Flying Dog Double Dog

Flying Dog Double Dog (11,5%): Megszokott, sötétebb rézszín és tekintélyt parancsoló illat, mely utóbbi az üvegben szunnyadó és annak címkéjén - az elkövetkezendő ízélménnyel történő barátkozás elősegítése érdekében is - szereplő szörnyeteg jelenlétének egy igen erőteljes bizonyítékát szolgáltatja. Kemény, gyantás jellegű aromák indulnak útjukra egy elegáns, élesztős, likőrös éllel, melyet pirított magvak és maláta lágy karaktere tompít. Ezek után a legkevésbé sem meglepő módon következik az az olajos, izmos testű, gyümölcsösen üde bevezetés, mely remekül nyit utat a főszereplő vad ámokfutásának, a komló gyantás és grapefruitos vonulatai közötti vibrálásnak, majd a végszóként minden alkalommal ugyanazzal a könyörtelenséggel lesújtó masszív keserűségnek. Miután melegszik egy keveset, ezt a csípős kesernyét egyre nyíltabban követi egy nyelvzsibbasztgató alkoholosság, ezzel is fokozva fajsúlyos jellegét a sörnek. Első osztályú csemege a keményebb sörök kedvelőinek. 

(Ratebeer link) 

De Dolle Oerbier

De Dolle Oerbier (9,0%): Igazán elismerésre méltó jellemvonásokra lehetünk figyelmesek már rögtön az elején, habja ugyanis maga az örökkévalóság, az illatáradat pedig, mely fogad minket, elképesztően gazdag és fenséges. Az élesztős, pirított magvas alapokon nyugvó aromák marcipános, datolyás, kandiscukros színezetű kavalkádot képeznek az édeskés és savanykás benyomások alkotta skálán egyensúlyozva, leginkább azonban az édesség irányába tolódva. A szánkban tartva elsőként szilvához hasonló vonások rajzolódnak ki, majd félérett alma savassága lép a színre, végül pedig - az illatát tekintve kissé talán meglepő módon - borhoz foghatóan száraz, kissé fanyar és csak enyhén szénsavas ízvilágban lehet részünk, mely minden részletében maga az elegancia. Izgalmas és stílusos, a figyelmet teljes mértékben magára vonó főzet. 

(Ratebeer link) 

Szögedi Nyári Boszorkány - Szögedi Red Devil

Szögedi Nyári Boszorkány (5,6%): Barna sör vöröses beütéssel és nyílt, nem túl sejtelmes, malátás aromával. Kissé vizes, testetlen benyomást kelt, íze pedig gyerekkorom "Autós" nevű csokoládéjára emlékeztet, mely étbevonómasszába mártott kókuszos szelet volt, és amely ennél fogva kissé rendszeridegenként hat a sörben. Az ehhez hasonló ízjegyek mellett egy vékony, pörkölt réteg bontakozik ki egy alkoholos háttértámogatással és egy égetett cukros, karamelles utóízzel. Az egyes komponensek összesimulása azonban nemigen következik be, azok ugyanis mintha külön életet élnének, s bár az idő jót tesz neki, ez a fajta csiszolatlanság mindenképpen negatívumként említendő. Összességében mégis egy szimpatikus darab, így az űrtartalom mértéke sem igazán jelentkezett problémaként. 

(Ratebeer link)

Szögedi Red Devil (5,6%): Vöröses, gyümölcsteához hasonló színe megnyerő, vastag és krémes habja pedig elismerésre méltóan sokáig kitart. Illata malátás, kissé visszafogott. Élénk, enyhén édeskés, malátás a kezdet, majd kissé savanykás ízek következnek, egy halványan pirított, kenyérhéj jellegű karakterrel. Az alkohol ez esetben is melengető, nem a nyelvünk tövét bizsergetve terpeszkedik el azonban, az ízjegyek némiképp eredményesebben takarják. A Szögedi Sörfőzde előző termékéhez képest valamivel testesebb benyomást kelt, megítélésem szerint pedig valamelyest természetesebb hatást árasztó, némiképp összeszedettebb darab. 

(Ratebeer link)

Erdinger Dunkel

Erdinger Dunkel (5,6%): Vörösesbarna színű, opálos főzet egy piszkosfehér habbal a tetején, mely puha és krémes, továbbá bizalomgerjesztő látványt produkál. Illata hasonlatos egy belga apátsági dubbelhez: telt, élesztős, enyhén pörkölt, gabonában gazdag. Közepesen testes, mégis laktató, kissé fémes ízzel, sűrű és apró szemű szénsavbuborékokkal, némiképp azonban visszafogottabb (de korántsem egysíkú) jelleggel, mint amit illata alapján vártunk. Az idő múlásával egyre inkább előjön a búzasörös savanykásság is, karakterét pedig tovább erősíti a kezdetektől jelenlévő, enyhe pörköltsége, valamint halvány alkoholossága, melyek alapján nem teljesen szokványos, de mindenképpen elismerésre méltó búzasörhöz lehet szerencsénk. 

(Ratebeer link) 

Bernard Sváteční Ležák - Bernard Černý Ležák

Bernard Sváteční Ležák (5,0%): Krémes, laza szerkezetű habja van, illata komlós, egészen halvány mandulás-diós aromával, valamint egy kevés édeskés élesztővel. Közepesen testes és enyhe szénsavtartalmú, kissé semleges, vékony, élesztős alapízzel, majd egy meglehetősen határozott komlós befejezéssel, hosszan tartó keserű utóízt biztosítva a főzetnek. Sajnos az ideálisnál némiképp magasabb hőmérsékleten fogyasztottam, némiképp lerontva ezáltal az egyébként minden tekintetben kielégítő összhatást. 

(Ratebeer link)

Bernard Černý Ležák (5,1%): Csapolt formában már volt szerencsém hozzá korábban, és azt kell, hogy mondjam, az üvegben éppoly kellemes italra találtam, mint amilyenre emlékeztem. Sajnos a kitöltést követően készült képeket véletlenül letöröltem a kameráról, így illusztráció nélkül vagyok kénytelen írni éjfekete színéről, ami természetesen pörkölt illatokat rejt magában, egy egészen különleges, stoutszerű aromát, melyben étcsokoládé és a kávé pirított jellege egy füves, savanykás karakterrel egészül ki. Élénk, dinamikus ízek jellemzik, melyek középpontjában leginkább a savanyú, sóskás jegyek állnak, figyelmünket legalábbis ezek kötik le leginkább, a pörkölt zamatok ehhez csatlakoznak az utóíz során. Különleges és komplex ízvilágban lehet részünk e pasztörizálatlan remekmű kóstolása során, mindenképpen üde színfolt a cseh barna sörök amúgy sem szegényes palettáján. 

(Ratebeer link)

Blanche de Bruxelles - Kasteel Rouge

Kóstolás időpontja: 2012.05.12

Blanche de Bruxelles (4,5%): Igen halvány, fátyolos, enyhe citromsárga színű főzet, mely alulról fölfelé haladva sötétedő árnyalatú. Illata élénk, üde citrusosság, lágy fűszeresség és egy határozott, élesztős aroma árad belőle. Élvezeti értékét is nagyban meghatározza e frissítő, üde jelleg, fogyasztása során alapvetően ezen jellemzőit véljük meghatározónak. Egy rendkívül könnyed, élénkítő karakterű ital, melyben leginkább a citrusosan fűszeres, enyhén édes és kellemesen savanykás zamatok légiesen könnyű jelenléte uralkodik, így téve ezt a búzasört egy tökéletes nyári szomjoltóvá. 

(Ratebeer link)

Kasteel Rouge (8,0%): Ez a sötétvörös színű, rózsaszín habkoronájú főzet egy meglehetősen újszerű típusként került tesztalanyaim sorába, gyümölcssöröket ugyanis eddig még nem nagyon vettem górcső alá. Illata igazán magával ragadó, nem teljesen váratlanul intenzív meggy aroma árad belőle, mely természetesen uralja az ízvilágot is, amiben egyébként egy jó adag kandiscukor és egy különleges mandulás, marcipános karakter is felbukkan. Erőteljes a kezdés, a cukorszirupos jellemvonások már-már elharapózni látszanak, a meggy jótékony hatású savanykás jellege azonban remekül lecsendesíti az összhatást, így egy igazán kiegyenlített ízvilág körvonalazódik, melyben az alkohol egyébként határozott mértékű jelenléte sem válik súlyossá, remekül kisimulnak az ízek. Igazi nyári csemege ez is. 

(Ratebeer link) 

St. Benoit Brune - Bors Sherwood Ale - Gulden Draak 9000 Quadruple

Kóstolás időpontja: 2012.04.30

St. Benoît Brune (6,5%): Jellegzetes illattal rendelkező ale, mely az édeskés, kakaós és étcsokoládés aromákat bőségesen árasztja magából. Ízvilágát szintén ismerősként üdvözölhetjük, a krémes hab által lefinomított, selymesen gördülő kortyok csokoládés, kissé fanyar és élesztős ízvilágot fednek fel, mely kitűnő eszközül szolgál egy ízekre koncentráló, nyugodt sörözgetéshez. 

(Ratebeer link)

Bors Sherwood Ale (6,5%): A Tuck Baráthoz hasonló illatjegyek alapjain nyugvó főzet egy rendkívül tiszta, éjfekete színű testtel és egy cappuccino-szerű, krémes, bézs habbal. A karamellás kezdetekhez pörkölt, kávés, illetve tejszínes aromák csatlakoznak, mely komponensek aztán remekül átivódnak az ízébe is, hogy aztán egy kissé fás, földes, kávészerű zamatban teljesedjenek ki, és egy kellemes lecsengésű pörkölt, majd komlós ízben végződjenek. Remek darab ez is. 

(Ratebeer link)

Gulden Draak 9000 Quadruple (10,5%): Borostyán színben pompázó ital, melyet egy lehengerlő illatfelhő vesz körül kitöltését követően. Eper, gyümölcslekvár aromái áradnak belőle némi tejszínes, belga élesztős, likőrös köntösben: igazi quadrupeles illatélmény. Ahogyan azt sejteni lehetett, édeskés ízekkel operál, mennyei édesség ízeivel, melyben méz, bogyós gyümölcsök húsa és egy csipet koriander vegyül egy komoly alkoholos test keretében. Ez utóbbit egyébként nyilvánvalóan meghatározó összetevőnek érezzük kóstolása során, akit azonban az alkohol markáns jelenléte zavarba ejt, semmiképpen ne 10,5 százalékos sörökkel kísérletezzen. A Van Steenberge főzde egy újabb remekműve, mely az alap Gulden Draak által nyújtott ízvilágot magukénak tudó sörfogyasztók számára kötelező darab. 

(Ratebeer link)

Bors Tuck Barát - Trappistes Rochefort 6°

Kóstolás időpontja: 2012.04.29

Bors Tuck Barát (7,7%): Fátyolosan vöröses, gesztenyebarna színű ital, melynek könnyed, rövid életű habja van. Illata egészen különleges, intenzív vajkaramella aromája lengi körül egy kevés gyümölcsbefőtt és vanília társaságában. Belekóstolva megérezhetjük selymesen telt karakterét, melyben az összetevőket véleményem szerint egy cérnaszál vékonyságú határvonal választja el attól, hogy kerek egésszé álljanak össze. Kellemesen édeskés bevezető után füstölt ízjegyek következnek, majd egy barátságos, komlós lezárással búcsúzik. Határozottan üde színfolt az itthon főzött sörök palettáján. 

(Ratebeer link)

Trappistes Rochefort 6° (7,5%): Vörösesbarnás színben kerül a pohárba egy közepes méretű habbal a tetején. Illata kezdetben meglehetősen zárkózott, később leginkább fanyar gyümölcsök aromáját árasztja magából. Selymesen krémes, közepesen telt főzet egy, a család többi tagjához képest visszafogottabb, ám hasonlóan elegáns ízvilággal, melynek középpontjában a mazsola, dió és mogyoró ízjegyei állnak egy kevés kakaó és leheletnyi fűszeresség kíséretében. Igazán kiegyensúlyozott alkotás. 

(Ratebeer link)

Valentins Hefeweissbier Dunkel - Anderson Valley Barney Flats Oatmeal Stout

Kóstolás időpontja: 2012.04.08

Valentins Hefeweissbier Dunkel (5,2%): Világos testvéréhez hasonló jellegzetességekkel bír, az első benyomások a fekete teás szín adta esztétikai különbséget leszámítva lényegében megegyeznek a másik változatnál tapasztaltakkal. Felnyitásakor erőteljesebb banán aromára lehetünk figyelmesek, ami idővel visszafogottabbá válik, csakúgy, mint az íze, mely enyhén élesztős, kissé száraz és kevésbé teltnek tűnik, mindazonáltal az előző változatnál hivatkozott alacsonyabb árkategóriához társuló kielégítő minőség ez esetben is megvalósulni látszik. 

(Ratebeer link) 

Anderson Valley Barney Flats Oatmeal Stout (5,7%): Könnyed fekete színben érkezik a pohárba, kissé zárkózott jelleggel az illatok terén. Levegőztetve egyre inkább kiteljesedik és egy pörkölt kávés, fakérges aromát áraszt magából. Közepesen telt, enyhén száraz malátás alapokon nyugszik egy simogató étcsokoládés, kávés, némileg gyümölcsös (halványan meggyes, cseresznyés), leginkább pörkölt ízvilág. Könnyed, bármikor fogyasztható, hangulatos darab. 

