De Molen Hel & Verdoemenis Wild Turkey (11,0%): A De Molen zászlóshajóját Wild Turkey-hordóban érlelni már önmagában is olyan szuperlatívusz, melynek értéke valószínűleg az összes valamirevaló sörfogyasztó számára megkérdőjelezhetetlen. Akik pedig ráadásul a whiskyk szerelmesei is, valószínűleg a paradicsomban érezhetik magukat, miközben ezt az egészen kivételes palackot tartják a kezükben.
A kávészínű testen puha és krémes, bézs színű habpaplan terül el, mely által a sör már ránézésre is maga a tökély, az pedig, hogy ez a vékonyka habtakaró nem várt módon hosszú életű, csak tovább növeli az ital élvezeti értékét. Dobpergést követően kerülhet sor az illatában való elmerülésre, itt azonban hosszú percekre meg is pihenhetünk, mert ha létezik mennyei aroma, akkor valami hasonló lehet az is. A nemes, tölgyfából készült keretben krémes, tejszínes és kókuszos, a legfinomabb whiskys illatokhoz hasonló kompozíció rajzolódik ki, mely elevenen idézi fel az Anderson Valley Bourbon Barrel Stoutnál tapasztalt aromákat.
Szinte tökéletes, lézerrel megmunkált formátumú ital, melyről valóban csak a legnagyobb elragadtatással lehet beszélni. Klasszikus imperial stout jegyekkel rendelkezik, melyhez a legbiztosabb alapként az önmagában is példaértékű Hel & Verdoemenis szolgált, ehhez csatlakoztak aztán azok az ízjegyek, amik által egy minden tekintetben kerekebb, részletgazdagabb, nagyobb horderejű főzet kelt életre. A csokoládésziruppal meglocsolt kávéshake-es bevezető alatt pillanatok alatt szembesülhetünk vele, hogy ennél az óriási felépítményél hátradőlve adhatjuk át magunkat az ízek élvezetének, anélkül, hogy a szerkezeti elemek labilitása okozta nyugtalanság legapróbb jelével is számolnunk kellene. A csokoládé, kókusz és vanília tejszínes krémességben egybeolvadó játékát a csikorgó alkohol garattájéktól tapasztalható felsőbbrendű jelenléte inti rendre, majd egy gyógynövénylikőrös kesernye öleli magához a komponenseket, hogy az összhatás igencsak feledhetetlen legyen.
Semmi eltúlzottság, olcsó fogások és üres giccsparádé, ezek az orrbavágó whiskys aromák sem nehezülnek ránk, a kezdeti ámulat lényegében a végsőkig kitart, nem csömörlünk meg az élményektől. A szokatlan hatásokat ugyanis magabiztosan simítják el a megszokott és elvárt klasszikus jellegzetességek, melyek által túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egy csúcskategóriás főzet elfogyasztásához volt szerencsénk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése