A következő címkéjű bejegyzések mutatása: olasz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: olasz. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. március 8., vasárnap

Baladin Xyauyu Kentucky


Baladin Xyauyu Kentucky (14,0%): Szénsavtartalom, így hab nélküli főzet konyak küllemmel, valamint egészen különleges, összetett és szokatlan, rendkívül sokszínű aromával. A Baladin mesterei a Xyauyu elnevezésű főzetüket dohánylevelek felhasználásával tették férfiasabb karakterűvé, ezáltal egy egészen kivételes hangulatot kölcsönözve a főzetnek, amely szerkezetét illetően inkább hasonlít egy testesebb, édes fehérborhoz, mint sörhöz, mely által a barley wine, mint stílus szó szerinti fordítása is a legtalálóbb jelzővé válik az ital esetében. A 600. bejegyzetten kóstolt sörként mindazonáltal valami hasonlót képzelhet el az ember különlegesség tekintetében, az exkluzív jelleggel tehát gond nemigen lehet. 
Elemi erejű, mégis kifinomult alkoholos és aszalt gyümölcsös, elegánsan füstölt és bőrszerű illatok hatalmas súlyú jegyei, valódi malátafolyam, mely likőrtengerből ered. Természetesség hangulata lengi körül, a kisüzemi báj és kézműves jelleg minden nyomát magán viseli, melyek manapság sokszor csak hangzatos marketingfogások formájában vannak jelen, itt azonban remekül testet ölt a gondosság és megkülönböztetett figyelem gyümölcse. 
Szénsavasság hiányában természetesen lágy és telt ízek jellemzik, gömbölyű malátás alapokon terjednek szét az aszalványok, a sárgabarack és mazsola karaktere adta aszús jegyek, melyeket egy mennyeien krémes, vajkaramellás és vaníliás lepel burkol be, majd teszi sejtelmessé a képet a pipadohány füstös és édeskés hangulata. Igazi csemege, minden kortya izgalommal teli és mély, az elmélkedős hangulatok remek kísérője. 

2020. február 9., vasárnap

2019 legjobb főzetei

A 2019-es év annyiban nem különbözött a többitől, hogy a tesztelt sörök számszerűsítése során nem fagyott le a számítógép memóriája - ez az esztendő sem a csoportos kóstolásokról, nagyüzemi mértékű tesztelésekről szólt tehát. Ez a mennyiség szempontjából és anyagilag egyrészt hátrány, másrészt azonban ekképpen abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a felsorolt darabok esetében egy gyűszűnyitől valamivel nagyobb mennyiség landolt a poharamban minden egyes alkalommal.

Arról talán már beszélni sem érdemes, merrefelé billent a mérleg 2019-ben is, ezúttal azonban engedtem némi teret az általam kevésbé nagyra tartott india pale ale-ek képviselőinek is, s azt kell, hogy mondjam, nem bántam meg. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy szerencsés helyzetben voltam, a műfaj néhány kimagasló értékű példányával tarkítottam a kőolajszármazékoknak kedvező árnyalatú palettát. 

A legnagyobb tűzijátékot stílszerűen tavaly is az év végére időzítettem, háromféle Bourbon County is tiszteletét tette nálam, így esett, hogy a blogon minden évben kiválasztásra kerülő, az általam legtöbbre értékelt amerikai főzde személyét onnantól kezdve egy percig sem övezte homály. Ennek során kizárólag a Bourbon County-sorozat értékét vettem figyelembe, tekintet nélkül a tulajdonosi viszonyok kérdéskörére. Ehhez csatlakozott aztán egy európai nagymester, amely kevésbé a megfontolt, minden tekintetben eleganciát sugárzó alkotásokkal, mint inkább a sziporkázó, a fogyasztójával a bolondját járató imperial stoutjaival lopta be magát a szívembe. 

A konkrét főzetek kiválasztása már keményebb diónak bizonyult, bár az amerikai vonalon éppen a fentiek alapján legalább a gyártó vonatkozásában határozott elképzeléssel rendelkeztem. Az öreg kontinens termései esetében nem volt más választásom, mint az általam kiosztott pontszámokat segítségül hívni, s ekképpen egy, az igazsághoz a lehető legközelebb álló döntés született az egyik sorozatom csodaszerű italának győztesként történő megjelelölése személyében. 

Nem maradt más hátra, mint egy száraz, ám meglehetősen szubjektív felsorolása a remekműveknek, s azok készítőinek, következzenek tehát 2019 legjobbjai. 

TOP 10 + 1 IMPERIAL STOUT 
Avery Uncle Jacob's Stout (16,9% - imperial stout - USA) 
Perennial Sump (10,5% - imperial stout - USA) 
Lervig / Way 3 Bean Stout Rum BA (13,4% - imperial stout - Norvégia) 
Amundsen Marshmallow Psycho - Bourbon BA (12,3% - imperial stout - Norvégia) 
Amundsen Dessert In A Can - Coconut Choc Chip Cookie (10,5% - imperial stout - Norvégia) 
AleSmith Speedway Stout - Hawaiian (12% - imperial stout - USA) 
Epic Big Bad Baptista (11,7% - imperial stout - USA) 
De Moersleutel 8719992492251 (Barcode Green) (12,0% - imperial stout - Hollandia) 
Perennial Abraxas (11,5% - imperial stout - USA) 

TOP 10+1 EGYÉB 
Baladin Xyauyù Barrel (14,0% - barley wine - Olaszország) 
Goose Island Bourbon County Barleywine (12,1% - barley wine - USA) 
Baladin Xyauyù Kioke (14,0% - barley wine - Olaszország) 
Lervig Paragon (13,5% - barley wine - Norvégia) 
AleSmith Old Numbskull - Bourbon Barrel Aged (11,0% - barley wine - USA) 
Tree House Very Green (8,2% - imperial IPA - USA) 
Deschutes Black Butte XXVIII (11,5% - imperial porter - USA) 
Tree House Doubleganger (8,2% - imperial IPA - USA) 
Hoppin' Frog Barrel Aged Gavel Slammer (17,4% - american strong ale - USA) 

LEGJOBB AMERIKAI FŐZDE

LEGJOBB EURÓPA FŐZDE

LEGJOBB AMERIKAI FŐZET
LEGJOBB EURÓPA FŐZET


Bízom benne, hogy minden kedves olvasómnak legalább ilyen kellemes sörökhöz lesz szerencséje a 2020. évben is! Egészségetekre! 

2019. szeptember 1., vasárnap

Toszkána - Cinque Terre 2019

Az már a toszkánai utazás kezdetén felmerült bennem, hogy ez a nyaralás talán már csak illendőségi okok miatt sem feltétlenül a sörről kell, hogy szóljon, akkor azonban még nem gondoltam, hogy egy már-már borítékolható módon felfejlődő megfázás lesz a fő oka a sörözés terén tanúsított visszafogott magatartásomnak. 

A betegeskedés tehát némileg beárnyékolta a kedvenc italomat árusító helyek utáni keresgélés önfeledt jellegét, s természetesen magára a vakációra is rányomta a bélyegét, oly mértékben azonban nem szegte kedvem, hogy néhány palack tartalma, s némi csapon fogant főzet felett ne mondtam volna ítéletet a megfelelő fórumok némelyikén. Tekintettel a körülményekkel, utólag azért hálásan gondolok vissza ezekre a napokra, némi hiányérzet azonban elkerülhetetlenül felüti a fejét bennem, ha arra gondolok, mi lett volna, ha ez a kis incidens nem szól közbe. 

Toszkána és Cinque Terre nyilvánvaló okokból nem elsősorban a sörkedvelők ámulatba ejtésére készült fel a hosszú évek során, azonban - mint manapság a legtöbb helyen - itt sem kell feltétlenül elveszettnek érezniük magukat azoknak, akik a sörözés oltárán áldoznának egy keveset. Én is így tettem, melynek eredményeképpen az alábbi, legrosszabb esetben is átlagosnak mondható főzetekhez volt alkalmam hozzájutni, ezek között azonban egy-két igazi csemege is a horgomra akadt.

CRAK / Bearded Iris / Other Half Do They Like Triple IPA Did They Drink Three (3,0%): Sajnos már igen régóta nem volt szerencsém tesztelésre méltó sörhöz, ezért külön öröm, hogy a nagy szomjúság csillapítására nyitott doboz tartalma mind küllemre, mind illatra, mind ízre minőségi sörözéshez adja meg az alapokat. Ananászlé színe alatt mangóhúsos aromák rejlenek, alkoholfokra könnyű, komlótartalom szempontjából azonban nem az a pehelysúlyú főzet. A trópusi hangulatokat remekül hordozza, bár hatalmas masszivitást ez esetben nem igazán találunk a testben. Könnyed, ananászos utóízzel búcsúzik, kellemes, frissítő emlékeket hagyva maga után. 

CRAK Plain of the Po (5,2%): Hasonló karakterisztikájú sör, mint az előző Crak főzet, amit elfogyasztottam, ebbe azonban nagyobb mennyiségű alkohol, s érzetre meg dúsabb, gyümölcsösebb komlótartalom került. Színe pompás, trópusi gyümölcs-nektár benyomását kelti, ízvilága pedig egyszerre lágy és fanyar, éles, majd kenhetővé szelídülő, mangós, papayás csemegekosár. A manapság olyannyira népszerű vonal egyik képviselőjeként az én szívemnek sem volt éppen idegen a stílus. 


Left Handed Giant Wild Years (6,0%): Virágos, gyümölcsös aromák szűrődnek ki a fátyolos ital karimája alól, belekóstolva pedig ropogós ízjegyek törnek a felszínre félérett, zöldalmás, barackos színezetben. Könnyed szomjoltó tetszetős tartalommal, sokszínű, aromás komlók száraz hatású, mégis ízgazdag játékával. 


Baladin Xyauyù Kioke (14,0%): Számomra mindig is sokat jelentettek azok a sörök, amelyek úgy voltak képesek elrugaszkodni a klasszikus értelemben vett sör fogalmától, hogy közben nem estek át valami értékelhetetlen kategóriába, s nem keltettek visszatetszést különcségük által. 
A Baladin Xyauyù-sorozatát így természetesen mindig is nagyra tartottam, a Kioke verziót pedig egyenesen valamiféle ihletett sörspecialitásként emlegetném, mert ez valóban semmihez sem fogható, kivételesen egyedi sörélményt nyújtó főzet. Az olajos, szénsav nélküli testről kár is beszélni túl sokat, azt már megszokhattuk. Az illataival általában sem lehet egykönnyen betelni, ez esetben azonban még ezt a tétet is emeli, s valami elképesztően zavarba ejtő kompozícióval áll elő. 
Mézédes fanedv, dohányos juhar, konyak, érett szójaszósz, fa-eszenciás parfümök buja egyvelege, melyhez selymes folyamként csatlakozik a marcipános, rumos, sherrys, s megint csak juharszirupos, nesztelenül surranó, végtelen mély kánaán. A fa ezerszínű jegyei mindenhol ott munkálkodnak az italban, az Oscar-díjra érdemes főszereplő játékát bármeddig csodálnám. Le a kalappal az olasz mester előtt, ez az ital exkluzív alkalmak prémium minőségű kísérőjeként is bármikor megállná a helyét. 


Extraomnes Tripel (8,6%): Egyszerű vonalvezetésű tripel banános, gyümölcskenyeres jegyekkel, gazdag, gabonás alaphangulattal, aromás, élesztős karakterrel. Hagyományosan belga stílusgyakorlat, cseppnyi komlós mondanivaló, jóleső, kerekded, könnyedén gördülő tartalom. 


Põhjala Cellar Series - Kolumbus Krisostomus (10,6%): Végre egy hordóérlelt költemény, melyben a Pohjala ritkán tud hibázni, s ekképpen a végeredmény kedvező előjeléhez sem férhet túl sok kétség, különösen, ha madeira, s bourbon hangzatos párosáról van szó. Illataiban a whisky viszi a prímet, melyhez édeskés, mazsolás, juharos, őszi faleveles árnyak csatlakoznak, majd egészülnek ki ízükben egy adag rumos-meggyes, vaníliafagylaltos, csokoládészirupos nyakonöntéssel. Az a fajta ital, amely bár lassan kortyolgatós, mégis lehetetlen betelni vele, minden cseppje izgalom, s kitüntetett figyelmet érdemel. 


Garage / Cloudwater Outlier (4,8%): Nem kizárólag küllemében, s illataiban, de ízében is ananásztól hangos a főzet, könnyednek induló kortyai kiegyensúlyozott tartalommal bírnak. Az éles és zamatos, ropogós, de gömbölyded jegyek keveréke megfelelő kombinációját adja egy rohamtempóban kortyolható, virágos és gyümölcsös hangulatú elemekből építkező, mindeközben pedig kellően markáns sörnek. 


Basqueland / Cervisiam Churros con chocolate (10,0%): A Cervisiam igen ért a desszertsörök készítéséhez, ez esetben egy churros-t öntöttek folyékony formába a spanyol társalkotók segítségével. Van tehát itt minden, a forró csokoládé, fondantos fánk aromáit süteménytésztás, kakaós, konyakmeggyes elemek játéka követi, s mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy korábban már volt alkalmam valódi churros-t majszolni, nem nehéz odaképzelni ezt a spanyol desszertcsodát sem. Mindemellett selymesen siklik, bár az átlagosnál magasabb szénsavtartalommal bír, könnyedén leszalad egy üvegcse, dacára a 10%-os alkoholfoknak. Mind a tíz ujjamat megnyaltam utána. 


Fyne Ales / De Molen Cold Brew Mills and Hills (9,5%): Folyékony csokoládé, bonbonmeggy, lávatorta, brownie, dohány, bőr és frissen őrölt kávé aromái alapozzák meg a hangulatot az elkövetkezendő percekre, letisztult vonalvezetésű, klasszikus stílusú imperial stout alakja rajzolódik ki félreérthetetlen módon. A kávé gömbölyű aromái természetesen ízében is visszaköszönnek, ahol megnyílik a terep a többi fekete gyöngyszem folyékony testet öltése előtt is, magas kakaótartalmú étcsokoládé, némi aszalt szilva, s megannyi pörkölt maláta sötét keveréke teszi meghitté a pillanatot a kávézással egybekötött sörözés szerelmesei számára. 


BrewDog Zombie Cake (5,5%): Sajnos a kóstolás pillanatában éppen heveny megfázással küszködök, ezért nem túlságosan cizellált az összhatás, nem utolsó sorban ennek a tényezőnek köszönhetően. Némi kávé, nápolyi ugyan visszaköszön illatában, az értékeléseket olvasva azonban sokkal nagyobb robaj talán egészségesen sem ért volna. Íze éppen ehhez fogható, üres kávés, étcsokoládé-krémes vonalak simulnak egybe egy közepes testben, amely végül ennek megfelelő eredménnyel is zárul. 


BrewDog OverWorks Cosmic Crush Cherry (6,0%): Frissítő teste meggymagos, amarettós, cseresznyebefőttes, zöldalmás és vattacukros aromákat áraszt, melyek alatt közepesen fanyar, telt és zamatos jegyek húzódnak meg. Az éretlen gyümölcsöké a főszerep, a meggy, némi citrus, s száraz vörösbor savházassága alapozza meg a kedvező ízélményt. Kellemes csemege, forró nyári napok remek levezetője. 


Eastside / Birrificio Italiano Personal Jesus (10,0%): Mivel még lecsengőben van a nemrégiben összeszedett megfázásom, kivételesen nem érzem hátránynak, ha kissé tolakodóbbak a benyomások egy sörben, mint kellene. Valószínűleg ez történhet most, amit egy cseppet sem bánok, így ugyanis éppen ideálisnak tűnik számomra az aromák kissé mustos, zöld leveles, karamellás színezetének, majd a kortyok cukrosan malátás, szirupos, komlókompótos hangvételének mértéke. Intenzitásban nincs hiány, s véleményem szerint az elemek megkomponálása is dicséretet érdemel; teljes értékű olasz főzet az amerikai wheat wine-ok jegyében. 


Põhjala Cellar Series - Loits (11,5%): Sejtelmes illatai talán csak az én megfázással küszködő orrom számára nem biztosítanak kellő kitárulkozást, halovány bogyós gyümölcsös, ázott fahordós, akácmézes aromák lengedeznek csendben a pohár karimája körül. Ízében erőteljesebben érvényesül az érlelés hatása, porterekhez képest élénk, érett gyümölcsös szerkezetben csillannak meg a vaníliás, whiskys, krémesebb hangvételű jegyek. Nem az a szörnyű mélység, talán lehetne összetettebb is, néhol kissé éles és csiszolatlannak ható, összeségében azonban ízletes főzet, a Pohjala ezen a téren ritkán tud hatalmasat hibázni. 


Baladin Open Amber (7,5%): Kellemes banános, karamellás, rágógumis aromák, kissé vizes, közepes test, kevésbé intenzív izjegyek. Malátás, kenyérhéjas elemek vezetnek el a végkifejlethez, ahol komlókesernyes levezetéssel búcsúzik a sör. Nekem bejött, lényegében semmi probléma nincs az itallal. 


Baladin Soraya (3,7%): Üdeséget sugárzó, szalmasárga szín, gabonás, tripel-szerű aromák cseppnyi barackos, almás, citromos és vadvirágos hangulattal. Végtelenül puha ízjegyek, könnyed, szinte sikló kortyok, citrusos, búzás, zöld teás frissesség a nyári időszakra kiváló érzékkel lefőzött sörben. 


La "Bireta" delle Cinque Terre Vernazza (5,9%): Sárgabaracklé színű teste bohókás illatokat áraszt, almapüré, baracklekvár, s hasonló, egyszerre gyümölcsös és malátás aromák bukkannak fel. Íze is kissé szertelen, sűrű kortyai kenyeres beütésű, gabonás, néhol pedig valamiféle kartonos jellegét öltenek, ezen terülnek el az enyhén spontán módon megjelenő, fanyarkás és cseppet lagymatag komlós jegyek, amelyek ugyan kissé suta módon, ám mégis szerethető formában hordozzák az IPA-jelleget. A sör névadó városkája pedig olyannyira magával ragadó, hogy általa a sör is nyomban felértékelődik. 


La "Bireta" della Cinque Terre Manarola (6,0%): Mandarinnektár-szerű külleme igazán bájos, akárcsak a nyaralásom méltó lezárásaként meglátogatott tájegység, melynek tagja a főzet névadója is egyben, s mivel a Cinque Terre igencsak közel került a szívemhez, a Manarola nevét viselő sörről akarva sem tudnék semmi rosszat mondani. Erre azonban nincs is szükség, hiszen aromái bár érdekesek, a jó értelemben vett szokatlanság jelzőjével illethetőek. Ananász, mandarin, narancs és füge hangulata rejlik a pohárban, melyhez kissé éles és közepes súlyú, mégis szimpatikus, könnyen kortyolható, s ízletes test párosul. Nem is igen értem a pontszámokat, számomra ez minden további nélkül több az átlagosnál. Kellemes emlékek őrzőjeként minden cseppjét kiélvezve fogyasztom el a sorozat ezen darabját is, sajnálva, hogy a többi település nevével fémjelzett palackokat nem emeltem le a polcokról. 

2018. január 14., vasárnap

2017 legjobb főzetei

Az újévi számvetések hagyományai között az idén sem maradhat el a sörök terepén történő leltározás, mely ez esetben kevésbé tűnik embert próbáló vállalkozásnak, tekintettel arra, hogy a 2017. év nem a legtermékenyebb esztendő volt ebből a szempontból. Egyéb, a minőségi sörélményeket gyakran háttérbe szorító elfoglaltságok gondoskodtak arról, hogy ez évi listám visszafogottabban tagolt, s kellően szellős legyen ahhoz, hogy a sörszerető közönség tekintetét a kimerüléstől megóvja. Mentségemre legyen azonban szólva, hogy az elfogyasztott főzetek az esetek legnagyobb részében valóban különleges, nem mindennapi tartalom képviselői voltak, alkalmasak arra, hogy az alacsony mennyiségből adódó hiányosságokat kimagasló minőséggel pótolják. 

A lista összeállításához ez esetben is a Ratebeer már jól ismert funkciója nyújtott segítséget, szemléletes statisztikákkal ábrázolva, hogyan telt esetemben a 2017. év sörfronton. 

A fentiek alapján idén csupán két kategória felállítását tartottam célszerűnek, melyek között összetételüket tekintve meglehetősen nagy a kontraszt, miután az imperial stoutok karakteres világának képviselői a mennyiségüknél fogva ez évben is külön kategóriát kellett, hogy képezzenek, míg a fennmaradó stílusok legjobbjai egy önálló, de meglehetősen változatos tartalmú csoportban foglaltak helyet. A 10-es lista mindkét esetben egy ráadással került kibővítésre, mintegy kiskapuként a számbéli keretek szigorának enyhítéséhez és az ekképpen már szűknek bizonyuló állomány befogadóképességének növeléséhez. 

TOP 10 + 1 IMPERIAL STOUT
BrewDog Paradox Heaven Hill (15,0% - imperial stout - Skócia)
Hoppin' Frog Barrel Aged TORIS The Tyrant (13,8% - imperial stout - USA)
Omnipollo Noa Pecan Mud Cake - Bourbon (11,0% - imperial stout - Svédország)
Prairie / Evil Twin Bible Belt - Barrel Aged (13,0% - imperial stout - USA)
Evil Twin Michigan Maple Jesus (12,0% - imperial stout - USA)
Omnipollo / Dugges Anagram Blueberry Cheesecake Stout (12,0% - imperial stout - Svédország)
Omnipollo Noa Hazelnut Cupcake (12,0% - imperial stout - Svédország)
Artezan Samiec Alfa (Barrel Aged) (11,0% - imperial stout - Lengyelország)
Lervig / Way 3 Bean Stout Bourbon BA (13,6% - imperial stout - Norvégia)
Hoppin' Frog Rocky Mountain DORIS (10,5% - imperial stout - USA)
Mikkeller Beer Geek Vanilla Maple Cocoa (13,0% - imperial stout - Dánia)

TOP 10+1 EGYÉB 
Omnipollo / Siren / David Strachan Lorelei - Barrel Aged Extra Maple (10,5% - imperial porter - Svédország)
Omnipollo / Buxton Original Maple Truffle Ice Cream Waffle (11,5% - imperial porter - Svédország)
The Bruery Poterie (Scotch Whisky Barrel Aged) (14,8% - old ale - USA)
Jackie O's Bourbon Barrel Skipping Stone (9,4% - quadrupel - USA)
Omnipollo / Siren / David Strachan Lorelei Maple Coconut Toast Imperial Porter (10,5% - imperial porter - Svédország)
Uiltje Apfelstrudel Doppelbock (11,0% - duplabak - Hollandia)
Stigbergets GBG Beer Week 2016 (6,5% - india pale ale - Svédország)
Avery Pump[KY]n (18,8% - fűszerezett ale - USA)
Põhjala Cellar Series - Odravein Bourbon BA (16,0% - barley wine - Észtország)
Lost Abbey My Black Parade (12,5% - american strong ale - USA)
Baladin Xyauyù Birra Da Divano Riserva Teo Musso (13,5% - barley wine - Olaszország) 

LEGJOBB AMERIKAI FŐZDE 
Hoppin' Frog Brewery 

LEGJOBB EURÓPAI FŐZDE 
Omnipollo 

LEGJOBB AMERIKAI FŐZET 
Hoppin' Frog Barrel Aged TORIS The Tyrant 

LEGJOBB EURÓPAI FŐZET 
Omnipollo Noa Pecan Mud Cake - Bourbon 

A blog hagyományait követve ez alkalommal sem tekintettem el attól, hogy megjelöljek egy-egy különösen kimagasló európai és tengerentúli főzetet, valamint, hogy megválasszam az idei év legjobb főzdéit, a sors pedig úgy hozta, hogy a párosok tökéletesen igazodnak egymáshoz a származás tekintetében.

Azt talán már mondanom sem kell, hogy a blog szerkesztésének és a főzetek elfogyasztásának tempóbéli különbségeinél fogva a hivatkozott sörökről készített bejegyzések a jövőben kerülnek csak közzétételre, a bővebb beszámolóknak tehát jelenleg kizárólag a Ratebeer megfelelő hasábjai biztosítanak otthont. 

Végezetül pedig, a blog minden kedves olvasójának élményekben gazdag, boldog új évet kívánok, megköszönve érdeklődéseteket és rendszeres látogatásotokat a sörbetek mézízű világában! 


