Karácsony - Eichbaum Merry Christmas Beer

Eichbaum Merry Christmas Beer (5,8%): Már a kitöltés során is örömmel szemlélhetjük, amint italunk egy minőségibb sör alapvető jellegzetességeivel felvértezve érkezik a poharunkba: borostyán színe, krémes habja és friss, malátás illata kedvező módon járul hozzá a pozitív összbenyomás kialakításához. 
Visszafogott szénsavtartalma, lágy és gömbölyű ízei selymesítik az utat kortyolása közben, melynek során még inkább rokonszenvessé válik egyébként märzen típusú sörünk, mely kategória legfőbb ismérveit tapasztalati úton eddig még nem igazán sikerült magaménak tudni, ez esetben azonban mégis azt kell, hogy mondjam, az előzetes várakozásokat teljes mértékben felülmúlta. Meglepően telt karaktere ügyesen egyensúlyoz az édesen pörkölt malátás, növényesen gazdag rétegek és a komló lágy, ámde jól érezhető, határozott jellege között. 
Kellemes csalódás volt íze, mely nem kizárólag az ünnepi köntös jótékony pártfogása által alakított ki kedvező képet magáról. 

(Ratebeer link) 

Karácsony - Enghien Noël

Enghien Noël (9,0%): Csinos küllemű üvegéből igen élénk, világos mézszínű, átlátszó folyadék tör elő határozott élesztősséggel és sebesen képződő habkoronával.

Tipikusan belga tripel illat, gabonával és a már előbb említett tömény élesztős sajátosságokkal, némi korianderrel és egy alkoholos fátyollal tetőzve a kellően pikáns ízvilág érdekében. 

Telt ízek kezdenek kibontakozni ezután, színesebbé válik a kép, markánsan fűszeres, és kiadósan testes zamatok csipkézik ki a sör karakterét, mely alapvetően egy jól ismert hangulatot idéz, mégis remekül hajlamosít arra, hogy az ünnepi kiadáshoz dukáló jellegzetességeket véljünk felfedezni ízében; a téli hideg korianderes csípőssége, a zimankós komló súlya, és a hó puha, haraphatóan telt bársonyossága egyaránt felsejlenek lelki szemeink előtt, miközben e meghitt hangulatot varázsoló italt kortyolgatjuk. 

(Ratebeer link) 

Karácsony - Leffe de Noël

Leffe de Noël (6,6%): Karácsonyi söreim első darabja az idén a Leffe kínálatából származó, élénk borostyán színű ital, mely remek eszköznek bizonyult az ünnepi hangulat megalapozásához, gondolva itt fűszeres és bársonyosan puha illatára, mely mandula és szegfűszeg, vékonyka karamell és gyümölcskenyér képét idézi meglehetősen finomra hangolva és sejtelmesen szerényen. 
Süteménytésztás alapokon érkeznek az összbenyomást árnyaló, imitt-amott felbukkanó fűszerek élénkítő jelleggel, némi mazsolás, közepes édességgel és vajas, jellegzetes élesztős színezettel, telt és harmonikus karakterisztikával, mely összeszedettségéből a végkifejlet tekintetében sem enged. Utóíze egyenes következménye visszafogottan elegáns aromájának, egy nem különben óvatos, kellemesen komlós kesernyével zárva a simogató ingerek sorát.
Tökéletes kezdés az ünnepi italok terén, a karácsonyhoz közeledés jegyében eltelt esték nagyszerű dísze, egyszersmind remek kellék a szent napokra történő ráhangolódáshoz. 

(Ratebeer link)

Southern Tier Pumking

Southern Tier Pumking (8,6%): Sokputtonyos aszúhoz hasonló színe már önmagában szemet gyönyörködtető és elbűvölő, illata azonban minden várakozásunkat és a korábban hallottak alapján esetleg kialakult elvárásainkat is felülmúlja. Egy semmihez sem fogható aroma, melynek összetevői a pörkölt mogyoró és karamell, karácsonyi fűszerkeverék, valamint süteményes tészta a hozzá passzoló - esetleg éppen sütőtökös - krémmel. 

Az említett növénnyel való viszonyomat egyébként a legkevésbé sem nevezhetném barátságnak - leginkább semlegesnek mondanám -, nem is igen volt még szerencsém sütőtökös pitéhez, azt azonban szinte biztosra veszem, hogy a megtévesztésig hasonló lehet az aromája. Ezt a fűszeres karaktert mesterien fokozza a whiskys alkoholosság enyhe pikantériája, mely a nyalánkságnak tűnő ital korhatáros voltát hivatott kihangsúlyozni. Teljesen újszerű és rendkívül szórakoztató az összkép, mely egy darabig önmagában is élvezettel tölt el minket, anélkül, hogy az ízében rejlő lehetőségek iránti kíváncsiságunkat kielégítenénk. 

A legnagyobb kérdés ezen a ponton tehát az, vajon fokozható-e a benyomások rendkívülisége, vagy ízének tapasztalása kénytelen-kelletlen előhozza tárgyilagos énünket? Jelentem, esetemben minden kétséget kizáróan az előbbi történt. A varázslat folytatódik: mézeskalács, fahéj, dió és mogyoró, valamint sütőtökpüré bombázzák a receptorainkat - csupa-csupa ínyencség folyékony és pezsdítően élénk kivitelben. 

Semmi modorosság, semmi giccs, csak megnyerő stílus és rokonszenves, bájos karakter - bár ez utóbbit némileg megkeményíti az enyhén kikandikáló alkoholos beütés és a kissé éles végíz, melyekkel jómagam általában aligha foglalkozok, összességében (különösen a hőmérséklet emelkedésével) ugyanis lágy és szerethető karakterű. A desszertszerű hatás ez esetben magából a sör jellegéből következik hiteles természetességgel, nem érzünk benne semmi erőltetettséget, a hozzáadott cukortartalom agresszív egyeduralmát. 

Soha nem tapasztalt ízvilág részesei lehetünk, amennyiben módunkban áll kipróbálni ezt a csodát, mely izgalmas jellegével és magával ragadó karakterével a legelemibb szintű fogékonysággal rendelkezők szívébe minden bizonnyal azonnal belopja magát. 

(Ratebeer link) 

Dark Horse Reserve Special Black Bier

Dark Horse Reserve Special Black Bier Ale (7,5%): A kissé bohókás küllemű üvegben lapuló főzet igen összeszedett és kiforrott jellemvonásokkal bír, egy vérbeli portertől elvárt karakterisztikával, melynek minden mozzanata a kulináris kielégülés szolgálatába van állítva. 

Egyenfekete színe frissen őrölt kávé és kakaótartalommal gazdagon ellátott étcsokoládé aromáját rejti, mely a pörkölt illatok legfinomabb változataival kedveskedik nekünk.

Selymes ízének magától értetődő jellegzetessége szintén e grillesre pirított maláta és karakteres kávé kettőse egy tűhegyes éllel beköszönve és némi földes jelleggel megspékelve - csak a miheztartás végett. A keményvonalas hatást nagymértékben elősegíti a komlókesernyés utóíz, mely által sörünk meglehetősen száraz finissel búcsúzik. 

Nagyjából azt nyújtja, amit egy tengerentúli porter kortyolgatásától remél az ember: karakteres, markáns ízeket, meghitt perceket a harmónia nyugtató tapasztalása közben. 

(Ratebeer link) 

Kuhnhenn Fourth Dementia

Kuhnhenn Fourth Dementia (13,5%): Exkluzív megjelenésű, az amerikai és nemzetközi sörversenyek adott kategórián (old ale) belüli győztese, melyet a forgalomba kerülése előtt legalább 9 hónapig érlelnek. 

Az ennek megfelelő fahordós, tölgyfaforgácsos karakter mélyen beleivódott az illatába; meglehetősen robusztus és testes aromák uralják a terepet egy grilles, kissé sós árnyalattal megtréfálva, illetve egy aszalt gyümölcsös és nyíltan alkoholos színezettel gazdagítva. 

Olajos állaggal, viszkózus testtel surran a pohárba olyan selymesen és nesztelenül, mintha jégen csúszna lefelé - piszkosfehér habja is ennek megfelelő mértékben, igen visszafogottan alakul, annál pazarabb látványt nyújt azonban kis idő elteltével, miközben a poharat forgatva annak falát lepelszerűen beteríti, majd sűrűn összekapaszkodó homokszemek módjára lepereg. 

Nagy formátumú sör, ízei is igen súlyosak, mégis rendkívül változatosak és impresszívek. Krémszerű, kekszes-malátás alapokon egy pirított diós, aszalt gyümölcsös (az utolsó kortynál szinte tapintható volt az aszalt szilva jelenléte) kavalkád érkezik egy olvasztott cukros, vajkaramellás öntet édes ölelésében, illetve egy tágabb keretek között ható, szélesebb tartományban érvényesülő faháncsos, kávés és pörkölt malátás hangulat támogatásával. Borszerű zamatai apró kortyokban élvezhetők ki leginkább, melyet hatványozottan igazzá tesz a megszokottnál kissé nagyobb mértékben jelenlévő és az átlagosnál némileg harsányabban is munkálkodó alkoholos jelleg, valamint gazdag és telt ízeket produkáló, édes karaktere. 

Kortyolgatása közben arra kellett rájönnöm, hogy az egyes hordóérlelt főzetek bár hasonló és igen jól behatárolható jellegzetességekkel bírnak, mégis minden típusuk egyedülálló és kivételesen finom ínyencségként hat fogyasztójára, előkelő és méltóságteljes jellemvonásaikkal pedig erősen hajlamosítanak arra, hogy a kellő ráhangolódással fogyasztva a sörök királynőiként tekintsünk rájuk. 

(Ratebeer link)

Hoppin' Frog Boris The Crusher

Hoppin' Frog Boris The Crusher (9,4%): Ha korábban esetleg felmerült volna bármiféle aggályunk is a főzet elit jellegét illetően, a címkén szereplő információk sietve igyekeznek meggyőzni minket arról, hogy az elkövetkezendő perceket egy nem mindennapi, többszörösen elismert (a Great American Beer Festival győztese "Imperial Stout" kategóriában a 2008-as és 2011-es években is) típus társaságában lesz szerencsénk eltölteni, melyet bátran nevezhetünk minden stoutok "nagyapjának". Némiképp előrébb hozva a végkifejletet talán elárulhatom, a cifra marketingszöveg - mint azt egyébként várni lehetett - ez esetben nem csak duma. 

Olajos, szirupszerű állaga az első, mely igazolni látszik a markánsságról leírtak valóságtartalmát, komótosan csordogál a pohárba, egy kisujjnyi vastag habrétegnél többet egy centivel sem képezve. Ezen azonban a legkevésbé sincs időnk fennakadni, a kiáradó illatok bőségesen kárpótolnak minket mindenért, legyünk bár akármilyen elvakult hab fetisiszták is. Ennyire telt és gömbölyded aromákat már régen éreztem: a hangsúly természetesen a pörkölt összetevők jelenlétén van, eszpresszó és maláta alkotta testes rétegre olajos magvak és étcsokoládé illata telepszik, melyet egy egészen halvány, alkoholos-gyümölcsös, leginkább cseresznyés aroma leng körül. 

Igen megnyugtató bevezetés ez ahhoz a tökéletesen kifinomult, harmonikus ízhez, melyben megtalálható minden komponens, amit egy efféle italban csak kereshet az ember. Az alapvető pörkölt, pirított ízjegyek ez esetben azonban egy egészen bámulatos, vajas, tejszínes körítést kapnak, az általuk biztosított bársonyos és simogató karaktertől pedig egyenes út vezet egy markánsabb, alkoholosan fűszeres és komlósan kesernyés, földes ízű végjátékhoz. Ez a számomra kissé tejszerűen zsíros (talán a zab sokat emlegetett, selymességet biztosító jellemvonása miatt) benyomást előidéző zamat valóban egyedi színt kölcsönöz a sörnek, mely ettől függetlenül persze egy keménykezű imperial stout minden jelentős ismérvét is magán hordozza. 

Ennek eredményeképpen egy testes, de nem nehézkes; harsány, de nem hivalkodó; markáns, de könnyedén fogyasztható ínyencséghez lehet szerencsénk, ha alkalmunk nyílik megízlelni. 

