A következő címkéjű bejegyzések mutatása: svéd. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: svéd. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. október 13., vasárnap

Omnipollo / Buxton Yellow Belly Peanut Butter Biscuit Stout



Omnipollo / Buxton Yellow Belly Peanut Butter Biscuit Stout (11,0%): Ilyen névvel nemigen lehet rossz egy imperial stout sem, nyilvánvaló módon ez sem volt az, bár akkor még keveset mondtam… Éjfekete, vékonyka habot gerjeszt, ami azonban egy bézs gyűrű formájában mindvégig ékesíti a tűzijáték-szagú italt. Másodperceken belül meg is nyit az édesszájúak Kánaánja, varázslatos illatai olyan desszertszerű komponensek hangulatát hordozzák, amelyek a címke okítása szerint valójában nem összetevői a sörnek. 
A mogyoróvajas áradatról talán felesleges is szót ejteni, mindenesetre a krémesség, a tejcukros buké kávétejszínes fonalai olyan kifejező aromaszövetet terítenek az ízlelés útjába, amelyeknél egyértelműbb iránymutatás talán nem is akad. Azáltal, hogy a mogyoróval ízesített kávé hangulata szinte orrba vágja a felkészületlen fogyasztót, az ízét illetően sem sok könyörületre számíthatunk. Ha lehet, az ízvilág ugyanez, csak még direktebb formában, finomkodás és tapintat nélkül üvölti létjogosultságát a főzet elnevezésének. A forró csokoládés, kakaós kortyok elolvadnak a szájban, tonnás súlyúak és olyannyira intenzívek, hogy már egy kisebb mennyiség befogadása után is úgy érezzük, mindent tudunk... 
Az elcsépelt mondat, mely az eddig kóstolt sörök édességének mértékére utal, itt nem sok információt hordoz, egyértelmű, hogy ebben a tekintetben kimagaslik az ital, és ha valamely főzet ebbéli tulajdonságában próbálná túlszárnyalni, ott már a sör, mint kategória keretei válnának megkérdőjelezhetővé. A Yellow Belly azonban oly módon meghökkentő, hogy közben minőségi is, s úgy robbannak szét a cukormázas ízjegyek, hogy azok darabjai is tartalmat hordoznak. A különlegesség netovábbja, az idei év egyik legnagyobb durranása. 

2019. augusztus 4., vasárnap

Omnipollo Noa Pecan Mud Cake


Omnipollo Noa Pecan Mud Cake (11,0%): Stílszerűen sáros-fekete sörünk megkapó, bársonyosan sötét köntösben érkezik a pohárba, tetejére bézs színű, haraphatóan telt habsipka kerül. Forgatása jóleső érzést nyújt, miután egy erőtől duzzadó, harsány, mégis elegáns vonalakkal megáldott, rendkívül egyedi illatkompozíció szökken elő hirtelen, hogy szertelenül ontsa magából a csonthéjas termések megannyi barna aromáját. 
Dió, mogyoró, gesztenye természetes zamata fejlődik fel, remekbe szabott alapját képezve az ital ízvilágának. Minden egyes kortya magán viseli az előző komponensek karakterét, mogyorós jegyeivel betelni egyszerűen lehetetlenség. Mindehhez pedig egy intenzív forró csokoládés, ízesített kávés hangulat társul, mely által a főzet a lehető legízesebb imperial stoutok egyikévé avanzsál, a stílus azonban, melyben a sör testet ölt, legalább annyira egyedi, mint maga az ízvilág. 
Éppen annyira intenzív, hogy a szerkezet egyértelmű, mégis sejtelmes legyen, az erőltetettség érzete pedig messziről elkerülje, mely jellemvonás a speciális összetevőkkel megáldott italok értékének egyik fokmérője lehet. Így mindenképpen azt kell mondanom, hogy különlegessége a jó ízlés határain belül épül fel, egyedi karaktere mégis felejthetetlen. 

2019. január 6., vasárnap

2018 legjobb főzetei

2018 ezúttal sem feltétlenül a mennyiség terén volt kiemelkedő - bár az utóbbi pár év statisztikái alapján magamhoz képest a legtöbb sört idén pontoztam -, a minőség tekintetében azonban nem igazán volt okom panaszra. Különösen az év végét sikerült meghúzni, pattantak a koronazárak, repültek a pezsgős dugók azokról a palackokról is, amelyeket akár már évek óta őrizgetek a kamra jótékony félhomályában. Ezúttal nem ismertem könyörületet, s karácsony után szinte csak nagyvadakat ejtettem el. Azt talán mondanom sem kell, hogy különösen ez utóbbi sörök kivétel nélkül imperial stoutok voltak, mint ahogyan az egész 2018-as esztendőt a motorolaj-származékok egyeduralma jellemezte. 

A hagyományok mentén haladva az általam ez évben legjobbnak vélt sörök számára ezúttal is két csoportot hoztam létre, melyek közül az egyik kategória jellege most sem volt éppen kérdés, mennyiségi tényezők következtében pedig a második halmaz megalkotását sem előzte meg hosszas fejtörés. Ez utóbbi kaszt nemes egyszerűséggel az imperial stoutokon kívül eső, minden egyéb sörkülönlegesség gyűjtőhelyeként szolgál az idei összesítésben is. Ez a lista bővült ki aztán egy-egy jelölttel, miután az előzőek szerinti felosztással igencsak megnövekedett a merítési lehetőség. Különösen az imperial stoutok esetében igaz ez az állítás, hiszen az idei év felhozatalából 10 sört kiválasztani már-már megugorhatatlan vállalkozásnak tűnt, kis híján bele is tört a bicskám. Olyan darabok is kiestek így, amelyeket bármikor nyugodt szívvel ajánlanék bárkinek, s néha, valamiféle belső indíttatásból pár magasabb pontszámot kapott főzet is alulmaradt a takarékosabban pontozott vetélytársaival szemben. 

Idén is nagy segítségemre volt, egyben hosszas időzésre csábított a 2018-as évem Ratebeer által készített statisztikája, amely a fentieket megerősítve mutatja, hogy ha az imperial stoutok a Kilimandzsáró, a stoutok és porterek kasztja maga a Csomolungma a sörfogyasztási szokásaim diagramikus ábrázolásában. 

És akkor következzen a két lista, amely ugyan bennem a fogpiszkálóra faragott kocsirúd benyomását kelti, idén még próbálok önuralmat gyakorolni, s nem felduzzasztani a létszám már oly megszokott kereteit. 

TOP 10 + 1 IMPERIAL STOUT 
Founders Barrel Aged CBS (Canadian Breakfast Stout) (11,7% - imperial stout - USA) 
Three Floyds Dark Lord Russian Imperial Stout (15,0% - imperial stout - USA) 
La Pirata Black Block Bourbon Barrel Aged (13,0% - imperial stout - Spanyolország) 
Struise Brouwers Black Damnation XXVI - Froggie (13,0% - imperial stout - Belgium) 
Kees Caramel Fudge Stout (Bourbon BA) (11,5% - imperial stout - Hollandia) 
Omnipollo / 3 Sons Gideon's Pancake Stack (12,5% - imperial stout - Svédország) 
Lervig / Hoppin' Frog Sippin' Into Darkness Barrel Aged (12,0% - imperial stout - Norvégia) 
De Molen Hel & Verdoemenis Bourbon BA (11,0% - imperial stout - Hollandia) 
Oskar Blues Ten FIDY - Bourbon Barrel Aged (12,9% - imperial stout - USA) 

TOP 10+1 EGYÉB 
Widawa 5th Anniversary Imperial Baltic Porter Bourbon BA (11,0% - baltic porter - Lengyelország) 
Põhjala Cellar Series - Sajand (12,3% - baltic porter - Észtország)
De Molen Bommen & Granaten (Rioja Barrel Aged w/ Brett) (11,9% - barley wine - Hollandia) 
Jan Olbracht Rzemieślniczy Kord Whiskey Barrel Aged (12,0% - quadrupel - Lengyelország) 
Lervig Barley Wine 2017 BA Bourbon (12,9% - barley wine - Norvégia) 
Lost Abbey Dead Man's Game (14,0% - belgian strong ale - USA) 
De Molen Hutje & Mutje Woodford Reserve Barrel Aged (13,0% - english strong ale - Hollandia) 

Ezután már csak annyi maradt hátra, hogy mostanra már-már rituálészerűen kiválasszak egyet-egyet az általam legtöbbre tartott, vagy söreivel a legnagyobb élményt nyújtó főzdék közül, s rámutassak azokra az európai és amerikai alkotásokra, amelyek előtt a legnagyobb ívben hajtottam fejet a 2018. évben.

LEGJOBB AMERIKAI FŐZDE

LEGJOBB EURÓPAI FŐZDE 

LEGJOBB AMERIKAI FŐZET

LEGJOBB EURÓPAI FŐZET 

Végezetül pedig engedtessék meg, hogy minden kedves olvasómnak sikerekben gazdag, kellemes sörélményektől hemzsegő, boldog új évet kívánjak, s megköszönjem az egész éves figyelmet és érdeklődést, amelyet jövőre is igyekezni fogok fenntartani a sörözés mézízű oltárán történő áldozásokkal. 

2018. január 14., vasárnap

2017 legjobb főzetei

Az újévi számvetések hagyományai között az idén sem maradhat el a sörök terepén történő leltározás, mely ez esetben kevésbé tűnik embert próbáló vállalkozásnak, tekintettel arra, hogy a 2017. év nem a legtermékenyebb esztendő volt ebből a szempontból. Egyéb, a minőségi sörélményeket gyakran háttérbe szorító elfoglaltságok gondoskodtak arról, hogy ez évi listám visszafogottabban tagolt, s kellően szellős legyen ahhoz, hogy a sörszerető közönség tekintetét a kimerüléstől megóvja. Mentségemre legyen azonban szólva, hogy az elfogyasztott főzetek az esetek legnagyobb részében valóban különleges, nem mindennapi tartalom képviselői voltak, alkalmasak arra, hogy az alacsony mennyiségből adódó hiányosságokat kimagasló minőséggel pótolják. 

A lista összeállításához ez esetben is a Ratebeer már jól ismert funkciója nyújtott segítséget, szemléletes statisztikákkal ábrázolva, hogyan telt esetemben a 2017. év sörfronton. 

A fentiek alapján idén csupán két kategória felállítását tartottam célszerűnek, melyek között összetételüket tekintve meglehetősen nagy a kontraszt, miután az imperial stoutok karakteres világának képviselői a mennyiségüknél fogva ez évben is külön kategóriát kellett, hogy képezzenek, míg a fennmaradó stílusok legjobbjai egy önálló, de meglehetősen változatos tartalmú csoportban foglaltak helyet. A 10-es lista mindkét esetben egy ráadással került kibővítésre, mintegy kiskapuként a számbéli keretek szigorának enyhítéséhez és az ekképpen már szűknek bizonyuló állomány befogadóképességének növeléséhez. 

