Flying Dog Wildeman Farmhouse IPA

Flying Dog Wildeman Farmhouse IPA (7,5%): Nem mondhatnám, hogy a saison stílusú sörök életre szóló cimboráim, már csak azért sem, mert idegenekkel nem kötök egyhamar barátságot. Azt azonban elmondhatom, hogy a végeredmény tekintetében ez az akadály egyre inkább elhárulni látszik, ugyanis rendkívül szimpatikus vonásokkal bíró típusról van szó, mely már csak azért is könnyedén belopta magát a szívembe, mert a stílus-kollaboráció másik tagja, nevezetesen az IPA igencsak kedves a számomra. 

Ebben a főzetben pedig határozottan elkülöníthető az utóbbi családra jellemző jegyek összessége, melyekben a komló trópusi gyümölcsös, citrusos, grapefruitos jellege viszi a prímet, amihez minden bizonnyal a saison fanyarul élesztős, metszően éles jellegének hangsúlyos karaktere társul. Üde jellege már az illatában is megmutatkozik, mely frissen nyírt fű, friss széna aromáját idézi, annak ellenére is, hogy a kóstolás pillanatában is erős megfázással küszködök. 

Ennek megfelelően nem kifejezetten a téli hónapok itala, gazdagsága azonban könnyedén előtérbe helyezhető szomjoltó jellegével szemben. 

(Ratebeer link)

Flying Dog Double Dog

Flying Dog Double Dog (11,5%): Megszokott, sötétebb rézszín és tekintélyt parancsoló illat, mely utóbbi az üvegben szunnyadó és annak címkéjén - az elkövetkezendő ízélménnyel történő barátkozás elősegítése érdekében is - szereplő szörnyeteg jelenlétének egy igen erőteljes bizonyítékát szolgáltatja. Kemény, gyantás jellegű aromák indulnak útjukra egy elegáns, élesztős, likőrös éllel, melyet pirított magvak és maláta lágy karaktere tompít. Ezek után a legkevésbé sem meglepő módon következik az az olajos, izmos testű, gyümölcsösen üde bevezetés, mely remekül nyit utat a főszereplő vad ámokfutásának, a komló gyantás és grapefruitos vonulatai közötti vibrálásnak, majd a végszóként minden alkalommal ugyanazzal a könyörtelenséggel lesújtó masszív keserűségnek. Miután melegszik egy keveset, ezt a csípős kesernyét egyre nyíltabban követi egy nyelvzsibbasztgató alkoholosság, ezzel is fokozva fajsúlyos jellegét a sörnek. Első osztályú csemege a keményebb sörök kedvelőinek. 

(Ratebeer link) 

Weihenstephaner Korbinian - Tripel Dendermonde - Flying Dog Gonzo

Kóstolás időpontja: 2012.03.31

Weihenstephaner Korbinian (7,4%): Egészen mély, rubinvörös árnyalatú, a pohárban lévő mennyiség csökkenésével egyre átlátszóbbá válik. Illata borszerű, égetett cukor, mazsola és dió aromái kergetőznek benne, íze pedig nagyszerűen továbbviszi ezt a kissé fanyar, enyhén karcos vonulatot. A vártnál súlyosabb, égetett édesség, zserbó zamata bontakozik ki, melyhez idővel további, kisimultabb ízjegyek csatlakoznak némi tejszínes, vaníliás elemek formájában, így téve kiegyensúlyozottá az összhatást.

(Ratebeer link)

Tripel Dendermonde (8,0%): Aranysárga színű ital egy masszív és tartós habkoronával, valamint egy kezdetben kissé visszafogott illattal, mely idővel érett gyümölcsök aromáit árasztja magából. Könnyedén fogyasztható, letisztult ízvilágú, harmonikus főzet egy kifinomult, élesztős, gabonás karakterrel megáldva. Egyszerűen finom. 

