A következő címkéjű bejegyzések mutatása: spanyol. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: spanyol. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. szeptember 1., vasárnap

Toszkána - Cinque Terre 2019

Az már a toszkánai utazás kezdetén felmerült bennem, hogy ez a nyaralás talán már csak illendőségi okok miatt sem feltétlenül a sörről kell, hogy szóljon, akkor azonban még nem gondoltam, hogy egy már-már borítékolható módon felfejlődő megfázás lesz a fő oka a sörözés terén tanúsított visszafogott magatartásomnak. 

A betegeskedés tehát némileg beárnyékolta a kedvenc italomat árusító helyek utáni keresgélés önfeledt jellegét, s természetesen magára a vakációra is rányomta a bélyegét, oly mértékben azonban nem szegte kedvem, hogy néhány palack tartalma, s némi csapon fogant főzet felett ne mondtam volna ítéletet a megfelelő fórumok némelyikén. Tekintettel a körülményekkel, utólag azért hálásan gondolok vissza ezekre a napokra, némi hiányérzet azonban elkerülhetetlenül felüti a fejét bennem, ha arra gondolok, mi lett volna, ha ez a kis incidens nem szól közbe. 

Toszkána és Cinque Terre nyilvánvaló okokból nem elsősorban a sörkedvelők ámulatba ejtésére készült fel a hosszú évek során, azonban - mint manapság a legtöbb helyen - itt sem kell feltétlenül elveszettnek érezniük magukat azoknak, akik a sörözés oltárán áldoznának egy keveset. Én is így tettem, melynek eredményeképpen az alábbi, legrosszabb esetben is átlagosnak mondható főzetekhez volt alkalmam hozzájutni, ezek között azonban egy-két igazi csemege is a horgomra akadt.

CRAK / Bearded Iris / Other Half Do They Like Triple IPA Did They Drink Three (3,0%): Sajnos már igen régóta nem volt szerencsém tesztelésre méltó sörhöz, ezért külön öröm, hogy a nagy szomjúság csillapítására nyitott doboz tartalma mind küllemre, mind illatra, mind ízre minőségi sörözéshez adja meg az alapokat. Ananászlé színe alatt mangóhúsos aromák rejlenek, alkoholfokra könnyű, komlótartalom szempontjából azonban nem az a pehelysúlyú főzet. A trópusi hangulatokat remekül hordozza, bár hatalmas masszivitást ez esetben nem igazán találunk a testben. Könnyed, ananászos utóízzel búcsúzik, kellemes, frissítő emlékeket hagyva maga után. 

CRAK Plain of the Po (5,2%): Hasonló karakterisztikájú sör, mint az előző Crak főzet, amit elfogyasztottam, ebbe azonban nagyobb mennyiségű alkohol, s érzetre meg dúsabb, gyümölcsösebb komlótartalom került. Színe pompás, trópusi gyümölcs-nektár benyomását kelti, ízvilága pedig egyszerre lágy és fanyar, éles, majd kenhetővé szelídülő, mangós, papayás csemegekosár. A manapság olyannyira népszerű vonal egyik képviselőjeként az én szívemnek sem volt éppen idegen a stílus. 


Left Handed Giant Wild Years (6,0%): Virágos, gyümölcsös aromák szűrődnek ki a fátyolos ital karimája alól, belekóstolva pedig ropogós ízjegyek törnek a felszínre félérett, zöldalmás, barackos színezetben. Könnyed szomjoltó tetszetős tartalommal, sokszínű, aromás komlók száraz hatású, mégis ízgazdag játékával. 


Baladin Xyauyù Kioke (14,0%): Számomra mindig is sokat jelentettek azok a sörök, amelyek úgy voltak képesek elrugaszkodni a klasszikus értelemben vett sör fogalmától, hogy közben nem estek át valami értékelhetetlen kategóriába, s nem keltettek visszatetszést különcségük által. 
A Baladin Xyauyù-sorozatát így természetesen mindig is nagyra tartottam, a Kioke verziót pedig egyenesen valamiféle ihletett sörspecialitásként emlegetném, mert ez valóban semmihez sem fogható, kivételesen egyedi sörélményt nyújtó főzet. Az olajos, szénsav nélküli testről kár is beszélni túl sokat, azt már megszokhattuk. Az illataival általában sem lehet egykönnyen betelni, ez esetben azonban még ezt a tétet is emeli, s valami elképesztően zavarba ejtő kompozícióval áll elő. 
Mézédes fanedv, dohányos juhar, konyak, érett szójaszósz, fa-eszenciás parfümök buja egyvelege, melyhez selymes folyamként csatlakozik a marcipános, rumos, sherrys, s megint csak juharszirupos, nesztelenül surranó, végtelen mély kánaán. A fa ezerszínű jegyei mindenhol ott munkálkodnak az italban, az Oscar-díjra érdemes főszereplő játékát bármeddig csodálnám. Le a kalappal az olasz mester előtt, ez az ital exkluzív alkalmak prémium minőségű kísérőjeként is bármikor megállná a helyét. 


Extraomnes Tripel (8,6%): Egyszerű vonalvezetésű tripel banános, gyümölcskenyeres jegyekkel, gazdag, gabonás alaphangulattal, aromás, élesztős karakterrel. Hagyományosan belga stílusgyakorlat, cseppnyi komlós mondanivaló, jóleső, kerekded, könnyedén gördülő tartalom. 


Põhjala Cellar Series - Kolumbus Krisostomus (10,6%): Végre egy hordóérlelt költemény, melyben a Pohjala ritkán tud hibázni, s ekképpen a végeredmény kedvező előjeléhez sem férhet túl sok kétség, különösen, ha madeira, s bourbon hangzatos párosáról van szó. Illataiban a whisky viszi a prímet, melyhez édeskés, mazsolás, juharos, őszi faleveles árnyak csatlakoznak, majd egészülnek ki ízükben egy adag rumos-meggyes, vaníliafagylaltos, csokoládészirupos nyakonöntéssel. Az a fajta ital, amely bár lassan kortyolgatós, mégis lehetetlen betelni vele, minden cseppje izgalom, s kitüntetett figyelmet érdemel. 


