Szent András Magyar Vándor

Szent András Magyar Vándor (5,6%): Méz színű, hangzatos tipológiájú ale&lager hibridünk szerény méretű habot generál, kartondobozos, növényes-földes aromák ütik fel fejüket alóla. Szánkban megforgatva enyhén vizes, vékonyka malátás alapokon álló, leginkább lager-jellegét kidomborító főzet puha ceruzával megrajzolt képe rajzolódik ki, melyet jólesően élénk és voltaképpen minőségi összetevőkkel ellátott jellege tenne elnéző énünk számára szerethetővé. 

(Ratebeer link) 

Szent András Black Rose

Szent András Black Rose (9,0%): Újabb békésszentandrási főzet a láthatáron, ez esetben egy duplabak személyében. Sötétbarna, kólaszínű testén vajszínű, vékony gyűrű formájában megmaradó hab képződik, mely alól malátaközpontú, enyhén füstös, óvatosan gyümölcsös illatjegyek bukkannak fel. Közepes teltség, laza szerkezetű maláta pehelysúlya, kissé kilógó alkoholláb, melyektől azonban mégsem olyan nehéz eltekintetni, s ebben az esetben egy kiadós levegőztetést követően kereknek ható benyomást tesz fogyasztójára a duplabakok irányába tett magyar szárnypróbálgatások egyik legismertebb képviselője. 

(Ratebeer link) 

Szent András Betyár Király

Szent András Betyár Király (6,0%): Nem viseltetvén feltétlen odaadással a magyar sörfőzés termékei iránt, meglehetősen ritkán kerül a kezem ügyébe tesztelésre alkalmasnak tartott honi főzet, kerüljön az ki akár egy kézművesnek mondott főzde falai közül is. Nem arról van szó, hogy úri ízlésem képtelen lenne elviselni ezeket a darabokat, sokkal inkább a blog vezérfonalának tartott elismerésre méltó főzetek felkutatásának motívumától állna távol a semmitmondó, üres karakterek leírására erőltetett szószedetet eszkábálni. 

S bár a minőség mellett a különleges darabok bemutatása szintén specialitása az oldalnak, korábban is születtek ettől eltérő irányvonalat képviselő cikkek, s a soron következő alanyok ugyancsak híján vannak az exkluzivitás jellegének. Ez azonban nem jelenti azt, hogy teljes mértékben idegenként hatnak egy - többnyire - mértékadó főzeteket felvonultató oldalon, a Békésszentandrási főzde gyümölcsös köntösbe bújtatott söre véleményem szerint ugyanis megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. 

Kitöltve kólaszínű test kerül a pohárba, vékonyka habbal érkezve. Illatában remekül érvényesülnek a meggyes-marcipános, szétérett cseresznyés, diós-befőttes jegyek, eddig teljesen rendben is van a szerkezet. Az összességében boros jelleg az ízében is dominál, édes keretben találnak egymásra a fekete-gyümölcsös komponensek, melyek leginkább igen alacsony hőmérsékleten vannak elemükben, már ami a szerkezet koherenciáját illeti. Kissé vékonyka azonban a test, az utóíze pedig nem egyenes vonalú folytatása az alapkarakternek, laza kötéssel kapcsolódnak egymáshoz a némiképpen eltompult ízjegyek. Ez azonban élvezeti értékét nem csorbítja számottevő mértékben, szimpatikus itóka képe rajzolódik ki iszogatása közben.

(Ratebeer link) 

Karácsony - Három Királyok

Három Királyok (6,3%): Az ünnepi hangulat idén a Három Királyok főzetével köszönt be, mely nagyjából egyedüli magyar karácsonyi sörként jó eséllyel vívja ki szimpátiánkat. Félretéve most minden szigorunkat, kritikus énünket, leginkább a mondanivalójára koncentrálunk, mely tiszta, mélyarany testében lakozik, a vastag szövetű, édeskés szálakkal bevont cukrozott gabonák aromáinak leple alatt, az élénk, kissé esetlenül intenzív, szellős malátaszerkezetben. Nevezetesen a meghitt hangulatok időszakának beköszönte az, amit az ital előrevetít, s ez az, ami kellemessé teszi ünnepi várakozással teli fogyasztója számára. 

(Ratebeer link) 

Hopfanatic Alulu

Hopfanatic Alulu (5,0%): Ötletes, magyar üvegeken kissé szokatlan módon a sör elkészítésébe fektetett munkaórákat a küllem terén is megcsillantani látszó címke, mely végre nem azt az általánosnak mondható futószalag-dizájn benyomást kelti, amikor egy relatíve jól sikerült főzet piacra dobása előtt a kézműves mester az ajtóból még gyorsan visszaszalad a "Paint" programhoz címkét tervezni. A külcsín tehát jópofa, pattintsuk is fel azt a kupakot... 

Mondanom sem kell, a felnyitás közbeni momentumok a kókuszillat megtestesülési formáinak latolgatásáról szólnak. Fakó színe - mely valamilyen világos trópusi gyümölcs-dzsúszhoz hasonlatos - és habszerkezete, illetve annak hiánya nem igazán visz közelebb a megoldáshoz, mint ahogy illata sem, melyben a friss komlóé a főszerep. 

Kellően éles, kissé kenyértésztás, élesztővel kevert aromakomló illata tölti be a teret, a kókusz halvány jellege viszont minduntalan ott bujkál a háttérben. Társaságuk egy igazán érdekes kompozíciót alkot, amiben a grapefruitos, tobozos élességet lágyan vajazza meg és simítja el a kókuszolaj puha egzotikussága. 

Ízében is legalább ennyire sejtelmes ez a játékosság, még véletlenül sem erőltetett a kókusz jelenléte, az csupán az egyértelmű, markáns, de nem nyomasztó komlóuralomtól hangos kortyok közepe táján sejlik fel, mintegy szerényen beleolvadva az összhatásba. Mindent egybevetve egy tetszetős újdonságként jellemezném. 

(Ratebeer link) 

Karácsony 2013 - Keserű Méz Winternacht

Keserű Méz Winternacht (6,0%): Kitöltéskor sötét, teaszínű test fogad minket egy tojáshéj tónusú habbal a tetején, mely igen tartósnak bizonyul, mutatóban legalábbis mindvégig megmarad egy fátyolszerű réteg a vizuális összhatást erősítendő. Nagyon kellemes, meghitt illatokat áraszt, téli esték ideális partnere a selymesen gyantás, barátságos komlós hangvételével és egy csepp, szirupszerű teltséggel. 

Az egyes kortyokat lényegében azok végszava tölti meg tartalommal, ezáltal azonban egyből érthetővé válik a korábbi mondanivaló is. A titokzatos és visszafogott bevezetés során még bármit elképzelhetőnek tartunk, a kezdetben vékonyka testhez aztán megnyugtató kiegyensúlyozottság társul, így halad határozott léptekkel egy elegánsan komlózott, kellően telt és tartalmas lecsengésű ital képe felé, amit az út során magabiztosan támogatnak az apró szemű, mégis simogatóan szétoszló szénsavbuborékok, a halványan juharszirupos édesség fűszeres játéka a maláta adta puha alapokon, végül pedig a komló remekül képbe illő karakterű, árnyaltan kesernyés és határozott kontúrokat adó jellege. 

Igazán szuper kis téli sör lett belőle. 

(Ratebeer link) 

Kecskeméti Sörfesztivál 2012

Bohemia Regent Prezident: Aranyló színű, friss, komló illatú, üdítő és telt ízű, vastag komlós utóízű egy árnyalatnyi gyantás, élesztős réteggel. 

Serforrás Paracelsus: Fúrott kutak vizének illata érezhető erőteljes vas aromával, ízében emellett határozottan érvényesül a különféle maláták alkotta gabonás, füves savanykásság némi félérett gyümölcsös zamattal kiegészülve.

 

Keserű Méz: Jellegzetes, fűszeres illatok, citromfű és szegfűbors gazdag aromái töltik be a teret, melyet egy közepesen testes, üdén komlós, frissítően kesernyés, tiszta íz követ. 

Sörapu Narancsos-mézes Gyömbérsöre: Könnyed illattal nyit, narancshús természetes aromája csatlakozik a borostyán szín nyújtotta vizuális élményhez. Belekóstolva a narancs és gyömbér éles aromája tisztán kivehető, a méz édességét azonban kissé háttérbe szorítja az a fűszeresség, amit az összetevők pezsdítő fanyarsága biztosít. Kellemes és ízléses sör. 

Barcagi Dupla Bak: Az ideálisnál alacsonyabb hőmérsékleten történő fogyasztásnak ez a sör is áldozatául esett, a duplabakokra jellemző sajátosságok így e tényezőnek betudhatóan, vagy attól függetlenül, de - számomra legalábbis - kissé homályosan és erőtlenül érzékeltették jelenlétüket. Testes, telt ízű, enyhén pörkölt maláta aromájú főzet egy vékony élesztős karakterrel, a gyümölcsök és karamell másoknál bekövetkezett megjelenése azonban nálam elmaradt.

Hammurapi Gold +18: Illata alapján már nem nagyon érhet minket csalódás, az ugyanis remek. Az IPA-hoz hasonló, gyümölcsös és gyantás komlóaromák markáns jelenlétét egy rendkívül gazdag és összetett, masszív test követi, melyben leginkább a keserédes zamatok, az olajos komló, telt ízű maláta játsszák a főszerepet, mindezt egy egészen jól elbújtatott alkohol háttértámogatásával. 

Félegyházi Búzasör: Nagyszerű meglepetés volt az íze: csupa természetesség, telt, gömbölyded, gabonás aroma, melyben tisztán kivehető a búza jelenléte, és melyet kellemesen élesít kissé a koriander csípőskés fűszeressége.

 

Félegyházi Meggysör: Erről elég, ha annyit írok, a típus nevében szereplő szavak egyike sem kérdőjelezhető meg kóstolása során, bár az utótag megtestesülése természetesen szinte csak jelzés értékkel bír. A meggy aromája azonban felettébb természetes hatású és összességében rendkívül finom.

 

Serforrás IPA: Világos aranyszínű, élénk ital a vártnál valamivel kisebb testességgel, valamint átütő komló aromával, természetesen annak gyantás vonulatát előtérbe helyezve, lekerekített, nyugodt ízjegyekkel felvértezve.

 

Paulaner Hefe-Weissbier Dunkel: Vajkaramella színben pompázó főzet első osztályú élesztős, banánturmixos illattal, üde, mégis telt, savanykás, selymesen malátás ízzel. 

Krušovice Mušketýr: Aranyszínű, meglehetősen zárkózott, visszafogott, kenyérhéjszerű illattal rendelkező, közepesen testes, kissé vizes, enyhén élesztős ízvilágú sör. 

Paulaner Hefe-Weissbier: Barna színű testvéréhez hasonlóan kiváló tulajdonságokkal bíró, narancslekvár színű főzet, mely a búzasörök malátás teltségét és üde gyümölcsösségét egyaránt megcsillogtatja. Fantasztikusan harmonikus, szinte már tökéletes alkotás.

 

Žatec Strong: Borostyán színű, gyantás illatú és ízű, telt karakterű, olajos testű finomság egy szárított gyümölcsös, kissé almás jelleggel, valamint egy jól kivehető pirított éllel.

 

Postřižinské Tmavý Ležák: Finoman pörkölt maláta és egy csipetnyi kávé jelenléte egy közepes testben, halványan édeskés ízzel, majd egy enyhén savanykás, komlós zárással. Kiegyensúlyozott barna sör. 

 

Březňák Tmavé Výčepní: Kissé vizes jellegű, enyhébb szénsav-és alkoholtartalmú, valamint egy visszafogott, pirított magvas karakterű, összességében kellemes ízvilágú barna sör.

 

Serforrás Korty: Aszú és sör házasságának testet öltése egy elismerésre méltó módon kivitelezett formában, melyben mindkét fél erényei megcsillanhatnak anélkül, hogy ez a másik kárára válna. Számomra legalábbis az aszú jelenléte nem volt túlságosan terpeszkedő, bár nem is egy fátyolszerű testként lebegett az alapok felett, az elhatárolódás mindenesetre igen határozott és hétköznapi módon történt. A bor és sör egyidejű kapcsolatában való igen szegényes jártasságom mégis azt mondatja velem, hogy összességében egy jól sikerült innovációhoz volt szerencsém. 