(Ratebeer link)

Valentins Hefeweissbier - Fuller's India Pale Ale - Gouden Carolus Classic

Kóstolás időpontja: 2012.04.07

Valentins Hefeweissbier (5,2%): Szalmasárga színű, szűretlen búzasör egy visszafogott, banános aromával, krémes habbal és ideális szénsavtartalommal, testességgel. Íze enyhén élesztős, malátás, egy csipet vaníliával megédesítve. Ár-érték szempontból egyáltalán nem számít rossz vételnek a kategóriában.

(Ratebeer link)

Fuller's India Pale Ale (5,3%): Világos rézszínű főzet egy határozott gyantás, komlótobozos, üdeséget árasztó aromával, mely frissítő jelleg az ízében is megmutatkozik. Közepesen testes karakteréből egy telt kesernyésség érezhető, mely egyáltalán nem előzmény nélküli, az ízlelés kezdeti szakaszától jelen van, és hosszú időre ellátja ízlelőbimbóinkat élményekkel. Összességében egy igazán kifinomult, rendkívül karakteres jellem. 

(Ratebeer link)

Gouden Carolus Classic (8,5%): Vörösesbarna színű testét tömött és puha habkorona fedi, mely alól alkoholban érlelt gyümölcsök illata száll fel némi kandiscukros körítéssel. Ezek alapján már sejteni véljük, milyen ízekre számíthatunk kóstolása során: az illata által kitaposott úton halad tovább, de az édesség egy olyan szakaszában állapodik meg, amikor az még nem bizonyul émelyítőnek, túlságosan töménynek. Rumos dió és marcipán, cseresznye érezhető egy belgásan élesztős, kissé alkoholos, zömök testben, tipikusan olyan ízhatást produkálva, mely lecsendesedett körülmények között élvezhető igazán. 

(Ratebeer link)

Fuller's ESB - Fullers Organic Honey Dew - Leute Bokbier

Kóstolás időpontja: 2012.04.06

Fuller's ESB (5,9%): Felnyitásakor savanykás illata jelzi speciális karakterét, melynek középpontjában az édesen malátás és citrusosan komlós aromák helyezkednek el egy természetes harmóniát sugárzó, lágyan pörkölt keretben. Kiadós kesernyésséggel zárul az ízvilág, melynek összetettsége lehetőséget nyújt egy részletekben elmélyült kortyolgatáshoz. Valódi remekmű ez is.

(Ratebeer link)

Fullers Organic Honey Dew (5,0%): Halvány színű, könnyed testű főzet, mely határozott komlós aromával bír, íze pedig üdítő jellegű, viszont egy ehhez talán kevésbé passzoló, nehézkes karakterrel bír, melyben a méz jelenléte számomra legalábbis nem túl egyértelmű, helyette azonban egy fanyar, szúrós szagú, leginkább valamiféle hígító jellegű aroma látszik érvényesülni. Korábban az Augustijn Grand Cru esetében volt részem hasonló élményben, melyet csakúgy, mint a mostani darabot, némiképp túlhűtve fogyasztottam, így önkéntelenül is (ám nagy valószínűséggel a legkevésbé sem helytállóan) az alacsony hőfokkal hoztam kapcsolatba e kellemetlen mellékzönge térnyerését, mely a sör értékét túlzott mértékben nem csorbítja, az organikus jelleg azonban az én olvasatomban legalábbis mindenképpen áldozatul esik neki.

(Ratebeer link) 

Leute Bokbier (7,5%): Rozsdabarna színű ital egy élettel teli, hófehér habkoronával, egy könnyed édességet sugárzó, befőttszerű illattal, valamint egy kiegyensúlyozott, édeskés kezdetű, kissé száraz végízű, élénk karakterrel. Kóstolása során elsőként mazsola, szőlő, szilva és szárított gyümölcsök aromái sejlenek fel egy enyhén savanykás köntösben, majd a komló leheletnyi aromája csatlakozik a képhez, végül pedig egy egész szájat betöltő, hosszan tartó zárással búcsúzik. 

(Ratebeer link)

La Gauloise Brune

Kóstolás időpontja: 2012.04.01

La Gauloise Brune (8,1%): Vörösborszerű színben pompázó ital figyelemreméltó illattal, mely áfonyalekvár, péksütemény, mézeskalács könnyed aromáját rejti magában, mindezt rendkívül elegánsan, cseppet sem eltúlzottan, kóstolásra csábító titokzatossággal. Íze tökéletesen beváltja a hozzá fűzött reményeket: fantasztikus elegyét alkotja a legkifinomultabb zamatoknak. Vörös gyümölcsök, fekete szeder húsa adta visszafogott édesség és enyhe savanykásság érezhető egy üde karakterű, nagyszerűen eltalált szénsavtartalmú testben, miközben a komló lágy körvonala foglalja keretbe és teszi teljessé ezt a hibátlan ízélményt. 

(Ratebeer link) 

Weihenstephaner Korbinian - Tripel Dendermonde - Flying Dog Gonzo

Kóstolás időpontja: 2012.03.31

Weihenstephaner Korbinian (7,4%): Egészen mély, rubinvörös árnyalatú, a pohárban lévő mennyiség csökkenésével egyre átlátszóbbá válik. Illata borszerű, égetett cukor, mazsola és dió aromái kergetőznek benne, íze pedig nagyszerűen továbbviszi ezt a kissé fanyar, enyhén karcos vonulatot. A vártnál súlyosabb, égetett édesség, zserbó zamata bontakozik ki, melyhez idővel további, kisimultabb ízjegyek csatlakoznak némi tejszínes, vaníliás elemek formájában, így téve kiegyensúlyozottá az összhatást.

(Ratebeer link)

Tripel Dendermonde (8,0%): Aranysárga színű ital egy masszív és tartós habkoronával, valamint egy kezdetben kissé visszafogott illattal, mely idővel érett gyümölcsök aromáit árasztja magából. Könnyedén fogyasztható, letisztult ízvilágú, harmonikus főzet egy kifinomult, élesztős, gabonás karakterrel megáldva. Egyszerűen finom. 

(Ratebeer link)

Flying Dog Gonzo (9,2%): Koromfekete színű, sűrű teste fölé bézs színű hab telepszik. Illata komlós, inkább virágos, mint fás, üdítően friss. Az első kortyok robbanásszerűen hatnak, az egész szájat betöltő ízvilággal bír: kellemesen, nem túlságosan pörkölt zamatok keverednek egy gyógynövényes, fás karakterrel, melyben a komlóé a főszerep. Az imperial stout és porter közti határvonal számomra legalábbis ez esetben meglehetősen vékony és nem túlságosan egyértelmű, a kategóriabeli problémák helyett az ízekre összpontosítva azonban azt mindenképpen megállapíthatjuk, hogy egy határozott karakterű, ám nem túlságosan robusztus, mégis igen emlékezetes ízvilággal rendelkező főzetről van szó. 

(Ratebeer link) 

Weihenstephaner Hefe Weissbier - Augustijn Grand Cru - Flying Dog Kujo

Kóstolás időpontja: 2012.03.30

Weihenstephaner Hefe Weissbier (5,4%): Hófehér, összefüggő, puha habpaplan telepszik rá félig átlátszó, sápadt testére, miközben mikroszkopikus méretű buborékok selymesítik tökéletes állagát. Illata rendkívül gazdag, kóstolás előtt percekig elidőzhetünk az aromák kavalkádjában, melyet gyümölcsös, selyemcukros, édeskés élesztős összetevők adnak. Íze nemkülönben összetett, üdítő és kiadós, fantasztikusan kiforrott és élettel teli, egyszerre gabonás és gyümölcsös, mindemellett selymesen krémes. Igazi csemege, az egyik legjobb búzasör, amit valaha kóstoltam. 

(Ratebeer link)

Augustijn Grand Cru (9,0%): Szalmasárga színű főzet egy krémszerű habbal a tetején, mely ugyan nem tör az egekig, ám rendkívül stabil és hosszan tartó. Illata jellegzetes, kissé fanyar és enyhén szúrós, pezsgőhöz, almaborhoz hasonló. Íze az illatok által előirányzott módon kissé édeskésen, mézeskalácsos zamatokkal, enyhén alkoholosan indul, majd csatlakozik hozzá egy kellemesen savanykás jelleg egy csipetnyi almával gazdagítva, mely egy határozott, komlós végízben folytatódik, így alkotva egy rendkívül telt és igen hosszan megmaradó ízvilágot. 

(Ratebeer link)

Flying Dog Kujo (8,9%): Olajosan, sziruphoz hasonló módon csordogál a pohárba ez az éjfekete színű, fahéj árnyalatú, visszafogott habkoronával rendelkező főzet. Illatában fás, intenzíven pörkölt kávészemes aromák cikáznak egy enyhén borsos, fűszerpaprikás színezet kíséretében. Belekóstolva mintha egy csésze, éjszakára a szabadban felejtett kávét szürcsölgetnénk, ehhez ízének jellegzetességein túl olajos sűrűségű textúrája is kellő alapot szolgáltat. A kávészemek zamata olyannyira markáns ízvilágot kölcsönöz a főzetnek, hogy e tulajdonsága minden korty során dominál, a korábban kóstolt Mikkeller specialitáshoz képest így kissé talán markánsabb és mindenképpen vehemensebb, mely mondanivaló valószínűleg nem titkolt szándéka is volt a sörfőzőknek, az üveg címkéje legalábbis igen találó módon jellemzi a sör karakterét. 

