A következő címkéjű bejegyzések mutatása: amerikai. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: amerikai. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. március 1., vasárnap

Lost Abbey Box Set: Track #8 (Number of the Beast)


Lost Abbey Box Set: Track #8 (Number of the Beast) (13,7%): Ez a főzde véleményem és eddigi tapasztalataim szerint az egyik legeredetibb és legkiemelkedőbb minőségű söröket gyártó márka, amellyel rendszeresen összehoz a jószerencse, így nyerve egyre nagyobb bizonyosságot az előző állítás hitelessége felől. Egy ital, amely ráadásul quadrupel, sőt mi több, a mazsolával főzött és valóban kimagasló Judgement Day alapjaira épül, emellett azonban bourbon hordóban tökéletesítik, fahéjjal és chilivel teszik izgalmassá, nagyobb meglepetést okozna, ha nem lenne lenyűgöző, mint azzal, ha annak találnánk. Erre, mint már említettem, a Lost Abbey név a garancia, s bár messze állok attól, hogy a főzde fizetett reklámanyagának összeállításában működjek közre e bejegyzéssel, nyilvánvalóan nem is szorulnak rá az ilyesmire. 
Pezsgő hanggal hömpölyög elő az üvegből, színe mély, sejtelmes és gazdag, akárcsak az illatai, amelyekhez foghatóval csak a legkülönlegesebb darabok rendelkeznek. Amellett, hogy megőrzi belga hangulatát, a diós-aszalványos, súlyos és ódon jegyek komótos aromáját, a bourbon kókuszos és fűszeres karakterét éppoly magától értetődően szívja magába a szerkezet, mintha e komponensek egymástól mindig is elválaszthatatlanok lettek volna. 
Nem kell több pár milliliternél, hogy ez a harmónia az ízében is visszaigazolást nyerjen a kortyolása során, a lágy és nyugodt, malátától telt, pirított csonthéjasok és füge, datolya jegyei által lerakott alapokat elegáns vonalakkal színezi ki a whiskey vaníliás-kókuszos zamata, a képet pedig egy remekül eltalált mértékben, alig észrevehető módon jelenlévő pikánsság, lágy, nem metszően csípőskés jelleg és egy ehhez remekül passzoló fahéjas fűszeresség kelti életre. Ehhez tényleg nincs mit hozzáfűzni, vérbeli különlegesség, melynek elismeréséhez még csak az elnézőbb énünkre sincs szükség. 

2020. február 9., vasárnap

2019 legjobb főzetei

A 2019-es év annyiban nem különbözött a többitől, hogy a tesztelt sörök számszerűsítése során nem fagyott le a számítógép memóriája - ez az esztendő sem a csoportos kóstolásokról, nagyüzemi mértékű tesztelésekről szólt tehát. Ez a mennyiség szempontjából és anyagilag egyrészt hátrány, másrészt azonban ekképpen abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a felsorolt darabok esetében egy gyűszűnyitől valamivel nagyobb mennyiség landolt a poharamban minden egyes alkalommal.

Arról talán már beszélni sem érdemes, merrefelé billent a mérleg 2019-ben is, ezúttal azonban engedtem némi teret az általam kevésbé nagyra tartott india pale ale-ek képviselőinek is, s azt kell, hogy mondjam, nem bántam meg. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy szerencsés helyzetben voltam, a műfaj néhány kimagasló értékű példányával tarkítottam a kőolajszármazékoknak kedvező árnyalatú palettát. 

A legnagyobb tűzijátékot stílszerűen tavaly is az év végére időzítettem, háromféle Bourbon County is tiszteletét tette nálam, így esett, hogy a blogon minden évben kiválasztásra kerülő, az általam legtöbbre értékelt amerikai főzde személyét onnantól kezdve egy percig sem övezte homály. Ennek során kizárólag a Bourbon County-sorozat értékét vettem figyelembe, tekintet nélkül a tulajdonosi viszonyok kérdéskörére. Ehhez csatlakozott aztán egy európai nagymester, amely kevésbé a megfontolt, minden tekintetben eleganciát sugárzó alkotásokkal, mint inkább a sziporkázó, a fogyasztójával a bolondját járató imperial stoutjaival lopta be magát a szívembe. 

A konkrét főzetek kiválasztása már keményebb diónak bizonyult, bár az amerikai vonalon éppen a fentiek alapján legalább a gyártó vonatkozásában határozott elképzeléssel rendelkeztem. Az öreg kontinens termései esetében nem volt más választásom, mint az általam kiosztott pontszámokat segítségül hívni, s ekképpen egy, az igazsághoz a lehető legközelebb álló döntés született az egyik sorozatom csodaszerű italának győztesként történő megjelelölése személyében. 

Nem maradt más hátra, mint egy száraz, ám meglehetősen szubjektív felsorolása a remekműveknek, s azok készítőinek, következzenek tehát 2019 legjobbjai. 

TOP 10 + 1 IMPERIAL STOUT 
Avery Uncle Jacob's Stout (16,9% - imperial stout - USA) 
Perennial Sump (10,5% - imperial stout - USA) 
Lervig / Way 3 Bean Stout Rum BA (13,4% - imperial stout - Norvégia) 
Amundsen Marshmallow Psycho - Bourbon BA (12,3% - imperial stout - Norvégia) 
Amundsen Dessert In A Can - Coconut Choc Chip Cookie (10,5% - imperial stout - Norvégia) 
AleSmith Speedway Stout - Hawaiian (12% - imperial stout - USA) 
Epic Big Bad Baptista (11,7% - imperial stout - USA) 
De Moersleutel 8719992492251 (Barcode Green) (12,0% - imperial stout - Hollandia) 
Perennial Abraxas (11,5% - imperial stout - USA) 

TOP 10+1 EGYÉB 
Baladin Xyauyù Barrel (14,0% - barley wine - Olaszország) 
Goose Island Bourbon County Barleywine (12,1% - barley wine - USA) 
Baladin Xyauyù Kioke (14,0% - barley wine - Olaszország) 
Lervig Paragon (13,5% - barley wine - Norvégia) 
AleSmith Old Numbskull - Bourbon Barrel Aged (11,0% - barley wine - USA) 
Tree House Very Green (8,2% - imperial IPA - USA) 
Deschutes Black Butte XXVIII (11,5% - imperial porter - USA) 
Tree House Doubleganger (8,2% - imperial IPA - USA) 
Hoppin' Frog Barrel Aged Gavel Slammer (17,4% - american strong ale - USA) 

LEGJOBB AMERIKAI FŐZDE

LEGJOBB EURÓPA FŐZDE

LEGJOBB AMERIKAI FŐZET
LEGJOBB EURÓPA FŐZET


Bízom benne, hogy minden kedves olvasómnak legalább ilyen kellemes sörökhöz lesz szerencséje a 2020. évben is! Egészségetekre! 

2019. december 27., péntek

Karácsony - The Bruery 11 Pipers Piping


The Bruery 11 Pipers Piping (11,0%): A karácsonyi napok sorozatának rendelkezésemre álló utolsó darabja, amely ezúttal egy scotch ale formájában ölt testet, szomorú tényként hirdetve, milyen közeli már az idei ünnep lecsengése, mennyire gyorsan repült el ez az időszak is. A 11. nap főzete ugyanakkor remek, ízletes és letisztult verzióját nyújtja a wee heavy kategóriájának, ízjegyei simasága, eleganciája, megnyerő karaktere által arra ösztönözve fogyasztóját, tekintsen örömmel az elmúlt napok élményeire. 
Bár a The Bruery teljes karácsonyi palettáját nem sikerült megízlelnem, a 11 Pipers Piping méltó lezárása a főzde karácsonyi válogatása biztosította ünnepi sorozatnak, megfelelő eszköznek tűnik a meghitt napok szellemiségének óvatos visszaterelésére egy köznapibb, megfoghatóbb valóságba. Ismerős elemek köszöntenek ugyanis be a sötét tónusú, réz színű test rozsdabarna habja alól; kakaóporos, karamelles, mandulás folyam aromái kavarognak a pohár karimája körül. 
Érzetre fűszeres, aszalványos beütésű, pirított maláta olvadékony szerkezete téríti el a szőnyeget a gyümölcskenyeres jegyek érkezése előtt. A skót jelleghez tagadhatatlanul belga vonások is párosulnak, a Bruery esetében ez talán említésre sem méltó. A karácsony szellemével átjártan fogyasztva ez a típus sem tűnik kevésbé megnyerőnek, mint az előző napokban nagy örömmel elfogyasztott társai, kellemes élmény volt vendégül látni őket. 

2019. december 26., csütörtök

Karácsony - Port Brewing Santa's Little Helper with Coffee & Cacao


Port Brewing Santa's Little Helper with Coffee & Cacao (9,9%): A Mikulás kis segédjével már több alkalommal is volt szerencsém találkozni, ezúttal kávé és kakaó hozzáadása színezi az útját a szénfekete alkotásnak. Az idei ünnepi csemegék sorában a kevésbé játékos és csemegeszerű sörök csapatát erősíti, karakteres, érett jegyei megfontolt, méltóságteljes pillanatok méltó kísérői lehetnek. Aromái és ízvilága a nápolyis hangulatokkal megkent, alapvetően azonban pörkölt, pirított, étcsokoládés, kávés és kakaóbabos jegyek körül forognak, a feketén malátás alapokra karcos, virágszáras komlós elemek telepszenek. Nem a túlcsorduló töltelékes sütemény képét idéző hangulatok, inkább a gondolatokat összefogó, elmélyedéshez teret adó benyomások, amelyek egyszerűségükön át is képesek ünnepi hangulatot csempészni a feltöltődésre, meghittségre szomjazók poharába. 

Karácsony - The Bruery 10 Lords-A-Leaping


The Bruery 10 Lords-A-Leaping (10,5%): A 10. naphoz írt főzet a sorozat eddigi tagjai közül a legnagyobb mértékben hordozza magán az ünnepi csemegék jegyeit, fűszerek tömkelege szolgál színesítőjeként a karácsonyi italnak. Külleme már-már megszokott módon sötét, kólához hasonlatos, ahhoz mért habzással és szénsavtartalommal. Pattogós szénsavmolekulái remekül emelik ki a megannyi fűszer egymásba rajzolódó vonalát, igazi tűzijátékot szabadítva ránk az ízvilág tekintetében. Pergős teste gyors egymásutánban tárja fel a szerecsendió, fahéj és szegfűszeg puhább, légiesen aromás jegyeit, majd a keserű narancshéj vezeti a menetet egy élesebb, pikánsabb ízvilág felé, ahol egy jól behatárolható medvecukros, ánizsos, gyömbéres egyveleg zárja a képet. December 25-ének ünnepléséhez ez esetben egy víg, minden ízében örömteli ital szolgált hathatós eszközül. 

2019. december 25., szerda

Karácsony - The Bruery 9 Ladies Dancing


The Bruery 9 Ladies Dancing (11,3%): Az előző napok hagyományát követve szenteste is egy The Bruery főzetet hívtam segítségül az ünnepekre történő ráhangolódáshoz, ami ebben az esetben a számos egyéb teendő miatt igencsak kései órákban adatott csak meg, bízva azonban abban, hogy az elkövetkezendő rövid időszak ebből a szempontból is nagyobb nyugalmat hoz majd. Ilyen körülmények között, a szentséges éj varázsának hangulatától átitatva érkezett meg a sorozat kilencedik tagja, egy tiramisu-ízvilágú belgian strong ale, amely párosítás sokakat visszatartani látszott attól, hogy az önfeledt kóstolgatás örömének adják át magukat, jómagam semmi kivetnivalót nem találtam a kompozícióban, már csak a magasztos időpontra tekintettel sem. 
Így történt tehát, hogy könnyed, kavéporos jegyek fűszerességét éreztem a vaníliásan elterülő paplanon, mézes, zserbós ízű szaloncukros elemek táncát a bonbonmeggyes fürdőben, s ezeket a hangulatokat nem tartottam oda nem illőnek, egyes vonásokat pedig kilógónak a test egyéb jellegzetességeitől, karácsonykor ugyanis semmi ilyesminek nincs helye, érdemesebb a szépet meglátni ezekben a dolgokban is. 