Szögedi Nyári Boszorkány - Szögedi Red Devil

Szögedi Nyári Boszorkány (5,6%): Barna sör vöröses beütéssel és nyílt, nem túl sejtelmes, malátás aromával. Kissé vizes, testetlen benyomást kelt, íze pedig gyerekkorom "Autós" nevű csokoládéjára emlékeztet, mely étbevonómasszába mártott kókuszos szelet volt, és amely ennél fogva kissé rendszeridegenként hat a sörben. Az ehhez hasonló ízjegyek mellett egy vékony, pörkölt réteg bontakozik ki egy alkoholos háttértámogatással és egy égetett cukros, karamelles utóízzel. Az egyes komponensek összesimulása azonban nemigen következik be, azok ugyanis mintha külön életet élnének, s bár az idő jót tesz neki, ez a fajta csiszolatlanság mindenképpen negatívumként említendő. Összességében mégis egy szimpatikus darab, így az űrtartalom mértéke sem igazán jelentkezett problémaként. 

(Ratebeer link)

Szögedi Red Devil (5,6%): Vöröses, gyümölcsteához hasonló színe megnyerő, vastag és krémes habja pedig elismerésre méltóan sokáig kitart. Illata malátás, kissé visszafogott. Élénk, enyhén édeskés, malátás a kezdet, majd kissé savanykás ízek következnek, egy halványan pirított, kenyérhéj jellegű karakterrel. Az alkohol ez esetben is melengető, nem a nyelvünk tövét bizsergetve terpeszkedik el azonban, az ízjegyek némiképp eredményesebben takarják. A Szögedi Sörfőzde előző termékéhez képest valamivel testesebb benyomást kelt, megítélésem szerint pedig valamelyest természetesebb hatást árasztó, némiképp összeszedettebb darab. 

(Ratebeer link)

St. Benoit Brune - Bors Sherwood Ale - Gulden Draak 9000 Quadruple

Kóstolás időpontja: 2012.04.30

St. Benoît Brune (6,5%): Jellegzetes illattal rendelkező ale, mely az édeskés, kakaós és étcsokoládés aromákat bőségesen árasztja magából. Ízvilágát szintén ismerősként üdvözölhetjük, a krémes hab által lefinomított, selymesen gördülő kortyok csokoládés, kissé fanyar és élesztős ízvilágot fednek fel, mely kitűnő eszközül szolgál egy ízekre koncentráló, nyugodt sörözgetéshez. 

(Ratebeer link)

Bors Sherwood Ale (6,5%): A Tuck Baráthoz hasonló illatjegyek alapjain nyugvó főzet egy rendkívül tiszta, éjfekete színű testtel és egy cappuccino-szerű, krémes, bézs habbal. A karamellás kezdetekhez pörkölt, kávés, illetve tejszínes aromák csatlakoznak, mely komponensek aztán remekül átivódnak az ízébe is, hogy aztán egy kissé fás, földes, kávészerű zamatban teljesedjenek ki, és egy kellemes lecsengésű pörkölt, majd komlós ízben végződjenek. Remek darab ez is. 

(Ratebeer link)

Gulden Draak 9000 Quadruple (10,5%): Borostyán színben pompázó ital, melyet egy lehengerlő illatfelhő vesz körül kitöltését követően. Eper, gyümölcslekvár aromái áradnak belőle némi tejszínes, belga élesztős, likőrös köntösben: igazi quadrupeles illatélmény. Ahogyan azt sejteni lehetett, édeskés ízekkel operál, mennyei édesség ízeivel, melyben méz, bogyós gyümölcsök húsa és egy csipet koriander vegyül egy komoly alkoholos test keretében. Ez utóbbit egyébként nyilvánvalóan meghatározó összetevőnek érezzük kóstolása során, akit azonban az alkohol markáns jelenléte zavarba ejt, semmiképpen ne 10,5 százalékos sörökkel kísérletezzen. A Van Steenberge főzde egy újabb remekműve, mely az alap Gulden Draak által nyújtott ízvilágot magukénak tudó sörfogyasztók számára kötelező darab. 

(Ratebeer link)

Bors Tuck Barát - Trappistes Rochefort 6°

Kóstolás időpontja: 2012.04.29

Bors Tuck Barát (7,7%): Fátyolosan vöröses, gesztenyebarna színű ital, melynek könnyed, rövid életű habja van. Illata egészen különleges, intenzív vajkaramella aromája lengi körül egy kevés gyümölcsbefőtt és vanília társaságában. Belekóstolva megérezhetjük selymesen telt karakterét, melyben az összetevőket véleményem szerint egy cérnaszál vékonyságú határvonal választja el attól, hogy kerek egésszé álljanak össze. Kellemesen édeskés bevezető után füstölt ízjegyek következnek, majd egy barátságos, komlós lezárással búcsúzik. Határozottan üde színfolt az itthon főzött sörök palettáján. 

(Ratebeer link)

Trappistes Rochefort 6° (7,5%): Vörösesbarnás színben kerül a pohárba egy közepes méretű habbal a tetején. Illata kezdetben meglehetősen zárkózott, később leginkább fanyar gyümölcsök aromáját árasztja magából. Selymesen krémes, közepesen telt főzet egy, a család többi tagjához képest visszafogottabb, ám hasonlóan elegáns ízvilággal, melynek középpontjában a mazsola, dió és mogyoró ízjegyei állnak egy kevés kakaó és leheletnyi fűszeresség kíséretében. Igazán kiegyensúlyozott alkotás. 

(Ratebeer link)

Hoegaarden Wit-Blanche - Pittinger Märzen Premium Export - Borsodi Borostyán

Kóstolás időpontja: 2012.02.25

Hoegaarden Wit-Blanche (4,9%): Meglehetősen fakó, citromlé színű főzet szerény méretű habbal a tetején, mely amilyen gyorsan képződött, olyan hamar el is tűnt. Aromája enyhén komlós, fűszeres, íze kezdetben eléggé homogén, majd egyre határozottabban különülnek el az egyes ízjegyek. Élénk jellege miatt kissé éles benyomást keltve korianderes, citrusos, enyhén csípős zamatok kezdenek kibontakozni, melyek mögött egy meglehetősen vékony test húzódik, leginkább frissítő, élénkítő hatást váltva ki kortyolása során. A búzasöröknek tehát azt a típusát adja, melyben elsősorban a sör szomjoltó tulajdonsága érvényesül, mindez természetesen prémium minőségben. 

(Ratebeer link)

Pittinger Märzen Premium Export (5,2%): Illata alapján szinte semmit sem sejthetünk meg ízét illetően, ez lényegében a későbbiek során sem változik meg jelentősen. Íze elsőre semleges, majd leginkább malátássá válik utóízében is, a komló csak beköszönés szintjén van jelen, ha meg is mutatja magát, meglehetősen visszafogottan teszi azt. Tulajdonképpen lankadatlan élénksége és a maláta édes íze adja lényegét e sörnek. 

(Ratebeer link)

Borsodi Borostyán (5,2%): Külső megjelenésének leírására elnevezése szolgál: kellemes, borostyán árnyalatú színben kerül a pohárba, melyhez egy egészen határozott, piszkosfehér habkorona csatlakozik. Illata meglehetősen semleges és kezdetben ízét sem nevezném átütő erejűnek. Igazából később sem válik azzá, viszont idővel mindkettőt áthatja egy enyhe malátás aroma, idővel pedig megcsillant némi karamelles édességet is, azonban igazán telt karakterrel egyik ízjegy sem párosul. 

(Ratebeer link) 

Edelweiss Weissbier Hefetrüb - Dreher Bak

Kóstolás időpontja: 2012.02.18

Edelweiss Weissbier Hefetrüb (5,5%): Halványsárga színű, opálos búzasör, melynek hamar elmúló lágy, krémszerű habja van és intenzív, élesztős illata. Az első kortyok határozott szénsavasságról tesznek tanúbizonyságot, kissé éles, enyhén csípős hatást kiváltva. Élénkebb jellege mellett enyhe citrusossága miatt is ideális szomjoltóként funkcionál, de azok is megtalálhatják benne számításaikat, akik az ízekre is szeretnek némi figyelmet fordítani. Ehhez nagyszerű alapot szolgáltat az élesztős, malátás, kissé fűszeres jelleg, melyek megadják a sör határozott karakterét. 

(Ratebeer link)

Dreher Bak (7,3%): Vörösesbarna színe egy sokat sejtető, pörkölt malátás aromát rejt magában, mely nagyjából behatárolja a várható ízvilágot is. Közepesen testes sör egy kellemesen édeskés köntösbe burkolva, melyben az alapokat egy pörkölt, finoman ízesített kávés karakter jelenti egy határozott komlós kísérettel zárva, az alkohol kissé magasabb százalékban megtalálható jelenléte pedig szintén a pozitív összhatás kialakításában játszik nem elhanyagolható szerepet. Klasszikusan finom, könnyedén fogyasztható sör. 

(Ratebeer link)