Garage / Cloudwater Outlier (4,8%): Nem kizárólag küllemében, s illataiban, de ízében is ananásztól hangos a főzet, könnyednek induló kortyai kiegyensúlyozott tartalommal bírnak. Az éles és zamatos, ropogós, de gömbölyded jegyek keveréke megfelelő kombinációját adja egy rohamtempóban kortyolható, virágos és gyümölcsös hangulatú elemekből építkező, mindeközben pedig kellően markáns sörnek. 


Basqueland / Cervisiam Churros con chocolate (10,0%): A Cervisiam igen ért a desszertsörök készítéséhez, ez esetben egy churros-t öntöttek folyékony formába a spanyol társalkotók segítségével. Van tehát itt minden, a forró csokoládé, fondantos fánk aromáit süteménytésztás, kakaós, konyakmeggyes elemek játéka követi, s mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy korábban már volt alkalmam valódi churros-t majszolni, nem nehéz odaképzelni ezt a spanyol desszertcsodát sem. Mindemellett selymesen siklik, bár az átlagosnál magasabb szénsavtartalommal bír, könnyedén leszalad egy üvegcse, dacára a 10%-os alkoholfoknak. Mind a tíz ujjamat megnyaltam utána. 


Fyne Ales / De Molen Cold Brew Mills and Hills (9,5%): Folyékony csokoládé, bonbonmeggy, lávatorta, brownie, dohány, bőr és frissen őrölt kávé aromái alapozzák meg a hangulatot az elkövetkezendő percekre, letisztult vonalvezetésű, klasszikus stílusú imperial stout alakja rajzolódik ki félreérthetetlen módon. A kávé gömbölyű aromái természetesen ízében is visszaköszönnek, ahol megnyílik a terep a többi fekete gyöngyszem folyékony testet öltése előtt is, magas kakaótartalmú étcsokoládé, némi aszalt szilva, s megannyi pörkölt maláta sötét keveréke teszi meghitté a pillanatot a kávézással egybekötött sörözés szerelmesei számára. 


BrewDog Zombie Cake (5,5%): Sajnos a kóstolás pillanatában éppen heveny megfázással küszködök, ezért nem túlságosan cizellált az összhatás, nem utolsó sorban ennek a tényezőnek köszönhetően. Némi kávé, nápolyi ugyan visszaköszön illatában, az értékeléseket olvasva azonban sokkal nagyobb robaj talán egészségesen sem ért volna. Íze éppen ehhez fogható, üres kávés, étcsokoládé-krémes vonalak simulnak egybe egy közepes testben, amely végül ennek megfelelő eredménnyel is zárul. 


BrewDog OverWorks Cosmic Crush Cherry (6,0%): Frissítő teste meggymagos, amarettós, cseresznyebefőttes, zöldalmás és vattacukros aromákat áraszt, melyek alatt közepesen fanyar, telt és zamatos jegyek húzódnak meg. Az éretlen gyümölcsöké a főszerep, a meggy, némi citrus, s száraz vörösbor savházassága alapozza meg a kedvező ízélményt. Kellemes csemege, forró nyári napok remek levezetője. 


Eastside / Birrificio Italiano Personal Jesus (10,0%): Mivel még lecsengőben van a nemrégiben összeszedett megfázásom, kivételesen nem érzem hátránynak, ha kissé tolakodóbbak a benyomások egy sörben, mint kellene. Valószínűleg ez történhet most, amit egy cseppet sem bánok, így ugyanis éppen ideálisnak tűnik számomra az aromák kissé mustos, zöld leveles, karamellás színezetének, majd a kortyok cukrosan malátás, szirupos, komlókompótos hangvételének mértéke. Intenzitásban nincs hiány, s véleményem szerint az elemek megkomponálása is dicséretet érdemel; teljes értékű olasz főzet az amerikai wheat wine-ok jegyében. 


Põhjala Cellar Series - Loits (11,5%): Sejtelmes illatai talán csak az én megfázással küszködő orrom számára nem biztosítanak kellő kitárulkozást, halovány bogyós gyümölcsös, ázott fahordós, akácmézes aromák lengedeznek csendben a pohár karimája körül. Ízében erőteljesebben érvényesül az érlelés hatása, porterekhez képest élénk, érett gyümölcsös szerkezetben csillannak meg a vaníliás, whiskys, krémesebb hangvételű jegyek. Nem az a szörnyű mélység, talán lehetne összetettebb is, néhol kissé éles és csiszolatlannak ható, összeségében azonban ízletes főzet, a Pohjala ezen a téren ritkán tud hatalmasat hibázni. 


Baladin Open Amber (7,5%): Kellemes banános, karamellás, rágógumis aromák, kissé vizes, közepes test, kevésbé intenzív izjegyek. Malátás, kenyérhéjas elemek vezetnek el a végkifejlethez, ahol komlókesernyes levezetéssel búcsúzik a sör. Nekem bejött, lényegében semmi probléma nincs az itallal. 


Baladin Soraya (3,7%): Üdeséget sugárzó, szalmasárga szín, gabonás, tripel-szerű aromák cseppnyi barackos, almás, citromos és vadvirágos hangulattal. Végtelenül puha ízjegyek, könnyed, szinte sikló kortyok, citrusos, búzás, zöld teás frissesség a nyári időszakra kiváló érzékkel lefőzött sörben. 


La "Bireta" delle Cinque Terre Vernazza (5,9%): Sárgabaracklé színű teste bohókás illatokat áraszt, almapüré, baracklekvár, s hasonló, egyszerre gyümölcsös és malátás aromák bukkannak fel. Íze is kissé szertelen, sűrű kortyai kenyeres beütésű, gabonás, néhol pedig valamiféle kartonos jellegét öltenek, ezen terülnek el az enyhén spontán módon megjelenő, fanyarkás és cseppet lagymatag komlós jegyek, amelyek ugyan kissé suta módon, ám mégis szerethető formában hordozzák az IPA-jelleget. A sör névadó városkája pedig olyannyira magával ragadó, hogy általa a sör is nyomban felértékelődik. 


