszikus vonalvezetésű ízvilága igen megnyerő; a szinte már kiugróan magas, mégis alig észrevehető alkoholtartalom és az érlelődésre való nagyfokú hajlandóság nem mindennapi sörré teszik a De Molen barley wine-ját. 

(Ratebeer link) 

BrewDog Pumpkinhead

BrewDog Pumpkinhead (5,1%): A BrewDog sörei iránt az utóbbi időben meglehetősen mérsékelt érdeklődést mutatok, a márka ugyanis már egy jó ideje a semmitmondó és az unalmastól negatív irányban mérföldekre lévő címkéket felvonultató, valamint a visszafogott ízeket kissé mesterkélt marketingszöveggel erősíteni kívánó főzde megtestesítője is lehetne, amennyiben erős kritikát szeretnék megfogalmazni velük szemben. 

Való igaz, hogy a kezdetben forradalmi vonások - az európai sörfronton beálló körülményekből is adódóan - manapság kevéssé jellemzik a srácok munkáit, ez azonban a legjobb, amit elmondhatunk róluk, ugyanis a jelenlegi kiélezett versenykörülmények között számomra legalábbis értelmezhetetlen módon úgy ítélték meg, hogy a minden tekintetben uralkodó jellegtelenség a legmegfelelőbb kifejezőeszköz a dizájn tekintetében, mely körülmény sajnos sokszor a beltartalom esetén is nem egyszer felfedezhetővé válik (mint ahogy az az igazán produktív márkák esetében gyakorta előfordul). 

Kétségtelen, hogy manapság is számtalan kiváló főzet köthető a főzde nevéhez, annál kevesebbszer adódik azonban mód arra, hogy az egyes főzetek lapos külleme az érdeklődés legapróbb szikráját is felkeltse a részemről. Így esett, hogy a konformista dizájntól némiképp eltérő és ezzel lényegében még az előzőekben felvázolt vakítóan szürke koncepciót is elvető kinézete, valamint a hazánkban még korántsem mindenhol jelenlévő sütőtökös hangoltsága miatt egy 2015. októberi napon a megvásárlása mellett döntöttem. 

Illata a specialitás sugallatát rejti, leginkább a szerecsendió, szegfűszeg és csillagánizs fűszeressége hordozza a sütőtökös piték általam nem ismert karakterét. Kellemesen lágy aromahalmaz, melyet kissé vizes és testetlen, leginkább az utóízében kiteljesedő ízvilág követ. A borostyán szín alatt gyógynövényes, mentolos és az előzőekben felsorolt fűszerek jelenlétével megtöltött, vékonyka lábakon álló sütőtökös szerkezet lapul, amely kissé visszafogott stílusban, mégis megnyerő módon csillantja meg az odaát talán jobban értelmezhető Halloween-hangulatot. 

(Ratebeer link) 

Jolly Pumpkin Oro de Calabaza

Jolly Pumpkin Oro de Calabaza (8,0%): Mézszínű testére egy vékony szelet habréteg kerül, átlátszó, vékonyka aranyszálakkal szőtt textúrája alól almaboros, banános-vaníliás, leginkább fanyar hangulatú illatnyalábok bújnak elő, eléggé határozott iránymutatást adva a továbbiak tekintetében. A vadélesztős jelleg a főzde sajátossága, így nem tűnik megalapozatlan vállalkozásnak némi savanykás jellegre felkészülni az ízét illetően. 

A száraz fehérboros nyitány kirobbanó ízvilágot tár fel; éretlen gyümölcsök, köszméte és alma savassága keni meg a receptorokat, pezsgős élénkség, borsos pikánsság, élesztős fanyarság teljesíti ki az összképet. Vad, de nem megzabolázhatatlan, a savanyúság teret enged egyéb, a belga karakter hordozóinak tekinthető jegyeknek, így a küllemre vékonynak ható test telt ízű gabona karakterét is megvillantja, meggymagos-marcipános körvonalak rajzolódnak ki, a szárazság mértéke azonban mégis edzettebb, a műfajjal nem most ismerkedő ízlelőbimbókért kiált. 