TOP 10 + 1 IMPERIAL STOUT
BrewDog Paradox Heaven Hill (15,0% - imperial stout - Skócia)
Hoppin' Frog Barrel Aged TORIS The Tyrant (13,8% - imperial stout - USA)
Omnipollo Noa Pecan Mud Cake - Bourbon (11,0% - imperial stout - Svédország)
Prairie / Evil Twin Bible Belt - Barrel Aged (13,0% - imperial stout - USA)
Evil Twin Michigan Maple Jesus (12,0% - imperial stout - USA)
Omnipollo / Dugges Anagram Blueberry Cheesecake Stout (12,0% - imperial stout - Svédország)
Omnipollo Noa Hazelnut Cupcake (12,0% - imperial stout - Svédország)
Artezan Samiec Alfa (Barrel Aged) (11,0% - imperial stout - Lengyelország)
Lervig / Way 3 Bean Stout Bourbon BA (13,6% - imperial stout - Norvégia)
Hoppin' Frog Rocky Mountain DORIS (10,5% - imperial stout - USA)
Mikkeller Beer Geek Vanilla Maple Cocoa (13,0% - imperial stout - Dánia)

TOP 10+1 EGYÉB 
Omnipollo / Siren / David Strachan Lorelei - Barrel Aged Extra Maple (10,5% - imperial porter - Svédország)
Omnipollo / Buxton Original Maple Truffle Ice Cream Waffle (11,5% - imperial porter - Svédország)
The Bruery Poterie (Scotch Whisky Barrel Aged) (14,8% - old ale - USA)
Jackie O's Bourbon Barrel Skipping Stone (9,4% - quadrupel - USA)
Omnipollo / Siren / David Strachan Lorelei Maple Coconut Toast Imperial Porter (10,5% - imperial porter - Svédország)
Uiltje Apfelstrudel Doppelbock (11,0% - duplabak - Hollandia)
Stigbergets GBG Beer Week 2016 (6,5% - india pale ale - Svédország)
Avery Pump[KY]n (18,8% - fűszerezett ale - USA)
Põhjala Cellar Series - Odravein Bourbon BA (16,0% - barley wine - Észtország)
Lost Abbey My Black Parade (12,5% - american strong ale - USA)
Baladin Xyauyù Birra Da Divano Riserva Teo Musso (13,5% - barley wine - Olaszország) 

LEGJOBB AMERIKAI FŐZDE 
Hoppin' Frog Brewery 

LEGJOBB EURÓPAI FŐZDE 
Omnipollo 

LEGJOBB AMERIKAI FŐZET 
Hoppin' Frog Barrel Aged TORIS The Tyrant 

LEGJOBB EURÓPAI FŐZET 
Omnipollo Noa Pecan Mud Cake - Bourbon 

A blog hagyományait követve ez alkalommal sem tekintettem el attól, hogy megjelöljek egy-egy különösen kimagasló európai és tengerentúli főzetet, valamint, hogy megválasszam az idei év legjobb főzdéit, a sors pedig úgy hozta, hogy a párosok tökéletesen igazodnak egymáshoz a származás tekintetében.

Azt talán már mondanom sem kell, hogy a blog szerkesztésének és a főzetek elfogyasztásának tempóbéli különbségeinél fogva a hivatkozott sörökről készített bejegyzések a jövőben kerülnek csak közzétételre, a bővebb beszámolóknak tehát jelenleg kizárólag a Ratebeer megfelelő hasábjai biztosítanak otthont. 

Végezetül pedig, a blog minden kedves olvasójának élményekben gazdag, boldog új évet kívánok, megköszönve érdeklődéseteket és rendszeres látogatásotokat a sörbetek mézízű világában! 


2017. február 5., vasárnap

Milánó 2017

A 2017. év kezdetén utam Milánóba vezetett, s az előjelek a sörös élményekben történő megmerítkezés esélyére igen kedvezően alakultak. Ezt támasztotta alá a Ratebeer listája a legkiválóbb helyek rangsora vonatkozásában, s az éppen akkor a 14. helyen tanyázó Lambiczoon-t valóban ígéretes sörözőként jellemezném. Azt már csak kifelé menet nyugtáztam, hogy az étteremként is funkcionáló hely hűtője jó néhány speciális és ritka darabot rejtegetett, jómagam nem ezen a helyen töltekeztem fel leginkább különleges sörökből. 

A római sörözések hangulata ugyanis ezen a vidéken is visszaköszönt, miután a leghangulatosabb helyeknek itt is azok bizonyultak, amelyek bár sörboltként futnak, egy-két csap és az italok helyben történő elfogyasztásának lehetősége által felértékelődnek. Egy ilyen helyen akadtam rá néhány kivételes üvegre, amelyek valójában akár otthonról is beszerezhetőek lettek volna, így kuriózumnak a szó szoros értelmében nem nevezhetők, de számomra csak rendelés útján váltak volna elérhetővé, ezáltal mégsem volt olyan mindennapi a helyzet. 

Sörfronton tehát talán nem a legerősebb város Milánó - s különösen Velence, ahol a blog témakörével egybevágó kalandokban nem is részesültem, bár keresni sem kerestem azokat -, a fantasztikus napok megkoronázásához ideális eszköznek bizonyultak az elérhető, alábbiakban felsorolt finomságok. 


Baladin Pop (5,0%): Sápadt sárga színe szinte súlytalanul könnyed, bár igen frissítő, intenzív ízjegyek nélküli tartalommal bír. Aromái a játékos komló növényszáras jellege mentén határozhatóak meg, ízvilága kissé lapos, bár valóban üdítő, halovány zöldalmás színezetű, gabonás beütésű, kissé szellős komlóital benyomását kelti. Semmi különös tehát, könnyű, sebesen csúszó itóka.

Great Divide Hibernation Ale (8,7%): Mahagóni színű teste és a rátelepedő krémes, ragacsos habja angolosan krétaporos, kéksajtos, édeskésen nemespenészes, marcipános színezetű illatokat rejt. Ízvilága kövérkés malátajegyek sokasága, melyek mézes-karamellás, pörkölt köntösben sorakoznak, csúszósan kesernyés lenyomatot hagynak, s száraz, de tartalmas levezetéssel búcsúznak.

To Øl Fall Of Man Barrel Aged (11,4%): Éjfekete testén csak néhol hatol át némi fény, bézs színű habja krémesnek, ragadósnak tűnik. Mandulás, marcipános, meggymagos, túlérett cseresznyés illatai a legjobb főzetek velejárói, melyhez egy alkoholban ázott fahordó dongáinak aromája társul, így aztán jobbat már csak kötözködve kívánhatnánk az illatok terén. Konyakmeggyes, rumos csokoládés, bonbonos kortyok következnek ezután, a kávés, kakaós, vaníliás jegyek a marcipános desszertszerűséggel kiegészülve így tökéletes imperial porter benyomását keltik. Ami akár igaz is lenne, ha a szerkezetet nem találnánk egy egészen kicsit szellősnek, legalábbis ilyen összetevőkhöz mérten. Összességében azonban remek főzet, tartalmas, ízletes és izgalmas ital.

Omnipollo / Dugges Anagram Blueberry Cheesecake Stout (12,0%): Észveszejtő illatokkal indít a svéd kreálmány, pontosan olyanokkal, amelyek a lehető legtávolabb állnak a hagyományos értelemben vett sör fogalmától, rendszerint mégis a legkitűnőbb főzetek velejárói. Ez esetben a trüffel, créme brulée, vanília, s nem utolsó sorban, de még mennyire, hogy nem, a sajttorta össze nem téveszthető karaktere tehető felelőssé a zűrzavarért. Kávélikőr, forró csokoládé, mályvacukor, csokiszirup, áfonya képe köszön vissza az ízében, s nem tudom, a sajttortát említettem-e már... A desszertkölteményhez hasonlatos ízvilága mellett a szerkezete is a tökéletesség határát súrolja, az alkohol lába lóg csak ki néhol, ami egy 12%-os sör esetében több, mint megbocsátható, ha azonban valahonnan pontot kellene vonni, talán ez lenne az a terület. Ettől függetlenül jelenleg az egyik legjobb imperial stout az európai piacon.

Evil Twin Michigan Maple Jesus (12,0%): Igencsak fergeteges aromákkal indít ez a palack is, férfias csemegekosár hangulatát viseli magán a melaszos, barnacukros, vaníliás, ázott tölgyfahordós, juharszirupos, bourbon-jegyektől roskadozó illatszerkezet. Jól ismert benyomások ezek, ilyen bevezető ritkán szokott csalódást okozni. Így tehát nem ért váratlanul az sem, amikor egy, az illataihoz fogható tartalom tárult fel előttem, benne ha lehet, még több nyalánkság, mint ahogyan azt az aromák előrevetítették. Csokoládészirup, kókusz, tejkaramella, vaníliakrém elemeivel szegélyezett ösvényen haladunk az egyre karakteresebb, fahordós, fahéjasan fűszeres, juharszirupos, s a végén már egészen száraz, alkoholos mondanivaló kiteljesedéséig. Mindez mesterien finomra hangolt módon, ideális szénsavtartalommal és testességgel, kellő eleganciával tálalva. Ismét egy emlékezetes alakítás.
(Ratebeer link)

Baladin Xyauyù Birra Da Divano Riserva Teo Musso (13,5%): Mennyei aromái szinte leírhatatlanok, ezerféle színben játszanak, leginkább azonban a likőrökben ázó aszalványok koordináta-rendszerében képzelhetőek el. Vanília, karamellizált cukor, portói, édeskés faháncs, dió, mazsola csemegeszerű karaktere illatában; rumos, karamellás, desszertboros, likőrös jegyek selymes, olajos kavalkádja ízében. Intenzitása a rövid italokéval vetekszik, komplexitása, desszertszerű jellege ellenére is zseniálisan rétegzett, elegáns vonalai mégis egy kimagasló értékkel bíró barley wine képét festik meg. 

Baladin Terre Riserva Teo Musso 2012 (11,0%): Szénsav nélküli, réz színű teste zserbós illatokat szolgáltat, ázott fahordó karakterét adja, napon szárított cukrozott paradicsom, ősidők óta aszalódó mazsola aromáival köszön be. Ízre kicsit savanykás élű, karamellás, kekszes, brandys, melengetően alkoholos, de nem csípős, teaszerűen fűszeres, olajos szerkezetű, kifogástalanul sima ital. A Xyauyu-val nem vetekszik, de lehengerlő főzet ez is. 

Baladin Lune Riserva Teo Musso 2010 (11,5%): A szinte már megszokott diós, mazsolás, zserbós, aszús jegyek szűrődnek ki tekintélyt parancsoló intenzitással, melyek alatt egy süteménytésztás, kuglófos, aranymazsolás, kandírozott gyümölcsös, mandulás ízvilág lapul. Igazi csemegekosár, csak kapkodjuk a fejünket, minden korty valóságos ízfergeteg mázsás súlyú jegyeit hordozza, komótosan csordogálva, olajos lenyomatot hagyva szánknak minden szegletében. A fehérboros jelleg mentén alakul a szerkezet, a lehető legközelebbi rokonságba kerülve azzal, a barley wine-karaktert mindenesetre remekül kiegészítve. 

Birrificio del Ducato Verdi Imperial Stout (8,2%): Kávészínű testére cappuccino hab telepszik krémesen, vastagon, mely alól kakaós, csokoládés és nem meglepő módon presszókávés aromák kandikálnak ki. Egyenletesen sima szerkezete ideális szénsavtartalommal bír, benne a pörkölt malátás jegyek is teltnek és kereknek hatnak. Keserédes zamatait egy igazi rafinéria követi, meglepetésszerű tüzesség ugrik elő végszóként, a csilipaprika könnyed pikantériája zárja az egyébként kiugrásoktól és vad tartalomtól mentes karakter pályafutását. 

Elav Humulus Black Ipa (6,6%): Aromás feketeség, intenzíven komlózott black IPA, kellemes olasz főzet. Szegfűszáras árnyalatú illatai pörkölt elemekkel keverednek, szimpatikus a bevezetés, kereknek tűnik a kép. Megnyerő a szerkezet is, kellően teltek az ízjegyek, a szénsavtartalom is megfelelő. Bár maga a stílus nem az én világom, ez esetben a pirított magvas, gyantás hangulatú, egyszerre zöldes és fekete színezetű kortyok igencsak egyben vannak, így hát könnyedén gurultak lefelé a kóstolgatás során. 

2017. január 21., szombat

2016 legjobb főzetei

A 2016. év ha lehet, sörfronton az eddigi legjobbnak bizonyult, jó pár különleges főzetben bővelkedett, lehetőséget nyújtott néhány igazán kiváló és korábban rendszerint elérhetetlennek hitt példány becserkészéséhez, emellett stílusbeli változatossággal is örvendeztetett. Egyvalami maradt szinte változatlan az előző évekhez képest, az pedig az imperial stoutok és belga karakterisztikájú italok túlsúlya. 

Semmi értelme tagadni, e két típus nálam abszolút elsőbbséget élvez. Különösen az előbbi műfaj az, amely szinte kifogyhatatlan garmadáját képezi a jelölteknek, a legnehezebb feladatnak ebből a kategóriából bizonyult kiválasztani a legjobbakat. A tavalyi évhez képest most mégis kurtítottam kissé a listán, így megpróbáltam a számomra legkedvesebb stílusok 5 legszimpatikusabb képviselőjét kiválasztani. 

Ez alól természetesen az imperial stoutok kategóriája a kivétel, ahol a munkaanyag terjedelme miatt eleve 10 főzetes listában gondolkodtam, s ahol egy igen kedvező benyomásokat hagyó svéd főzet személyében került beiktatásra egy ráadás. A kellő mennyiségű elemmel nem rendelkező csoportok megmaradt kiválóságai ezt követően egy vegyes kategóriába sorolódtak, melyek stílusbeli vonásaik terén bár különbözőek, az okozott benyomások kedvező emlékei könnyedén összetartozóvá teszik őket. 

A legjobbak összeírása során segítségemre volt a Ratebeer éves szintű adatokat összefoglaló statisztikai funkciója is, mely kitűnően nyomon követhetővé teszi az adott időszakbeli ténykedésünket, esetemben az alábbiak szerint. 

TOP 5 AMERICAN STRONG ALE 
The Bruery Melange #3 (16,9% - american strong ale - USA) 
Prairie Coffee Okie (13,0% - american strong ale - USA) 
Arrogant Southern Charred (12,6% - american strong ale - USA) 
Stone Bastard’s Midnight Brunch (12,7% - american strong ale - USA) 
Port Brewing Older Viscosity (12,0% - american strong ale - USA) 

TOP 5 BARLEY WINE 
AleSmith Old Numbskull (11,0% - barley wine - USA) 
Baladin Xyauyu Kentucky (14,0% - barley wine - Olaszország) 
Lervig Barley Wine 2016 (12,5% - barley wine - Norvégia) 
Hair of the Dog Fred (10,0% - barley wine - USA) 
De Molen / Zombier Skulls & Tentacles (11,5% - barley wine - Hollandia) 

TOP 5 BELGA STÍLUSÚ ALE 
Bush de Nuits (Scaldis Prestige de Nuits) (13,0% - belgian strong ale - Belgium) 
AleSmith Grand Cru (10,0% - belgian strong ale - USA) 
Nøgne Ø Quadrupel Red Wine Barrel Edition (15,5% - quadrupel - Norvégia) 
La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #21 (11,0% - quadrupel - Hollandia) 

TOP 5 IMPERIAL PORTER 
Evil Twin Imperial Doughnut Break (11,5% - imperial porter - USA) 
Evil Twin Lil’ B (11,5% - imperial porter - USA) 
Ægir Lynchburg Natt (10,0% - imperial porter - Norvégia) 
Buxton / Omnipollo Original Rocky Road Ice Cream (10,0% - imperial porter - Anglia) 
Omnipollo / Buxton Original Texas Pecan Ice Cream (10,0% - imperial porter - Svédország) 

TOP 10 + 1 IMPERIAL STOUT 
AleSmith Speedway Stout - Bourbon Barrel Aged (12,0% - imperial stout - USA) 
Mikkeller Beer Geek Vanilla Shake (Bourbon Edition) (13,0% - imperial stout - Dánia) 
Goose Island Bourbon County Stout (14,3% - imperial stout - USA) 
Struise Zombination (17,0% - imperial stout - Belgium) 
Cigar City Marshal Zhukov’s Imperial Stout (11,0% - imperial stout - USA) 
Prairie Apple Brandy Barrel Noir (12,0% - imperial stout - USA) 
Founders KBS (Kentucky Breakfast Stout) (11,2% - imperial stout - USA) 
Lervig / Hoppin’ Frog Sippin Into Darkness (12,5% - imperial stout - Norvégia) 
Prairie Birthday Bomb! (13,0% - imperial stout - USA) 