La "Bireta" della Cinque Terre Manarola (6,0%): Mandarinnektár-szerű külleme igazán bájos, akárcsak a nyaralásom méltó lezárásaként meglátogatott tájegység, melynek tagja a főzet névadója is egyben, s mivel a Cinque Terre igencsak közel került a szívemhez, a Manarola nevét viselő sörről akarva sem tudnék semmi rosszat mondani. Erre azonban nincs is szükség, hiszen aromái bár érdekesek, a jó értelemben vett szokatlanság jelzőjével illethetőek. Ananász, mandarin, narancs és füge hangulata rejlik a pohárban, melyhez kissé éles és közepes súlyú, mégis szimpatikus, könnyen kortyolható, s ízletes test párosul. Nem is igen értem a pontszámokat, számomra ez minden további nélkül több az átlagosnál. Kellemes emlékek őrzőjeként minden cseppjét kiélvezve fogyasztom el a sorozat ezen darabját is, sajnálva, hogy a többi település nevével fémjelzett palackokat nem emeltem le a polcokról. 

2019. január 6., vasárnap

2018 legjobb főzetei

2018 ezúttal sem feltétlenül a mennyiség terén volt kiemelkedő - bár az utóbbi pár év statisztikái alapján magamhoz képest a legtöbb sört idén pontoztam -, a minőség tekintetében azonban nem igazán volt okom panaszra. Különösen az év végét sikerült meghúzni, pattantak a koronazárak, repültek a pezsgős dugók azokról a palackokról is, amelyeket akár már évek óta őrizgetek a kamra jótékony félhomályában. Ezúttal nem ismertem könyörületet, s karácsony után szinte csak nagyvadakat ejtettem el. Azt talán mondanom sem kell, hogy különösen ez utóbbi sörök kivétel nélkül imperial stoutok voltak, mint ahogyan az egész 2018-as esztendőt a motorolaj-származékok egyeduralma jellemezte. 

A hagyományok mentén haladva az általam ez évben legjobbnak vélt sörök számára ezúttal is két csoportot hoztam létre, melyek közül az egyik kategória jellege most sem volt éppen kérdés, mennyiségi tényezők következtében pedig a második halmaz megalkotását sem előzte meg hosszas fejtörés. Ez utóbbi kaszt nemes egyszerűséggel az imperial stoutokon kívül eső, minden egyéb sörkülönlegesség gyűjtőhelyeként szolgál az idei összesítésben is. Ez a lista bővült ki aztán egy-egy jelölttel, miután az előzőek szerinti felosztással igencsak megnövekedett a merítési lehetőség. Különösen az imperial stoutok esetében igaz ez az állítás, hiszen az idei év felhozatalából 10 sört kiválasztani már-már megugorhatatlan vállalkozásnak tűnt, kis híján bele is tört a bicskám. Olyan darabok is kiestek így, amelyeket bármikor nyugodt szívvel ajánlanék bárkinek, s néha, valamiféle belső indíttatásból pár magasabb pontszámot kapott főzet is alulmaradt a takarékosabban pontozott vetélytársaival szemben. 

Idén is nagy segítségemre volt, egyben hosszas időzésre csábított a 2018-as évem Ratebeer által készített statisztikája, amely a fentieket megerősítve mutatja, hogy ha az imperial stoutok a Kilimandzsáró, a stoutok és porterek kasztja maga a Csomolungma a sörfogyasztási szokásaim diagramikus ábrázolásában. 

És akkor következzen a két lista, amely ugyan bennem a fogpiszkálóra faragott kocsirúd benyomását kelti, idén még próbálok önuralmat gyakorolni, s nem felduzzasztani a létszám már oly megszokott kereteit. 

TOP 10 + 1 IMPERIAL STOUT 
Founders Barrel Aged CBS (Canadian Breakfast Stout) (11,7% - imperial stout - USA) 
Three Floyds Dark Lord Russian Imperial Stout (15,0% - imperial stout - USA) 
La Pirata Black Block Bourbon Barrel Aged (13,0% - imperial stout - Spanyolország) 
Struise Brouwers Black Damnation XXVI - Froggie (13,0% - imperial stout - Belgium) 
Kees Caramel Fudge Stout (Bourbon BA) (11,5% - imperial stout - Hollandia) 
Omnipollo / 3 Sons Gideon's Pancake Stack (12,5% - imperial stout - Svédország) 
Lervig / Hoppin' Frog Sippin' Into Darkness Barrel Aged (12,0% - imperial stout - Norvégia) 
De Molen Hel & Verdoemenis Bourbon BA (11,0% - imperial stout - Hollandia) 
Oskar Blues Ten FIDY - Bourbon Barrel Aged (12,9% - imperial stout - USA) 

TOP 10+1 EGYÉB 
Widawa 5th Anniversary Imperial Baltic Porter Bourbon BA (11,0% - baltic porter - Lengyelország) 
Põhjala Cellar Series - Sajand (12,3% - baltic porter - Észtország)
De Molen Bommen & Granaten (Rioja Barrel Aged w/ Brett) (11,9% - barley wine - Hollandia) 
Jan Olbracht Rzemieślniczy Kord Whiskey Barrel Aged (12,0% - quadrupel - Lengyelország) 
Lervig Barley Wine 2017 BA Bourbon (12,9% - barley wine - Norvégia) 
Lost Abbey Dead Man's Game (14,0% - belgian strong ale - USA) 
De Molen Hutje & Mutje Woodford Reserve Barrel Aged (13,0% - english strong ale - Hollandia) 

Ezután már csak annyi maradt hátra, hogy mostanra már-már rituálészerűen kiválasszak egyet-egyet az általam legtöbbre tartott, vagy söreivel a legnagyobb élményt nyújtó főzdék közül, s rámutassak azokra az európai és amerikai alkotásokra, amelyek előtt a legnagyobb ívben hajtottam fejet a 2018. évben.

LEGJOBB AMERIKAI FŐZDE

LEGJOBB EURÓPAI FŐZDE 

LEGJOBB AMERIKAI FŐZET

LEGJOBB EURÓPAI FŐZET 

Végezetül pedig engedtessék meg, hogy minden kedves olvasómnak sikerekben gazdag, kellemes sörélményektől hemzsegő, boldog új évet kívánjak, s megköszönjem az egész éves figyelmet és érdeklődést, amelyet jövőre is igyekezni fogok fenntartani a sörözés mézízű oltárán történő áldozásokkal. 

2018. október 22., hétfő

Naparbier / Evil Twin Brewing Dark Raven


Naparbier / Evil Twin Brewing Dark Raven (4,5%): Küllem terén semmi szégyenkeznivalója nincs az italnak, átlátszatlan, éjfekete teste bár vizes textúrájú, körvonalai igazán kellemes benyomást keltenek szemlélőjében. Nagy szemű szénsavmolekulái szappanos habot gerjesztenek, mely a főzet tetején hosszasan megmarad, sistergő díszét képezve a sörnek. Illatra krémes, fanyar gyümölcsös, meggyes hangulatú, savanykás jelleget árasztó, belekortyolva azonban rögvest rendet tesz a marcona pörköltség füstös karaktere, mely robusztus hangulatával súlyt ad az italnak, így a savanykás, kissé szellős testű szerkezet a könnyen iható jelleg ellenére mondanivalóval felruházva teljesedik ki utóízében. 

2018. szeptember 15., szombat

Côte d'Azur 2018

A 2018. évben egy esztendőnyi kihagyás után ismét alkalmam nyílt a nyaralás semmihez sem fogható értékkel bíró tevékenységének hódolni, ezúttal pedig a francia Riviérát vettem célba, s bár a terveim szerint nem elsősorban a sörözés oltárán kívántam áldozni, mégsem maradtam kellemes főzetek hiányában az Azúr-part mentén. 

A sörözéseket lényegében Nizza területén ütöttem nyélbe, ahol négy egység szolgáltatásait és felhozatalát élvezhettem, összességében kellemes benyomásokkal távozva onnan. A legtöbb helyszínen a francia újhullámosok mellett nemzetközi kézművesek színesítették a palettát, s bár a választékot nem elsősorban a ritkaságszámba menő főzetek tömkelege alkotta, valószínűleg minden sörszerető megtalálhatja a számítását a városban. 

Az utazásom során viszont azt is be kellett látnom, hogy a legtöbb esetben nagyobb érdeklődéssel közelítek azon létesítmények felé, ahol a főszerepben a sör különféle testet öltései, nem pedig a különböző nyelveken ordítozó turisták hangorkánja áll. Az már csak hab a tortán, ha az előbbi helyeken a sörös felhozatal valóban kiemelkedő értékű, a figyelmet magára irányító és a sörrengetegben történő döntéshozatal nehézségének édes terhével megajándékozó. 

Így esett, hogy a legkedvesebb, számomra akkor szentélyszerűnek ható helyszínt egy Antibes nevű városkában fedeztem fel, ahol az idővel való versenyfutás és a felhozatal bősége okozta döntésképtelenség akadályaival történő küzdelem az egyik legkedvesebb emlékképpé formálódott a nyaralás egyébként is kivételes élményei között.

FrauGruber No Need For Alarm (5,0%): Ananászlé-küllem, smoothie-szerű test látványa, rendkívüli benyomást kelt az ital már első blikkre is. Illatait természetesen a trópusi hangulatok uralják, legfőképpen mangó, vérnarancs és grapefruit metsző aromái. Ízvilága hasonlóan éles, narancshéjas, feketeribizlis, keserédes komlóleves, szalmásan malátás, karakteres, mégis könnyed, sűrű kortyok után kiáltó. Szimpatikus német főzet az újhullámos vonal képviselői közül.

Fuerst Wiacek Shuffle (5,2%): A kóstolások során a német vonalon haladok tovább, egy újabb ködös, shake-szerű, banánléhez hasonlatos préselt gyümölcsital benyomását keltő főzetet kortyolgatok, amely ezúttal is trópusi jegyeket csillogtat leginkább, s természetesen ízre is a könnyed, frissítően gyümölcsös, gyümölcshéjas karaktert domborítja ki. Akácos, szegfűszáras, virágos elemek vegyülnek a feszes, pattogós, grapefruitos, mangós jegyekkel, könnyedén csúszó, tartalmas ízélményt nyújtva a kitikkadt fogyasztók számára. 

La Pirata Hard Decision (8,0%): Kellemes benyomást nyújt már a pohárba töltés során is, sűrű, olajos léptekben kerül elő, tetején pedig fahéjszínű habkéreg képződik. Illatai tömények, nagyívűek, mély szerkezetről tanúskodóak, melyek között a rumos, kávés, forró csokoládés és vaníliás jegyek törnek utat legkönnyebben maguknak. Kortyai be is teljesítik az aromák jóslatát, krémesek, selymesek és lágyak, mindez mennyeien csokoládés szerkezetben. Néhol kissé negédesnek hat ugyan, s a kelleténél magasabb hőfokon az alkohol lába is ki-kikandikál, mégis egy tagadhatatlanul minőségi, igen ízletes és tartalmas főzetről van szó.

Leffe Tripel (Triple) (8,5%): Úgy esett, hogy a sör elfogyasztásának napján egyéb vendéglátóipari egységek nyitva-tartása hiányában egy kisboltban vásárolt Leffét volt csak lehetőségem kortyolgatni, amely azonban még így is távol áll valamilyen sörpótló italtól, alapjában véve teljesen elfogadható főzet, nem beszélve arról, hogy eddig ez a típus hiányzott az általam tesztelt sörök repertoárjából. Egy újabb tag tehát a Leffe-család palettájáról, amely illatra kellemesen fűszeres, mézes, élesztős hangulatú, ízvilága pedig kissé vizes, lágeresen komlós, közepesen telt szerkezetű, a benne munkálkodó koriander és a keserédes narancshéj rafinériája azonban értékes pontokat ment meg a számára.

Hoppy Road Rock & Road (10,0%): Rumos kakaós, vaníliás illatok lengik körül a krémesen fekete testet, pörkölt malátás, nápolyis, étcsokoládés ízjegyek töltik meg tartalommal a sűrűn csordogáló főzetet. Krémesen lágy kortyait finom vanília bársonyos fűszeressége színesíti, remek imperial stout karakterét adva. A levezetés kissé savanykás, de összességében semmi probléma nincs vele.

La Pirata / Les Trois Mousquetaires Barcelona Tropical (6,5%): Barackos, mangós, zöld teás, virágszáras illatokat áraszt, igazi trópusi aromakombináció, míg ízre akácos, gyantás, grapefruitos, rebarbarás - hasonlóan gazdag tehát. Szerkezete közepesen telt, éles, ízvilágát kenyérhéjas, malátás jelleg tompítja. Visszafogott vérmérséklete alapján inkább amolyan ivós IPA, de a tartalmasabb fajtából.

