Bells Kalamazoo Stout (6,0%): Roppant szerethető ital képe tárul elénk már a kitöltést követően, a Bell's Kalamazoo stoutjának küllemét illetően egy szavunk sem lehet. Koromfekete, bézs színű habbal a tetején, krémes aromák tömkelege, már ránézésre is krémesnek ható test.
Illatában a szokásos pörkölt hangulatok mind megtalálhatóak, pirított magvas, diós, mákos, nápolyis jegyek tolódnak össze hirtelen, majd pár pillanat múlva megnyugszik a levegő és sima, étcsokoládés-kávés karakterben egyesül a sziporkázó sokaság. Selymes teste a lehető legkönnyebben csúszik, s bár minden megvan benne, ami egy italt karakteres stouttá tesz, talán még a markánsabb ízektől idegenkedő, sötétebb hangulatú söröktől távolságot tartó közönség számára is szimpatikusnak hat a mesteri kifinomultság, ahogyan a faháncsos, hamus, zordabbnak tűnő mondandó efféle bájos módon kerül tálalásra.
A tejszerű, krémes textúra, a gömbölyded és könnyednek ható szerkezet ideális környezetet biztosít a mélyebb tartalom kiteljesedéséhez, így lényegében észrevétlen módon esünk áldozatává a határtalan komplexitásnak, s a kiegyensúlyozottság példaértékű megnyilvánulásának. Valóban utánozhatatlanul sima a karaktere, az egyes kortyok során végig az étcsokoládés, elegánsan pörkölt hangulatok dominálnak, a rendre felbukkanó savanykás beütés ez esetben távol marad.
S bár stoutok esetében szinte kivétel nélkül az "imperial" vonásokkal felruházott változatok mellett teszem le a voksom, amennyiben izgalommal teli darabok után kutatok, a Kalamazoo egyszerűségének nagyszerűsége legalább akkora élményt nyújt, mint az előbb említett típusok vadságának magával ragadó jellege.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése