Az már a toszkánai utazás kezdetén felmerült bennem, hogy ez a nyaralás talán már csak illendőségi okok miatt sem feltétlenül a sörről kell, hogy szóljon, akkor azonban még nem gondoltam, hogy egy már-már borítékolható módon felfejlődő megfázás lesz a fő oka a sörözés terén tanúsított visszafogott magatartásomnak.
A betegeskedés tehát némileg beárnyékolta a kedvenc italomat árusító helyek utáni keresgélés önfeledt jellegét, s természetesen magára a vakációra is rányomta a bélyegét, oly mértékben azonban nem szegte kedvem, hogy néhány palack tartalma, s némi csapon fogant főzet felett ne mondtam volna ítéletet a megfelelő fórumok némelyikén. Tekintettel a körülményekkel, utólag azért hálásan gondolok vissza ezekre a napokra, némi hiányérzet azonban elkerülhetetlenül felüti a fejét bennem, ha arra gondolok, mi lett volna, ha ez a kis incidens nem szól közbe.
Toszkána és Cinque Terre nyilvánvaló okokból nem elsősorban a sörkedvelők ámulatba ejtésére készült fel a hosszú évek során, azonban - mint manapság a legtöbb helyen - itt sem kell feltétlenül elveszettnek érezniük magukat azoknak, akik a sörözés oltárán áldoznának egy keveset. Én is így tettem, melynek eredményeképpen az alábbi, legrosszabb esetben is átlagosnak mondható főzetekhez volt alkalmam hozzájutni, ezek között azonban egy-két igazi csemege is a horgomra akadt.
CRAK / Bearded Iris / Other Half Do They Like Triple IPA Did They Drink Three (3,0%): Sajnos már igen régóta nem volt szerencsém tesztelésre méltó sörhöz, ezért külön öröm, hogy a nagy szomjúság csillapítására nyitott doboz tartalma mind küllemre, mind illatra, mind ízre minőségi sörözéshez adja meg az alapokat. Ananászlé színe alatt mangóhúsos aromák rejlenek, alkoholfokra könnyű, komlótartalom szempontjából azonban nem az a pehelysúlyú főzet. A trópusi hangulatokat remekül hordozza, bár hatalmas masszivitást ez esetben nem igazán találunk a testben. Könnyed, ananászos utóízzel búcsúzik, kellemes, frissítő emlékeket hagyva maga után.
CRAK Plain of the Po (5,2%): Hasonló karakterisztikájú sör, mint az előző Crak főzet, amit elfogyasztottam, ebbe azonban nagyobb mennyiségű alkohol, s érzetre meg dúsabb, gyümölcsösebb komlótartalom került. Színe pompás, trópusi gyümölcs-nektár benyomását kelti, ízvilága pedig egyszerre lágy és fanyar, éles, majd kenhetővé szelídülő, mangós, papayás csemegekosár. A manapság olyannyira népszerű vonal egyik képviselőjeként az én szívemnek sem volt éppen idegen a stílus.
Left Handed Giant Wild Years (6,0%): Virágos, gyümölcsös aromák szűrődnek ki a fátyolos ital karimája alól, belekóstolva pedig ropogós ízjegyek törnek a felszínre félérett, zöldalmás, barackos színezetben. Könnyed szomjoltó tetszetős tartalommal, sokszínű, aromás komlók száraz hatású, mégis ízgazdag játékával.
Baladin Xyauyù Kioke (14,0%): Számomra mindig is sokat jelentettek azok a sörök, amelyek úgy voltak képesek elrugaszkodni a klasszikus értelemben vett sör fogalmától, hogy közben nem estek át valami értékelhetetlen kategóriába, s nem keltettek visszatetszést különcségük által.
A Baladin Xyauyù-sorozatát így természetesen mindig is nagyra tartottam, a Kioke verziót pedig egyenesen valamiféle ihletett sörspecialitásként emlegetném, mert ez valóban semmihez sem fogható, kivételesen egyedi sörélményt nyújtó főzet. Az olajos, szénsav nélküli testről kár is beszélni túl sokat, azt már megszokhattuk. Az illataival általában sem lehet egykönnyen betelni, ez esetben azonban még ezt a tétet is emeli, s valami elképesztően zavarba ejtő kompozícióval áll elő.
Mézédes fanedv, dohányos juhar, konyak, érett szójaszósz, fa-eszenciás parfümök buja egyvelege, melyhez selymes folyamként csatlakozik a marcipános, rumos, sherrys, s megint csak juharszirupos, nesztelenül surranó, végtelen mély kánaán. A fa ezerszínű jegyei mindenhol ott munkálkodnak az italban, az Oscar-díjra érdemes főszereplő játékát bármeddig csodálnám. Le a kalappal az olasz mester előtt, ez az ital exkluzív alkalmak prémium minőségű kísérőjeként is bármikor megállná a helyét.
