Mikkeller 1000 IBU Ultramate (4,9%): Ártatlannak látszó, méz árnyalatú színéhez egy kissé árulkodóbb, komlóvirágos illat társul, mely egyébként kellemes, nem annyira vastag, inkább lágy, finomabb hangvételű ital benyomását keltené, ha nem rendelkeznénk a megfelelő tájékozottsággal a sör erejét illetően.
Ez persze nem az alkoholfokra vonatkozik, az visszafogott mértékű, ami finoman fogalmazva sem mondható el arról a vad keserűségről, amit a legelemibb mértékletesség hiányával alkalmazott komló felhasználásával ért el a főzőmester, s melynél a leginkább kardinális kérdés minden bizonnyal abban áll, vajon mennyire sikerül megmaradnia a fogyaszthatóság cseppet sem egyértelműen meghatározható határain belül? Szerény véleményem szerint ez az elvárás éppenséggel megvalósulni látszik, de ehhez természetesen egy jó adag fogékonyság szükségeltetik a komló természete iránt.
Ez különösen az első pár korty utóéletének esetében létszükséglet, addig, míg az érzékszerveink hozzá nem szoknak a kegyetlen, csípősen kesernyés ízvilághoz, mely egyébként az idő múlásával egyre barátságosabbá válik, s az olyan jellemvonások, mint a halvány édesség és csipetnyi vajas szín még inkább lecsendesítik ezt az ádáz komlószörnyet. Leginkább tehát a karcos és végeláthatatlannak tűnő utóíz az, ami az átlagosnál nagyobb kihívást jelent, teához hasonlatos, sima és frissítően savanykás alapíze kifejezetten kellemes.
Számomra mindenképpen egy szórakoztató jelenség, időnként szükség van az efféle elrugaszkodott alkotásokra is, az azonban biztos, hogy ha pár árnyalattal még ennél is harsányabb lenne, azt már nagyon kevés kalandor ízlésvilág lenne képes tolerálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése