A következő címkéjű bejegyzések mutatása: angol. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: angol. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. október 20., vasárnap

Buxton / Omnipollo Yellow Belly Sundae


Buxton / Omnipollo Yellow Belly Sundae (12,0%): A Yellow Belly bourbon hordóban érlelt változataként hasonló karakterisztikára számíthatunk, mint az "alap" verzió esetében, s ha szerencsénk van, egy vaskos, hordóérlelés adta hangulat cifrázza majd azt a képet, amelyet úgy hihettünk, már nemigen lehet. Talán nem is olyan nagy baj, hogy e főzet nem ebbe az irányba mozdult el, s nem akart még lapot húzni a mogyoróvaj-stout értékeire. 
Összetevői között bár a laktóz, a kakaó és vanília mellett a keksz és földimogyoró aroma is feltüntetésre kerül, közel sem olyan vakító a kép, mint a Yellow Belly esetében, mind aromáit, mind ízjegyeit megzabolázza a whiskey atyai szigora, s bár ebben is szikrázni látszik minden, ami süteményes hangulatot idéz: mogyoróvaj, fehércsokoládés profitterol, csokoládés-vajas keksz zamatai villámlanak, az ízpetárdák egy megfontoltabb, érettebb keretben jutnak szóhoz, mely által az egész ízvilág kifinomultabbá, mélyebbé, magasabb röptűvé válik. 
Egyesek a bohókás, zabolázhatatlan karakterre esküsznek, másoknak az átlagos sörökhöz képest még mindig zavarba ejtően sokszínű karakter nyerheti el a tetszését, mindenesetre nehéz lenne választani a két típus közül. Éppen ezért én a magam részéről mindkét főzetet egyforma pontszámmal jutalmazom. 

2019. szeptember 1., vasárnap

Toszkána - Cinque Terre 2019

Az már a toszkánai utazás kezdetén felmerült bennem, hogy ez a nyaralás talán már csak illendőségi okok miatt sem feltétlenül a sörről kell, hogy szóljon, akkor azonban még nem gondoltam, hogy egy már-már borítékolható módon felfejlődő megfázás lesz a fő oka a sörözés terén tanúsított visszafogott magatartásomnak. 

A betegeskedés tehát némileg beárnyékolta a kedvenc italomat árusító helyek utáni keresgélés önfeledt jellegét, s természetesen magára a vakációra is rányomta a bélyegét, oly mértékben azonban nem szegte kedvem, hogy néhány palack tartalma, s némi csapon fogant főzet felett ne mondtam volna ítéletet a megfelelő fórumok némelyikén. Tekintettel a körülményekkel, utólag azért hálásan gondolok vissza ezekre a napokra, némi hiányérzet azonban elkerülhetetlenül felüti a fejét bennem, ha arra gondolok, mi lett volna, ha ez a kis incidens nem szól közbe. 

Toszkána és Cinque Terre nyilvánvaló okokból nem elsősorban a sörkedvelők ámulatba ejtésére készült fel a hosszú évek során, azonban - mint manapság a legtöbb helyen - itt sem kell feltétlenül elveszettnek érezniük magukat azoknak, akik a sörözés oltárán áldoznának egy keveset. Én is így tettem, melynek eredményeképpen az alábbi, legrosszabb esetben is átlagosnak mondható főzetekhez volt alkalmam hozzájutni, ezek között azonban egy-két igazi csemege is a horgomra akadt.

CRAK / Bearded Iris / Other Half Do They Like Triple IPA Did They Drink Three (3,0%): Sajnos már igen régóta nem volt szerencsém tesztelésre méltó sörhöz, ezért külön öröm, hogy a nagy szomjúság csillapítására nyitott doboz tartalma mind küllemre, mind illatra, mind ízre minőségi sörözéshez adja meg az alapokat. Ananászlé színe alatt mangóhúsos aromák rejlenek, alkoholfokra könnyű, komlótartalom szempontjából azonban nem az a pehelysúlyú főzet. A trópusi hangulatokat remekül hordozza, bár hatalmas masszivitást ez esetben nem igazán találunk a testben. Könnyed, ananászos utóízzel búcsúzik, kellemes, frissítő emlékeket hagyva maga után. 

CRAK Plain of the Po (5,2%): Hasonló karakterisztikájú sör, mint az előző Crak főzet, amit elfogyasztottam, ebbe azonban nagyobb mennyiségű alkohol, s érzetre meg dúsabb, gyümölcsösebb komlótartalom került. Színe pompás, trópusi gyümölcs-nektár benyomását kelti, ízvilága pedig egyszerre lágy és fanyar, éles, majd kenhetővé szelídülő, mangós, papayás csemegekosár. A manapság olyannyira népszerű vonal egyik képviselőjeként az én szívemnek sem volt éppen idegen a stílus. 


Left Handed Giant Wild Years (6,0%): Virágos, gyümölcsös aromák szűrődnek ki a fátyolos ital karimája alól, belekóstolva pedig ropogós ízjegyek törnek a felszínre félérett, zöldalmás, barackos színezetben. Könnyed szomjoltó tetszetős tartalommal, sokszínű, aromás komlók száraz hatású, mégis ízgazdag játékával. 