A Baladin Xyauyù-sorozatát így természetesen mindig is nagyra tartottam, a Kioke verziót pedig egyenesen valamiféle ihletett sörspecialitásként emlegetném, mert ez valóban semmihez sem fogható, kivételesen egyedi sörélményt nyújtó főzet. Az olajos, szénsav nélküli testről kár is beszélni túl sokat, azt már megszokhattuk. Az illataival általában sem lehet egykönnyen betelni, ez esetben azonban még ezt a tétet is emeli, s valami elképesztően zavarba ejtő kompozícióval áll elő.
Mézédes fanedv, dohányos juhar, konyak, érett szójaszósz, fa-eszenciás parfümök buja egyvelege, melyhez selymes folyamként csatlakozik a marcipános, rumos, sherrys, s megint csak juharszirupos, nesztelenül surranó, végtelen mély kánaán. A fa ezerszínű jegyei mindenhol ott munkálkodnak az italban, az Oscar-díjra érdemes főszereplő játékát bármeddig csodálnám. Le a kalappal az olasz mester előtt, ez az ital exkluzív alkalmak prémium minőségű kísérőjeként is bármikor megállná a helyét.
Extraomnes Tripel (8,6%): Egyszerű vonalvezetésű tripel banános, gyümölcskenyeres jegyekkel, gazdag, gabonás alaphangulattal, aromás, élesztős karakterrel. Hagyományosan belga stílusgyakorlat, cseppnyi komlós mondanivaló, jóleső, kerekded, könnyedén gördülő tartalom.
Põhjala Cellar Series - Kolumbus Krisostomus (10,6%): Végre egy hordóérlelt költemény, melyben a Pohjala ritkán tud hibázni, s ekképpen a végeredmény kedvező előjeléhez sem férhet túl sok kétség, különösen, ha madeira, s bourbon hangzatos párosáról van szó. Illataiban a whisky viszi a prímet, melyhez édeskés, mazsolás, juharos, őszi faleveles árnyak csatlakoznak, majd egészülnek ki ízükben egy adag rumos-meggyes, vaníliafagylaltos, csokoládészirupos nyakonöntéssel. Az a fajta ital, amely bár lassan kortyolgatós, mégis lehetetlen betelni vele, minden cseppje izgalom, s kitüntetett figyelmet érdemel.
Garage / Cloudwater Outlier (4,8%): Nem kizárólag küllemében, s illataiban, de ízében is ananásztól hangos a főzet, könnyednek induló kortyai kiegyensúlyozott tartalommal bírnak. Az éles és zamatos, ropogós, de gömbölyded jegyek keveréke megfelelő kombinációját adja egy rohamtempóban kortyolható, virágos és gyümölcsös hangulatú elemekből építkező, mindeközben pedig kellően markáns sörnek.
Basqueland / Cervisiam Churros con chocolate (10,0%): A Cervisiam igen ért a desszertsörök készítéséhez, ez esetben egy churros-t öntöttek folyékony formába a spanyol társalkotók segítségével. Van tehát itt minden, a forró csokoládé, fondantos fánk aromáit süteménytésztás, kakaós, konyakmeggyes elemek játéka követi, s mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy korábban már volt alkalmam valódi churros-t majszolni, nem nehéz odaképzelni ezt a spanyol desszertcsodát sem. Mindemellett selymesen siklik, bár az átlagosnál magasabb szénsavtartalommal bír, könnyedén leszalad egy üvegcse, dacára a 10%-os alkoholfoknak. Mind a tíz ujjamat megnyaltam utána.
Fyne Ales / De Molen Cold Brew Mills and Hills (9,5%): Folyékony csokoládé, bonbonmeggy, lávatorta, brownie, dohány, bőr és frissen őrölt kávé aromái alapozzák meg a hangulatot az elkövetkezendő percekre, letisztult vonalvezetésű, klasszikus stílusú imperial stout alakja rajzolódik ki félreérthetetlen módon. A kávé gömbölyű aromái természetesen ízében is visszaköszönnek, ahol megnyílik a terep a többi fekete gyöngyszem folyékony testet öltése előtt is, magas kakaótartalmú étcsokoládé, némi aszalt szilva, s megannyi pörkölt maláta sötét keveréke teszi meghitté a pillanatot a kávézással egybekötött sörözés szerelmesei számára.
BrewDog Zombie Cake (5,5%): Sajnos a kóstolás pillanatában éppen heveny megfázással küszködök, ezért nem túlságosan cizellált az összhatás, nem utolsó sorban ennek a tényezőnek köszönhetően. Némi kávé, nápolyi ugyan visszaköszön illatában, az értékeléseket olvasva azonban sokkal nagyobb robaj talán egészségesen sem ért volna. Íze éppen ehhez fogható, üres kávés, étcsokoládé-krémes vonalak simulnak egybe egy közepes testben, amely végül ennek megfelelő eredménnyel is zárul.
BrewDog OverWorks Cosmic Crush Cherry (6,0%): Frissítő teste meggymagos, amarettós, cseresznyebefőttes, zöldalmás és vattacukros aromákat áraszt, melyek alatt közepesen fanyar, telt és zamatos jegyek húzódnak meg. Az éretlen gyümölcsöké a főszerep, a meggy, némi citrus, s száraz vörösbor savházassága alapozza meg a kedvező ízélményt. Kellemes csemege, forró nyári napok remek levezetője.
Eastside / Birrificio Italiano Personal Jesus (10,0%): Mivel még lecsengőben van a nemrégiben összeszedett megfázásom, kivételesen nem érzem hátránynak, ha kissé tolakodóbbak a benyomások egy sörben, mint kellene. Valószínűleg ez történhet most, amit egy cseppet sem bánok, így ugyanis éppen ideálisnak tűnik számomra az aromák kissé mustos, zöld leveles, karamellás színezetének, majd a kortyok cukrosan malátás, szirupos, komlókompótos hangvételének mértéke. Intenzitásban nincs hiány, s véleményem szerint az elemek megkomponálása is dicséretet érdemel; teljes értékű olasz főzet az amerikai wheat wine-ok jegyében.
Põhjala Cellar Series - Loits (11,5%): Sejtelmes illatai talán csak az én megfázással küszködő orrom számára nem biztosítanak kellő kitárulkozást, halovány bogyós gyümölcsös, ázott fahordós, akácmézes aromák lengedeznek csendben a pohár karimája körül. Ízében erőteljesebben érvényesül az érlelés hatása, porterekhez képest élénk, érett gyümölcsös szerkezetben csillannak meg a vaníliás, whiskys, krémesebb hangvételű jegyek. Nem az a szörnyű mélység, talán lehetne összetettebb is, néhol kissé éles és csiszolatlannak ható, összeségében azonban ízletes főzet, a Pohjala ezen a téren ritkán tud hatalmasat hibázni.
Baladin Open Amber (7,5%): Kellemes banános, karamellás, rágógumis aromák, kissé vizes, közepes test, kevésbé intenzív izjegyek. Malátás, kenyérhéjas elemek vezetnek el a végkifejlethez, ahol komlókesernyes levezetéssel búcsúzik a sör. Nekem bejött, lényegében semmi probléma nincs az itallal.
Baladin Soraya (3,7%): Üdeséget sugárzó, szalmasárga szín, gabonás, tripel-szerű aromák cseppnyi barackos, almás, citromos és vadvirágos hangulattal. Végtelenül puha ízjegyek, könnyed, szinte sikló kortyok, citrusos, búzás, zöld teás frissesség a nyári időszakra kiváló érzékkel lefőzött sörben.
La "Bireta" delle Cinque Terre Vernazza (5,9%): Sárgabaracklé színű teste bohókás illatokat áraszt, almapüré, baracklekvár, s hasonló, egyszerre gyümölcsös és malátás aromák bukkannak fel. Íze is kissé szertelen, sűrű kortyai kenyeres beütésű, gabonás, néhol pedig valamiféle kartonos jellegét öltenek, ezen terülnek el az enyhén spontán módon megjelenő, fanyarkás és cseppet lagymatag komlós jegyek, amelyek ugyan kissé suta módon, ám mégis szerethető formában hordozzák az IPA-jelleget. A sör névadó városkája pedig olyannyira magával ragadó, hogy általa a sör is nyomban felértékelődik.
La "Bireta" della Cinque Terre Manarola (6,0%): Mandarinnektár-szerű külleme igazán bájos, akárcsak a nyaralásom méltó lezárásaként meglátogatott tájegység, melynek tagja a főzet névadója is egyben, s mivel a Cinque Terre igencsak közel került a szívemhez, a Manarola nevét viselő sörről akarva sem tudnék semmi rosszat mondani. Erre azonban nincs is szükség, hiszen aromái bár érdekesek, a jó értelemben vett szokatlanság jelzőjével illethetőek. Ananász, mandarin, narancs és füge hangulata rejlik a pohárban, melyhez kissé éles és közepes súlyú, mégis szimpatikus, könnyen kortyolható, s ízletes test párosul. Nem is igen értem a pontszámokat, számomra ez minden további nélkül több az átlagosnál. Kellemes emlékek őrzőjeként minden cseppjét kiélvezve fogyasztom el a sorozat ezen darabját is, sajnálva, hogy a többi település nevével fémjelzett palackokat nem emeltem le a polcokról.