(Ratebeer link) 

De Ranke Noir De Dottignies

De Ranke Noir De Dottignies (9,0%): Újabb belgian strong ale akadt a kezem ügyébe a Noir de Dottignies személyében, amely külleme és aromái tekintetében a típus mintapéldánya is lehetne, amennyiben a mahagóni, homályos testre telepedő, krémes és tojáshéj színű, örökkévalóság alatt elolvadó habpárna alól felszálló banános-rágógumis, pajkosan élesztős aromafelhőt meghatározó jellegzetességnek tekintjük a műfaj esetében.

Márpedig nyilvánvalóan jól megszokott jellemvonások ezek, így valamelyest az ízével kapcsolatban is határozott elképzeléseink lehetnek már anélkül is, hogy ténylegesen belekóstolnánk az italba. Természetesen a malátás édesség és belgás élesztősség csapásiránya mentén haladunk ezután is, a kevéske alkohollal meglocsolt dió és mazsola zserbós jellege eközben pedig a már szintén jól ismert, mégis élményszámba menő arculattal ruházza fel a számomra igen kedves alapszerkezetet. 

A végére jön még egy kevés komló is, ami ugyan kissé megélesíti a karaktert, a lágy és kerekded jegyek borszerű testessége azonban mindvégig megtartja az italt az emelkedettebb hangvételű belga főzetek magasztos terepén. 

(Ratebeer link) 

North Coast Brother Thelonious

North Coast Brother Thelonious (9,4%): A helyzet úgy alakult, hogy a nagybecsű italt éppen egy jellegtelen sörféleség elfogyasztását követően nyitottam fel, hogy az ízlelőbimbóim elhagyhassák tetszhalott állapotukat, s így utólag belátom, ez remek döntés volt. Mahagóni színének vizslatása már önmagában kielégítő élményt nyújt, s ha ehhez hozzávesszük az autentikusnak tekinthető, meggybefőttes, fanyar marcipános, öregedő gyümölcsök hangulatából eszkábált ódon illathalmazt, az eredmény borítékolható. 
Borszerű zamatai lenyűgöző teltséget biztosítanak a kortyoknak, valóban utánozhatatlan a szerkezet, melyet a meggymagos-élesztős karakter, a fekete cseresznyés maláta remekül eltalált mértékben édeskés, szirupos textúrájú teste, valamint az alkohol háttérben megbúvó, mindenféle szájösszehúzó hatást nélkülöző jellege biztosít az italnak. 
Levezetésképpen némi sós karamella, kevés fekete ribizli és egy árnyalatnyi komlós kesernye körvonalai sejlenek fel és teszik még színesebbé a pillanatok alatt megkedvelhető ízvilágot. Valódi belga karakterisztika, hibátlan ízjegyek, kifogástalan kaliforniai főzet. 

(Ratebeer link) 

2018 legjobb főzetei

2018 ezúttal sem feltétlenül a mennyiség terén volt kiemelkedő - bár az utóbbi pár év statisztikái alapján magamhoz képest a legtöbb sört idén pontoztam -, a minőség tekintetében azonban nem igazán volt okom panaszra. Különösen az év végét sikerült meghúzni, pattantak a koronazárak, repültek a pezsgős dugók azokról a palackokról is, amelyeket akár már évek óta őrizgetek a kamra jótékony félhomályában. Ezúttal nem ismertem könyörületet, s karácsony után szinte csak nagyvadakat ejtettem el. Azt talán mondanom sem kell, hogy különösen ez utóbbi sörök kivétel nélkül imperial stoutok voltak, mint ahogyan az egész 2018-as esztendőt a motorolaj-származékok egyeduralma jellemezte. 