2019. december 24., kedd

Karácsony - The Bruery 8 Maids-A-Milking


The Bruery 8 Maids-A-Milking (11,3%): A karácsonyi mondóka szellemében fogant kiadvány soron következő tagja egy milk stout karakterisztikáját öltötte magára, annak is egy belga arculatú változatát, amely mind illatában, de leginkább ízében játszik az elemekkel, vegyíti kissé a stílusjegyeket. Sötét, kólaszínű teste alól igen intenzíven törnek elő a tejcukros felhők némi karamelles színezetben, míg kortyai jobban árnyalják a mondandót, a belga hangulatokról édesgyökeres, medvecukros benyomások gondoskodnak. Szerkezete telt, nem finomkodik az édességben, amely már-már nyomasztó mértékű lenne, ha a gyömbéres pikantéria, cseppnyi ánizsos fűszeresség, túlérett meggyes savasság nem csitítaná kissé az egysíkú sziruposság émelyítő sodrását. Ünnepi mivoltát bár elnevezése hivatott a leginkább szolgálni, karácsonyi jellege valószínűleg desszertszerűségében keresendő még. 

2019. december 23., hétfő

Karácsony - The Bruery 7 Swans a Swimming


The Bruery 7 Swans a Swimming (11,0%): A hét hattyú ihlette karácsonyi sörköltemény éppen megfelelő eszköz a figyelmet el nem terelő módon történő, mégis minőségi sörkóstoláshoz, miután a legelemibb jellegzetességektől többet nemigen hordoz magán a stílusból, autentikus quadrupel képét rajzolja ki, s megelégszik ennyivel. Aszalványos, vibráló élesztős illatai alatt nyugodt test lapul, mely igazi mazsolalé a maga datolyás, fügés, kandiscukros jegyeivel, amelyhez túlérett cseresznyés, aszalt szilvás hangulatok társulnak, így csempészve némi játékosságot, gyümölcsös fantáziát az olvasztott cukros, karamelles, élesztővel bélelt test klasszikus vonalvezetésű karakterébe. Az év végi elmélkedések itala, rendkívül előzékeny módon, feltűnésmentesen teszi a dolgát, mindemellett a belga mondanivaló elemi erejű, vegytiszta megtestesülése. 

2019. december 22., vasárnap

Karácsony - The Bruery 6 Geese A Laying


The Bruery 6 Geese A Laying (11,5%): Az idei év ünnepi, célirányosan karácsonyi sorának söre ezúttal a The Bruery "12 Days of Christmas" szériájának hatos szám ihlette tagja, a főzde által oly gyakran megpendített belga stílus jegyében fogant erős ale. Quadrupeles külleme nagyszerű indítója lenne bármely italnak, kinézetéhez igazodó, vibrálóan gyümölcsös, meggybefőttes, marcipános aromái parádés nyitányát adják egy várható ízkavalkádnak. Ebben a szellemben kel aztán életre a szerkezet is, hogy még inkább pergő, zöldalmásan fanyar, éretlen bogyós gyümölcsök zamatától legyen hangos. Élénkítő karaktere pezsdítően hat az érzékekre, az ünnepek fogadásának hatékony eszköze a főzet. 

2019. december 16., hétfő

Deschutes Jubel 2015


Deschutes Jubel 2015 (10,4%): Ünnepi kiadásként sokat vár egy efféle főzettől az ember, pláne ha a sört a Deschutes helyezi el a palackban azt követően, hogy 12 hónapig érlelődni hagyták Pinot Noir és Oregoni tölgyfa-hordókban. A nemesített példányok esetén már az érlelés körülményei is felmagasztalják az italt, minél cifrább és hangzatosabb nedűk korábbi lakhelyén töltik el a főzetek a remélhetőleg minél hosszabb idejüket, annál nagyobb áhítattal vetjük bele magunkat a karakter feltérképezésébe. 
Van úgy, hogy a sör előéletének mozzanatai marketing szempontból értékelhetőbbek, mint azok ízvilágra gyakorolt kedvező hatásukat illetően, a legtöbb esetben azonban valóban többlettartalommal bírnak az ilyen típusú italok. Nincs ez másképp a Jubel 2015 esetén sem, mely azonban olyannyira gyermeki korában esett áldozatul szomjúságomnak, hogy az érlelés biztosította jellem még meglehetősen kiforratlan, kevésbé letisztult, kissé nyers, ha úgy tetszik. A potenciál azonban mindenképpen benne van, így elnézőbb bírálatomra maximálisan számíthatott a sör, amelynek ez irányú hiányosságait türelmetlenségem következményeiként számoltam el. 
Kinézetre hozza a szokásos kólaszínt, sietős habbal a tetején, illatában pedig kimagaslót nyújt, testesebb barley wine-ok és összetett quadrupelek aromáit hordozza magán, mindamellett, hogy alapvetően a komlóé a főszerep az aszalványok, füge és mazsola, marcipán és karamell szerkezete alkotta színpadon. Az összetevők az ízjegyekben is rendre felfedezhetőek, itt azonban a korábbi sejtelmes rétegeket levetkőzi az ital, s egy pár sokatmondó korty után végül átadja magát a komlóközpontúságnak. Így, kissé éretlenül, az ízek tehát óhatatlanul egy jól behatárolt irányba mozdulnak el, mely bár minden tekintetben kielégítő, a palackban megbúvó mélységek a kor előrehaladtával valószínűleg testet öltöttek volna. 
Egyértelmű, hogy az idő nemesíteni képes ezt a fajta típust, amiben egyébként is megvan minden, ami egy izgalmas főzethez kell - gazdag malátás alapok, melyek sziporkázhatnának; belga virtus, mely idővel még elegánsabb körvonalakat biztosítana; emellett pedig komplexitás, melyet az érlelés árnyalna a végletekig, ha esélyt adnánk rá -, az viszont, ami a tulajdonságai által válhatna belőle, egyelőre csak a fantázia terepén kelhet életre.

2019. november 23., szombat

Lost Abbey Serpents Stout


Lost Abbey Serpents Stout (11,0%): Kifogástalan küllemű, éjfekete testű, fahéj árnyalatú és igen gazdag, gyorsan fejlődő és méretes habot gerjesztő ital, kinézet tekintetében tökéletes főzet. A kitöltés során némi információhoz juthatunk a testességet illetően, igen élénknek tűnik ugyanis a szerkezet, halk járása azonban nemigen hagy kétséget a tartalmasság felől. Pörkölt kávés, pirított malátás illatok telepszenek a pohár szája köré, komoly és tartalmas aromák. Ezek után már sok meglepetés nem is érhet minket, amikor az első, bársonyosan sima, krémes és tejszínesen lágy, mégis karcosan pirított, hamusan száraz, ámde meglehetősen tartalmas és a végletekig kiegyensúlyozott kortyok legurulnak a torkunkon. Sok szót vesztegetni felesleges is, kiugrásoktól mentes, klasszikus vonalvezetésű, markáns és férfias imperial stout annak súlyával, gazdagságával és tekintélyt parancsoló jellegével. 

2019. november 17., vasárnap

AleSmith Old Numbskull


AleSmith Old Numbskull (11,0%): A barley wine, mint olyan, ha jól van elkészítve, mondhatjuk, már eleve súlyos egy kategória. Amit azonban az Alesmith hozott elő a stílusból, az valóban nem ismer könyörületet, mintha a szakkönyvek által meghatározott tipológiabeli sajátosságok egyszerre jelennének meg elemi erővel, ebben a sörben aztán minden benne van, amit az ember egy árpabortól elvár. 
Mély beütésű réz színe már önmagában masszivitást üvölt a levegőbe, miután pedig a kupak is lekerül az üvegről, egyszer csak elszabadul a pokol... Lehengerlő súlyú aromafergeteg tör elő, magán hordozva természetesen mindent, ami komlóhoz köthető, az angolszász vonalak szinte kidagadnak, amint a fűszeres, vadvirágos, aszalt zöldséges illatjegyek lüktetni kezdenek bennük. Az intenzív ízek netovábbja elevenedik meg aztán, kikezdhetetlen formátumú, utánozhatatlanul tartalmas kekszes malátafolyam, melynek minden cseppje mondanivalóval telt, élettel teli és vibráló. 
A vaskos vonalakkal meghúzott kép kontúrjait aztán tovább erősíti a komló erőtől duzzadó karaktere, tartalmas, kiegyensúlyozottan intenzív kesernyéje, mely által a szerkezet e két tengely mentén egyensúlyozva hirdeti magán a komló-és malátaközpontú műfajok minden erényét. Kifogástalan barley wine. 

2019. szeptember 22., vasárnap

Prairie / Evil Twin Bible Belt


Prairie / Evil Twin Bible Belt (13,0%): Igazi sötét bájital, a maga 13 százalékával súlyos főzetnek mondható, bár teste ebből nem sok mindent mutat, már ami az alkoholos érzet intenzitását illeti, jól beépül a sör szerkezetébe. Kezdetben földes, fekete aromák bontakoznak ki, majd hamar átveszi a hatalmat egy paprikás, annak is a zöldebb, még inkább tölteni való válfajához tartozó vonal, szinte érezzük a levegőben a zsíros kenyér hangulatát, vagy bármi más ételét, melyhez ropogós paprika dukál kísérőül. 
A pikáns hangulat aztán nagyszerűen megmarad, miközben az italt kortyolgatjuk, az aromák efféle ízvilágért kiáltanak, teljes a párhuzam az érzékszervek által tapasztalt síkok között. Pont annyira csípőskés, hogy folyamatosan élvezhető legyen, nem a meghökkentés erejével hat, majd vált át tolakodóba a karakter, mindvégig megmarad különlegesnek, mégis közelinek és rokonszenvesnek. 
Vibráló elegye fűszeres, füstös, pikáns és vaníliás jegyeknek, melyek egy pont annyira könnyed és elegáns testben találnak magukra, hogy ne legyen túl nyomasztó a hangulat, mint ahogyan az a hasonló stílusú főzetek esetén könnyedén bekövetkezhet. A kulináris igényeket is kielégítő sörök az eddig kóstolt darabok alapján a Prairie specialitásai, melyek sorában a Bible Belt valószínűleg kimagaslik. 

2019. augusztus 11., vasárnap

Prairie Okie


Prairie Okie (12,0%): Kifejező, kézzel festett stílusú címkéi mögött a Prairie üvegeiben általában fajsúlyos főzetek lapítanak, egy whiskey hordóban érlelt "imperial brown ale" esetében pedig, amely néhol american strong ale-ként tűnik fel, már az e szavak által adott jellemzés is nagy potenciál jelenlétét sejteti a sörben. Úgy is lesz, halvány kólaszíne és szerényke habja önmagában sem rossz párosítás, hát még ha azok olyan illatok hordozói, mint ez a tejszínes, whisky-krémlikőrös, aszalódás folytán koncentrált cukortartalmú piros zöldséges aromanaszád. 
Forgatva van csak elemében igazán, ilyenkor szikrázó nyalábokat szór szét a levegőben. A tölgyes, ázott fahordós zamatoknak nem sok szénsav szükséges, itt sincs igazán túlcifrázva élénkséggel a főzet, de szerkezete akkor sem lenne különösebb bajban, ha még ennyi szén-dioxid molekulával sem rendelkezne. Röviden tehát sima járású, halk szavú ital, az erő az ízjegyekben lakozik, melyek vaníliás-kókuszos-tejszínes háromság szövevénye által fejlődnek ki, a könnyedebb karakterű whiskey-k hangulatával felruházva. Iskolapéldája annak, ahogyan az érlelés adta többlet valóban magasabb szintre emel egy alapjában véve is remek főzetet. 

2019. július 28., vasárnap

Westbrook Mexican Cake Imperial Stout


Westbrook Mexican Cake Imperial Stout (10,5%): Évfordulós sörök. Ha a szerencse úgy hozta, egyet-kettőt magam is kipróbálhattam közülük. Némely esetben a főzőmesterek az ünnepi mondanivalót az extremitások talaján kívánták megformálni, máskor inkább a kiforrott, hagyományosabb módon, mégis művészien megkomponált szerkezet adta az emlékezetes darabok kivételességét. A Westbrook Mexican Cake-je esetében inkább az előbbi példa érvényesül, amikor is a hangulat megteremtését a kakaó-, és vaníliabab, fahéj és habanero paprika jelenlétére bízta a dél-karolinai főzőbrigád. 
A komponensek szinte megkívánják, hogy olyan testben lakozzanak, mint amilyen ezé a főzeté: bársonyosan siklik a pohárba a kávészínű szerkezet, olajos lenyomatokat hagyva annak falán. Piszkosan szikrázó illatai vad mulatozásba kezdenek, mézes-kakaós-vaníliás töltények durrognak, pikantériája a levegőt is átjárja. A cseppnyi füstösség, melyet a paprika élénk karaktere biztosít, vészjóslóan borul a tivornyázó aromavilágra, innen már csak egy pár pillanat és kiderül, hogyan valósul meg mindez az ízek koordináta-rendszerében. 
Füstösen szilvás, alkoholban ázott fügés, koncentrált aszalványos nyitánya igen intenzív, a szánkban megtartva a vanília is csatlakozik a maga dimenzióival, szinte tapintható a jelenléte, majd lassan megérezve, hogy valami durvábbnak kell történnie ennél, lenyelve tör belőle elő a csípős mondandó, immár az iménti ízjegyekkel keveredve, a szájzugunkat felperzselő módon éled fel a füstös hamu alól a tűz. 
Pár korty után úgy véljük, a 0,65 literes kiszerelés nem a megfelelő keret egy efféle élmény pozitív kicsengésének megőrzéséhez, s idővel mintha szétesni látszana a szerkezet a más síkokon mozgó fahéjas, vaníliás és paprikás rétegek elcsúszása okán. Később azonban valahogy összeáll, kisimul, megnyugszik a vad folyam, és a csípős hangvétel bár nem csitul, elfogadhatóvá válik a toleránsabb ízlésűek számára. Egyszerre talán kicsit sok, azonban ha megfelelő hangulatban kapja el az embert, mindvégig rabul tudja ejteni. 

2019. július 16., kedd

Prairie Pirate Noir


Prairie Pirate Noir (12,0%): Kólaszínű testet ölt a Prairie jamaikai rumos hordóban érlelt, exkluzív csemegéje, kissé áttetsző textúráján leheletnyi habgyűrű időzik csupán néhány perc erejéig. Színes illatai édeskés alkoholok aromáit hordozzák, érlelt jegyek törnek elő hirtelen. Vaníliacukros, gesztenyés, rumos hangulatok tanyáznak a levegőben, szikrát szór a szerkezet. Bársonyosak a kortyok, ahogy annak lennie kell, szerény mértékű szénsavasság keretében bújik meg a forró csokoládés, rummal ízesített kávés kompozíció, kissé csípős, leplezetlen alkoholos zárással. Szertelen imperial stout, amolyan férfiaknak való nyalánkság. 

2019. június 23., vasárnap

Hoppin’ Frog DORIS The Destroyer


Hoppin’ Frog DORIS The Destroyer (10,5%): Tökéletesen fekete, olajos, halk léptű főzet kerül elő az üvegből, barna habot produkálva, mely rögvest tova is tűnik. A kinézete semmihez nem fogható, talán csak a legjobb imperial stoutok külleméhez, valóban minden igényt kielégít, csakis a legjobbat sejteti. Tömör, vaskos illatok, pörkölt maláta, étcsokoládé és kávé, hamu és faháncs, meggymagos-marcipános vonulatok vágnak orrba minket. 
Karaktere a végletekig kiforrott, kirobbanóan telt, izgalmas és kikezdhetetlen szerkezetű. A markáns, malátás alapokon pörkölt, füstös hangulatok telepszenek meg, majd a konstrukció egyre csak nő, terebélyesedik, kávélikőrös jegyekkel vegyül, étcsokoládés bársonyossággal, kakaós lágysággal keveredik, miközben egyre mélyebbé is válik a szerkezet. A végszó pedig tovább nyújtja az élvezeteket, a komló hosszan tartó, hamus, fekete keserűsége másodpercekig uralja a terepet az utóízében. 
Remekbe szabott főzet, akárcsak Boris nevű testvére, itt azonban a komlós zárás adta karakter speciális jelleggel ruházza fel a nagyvérű imperial stoutot. 

2019. április 14., vasárnap

North Coast Old Rasputin Russian Imperial Stout


North Coast Old Rasputin Russian Imperial Stout (9,0%): Az amerikai imperial stout-kínálat egyik legnépszerűbb darabjaként az Old Rasputin valószínűleg legalább annyira könnyen beszerezhető, mint amennyire széles körű elismertségnek örvend a tengerentúlon. Ez utóbbi tényező megalapozottságát egy egyenesen New Yorkból érkezett üveg megszerzését követően nekem is alkalmam nyílt leellenőrizni (még 2015-ben), s az előzetes kalkulációim az első korty után beigazolódni látszottak. 
Azok pedig leginkább arra az egyszerűnek tűnő alapra épültek, miszerint egy ennyire közkedvelt főzet nem lehet túlzottan végletes, s bár a legtöbb esetben a legexkluzívabb, egyedi karakterrel felruházott italok is magas pontszámok birtokosai, páratlan jellegükből adódóan rendszerint éppen az arra fogékony és áldozatkész közönség kamrájában landolnak. 
Ez esetben egy olyan sörről van szó, amelyet a Ratebeer oldalán több, mint 4000-en teszteltek, pontszáma mégis jóval az átlagon felüli. Ehhez véleményem szerint az alábbi összetevők szükségeltetnek. Kifogástalan, éjfekete testére tejszínesen lágy hab kerüljön, illata egyszerre legyen friss és krémes, pajkosan édeskés, mégis sötét, pörkölt kávés, fekete földes hangulatú. Belekortyolva aztán keljen életre az előzőleg megfestett kompozíció, hamuvá lett akácfa, vaníliás kávé, karamell és barnakenyér pirított stílusú vonalai rajzolódjanak ki jól megfontolt, nyugodt tempóban. 
A hidegebb idő beköszöntével ismét a súlyosabb főzeteké a terep, ehhez nagyszerű bevezetőül szolgált a North Coast főzete. Közepes teste bár nem a vehemencia melegágya, összeszedettsége tagadhatatlan. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kamrában jelenleg legalább ilyen jó sörök várakoznak, így a vérmesebb darabok előfutáraként igazi aperitifként szolgált egy kuriózumokkal teli étlapon. 

2019. április 7., vasárnap

Hop Valley Alphadelic IPA


Hop Valley Alphadelic IPA (6,7%): Teaszínű főzet Springfieldből, mely egyértelműen a komlóközpontúságra helyezi a hangsúlyt, amikor a komló szerelmesei által a komló szerelmesei részére főzött sörről tesz említést a címkéjén. E tárgyban valóban nem beszél mellé a főzde csapata, olyannyira nem, hogy az orrba vágó, kidagadó izmú komlóaromák szinte szétfeszítik a pohár falát. 
Szegfűs, mangós kavalkád robban be a légtérbe, hogy hamarosan az ízvilágban is leképeződjenek azok a jegyek, amelyek a közepes intenzitásból elemi erővé kifejlődő kesernyét tartalommal töltik meg. A száraz végkicsengésű komponensek között egy lengén krémes köntösbe bújtatott gyümölcsös jelleg is ott munkálkodik, a komló vad végkifejlete azonban uralja a terepet. Nem ész nélküli, öncélú komlóorientáltság, egyben van ugyanis a szerkezet, mégis elsősorban azoknak ajánlott, akik gyengéd érzelmekkel viseltetnek a keserű hangulatok iránt. 

2019. február 10., vasárnap

Jolly Pumpkin Oro de Calabaza


Jolly Pumpkin Oro de Calabaza (8,0%): Mézszínű testére egy vékony szelet habréteg kerül, átlátszó, vékonyka aranyszálakkal szőtt textúrája alól almaboros, banános-vaníliás, leginkább fanyar hangulatú illatnyalábok bújnak elő, eléggé határozott iránymutatást adva a továbbiak tekintetében. A vadélesztős jelleg a főzde sajátossága, így nem tűnik megalapozatlan vállalkozásnak némi savanykás jellegre felkészülni az ízét illetően. 
A száraz fehérboros nyitány kirobbanó ízvilágot tár fel; éretlen gyümölcsök, köszméte és alma savassága keni meg a receptorokat, pezsgős élénkség, borsos pikánsság, élesztős fanyarság teljesíti ki az összképet. Vad, de nem megzabolázhatatlan, a savanyúság teret enged egyéb, a belga karakter hordozóinak tekinthető jegyeknek, így a küllemre vékonynak ható test telt ízű gabona karakterét is megvillantja, meggymagos-marcipános körvonalak rajzolódnak ki, a szárazság mértéke azonban mégis edzettebb, a műfajjal nem most ismerkedő ízlelőbimbókért kiált.