White Pony The Oracle BA Sassicaia/Glenmorangie (11,5%): Ennek az olasz főzetnek lényegében csak a címkéje az, amire a "visszafogott" jelzőt lelkiismeret-furdalás nélkül ráaggathatjuk. Párszor már megesett ugyan, hogy a felnyitást követően hirtelen felgyorsultak az események, ehhez fogható habkitöréssel azonban talán még sohasem találkoztam… Értékes milliliterek vesztek kárba, mire sikerült megfékeznem a katasztrófa-közeli helyzetet. Karamell színű teste az előzmények fényében nem meglepő módon tekintélyes méretű habréteget támaszt alá, mely szinte az utolsó kortyokig megmarad figyelemreméltó mértékben.
Már illatai alapján is közelebb érezzük egy quadrupelhez, mint a Ratebeer oldalán szereplő barley wine-besoroláshoz. Diós, fekete gyümölcsös, kekszes aromáit szinte túszul ejti egy remek fahordós, whisky-s háló, ami ráolvad az illatjegyekre. Illatból ötös, így egyre izgatottabbá tesz ízét illetően.
Magával ragadó a dinamizmusa és tiszteletre méltó az igyekezet, ezért azt a fázist, amit a kevésbé koherens szerkezet, kissé elkülönülő szakaszok, illetve az alkohol ámokfutása gerjesztette érzések alkotnak, elegánsan átugrom, s leginkább tarkasága, különleges összhatása előtt emelném meg a kalapom. A stílusorgia, amit a scotch füstösen malátás, vaníliás-kókuszos jegyei, majd a száraz vörösboros fanyarság, illetve a trappista nyalánkságok karakterei biztosítanak, szinte szemet gyönyörködtető, már amennyiben hajlandóak vagyunk elvonatkoztatni művészi éleslátásunktól, s szemet hunyni egy-két bárdolatlan jellemvonása fölött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése