A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ír. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ír. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. október 24., szombat

Varsó - Krakkó 2015

Úgy adódott, hogy a 2015. évben Lengyelország barátságos tája lett nyári kalandozásom helyszíne, mely úticélnak azzal a korántsem titkolt szándékkal vágtam neki - Varsó és Krakkó feltérképezésének magától értetődő tervén túl -, hogy az ottani sörszcéna internetről megismert körvonalait tapasztalati úton töltsem meg tartalommal. Némiképpen összegezve az alább megemlített sörök által keltett benyomásokat is, azt kell, hogy mondjam, a varsói kirándulás semmiképpen nem tekinthető kerülőútnak a különleges és nehezen beszerezhető darabok felfedezésének terepén, a kiruccanás azonban javarészt a lengyel kézműves főzetekkel történő összeismerkedés jegyében telt, melyek kivétel nélkül kellemes emlékeket hagytak maguk után.


Pinta / O’Hara’s Lublin to Dublin 2015 (6,0%): Koromszínű főzet lett az ír és lengyel kollaboráció eredménye, mely édeskés, pirított malátás illatával, krémes hangulatokkal csalogatja fogyasztóit a karakteres ital köré. Közepes teste gazdag, pörkölt ízjegyek tárháza, élénk keretben öltenek testet a tartalmas összetevők. Étcsokoládé, kávé, cseppnyi vanília és égetett cukor édeskés jelenléte uralja a képet, letisztult, kifogástalan modorú sör benyomását keltve.

Szałpiw Szczun (8,1%): Opálos testű, igen súlyos mondanivalójú főzet, csipkés habfedővel, meggymagos, marcipános, sziporkázó élesztős illatokkal. Vaskos test körvonalazódik nyelvünkön, csípőskés élesztő, ízletes komló, mézédes maláta háromsága kelti tökéletes tripel benyomását. Remekül sikerült apátsági stílusú, tengerentúli vonalakkal kevert főzet a lengyel mesterek háza tájáról.

Beavertown Gamma Ray (5,4%): Sűrű, opálos testű sör szegfűs, gyantás aromákkal, mézes beütéssel. Nagy formátumú kortyok, karcos lecsengésű, kristálytiszta ízjegyek. A mangós, grapefruitos alapok hosszú utóéletű, harapós zárással búcsúznak, ahogyan az egy american pale ale-től elvárható

Stone Arrogant Bastard Ale (7,2%): Festői szépségű ital, ragyogó rubin árnyalattal, küllemre maga a tökély. Letaglózó komlós aromái szinte törik az utat szaglószervünk felé, fenyőerdők vad ösvényén találhatjuk magunkat rögvest. A juharszirupos, borszerű jegyeket is megcsillantó illatáradatot az ízek végtelen mélysége követi - ha létezik kimagasló összetettséggel bíró komlóközpontú sör, ez lenne az. Olajos magvak, cukorka, muskotály, mazsola és faháncsos jelleg egyszerre robban a szánkban, tűéles pontossággal villannak meg az egyes ízjegyek. Lecsengése enyhén száraz, hosszan elnyúló kesernyét adó, egyediséget hirdető végszavú, arrogáns módon vágja a képünkbe, milyen remekbe szabott sörrel is van dolgunk.

Beavertown Bloody ’Ell (7,2%): Teaszínű főzet gurul elő a kellemes tapintású, ötletes grafikával megfestett dobozból, illatában pedig az elvárt módon hozza a trópusi gyümölcsös, grapefruitos, még inkább vérnarancsos vonulatot. Selymes kortyokban csúszik, fanedves, keserű gyümölcsös, nem túl éles hangvételű, kerekebb körvonalú komlós lenyomatot hagyva maga után. Tartalmas, gazdag zamatú sör.