2017. február 5., vasárnap

Milánó 2017

A 2017. év kezdetén utam Milánóba vezetett, s az előjelek a sörös élményekben történő megmerítkezés esélyére igen kedvezően alakultak. Ezt támasztotta alá a Ratebeer listája a legkiválóbb helyek rangsora vonatkozásában, s az éppen akkor a 14. helyen tanyázó Lambiczoon-t valóban ígéretes sörözőként jellemezném. Azt már csak kifelé menet nyugtáztam, hogy az étteremként is funkcionáló hely hűtője jó néhány speciális és ritka darabot rejtegetett, jómagam nem ezen a helyen töltekeztem fel leginkább különleges sörökből. 

A római sörözések hangulata ugyanis ezen a vidéken is visszaköszönt, miután a leghangulatosabb helyeknek itt is azok bizonyultak, amelyek bár sörboltként futnak, egy-két csap és az italok helyben történő elfogyasztásának lehetősége által felértékelődnek. Egy ilyen helyen akadtam rá néhány kivételes üvegre, amelyek valójában akár otthonról is beszerezhetőek lettek volna, így kuriózumnak a szó szoros értelmében nem nevezhetők, de számomra csak rendelés útján váltak volna elérhetővé, ezáltal mégsem volt olyan mindennapi a helyzet. 

Sörfronton tehát talán nem a legerősebb város Milánó - s különösen Velence, ahol a blog témakörével egybevágó kalandokban nem is részesültem, bár keresni sem kerestem azokat -, a fantasztikus napok megkoronázásához ideális eszköznek bizonyultak az elérhető, alábbiakban felsorolt finomságok. 


Baladin Pop (5,0%): Sápadt sárga színe szinte súlytalanul könnyed, bár igen frissítő, intenzív ízjegyek nélküli tartalommal bír. Aromái a játékos komló növényszáras jellege mentén határozhatóak meg, ízvilága kissé lapos, bár valóban üdítő, halovány zöldalmás színezetű, gabonás beütésű, kissé szellős komlóital benyomását kelti. Semmi különös tehát, könnyű, sebesen csúszó itóka.

Great Divide Hibernation Ale (8,7%): Mahagóni színű teste és a rátelepedő krémes, ragacsos habja angolosan krétaporos, kéksajtos, édeskésen nemespenészes, marcipános színezetű illatokat rejt. Ízvilága kövérkés malátajegyek sokasága, melyek mézes-karamellás, pörkölt köntösben sorakoznak, csúszósan kesernyés lenyomatot hagynak, s száraz, de tartalmas levezetéssel búcsúznak.

To Øl Fall Of Man Barrel Aged (11,4%): Éjfekete testén csak néhol hatol át némi fény, bézs színű habja krémesnek, ragadósnak tűnik. Mandulás, marcipános, meggymagos, túlérett cseresznyés illatai a legjobb főzetek velejárói, melyhez egy alkoholban ázott fahordó dongáinak aromája társul, így aztán jobbat már csak kötözködve kívánhatnánk az illatok terén. Konyakmeggyes, rumos csokoládés, bonbonos kortyok következnek ezután, a kávés, kakaós, vaníliás jegyek a marcipános desszertszerűséggel kiegészülve így tökéletes imperial porter benyomását keltik. Ami akár igaz is lenne, ha a szerkezetet nem találnánk egy egészen kicsit szellősnek, legalábbis ilyen összetevőkhöz mérten. Összességében azonban remek főzet, tartalmas, ízletes és izgalmas ital.

Omnipollo / Dugges Anagram Blueberry Cheesecake Stout (12,0%): Észveszejtő illatokkal indít a svéd kreálmány, pontosan olyanokkal, amelyek a lehető legtávolabb állnak a hagyományos értelemben vett sör fogalmától, rendszerint mégis a legkitűnőbb főzetek velejárói. Ez esetben a trüffel, créme brulée, vanília, s nem utolsó sorban, de még mennyire, hogy nem, a sajttorta össze nem téveszthető karaktere tehető felelőssé a zűrzavarért. Kávélikőr, forró csokoládé, mályvacukor, csokiszirup, áfonya képe köszön vissza az ízében, s nem tudom, a sajttortát említettem-e már... A desszertkölteményhez hasonlatos ízvilága mellett a szerkezete is a tökéletesség határát súrolja, az alkohol lába lóg csak ki néhol, ami egy 12%-os sör esetében több, mint megbocsátható, ha azonban valahonnan pontot kellene vonni, talán ez lenne az a terület. Ettől függetlenül jelenleg az egyik legjobb imperial stout az európai piacon.

Evil Twin Michigan Maple Jesus (12,0%): Igencsak fergeteges aromákkal indít ez a palack is, férfias csemegekosár hangulatát viseli magán a melaszos, barnacukros, vaníliás, ázott tölgyfahordós, juharszirupos, bourbon-jegyektől roskadozó illatszerkezet. Jól ismert benyomások ezek, ilyen bevezető ritkán szokott csalódást okozni. Így tehát nem ért váratlanul az sem, amikor egy, az illataihoz fogható tartalom tárult fel előttem, benne ha lehet, még több nyalánkság, mint ahogyan azt az aromák előrevetítették. Csokoládészirup, kókusz, tejkaramella, vaníliakrém elemeivel szegélyezett ösvényen haladunk az egyre karakteresebb, fahordós, fahéjasan fűszeres, juharszirupos, s a végén már egészen száraz, alkoholos mondanivaló kiteljesedéséig. Mindez mesterien finomra hangolt módon, ideális szénsavtartalommal és testességgel, kellő eleganciával tálalva. Ismét egy emlékezetes alakítás.
(Ratebeer link)