TOP 10 EGYÉB 
Struise Aardnon / Earthnun (8,0% - sour red/brown - Belgium) 
Cantillon Blåbær Lambik (5,0% - lambic style - fruit - Belgium) 
Omnipollo Nebuchadnezzar IIPA (8,5% - imperial IPA - Svédország)
American Solera Foeder Cerise (5,5% - sour/wild ale - USA) 
De Dolle Oerbier Special Reserva (13% - sour red/brown - Belgium)
Hill Farmstead Dorothy (2015-) (7,0% - saison - USA) 
Dunham The Red Sashes 2015 (Brett) (11,0% - fűszerezett ale - Kanada) 

Ez évben is érdemesnek találtam kiválasztani egy-egy amerikai és európai főzdét a legjobbak közül, illetve megválasztani az év általam legjobbnak ítélt amerikai és európai főzetét. Ez sem bizonyult egyszerű feladatnak, de az előző év által megkezdett útról nem kívántam letérni. Így történt, hogy az alábbi kiválóságokra esett a választásom. 

LEGJOBB AMERIKAI FŐZDE 

LEGJOBB EURÓPAI FŐZDE 

LEGJOBB AMERIKAI FŐZET 

LEGJOBB EURÓPAI FŐZET 

A feltüntetett sörök legtöbbjének tesztje az oldalon jelenleg még nem szerepel, mégpedig a már korábban hivatkozott okból kifolyólag, mivelhogy az egyes sörök gyorsabb tempóban fogynak, mint ahogyan a blog bejegyzései szaporodnak. A blog esetében bizonyos kiszámítható és rendszeres jelleg megvalósítására törekszem, amely ekképpen remekül biztosítható. Képes beszámoló tehát e helyütt nem készül, a fenti lista azonban garanciaként szolgál rá, hogy a hivatkozott főzetek előbb-utóbb viszontláthatóak lesznek itt. 

Bízom benne, hogy az idei év hasonló jókban fog bővelkedni minden sörbarát számára!

2016. december 24., szombat

Karácsony - Dugges Christmas Idjit


Dugges Christmas Idjit (9,5%): Kólaszínű testén vékonyka habkalap pihen, mely alól pörkölt, ragacsos malátás aromák szállnak fel, megfestve kissé a levegőt sötétszín édességek vonalaival. Pirított napraforgómag, medvecukor, édesgyökér, hideg kávé gördülékeny jegyei huppannak a nyelvünkre, majd olvadnak bohókás egységbe, egyszerre érett és játékos, intenzív és meghitt karakterét adva a karácsonyi főzetnek. 

2016. augusztus 7., vasárnap

Malmö - Koppenhága 2016

A tapasztaltabb sörkedvelők komolyabb sörös túráinak célpontjaként a jelenlegi helyzet szerint Európában valószínűleg nem kínálkozna tökéletesebb helyszín Skandináviától, Koppenhága pedig az elérhetetlennek tűnő sörök beszerezhetősége szempontjából minden bizonnyal bárhol a világon megállná a helyét. A sörözésnek hódolás nagyszabású tervében bár Malmö leginkább ugródeszkaként szerepelt, itt is érdemes volt felkeresni egy pár helyet, betérni néhány bárba, mert igazi kincsek lelhetőek a városban. 

A szerencse viszont fontos tényezőnek bizonyult a vállalkozás során, hiszen a felhozatal oldaláról közelítve talán nem a legerősebb időszak volt az az öt nap, amíg az északiak vendégszeretetét élveztük, korábban ugyanis olyan különlegességek tömkelegének a nevét tartalmazták a kiszemelt bárok csaplistái, hogy a szemem azonnal könnybe lábadt, mire azonban odaértünk, a szerencsésebbek felhörpintették a készleteket. 

Így volt ez a Mikkeller Stefansgade esetében, ahol azonban csapról mégis sikerült elcsípni egy-két durvább főzetet, míg az olyannyira várt Himmerigetben a csapolt felhozatal nem igazán találkozott a felkorbácsolt elvárásaimmal. Ez persze nem jelenti azt, hogy a ritkaságok levadászása terén nem a legtermékenyebb kalandnak bizonyult az utazás, korábban álmodni sem mertem volna olyan darabokról, amiket a legtöbb esetben valószínűleg kizárólag itt, leginkább Koppenhága kézműves sörtől pezsgő városának mélyén tapasztalhattam meg. 

Így esett, hogy üveges kínálatával az utóbbi helyszín adott otthont a Ratebeer-en az eddigi legmagasabb pontszámommal jutalmazott sör értékelésének, természetesen egy imperial stout, egy nagy kedvenc bourbon-érlelt változatának személyében. 

Alpine Beer Company Hoppy Birthday (5,3%): Cukormázas borítású, frissen vágott zöldek illatával játszó komlós aromákkal kezd, amolyan kortyolgatós stílusú, így ezt követően sem durvul el a hangulat. Éles ízjegyei kiegyensúlyozottak, ropogós komló hangulatát hordozzák. Selymes, homogén komponensek halmaza, könnyen csúszik, barátságos ital. 

Malmö Coconutters (7,0%): Halovány színben ül meg a pohárban, ananászléhez hasonlatos külleme érdekes, alapvetően szegfűszáras komlós, kissé azonban kartonos beütésű aromákat rejteget, egy megfejthetetlen édeskés színezettel. A kortyok bevezetője szintén édeskés, valahogyan itt adja magát kissé a kókuszos hangulat, ha erősen gondolunk rá, majd éles szerkezetbe ágyazott, közepes testességű jegyek következnek, a zárás azonban igencsak sántít, szinte kivehetetlenek a benyomások. Itt is kartondobozosan száraz, háncsos elemek bukkannak fel, kezdetben legalábbis faragatlannak tűnik a zárás, majd idővel hozzászokunk, s az ízjegyek is simulnak némileg, így alakul ki egy összességében szimpatikus, halványan valóban pina coladás jelleg. 