Piggy Monstruous Fat Pig Stout Mexican Cake Edition (12,0%): A legjobb imperial oatmeal stoutokat idéző ital, frissen főzött, tejszínnel bolondított eszpresszós, kakaóporos, vaníliás bársonnyal bevont aromái is a lehető legjobb előjelei egy kimagasló értékű sörnek. S valóban, kortyai mázsás súlyúak, lassú léptűek, rumos csokoládés, shake-szerű, bourbon-vaníliás elemeket magába olvasztóak, mindemellett pikánsan paprikás, olajos eszenciákat is megcsillant a szirupos italköltemény, izgalmakból tehát nincs hiány. Igazi telitalálat a francia főzde kreációja, valóban méltó az elnevezéshez, felveszi a versenyt a hasonló szellemben fogant tengerentúli, vagy éppen skandináv főzetekkel is.

Boulevard Tank 7 Farmhouse Ale (8,5%): Minden elemében frissítő, egyben tartalmas ital gazdag jegyekkel, melyek közül illataiban a gyümölcsös, gabonás, tripeles jelleg, míg ízében a ropogós, malátás alapokon nyugvó, száraz lecsengéssel búcsúzó komlós hangulat érvényesül leginkább. Könnyedén kortyolható, a viszonylag magas alkoholtartalom ellenére üdítően ható, összetéveszthetetlenül belga karakterű főzet.

La Pirata Lab Nº 010 DDH IPA (7,4%): Barackos, vérnarancsos, grapefruitos jegyek áradnak a spanyol IPÁ-ból, amely illatra tartalmasabb, mint ízében, teltsége legalábbis inkább mérhető egy szimpla india pale ale-hez. Virágszáras, kenyérhéjas elemek összefonódása szolgáltatja az alapokat, melyeken narancshéjas, mangós elemek terülnek el, szerkezete pedig éles keretet biztosít a tartalomnak, amely a végkifejlethez közeledve egyre szárazabb és szögletesebb

Popihn Russian Imperial Stout (Chocolat/Vanille) (11,0%): Nem sok kétség fér az elnevezés hiteléhez, kakaós-vaníliás illatgörgeteg, komótos, olajos léptek, csokoládés ízfolyam - vérbeli francia imperial stout. Fagylaltszerű, selymes, krémes karakterét a vanília lágysága tovább finomítja, idővel pedig az ízek is megfelelően összeérnek, így alkotva egy, a hőfokához képest szinte visszafogott, de tökéletesen kerek és elképesztően finom russian imperial stoutot. Némi vadság és egy cseppet nagyobb ívű végkicsengés nem válna a hátrányára, de véleményem szerint így is abszolút telitalálat az ital.

La Pirata Lab Nº 009 Barley Wine (13,5%): Egy újabb La Pirata főzet, amely ezúttal árpabor formáját ölti, abból is a vérmesebb fajtát, ehhez mérten aszalványos, alkoholban ázó sárgabarackos illatokat csillant meg a must színű ital. Sűrű, mély test benyomását kelti, szerkezete azonban nem a legvaskosabb, amit valaha láttam, ehhez az alkoholfokhoz egy hajszállal nagyobb tömeg is elférne. Ízre nem rossz, de semmi kimagasló, továbbviszi az aszalványos hangulatot, mazsola, kevés rum, egyéb likőrök jegyei bújnak meg az édesen malátás, karakteresen komlós folyamban. A levezetést túlságosan száraznak érzem, de ezek csak az előzetes elvárásokhoz mérten meglévő apróbb eltérések miatti megjegyzések, összességében semmi ok a panaszra, nagypályás barley wine-hoz lehet szerencsénk a spanyol "laboratórium" jóvoltából.

La Débauche Good Mourning (6,0%): Kékszőlőlé-szín, bogyós gyümölcs-lekváros aromák, igen különleges IPA benyomását kelti. Frissítő, savanykás kortyai éretlen áfonyás, fanyar gyümölcsös jellegűek, egy könnyed, akácos komlós hangulattal. Ízletes francia itóka.

La Débauche Nevermore (9,5%): A fotó ennél az italnál sajnos elmaradt. Kólaszínű teste nem a legvérmesebb imperial stout benyomását kelti, mint ahogyan a szerkezete sem az a masszív kőolaj-folyam. De ne szaladjunk ennyire előre, illataiban a füsté a főszerep, egészen visszafogott, mégis határozottan füstölt maláta adja a karakterét az aromáknak, s a hamus, pörkölt jelleg az ízének is meghatározó vonása. Üres kávés, kissé vizes szerkezet, s bár az ízjegyek valóban sötétek, nem valami végeláthatatlanul mélyek. Az alkoholfok viszont nem tolakodó, így egészen könnyen kortyolható sör. 

B06 Antibes Absinthe (5,6%): Egy fantasztikus dél-franciaországi településhez köthető főzet a helyi specialitás hírnevének öregbítésére, amely nevéhez méltó módon ánizsos jegyektől hangos, illatában legalábbis az abszint hangulata köszön vissza összetéveszthetetlen módon, s csak íze téríti vissza a fogyasztókat a sörök kasztjának jobban ismert ösvényéhez. Persze ízvilága is tartogat némi medvecukros, édesköményes karaktert, miközben testre eléggé vizes, mérsékelt súlyú. Ehhez a stílushoz, a különleges jellemvonások terepéhez talán jobban is illik egy visszafogott, sima, a maláta-komló-élesztő jegyeinek kiegyensúlyozott keverékét adó szerkezet. Bár nem vagyok nagy rajongója az efféle szellemben fogant söröknek, ezt az abszintos hangulatot kifejezetten szimpatikusnak találtam, már csak a főzde helyszínéhez kapcsolódó kellemes emlékek miatt is.

DuClaw Devils Milk (10,5%): Réz színű testében mézes mazsola, friss füge és karamell kekszes aromái lapulnak, belekóstolva pedig bátrabban jelentem ki, hogy számomra inkább brit karakterisztikájú az ital. Közepesen telt, dohányleveles, marmaládés, gyantás szerkezet, húzós, hosszan elnyúló, száraz, markánsan komlós levezetéssel. Nem különösebben kimagasló, de nem is kiábrándító, egyszerű vonalvezetésű barley wine. 