Baladin Xyauyù Birra Da Divano Riserva Teo Musso (13,5%): Mennyei aromái szinte leírhatatlanok, ezerféle színben játszanak, leginkább azonban a likőrökben ázó aszalványok koordináta-rendszerében képzelhetőek el. Vanília, karamellizált cukor, portói, édeskés faháncs, dió, mazsola csemegeszerű karaktere illatában; rumos, karamellás, desszertboros, likőrös jegyek selymes, olajos kavalkádja ízében. Intenzitása a rövid italokéval vetekszik, komplexitása, desszertszerű jellege ellenére is zseniálisan rétegzett, elegáns vonalai mégis egy kimagasló értékkel bíró barley wine képét festik meg. 

Baladin Terre Riserva Teo Musso 2012 (11,0%): Szénsav nélküli, réz színű teste zserbós illatokat szolgáltat, ázott fahordó karakterét adja, napon szárított cukrozott paradicsom, ősidők óta aszalódó mazsola aromáival köszön be. Ízre kicsit savanykás élű, karamellás, kekszes, brandys, melengetően alkoholos, de nem csípős, teaszerűen fűszeres, olajos szerkezetű, kifogástalanul sima ital. A Xyauyu-val nem vetekszik, de lehengerlő főzet ez is. 

Baladin Lune Riserva Teo Musso 2010 (11,5%): A szinte már megszokott diós, mazsolás, zserbós, aszús jegyek szűrődnek ki tekintélyt parancsoló intenzitással, melyek alatt egy süteménytésztás, kuglófos, aranymazsolás, kandírozott gyümölcsös, mandulás ízvilág lapul. Igazi csemegekosár, csak kapkodjuk a fejünket, minden korty valóságos ízfergeteg mázsás súlyú jegyeit hordozza, komótosan csordogálva, olajos lenyomatot hagyva szánknak minden szegletében. A fehérboros jelleg mentén alakul a szerkezet, a lehető legközelebbi rokonságba kerülve azzal, a barley wine-karaktert mindenesetre remekül kiegészítve. 

Birrificio del Ducato Verdi Imperial Stout (8,2%): Kávészínű testére cappuccino hab telepszik krémesen, vastagon, mely alól kakaós, csokoládés és nem meglepő módon presszókávés aromák kandikálnak ki. Egyenletesen sima szerkezete ideális szénsavtartalommal bír, benne a pörkölt malátás jegyek is teltnek és kereknek hatnak. Keserédes zamatait egy igazi rafinéria követi, meglepetésszerű tüzesség ugrik elő végszóként, a csilipaprika könnyed pikantériája zárja az egyébként kiugrásoktól és vad tartalomtól mentes karakter pályafutását. 

Elav Humulus Black Ipa (6,6%): Aromás feketeség, intenzíven komlózott black IPA, kellemes olasz főzet. Szegfűszáras árnyalatú illatai pörkölt elemekkel keverednek, szimpatikus a bevezetés, kereknek tűnik a kép. Megnyerő a szerkezet is, kellően teltek az ízjegyek, a szénsavtartalom is megfelelő. Bár maga a stílus nem az én világom, ez esetben a pirított magvas, gyantás hangulatú, egyszerre zöldes és fekete színezetű kortyok igencsak egyben vannak, így hát könnyedén gurultak lefelé a kóstolgatás során. 

2017. január 21., szombat

2016 legjobb főzetei

A 2016. év ha lehet, sörfronton az eddigi legjobbnak bizonyult, jó pár különleges főzetben bővelkedett, lehetőséget nyújtott néhány igazán kiváló és korábban rendszerint elérhetetlennek hitt példány becserkészéséhez, emellett stílusbeli változatossággal is örvendeztetett. Egyvalami maradt szinte változatlan az előző évekhez képest, az pedig az imperial stoutok és belga karakterisztikájú italok túlsúlya. 

Semmi értelme tagadni, e két típus nálam abszolút elsőbbséget élvez. Különösen az előbbi műfaj az, amely szinte kifogyhatatlan garmadáját képezi a jelölteknek, a legnehezebb feladatnak ebből a kategóriából bizonyult kiválasztani a legjobbakat. A tavalyi évhez képest most mégis kurtítottam kissé a listán, így megpróbáltam a számomra legkedvesebb stílusok 5 legszimpatikusabb képviselőjét kiválasztani. 

Ez alól természetesen az imperial stoutok kategóriája a kivétel, ahol a munkaanyag terjedelme miatt eleve 10 főzetes listában gondolkodtam, s ahol egy igen kedvező benyomásokat hagyó svéd főzet személyében került beiktatásra egy ráadás. A kellő mennyiségű elemmel nem rendelkező csoportok megmaradt kiválóságai ezt követően egy vegyes kategóriába sorolódtak, melyek stílusbeli vonásaik terén bár különbözőek, az okozott benyomások kedvező emlékei könnyedén összetartozóvá teszik őket. 