A hagyományok mentén haladva az általam ez évben legjobbnak vélt sörök számára ezúttal is két csoportot hoztam létre, melyek közül az egyik kategória jellege most sem volt éppen kérdés, mennyiségi tényezők következtében pedig a második halmaz megalkotását sem előzte meg hosszas fejtörés. Ez utóbbi kaszt nemes egyszerűséggel az imperial stoutokon kívül eső, minden egyéb sörkülönlegesség gyűjtőhelyeként szolgál az idei összesítésben is. Ez a lista bővült ki aztán egy-egy jelölttel, miután az előzőek szerinti felosztással igencsak megnövekedett a merítési lehetőség. Különösen az imperial stoutok esetében igaz ez az állítás, hiszen az idei év felhozatalából 10 sört kiválasztani már-már megugorhatatlan vállalkozásnak tűnt, kis híján bele is tört a bicskám. Olyan darabok is kiestek így, amelyeket bármikor nyugodt szívvel ajánlanék bárkinek, s néha, valamiféle belső indíttatásból pár magasabb pontszámot kapott főzet is alulmaradt a takarékosabban pontozott vetélytársaival szemben. 

Idén is nagy segítségemre volt, egyben hosszas időzésre csábított a 2018-as évem Ratebeer által készített statisztikája, amely a fentieket megerősítve mutatja, hogy ha az imperial stoutok a Kilimandzsáró, a stoutok és porterek kasztja maga a Csomolungma a sörfogyasztási szokásaim diagramikus ábrázolásában. 

https://www.ratebeer.com/my-year-in-beer/138566/ 

És akkor következzen a két lista, amely ugyan bennem a fogpiszkálóra faragott kocsirúd benyomását kelti, idén még próbálok önuralmat gyakorolni, s nem felduzzasztani a létszám már oly megszokott kereteit. 

TOP 10 + 1 IMPERIAL STOUT 

Founders Barrel Aged CBS (Canadian Breakfast Stout) (11,7% - imperial stout - USA) 

Three Floyds Dark Lord Russian Imperial Stout (15,0% - imperial stout - USA) 

Cigar City Marshal Zhukov's Imperial Stout - Vanilla Hazelnut (11,2% - imperial stout - USA) 

La Pirata Black Block Bourbon Barrel Aged (13,0% - imperial stout - Spanyolország) 

Struise Brouwers Black Damnation XXVI - Froggie (13,0% - imperial stout - Belgium) 

Kees Caramel Fudge Stout (Bourbon BA) (11,5% - imperial stout - Hollandia) 

Omnipollo / 3 Sons Gideon's Pancake Stack (12,5% - imperial stout - Svédország) 

Lervig / Hoppin' Frog Sippin' Into Darkness Barrel Aged (12,0% - imperial stout - Norvégia) 

De Molen Hel & Verdoemenis Bourbon BA (11,0% - imperial stout - Hollandia) 

Dark Horse Bourbon Barrel Plead the 5th Imperial Stout (11,0% - imperial stout - USA) 

Oskar Blues Ten FIDY - Bourbon Barrel Aged (12,9% - imperial stout - USA) 

TOP 10+1 EGYÉB 

Evil Twin Imperial Biscotti Break Bourbon Maple Syrup Barrel Aged (11,5% - imperial porter - USA) 

Widawa 5th Anniversary Imperial Baltic Porter Bourbon BA (11,0% - baltic porter - Lengyelország) 

Põhjala Cellar Series - Sajand (12,3% - baltic porter - Észtország)

De Molen Bommen & Granaten (Rioja Barrel Aged w/ Brett) (11,9% - barley wine - Hollandia) 

Jan Olbracht Rzemieślniczy Kord Whiskey Barrel Aged (12,0% - quadrupel - Lengyelország) 

Lervig Barley Wine 2017 BA Bourbon (12,9% - barley wine - Norvégia) 

Hertog Jan Grand Prestige Vatgerijpt - 2018 - Bourbon (11,4% - quadrupel - Hollandia) 

Lost Abbey Dead Man's Game (14,0% - belgian strong ale - USA) 