Hill Farmstead Dorothy (2015-) (7,0%): Bámulatos illata virágoskert hangulatát idézi, selyemcukros, szénás, mentás nyalábok szövődnek egybe a levegőben. Üde, ropogós zamatai teltek, aromákban gazdagok, fűszeresek, szalmaízű malátás, száraz lecsengésűek. Igazi minőség, amit képvisel, minden kortya mérnöki módon megtervezett. Kissé már túlságosan is steril, egyszerűen hibátlan a maga nemében. 

Angry Chair German Chocolate Cupcake Stout - Coffee (7,5%): Ilyen névvel egyszerűen egy sörnek sem szabad átlagosnak lennie, s ha csak ránézünk erre a kitöltött csodára, szinte a szánkban érezhetjük a világ összes süteményének zamatát, aminek bármi köze van a kávéhoz, amennyiben vannak ilyenek. Márpedig lenniük kell, hiszen ilyen illatot úgy hihetnénk, egy sör nem képes produkálni. Bár már éreztem hasonlót, azok általában imperial stoutok voltak, s még azt is megkockáztatnám, hogy a "Beer Geek Brunch Weasel" szavak is szerepeltek a nevükben. Ez esetben azonban egy sweet stout-ról van szó, amelynek karaktere dúskál a jelzőkben, hiszen mind illata, mind íze eleven csokoládé-, és kávébomba, brownie, vanília, kis rum és konyak az aromái között, súlyos jegyek a forró csokoládés, kakaós, kávélikőrös ízfolyamban. Felesleges is túlragozni a dolgot, zseniális ital, nehézsúlyú főzet könnyednek nevezhető alkoholfokkal. 

Stone 20th Anniversary Encore Series: 6th Anniversary Porter (8,0%): Éjfekete színben érkezik, bézs színű habot fejleszt, imperial porterektől nem éppen szokatlan módon marcipános, étcsokoládés, tejszínes illatokkal operál, krémesen édes, konyakosan-likőrösen alkoholos aromákat áraszt. Tejszerű, sima és lágy zamatai érett jegyeket rejtenek, fahordós, vaníliás, kissé pörkölt, pisztáciás karakter bújik meg a krémes, közepes teltségű szerkezetben. Az alkoholfok már nem ennyire észrevétlen, noha nem a legdurvább mérték, amelyhez valaha szerencsém volt. Összességében azonban remek főzet, bár nem a vérmesebb imperial porterek közül való. 

AleSmith Speedway Stout - Hammerhead (12,0%): Csinos külleme egy jó erős fekete arculatát idézi, valójában minden a kávé körül forog. Eszpresszó aromái krémesen ölelik körbe a mélyebb rétegekben rejlő fűszeresen pörkölt kávészemek markáns illatát, de a magas kakaótartalmú étcsokoládé haraphatóan telt karakterének megjelenéséhez sem kell sok képzelőerő. Igazán masszív, feketén buja aromák, melyhez hamarosan csatlakoznak a barnacukorban ázó, keserű likőrben fürdőző ízjegyek is, a képet természetesen itt is a kávéspecialitások földes, afrikai stílusú hangulata határozza meg. Mindez egy tökéletesen krémes, puha és gazdag szerkezetben. Igazi mélyről jövő, strukturált, rendkívül komplex ízélmény. 

Terrapin Moo-Hoo Chocolate Milk Stout (6,1%): Konyakmeggyes, kakaóporos aromák, belga csokoládés, rumos jegyek röppennek fel a pohárba töltést követően, melyet krémes alapokon elkent, közepes szemű szénsavbuborékokkal tarkított test feltűnése követ. A műfajtól nem túl idegen jellemvonásként enyhén vizes szerkezetbe ágyazottak az ízjegyek, a tejcsokoládés színezetű, édeskésre pörkölt maláta tejesen krémes vonalai mégis lágyan simulnak a nyelvünkre. Édesszájú fogyasztókra tervezett, a minőséget azonban nem másodlagos szempontként kezelő főzet. 

Evil Twin Imperial Doughnut Break (11,5%): Égett kólaszínű teste olajos benyomást kelt, megforgatva egyértelmű lenyomatot hagy a pohár falán. A kávészerű jelleg hamar körvonalazódik a levegőben, a fahéjas, keserédes, étcsokoládés, pisztáciás jegyek is rögtön megcsillannak, átütő erőben ezúttal sincs hiány. Szirupos kortyai feszesek, "imperial" jelleghez mérten közepesen testesek, nem mázsás, inkább kilogrammban mérhető súlyúak, nem terpeszkedőek. A könnyen rámondható fánkos, fondüs karakter mellett a borítékolható csokoládés, marcipános jelleget sem nélkülözi, kirobbanó erővel azonban talán nem bír, inkább méltóságteljesen közvetíti a nyalánkságokba csomagolt mondanivalót. Mindemellett a hírnevének maradéktalanul eleget tesz, teljesebb értékű imperial portert nem könnyen találni. Mégis kicsit többet vártam tőle, így alakult ki a fenti pontszám. 

