Charlevoix Dominus Vobiscum Lupulus (10,0%): Halovány aranysárga színe fölött tömött, pöffeszkedő, hófehér hab fejlődik sebesen, világos árnyalata némi meglepetéssel is szolgál, miután elméletileg "belgian strong ale"-ről van szó. Karakterisztikája alapján ugyanis inkább tűnik valami vadabb, élénkebb italnak, mivelhogy tripelesen csípős, gabonás, ámde IPA-szerűen komlóvezérelt jegyeket egyaránt megcsillant úgy illatában, mint ízében, mely utóbbi amellett, hogy vibráló és könnyed, telt és gazdag is egyben.
Na nem az a kirobbanó, malátaszirupos jelleg, inkább a fűszeresebb, pezsgőbb hangulatú, szénsavval alaposan teletűzdelt típus, amiben a komló a szokásosnál erőteljesebben képviselteti magát, túlsúlyba azonban nem kerül, a főzet harmóniáját sem bontja meg. Ez utóbbi jellemvonás egyébként a legnagyobb erénye az italnak, letisztult ízvilág, egyszerű, de minden szempontból kielégítő a test. Almás, száraz pezsgős, kenyeres és élesztős jegyek egyaránt megcsillannak a testben, összességében változatos benyomások sorát hordozva.
Ha helyénvaló is a ráragasztott kategória, annak a könnyedebb, ha úgy tetszik populárisabb verzióját szolgáltatja, ami miatt a magam részéről talán tartózkodnék az élmezőnyben elhelyezni az italt, amellett, hogy természetesen egy kiemelkedően jó főzetről van szó.