(Ratebeer link)

 

Short's Black Cherry Porter

Short's Black Cherry Porter (7,0%): Tiszta, éjfekete színe, kakaóbarna habja egészen különleges, kerekded malátás, sült tésztás illatokat rejt magában, az igazi csavar azonban a savanyú, balzsamecethez hasonló színezetben áll, mely kis idő elteltével már puha, fekete gyümölcsös aromává alakul. 
A savanykás jellemvonás ízében is elsődleges szerepet játszik, legalábbis az összetett ízkompozíció ezzel veszi kezdetét. Ezt követően mézédes, érett cseresznye és meggybefőtt aromái csatlakoznak a vibráló összképhez, miközben a porteres benyomásról pörkölt maláta, illetve pikáns, füstös, bükkfás ízjegyek gondoskodnak. A végízében ismételten a savanyú zamatoké a főszerep, némi füsttel megbolondított cseresznye érett jellegével. 
A főzet tökéletes példája annak, amikor az ízesítés kivitelezése olyannyira elegánsan és hangulatosan valósul meg, hogy az ital alapvető és elvárt jellemvonásai (mint ez esetben a porter robusztussága, haraphatóan telt íze és markáns pörköltsége) ennek a legkevésbé sem látják kárát, éppen hogy új megvilágítást ad a már jól megszokott stílusoknak. Ezzel viszont a legkevésbé sem azt állítom, hogy a különleges összetevők jelenléte csupán jelzés értékkel bír e sörben, az általuk produkált ízhatás azonban rendkívül szimpatikus, cseppet sem életképtelen, erőltetett, vagy eltúlzott, csupán egy fantasztikusan érdekes kontextusba helyez egy szinte már unalomig ismert karaktert. 

(Ratebeer link) 

Sierra Nevada Stout

Sierra Nevada Stout (5,8%): A Porterhez viszonyítva kissé erélyesebb jellemvonásokkal bír, bár testességben és élénkségben mérve hasonló sajátosságokkal rendelkezik. 

Illata kiegyensúlyozottan malátás, annak természetesen a pörkölt, intenzívebb változatát bemutatva, melyhez az általában hozzárendelhető étcsokoládé, kávé édes aromái is csatlakoznak. 

Ezek természetesen ízében is éppúgy jelen vannak - ez szinte már említésre sem érdemes -, ami viszont igazán mérvadó, az a pozitív összbenyomás, az ízek kifinomultságának, a jellemvonások harmóniájának a megléte, melyek ez esetben maradéktalanul megvalósulnak, bár a Porter számomra talán még ennél is kellemesebb élményt nyújtott. Ehhez az ízvilághoz óhatatlanul is egy kissé kövérebb testességet képzelnék el, de természetesen az alkoholfok (mely ennél a típusnál kissé határozottabban kiütközik) és a főzet általános karakterisztikája ezt nem feltétlenül indokolja. 

A képviselt stílus keretein belül vizsgálódva tehát mindenképpen tökéletes választásnak számít. 

(Ratebeer link) 

Mikkeller 1000 IBU Ultramate

Mikkeller 1000 IBU Ultramate (4,9%): Ártatlannak látszó, méz árnyalatú színéhez egy kissé árulkodóbb, komlóvirágos illat társul, mely egyébként kellemes, nem annyira vastag, inkább lágy, finomabb hangvételű ital benyomását keltené, ha nem rendelkeznénk a megfelelő tájékozottsággal a sör erejét illetően. 

Ez persze nem az alkoholfokra vonatkozik, az visszafogott mértékű, ami finoman fogalmazva sem mondható el arról a vad keserűségről, amit a legelemibb mértékletesség hiányával alkalmazott komló felhasználásával ért el a főzőmester, s melynél a leginkább kardinális kérdés minden bizonnyal abban áll, vajon mennyire sikerül megmaradnia a fogyaszthatóság cseppet sem egyértelműen meghatározható határain belül? Szerény véleményem szerint ez az elvárás éppenséggel megvalósulni látszik, de ehhez természetesen egy jó adag fogékonyság szükségeltetik a komló természete iránt. 

Ez különösen az első pár korty utóéletének esetében létszükséglet, addig, míg az érzékszerveink hozzá nem szoknak a kegyetlen, csípősen kesernyés ízvilághoz, mely egyébként az idő múlásával egyre barátságosabbá válik, s az olyan jellemvonások, mint a halvány édesség és csipetnyi vajas szín még inkább lecsendesítik ezt az ádáz komlószörnyet. Leginkább tehát a karcos és végeláthatatlannak tűnő utóíz az, ami az átlagosnál nagyobb kihívást jelent, teához hasonlatos, sima és frissítően savanykás alapíze kifejezetten kellemes.

Számomra mindenképpen egy szórakoztató jelenség, időnként szükség van az efféle elrugaszkodott alkotásokra is, az azonban biztos, hogy ha pár árnyalattal még ennél is harsányabb lenne, azt már nagyon kevés kalandor ízlésvilág lenne képes tolerálni. 

(Ratebeer link)

Mikkeller Mexas Ranger

Mikkeller Mexas Ranger (6,6%): Átlátszatlanul fekete színű testén egy krémes, kakaó barna habpaplan telepszik meg, kissé robusztusabb kinézetet adva a főzetnek, mint amire számítottam. 
Egy füstölt keretbe ágyazott illatorgiával kell aztán szembesülnünk, melyet a söröktől általában idegen összetevők jelenlétének tudhatunk be. Bár megkönnyebbülésünkre nem szerepel az összetevők listáján, a füstöltségből adódóan némi kötözött sonka aromája tűnik fel előttünk, melyhez pirospaprika, telt maláta és enyhe kókuszos-vaníliás vonulat csatlakozik, összességében azonban a chili rendkívül hangulatos jelenléte a meghatározó, melynek imitt-amott felbukkanó, pajkos csípőssége aztán ízében is kimutatható, természetesen nem fékevesztettül égető, inkább játékosan bizsergető formában. 
Igen érdekes jelenség, amint az édeskésen induló ízvilág egyszerre csak átfordul egy pácléhez hasonló, paprikás chips karakterű, növényes jellegbe. A vaníliás, kókuszos ízhatás számomra kevésbé valósul meg, az avokádóval kapcsolatos ismeretségem pedig meglehetősen szegényes, némi fekete babos hatás azonban határozottan érvényesül. 
Az eddigiek alapján nyilvánvalóvá válhatott, hogy jelen tesztalanyunk nem az a megszokott "beszélgetős" sör, a hagyományos és jól bevált összetevőkön edződött ízlelőbimbók valószínűleg sírva menekülnek előle, az újszerű hatásoktól kevésbé idegenkedő, kísérletező kedvű fogyasztóknak azonban mindenképpen megéri kipróbálni.

(Ratebeer link)

Sierra Nevada Porter

Sierra Nevada Porter (5,6%): Sötét gesztenyebarna, lágyan pörkölt malátás, kissé füves színezetű, süteménytésztához hasonló illatokkal rendelkezik, mely telt, gazdag ízek jelenlétét sejteti. 
Élénk, közepesen testes, az étcsokoládé és karamell keserédes jelenlétével, valamint a komló szénás lecsengésű, lágy aromájával. Letisztult ízjegyek jellemzik, elkülönült és rendszeridegen utóízek nélkül - tökéletesen egyben van a sör. Füstös, pirított aromája még karakteresebbé teszi, anélkül azonban, hogy ízvilága túlságosan is robusztussá válna.
Kifinomultsága miatt az egyik legjobb porternek tartom, amit valaha ittam. 

(Ratebeer link) 

Traquair Jacobite Ale

Traquair Jacobite Ale (8,0%): Sötétvörös színe mellé könnyen asszociálható, cseresznye, málna, füge édes aromája, diófélék és dohány, valamint egyéb, nehezen kibogozható fűszernövények egyvelege párosul. Klasszikus illat ez, egy efféle elegáns megjelenésű, nagy hagyományokról árulkodó küllemű főzethez egyebet el sem lehetne képzelni. 

Könnyed és élénk karakter fogad minket ezután, melyhez azonban fajsúlyos ízek kapcsolódnak. Aszalt gyümölcsök, kékszőlő zamatai képezik a befőttszerű, illetve gazdag malátás, édeskés alapízt - mely összetevők a végízben is szinte teljes mértékben mentesek maradnak bármiféle kesernyés, komlós befolyástól -, ebbe kapaszkodik aztán a koriander rendkívül pezsdítő karaktere (a fűszerek közül jóformán az egyetlen, mely nyilvánvalóvá válik számomra). Ez a jellemvonás pazarul árnyalja a képet, általa sokkal könnyedebbé és frissebbé alakul át az ízek színezete. Ez esetben tehát egyáltalán nem tűnik erőltetettnek, vagy olcsónak, külön életet élőnek, vagy rendszeridegennek a fűszer jelenléte, fantasztikusan simul bele a környezetbe, az ízek folytatójának nagyszerű szerepét tölti be. 
Az alkohol ennél kissé harsányabban van jelen melengető hatásával, ami viszont részemről teljesen elfogadható jellegzetesség, ameddig az ennek ellentétéhez vezető út határvonalát nem lépi át és stílusos tud maradni. Ez esetben ez így is történt, lényegében az egyébként is karakteres ital pátoszát erősítve. 