Mikkeller Beer Geek Dessert (11,0%): Egy magamfajta imperial stoutok szerelmese számára piros betűs ünnep az a nap, amikor egy olyan fajsúlyú ital kerül a kezem ügyébe, mint ez a mennyei manna a Mikkellertől. A kőolaj sörrel történő keresztezése vezetett az ital testet öltéséhez, olyan komótosan csorog ki az üvegéből, hogy szebbet rajzolni sem lehetne. Aztán egy pár pillanat és megelevenedik a levegő: egy cukrászdában történő robbanás eredménye a fasorban sincs azokhoz az illatokhoz képest, amit a Beer Geek Dessert produkálni képes, a címkén látható grafika is legfeljebb csak iránymutatásul szolgál. Tejeskávé, fehércsokis fánk, karamella, vaníliás shake. Szinte fáj az ember szíve gyermekek elől elzárni az italt. Az ízéről felesleges is szót vesztegetni, amit az előzőekben felsoroltam, természetesen a továbbiakban is visszaköszön. S mindez egy olyan malátaszirupos köntösben, ami egy efféle nyalánkság esetében a lehető legmegfelelőbb keret.

Stone Double Bastard Ale (11,2%): A Stone legendás főzetének arrogánsabb verziója hasonlóan tündöklő, réz színű köntösben jelenik meg, s atomerőmű intenzitású illatfergeteget szabadít ránk rögtön, az üveg felnyitását követően. Gyantából gyúrt tészta mázsás súlyú hangulata terpeszkedik szét hirtelen, mézes tobozok, juharszirup gazdag aromája festi meg a levegőt. Vehemens illatai nem sok reményt hagynak a visszafogottabb fogyasztók számára ízét illetően, s ahogy sejteni lehetett, szinte szétrobban a szánkban az ízjegyek tűzijátéka. Nehéz zamatai alatt nyögnek az ízlelőbimbók, mézédes, túlcsordulóan telt testben szabadulnak el a szirupban fürdőző aszalványok, tejszínes gyümölcslikőr, komlótobozokkal díszített sárgabarackbefőtt vonalait megidéző komponensek. Hosszan elnyúló, mondanivalóval teli kesernye adja meg az ívét a főzetnek, melyet nem mindennapi jellege igazán emlékezetessé tesz szakavatott komlófetisiszták számára.

Pinta Imperator Bałtycki (9,1%): Kólaszínű testből fenyős, kakaóporos, pirított magvas aromák röppennek fel, leginkább azonban komlótól vezérelt hangulatot áraszt. Belekóstolva aztán örömmel nyugtázhatjuk, hogy a stílusjegyek az ízében maradéktalanul érvényesülnek: folyékony csokoládé ölt testet pillanatok alatt némi rumos-diós mázban meghempergetve, majd a kezdeti komlós felhangok nyugodt tempóban sejlenek fel búcsúzásul, az édeskés hangulatokkal remek összhangba kerülve. Igencsak eltalált baltic porter.

