A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Struise. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Struise. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. január 6., vasárnap

2018 legjobb főzetei

2018 ezúttal sem feltétlenül a mennyiség terén volt kiemelkedő - bár az utóbbi pár év statisztikái alapján magamhoz képest a legtöbb sört idén pontoztam -, a minőség tekintetében azonban nem igazán volt okom panaszra. Különösen az év végét sikerült meghúzni, pattantak a koronazárak, repültek a pezsgős dugók azokról a palackokról is, amelyeket akár már évek óta őrizgetek a kamra jótékony félhomályában. Ezúttal nem ismertem könyörületet, s karácsony után szinte csak nagyvadakat ejtettem el. Azt talán mondanom sem kell, hogy különösen ez utóbbi sörök kivétel nélkül imperial stoutok voltak, mint ahogyan az egész 2018-as esztendőt a motorolaj-származékok egyeduralma jellemezte. 

A hagyományok mentén haladva az általam ez évben legjobbnak vélt sörök számára ezúttal is két csoportot hoztam létre, melyek közül az egyik kategória jellege most sem volt éppen kérdés, mennyiségi tényezők következtében pedig a második halmaz megalkotását sem előzte meg hosszas fejtörés. Ez utóbbi kaszt nemes egyszerűséggel az imperial stoutokon kívül eső, minden egyéb sörkülönlegesség gyűjtőhelyeként szolgál az idei összesítésben is. Ez a lista bővült ki aztán egy-egy jelölttel, miután az előzőek szerinti felosztással igencsak megnövekedett a merítési lehetőség. Különösen az imperial stoutok esetében igaz ez az állítás, hiszen az idei év felhozatalából 10 sört kiválasztani már-már megugorhatatlan vállalkozásnak tűnt, kis híján bele is tört a bicskám. Olyan darabok is kiestek így, amelyeket bármikor nyugodt szívvel ajánlanék bárkinek, s néha, valamiféle belső indíttatásból pár magasabb pontszámot kapott főzet is alulmaradt a takarékosabban pontozott vetélytársaival szemben. 

Idén is nagy segítségemre volt, egyben hosszas időzésre csábított a 2018-as évem Ratebeer által készített statisztikája, amely a fentieket megerősítve mutatja, hogy ha az imperial stoutok a Kilimandzsáró, a stoutok és porterek kasztja maga a Csomolungma a sörfogyasztási szokásaim diagramikus ábrázolásában. 

És akkor következzen a két lista, amely ugyan bennem a fogpiszkálóra faragott kocsirúd benyomását kelti, idén még próbálok önuralmat gyakorolni, s nem felduzzasztani a létszám már oly megszokott kereteit. 

TOP 10 + 1 IMPERIAL STOUT 
Founders Barrel Aged CBS (Canadian Breakfast Stout) (11,7% - imperial stout - USA) 
Three Floyds Dark Lord Russian Imperial Stout (15,0% - imperial stout - USA) 
La Pirata Black Block Bourbon Barrel Aged (13,0% - imperial stout - Spanyolország) 
Struise Brouwers Black Damnation XXVI - Froggie (13,0% - imperial stout - Belgium) 
Kees Caramel Fudge Stout (Bourbon BA) (11,5% - imperial stout - Hollandia) 
Omnipollo / 3 Sons Gideon's Pancake Stack (12,5% - imperial stout - Svédország) 
Lervig / Hoppin' Frog Sippin' Into Darkness Barrel Aged (12,0% - imperial stout - Norvégia) 
De Molen Hel & Verdoemenis Bourbon BA (11,0% - imperial stout - Hollandia) 
Oskar Blues Ten FIDY - Bourbon Barrel Aged (12,9% - imperial stout - USA) 

TOP 10+1 EGYÉB 
Widawa 5th Anniversary Imperial Baltic Porter Bourbon BA (11,0% - baltic porter - Lengyelország) 
Põhjala Cellar Series - Sajand (12,3% - baltic porter - Észtország)
De Molen Bommen & Granaten (Rioja Barrel Aged w/ Brett) (11,9% - barley wine - Hollandia) 
Jan Olbracht Rzemieślniczy Kord Whiskey Barrel Aged (12,0% - quadrupel - Lengyelország) 
Lervig Barley Wine 2017 BA Bourbon (12,9% - barley wine - Norvégia) 
Lost Abbey Dead Man's Game (14,0% - belgian strong ale - USA) 
De Molen Hutje & Mutje Woodford Reserve Barrel Aged (13,0% - english strong ale - Hollandia) 

Ezután már csak annyi maradt hátra, hogy mostanra már-már rituálészerűen kiválasszak egyet-egyet az általam legtöbbre tartott, vagy söreivel a legnagyobb élményt nyújtó főzdék közül, s rámutassak azokra az európai és amerikai alkotásokra, amelyek előtt a legnagyobb ívben hajtottam fejet a 2018. évben.

LEGJOBB AMERIKAI FŐZDE

LEGJOBB EURÓPAI FŐZDE 

LEGJOBB AMERIKAI FŐZET

LEGJOBB EURÓPAI FŐZET 

Végezetül pedig engedtessék meg, hogy minden kedves olvasómnak sikerekben gazdag, kellemes sörélményektől hemzsegő, boldog új évet kívánjak, s megköszönjem az egész éves figyelmet és érdeklődést, amelyet jövőre is igyekezni fogok fenntartani a sörözés mézízű oltárán történő áldozásokkal. 

2018. május 22., kedd

Struise Rio Reserva


Struise Rio Reserva (11,0%): Újabb, immáron a sokadik Struise remekmű, amire sikerült rátennem a kezem, ez esetben egy 2011-ben főzött belga quadrupel, melynek legfontosabb jellegzetessége, hogy egy évet Tour Baladoz hordóban pihent, majd Kentucky-beli bourbon hordók szolgáltak lakhelyéül, végül pedig újabb három hónap segítette a nemesedésben a főzde falain belül. Az előéletének ismerete nem utolsó szempont, ha súlyos összetettségét megérteni szándékozunk. 
A benyomások olajozott terepen alakulnak meg: a szokásos Struise-szín, krémes hab, megnyerő küllem. A vörösboros, tompa, kerekded jegyek lágyan fonódnak össze a whiskey élesebb, hirtelen aromáival, amik sokszínűségben bármely itallal felveszik a versenyt, a legnagyobb súllyal talán mégis a vaníliás-kókuszos, tölgyfacsipszes, mézédes malátás hangulatok esnek a latba. 
Rég ittam már olyan sört, amelynek ne lett volna semmi mondanivalója; természetesen ez a főzet sem volt kivétel. Vibráló, komplex ízjegyek kerekednek ki a malátaszirup komótosan csordogáló, mégis nagy erőt sugárzó folyamából, az érlelés különleges értéket ad az egyébként sem mindennapi italhoz. 
A Rio Reserva egyszerre sugározza örök érvényű, klasszikus stílusba öltöztetett, egyszersmind a változásokra fogékony közönség számára készült, az aktuális trendnek mindenben megfelelő főzet képét. 

2018. május 6., vasárnap

Struise XXX Rogge Tripel (Bourbon Barrel Aged)


Struise XXX Rogge Tripel (Bourbon Barrel Aged) (10,0%): A Struise alkotásaiban egyszerűen nem lehet csalódni, egy 2013-as évjáratú, bourbon hordóban érlelt 10%-os tripel esetén ez az állítás anélkül is hatványozottan igaz, hogy akár egy kortyot is ittunk volna a becses főzetből. Paplanszerű, tömött és nehéz, krémszínű habja iránymutató jelleggel telepszik rá a sörre, melynek színe maga a tökély, teltséget, komplexitást, zamatokat sugároz.
Férfiparfümös, színes cukorkás, aszalt trópusi gyümölcsös és marcipános aromái érett karakterek súlyát cipelik magukon, prémium minőségű alkoholok illata terjeng a levegőben. Ha már alkohol, a 10 százalék lényegében észrevehetetlen marad, ahogyan azt már megszokhattuk, az ámulatba esés mégis minden alkalommal megtörténik. Kiegyensúlyozott teste a tonnányi ízjegy súlya alatt sem roppan össze, ez a simaság és elegancia egyszerűen utánozhatatlan. Ami a bornál a must, a sör esetében az a Struise apátsági jellegű főzeteinek összessége. 
Ódon komponensek kirobbanóan ízletes szövevénye, melyben az aszalt déli gyümölcsök, szilva, mazsola, vanília, mézédes maláta és érett tölgyfaháncs, fajsúlyos, ámde simulékony alkohol összeölelkezése magával ragadóan egyedi képet alkot. 

2017. július 6., csütörtök

Struise Cuvée Delphine


Struise Cuvée Delphine (11,0%): Sötét, mint az éjszaka, veszedelmes testén kakaóbarna felhőhab pöffeszkedik, krémes lenyomatot hagyva a pohár falán minden egyes mozdulat alkalmával. Egy efféle festői kompozíció mögül csakis olyan illatok léphetnek előre, mint ennek a főzetnek az aromái. Parfümös kontúrokkal meghúzott kávé, földes étcsokoládé, kandiscukor, valamint pehelykönnyű whisky eleganciája libben fel egyszerre, mérnökök tervezte illatszerkezet. 
Kortyai felülmúlhatatlanul simák, a szénsavmolekulák halkan lapulnak meg a háttérben, szerény vibrálásuk kellő mértékben élénkíti meg az ízkolosszus minden egyes porcikáját. Az olvadékony csokoládépatak kávébabbal, kókusszal és vaníliával szegélyezett, az érett jellegről a fahordós nemesség, perzselő whisky-s karakter gondoskodik. 
Édes és testes, mindemellett kemény, tekintélyt parancsoló a szerkezet, a mennyiség azonban talán sohasem lehet elegendő ahhoz, hogy a már megannyiszor tapasztalt, legendás ital titkait megfejthessük. A Black Albert ugyanis egy olyasféle alapvetés, ami már önmagában is utánozhatatlanul mesteri, különféle variációival pedig szintén lehetetlen betelni. Így történt ez a Four Roses hordóban érlelt verzió kóstolása közben is. 

2017. április 25., kedd

Struise Black Damnation II - Mocha Bomb


Struise Black Damnation II - Mocha Bomb (12,0%): A Black Damnation I és jelen Black Damnation II két egymást követő estén történő kóstolása remek alapot adhat az összehasonlításhoz, a helyzet tehát önmagáért beszél. Ami az összetevőket illeti, némi utánaolvasást követően megtudhatjuk, hogy a Black Albert ez esetben is alapját adja a sörnek, egészen pontosan 50 %-át szolgáltatja az italnak a kolumbiai kávébabon érlelt verzió. A másik felét egyenlő arányban a Hel & Verdoemenis Jack Daniels hordóban nemesített változata, valamint a Struise Cuvée Delphine nevű főzete teszi ki. Azoknak mondom, akik még velem tartanak, hogy ez utóbbi viszont a Black Albert Four Roses bourbon hordóban érlelődő típusa. Ez sokaknak elég is lehetne egyszerre, félig már én is elteltem magával az érzéssel, hogy hamarosan ezt a kavalkádot már a számban forgathatom meg. 
Az elégedettséget csak fokozta az a kinézet, amivel kitöltést követően örvendeztetett meg a fenevad. A démoni fekete testen csak egy szempillantás erejéig időzik a megszokott, fahéj és kakaópor színezetű bézs hab, megforgatva harsányan szórja félelmetes aromáit. Kávészirup, tüzes whiskey, bourbon vanília és megannyi elegáns csemege, nem kimondottan gyerekeknek való édesség. Ez hatványozottan igaz lehet az első kortyaira is, amik talán nem nagy meglepetésre az I-es verzió nyomán haladnak ízvilág tekintetében. A folyékony csokoládés, befőttszerű gyümölcsös vonal ez esetben is alapját képezi a főzetnek, a kávés hangulat, valamint az alkohol jobban kidomborodó, de semmiképpen nem kitüremkedő karaktere összetettebbé teszik a szerkezetet. 
Ha lehet, egy fokkal talán még férfiasabb ital, mint a Black Damnation I, legnagyobb erénye azonban a komplexitása, végtelen mélységei, zabolázhatatlannak tűnő, valójában inkább mérnökien megtervezett vadsága. Minden egyes korty felér egy robbanással, amint a csokoládéfagylaltra öntött cseresznyeszirup, a vaníliás kávé és a whiskey-vel megbolondított krémlikőr okozta ingerek vad ámokfutásba kezdenek. Színtiszta varázslat minden egyes perce. 

2017. április 16., vasárnap

Struise Black Damnation I - Black Berry Albert


Struise Black Damnation I - Black Berry Albert (13,0%): A Struise Black Damnation sorozatának bármely tagját régóta várt, kedves ismerősként fogadnám, kiváltképp, ha a történet egyik legelső szereplőjéről, a Black Albert fekete szederrel ízesített, egy évig portói hordóban érlelt változatáról van szó. 
A méretes palackból zubogva tör elő a kőolajszármazékokat idéző test, a bézs színben pompázó krémes habmező rétegei alól a természet ősi aromái hömpölyögnek; faforgácsos, ódon illatok találkoznak a földre hullott bogyós gyümölcsök erjedésig érett jegyeivel. Bársonyos étcsokoládé, édes vörösbor, datolya és bőr emlékképei versenyeznek intenzitásban; unalomig ismert változatosság. 
A földcsuszamlás menetrendszerűen érkezik a kompótszerű test ízjegyeinek megjelenésével, kirobbanó természete ontja magából a vaníliás krémesség keretein belül megmutatkozó szedres és cseresznyés, gyógynövénylikőrös, kakaós és forró csokoládés hangulatokat. A műalkotás jelleget azonban épp azok a stílusjegyek kölcsönzik az italnak, amiket egzakt módon meghatározni szinte lehetetlen; csakúgy, mint a sorozat általam ismert többi tagját, rabul ejtő karakter jellemzi. 

2017. január 21., szombat

2016 legjobb főzetei

A 2016. év ha lehet, sörfronton az eddigi legjobbnak bizonyult, jó pár különleges főzetben bővelkedett, lehetőséget nyújtott néhány igazán kiváló és korábban rendszerint elérhetetlennek hitt példány becserkészéséhez, emellett stílusbeli változatossággal is örvendeztetett. Egyvalami maradt szinte változatlan az előző évekhez képest, az pedig az imperial stoutok és belga karakterisztikájú italok túlsúlya. 

Semmi értelme tagadni, e két típus nálam abszolút elsőbbséget élvez. Különösen az előbbi műfaj az, amely szinte kifogyhatatlan garmadáját képezi a jelölteknek, a legnehezebb feladatnak ebből a kategóriából bizonyult kiválasztani a legjobbakat. A tavalyi évhez képest most mégis kurtítottam kissé a listán, így megpróbáltam a számomra legkedvesebb stílusok 5 legszimpatikusabb képviselőjét kiválasztani. 

Ez alól természetesen az imperial stoutok kategóriája a kivétel, ahol a munkaanyag terjedelme miatt eleve 10 főzetes listában gondolkodtam, s ahol egy igen kedvező benyomásokat hagyó svéd főzet személyében került beiktatásra egy ráadás. A kellő mennyiségű elemmel nem rendelkező csoportok megmaradt kiválóságai ezt követően egy vegyes kategóriába sorolódtak, melyek stílusbeli vonásaik terén bár különbözőek, az okozott benyomások kedvező emlékei könnyedén összetartozóvá teszik őket. 

A legjobbak összeírása során segítségemre volt a Ratebeer éves szintű adatokat összefoglaló statisztikai funkciója is, mely kitűnően nyomon követhetővé teszi az adott időszakbeli ténykedésünket, esetemben az alábbiak szerint. 