A legjobbak összeírása során segítségemre volt a Ratebeer éves szintű adatokat összefoglaló statisztikai funkciója is, mely kitűnően nyomon követhetővé teszi az adott időszakbeli ténykedésünket, esetemben az alábbiak szerint. 

TOP 5 AMERICAN STRONG ALE 
The Bruery Melange #3 (16,9% - american strong ale - USA) 
Prairie Coffee Okie (13,0% - american strong ale - USA) 
Arrogant Southern Charred (12,6% - american strong ale - USA) 
Stone Bastard’s Midnight Brunch (12,7% - american strong ale - USA) 
Port Brewing Older Viscosity (12,0% - american strong ale - USA) 

TOP 5 BARLEY WINE 
AleSmith Old Numbskull (11,0% - barley wine - USA) 
Baladin Xyauyu Kentucky (14,0% - barley wine - Olaszország) 
Lervig Barley Wine 2016 (12,5% - barley wine - Norvégia) 
Hair of the Dog Fred (10,0% - barley wine - USA) 
De Molen / Zombier Skulls & Tentacles (11,5% - barley wine - Hollandia) 

TOP 5 BELGA STÍLUSÚ ALE 
Bush de Nuits (Scaldis Prestige de Nuits) (13,0% - belgian strong ale - Belgium) 
AleSmith Grand Cru (10,0% - belgian strong ale - USA) 
Nøgne Ø Quadrupel Red Wine Barrel Edition (15,5% - quadrupel - Norvégia) 
La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #21 (11,0% - quadrupel - Hollandia) 

TOP 5 IMPERIAL PORTER 
Evil Twin Imperial Doughnut Break (11,5% - imperial porter - USA) 
Evil Twin Lil’ B (11,5% - imperial porter - USA) 
Ægir Lynchburg Natt (10,0% - imperial porter - Norvégia) 
Buxton / Omnipollo Original Rocky Road Ice Cream (10,0% - imperial porter - Anglia) 
Omnipollo / Buxton Original Texas Pecan Ice Cream (10,0% - imperial porter - Svédország) 

TOP 10 + 1 IMPERIAL STOUT 
AleSmith Speedway Stout - Bourbon Barrel Aged (12,0% - imperial stout - USA) 
Mikkeller Beer Geek Vanilla Shake (Bourbon Edition) (13,0% - imperial stout - Dánia) 
Goose Island Bourbon County Stout (14,3% - imperial stout - USA) 
Struise Zombination (17,0% - imperial stout - Belgium) 
Cigar City Marshal Zhukov’s Imperial Stout (11,0% - imperial stout - USA) 
Prairie Apple Brandy Barrel Noir (12,0% - imperial stout - USA) 
Founders KBS (Kentucky Breakfast Stout) (11,2% - imperial stout - USA) 
Lervig / Hoppin’ Frog Sippin Into Darkness (12,5% - imperial stout - Norvégia) 
Prairie Birthday Bomb! (13,0% - imperial stout - USA) 

TOP 10 EGYÉB 
Struise Aardnon / Earthnun (8,0% - sour red/brown - Belgium) 
Cantillon Blåbær Lambik (5,0% - lambic style - fruit - Belgium) 
Omnipollo Nebuchadnezzar IIPA (8,5% - imperial IPA - Svédország)
American Solera Foeder Cerise (5,5% - sour/wild ale - USA) 
De Dolle Oerbier Special Reserva (13% - sour red/brown - Belgium)
Hill Farmstead Dorothy (2015-) (7,0% - saison - USA) 
Dunham The Red Sashes 2015 (Brett) (11,0% - fűszerezett ale - Kanada) 

Ez évben is érdemesnek találtam kiválasztani egy-egy amerikai és európai főzdét a legjobbak közül, illetve megválasztani az év általam legjobbnak ítélt amerikai és európai főzetét. Ez sem bizonyult egyszerű feladatnak, de az előző év által megkezdett útról nem kívántam letérni. Így történt, hogy az alábbi kiválóságokra esett a választásom. 

LEGJOBB AMERIKAI FŐZDE 

LEGJOBB EURÓPAI FŐZDE 

LEGJOBB AMERIKAI FŐZET 

LEGJOBB EURÓPAI FŐZET 

A feltüntetett sörök legtöbbjének tesztje az oldalon jelenleg még nem szerepel, mégpedig a már korábban hivatkozott okból kifolyólag, mivelhogy az egyes sörök gyorsabb tempóban fogynak, mint ahogyan a blog bejegyzései szaporodnak. A blog esetében bizonyos kiszámítható és rendszeres jelleg megvalósítására törekszem, amely ekképpen remekül biztosítható. Képes beszámoló tehát e helyütt nem készül, a fenti lista azonban garanciaként szolgál rá, hogy a hivatkozott főzetek előbb-utóbb viszontláthatóak lesznek itt. 

Bízom benne, hogy az idei év hasonló jókban fog bővelkedni minden sörbarát számára!