Ballast Point Grapefruit Sculpin (7,0%): Bár ez első "Sculpin-élményem" már nem most volt, s az ital megkaparintása miatt érzett elégedettségem hatása akkoriban talán a pontozás során is kitartott, önmagában valóban remek sörről beszélünk, s ez nincs másképpen a grapefruit-verzió esetében sem. Megkapó, krémesen gyümölcsös illatai gondoskodnak a kellemes bevezetőről, a kesernyés trópusi gyümölcs jelenléte azonban leginkább ízében érhető tetten, amely hirtelen, éles, mégis simulékony. A brit vonal itt is hamar felfedezhető, a pattogós trópusi ízjegyeket krétaporos, enyhén nemespenészes szárazság tereli egy helyre. Az alap verzióhoz képest talán nem olyan kiemelkedő mértékű a speciális-jelleg, emellett természetesen kimagasló india pale ale lapul az üvegben.

Oskar Blues Ten FIDY (10,5%): Úgy folyik ki a dobozból, mintha az ördög főzte volna, ennél sűrűbb, olajosabb és feketébb imperial stout-tal nem sűrűn találkozni. Pirított, pörkölt, de leginkább égetett, grilles illatok mordulnak fel kis idő múlva, miután kicsit akklimatizálódott, s megszokta a helyét. Tonnányi maláta súlya nehezedik hamarosan gyanútlan fogyasztójára, szinte szétfeszíti a pohár falát. Vészjósló, füstös, fekete ízek, melyek mégis lágyan pörkölt, olvadékony jegyek szövevényét alkotják, faháncsos, földes, sültes elemek férfias karakterét, a hosszan elnyúló kesernye masszív jellegét hosszú perceken át élvezhetjük. Keményvonalas imperial stout. 

Great Divide Yeti Imperial Stout - Chocolate Oak Aged (9,5%): Átlátszatlan színű főzet koromfekete, fahéj színű habbal, igen csinos küllemű imperial stout. Az alap verzió okozta sokkszerű benyomások ezúttal is korai, sörfronton tapasztalatlanabbnak számító időszakomban zúdultak rám, e téren némi jártasságot szerezve manapság több kell egy sörtől, mint az átlagon felüli minőség, hogy igazán meghasson a dolog. Ez esetben is megfelel az ital minden, imperial stoutokkal szemben támasztott elvárásnak, miután a feketeség ömlik mind illatából, mind ízéből; csokoládé, kávé, pörkölt, tölgyes jegyek garmadáját zúdítja ránk. Íze telt, robusztus, valódi behemót, az igazi trükköt pedig a pikáns, bizsergetően csípős végjáték jelenti. Több az átlagosnál, de már-már unalomig ismert, persze fantasztikus karakter. 

Cantillon Blåbær Lambik (5,0%): A sokszor emlegetett animális illatok ezúttal számomra is kézzel foghatóvá váltak, ehhez hasonló buké valóban lovastanyák környékén lelhető. Használt szalma, lópokróc, istálló hangulata: az alap tónusát adják a sörnek. Mindez ecetes gyümölcsösséggel karöltve, meggyes, zöldalmás, málnás, éretlen bogyós gyümölcsök jegyeivel elsimítva. Komplex ízélményt nyújt, vibrálóan savanykás zamatokkal, vad és fanyar gyümölcsösséggel, élénk karakterrel, száraz vörösboros kicsengéssel, majd egy mosdatlan utóízzel, melyet percekig elemezhetünk, s amelyre a vadélesztős ízjegyekhez nemigen szokott ízlelőbimbók talán választ sem találnak. Nem mondanám egysíkúnak semmiképpen, de némi plusz mélységet még szívesen felfedeztem volna. A felhajtást az ital körül persze megértem, de az én hazám az imperial stoutok világában van. 

Cigar City Marshal Zhukov’s Imperial Stout (11,0%): Igazi motorolaj-jelleggel köszön be a tábornok itala, szirupos, ragacsos, éjjeli folyadék keskeny bézs karimával a tetején. Dörgedelmes illatai diós, hamus, faháncsos vonalakat rajzolnak a levegőbe, hordós jegyek sötét tónusai olvadnak az eszpresszós, kandiscukros, melaszos folyam áradatába. Tekintélyes súlyú kortyaira oda kell ám figyelni, nem zöldfülűek számára keverték ki a mesterek. Szójaszószos jellege a legteltebb étcsokoládéval megpakolt, kakaóbabos malátalikőr benyomását kelti, tekintélyt parancsoló, harcias formátumú főzetünk nem szűkölködik a feketén vibráló ízjegyekben. Amire egy imperial stout képes, azt ez a sör mind tudja, magasabb szintre emelni fizikailag talán csak további érlelés útján lehetséges, a kategória királyai között tehát mindenképpen érdemes számon tartani. 

AleSmith Speedway Stout - Bourbon Barrel Aged (12,0%): Valószínűleg ez lesz a sörözés magasfoka, gondoltam magamban az ital pohárba töltését követően, majd kissé hátrébb ültem, hogy az aromafelhők arcul csapása elől menedékre leljek. Ilyen illatokról eddig ugyanis még nem sokszor hallottam, erre nem is lehet felkészülni, már ha sörre számít az ember. Némely bourbon talán képes ilyesmit produkálni, de én már abban sem bízom. Whiskyben ázott fahordó szeletei, vaníliás, kókuszos, kávés fergeteg, mennyei aromák táncra perdülése. Ilyesmi a mesében sincs... Könnyed vonalakkal felvértezett, elegáns szerkezete mérnöki csoda módjára tartja meg a behemótul gazdag szerkezetet, amelyben összepréselődik minden, amit az illatai előjeleznek. Olvasztott csokoládé-vanília-kókusz fagylalt kikönnyített, alkohollá varázsolt verziója, mazsolával megszórt, whiskyvel locsolt kávéfolyam, mennyei malátalikőr. Nem a hétköznapok itala, de hozzá illő alkalom nem sok van egy átlagember életében. A jellemzés megírása itt már kevésnek bizonyul, ezt egyszerűen érezni kell.