2018. március 25., vasárnap

Nómada Royal Porter


Nómada Royal Porter (10,0%): Kávészínű spanyol főzet, mely exkluzivitást ígérő feliratokkal tarkított üvegéből lényegében másodperceken belül nullára redukálódó habbal kerül elő. Olajos, közepesen telt kontúrokat láttat, vehemens faháncsos, desszertszerű komponensekkel kiszínezett, kakaó-vaníila-kávé fekete cseresznyés ízesítésű koktéljának illatarzenálja tárul elénk rövid időn belül. 
Összeszedett, komoly ízvilág, nem az a szertelen, mégis kegyelmet nem ismerő jelleg, tekintélye leginkább kiegyensúlyozottan markáns jellemvonásaiból adódik. Az imperial jelző minden kétséget kizáróan elfér a porteren, a felépítmény kellően erős alapokon áll ahhoz, hogy megbírjon egy vehemensebb stílusú alkotást is. Pörkölt zamatok tömkelege, kávés, közepesen száraz, ám meglehetősen telt ízjegyek hada bontakozik ki kortyolgatása közben, karcos kesernyéje újabb marcona vonásokkal ruházza fel az italt. A sötétebb tónusokat némiképp mérséklik a mindvégig a háttérben munkálkodó aszalt gyümölcsös, vaníliás édességű árnyképek, összességében egy karakteres és megjegyezhető hangulatot biztosítva a főzetnek. 

2018. január 30., kedd

Prága 2018

Ha sörről van szó, a legtöbben valószínűleg megkerülhetetlennek tartják az olyan városokat, mint Prága. Az igazat megvallva én sem szerettem volna kihagyni a pályafutásomból, bár arra is számítottam, hogy a közhelyszerű kapcsolat a sörrel nem feltétlenül eredményez majd kimagasló értékeket a sörélmények grafikonján, különösen, ha az emberfia ez esetben is a kézműves terepet tekinti elsődleges helyszínnek.

Mert hiszen a hagyományos cseh nedűk autentikus környezetben történő elfogyasztását hangulat vonatkozásában a kihagyhatatlan élmények közé soroltam, azonban arra is kíváncsi voltam, mit tartogat a cseh szcéna, ha azt a craft-tengely mentén kívánom sietve felfedezni. Erre voltaképpen egy szűk hét állt rendelkezésemre, Prága mellett ugyanis Český Krumlovba és Drezdába is elvezetett az utam a kirándulás időtartama alatt. Előbbi sörös élményekben nem részesített, Drezdában azonban egy ismerős hangulatú, a Ratebeer pontszámai alapján a város első számú sörboltjába látogattam el, ahol a választék bár nem volt minden képzeletet felülmúló, néhány üveg beszerzéséhez éppen alkalmasnak bizonyult, s a sörök helyben történő elfogyasztásának lehetősége tovább növelte a hely értékét.

Összességében azonban Prága miatt került sor az utazásra, s az ottani benyomások igen felemásra sikerültek, ha csak a blog tematikájának megfelelő vonatkozásokat veszem számításba. Jó néhány sörös hely kínálja ugyanis a portékáit, ahol még csak a palackok, vagy éppen csapok számára sem lehet panasz, a mennyiségi sörtesztelés szempontjából tehát aggodalomra semmi ok. Egy pár nap alatt azonban kissé egysíkúvá, túlságosan hamar kiismerhetővé vált a kínálat, amelyre a "középszerű" jelző talán erős kifejezés, én magam sem szeretném ekképpen jellemezni a számomra is igen kedves város sörös felhozatalát, az viszont biztos, hogy Prága nem feltétlenül a ritkaságok levadászásának legalkalmasabb terepe.

Ezt azonban korábban sem állította senki, én sem készültem ilyesmire, arról van szó csupán, hogy egy idő után ugyanazok a darabok köszöntek vissza mindenhol, amelyek önmagukban a legtöbb esetben megállták a helyüket, különösebb izgalmakat azonban nem tartogattak. Ez alól leginkább az a pár üveg volt kivétel, amelynek tartalma a négypontos határ átlépésére is képesnek bizonyult, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek sem cseh sörök voltak.

Ettől függetlenül egy prágai sörözésre mindig felejthetetlen élményként érdemes gondolni, az pedig már csak szerencse dolga, hogy az a néhány igazán kiemelkedő darab, amelyet pár hely kínálata magában foglalt, keresztezte-e már valamely sörtesztelő útját. Az enyémet a legtöbb esetben sajnos igen, így a nagyobb vadak elejtése most nem -, vagy legalábbis korábban már összejött, cserébe azonban jó pár új főzet kipipálásához nyújtott segítséget az idei prágai kiruccanás, melyeket az alábbiak szerint teszek közzé.

Beavertown Skull King (9,2%): Kellemesen kortyolható, ízletes imperial IPA, mely érett őszibarack, aszalt sárgabarack, mangó és egyéb trópusi nyalánkságok jegyeit viseli magán mind aromák, mind ízjegyek tekintetében. Selymesen csúszik, itatja magát, a kerekded elemek az utóízben öltenek kissé élesebb, férfiasabb, éretlen gyümölcsös karakterisztikát, egy markáns kesernye súlyát cipelve a hátukon. 
(Ratebeer link


Falkon Idiot IPA 14° (6,2%): Parfümös, virágillatú komlók aromái röppennek fel az aranyszínű főzet szivacsos, hófehér habja alól, gyümölcshéjas, lime-reszelékes, szegfűs jegyekkel hintve meg a levegőt. Kortyai feszesek, szigorúak, ízekben gazdagok, amiben a kenyeresen malátás, kelt tésztásan élesztős és természetesen a grapefruitosan komlós elemek egyaránt markánsan felfedezhetőek. Utóíze hosszú és mindvégig stabil szerkezetű, igen kiegyensúlyozott benyomásokat hagy tehát maga után az amerikai stílusú cseh IPA. 

La Pirata Black Block Bourbon Barrel Aged (13,0%): Már a kitöltés során láthatóvá vált, hogy a kedvenceim közül való sörhöz lehet szerencsém a spanyol imperial stout személyében, a varázsszó pedig a bourbon, a hordóérlelés viszi ugyanis a prímet, legyen bármilyen is az eredeti verzió. A whiskey karaktere ez esetben olyannyira kidomborodik, hogy felülír mindenféle jellegzetességet, mellyel a főzet valaha is rendelkezett. Ez pedig az én világom, az ázott fadongák kókuszos-vaníliás, sós karamellás jegyei már alapból túlmutatnak a 4 ponton, ha pedig ehhez egy szinte tejszínesen lágy, csokoládékrémes, s az aromákkal teljesen önazonos ízvilág csatlakozik, a pontszámok sebesen növekszenek tovább. Egy pár mondvacsinált, általam egyébként igencsak jelentéktelennek tekintett körülmény, mint például a szénsavtartalom teljes hiánya, az alkohol ki-kilógó lába szolgálhatnak csak alapul némi pontszámlevonáshoz, összességében azonban a legjobb imperial stoutok között van a helye.