Örömmel fogyasztanám máskor is. 

(Ratebeer link) 

Sierra Nevada Bigfoot Ale

Sierra Nevada Bigfoot Ale (9,6%): Lehengerlő, rubinvörös és borostyán árnyalatú színe az első, mely ámulatba ejt minket, ezt követi egzotikus, egy tekintélyesebb IPA és édeskés árpabor házasságának eredményeképpen előálló, gazdagon komlózott, gyantás és tömény, befőttszerű aromák keverékéből kialakuló illata. 
A barleywine-ok terén szerzett tapasztalati anyagom csaknem elhanyagolható méretű, mégis azt kell, hogy mondjam, nem egy megszokott ízvilággal rendelkező főzetről van szó. Letisztult, vékonyan szirupos ízét legalábbis remekül ellensúlyozza a komló marcona bukéja, mely egyszersmind kissé összetettebb mondanivalóval is felruházza ezt a telt karakterű, száraz utóízű italt. A hatást természetesen csak fokozza a szinte már alapvető jellemzőként számon tartott magasabb alkoholfok, mely azonban a legkevésbé sem tolakodik előre, ízét kevésbé, hatását annál tisztábban tapasztalhatjuk meg. 
Aki egy igazán különleges, orrkápráztató aromával szeretne találkozni, melyet nem mellékesen egy eszményi ízvilág követ, feltétlenül ki kell próbálnia ezt a csodát. 

(Ratebeer link) 

Westbrook Vanilla Tree Dubbel

Westbrook Vanilla Tree Dubbel (7,5%): Aznap este, mikor ennek a típusnak az elfogyasztása mellett döntöttem, egy testesebb, kellemesen édes, a hidegebb esték beköszönésének méltó fogadtatására szolgáló főzetet szerettem volna elkortyolgatni, s csak remélni tudtam, hogy ez a vaníliababon és tölgyfacsipszen érlelt dubbel ehhez éppen ideális lesz. Így is történt. 

Színpompás, vöröses reflexeket megcsillogtató barna teste fölé nyugodt habkorona telepszik, mely később csipkés lenyomatot hagy a pohár falán minden egyes korty után. Illata szinte azonnal megerősített az előzőekben felvázolt tervem sikerességének hitében, fantasztikusan gazdag és meglehetősen komoly, méltóságteljes aromák ezek, melyek kétséget sem hagynak afelől, hogy remek ízélményben lehet részünk a továbbiakban. Tölgyfahordó és faszén képei sejlenek fel azonnal, melyekhez sietve csatlakoznak az édeskés benyomásról gondoskodó mézeskalács-fűszerkeverék, fahéj, szegfűszeg és csipet vanília összetevői olyan kifinomultan, túlzásoktól mentesen és kóstolásra csábítóan, amennyire csak lehetséges. 

Íze ugyanilyen szórakoztató és elbűvölő: a faháncsos benyomás alapvető jellegzetessége, de csak mintegy a füstös atmoszféra megteremtőjeként van jelen, egyáltalán nem nyomja el a mézes és vaníliás, szilvalekvárt idézően harsány és cukorkásan selymes zamatokat, melyek a bizsergető alkohol pártfogásában teljesednek ki igazán. Soha nem ittam még olyan sört, melyben az érlelés során kialakult fás jellemvonások ennyire lágyak és harmonikusak lettek volna. Nem túlzottan testes, se nem nyomasztóan telt, vagy émelyítő, épp ideális, akárcsak a szénsavtartalma, mely szinte nincs is, ehhez a karakterisztikához azonban tökéletesen passzol. 

 Minden igényt kielégítően finom és különleges, egyáltalán nem giccses, az újdonság egyre ritkábban előforduló erejével ható ínyencség, mely természetesen egy kifinomult desszert szerepében sem vallhat szégyent. 