Mikkeller Beer Geek Breakfast Brunch Big Blend (8,0%): Az előzetes információk alapján a világ egyik legjobb sörével lehet dolgunk a Big Blend személyében, legalábbis ha a Beer Geek-alapot, s azt vesszük számításba, hogy bourbon-, brandy-, meggybor-, konyak-, tequila- és whisky hordók szolgáltak az érlelés alapjául. Ami a fajsúlyát illetően némi kétkedésre adhat okot, anélkül, hogy alaposabban megismerkednénk a sörrel, az az alkoholtartalom, mely a maga 8 százalékával talán nem a legdurvább mérték, amit valaha címkére vetettek, s egy efféle formátumhoz talán nem is a legmegfelelőbb keret, már ha az exkluzivitását adó hordóérlelések rendszerinti velejárójából indulunk ki alkoholfok terén. Mindemellett azt is le kell szögeznünk, hogy ez esetben "csak" egy stoutról van szó, s ebbéli tulajdonságánál fogva talán soha nem is lesz annyira tökéletes alany az érleléshez, mint egy vérmesebb imperial stout. Ezen az úton kell tehát elindulnunk feltérképezése során. Küllem tekintetében semmi esetre sem okoz csalódást, olajos teste szemet gyönyörködtető módon folyik ki az üvegből. Az illatok terén a különböző érlelések kavalkádjában tévedhetünk el, talán ez esetben beigazolódni látszik a mondás, miszerint a kevesebb néha több. A különböző alkoholok kusza keverékének képe szövődik ki óvatosan, ha választanom kellene, leginkább a szárazabb, sherrys és tequilás aromák telepszenek rá a kávés illatgörgetegre. Olyan selymes és krémes a test, amennyire csak lehetséges, az ízrobbanás azonban ez esetben elmarad. Nem az a desszertszerű jelleg - letisztult, füstös és pörkölt stílusú a karaktere. Idővel egyre jobban kinyílik, így a bourbon kókuszos, vaníliás aromái is érvényre jutnak illatában is, s ahogy kortyolgatjuk, úgy lesz egyre nagyobb mélysége a kezdetben követhetetlen struktúrának. Zamatos, krémes, sziporkázó alkoholok elegye teljesedik ki idővel, s az utolsó kortyok felé haladva - kissé finomítva álláspontunkat - egyre inkább díjazzuk az értékeit.

AleBrowar Crazy Mike (9%): Dörgedelmes illatok, mézben ázott trópusi gyümölcsök aromái, sűrű komlógyanta-folyam képe rajzolódik ki. Markáns, vaskos aromák játéka uralja a levegőt komlómolekulái által, vérbeli dupla ipa lesz ez. Íze efelől semmi kétséget nem hagy: ellentmondást nem tűrő, mézédes, testes zamatok fejlődnek fel, krémes maláta és karcos végszavú komló pazar szerepléséhez lehet szerencsénk. Bár az első lengyel IPA, amit sikerült megízlelnem, azt kell, hogy mondjam, szinte hibátlan alkotás.
(Ratebeer link)

Browar Pinta / AleBrowar / Piwoteka Narodowa B-Day 3.1 Spoko Marocco (4,4%): Friss illatokat árasztó, könnyed hangulatú lengyel asztali söröcske, mentás aromákkal, vékonyka testtel, légies mondanivalóval. Citrusos, borsmentás ízjegyek, visszafogott szénsavtartalom, üde és szellős textúra. Némi komlós zárás gondoskodik a kerekebb végkifejletről, összességében azonban egy szertelenül egyszerű, mégis izgalmas stílusú italról van szó.

Pinta A Ja Pale Ale (4,5%): Halvány máz színe kellemes komlóaromát rejt; frissen vágott fű, fenyő, szegfű és vadvirágok illatai. Üde teste közepesen telt, éles zamatai nem hagynak kétséget afelől, hogy egy remek american pale ale-ről van szó. Könnyen iható, kifogástalan stílusú sör, tiszta és helyénvaló ízjegyekkel.

Pracownia Piwa Hadra (5,9%): Varázslatos illatok, must és almalé, vadvirágos rétek pihe-puha aromái. Lenge testű kortyokkal csillapítja szomjunkat egy tikkasztó nap után, kellően zamatos, ugyanakkor könnyedén csúszó szerkezete szinte itatja magát. Eközben hátradőlve élvezhetjük a könnyed, almás-barackos gyümölcsösségbe burkolózó test nyújtotta komlós örömeket, s elismerésünket fejezhetjük ki a lengyel főzde stábjának.

Szałpiw Szajba (5,5%): Remek réz szín, krémes hab, isteni karamellás, enyhén fanyar, savanyított almás, félédes gyümölcsös illatok. Telt kortyai lágyak, puha szénsavmolekulákkal lágyan teletűzdeltek, gabonás fanyarsággal megalapozottak. A fő attrakció azonban az utóízében keresendő, amikor is a tüzes csilifoszlányok óvatosan megkapargatják garatunk és torkunk zeg-zugait. Izgalmas kompozíció, maradandó emlékű alkotás.

Amager / Three Floyds Arctic SunStone (6%): Tejszínesen lágy illatok vegyülnek aszalt gyümölcsök, sárgabarack és egyéb, vaníliában ázott nyalánkságok puha aromáival, az előzményeket pedig egy nem kevésbé letisztult, kellően intenzív, édes malátás test követi, melynek szegélyeit karakteres komló ízletes leköszönése alkotja. Igazi amerikai hangulatú ízbomba.

Stone Cali-Belgique IPA (6,9%): Egy jó adag komlós karakterrel megtámogatott, s tartalmas belga mondanivalóval egyaránt felruházott IPA a Stone háza tájáról. Gyümölcsöskertek illata selyemcukor, parfümös élesztő hangulataival keverten tárul elénk, ízjegyei pedig ha lehet, még üdébbé teszik a kompozíciót. Gabonás teltség, éretlen gyümölcsös fanyarság, mindez olajozott kortyokba ágyazva. Ilyen egy igazi belga stílusú ipa.

Westbrook White Thai (5%): Pikáns illatú búzasör kerek gabonás aromákkal, szalmás, citromfüves illatokkal. Kissé száraznak ható, éles körvonalú teste üde fűszeresség könnyed súlyát hordozza magán, jólesően búzás alaphangok, csipetnyi marcipán, mandula jegyeivel megkoronázva.

Kingpin Shaman (4,5%): Vörös testét desszertszerű illatok lengik körül, eperlekvár, gyümölcshéj, egyéb, frissen szedett nyári nyalánkságok óvatos zamata. Ízre még inkább visszafogott, közepesen telt, lágy karakterű, selymesen csúszó állagú. Keserédes komponensek állnak össze egy kissé száraz, keserédes szerkezetbe, melynek fő nyomvonalát azért a fanyar gyümölcsös összetevők adják. Jóleső nyári itóka. 

2012. június 13., szerda

Murphy's Irish Red

Kóstolás időpontja: 2012.01.29



Murphy's Irish Red (5,0%): Nevéhez hűen vöröses színárnyalattal rendelkező főzet, melynek némiképp visszafogott az illata, íze hasonlóképpen, anélkül azonban, hogy hiányérzetünk lenne. Megtalálható benne ugyanis a főbb összetevők mindegyike: érezhetjük a kellemesen pörkölt malátás alapot, a háttérből némi komló aromájával megtámogatva, de éppen csak annyira, hogy egyikük se legyen túlságosan hangsúlyos, vagy előrenyomuló. Egyszerű, mégis ízletes darab. 


2012. június 9., szombat

Chimay Blanche Tripel - St. Bernardus Abt 12 - Robinson’s Chocolate Tom - Guinness Foreign Extra Stout

Kóstolás időpontja: 2012.01.07



Chimay Blanche Tripel (8,0%): Habja dús és tömött, illata pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy hibátlan darabbal állunk szemben. Elsőként egy vajas, tejszínes aroma bontakozik ki, melyhez hamarosan csatlakozik egy élesztős, gabonás zamat egy leheletnyi vaníliával megspékelve, végül pedig a komló szinte menetrendszerű felbukkanása és igencsak hosszas utóíze zárja le a sort. Egyszerre szomjoltó és laktató, remekbe szabott főzet.
(Ratebeer link)



St. Bernardus Abt 12 (10,5%): Mélyvörös színű, pörkölt aromájú ital intenzív ízjegyekkel, melyek tökéletesen kerek kompozíciót nyújtanak a maláta pörköltségével, az édeskés, kissé vaníliás aromával és a komló jól érvényesülő, határozott jellegével. Az alkohol remekül beleolvad az ízvilágba. Azt hozza, amit várunk, de azt rendkívül magabiztosan, a tökéletesség megnyugtató érzetét keltve.



Robinson’s Chocolate Tom (6,0%): Vörösesbarna színe van és rendkívüli illata, melybe belesimul egy kakaós, tejcukros aroma, mintegy előre megédesítve az utat az ízleléshez. Belekóstolva rafinált ízélményben lehet részünk: a kezdeti élénk, malátás és komlós aroma a végízben fordul át egy tejcsokoládés, vaníliás és mazsolás, desszertszerű ízvilágba, melyet aztán markáns keserűség kísér végig utóízében. Mindenféle túlzásoktól mentes, ritka különleges ízélményt nyújtó sör. 



Guinness Foreign Extra Stout (7,5%): Intenzív, pörkölt aroma lengi körül e mélyfekete színű főzetet, melynek ízében felfedezhetők a Guinness Draught-tal való rokonság szálai azzal a cseppet sem kárára váló eltéréssel, amit a komló rendkívül határozottan érvényesülő karaktere, az alkohol nagyobb százalékban megtalálható jelenléte és némi tejes, édeskés zamat okozta különbség nyújt. Azoknak, akik a Guinnessben nem találták meg számításaikat, mindenképpen érdemes kipróbálniuk.

Oberdorfer Weissbier - Chimay Rouge - EKU 28 - Guinness Draught

Kóstolás időpontja: 2012.01.06



Oberdorfer Weissbier (4,9%): Dús, ám gyorsan elillanó habbal és komlós aromával rendelkezik. Világos színű főzet, mely zamatos, azonban a legkevésbé sem élénk, annál inkább élesztős, savanykás ízvilágú, és kissé testetlen, vizes állagú, száraz utóízzel. Összességében egy egyedi karakterrel rendelkező, érdekes főzetről van szó, korántsem vagyok azonban biztos benne, hogy eme különlegességét széles körben pozitív kicsengéssel említenék. 
(Ratebeer link)



Chimay Rouge (7,0%): Vöröses, meggybefőttet idéző színű főzet vastag, sűrű habbal. Illata meglehetősen visszafogott, az idő múlásával sem válik túlságosan részletgazdaggá, mintha összetettsége nem engedné egyik elemnek sem, hogy túlságosan hivalkodó legyen. Némi pörkölt maláta és egy kevés komló azonban érezhető benne, melyek határozottan jelennek meg lekerekített, gömbölyded ízjegyei között némi édeskés, vaníliás aromával és zárásképpen egy réteg komló kesernyéjével kiegészülve. Harmonikus trappista ale.
(Ratebeer link)



EKU 28 (11,0%): Gyönyörű színben pompázó ital, melynek likőrösen édeskés, gyümölcsös, tejszínes aromája van hasonlóan változatos zamatokkal, melyeket remekül egészít ki a komló adta markáns végíz. Az alkohol jelenlétéről sem nehéz tudomást szereznünk, enyhe csípőssége még inkább felpezsdíti az amúgy sem egyhangú ízvilágot.
(Ratebeer link)


 
Guinness Draught (4,2%): Elsőként a dobozos változatával hozott össze a jószerencse, és bár általában némi előítélettel közelítek a dobozos kiszerelések felé, ennél a típusnál ezt korántsem értékeltem negatívumként. Hamarosan teljes mértékben elfeledtem ilyen irányú gondolataimat, ugyanis a sör szépen lassan a pohárba került. Mikor elkészült a remekmű, az eredmény teljesen lenyűgözött. Krémes, cappucino-szerű habja annyira szép látványt nyújt, hogy rajzolni sem lehetne szebbet. Legszívesebben kezet ráztam volna a kis nitrogéngolyóval. Pörkölt, kávés aromájú, kissé vizes állagú, de rendkívül karakteres sör, enyhe édeskés beütéssel. Az ettől eltérő ízvilághoz szokott sörfogyasztók számára talán különösnek tűnik, mint ahogyan én sem éreztem teljesen a magaménak ezt az ízvilágot, bár selymessége kellemes, megjelenése pedig annyira magával ragadó, hogy bármikor képes lennék fogyasztani már csak azért is, hogy közben gyönyörködhessek benne. 
Az üveges változat esetében maradéktalanul teljesülnek a korábban leírtak azzal az árnyalatnyi különbséggel, ami a hab állaga és a csapolórendszer hiánya okozta eltérésből adódik.
(Ratebeer link)


2012. június 7., csütörtök

Heather Ales Alba Scots Pine Ale - Trappistes Rochefort 8 - La Trappe Quadrupel

Kóstolás időpontja: 2011.12.29



Heather Ales Alba Scots Pine Ale (7,5%): Bár nem kifejezetten karácsonyi darab, a fenyő jelenléte okozta párhuzam miatt az ünnep utolsó, még pislákoló sugarainak felélénkítése érdekében vettem elő ezt a különlegességet, melynek speciális összetevői teljes mértékben beváltották a hozzá fűzött reményeket. Már kitöltéskor olyan mennyei illatokkal tölti meg a levegőt, hogy alig győzzük kivárni a kóstolás pillanatait. Mintha egy erdőt szegélyező tisztáson járnánk, olyan üde és friss aromájú. Fenyőgyanta, virágméz, bogyós gyümölcsök illata repít minket a természet lágy ölére, mely illatjegyek az ízlelés során valósággal megtestesülnek. Csodálatosan különleges ez az ale, mely egyediség ez esetben nem sokkhatásként éri ízlelőbimbóinkat: megnyugtató, pihentető és egyszerre ámulatba ejtő az összhatás. Egyik ízjegy sem válik eltúlzottá, vagy giccsessé, túlságosan terpeszkedővé, minden kortyot lágy harmónia leng körül. Azt kell, hogy mondjam, ez az egyik, ha nem a legjobb, mindenesetre a legkülönlegesebb sör, amit valaha kóstoltam. 
(Ratebeer link)



Trappistes Rochefort 8 (9,2%): Színe egészen mély, sötétbarna, szinte már fekete, habja pedig sűrű, krémes és az egyik legtartósabb, amivel valaha találkoztam. Masszív testesség és krémes állag, fűszeres, korianderes, karakteres és gömbölyded ízjegyek jellemzik. Nem hétköznapi darab. 
(Ratebeer link)



La Trappe Quadrupel (10,0%): Mahagóni színű főzet rendkívül gazdag aromával, melyben rágógumis, érett gyümölcsös jegyek keverednek tejkaramellás, likőrös zamatokkal. Különlegesen telt ízekben bővelkedő, igazi csemege. Ha az est egyik szereplőjének korábban már odaítéltem a legjobbnak járó elismerést, e sör jellemzése során kissé visszafogottabbnak kellene lennem, de egyszerűen nem tudok. Embertelenül jól sikerült alkotás ez is. 
(Ratebeer link)


2012. június 6., szerda

La Trappe Tripel - Schloss Eggenberg Urbock 23° - Löwenbräu Triumphator - Ayinger Celebrator

Kóstolás időpontja: 2011.12.10



La Trappe Tripel (8,0%): Szokásos belga ale illat, élénk, pezsgőhöz hasonlatos íz csipetnyi vajas jelleggel, mely idővel egyre összeszedettebbé válik, és amelynek főképpen a fanyar, savanykás karaktere érvényesül némi fűszerezettséggel kiegészülve. Megnyugtató, jól ismert, karakteres ízvilág. 
(Ratebeer link)



Schloss Eggenberg Urbock 23° (9,6%): Aranyló színe és kevés habja van, mely ennél az alkoholfoknál több, mint megbocsátható. Illata fantasztikusan gazdag, aszalt gyümölcsös, mézes és tejszínes, mely intenzivitás az ízében is határozottan jelen van. A likőrös édességet komlós keserűség követi, mely utóíz formájában is hosszasan megmarad. Rendkívül testes sör, igazi különlegesség. 
(Ratebeer link)



Löwenbräu Triumphator (7,6%): Színe vörösesbarna, kólához hasonló, habja gyorsan fejlődő. Kissé visszafogottabb ízzel indít, de idővel egyre határozottabbá válik. Karamell, illetve pörkölt maláta illata és íze uralkodik egy kellemes adag komló aromájával karöltve, mely mindenképpen karakteresebbé és nagyobb mennyiségben is fogyasztásra alkalmassá varázsolja duplabak jellegét.
(Ratebeer link)



Ayinger Celebrator (6,7%): Sötét vörösesbarna, már-már fekete színe van és a duplabakokra oly jellemző illata. Rendkívül összetett és kerekded ízvilág jellemzi, melyben a komló kesernyéje szinte táncot jár az édeskés zamatokkal, és mindezt annyira természetesen közvetíti, mintha e két szereplő által formált jellemvonás egy önálló alapíz lenne. Rendkívüli módon itatja magát, de nem szomjoltó értelemben, hanem az ízlelőbimbóink könyörgését kielégítendő. Íze nem halványul, vagy tompul az idő elteltével. Tökéletes sör összbenyomását kelti egyáltalán nem alaptalanul. 
(Ratebeer link)


Leffe 9° - La Trappe Dubbel - Westmalle Dubbel - Orval

Kóstolás időpontja: 2011.12.05



Leffe 9° (9,0%): Borostyánszínű főzet, mely gyümölcsök és vadvirágok illatát idézi. Íze erőteljes, az alkohol jelenléte intenzív - hozzáteszem, hogy az előírtnál valamivel magasabb hőmérsékleten fogyasztottam -, a nevében szereplő szám mértékének hitelességéhez kétségünk sem férhet. Karakteres sör, összetett ízvilággal, mely még a két, ismertebb testvérénél is nagyszerűbbre sikeredett. 
(Ratebeer link)



La Trappe Dubbel (7,0%): Habja már a nyitás pillanataiban megpróbált eliramodni és a pohárba töltve sem maradt meg túl sokáig. Pörkölt illatok kezdik meg a bemutatkozást, majd az első kortyok selymesen tárják fel az utat az ízlelés terepén. Amint hőfoka a szoba hőmérsékletéhez alkalmazkodni kezd, az ízek egyre jobban kibontakoznak, melyek a kávés, pörkölt karakter mellett a bor aromáját is felmutatják. Miközben lecsendesedik, az íze is egyre összeszedettebbé válik, és a kellemes, pörkölt malátás jegyeké lesz a főszerep.
(Ratebeer link)



Westmalle Dubbel (7,0%): Egészen mély, vörösesbarna színnel hömpölyög a pohárba, vastag, tömött, múlni nem akaró habkoronát képezve annak tetején. Eléggé zárkózottan indít, illata legalábbis eleinte meglehetősen visszafogott. Íze annál élénkebb, pörkölt malátás, élesztős alapjegyekkel, hosszan tartó, komlós utóízzel. Összességében egy tökéletesen kerek ízvilággal rendelkező, kellemesen markáns sörről van szó.
(Ratebeer link)



Orval (6,2%): Különleges jellege már a kitöltés során megnyilvánul, gyönyörű, dús hab koronázza a borostyánszínű testet. Illata nem kevésbé magával ragadó: citrusfélék, narancs aromája kényeztetik receptorainkat, melyek krémes jelleggel kiegészülve az ízlelés során is jelen vannak egészen addig, míg a komló el nem foglalja helyét, és a nyelvünk tövére nem ül. Ezek az ízjegyek aztán felvérteződnek némi karamelles-mézes aromával, mely csodás egyveleg az utolsó kortyig ellát minket ízélménnyel.
(Ratebeer link)