Matuška Stout (6,0%): Éjfekete ital bézs színű habkoronával, küllemre kifogástalan. Illatra sem rossz, leginkább pörkölt malátás, kávés, étcsokoládés aromákkal operál, kevés hamus, faleveles szárazság érzetét is meg-megcsillantva. Ízre viszont már teljesen eltér egy általam 4 pont körülinek elképzelt italtól, még ha az nem is az imperial fajtából való. A hype-ot tehát nem teljesen tekintettem egyértelműnek, miután az első kortyokat követően elemeltem a számtól a poharat. Stoutnak teljesen rendben van, bár kissé talán egysíkú, textúrája enyhén vizes, mégis szépen hozza a szükséges fekete hangulatokat, a "cold brew coffee"- érzést, a magas kakaótartalmú étcsokoládék jellemvonásait az ízében, de őszintén szólva semmi extra. Ha emlékezetem nem csal, nem egy ilyen kvalitású stouttal volt már dolgom, amelyek pontszáma azonban messze elmaradt e főzetétől. Mindezek ellenére lényegében hibátlan ital, a klasszikus vonalvezetésű stoutok jeles képviselője.

La Pirata Black Block (11,2%): És akkor következzen a kisebb testvér a spanyol olajszármazék-családból, melyről összegezve leszögezhető, hogy lényegében pont annyival marad el a bourbon-változattól, amennyit a hordóérlelés hozzátett a másikhoz. Ami nem kevés ugyan, de a bourbon már csak ilyen, egy efféle kiemelkedő főzetet is képes a csillagokig repíteni. Ugyanaz a komótosan csordogáló, olajos test, némi habréteggel azonban a tetején, s ugyanazok az elemi erejű, szirupos hangulatok mind az aromák, mind ízjegyei között. Cseppnyi kókusz és vanília még így, érlelés hiányában is felfedezhető a csokoládészirupos, aszalt szilvás illatok között, ízében pedig egy brownie-szerű, marcipános, kávés, étcsokoládés karakter köszön vissza. Sima kortyai megnyugtatóak, mégis kellően tüzesek, teltek, gazdagok, túlsúlyos vonalakkal megáldottak, mely kombináció csakis a legrokonszenvesebb, masszív imperial stoutok sajátja. Nem kérdés hát, hogy könnyedén ugorja át a négypontos határt.

Létající Chroust Milky Way (7,0%): Sima futású test, telt, erőteljes aromák, melyek a tejszín, vaníliasodó krémessége és az étcsokoládé, kávé sötétebb karaktere mentén formálódnak. A zabtól és laktóztól selymes és krémes, tejszerű az ital, a szerkezet azonban kissé elnagyolt, össze nem álló, az ízjegyek helyenként darabosak. Egyébiránt aszalt szilvásak, eszpresszósak és tejcsokoládésak, néhol pedig kartonpapírosak, kilógó alkoholos lábúak. Ettől függetlenül persze nem rossz, finom kis sweet stout.

Tiny Rebel Sugar Rush (8,0%): Igazi cukrászdai hangulat hordozója a főzet, mely önmagában a számomra legkedvesebb sörös benyomások egyike, már amennyiben az aromákhoz hasonlóan izgalmas, gyereklelkű, de kikezdhetetlenül masszív test társul. Ebben az esetben tehát az illatok parádésak, mogyoróvajas, porcukros, csokoládés-vaníliás fánkos, konzum szaloncukros karakter légi megformálói, izgatottan vártam tehát, mit tartogat az íze egy magamfajta édesszájú sörfogyasztó számára. A túlzottan desszertes karakter feloldásáról a meggy savassága hivatott gondoskodni, s a kortyok valóban inkább a befőttszerű, cseresznyehéjas, érett meggyes fanyarság irányába mutatnak, a szerkezet legalábbis inkább élénk és vibráló, mint olajos léptű behemót. Benne pedig finoman munkálkodnak a laktózos, kakaóporos, csokoládészirupos elemek, melyek parfümös, édességboltos elegye remek táptalajul szolgál a meggylészerű test megédesítéséhez, amely azonban még így is elmarad a szirupos, cukorban tocsogós élménytől, kissé kifinomultabb vonalat képviselve így a kompozíció. Ütős kombináció, fantáziadús, fanyar desszertital.

CREW Republic Roundhouse Kick (9,2%): Éjfekete színben kavarog a teltkarcsú ital, mérsékelt szénsavassággal, csokoládés, karamellás, diákcsemegés, fás illatokkal, s hasonlóan gazdag, mogyorós, aszalt szilvás, csokoládészirupos ízjegyekkel. Remekül megfaragott imperial stout, semmi meghökkentő, de a típus legjavát magában hordozza, példaértékű módon egyszerű, de nagyszerű.

Hanscraft & Co. Backbone Splitter (6,6%): Teaszínű testén hófehér hab, alóla pedig vadvirágos, narancslekváros, cukorszirupban ázott aszalt paradicsomos illatok röppennek fel. Olajos kortyai mangóhúsos gyümölcsösséget, grapefruitos kesernyét, akácvirágos, bodzás elemek tarka elegyét tartogatják. Kellő súllyal nehezedik ízlelőbimbóinkra, telt karaktere gömbölyű jegyek mézes folyamaként rajzolódik ki. Ízletes, markáns, izgalmas német IPA.

LaBieratorium F60 Paranoid IPA (7,2%): Teaszínű test, zöldes, malátás, halovány trópusi aromák. Kissé gyengécske, enyhén vizes, kekszes alapokon hagymás, szegfűszáras komlós jegyek szóródnak szét gyors egymásutánban, majd egy éles, száraz zárással tűnnek el hasonló sebességgel, csupán egy karcos kesernye lenyomatát hagyva maguk után. Így ad lehetőséget már maga a szerkezet is a világmegváltó jellemzésektől mentes kortyolgatásra.