(Ratebeer link) 

Cigar City Maduro Oatmeal Brown Ale

w

Cigar City Maduro Oatmeal Brown Ale (5,5%): A kupakjától megszabadítva tekintélyes mennyiségű szén-dioxid hagyja el az üveget, valamint egy kiadós aromabomba, mely által egy intenzív, kávés illatfelhő alapozza meg a hangulatot. Gesztenyebarna színe kezdetben fel sem tűnik a fénysebességgel fejlődő és évszázadokig kitartani látszó, szivacsos habpaplan alól, igen hosszú percek telnek el, míg sikerül megtölteni a poharat, bármennyire óvatosan is próbálkozzunk. Kakaó, kávé és alkohol éles aromája töltik be a teret, pörkölt illatok végtelen Kánaánja ez.

Belekóstolva aztán kissé meglepetten tapasztalhatjuk, mennyire élénk, kólához hasonló szénsavtartalommal és mérsékelt testességgel bír, bár az előzmények fényében erre azért számítani lehetett. (Abban sem vagyok biztos azonban, hogy ez a típus alapvető jellemvonása és nem csupán az adott üveg sajátosságait volt szerencsém megtapasztalni.) Ódon, földes ízeit kakaó és kávé bársonyossága keretezi, mindezt lágy maláta selymesíti, valamint pirított, füstös színezet árnyalja. Egy halvány gyümölcsösség szintén megfigyelhető, az alkohol korábban érezhető aromája azonban korántsem fedezhető fel ilyen egyértelműen. 

Minden bizonnyal kitűnő választás lehet valamiféle karakteres szivar mellé, mint ahogyan alkotói párosításra vonatkozó javaslata is ezt támasztja alá. Jómagam az efféle élvezeteknek történő hódolás nélkül is rendkívül elégedetten kortyolgattam, könnyű fogyaszthatósága mellett ugyanis egy karakteres és igazán ízletes sörről van szó. 

(Ratebeer link) 

Weyerbacher Double Simcoe IPA

Weyerbacher Double Simcoe IPA (9,0%): Sötét borostyán, opálos színéhez foghatóval csak a kategória legnagyobbjai rendelkeznek, mindenesetre már jó előre belopja magát a szívünkbe, még azelőtt, hogy a mázsányi komló jelenlétének bizonyítékaként előtörő nehéz gyantás, néhol ecetes savanykásságba, majd hagymalekváros édességbe, mézes élesztősségbe átcsapó illatáradat teljesen levenne minket a lábunkról.
Sziruposan indul, masszív test fogad minket, melyet természetesen az amerikai komló szivárványszínű, agresszív keserűsége, valamint a fenyőerdők csak hódok által tapasztalt, ebben a formában azonban számunkra is hozzáférhető íze ural egy enyhe, citrusos érintéssel. Minden kortyot öntetszerű, mézes édesség övez, mely csodásan kiegyensúlyozza az összhatást, remekül kerekíti le az ízeket. Mindez egy átható, élesztős lepelbe burkolva, melynek maradványai egyébként jól láthatóvá is válnak a pohárban. 
Egy gyengédnek a legkevésbé sem mondható, markánsan keserű, mégis gazdag és rendkívüli módon élvezhető ízvilág, mely egyértelműen a műfaj legnagyobb remekei közé emeli ezt a mesterművet. 

(Ratebeer link)

Founders Dirty Bastard

Founders Dirty Bastard (8,5%): Elegáns, mahagóni színe van, habja pedig bézs, krémes és nagyjából egy ujjnyi vastagságban állapodik meg. 
A fő csapásvonalat a kakaópor bársonyos illata jelenti, melyhez csatlakozik egy huncutul édeskés, zselés szaloncukor, gyümölcslekvár, egy kevés rum, szárított narancs aromája, melyek alapján talán nem tűnik túlzásnak, ha azt mondom, egy egészen különleges és egyedi illattal operál, melyhez foghatóval ritkán találkozhatunk. 
Selymes ízében visszaköszön a kakaó és kávé, minőségi étcsokoládé és egy kevés szivarfüst alkoholos támogatású jelenléte, majd egyfajta édes zöldséges utóíz következik egy vékony, gyógynövényes-komlós réteggel. Mindez egy közepes testben és mérsékelt szénsavtartalommal, korántsem visszafogott, vagy felejthető ízélményt produkálva. 