(Ratebeer link)

Samuel Smith's Nut Brown Ale - BrewDog Hardcore IPA - Mikkeller Beer Geek Breakfast

Kóstolás időpontja: 2012.03.17

Samuel Smith's Nut Brown Ale (5,0%): Színe az elnevezése alapján nem okoz túlzottan nagy meglepetést, mogyoróbarna testére vastag habpaplan kerül. Illata némiképp visszafogott, akárcsak az íze, mely kissé fehérborszerű zamatokkal indít, majd előkerülnek az enyhén pörkölt, malátás jegyek is, valamint szinte önkéntelenül is mogyoró, dió aromáit véljük felfedezni benne, a címke által sugallt mandula megjelenéséhez azonban kissé talán nagyobb képzelőerő szükségeltetik. Egy nem túl harsány, viszont mindenképpen hangulatos és kellemes ízvilágú ale. 

(Ratebeer link)

BrewDog Hardcore IPA (9,2%): Sötét borostyán színe és bézs színű habja van, illata pedig még IPA viszonylatban mérve is lehengerlő. A komlótobozos, gyantás karakter egyfajta mézes, borókás jelleggel párosul, mindez rendkívüli teltséggel. Az ízei mélyek, szélesek és súlyosak, szétterjedő, szirupos állagú teste egy komlóból készült süteményhez szolgál desszertöntetként. Ezek az ízjegyek aztán meglehetősen hosszan nyúlnak el, mielőtt a komló támadásba lendülne. Ez azonban a legkevésbé sem villámcsapásként éri ízlelőbimbóinkat, az előzmények szépen megágyaznak a bekövetkező ízhatásnak. Fantasztikus darab. 

(Ratebeer link) 

Mikkeller Beer Geek Breakfast (7,5%): Olajos, sűrű, koromfekete színű főzet, melyen egy sötét, bézs színű hab terpeszkedik. Nagyszerű aromái kétséget sem hagynak afelől, hogy egy nem mindennapi főzettel van dolgunk, bár sör mivolta felől éppenséggel nem az illata fog meggyőzni minket. A pörkölt gabonás alapok és az étcsokoládés, kakaóbabos aromák versenyeznek egy mindent lehengerlő, tejcukros, kávés illatáradattal, melyeknek egyenes következménye a szépen felépített, intenzív, de nem eltúlzott, élményszámba menő ízhatás. Nem lévén nagy kávéfogyasztó, csak sejteni vélem, hogy az egyik legfinomabb kávé és egy tökéletes stout házasságának lehetünk tanúi kóstolása során. 

(Ratebeer link) 

Port Brewing Mongo IPA - BrewDog 5 a.m. Saint - Left Hand Milk Stout

Kóstolás időpontja: 2012.03.16

Port Brewing Mongo IPA (8,5%): Fénysebességgel fejlődő és elmúlni nem akaró, meseszerű habbal érkezik a pohárba egy hasonlóan elképesztő illatrengeteget szabadítva fel a levegőben. Becsukott szemmel, csak az orrunkra hagyatkozva egészen más helyszínen találjuk magunkat: egy gyógynövényes réttel szegélyezett fenyőerdő közepén járunk, ahol az összképet fakitermelés rontja, a levegőben legalábbis frissen hullott forgács illata száll. Ezt a hangulatot egy darabig tovább élteti íze is, mely a hatást fokozandó csonthéjas trópusi gyümölcsök aromájával egészíti ki a képet és a megszokottnál kissé tovább időzhetünk ebben az idilli közegben, mígnem a komló egyszer csak szétrobban a szánkban és megvadítja az ízvilágot. Ez a folyamat minden egyes kortynál lezajlik és az utolsó mozzanat minden alkalommal ugyanakkorát szól. Igazi amerikai nagyágyú. 

(Ratebeer link)

BrewDog 5 a.m. Saint (5,0%): Pompázatos és nem mindennapi színben, sötét borostyán árnyalatban tündöklő főzet fakéreg, akác és gyanta, valamint fűszeres komló illatjegyeivel. Meghatározhatatlanul sokrétű ízvilága a komló markáns nyomvonala mentén halad, mely érezhetően összetett és dús, a gyümölcsös vonulat helyett azonban leginkább fás, kissé mogyorós színezetű. Szokatlan és rendkívül különleges ízvilággal rendelkező darab. 

(Ratebeer link)

Left Hand Milk Stout (6,0%): Villámgyorsan eltűnő habja alól édesen pörkölt, sűrített tejes aroma száll fel, mely egy kissé savanykás és karamelles, telt, malátás ízben folytatódik, a prímet azonban a stoutokra egyébként is jellemző, frissen fejt, mosdatlan tehéntejes aroma viszi, mely ebben az esetben szinte magától értetődőnek tűnik. 

(Ratebeer link)

Anderson Valley Hop Ottin' IPA - Mc Chouffe - BrewDog Rip Tide

Kóstolás időpontja: 2012.03.15

Anderson Valley Hop Ottin' IPA (7,0%): Narancslekvárhoz hasonló, borostyán színe sokat sejtető, vastag és tömött habja pedig mintha egyfajta filter funkcióját töltené be az illatáradat megzabolázása érdekében. Az IPA-műfaj sajátosságait felvonultató aromákkal bír, melyek között a fő csapásvonalat a mezei virágok és akácfa által közrefogott, leheletnyi füstösséggel átitatott gyantás illatjegyek képviselik. Ízét az előző elemek megtestesülését követően a komló kirobbanó erejű keserűsége határozza meg, mely elől nem menekülhet egy ízreceptorunk sem, és amelynek mennyiségét legtalálóbban az üveg címkéjén található összetevők listája érzékelteti: "...kizárólag a legfinomabb komló, árpamaláta, komló, élesztő, komló és eredeti boonville-i ásványvíz. És komló." 

(Ratebeer link)

Mc Chouffe (8,0%): Sötét vörösesbarna, közepesen testes főzet egy maláta alapú ízvilággal, melyből az alkohol is kidomborodik. Rendkívül könnyen fogyasztható, szájban tartva igen kellemes érzetet kelt. Kissé likőrös jellegű egy enyhe komlós árnyalattal, azonban a gabonás jelleg adja lényegi karakterét, mely által egyszersmind laktatóvá is válik a sör. 

(Ratebeer link)

BrewDog Rip Tide (8,0%): Illata némiképp visszafogottabb ízvilágot sejtet, mint amire számítani lehetett, s valóban, az ízek intenzitása véletlenül sem megy a könnyen fogyaszthatóság rovására. Fő jellegzetessége a kávés, tejes, pörkölt zamatok ízharmóniája a komló erőteljes háttértámogatásával. A mindent letaroló, robusztus jelleg ez esetben tehát mérsékeltebben érvényesül, könnyedebb hangvétele miatt azonban talán a mérsékeltebb befogadókészséggel bírók érdeklődésére is számot tarthat. 

(Ratebeer link)

Svijanský Rytíř Bitter - Straffe Hendrik Quadrupel - Samuel Smith's Taddy Porter

Kóstolás időpontja: 2012.03.14

Svijanský Rytíř Bitter (5,0%): Szivacsos szerkezetű habkoronája alól egy aranysárga, enyhén sötét tónusú, apró szemű buborékokkal tarkított test árasztja magából a természet aromáit: a frissen ásott zöldségek földdel borított gyökerének illata, enyhe fenyőgyanta és a komló határozott karaktere egyaránt jelen van. Selymes textúrája egy kellemesen malátás alapot rejt, mely a komló uralkodó jelenlétéhez képest nyújt némi ellensúlyt. Az enyhén édeskés, könnyed, gyümölcsös ízvilág felől igen lendületesen halad a markáns keserűség irányába, mely aztán hosszan elnyújtva gondoskodik a tartalmas utóízről. 

(Ratebeer link)

Straffe Hendrik Quadrupel (11,0%): Vörösesbarna színe és krémszerű, rövid életű habja van, mely egy pár milliméter vastagságú gyűrű formájában mindvégig megmarad a pohár falán. Telt és gazdag illatok tömkelegét fedezhetjük fel benne, aszalt gyümölcsök, szilva, narancs képei sejlenek fel, édeskés, süteményes fűszerek aromái áradnak belőle. Kellőképpen sokszínű ízvilágának alapvető jellemzője a likőrös, de ésszerű keretek között megmaradó, elegánsan édeskés, marcipános jelleg az alkohol hangsúlyos és melengető jelenlétével. 

(Ratebeer link)

Samuel Smith's Taddy Porter (5,0%): Olajos, fekete színű főzet bézs színű habbal és egy tejeskávés, pörkölt és élesztős aromával, mely egy égetett cukros, karamellás, vaníliás színezetű ízben folytatódik, ahol a pörkölt malátás, határozottan élesztős jelleg és az intenzív, kávés zamatok teszik teljessé ezt az egyébként igen harmonikus, sallangmentes ízvilágot. 