De Molen / Hair of the Dog Binkie Claws (2018) Woodford Reserve BA (11,4% - barley wine - Hollandia) 

De Molen Hutje & Mutje Woodford Reserve Barrel Aged (13,0% - english strong ale - Hollandia) 

Ezután már csak annyi maradt hátra, hogy mostanra már-már rituálészerűen kiválasszak egyet-egyet az általam legtöbbre tartott, vagy söreivel a legnagyobb élményt nyújtó főzdék közül, s rámutassak azokra az európai és amerikai alkotásokra, amelyek előtt a legnagyobb ívben hajtottam fejet a 2018. évben.

LEGJOBB AMERIKAI FŐZDE

Cigar City Brewing

LEGJOBB EURÓPAI FŐZDE 

Brouwerij De Molen

LEGJOBB AMERIKAI FŐZET

Founders Barrel Aged CBS (Canadian Breakfast Stout)

LEGJOBB EURÓPAI FŐZET 

Struise Brouwers Black Damnation XXVI - Froggie

Végezetül pedig engedtessék meg, hogy minden kedves olvasómnak sikerekben gazdag, kellemes sörélményektől hemzsegő, boldog új évet kívánjak, s megköszönjem az egész éves figyelmet és érdeklődést, amelyet jövőre is igyekezni fogok fenntartani a sörözés mézízű oltárán történő áldozásokkal. 

Karácsony - Dark Horse 4 Elf Winter Warmer - Rum Barrel Aged

Dark Horse 4 Elf Winter Warmer - Rum Barrel Aged (8,75%): Idei utolsó karácsonyi sörömhöz érkeztem, amely az előzőhöz hasonlóan a Dark Horse manós sorozatának egyik tagja, ezúttal egy rumos hordóban érlelt verzió. A fűszerezettség kissé óvatosabban jelenik meg a kólaszínű testben, valamivel élesebbek az aromák, amelyek között a mézeskalácsos fűszerkeverék viszi a prímet ezúttal is, haloványan azonban némi fahordós karakter is megbújik a kompozícióban. Ízében már intenzívebben visszaköszön a szerecsendiós, szegfűszeges egyveleg, a különbséget azonban talán a kissé száraz vörösboros, édeskésen alkoholos, ha úgy akarjuk, egyfajta távoli rumos jelleg adja. A karácsonyi hangulat ez esetben is tagadhatatlan, nem bántam meg, hogy ezzel az itókával vettem nehéz búcsút az ünnep idei felragyogásától.

(Ratebeer link) 

Karácsony - Dark Horse Maple 4 Elf

Dark Horse Maple 4 Elf (8,75%): Fűszeres téli csemege a karácsonyi manók háza tájáról, amelyben véleményem szerint a szerecsendió, szegfűszeg és a fahéj mind illatában, mind ízében határozottabban képviselteti magát, mint a juharszirup. A mézeskalácsos hangulat alapvető meghatározója a főzetnek, amely egy közepes súlyú, kissé szellős testben kel életre. A test alapjait pedig egy édeskés, amolyan karácsonyi süteménytésztás jellegű malátás karakter adja, mely önmagában is megfelelő kísérője lenne a hosszú téli estéknek, ennyiféle fűszerrel felvértezve azonban valódi nyalánkságként hat. 

(Ratebeer link) 

Karácsony - De Moersleutel Wanna Taste My Candy Cane?

De Moersleutel Wanna Taste My Candy Cane? (11,0%): Amennyire túlzásoktól mentes, annyira pontosan ragadja meg a karácsonyi hangulatot a holland főzde ünnepi italának szemet gyönyörködtető dobozkája. Kitöltve mélyfekete, olajos; gyógynövényes, ánizsos, édesgyökeres, narancshéjas aromákkal bőségesen megtöltött, míg íze aszalt szilvás, téli verziójú keserűlikőrök fűszeres jegyeit hordozó lenyomatot hagy. Csokoládé, fahéj, szegfűszeg ünnepélyes hármasa, tejsima szerkezet, s egy felfokozott alkoholszint nem mindennapi karaktere gondoskodik az ünnepi hangulat megerősítéséről. A De Moersleutel imperial stoutjában karácsonykor sem kellett csalódni. 