AND UNION UNFLT Lager / Brewers & Union Unfiltered Helles Lager (5,0%): Az ipák és egyéb felső erjesztésű sörök világában történő hosszadalmas kalandozások után jól esik pihentetni kissé a sok esetben túlhajszolt ízlelőbimbókat, melyeknek olykor a kellő minőséggel nem párosuló, extravagáns jelmezbe bújtatott főzetek felejthető karakterének ostromát is állniuk kell. Itt van tehát ez a főzet, amely éppen annyit ígér, amennyit be is tud tartani. Szalmasárga színű testén hófehér habfedél pihen, kelt tésztás aromái alatt gabonás, élesztős jelleg jóleső egyensúlya ölt testet egy ideális szénsavtartalmú, édeskés szerkezetben. Valóban ízletes főzet.

Schoppe Black Flag (9,0%): Kávészínű teste alól ahhoz hasonlatos aromák áradnak, padláson aszalt szilva, pörkölt kávé illatjegyei alatt egy cseppnyi mandulás jelleg is meghúzódik. Íze már kevésbé izgalmas, mérsékelten testes, mondhatni kissé szellős, leginkább pirított malátás elemek túlsúlyát élvezi, lecsengése pedig olyannyira száraz, hogy lehullott falevelek hamuja sem lehetne szárazabb. Mindez egy imperial stout esetén nem hangzik túl jól, egyszerűen csak sörként kortyolva azonban egészen elfogadható a végeredmény.

Chris Banker / Insurgente / Stone Xocoveza Mocha Stout (8,1%): Krémes, tejszerű, ám tagadhatatlanul kissé vizes, szellős szerkezetben kelnek életre a téli fűszerek színes jegyei, melyek között a szerecsendióval főzött latte karaktere rajzolódik ki a legélesebben, egy csipetnyi vaníliával, fahéjjal meghintve. A test kissé vékonyka ugyan, így egy nagyobb mértékű intenzitás valószínűleg kikezdené, ez a fajta kavalkád még pont akkora súlyú, hogy a szerkezet is könnyen megbírja. Kávés, csokoládés, aszalt szilvás, kellemesen télies, összességében szimpatikus, inkább légies, mint mázsás súlyú ízvilág.

Great Divide Nadia Kali (6,3%): A sör legkomplexebb része feltétlenül az aromák között keresendő, egy igazi gyümölcsös, belga karakterisztika, az eperlekváros, aszalt sárgabarackos, mazsolás jegyekkel, melyek között egy különleges, vadvirágos, gyógynövényes vonulat is könnyedén felfedezhető. Ízre is változatos, kenyérhéjasan malátás alaphangulatú, mely réteg egy zselés cukorkás, narancshéjas, citromos teás fűszerezettséget kap, a kortyérzet azonban már kevésbé adja vissza ezt a nagyfokú összetettséget, bár kitűnően itatja magát, semmi különösebben zavaró tényező nem munkálkodik benne.

Sibeeria CocoChanel (4,7%): Éjfekete színű, tojásfehér habbal rendelkező cseh porter, az illatos fajtából, az étcsokoládés nápolyik, kókuszos étcsokoládék karamellás világából. Ízre is rendben van, e téren követi az aromák által megkezdett útvonalat, bár a szerkezet kissé véknyabb, az ízjegyek kissé élesebbek annál, mint ami egy ilyesfajta vaníliás, csokoládés ízvilághoz tökéletesen passzolna.

Matuška Apollo Galaxy (5,5%): Telt elemekbők építkező főzet mind aromák, mind ízjegyek tekintetében, a narancshéjas, mangóhúsos, trópusi vonalat igen intenzíven testesíti meg. Szerkezete sima, nem túl éles, szénsavasság tekintetében is visszafogott, kiegyensúlyozott karakterű. Kortyai zöld teásak, friss komlós hangulatúak, hosszan elnyúló, krémes kesernyével megtámogatottak. Bár a műfaj nem a kedvencem, ezzel az itallal semmi bajom sincs, igazán ízletes ivósör.

Sibeeria Oops! I did it again! (8,5%): Mélyarany színű cseh imperial IPA, egy édeskés színezetű, gyümölcsös komlóaromával, melyben leginkább az aszalt sárgabarack, rostos őszibarack vonalai formálódnak illatjegyekké, míg ízében a savanyúcukorka, grapefruit, narancshéj keserédes elemei vibrálnak. Telt kortyai megfelelő ívűek, tartalmasak, ízekben gazdagok, kissé éles, markánsan keserű levezetéssel búcsúznak. Szimpatikus ital, az imperial india pale ale-ek kevésbé vad változatának ízletes képviselője.

Falkon FALK:ON Imperial Stout (2017-) (8,2%): Éjfekete szín, piszkosfehér hab, tejszínes, kakaós, puha aromákkal. Ízre kissé szúrósabb, közepesen testes főzet, a szükségestől véleményem szerint magasabb szénsavtartalommal. Csokoládés, kávés jegyeit egy csipetnyi sós hangulat, aszalt szilvás gyümölcsösség járja át, idővel pedig a felsorolt komponensek összeérnek, kissé finomodik a szerkezet, egy plusz pontot eredményezve a sör értékelésénél az első kortyok alapján megajánlotthoz képest.

Falkon Stalker IPA (6,9%): Mézszínű főzet játékos aromákkal, virágos, gyümölcslekváros illatjegyekkel, zöld teás, narancslekváros, kekszes, malátás hangulatokkal az ízében. Közepesen telt szerkezet, élénk szénsavtartalom, hosszan elnyúló szegfűaromás, frissen vágott virágszáras kesernye. Semmi extra, középvonalas, de ízletes india pale ale.

Raven NO LIMITS Darjeeling IPA (6,2%): Nem az az aromabomba, némi akácos, teafilteres fűszeresség azonban érezhetővé válik forgatása során, s egy kellemes, dzsemes karakter is kiérezhető. Ideális szénsavtartalmú keretben kissé vizes, haloványan gyümölcsös, sárgabarackos elemek foglalnak helyet, majd egy száraz levezetéssel érnek véget. A kortyolással nincs baj, könnyedén szánkózik lefelé a frissítő ital, amolyan session-IPA jelleggel.