(Ratebeer link)

Flying Dog Gonzo (9,2%): Koromfekete színű, sűrű teste fölé bézs színű hab telepszik. Illata komlós, inkább virágos, mint fás, üdítően friss. Az első kortyok robbanásszerűen hatnak, az egész szájat betöltő ízvilággal bír: kellemesen, nem túlságosan pörkölt zamatok keverednek egy gyógynövényes, fás karakterrel, melyben a komlóé a főszerep. Az imperial stout és porter közti határvonal számomra legalábbis ez esetben meglehetősen vékony és nem túlságosan egyértelmű, a kategóriabeli problémák helyett az ízekre összpontosítva azonban azt mindenképpen megállapíthatjuk, hogy egy határozott karakterű, ám nem túlságosan robusztus, mégis igen emlékezetes ízvilággal rendelkező főzetről van szó. 

(Ratebeer link) 

Weihenstephaner Hefe Weissbier - Augustijn Grand Cru - Flying Dog Kujo

Kóstolás időpontja: 2012.03.30

Weihenstephaner Hefe Weissbier (5,4%): Hófehér, összefüggő, puha habpaplan telepszik rá félig átlátszó, sápadt testére, miközben mikroszkopikus méretű buborékok selymesítik tökéletes állagát. Illata rendkívül gazdag, kóstolás előtt percekig elidőzhetünk az aromák kavalkádjában, melyet gyümölcsös, selyemcukros, édeskés élesztős összetevők adnak. Íze nemkülönben összetett, üdítő és kiadós, fantasztikusan kiforrott és élettel teli, egyszerre gabonás és gyümölcsös, mindemellett selymesen krémes. Igazi csemege, az egyik legjobb búzasör, amit valaha kóstoltam. 

(Ratebeer link)

Augustijn Grand Cru (9,0%): Szalmasárga színű főzet egy krémszerű habbal a tetején, mely ugyan nem tör az egekig, ám rendkívül stabil és hosszan tartó. Illata jellegzetes, kissé fanyar és enyhén szúrós, pezsgőhöz, almaborhoz hasonló. Íze az illatok által előirányzott módon kissé édeskésen, mézeskalácsos zamatokkal, enyhén alkoholosan indul, majd csatlakozik hozzá egy kellemesen savanykás jelleg egy csipetnyi almával gazdagítva, mely egy határozott, komlós végízben folytatódik, így alkotva egy rendkívül telt és igen hosszan megmaradó ízvilágot. 

(Ratebeer link)

Flying Dog Kujo (8,9%): Olajosan, sziruphoz hasonló módon csordogál a pohárba ez az éjfekete színű, fahéj árnyalatú, visszafogott habkoronával rendelkező főzet. Illatában fás, intenzíven pörkölt kávészemes aromák cikáznak egy enyhén borsos, fűszerpaprikás színezet kíséretében. Belekóstolva mintha egy csésze, éjszakára a szabadban felejtett kávét szürcsölgetnénk, ehhez ízének jellegzetességein túl olajos sűrűségű textúrája is kellő alapot szolgáltat. A kávészemek zamata olyannyira markáns ízvilágot kölcsönöz a főzetnek, hogy e tulajdonsága minden korty során dominál, a korábban kóstolt Mikkeller specialitáshoz képest így kissé talán markánsabb és mindenképpen vehemensebb, mely mondanivaló valószínűleg nem titkolt szándéka is volt a sörfőzőknek, az üveg címkéje legalábbis igen találó módon jellemzi a sör karakterét. 

(Ratebeer link)

Flying Dog Raging Bitch - Harviestoun Ola Dubh 18 Special Reserve - BrewDog Tokyo*

Kóstolás időpontja: 2011.12.31

Flying Dog Raging Bitch (8,3%): Borostyán színe elképesztő illatokat takar: gyantás, citrusos, ananászos és még egy tucat egyéb, könnyen odaképzelhető illattal operál. Ízében is legalább ennyire összetett, üde és gyümölcsös. Feltűnik némi bodzavirág is, majd becsörtet a komló, és végigszántja maga után az utat, hosszú percekre éreztetve jelenlétét mindenhol, amerre járt. A kezdeti könnyedségét remekül ellensúlyozza és egy markáns keretbe ágyazza karakteressége és vadsága, igazi remekmű.

(Ratebeer link)

Harviestoun Ola Dubh 18 Special Reserve (8,0%): Olajos testű, sűrű főzet rendkívül komplex, édeskés, diós, füstös aromával, melyből minden további nélkül kiérezhetünk egy olyan tölgyfahordó biztosította karaktert is, melyben korábban 18 évig whiskyt érleltek. Íze legalább ennyire összetett, konyakmeggy édessége, dió és rum aromája burkolózik egy füstös köntösbe, mely hosszas utóízt biztosít. Igazi ritkaság, melyet ennek megfelelő odafigyeléssel éri meg leginkább fogyasztani. 

(Ratebeer link)

BrewDog Tokyo* (18,2%): Olajos állagú és egészen mély, fekete színű főzet, mely fény felé tartva csillant csak meg egy enyhe, bíboros árnyalatot. Igazán szigorú, masszív illat csapja meg orrunkat, melyben fás, fanyar, zelleres, gyógynövényes és édeskés, égetett cukros aromák keverednek. Először egy tömény és szirupos, édes, kávés zamat fogad minket, melyhez gyorsan csatlakozik egy gyógynövényes, keserűlikőr-szerű érzet és az alkohol kirobbanó erejű színre lépése, majd melengető hatása egy nagy adag komlós kesernyével karöltve, hosszan elnyújtott utóízt produkálva. Az a 18% alkohol nem marad észrevétlen, lassanként kortyolgatva érdemes megbirkózni vele, hatalmas ereje van. Markáns és egészen egyedi darab, a sör határai feszegetésének egy belépő szintű mintapéldánya.

(Ratebeer link)

Flying Dog Snake Dog IPA - Abbaye Des Rocs Brune - Trappistes Rochefort 10

Kóstolás időpontja: 2011.12.30

Flying Dog Snake Dog IPA (7,1%): Borostyán színnel és világos, bézs színű habbal hömpölyög a pohárba fenyő illatot árasztva magából. Ez a gyantás, fás hangulat az ízlelés során is megmarad egészen addig, míg a komló meg nem mutatja markáns karakterét. Nagy robajjal közelít, aztán szépen elterül a szánkban, és ezt követően meg is telepszik a nyelvünk és garatunk biztosította szálláshelyen, a háttérben enyhe karamellás zamatokkal kiegészülve. Egyszerre lágy és kemény, elegáns és karakteres ízvilág.

(Ratebeer link)

Abbaye Des Rocs Brune (9,0%): A háromszoros erjesztés utolsó lépcsőfokának tekinthető palackban történő továbberjedés hatására igencsak óvatosan kell eljárnunk felnyitása során, a habja sietve próbál meg távozni az üvegből. Az élesztőtől kissé zavaros főzet erős édességet sejtet, mely be is igazolódik, azonban kellőképpen lekerekített ahhoz, hogy az édes íz bizonyos változatait is felfedezhessük benne. Igen intenzíven hajaz a diós sütemények ízére - mintha zserbót iszogatnánk -, valamint a kávé zamata is megjelenik benne, mégpedig az elkészített és édesszájú fogyasztója által ízesített kávéé. Összességében talán egy kicsit túl tömör, de mindenképpen érdekes és különleges darab.

(Ratebeer link)

Trappistes Rochefort 10 (11,3%): Sötét gesztenyebarna, feketébe hajló színű főzet, melyről illata alapján - kezdetben legalábbis - a megszokott jellegzetességeken kívül nem sok mindent tudunk megállapítani, az azonban szinte borítékolható, hogy édeskés ízre számíthatunk. Ez valóban így is történik, 8-as számú testvéréhez képest mindenképpen édesebb. Súlyosan testes sörhöz van szerencsénk, melyben felfedezhető némi rumba mártott dió aromája, valamint kávés csokoládé íze és vörösbor zamata. Édessége az idő múlásával azonban nem lesz egyre nyomasztóbb, kellemes marad mindvégig, így figyelmünk egy percig sem lankad mély komplexitásának felfedezése közben. 

(Ratebeer link)