(Ratebeer link) 

Karácsony - Glazen Toren Canaster Winterscotch

Glazen Toren Canaster Winterscotch (9,5%): Borostyán színű italunk az egyediség, külön megmunkáltság érzetét keltő, díszes papírcsomagolásban várta a felnyitás pillanatát, amelyet természetesen úgy időzítettem, hogy karácsonyra essen. Puha, belgásan egybefüggő, krémes habpaplanon terülnek el a cukorkás illatmezők, amelyek muffintésztás, mazsolás, kandírozott gyümölcsös hangulatokat permeteznek, így jelölik ki az utat a barnakenyeres, édeskésen malátás, pirított magvas, kandiscukros, hamisítatlan belga karakter megtestesülése számára. Szerkezete egyébként sima, egészen apró szemű, szinte krémesen egybefüggő hálóból szőtt, kortyai megfelelő súlyúak, parfümösek, aszalványosak, kifogástalan kísérői az ünnepi estének. 

(Ratebeer link)

Karácsony - Hardywood GBS [Gingerbread Stout]

Hardywood GBS [Gingerbread Stout] (9,0%): Kivételes ünnepi csemege, képeken korábban sokszor megcsodált címke, igazán különleges palack, amely sokáig elérhetetlennek tűnt, az idei karácsonyt azonban a Hardywood főzete is csillogóbbá teszi. Friss, reszelt gyömbéres jegyei közé nápolyis, csokoládés ropogtatnivalós elemek vegyülnek, melyek egy krémes, lágy szerkezetben oldódnak fel. A pörkölt malátás folyamban inkább a gyömbér fűszeres, enyhén mentás jellegű, tűpontos karaktere villan fel, semmint valamiféle tompább, súlyosabb mézeskalácsos hangulat. Az édesség mértéke jól eltalált, az alkoholfok szintje tökéletesen rejtve marad, a kakaós, étcsokoládés köntösbe öltöztetett fűszeres, bársonyosan vaníliás, s csupán leheletnyit fahéjas imperial stout önfeledten kortyolható ünnepi főzet jellegét ölti. 

(Ratebeer link)

Karácsony - Mikkeller Santa's Little Helper 2018

Mikkeller Santa's Little Helper 2018 (10,9%): A korábbi verziók emlékeihez viszonyítva talán kevésbé dominál egy bizonyos hangulat a fűszerezést illetően, összességében azonban jól körvonalazódnak a belecsempészett ízesítők. A kólaszínű, puha habréteg alól ezért korianderes, gyümölcskenyeres, narancshéjas aromák szűrődnek ki, majd folyékony formában folytatják útjukat, ízjegyei ugyanis tökéletes leképeződései az illatok világának. Édeskés malátás alapokon belga fűszerezettség terül el, egy cseppnyi alkoholos rafinéria pedig felhelyezi a csúcsdíszt a Mikkeller idei karácsonyi alkotására. 

(Ratebeer link)

Karácsony - St. Peter's Christmas Ale

St. Peter's Christmas Ale (7,0%): Igen erőteljes borostyán színben fürdőzik, angolos modorú, mézesen malátás, krétaporos karakterű élesztős lepelbe burkolózik. Ízjegyei teltek, árnyalatnyit datolyás, aszalványos, shortbread-es világúak, a levezetés azonban határozott, markánsan kesernyés, száraz, de kiegyensúlyozott. Természetéből adódóan valóban méltó kísérője lehet különféle ünnepi csemegéknek, én azonban egymagában fogyasztottam el a régi idők báját magán hordozó címkével rendelkező karácsonyi főzetet. 

(Ratebeer link)