(Ratebeer link)

Green Flash West Coast IPA

Green Flash West Coast IPA (7,3%): Borostyán színben fordul a pohárba ez az amerikai különlegesség, mely odaát igen nagy népszerűségnek örvend, s a kategória egyik legnagyobb királyaként tartják számon. Ennek fényében érthető, ha én is a legnagyobb kíváncsisággal készültem az általa keltett benyomások fogadására. 

Illata a már jól ismert elemeket hordozza magában, annak is egy intenzívebb, vehemensebb formáját: a komló virágos, gyantás és egészen halványan gyümölcsös vonulataiért többféle típus a felelős.

Ízében is meghatározó ez a többrétűség, leginkább azonban a fenyős aromák állnak a középpontban, némi grapefruitos színnel gazdagítva kissé az egyébként nem túl gyümölcsös összképet. Az édeskés jelleg tehát ez esetben kevésbé meghatározó, az idő előrehaladtával bár e téren fokozatos változás figyelhető meg, azért mégiscsak a komló mindent felülíró, karcosan sós árnyalatú jelenléte uralkodik. Ennek eredményeképpen egy kissé talán túl száraz, közepesen testes ital képe bontakozik ki, mely minden tekintetben egy vérbeli, keményvonalas IPA. 

Az amerikai kézműves sörszcéna iránti elfogultságomat félretéve azt kell, hogy mondjam, örültem volna, ha meg tudom győzni magamat afelől, hogy a kategória legkiemelkedőbb versenyzőjét volt alkalmam elfogyasztani, ezt a mondatot azonban a paletta megannyi csodálatos tagja nyújtotta fantasztikus ízélmény átélése némiképp hiteltelenné tenné. Ennek fényében csupán azt jelenthetem ki feltétel nélkül, hogy egy elképesztően erős karakterű, remekbe szabott főzetről van szó, melyet a magán viselő stílusjegyek szerelmesei joggal magasztalnak az egekig. 

(Ratebeer link) 

The Lost Abbey Judgment Day

The Lost Abbey Judgment Day (10,5%): Méltóságteljes üvegének címkéje igazi remekmű, egész megjelenése tiszteletet parancsoló, az ennek megfelelő lelkiállapotban, a kellő áhítattal láthatunk tehát hozzá erényei feltérképezéséhez. 

A pezsgős dugótól megszabadítva rendkívül tömény illatokat enged szabadjára, ha eddig kételkedtünk volna, ezt követően világossá válhat számunkra, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket - hatalmas formátumú sörhöz van szerencsénk. Miután habja kiteljesedik és felveszi végső formáját a rubinvörös árnyalatú, sötétbarna testre telepedve, az az érzésünk támad, hogy talán hónapokig is képes lenne megmaradni ebben a magasztos pózban. Komponálni sem lehetne szebbet: cappuccinóhoz hasonlatosan puha és krémes,  bézs színben pompázó korona. 

Az illatok közben önálló életre kelnek, és egy pillanatig sem engedik tétlenkedni szaglószervünket. Dió és mogyoró, étcsokoládé - egyenesen zserbót idéző benyomások -, majd egy csipetnyi vanília és fahéj, sötét gyümölcsök túlérett változatai, valamint illatos alkohol édesítik tovább az összképet. 

Rendkívül súlyos, érleléshez ideális, Trappistes Rochefort 10-hez fogható ízélményben lehet részünk a jellegéből következő óvatos kortyolása közben, hasonlóan édes, desszertszerű jelleggel, valamelyest talán kevésbé testes, ám határozottabban kesernyés lecsengésű zamatokkal. A belefőzött mazsola szelíden árnyalja a képet, csakúgy, mint a komló minduntalan felbukkanó végszava. Egyébiránt a szirupos édességtenger főszereplői az aszalt gyümölcsök (szilva, datolya, füge, stb.), a kekszes, kávésan pörkölt malátabomba és az alkohol természetes hatást keltő, szinte elvárt jelenléte. 

Nagy elvárásokat tápláltam iránta, melyeket tökéletesen be is váltott. Az utóbbi időben elfogyasztott típusokhoz képest mindenképpen masszívabb, nehezebb darab, mely talán kissé még várathatott volna magára a hidegebb hónapok beköszöntéig, egy örömteli esemény megünneplésének azonban páratlanul tökéletes eszközeként mutatkozott. 

Egy rajongóval mindenképpen többet számlál ezentúl a kaliforniai főzde követőinek tábora. 

(Ratebeer link)