(Ratebeer link)

Samuel Adams Boston Lager - BrewDog Punk IPA - Samuel Smith Imperial Stout

Kóstolás időpontja: 2012.03.10

Samuel Adams Boston Lager (4,7%): Borostyán színben pompázó ital egy önálló életet élő, csontszínű habkoronával a tetején. Illata fenyő és fanyar déli gyümölcsök kombinációjával kényezteti orrunkat azt a kétes érzetet keltve bennünk, hogy egy IPA-val sikerült összeakadnunk, íze pedig majdhogynem csak megerősít minket ebbéli hitünkben. A gyantás jegyek és az édeskés, enyhén citrusos ízhatás ugyanis az első, mely fogad bennünket, megnyitva az utat egy lágy, malátás jelleg felé, amely egy jól kihegyezett komlós utóízben végződik. Összetett, változatos, igazán karakteres ízeket felvonultató, különlegesen sokrétű főzet. 

(Ratebeer link)

BrewDog Punk IPA (5,6%): Világos, enyhe rezes beütésű színben hagyja el üvegét egy elképesztő illatfelhőt árasztva magából: fenyőgyanta keveredik egy virágos, leginkább szegfűre hasonlító aromával, valamint némi grapefruit héj, egy kevés gyógynövény, illetve mentolos feketeribizli adta kavalkáddal. Ezek az illatjegyek aztán tökéletesen formálódnak át ízekké, kezdetben szinte követhetetlen gazdagságban. Idővel egyre behatárolhatóbbá válik a sör karaktere és a keserű íz viszonylag rövid, ámde határozott lefolyása is egyre hangsúlyosabb lesz, sokoldalúságát azonban mindvégig megőrzi. 

(Ratebeer link)

Samuel Smith's Imperial Stout (7,0%): Koromfekete, átlátszatlan színű főzet, mely lebilincselő aromával bír: a könnyed, leginkább meggyhez, cseresznyéhez hasonlító édesség felől fokozatosan közelít a kakaós, forró csokis, majd kávés, pörkölt illatok felé. Ezt követően egy élénk, kissé savanykás, de határozott pörkölt malátás karakterrel megtámogatott zamattal találkozhatunk egy édes, kávés beütéssel, valamint az alkohol szájmelengető jelenlétével gazdagítva, mely sajátosságok elegánsan, mégis kellően intenzíven állnak össze egy kerek egésszé. 

(Ratebeer link) 

Hoegaarden Wit-Blanche - Pittinger Märzen Premium Export - Borsodi Borostyán

Kóstolás időpontja: 2012.02.25

Hoegaarden Wit-Blanche (4,9%): Meglehetősen fakó, citromlé színű főzet szerény méretű habbal a tetején, mely amilyen gyorsan képződött, olyan hamar el is tűnt. Aromája enyhén komlós, fűszeres, íze kezdetben eléggé homogén, majd egyre határozottabban különülnek el az egyes ízjegyek. Élénk jellege miatt kissé éles benyomást keltve korianderes, citrusos, enyhén csípős zamatok kezdenek kibontakozni, melyek mögött egy meglehetősen vékony test húzódik, leginkább frissítő, élénkítő hatást váltva ki kortyolása során. A búzasöröknek tehát azt a típusát adja, melyben elsősorban a sör szomjoltó tulajdonsága érvényesül, mindez természetesen prémium minőségben. 

(Ratebeer link)

Pittinger Märzen Premium Export (5,2%): Illata alapján szinte semmit sem sejthetünk meg ízét illetően, ez lényegében a későbbiek során sem változik meg jelentősen. Íze elsőre semleges, majd leginkább malátássá válik utóízében is, a komló csak beköszönés szintjén van jelen, ha meg is mutatja magát, meglehetősen visszafogottan teszi azt. Tulajdonképpen lankadatlan élénksége és a maláta édes íze adja lényegét e sörnek. 

(Ratebeer link)

Borsodi Borostyán (5,2%): Külső megjelenésének leírására elnevezése szolgál: kellemes, borostyán árnyalatú színben kerül a pohárba, melyhez egy egészen határozott, piszkosfehér habkorona csatlakozik. Illata meglehetősen semleges és kezdetben ízét sem nevezném átütő erejűnek. Igazából később sem válik azzá, viszont idővel mindkettőt áthatja egy enyhe malátás aroma, idővel pedig megcsillant némi karamelles édességet is, azonban igazán telt karakterrel egyik ízjegy sem párosul. 

(Ratebeer link)