TOP 5 AMERICAN STRONG ALE 
The Bruery Melange #3 (16,9% - american strong ale - USA) 
Prairie Coffee Okie (13,0% - american strong ale - USA) 
Arrogant Southern Charred (12,6% - american strong ale - USA) 
Stone Bastard’s Midnight Brunch (12,7% - american strong ale - USA) 
Port Brewing Older Viscosity (12,0% - american strong ale - USA) 

TOP 5 BARLEY WINE 
AleSmith Old Numbskull (11,0% - barley wine - USA) 
Baladin Xyauyu Kentucky (14,0% - barley wine - Olaszország) 
Lervig Barley Wine 2016 (12,5% - barley wine - Norvégia) 
Hair of the Dog Fred (10,0% - barley wine - USA) 
De Molen / Zombier Skulls & Tentacles (11,5% - barley wine - Hollandia) 

TOP 5 BELGA STÍLUSÚ ALE 
Bush de Nuits (Scaldis Prestige de Nuits) (13,0% - belgian strong ale - Belgium) 
AleSmith Grand Cru (10,0% - belgian strong ale - USA) 
Nøgne Ø Quadrupel Red Wine Barrel Edition (15,5% - quadrupel - Norvégia) 
La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #21 (11,0% - quadrupel - Hollandia) 

TOP 5 IMPERIAL PORTER 
Evil Twin Imperial Doughnut Break (11,5% - imperial porter - USA) 
Evil Twin Lil’ B (11,5% - imperial porter - USA) 
Ægir Lynchburg Natt (10,0% - imperial porter - Norvégia) 
Buxton / Omnipollo Original Rocky Road Ice Cream (10,0% - imperial porter - Anglia) 
Omnipollo / Buxton Original Texas Pecan Ice Cream (10,0% - imperial porter - Svédország) 

TOP 10 + 1 IMPERIAL STOUT 
AleSmith Speedway Stout - Bourbon Barrel Aged (12,0% - imperial stout - USA) 
Mikkeller Beer Geek Vanilla Shake (Bourbon Edition) (13,0% - imperial stout - Dánia) 
Goose Island Bourbon County Stout (14,3% - imperial stout - USA) 
Struise Zombination (17,0% - imperial stout - Belgium) 
Cigar City Marshal Zhukov’s Imperial Stout (11,0% - imperial stout - USA) 
Prairie Apple Brandy Barrel Noir (12,0% - imperial stout - USA) 
Founders KBS (Kentucky Breakfast Stout) (11,2% - imperial stout - USA) 
Lervig / Hoppin’ Frog Sippin Into Darkness (12,5% - imperial stout - Norvégia) 
Prairie Birthday Bomb! (13,0% - imperial stout - USA) 

TOP 10 EGYÉB 
Struise Aardnon / Earthnun (8,0% - sour red/brown - Belgium) 
Cantillon Blåbær Lambik (5,0% - lambic style - fruit - Belgium) 
Omnipollo Nebuchadnezzar IIPA (8,5% - imperial IPA - Svédország)
American Solera Foeder Cerise (5,5% - sour/wild ale - USA) 
De Dolle Oerbier Special Reserva (13% - sour red/brown - Belgium)
Hill Farmstead Dorothy (2015-) (7,0% - saison - USA) 
Dunham The Red Sashes 2015 (Brett) (11,0% - fűszerezett ale - Kanada) 

Ez évben is érdemesnek találtam kiválasztani egy-egy amerikai és európai főzdét a legjobbak közül, illetve megválasztani az év általam legjobbnak ítélt amerikai és európai főzetét. Ez sem bizonyult egyszerű feladatnak, de az előző év által megkezdett útról nem kívántam letérni. Így történt, hogy az alábbi kiválóságokra esett a választásom. 

LEGJOBB AMERIKAI FŐZDE 

LEGJOBB EURÓPAI FŐZDE 

LEGJOBB AMERIKAI FŐZET 

LEGJOBB EURÓPAI FŐZET 

A feltüntetett sörök legtöbbjének tesztje az oldalon jelenleg még nem szerepel, mégpedig a már korábban hivatkozott okból kifolyólag, mivelhogy az egyes sörök gyorsabb tempóban fogynak, mint ahogyan a blog bejegyzései szaporodnak. A blog esetében bizonyos kiszámítható és rendszeres jelleg megvalósítására törekszem, amely ekképpen remekül biztosítható. Képes beszámoló tehát e helyütt nem készül, a fenti lista azonban garanciaként szolgál rá, hogy a hivatkozott főzetek előbb-utóbb viszontláthatóak lesznek itt. 

Bízom benne, hogy az idei év hasonló jókban fog bővelkedni minden sörbarát számára!

2016. december 20., kedd

Struise Pannepot 2012


Struise Pannepot 2012 (10,0%): Csakúgy, mint a Pannepeut, a Pannepot is megvolt már korábban, most egy két évvel későbbi verzióját van szerencsém letesztelni, s így a Pannepeut után fogyasztva a kettőt némiképp össze is hasonlítani. 
Színében egy sötétebb, majdhogynem feketés árnyalatot vesz fel, habja is nagyobb, ám ugyanolyan telt és krémes, mint az említett típusé. Az első meglepetés az aromái terén ér, mivel azok megérzésem szerint a savanykásabb, vadóc élesztős hangulat hiteles közvetítői. Eperlekváros, gyümölcsaszalványos, s egyszerre éretlen gyümölcsös jegyek szabadulnak fel, a fanyarság nagyobb foka véleményem szerint az utolsó cseppig kitöltött élesztő jelenlétének, na meg a kornak tudható be. 
Íze is a fanyar irány felé halad, sós és édes, savanykás és óvatosan kesernyés jellemvonásokat egyaránt felvonultat, szilvalekvár, mazsola, némi karamell és marcipán, dohány képe is feltűnik, rendkívül színes tehát a forgatag, összességében azonban az érett, nem metszően, inkább lágyan fanyar, harsány élesztős karakter a fő mondanivalója ennek a példánynak, s a vibráló kavalkád mintegy tartalommal tölti meg a vaskos kontúrokat. Bebizonyosodott tehát, hogy a korábban kóstolt verziótól az évjáratbeli különbségek igen erőteljesen elválasztják az egyes változatokat, bár nem kevésbé fantasztikus, mindenképpen más főzetet csodálhatunk tehát ennek a típusnak a személyében. 

2016. december 12., hétfő

Struise Pannepøt - Old Monk’s Ale - Pannepeut 2013


Struise Pannepøt - Old Monk’s Ale - Pannepeut 2013 (10,0%): A Struise Pannepeut nevű főzetét korábban már alkalmam nyílt kipróbálni, egy ehhez hasonló kaliberű főzet véleményem szerint azonban megérdemli, hogy külön bejegyzés keretében vegyem górcső alá a 2010-es verzió után ezúttal a 2013. évi változatot.
Aszalt gyümölcsös, szilvabefőttes, likőrös alkoholosságot sugárzó aromái vehemensen törnek elő a vöröses beütésű, gesztenyebarna árnyalatú főzet vékonyka, ám krémes, bézs színű habja alól. Utánozhatatlan, egyszersmind megunhatatlan illataiban minden benne van, amit egy tartalmas sörtől várhat az ember, különösen, ha az illető nem veti meg az efféle csemegeszerűen édes, komplex zamatokat. Lágyan prökölt kávé, enyhe medvecukros vonulat egyensúlyozza ki a bonbonos szerkezetet, tarkasága akár a kolibrié. 
Egy pár kör után, melyet forgatása során a poharában tesz meg, olajos lenyomata borhoz hasonló testről árulkodik, tapasztalataink alapján pedig tudjuk, íze sem áll messze attól. Összetettség dolgában mindenesetre nem kell szégyenkeznie, befőttszerű, konyakmeggyes jegyei nem nélkülözik az étcsokoládés, rumos kávés, diós hangulatokat, tehát a trappista quadrupeles jellemvonásokat sem, az alkohol fátyla pedig minduntalan sejtelmesen takarja be a megfejthetetlenül gazdag kompozíciót. Magasztos hangvételű főzet, minden megnyilvánulásában egyedi, elegáns és kiismerhetetlen. 

2016. november 5., szombat

Struise XXXX Quadrupel


Struise XXXX Quadrupel (12,0%): Orrkápráztató aromái teltek, haraphatóak, rágógumival tömöttek, kakaósak, karamellásak, szivárványos-élesztősek. Habja gyorsan tör előre, majd hasonló lendülettel el is tűnik, így nyitva meg az utat a zabolázhatatlan illatáradatnak. Utánozhatatlanul belga jellemvonás... Az pedig a Struise sajátja, ahogyan a masszív alkoholfok elbújik abban a testben, amely csípős fűszerezettségű, desszertszerű, érett, nemes jellemvonásokkal felvértezett, likőrös-gyümölcsös, pikáns szerkezet. Karcos keserűség pingálja ki aztán a szertelen képet, változatossá téve az irigylésre méltóan összeszedett benyomásokat. 

2016. október 26., szerda

Struise Ignis et Flamma


Struise Ignis et Flamma (7,0%): Opálos borostyán színe fölött krémes, közepes méretű hab húzódik, amely alól nemkülönben masszaszerű aromák röppennek fel, természetesen a komlógyantás, kandiscukros jelleg mentén kirajzolódva. Fantasztikusan sima, a közepesnél is alacsonyabb szénsavtartalmú testbe ágyazva lépnek a színre a tejszínes, belga élesztős jegyekkel megtámogatott, udvarias kesernyével dolgozó zamatok, nem annyira a gyümölcsös, mint inkább a karakteres, az édesség mértékét remekül kiegyensúlyozó, hosszú életű keserűség jelenléte mellett. 

2016. február 27., szombat

Barcelona 2016

Köztudott vagy sem, Barcelona az egyik legszélesebb körű igényeket kielégítő helyszín sörözés tekintetében európai viszonylatban, ezt pedig javarészt 3-4 italárusító hely meglétének köszönheti, melyek közül az egyik, nevezetesen a Biercab nevű bár jelenleg a világ 3. legjobb sörözője a Ratebeer adatai alapján. Ottjártamat megelőzően még a 2. helyen tanyázott, egy minden bizonnyal sértődött / vigasztalhatatlan / életunt / részeg vendég szavazata segítette hozzá a visszaeséshez. 

Jómagam tehát leginkább a Biercab vendégszeretetét élveztem, itt és az ennek közelében található 1-2 sörözőben koncentrálódtak sörös élményeim, mégis kimagaslik a kínálat terén nyújtott szolgáltatások utáni elégedettség érzete. 

Az ott töltött idő rövidsége bár ellenem játszott az elfogyasztott sörök mennyiségének tekintetében, mint ahogyan az előbb említett változatos felhozatal ténye sem könnyítette meg a dolgom választás-ügyileg, pár olyan darabot azért sikerült elcsípnem, amelyek tökéletessé tették az egyébként is mesés barcelonai kiruccanást.


Toppling Goliath pseudoSue (5,8%): A Toppling Goliath egy főzetének levadászása az egyik legnagyobb hírértékkel bíró cselekedet volt eddigi sörös pályafutásom során, a márka nevéhez ugyanis a legjobb darabok köthetőek a legtöbb stílus esetén. 
Nincs ez másképpen az american pale ale kategóriájában sem, s ahogyan annak lennie kell, valóban kiemelkedő italról van szó a maga nemében, arany színe alatt ugyanis lehengerlően telt, mégis üdítő aromák bújnak meg azok minden virágosságával, citrusos jellegével, melyek az ízében egy természetes, letisztult, gazdag és kiegyensúlyozott szerkezetben találnak magukra. Fűszeres, lime-os jegyek uralkodnak kifogástalan módon egy száraz, mégis telt zamatokkal teli környezetben. 
Amellett azonban, hogy hiányérzetünk semmi esetre sem lehet, számomra csak annyit nyújt, amennyit egy egykomlós american pale ale nyújtani képes, azt azonban maradéktalanul megteszi.

Surly Coffee Bender (5,1%): Surly főzetet elcsípni sem a legunalmasabb dolgok közé tartozik, amit egy sörissza elképzelhet magának, ez esetben pedig kávéval főzött sörről van szó, az élénkítő hatás tehát már csak emiatt is garantált. 
Ez utóbbi tulajdonságát kár is lenne tagadnia, az őrölt, pörkölt kávé jelenléte ugyanis ott munkálkodik mind színében - mely a fény felé tartva azért borostyán árnyalatokat is megcsillant -, mind illatában, ami bármely kereskedelmi forgalomban kapható kávé tasakjában megállná a helyét. Pörkölt, világos földes aromáit természetesen eszpresszós zamatok követik, ahogyan arra az alkoholtartalom tudatában számítani is lehet, könnyed, kevésbé testes, cseppet vizes és átérezhetően pörkölt malátás szerkezetben. A lecsengése kiegyensúlyozott, hosszú utóízt produkáló. 
Kávés sört inni, de még inkább készíteni manapság nem nagy kunszt, a Surly főzete azonban valószínűleg példaképpen szolgálhat egy efféle mezőny számára. 

De Molen / Zombier Skulls & Tentacles (11,5%): Brutális barley wine - hirdeti magán az üveg címkéje, s ebben a tekintetben maradéktalanul igazat kell adnunk a marketingeseknek, ez ugyanis nem akármennyire különleges főzet. 
Már a kinézete sem az, ehhez foghatóval ritkán találkozni. Fekete tea, vajkaramella színében pompázik a legkevésbé sem áttetsző ital, miközben frissen vágott növények, fenyő, gyanta aromáit árasztja magából egy tejszínes, karamellás színezettel. A szerkezete sűrű, szirupos jellegű, frissen facsart zöldségleves állagú, telve aromás komlókkal, krémes és lágy, iszonyatos súlyú jegyekkel. Karamell, vajas keksz és fenyőgyanta képe, szegfűs, mangós hangulatok tömkelege fogadja gyanútlan fogyasztóját, intenzitása lehengerlő. 
A végletek barley wine-ja, melynek érdemei azonban vitathatatlanok. 

Siren / Cigar City Caribbean Chocolate Cake (7,4%): Selymes állagú, sűrű, fekete színű, folyékony desszert, melyet már az illata is előjelez: porcukros kávés, tejszínes, kakaós aromái vannak. Ízében beköszön egy vékony mentás hálóval bevont, tamarindos, vaníliás, kókuszos egyveleg, faháncsos és étcsokoládés jegyek gondoskodnak a komplexitásról. Nem az a kiugró alkoholfok jellemzi, mégis testes és intenzív, mintha csak egy 'imperial' verziót kortyolgatnánk, melyhez a visszafogott szénsavasság ugyancsak hathatós segítséget nyújt. Jól megbolondított stoutot hoztak össze a készítők. 

Magic Rock Ringmaster (3,9%): Könnyed golden ale, friss, gyümölcsös aromákkal, üde és száraz, ropogós ízekkel. Simulékony, lágy jegyek jellemzik, alma és barack halovány képével, fanyar, élesztővel betakart, selymesen malátás alapokkal, valamint egy karakteres, hosszú életű komlós zárással. Semmi extra, de lényegében minden rendben van a sörrel, a kategóriabeli követelményeknek maradéktalanul megfelel. 

Struise Zombination (17,0%): Hát, ha valami nem az a könnyed ivósör, amit a különleges darabokkal még csak most ismerkedők részére is nyugodt szívvel ajánl az ember, a Zombination valóban nem az. 
Démoni színe alatt olyasmi lakozik, amire felkészülni bár tanácsos, teljes mértékben nemigen lehet. Ezt a fajta hamus, feketeszeresznye-befőttes illatorkánt nehezen lehetne még csak körvonalazni is, eget rengető aromákról van szó. Olyan súlyos illatjegyek ezek, hogy egyszerre csak kis adagokat érdemes szimatolni belőlük, csak hogy az orrunk nehogy zavarba jöjjön. 
Ezután talán nem meglepő módon kezdi meg ízbeli pályafutását a csokoládéfagylaltra bőszen locsolt cseresznyeszirup, enyhén füstös likőrökben ázó trópusi gyümölcs-aszalványok, túlédes presszókávé szürreális játékának egyvelege, mely által a desszertek szolgálnának a sörhöz ideális kísérőül, nem pedig fordítva. 
Ha azt mondom tehát, hogy édes, nem mondtam semmit, ez valóban az a fajta ital, amely csak az ilyesféle nyalánkságokra különösen fogékonyak számára válik legendássá, részükre azonban egyfajta mennyei mannaként szolgál. 

Mikkeller Black Hole (13,1%): Éjfekete, sűrű ital a Mikkeller alkoholfok terén súlyos, mégis elegáns és kifinomult stílusú imperial stout-palettájáról, amelynél a füstös, nehéz és fekete aromáké a főszerep, s bár testesség tekintetében nyilvánvalóan semmi oka sincs a szégyenkezésre, azért mégiscsak egy, a szokásosnál jobban komlóra hangolt szörnyetegről beszélünk. 
Zsíros, hamuban sült ízjegyek, melyek gazdag, kávés alapokon terpeszkednek, miközben a gazdag, vadvirágos és túlérett gyümölcsös hangulatok egymással vetekszenek. Fölénybe azonban egyikük sem kerül, ugyanis rendkívül kiegyensúlyozott a kép. Egy fekete ipás végszó éles zárása tesz aztán rendet, szigorúan vési be a névjegyét a szerkezetbe, maradandó nyomokat hagyva azon. 

De Molen Rasputin Eisbock (18,0%): Szédítően mély, gesztenyebarna színű főzetünk zavarba ejtő aromákkal, ízvilággal, de még inkább alkoholfokkal bír, jellegzetességei alapján embert próbáló feladat kategorizálni az italt. Megvan benne az imperial stoutok félelmetessége, a barley wine-ok komplexitása, csakúgy, mint a quadrupelek antik karaktere. 
Illatra mazsolás, aszalt sárgabarackos, fügés aromahalmaz, mézben érlelt diófélék hangulatát idézi. Ízvilága megfejthetetlen, megzabolázhatatlan, vad és sokszínű, túlsúlyos és agresszív, minden figyelmet magára irányító. Temérdek ízjegy képviselteti magát, a sebes sodrású malátafolyam bőszen hömpölyögve veti ki magából a keserűlikőrös, fahordós, aszalványokkal teletűzdelt, csonthéjas darálványok juharsziruppal meglocsolt masszájában fürdőző jegyeket; szinte befogadhatatlan az összkép. 
Az arcunkba tolt szörnyeteg tehát csillapíthatatlan, ne is próbáljunk meg felülkerekedni rajta, úgy talán könnyebben enged a szorításából. 

Lervig Brewers Reserve Konrads Stout (10,4%): Ébenfekete színű, bézs habot produkáló főzet, illata a tartalmas imperial stoutoktól megszokott, túlérett meggyes, pörkölt malátafolyamos, csokoládé jégkrémes, íze hasonlóképpen, némi vizes bukéval keverve, a testességre azonban még így sem lehet panasz. Édesgyökér, étcsokoládé, kevés földesség, így lesz kerek a kép. Szokásos, egy hajszálnyival inkább éles, mint lágy és nehéz ízek, de természetesen így is remek imperial stout. 

2016. január 6., szerda

2015 legjobb főzetei

Elérkezettnek láttam az időt, hogy a sörös blogok világában egyedinek semmiképpen nem tekinthető módon, nálam azonban mindinkább egyfajta hagyományként, immár harmadik alkalommal hívjam egybe az év legmeghatározóbb sörös emlékeit. 

A blog szerkesztésének furcsaságaiból adódóan, de még inkább annak az áldásos állapotnak köszönhetően, miszerint az átlagosan heti rendszerességgel posztolt újdonságok korántsem az aktuális helyzetet mutatják (olyannyira nem, hogy a blogon a tavalyi évben bemutatott sörök még csak nem is a tavalyi évben kerültek elfogyasztásra), a most felsorolt darabokat hiába is keressük az oldalon, azok a cikk közzétételének időpontjában még elég messze állnak a jövőbeli bejegyzések sorában. 

Azt viszont, amit a némileg gyorsabb tempóval nyerhetnék, egyelőre nem kívánom feláldozni a minőség oltárán, így nem kell alibi megoldásokhoz nyúlnom, hogy egy esetleges üresedést jellegtelen felhozatal töltsön ki nemlétező tartalommal. Némely esetben bár előfordultak kivételes alkalmak is, általában igyekszem a valóban különleges darabok irányába terelni a sörfront tagjainak tekintetét. 

Ez évben az alább felsorolt palackok voltak azok, melyek a mezőnyből kiemelkednek, s mint ahogyan az már lenni szokott, a kőolajszármazékokkal kapcsolatos empátiám igen erőteljes kiugrást produkált a "kategóriagörbén". Már csak azért is, mert amíg az egyébként a kézműves sör-fogyasztás alfájának tekintendő IPA műfaj jelöltjeiből egy valamire való TOP 10-et sem tudtam összehozni, addig az imperial stout, mint kategória egy szemvillanás alatt termelte ki a magam TOP 20-át... 

Így esett, hogy az egyik legizgalmasabb stílust érdemesnek találtam arra, hogy a kereteket némileg kibővítve húsz gyöngyszemet állítsak sorba az alábbiak szerint. 

TOP 20 IMPERIAL STOUT
Firestone Walker Parabola (12,5% - imperial stout - USA) 
Prairie Pirate Bomb! (14,0% - imperial stout - USA) 
Mikkeller Beer Geek Brunch Weasel BA Slyrs (10,9% - imperial stout - Dánia) 
Mikkeller Beer Geek Dessert (11,0% - imperial stout - Dánia) 
Struise Cuvée Delphine (11,0% - imperial stout - Belgium) 
FiftyFifty Imperial Eclipse Stout - Elijah Craig 12 Year Barrel (11,9% - imperial stout - USA) 
Omnipollo / Buxton Yellow Belly Peanut Butter Biscuit Stout (11,0% - imperial stout - Svédország) 
Buxton / Omnipollo Yellow Belly Sundae (12,0% - imperial stout - Anglia) 
Prairie Fred's Blend (13,0% - imperial stout - USA) 
Prairie / Evil Twin Bible Belt (13,0% - imperial stout - USA) 
De Molen Cuvée #3 (11,4% - imperial stout - Hollandia)
Mikkeller George! Barrel Aged (Bourbon Edition) (12,1% - imperial stout - Dánia) 
Omnipollo Noa Pecan Mud Cake (11,0% - imperial stout - Svédország)  
Nøgne Ø Dragonwort Stout (14,0% - imperial stout - Norvégia) 
Amager Double Black Mash (12,0% - imperial stout - Dánia) 
Westbrook 4th Anniversary Chocolate Coconut Almond Imperial Stout (10,0% - imperial stout - USA) 
Prairie Pirate Noir (12,0% - imperial stout - USA) 
Westbrook Mexican Cake Imperial Stout (10,5% - imperial stout - USA) 
To Øl Yule Mælk (15,0% - imperial stout - Dánia) 
North Coast Old Rasputin Russian Imperial Stout (9,0% - imperial stout - USA)  

TOP 5 INDIA PALE ALE / IMPERIAL IPA
Cigar City Jai Alai India Pale Ale (7,5% - india pale ale - USA)

Dieu du Ciel / The Alchemist Moralité (7,0% - india pale ale - Kanada)
Bells Two Hearted Ale (7,0% - india pale ale - USA)
AleBrowar Crazy Mike (9,0% - imperial IPA - lengyel)  
Beavertown Bloody ’Ell (7,2% - india pale ale - angol)

A belga stílusú sörök masszív alapul szolgálnak az egész éves statisztikákhoz, 10 darabra szorítkozni a válogatás terén itt is kihívások elé állított hamar. 

TOP 15 BELGA STÍLUSÚ ALE 
La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #13 (10,0% - quadrupel Hollandia)
Gouden Carolus Cuvee van de Keizer Blauw/Blue (11,0% - belgian strong ale - Belgium)
Lost Abbey 10 Commandments (10,0% - belgian strong ale - USA)
La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #18 (10,0% - quadrupel - Hollandia)
Bridge Road / Nøgne Ø Aurora Australis (11,0% - quadrupel - Ausztrália)
La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #15 (10,0% - quadrupel - Hollandia)
La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #17 (10,0% - quadrupel - Hollandia)
Struise XXX Rye Triple Reserva (Bourbon Barrel Aged) (10,0% - apátsági tripel - Belgium)
Struise Rio Reserva (11,0% - quadrupel - Belgium)
Achel Extra Bruin (9,5% - quadrupel - Belgium)
Charlevoix Dominus Vobiscum Double (8,0% - apátsági dubbel - Kanada)
Szałpiw Szczun (8,1% - apátsági tripel - Lengyelország)
Westvleteren Extra 8 (8,0% - belgian strong ale - Belgium)
Ommegang Three Philosophers (9,7% - quadrupel - USA)
Lost Abbey Gift of the Magi (10,0% - belgian strong ale - USA)

A fentiektől eltérő besorolású főzetek nevét ez esetben is összeterelve adom közre, a közös kapcsolódási pont az átlagon felüli jelleg. 

TOP 15 EGYÉB 
Firestone Walker 16 (XVI Sixteenth Anniversary Ale) (13,0% - american strong ale - USA) 
Firestone Walker 17 (XVII Seventeenth Anniversary Ale) (13,3% - american strong ale - USA) 
The Bruery Sucré (16,9% - old ale - USA) 
De Molen Tsarina Esra Reserva (11,0% - imperial porter - Hollandia) 
Lost Abbey Deliverance (12,5% - american strong ale - USA) 
Lost Abbey The Angels Share - Bourbon Barrel (12,5% - barley wine - USA) 
Ballast Point Victory at Sea (10,0% - imperial porter - USA) 
Firestone Walker Sucaba (13,5% - barley wine - USA) 
Emelisse White Label Barley Wine (Heaven Hill BA) (15,0% - barley wine - Hollandia) 
Almanac Heirloom Pumpkin Barleywine (2014) (12,0% - sütőtökös barleywine - USA) 
Stone Double Bastard Ale (11,2% - american strong ale - USA) 
Mikkeller Brian BA Bourbon (12,3% - imperial porter - Dánia) 
Prairie Okie (12,0% - american strong ale - USA) 
Fuller’s Vintage Ale 2006 (8,5% - english strong ale - Anglia) 
Nøgne Ø # 1001 (10,01% - fűszeres ale - Norvégia)

A lehetőségek sokasága újabb kategóriák létrehozásáért kiáltott, így nem esett nehezemre megválasztani például a legjobb amerikai-és európai főzdét, továbbá a legjobb amerikai-és európai főzetet, természetesen az általam a 2015. évben tapasztaltak alapján. 

LEGJOBB AMERIKAI FŐZDE 
Firestone Walker Brewing Co 

LEGJOBB EURÓPAI FŐZDE 
Mikkeller

LEGJOBB AMERIKAI FŐZET 
Firestone Walker Parabola 

LEGJOBB EURÓPAI FŐZET 

Mikkeller Beer Geek Brunch Weasel BA Slyrs

Mindenkinek a legjobbakat sörből is 2016-ra!