Baladin Xyauyù Kioke (14,0%): Számomra mindig is sokat jelentettek azok a sörök, amelyek úgy voltak képesek elrugaszkodni a klasszikus értelemben vett sör fogalmától, hogy közben nem estek át valami értékelhetetlen kategóriába, s nem keltettek visszatetszést különcségük által. 
A Baladin Xyauyù-sorozatát így természetesen mindig is nagyra tartottam, a Kioke verziót pedig egyenesen valamiféle ihletett sörspecialitásként emlegetném, mert ez valóban semmihez sem fogható, kivételesen egyedi sörélményt nyújtó főzet. Az olajos, szénsav nélküli testről kár is beszélni túl sokat, azt már megszokhattuk. Az illataival általában sem lehet egykönnyen betelni, ez esetben azonban még ezt a tétet is emeli, s valami elképesztően zavarba ejtő kompozícióval áll elő. 
Mézédes fanedv, dohányos juhar, konyak, érett szójaszósz, fa-eszenciás parfümök buja egyvelege, melyhez selymes folyamként csatlakozik a marcipános, rumos, sherrys, s megint csak juharszirupos, nesztelenül surranó, végtelen mély kánaán. A fa ezerszínű jegyei mindenhol ott munkálkodnak az italban, az Oscar-díjra érdemes főszereplő játékát bármeddig csodálnám. Le a kalappal az olasz mester előtt, ez az ital exkluzív alkalmak prémium minőségű kísérőjeként is bármikor megállná a helyét. 


Extraomnes Tripel (8,6%): Egyszerű vonalvezetésű tripel banános, gyümölcskenyeres jegyekkel, gazdag, gabonás alaphangulattal, aromás, élesztős karakterrel. Hagyományosan belga stílusgyakorlat, cseppnyi komlós mondanivaló, jóleső, kerekded, könnyedén gördülő tartalom. 


Põhjala Cellar Series - Kolumbus Krisostomus (10,6%): Végre egy hordóérlelt költemény, melyben a Pohjala ritkán tud hibázni, s ekképpen a végeredmény kedvező előjeléhez sem férhet túl sok kétség, különösen, ha madeira, s bourbon hangzatos párosáról van szó. Illataiban a whisky viszi a prímet, melyhez édeskés, mazsolás, juharos, őszi faleveles árnyak csatlakoznak, majd egészülnek ki ízükben egy adag rumos-meggyes, vaníliafagylaltos, csokoládészirupos nyakonöntéssel. Az a fajta ital, amely bár lassan kortyolgatós, mégis lehetetlen betelni vele, minden cseppje izgalom, s kitüntetett figyelmet érdemel. 


Garage / Cloudwater Outlier (4,8%): Nem kizárólag küllemében, s illataiban, de ízében is ananásztól hangos a főzet, könnyednek induló kortyai kiegyensúlyozott tartalommal bírnak. Az éles és zamatos, ropogós, de gömbölyded jegyek keveréke megfelelő kombinációját adja egy rohamtempóban kortyolható, virágos és gyümölcsös hangulatú elemekből építkező, mindeközben pedig kellően markáns sörnek. 


Basqueland / Cervisiam Churros con chocolate (10,0%): A Cervisiam igen ért a desszertsörök készítéséhez, ez esetben egy churros-t öntöttek folyékony formába a spanyol társalkotók segítségével. Van tehát itt minden, a forró csokoládé, fondantos fánk aromáit süteménytésztás, kakaós, konyakmeggyes elemek játéka követi, s mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy korábban már volt alkalmam valódi churros-t majszolni, nem nehéz odaképzelni ezt a spanyol desszertcsodát sem. Mindemellett selymesen siklik, bár az átlagosnál magasabb szénsavtartalommal bír, könnyedén leszalad egy üvegcse, dacára a 10%-os alkoholfoknak. Mind a tíz ujjamat megnyaltam utána. 


Fyne Ales / De Molen Cold Brew Mills and Hills (9,5%): Folyékony csokoládé, bonbonmeggy, lávatorta, brownie, dohány, bőr és frissen őrölt kávé aromái alapozzák meg a hangulatot az elkövetkezendő percekre, letisztult vonalvezetésű, klasszikus stílusú imperial stout alakja rajzolódik ki félreérthetetlen módon. A kávé gömbölyű aromái természetesen ízében is visszaköszönnek, ahol megnyílik a terep a többi fekete gyöngyszem folyékony testet öltése előtt is, magas kakaótartalmú étcsokoládé, némi aszalt szilva, s megannyi pörkölt maláta sötét keveréke teszi meghitté a pillanatot a kávézással egybekötött sörözés szerelmesei számára. 


BrewDog Zombie Cake (5,5%): Sajnos a kóstolás pillanatában éppen heveny megfázással küszködök, ezért nem túlságosan cizellált az összhatás, nem utolsó sorban ennek a tényezőnek köszönhetően. Némi kávé, nápolyi ugyan visszaköszön illatában, az értékeléseket olvasva azonban sokkal nagyobb robaj talán egészségesen sem ért volna. Íze éppen ehhez fogható, üres kávés, étcsokoládé-krémes vonalak simulnak egybe egy közepes testben, amely végül ennek megfelelő eredménnyel is zárul. 


BrewDog OverWorks Cosmic Crush Cherry (6,0%): Frissítő teste meggymagos, amarettós, cseresznyebefőttes, zöldalmás és vattacukros aromákat áraszt, melyek alatt közepesen fanyar, telt és zamatos jegyek húzódnak meg. Az éretlen gyümölcsöké a főszerep, a meggy, némi citrus, s száraz vörösbor savházassága alapozza meg a kedvező ízélményt. Kellemes csemege, forró nyári napok remek levezetője. 


Eastside / Birrificio Italiano Personal Jesus (10,0%): Mivel még lecsengőben van a nemrégiben összeszedett megfázásom, kivételesen nem érzem hátránynak, ha kissé tolakodóbbak a benyomások egy sörben, mint kellene. Valószínűleg ez történhet most, amit egy cseppet sem bánok, így ugyanis éppen ideálisnak tűnik számomra az aromák kissé mustos, zöld leveles, karamellás színezetének, majd a kortyok cukrosan malátás, szirupos, komlókompótos hangvételének mértéke. Intenzitásban nincs hiány, s véleményem szerint az elemek megkomponálása is dicséretet érdemel; teljes értékű olasz főzet az amerikai wheat wine-ok jegyében. 


Põhjala Cellar Series - Loits (11,5%): Sejtelmes illatai talán csak az én megfázással küszködő orrom számára nem biztosítanak kellő kitárulkozást, halovány bogyós gyümölcsös, ázott fahordós, akácmézes aromák lengedeznek csendben a pohár karimája körül. Ízében erőteljesebben érvényesül az érlelés hatása, porterekhez képest élénk, érett gyümölcsös szerkezetben csillannak meg a vaníliás, whiskys, krémesebb hangvételű jegyek. Nem az a szörnyű mélység, talán lehetne összetettebb is, néhol kissé éles és csiszolatlannak ható, összeségében azonban ízletes főzet, a Pohjala ezen a téren ritkán tud hatalmasat hibázni. 


Baladin Open Amber (7,5%): Kellemes banános, karamellás, rágógumis aromák, kissé vizes, közepes test, kevésbé intenzív izjegyek. Malátás, kenyérhéjas elemek vezetnek el a végkifejlethez, ahol komlókesernyes levezetéssel búcsúzik a sör. Nekem bejött, lényegében semmi probléma nincs az itallal. 


Baladin Soraya (3,7%): Üdeséget sugárzó, szalmasárga szín, gabonás, tripel-szerű aromák cseppnyi barackos, almás, citromos és vadvirágos hangulattal. Végtelenül puha ízjegyek, könnyed, szinte sikló kortyok, citrusos, búzás, zöld teás frissesség a nyári időszakra kiváló érzékkel lefőzött sörben. 


La "Bireta" delle Cinque Terre Vernazza (5,9%): Sárgabaracklé színű teste bohókás illatokat áraszt, almapüré, baracklekvár, s hasonló, egyszerre gyümölcsös és malátás aromák bukkannak fel. Íze is kissé szertelen, sűrű kortyai kenyeres beütésű, gabonás, néhol pedig valamiféle kartonos jellegét öltenek, ezen terülnek el az enyhén spontán módon megjelenő, fanyarkás és cseppet lagymatag komlós jegyek, amelyek ugyan kissé suta módon, ám mégis szerethető formában hordozzák az IPA-jelleget. A sör névadó városkája pedig olyannyira magával ragadó, hogy általa a sör is nyomban felértékelődik. 


La "Bireta" della Cinque Terre Manarola (6,0%): Mandarinnektár-szerű külleme igazán bájos, akárcsak a nyaralásom méltó lezárásaként meglátogatott tájegység, melynek tagja a főzet névadója is egyben, s mivel a Cinque Terre igencsak közel került a szívemhez, a Manarola nevét viselő sörről akarva sem tudnék semmi rosszat mondani. Erre azonban nincs is szükség, hiszen aromái bár érdekesek, a jó értelemben vett szokatlanság jelzőjével illethetőek. Ananász, mandarin, narancs és füge hangulata rejlik a pohárban, melyhez kissé éles és közepes súlyú, mégis szimpatikus, könnyen kortyolható, s ízletes test párosul. Nem is igen értem a pontszámokat, számomra ez minden további nélkül több az átlagosnál. Kellemes emlékek őrzőjeként minden cseppjét kiélvezve fogyasztom el a sorozat ezen darabját is, sajnálva, hogy a többi település nevével fémjelzett palackokat nem emeltem le a polcokról. 

2019. április 3., szerda

Wychwood Hobgoblin


Wychwood Hobgoblin (5,2%): Miután már hazánkban is elérhetővé vált, nem volt más lehetőség, nekem is ki kellett próbálnom a Wychwood Hobgoblin nevű főzetét. Borostyán színű testén tört fehér hab terpeszkedik, krémes és puha, jólesik a szemnek. Szokványosan malátás, almásan édeskés, krétaporos-nemespenészes aromák szűrődnek ki, amolyan brit stílusú illatok ezek. 
Íze hasonlóan ismerős élményekkel gazdagít, telt és karakteres, gabonás-égetett cukros hangvétel, mely csemegeszerűen hat, haraphatóan tartalmas ital benyomását kelti. Jólesik nagyokat kortyolni belőle, ehhez ideális mértékű szénsavtartalom szolgáltat megfelelő alapokat. Utóízében megnyerő módon lép elő a komló karcos karaktere, a garatunk tájékán hosszasan időzik a visszafogott, de mégsem csak jelzés értékkel bíró, az összkép szerves részét képező kesernye. 

2018. december 24., hétfő

Karácsony - St. Peter's Christmas Ale


St. Peter's Christmas Ale (7,0%): Igen erőteljes borostyán színben fürdőzik, angolos modorú, mézesen malátás, krétaporos karakterű élesztős lepelbe burkolózik. Ízjegyei teltek, árnyalatnyit datolyás, aszalványos, shortbread-es világúak, a levezetés azonban határozott, markánsan kesernyés, száraz, de kiegyensúlyozott. Természetéből adódóan valóban méltó kísérője lehet különféle ünnepi csemegéknek, én azonban egymagában fogyasztottam el a régi idők báját magán hordozó címkével rendelkező karácsonyi főzetet. 

Karácsony - Wychwood Bah Humbug!


Wychwood Bah Humbug! (5,0%): Régóta szerettem volna már megismerkedni a Wychwood frappáns nevű ünnepi főzetével, s egészen a mai napig kellett várni arra, hogy ez végre bekövetkezzen. Mélysötét réz színű testén krémes habpaplan időzik hosszasan, alóla mézeskalácstésztás, aszalványos, tompa banános illatok röppennek. Íze sima, lágyan malátás, kekszes, gyömbéres és fahéjas fűszerezettségű, rendkívül könnyen iható. Amennyire kiugrások nélküli, éppoly szimpatikus a letisztult karakter, igazi ivósör, annak is egy karácsonyi verziója. 

2018. április 2., hétfő

Fuller’s Vintage Ale 2006


Fuller’s Vintage Ale 2006 (8,5%): Nem tudom, hogy ittam-e már valaha kilenc éves sört (az elfogyasztás 2015-ben történt), mindenesetre elgondolkodtam azon is, hogy a tízes szám vonatkozásában tegyem fel a kérdést egy év múlva, ekkora türelemmel azonban jelen pillanatban nem rendelkezem. 
Árpaborhoz hasonlatos árnyalatban tetszeleg a koros angol főzet, melyhez a leírás alapján csakis a legnemesebb összetevőket használták a mesterek. Sugárzik belőle az érettség jellege, az aszalványok, mézédes maláta, must, mazsola és marcipán koktéljának matt aromái megszínesítik a levegőt. Az idő vasfoga képtelen volt megrágni a vibráló test élénk szerkezetét, jótékony harapdálásai azonban cseppet sem váltak kárára a főzetnek.
Mérsékelten száraz karakter lapul meg a kompozíció közepén, mely körül félédes fehérbor, barley wine, vehemensebb tripel és visszafogott quadrupel jegyei egyaránt megcsillantják bájukat; brit és belga stílusú kavalkád olvad remek harmóniába. A korábban említett aromák mindegyike megtapasztalhatóvá válik az ízlelőbimbók számára is - karakteresen komlózott mazsolalé komplex, elegáns alkoholokkal fürdetett hangulata gömbölyű vonalaival festi meg a vásznat, mély és tartalmas kortyokkal ajándékozza meg szerencsés fogyasztóit. 

2018. január 30., kedd

Prága 2018

Ha sörről van szó, a legtöbben valószínűleg megkerülhetetlennek tartják az olyan városokat, mint Prága. Az igazat megvallva én sem szerettem volna kihagyni a pályafutásomból, bár arra is számítottam, hogy a közhelyszerű kapcsolat a sörrel nem feltétlenül eredményez majd kimagasló értékeket a sörélmények grafikonján, különösen, ha az emberfia ez esetben is a kézműves terepet tekinti elsődleges helyszínnek.

Mert hiszen a hagyományos cseh nedűk autentikus környezetben történő elfogyasztását hangulat vonatkozásában a kihagyhatatlan élmények közé soroltam, azonban arra is kíváncsi voltam, mit tartogat a cseh szcéna, ha azt a craft-tengely mentén kívánom sietve felfedezni. Erre voltaképpen egy szűk hét állt rendelkezésemre, Prága mellett ugyanis Český Krumlovba és Drezdába is elvezetett az utam a kirándulás időtartama alatt. Előbbi sörös élményekben nem részesített, Drezdában azonban egy ismerős hangulatú, a Ratebeer pontszámai alapján a város első számú sörboltjába látogattam el, ahol a választék bár nem volt minden képzeletet felülmúló, néhány üveg beszerzéséhez éppen alkalmasnak bizonyult, s a sörök helyben történő elfogyasztásának lehetősége tovább növelte a hely értékét.

Összességében azonban Prága miatt került sor az utazásra, s az ottani benyomások igen felemásra sikerültek, ha csak a blog tematikájának megfelelő vonatkozásokat veszem számításba. Jó néhány sörös hely kínálja ugyanis a portékáit, ahol még csak a palackok, vagy éppen csapok számára sem lehet panasz, a mennyiségi sörtesztelés szempontjából tehát aggodalomra semmi ok. Egy pár nap alatt azonban kissé egysíkúvá, túlságosan hamar kiismerhetővé vált a kínálat, amelyre a "középszerű" jelző talán erős kifejezés, én magam sem szeretném ekképpen jellemezni a számomra is igen kedves város sörös felhozatalát, az viszont biztos, hogy Prága nem feltétlenül a ritkaságok levadászásának legalkalmasabb terepe.

Ezt azonban korábban sem állította senki, én sem készültem ilyesmire, arról van szó csupán, hogy egy idő után ugyanazok a darabok köszöntek vissza mindenhol, amelyek önmagukban a legtöbb esetben megállták a helyüket, különösebb izgalmakat azonban nem tartogattak. Ez alól leginkább az a pár üveg volt kivétel, amelynek tartalma a négypontos határ átlépésére is képesnek bizonyult, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek sem cseh sörök voltak.

Ettől függetlenül egy prágai sörözésre mindig felejthetetlen élményként érdemes gondolni, az pedig már csak szerencse dolga, hogy az a néhány igazán kiemelkedő darab, amelyet pár hely kínálata magában foglalt, keresztezte-e már valamely sörtesztelő útját. Az enyémet a legtöbb esetben sajnos igen, így a nagyobb vadak elejtése most nem -, vagy legalábbis korábban már összejött, cserébe azonban jó pár új főzet kipipálásához nyújtott segítséget az idei prágai kiruccanás, melyeket az alábbiak szerint teszek közzé.

Beavertown Skull King (9,2%): Kellemesen kortyolható, ízletes imperial IPA, mely érett őszibarack, aszalt sárgabarack, mangó és egyéb trópusi nyalánkságok jegyeit viseli magán mind aromák, mind ízjegyek tekintetében. Selymesen csúszik, itatja magát, a kerekded elemek az utóízben öltenek kissé élesebb, férfiasabb, éretlen gyümölcsös karakterisztikát, egy markáns kesernye súlyát cipelve a hátukon. 
(Ratebeer link


Falkon Idiot IPA 14° (6,2%): Parfümös, virágillatú komlók aromái röppennek fel az aranyszínű főzet szivacsos, hófehér habja alól, gyümölcshéjas, lime-reszelékes, szegfűs jegyekkel hintve meg a levegőt. Kortyai feszesek, szigorúak, ízekben gazdagok, amiben a kenyeresen malátás, kelt tésztásan élesztős és természetesen a grapefruitosan komlós elemek egyaránt markánsan felfedezhetőek. Utóíze hosszú és mindvégig stabil szerkezetű, igen kiegyensúlyozott benyomásokat hagy tehát maga után az amerikai stílusú cseh IPA. 

La Pirata Black Block Bourbon Barrel Aged (13,0%): Már a kitöltés során láthatóvá vált, hogy a kedvenceim közül való sörhöz lehet szerencsém a spanyol imperial stout személyében, a varázsszó pedig a bourbon, a hordóérlelés viszi ugyanis a prímet, legyen bármilyen is az eredeti verzió. A whiskey karaktere ez esetben olyannyira kidomborodik, hogy felülír mindenféle jellegzetességet, mellyel a főzet valaha is rendelkezett. Ez pedig az én világom, az ázott fadongák kókuszos-vaníliás, sós karamellás jegyei már alapból túlmutatnak a 4 ponton, ha pedig ehhez egy szinte tejszínesen lágy, csokoládékrémes, s az aromákkal teljesen önazonos ízvilág csatlakozik, a pontszámok sebesen növekszenek tovább. Egy pár mondvacsinált, általam egyébként igencsak jelentéktelennek tekintett körülmény, mint például a szénsavtartalom teljes hiánya, az alkohol ki-kilógó lába szolgálhatnak csak alapul némi pontszámlevonáshoz, összességében azonban a legjobb imperial stoutok között van a helye.

Matuška Stout (6,0%): Éjfekete ital bézs színű habkoronával, küllemre kifogástalan. Illatra sem rossz, leginkább pörkölt malátás, kávés, étcsokoládés aromákkal operál, kevés hamus, faleveles szárazság érzetét is meg-megcsillantva. Ízre viszont már teljesen eltér egy általam 4 pont körülinek elképzelt italtól, még ha az nem is az imperial fajtából való. A hype-ot tehát nem teljesen tekintettem egyértelműnek, miután az első kortyokat követően elemeltem a számtól a poharat. Stoutnak teljesen rendben van, bár kissé talán egysíkú, textúrája enyhén vizes, mégis szépen hozza a szükséges fekete hangulatokat, a "cold brew coffee"- érzést, a magas kakaótartalmú étcsokoládék jellemvonásait az ízében, de őszintén szólva semmi extra. Ha emlékezetem nem csal, nem egy ilyen kvalitású stouttal volt már dolgom, amelyek pontszáma azonban messze elmaradt e főzetétől. Mindezek ellenére lényegében hibátlan ital, a klasszikus vonalvezetésű stoutok jeles képviselője.

La Pirata Black Block (11,2%): És akkor következzen a kisebb testvér a spanyol olajszármazék-családból, melyről összegezve leszögezhető, hogy lényegében pont annyival marad el a bourbon-változattól, amennyit a hordóérlelés hozzátett a másikhoz. Ami nem kevés ugyan, de a bourbon már csak ilyen, egy efféle kiemelkedő főzetet is képes a csillagokig repíteni. Ugyanaz a komótosan csordogáló, olajos test, némi habréteggel azonban a tetején, s ugyanazok az elemi erejű, szirupos hangulatok mind az aromák, mind ízjegyei között. Cseppnyi kókusz és vanília még így, érlelés hiányában is felfedezhető a csokoládészirupos, aszalt szilvás illatok között, ízében pedig egy brownie-szerű, marcipános, kávés, étcsokoládés karakter köszön vissza. Sima kortyai megnyugtatóak, mégis kellően tüzesek, teltek, gazdagok, túlsúlyos vonalakkal megáldottak, mely kombináció csakis a legrokonszenvesebb, masszív imperial stoutok sajátja. Nem kérdés hát, hogy könnyedén ugorja át a négypontos határt.

Létající Chroust Milky Way (7,0%): Sima futású test, telt, erőteljes aromák, melyek a tejszín, vaníliasodó krémessége és az étcsokoládé, kávé sötétebb karaktere mentén formálódnak. A zabtól és laktóztól selymes és krémes, tejszerű az ital, a szerkezet azonban kissé elnagyolt, össze nem álló, az ízjegyek helyenként darabosak. Egyébiránt aszalt szilvásak, eszpresszósak és tejcsokoládésak, néhol pedig kartonpapírosak, kilógó alkoholos lábúak. Ettől függetlenül persze nem rossz, finom kis sweet stout.

Tiny Rebel Sugar Rush (8,0%): Igazi cukrászdai hangulat hordozója a főzet, mely önmagában a számomra legkedvesebb sörös benyomások egyike, már amennyiben az aromákhoz hasonlóan izgalmas, gyereklelkű, de kikezdhetetlenül masszív test társul. Ebben az esetben tehát az illatok parádésak, mogyoróvajas, porcukros, csokoládés-vaníliás fánkos, konzum szaloncukros karakter légi megformálói, izgatottan vártam tehát, mit tartogat az íze egy magamfajta édesszájú sörfogyasztó számára. A túlzottan desszertes karakter feloldásáról a meggy savassága hivatott gondoskodni, s a kortyok valóban inkább a befőttszerű, cseresznyehéjas, érett meggyes fanyarság irányába mutatnak, a szerkezet legalábbis inkább élénk és vibráló, mint olajos léptű behemót. Benne pedig finoman munkálkodnak a laktózos, kakaóporos, csokoládészirupos elemek, melyek parfümös, édességboltos elegye remek táptalajul szolgál a meggylészerű test megédesítéséhez, amely azonban még így is elmarad a szirupos, cukorban tocsogós élménytől, kissé kifinomultabb vonalat képviselve így a kompozíció. Ütős kombináció, fantáziadús, fanyar desszertital.

CREW Republic Roundhouse Kick (9,2%): Éjfekete színben kavarog a teltkarcsú ital, mérsékelt szénsavassággal, csokoládés, karamellás, diákcsemegés, fás illatokkal, s hasonlóan gazdag, mogyorós, aszalt szilvás, csokoládészirupos ízjegyekkel. Remekül megfaragott imperial stout, semmi meghökkentő, de a típus legjavát magában hordozza, példaértékű módon egyszerű, de nagyszerű.

Hanscraft & Co. Backbone Splitter (6,6%): Teaszínű testén hófehér hab, alóla pedig vadvirágos, narancslekváros, cukorszirupban ázott aszalt paradicsomos illatok röppennek fel. Olajos kortyai mangóhúsos gyümölcsösséget, grapefruitos kesernyét, akácvirágos, bodzás elemek tarka elegyét tartogatják. Kellő súllyal nehezedik ízlelőbimbóinkra, telt karaktere gömbölyű jegyek mézes folyamaként rajzolódik ki. Ízletes, markáns, izgalmas német IPA.

LaBieratorium F60 Paranoid IPA (7,2%): Teaszínű test, zöldes, malátás, halovány trópusi aromák. Kissé gyengécske, enyhén vizes, kekszes alapokon hagymás, szegfűszáras komlós jegyek szóródnak szét gyors egymásutánban, majd egy éles, száraz zárással tűnnek el hasonló sebességgel, csupán egy karcos kesernye lenyomatát hagyva maguk után. Így ad lehetőséget már maga a szerkezet is a világmegváltó jellemzésektől mentes kortyolgatásra.

AND UNION UNFLT Lager / Brewers & Union Unfiltered Helles Lager (5,0%): Az ipák és egyéb felső erjesztésű sörök világában történő hosszadalmas kalandozások után jól esik pihentetni kissé a sok esetben túlhajszolt ízlelőbimbókat, melyeknek olykor a kellő minőséggel nem párosuló, extravagáns jelmezbe bújtatott főzetek felejthető karakterének ostromát is állniuk kell. Itt van tehát ez a főzet, amely éppen annyit ígér, amennyit be is tud tartani. Szalmasárga színű testén hófehér habfedél pihen, kelt tésztás aromái alatt gabonás, élesztős jelleg jóleső egyensúlya ölt testet egy ideális szénsavtartalmú, édeskés szerkezetben. Valóban ízletes főzet.

Schoppe Black Flag (9,0%): Kávészínű teste alól ahhoz hasonlatos aromák áradnak, padláson aszalt szilva, pörkölt kávé illatjegyei alatt egy cseppnyi mandulás jelleg is meghúzódik. Íze már kevésbé izgalmas, mérsékelten testes, mondhatni kissé szellős, leginkább pirított malátás elemek túlsúlyát élvezi, lecsengése pedig olyannyira száraz, hogy lehullott falevelek hamuja sem lehetne szárazabb. Mindez egy imperial stout esetén nem hangzik túl jól, egyszerűen csak sörként kortyolva azonban egészen elfogadható a végeredmény.

Chris Banker / Insurgente / Stone Xocoveza Mocha Stout (8,1%): Krémes, tejszerű, ám tagadhatatlanul kissé vizes, szellős szerkezetben kelnek életre a téli fűszerek színes jegyei, melyek között a szerecsendióval főzött latte karaktere rajzolódik ki a legélesebben, egy csipetnyi vaníliával, fahéjjal meghintve. A test kissé vékonyka ugyan, így egy nagyobb mértékű intenzitás valószínűleg kikezdené, ez a fajta kavalkád még pont akkora súlyú, hogy a szerkezet is könnyen megbírja. Kávés, csokoládés, aszalt szilvás, kellemesen télies, összességében szimpatikus, inkább légies, mint mázsás súlyú ízvilág.

Great Divide Nadia Kali (6,3%): A sör legkomplexebb része feltétlenül az aromák között keresendő, egy igazi gyümölcsös, belga karakterisztika, az eperlekváros, aszalt sárgabarackos, mazsolás jegyekkel, melyek között egy különleges, vadvirágos, gyógynövényes vonulat is könnyedén felfedezhető. Ízre is változatos, kenyérhéjasan malátás alaphangulatú, mely réteg egy zselés cukorkás, narancshéjas, citromos teás fűszerezettséget kap, a kortyérzet azonban már kevésbé adja vissza ezt a nagyfokú összetettséget, bár kitűnően itatja magát, semmi különösebben zavaró tényező nem munkálkodik benne.

Sibeeria CocoChanel (4,7%): Éjfekete színű, tojásfehér habbal rendelkező cseh porter, az illatos fajtából, az étcsokoládés nápolyik, kókuszos étcsokoládék karamellás világából. Ízre is rendben van, e téren követi az aromák által megkezdett útvonalat, bár a szerkezet kissé véknyabb, az ízjegyek kissé élesebbek annál, mint ami egy ilyesfajta vaníliás, csokoládés ízvilághoz tökéletesen passzolna.

Matuška Apollo Galaxy (5,5%): Telt elemekbők építkező főzet mind aromák, mind ízjegyek tekintetében, a narancshéjas, mangóhúsos, trópusi vonalat igen intenzíven testesíti meg. Szerkezete sima, nem túl éles, szénsavasság tekintetében is visszafogott, kiegyensúlyozott karakterű. Kortyai zöld teásak, friss komlós hangulatúak, hosszan elnyúló, krémes kesernyével megtámogatottak. Bár a műfaj nem a kedvencem, ezzel az itallal semmi bajom sincs, igazán ízletes ivósör.

Sibeeria Oops! I did it again! (8,5%): Mélyarany színű cseh imperial IPA, egy édeskés színezetű, gyümölcsös komlóaromával, melyben leginkább az aszalt sárgabarack, rostos őszibarack vonalai formálódnak illatjegyekké, míg ízében a savanyúcukorka, grapefruit, narancshéj keserédes elemei vibrálnak. Telt kortyai megfelelő ívűek, tartalmasak, ízekben gazdagok, kissé éles, markánsan keserű levezetéssel búcsúznak. Szimpatikus ital, az imperial india pale ale-ek kevésbé vad változatának ízletes képviselője.

Falkon FALK:ON Imperial Stout (2017-) (8,2%): Éjfekete szín, piszkosfehér hab, tejszínes, kakaós, puha aromákkal. Ízre kissé szúrósabb, közepesen testes főzet, a szükségestől véleményem szerint magasabb szénsavtartalommal. Csokoládés, kávés jegyeit egy csipetnyi sós hangulat, aszalt szilvás gyümölcsösség járja át, idővel pedig a felsorolt komponensek összeérnek, kissé finomodik a szerkezet, egy plusz pontot eredményezve a sör értékelésénél az első kortyok alapján megajánlotthoz képest.

Falkon Stalker IPA (6,9%): Mézszínű főzet játékos aromákkal, virágos, gyümölcslekváros illatjegyekkel, zöld teás, narancslekváros, kekszes, malátás hangulatokkal az ízében. Közepesen telt szerkezet, élénk szénsavtartalom, hosszan elnyúló szegfűaromás, frissen vágott virágszáras kesernye. Semmi extra, középvonalas, de ízletes india pale ale.

Raven NO LIMITS Darjeeling IPA (6,2%): Nem az az aromabomba, némi akácos, teafilteres fűszeresség azonban érezhetővé válik forgatása során, s egy kellemes, dzsemes karakter is kiérezhető. Ideális szénsavtartalmú keretben kissé vizes, haloványan gyümölcsös, sárgabarackos elemek foglalnak helyet, majd egy száraz levezetéssel érnek véget. A kortyolással nincs baj, könnyedén szánkózik lefelé a frissítő ital, amolyan session-IPA jelleggel. 

2017. január 21., szombat

2016 legjobb főzetei

A 2016. év ha lehet, sörfronton az eddigi legjobbnak bizonyult, jó pár különleges főzetben bővelkedett, lehetőséget nyújtott néhány igazán kiváló és korábban rendszerint elérhetetlennek hitt példány becserkészéséhez, emellett stílusbeli változatossággal is örvendeztetett. Egyvalami maradt szinte változatlan az előző évekhez képest, az pedig az imperial stoutok és belga karakterisztikájú italok túlsúlya. 

Semmi értelme tagadni, e két típus nálam abszolút elsőbbséget élvez. Különösen az előbbi műfaj az, amely szinte kifogyhatatlan garmadáját képezi a jelölteknek, a legnehezebb feladatnak ebből a kategóriából bizonyult kiválasztani a legjobbakat. A tavalyi évhez képest most mégis kurtítottam kissé a listán, így megpróbáltam a számomra legkedvesebb stílusok 5 legszimpatikusabb képviselőjét kiválasztani. 

Ez alól természetesen az imperial stoutok kategóriája a kivétel, ahol a munkaanyag terjedelme miatt eleve 10 főzetes listában gondolkodtam, s ahol egy igen kedvező benyomásokat hagyó svéd főzet személyében került beiktatásra egy ráadás. A kellő mennyiségű elemmel nem rendelkező csoportok megmaradt kiválóságai ezt követően egy vegyes kategóriába sorolódtak, melyek stílusbeli vonásaik terén bár különbözőek, az okozott benyomások kedvező emlékei könnyedén összetartozóvá teszik őket. 

A legjobbak összeírása során segítségemre volt a Ratebeer éves szintű adatokat összefoglaló statisztikai funkciója is, mely kitűnően nyomon követhetővé teszi az adott időszakbeli ténykedésünket, esetemben az alábbiak szerint. 

TOP 5 AMERICAN STRONG ALE 
The Bruery Melange #3 (16,9% - american strong ale - USA) 
Prairie Coffee Okie (13,0% - american strong ale - USA) 
Arrogant Southern Charred (12,6% - american strong ale - USA) 
Stone Bastard’s Midnight Brunch (12,7% - american strong ale - USA) 
Port Brewing Older Viscosity (12,0% - american strong ale - USA) 

TOP 5 BARLEY WINE 
AleSmith Old Numbskull (11,0% - barley wine - USA) 
Baladin Xyauyu Kentucky (14,0% - barley wine - Olaszország) 
Lervig Barley Wine 2016 (12,5% - barley wine - Norvégia) 
Hair of the Dog Fred (10,0% - barley wine - USA) 
De Molen / Zombier Skulls & Tentacles (11,5% - barley wine - Hollandia) 

TOP 5 BELGA STÍLUSÚ ALE 
Bush de Nuits (Scaldis Prestige de Nuits) (13,0% - belgian strong ale - Belgium) 
AleSmith Grand Cru (10,0% - belgian strong ale - USA) 
Nøgne Ø Quadrupel Red Wine Barrel Edition (15,5% - quadrupel - Norvégia) 
La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #21 (11,0% - quadrupel - Hollandia) 

TOP 5 IMPERIAL PORTER 
Evil Twin Imperial Doughnut Break (11,5% - imperial porter - USA) 
Evil Twin Lil’ B (11,5% - imperial porter - USA) 
Ægir Lynchburg Natt (10,0% - imperial porter - Norvégia) 
Buxton / Omnipollo Original Rocky Road Ice Cream (10,0% - imperial porter - Anglia) 
Omnipollo / Buxton Original Texas Pecan Ice Cream (10,0% - imperial porter - Svédország) 

TOP 10 + 1 IMPERIAL STOUT 
AleSmith Speedway Stout - Bourbon Barrel Aged (12,0% - imperial stout - USA) 
Mikkeller Beer Geek Vanilla Shake (Bourbon Edition) (13,0% - imperial stout - Dánia) 
Goose Island Bourbon County Stout (14,3% - imperial stout - USA) 
Struise Zombination (17,0% - imperial stout - Belgium) 
Cigar City Marshal Zhukov’s Imperial Stout (11,0% - imperial stout - USA) 
Prairie Apple Brandy Barrel Noir (12,0% - imperial stout - USA) 
Founders KBS (Kentucky Breakfast Stout) (11,2% - imperial stout - USA) 
Lervig / Hoppin’ Frog Sippin Into Darkness (12,5% - imperial stout - Norvégia) 
Prairie Birthday Bomb! (13,0% - imperial stout - USA) 

TOP 10 EGYÉB 
Struise Aardnon / Earthnun (8,0% - sour red/brown - Belgium) 
Cantillon Blåbær Lambik (5,0% - lambic style - fruit - Belgium) 
Omnipollo Nebuchadnezzar IIPA (8,5% - imperial IPA - Svédország)
American Solera Foeder Cerise (5,5% - sour/wild ale - USA) 
De Dolle Oerbier Special Reserva (13% - sour red/brown - Belgium)
Hill Farmstead Dorothy (2015-) (7,0% - saison - USA) 
Dunham The Red Sashes 2015 (Brett) (11,0% - fűszerezett ale - Kanada) 

Ez évben is érdemesnek találtam kiválasztani egy-egy amerikai és európai főzdét a legjobbak közül, illetve megválasztani az év általam legjobbnak ítélt amerikai és európai főzetét. Ez sem bizonyult egyszerű feladatnak, de az előző év által megkezdett útról nem kívántam letérni. Így történt, hogy az alábbi kiválóságokra esett a választásom. 

LEGJOBB AMERIKAI FŐZDE 

LEGJOBB EURÓPAI FŐZDE 

LEGJOBB AMERIKAI FŐZET 

LEGJOBB EURÓPAI FŐZET 

A feltüntetett sörök legtöbbjének tesztje az oldalon jelenleg még nem szerepel, mégpedig a már korábban hivatkozott okból kifolyólag, mivelhogy az egyes sörök gyorsabb tempóban fogynak, mint ahogyan a blog bejegyzései szaporodnak. A blog esetében bizonyos kiszámítható és rendszeres jelleg megvalósítására törekszem, amely ekképpen remekül biztosítható. Képes beszámoló tehát e helyütt nem készül, a fenti lista azonban garanciaként szolgál rá, hogy a hivatkozott főzetek előbb-utóbb viszontláthatóak lesznek itt. 

Bízom benne, hogy az idei év hasonló jókban fog bővelkedni minden sörbarát számára!