The Lost Abbey Judgment Day

The Lost Abbey Judgment Day (10,5%): Méltóságteljes üvegének címkéje igazi remekmű, egész megjelenése tiszteletet parancsoló, az ennek megfelelő lelkiállapotban, a kellő áhítattal láthatunk tehát hozzá erényei feltérképezéséhez. 

A pezsgős dugótól megszabadítva rendkívül tömény illatokat enged szabadjára, ha eddig kételkedtünk volna, ezt követően világossá válhat számunkra, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket - hatalmas formátumú sörhöz van szerencsénk. Miután habja kiteljesedik és felveszi végső formáját a rubinvörös árnyalatú, sötétbarna testre telepedve, az az érzésünk támad, hogy talán hónapokig is képes lenne megmaradni ebben a magasztos pózban. Komponálni sem lehetne szebbet: cappuccinóhoz hasonlatosan puha és krémes,  bézs színben pompázó korona. 

Az illatok közben önálló életre kelnek, és egy pillanatig sem engedik tétlenkedni szaglószervünket. Dió és mogyoró, étcsokoládé - egyenesen zserbót idéző benyomások -, majd egy csipetnyi vanília és fahéj, sötét gyümölcsök túlérett változatai, valamint illatos alkohol édesítik tovább az összképet. 

Rendkívül súlyos, érleléshez ideális, Trappistes Rochefort 10-hez fogható ízélményben lehet részünk a jellegéből következő óvatos kortyolása közben, hasonlóan édes, desszertszerű jelleggel, valamelyest talán kevésbé testes, ám határozottabban kesernyés lecsengésű zamatokkal. A belefőzött mazsola szelíden árnyalja a képet, csakúgy, mint a komló minduntalan felbukkanó végszava. Egyébiránt a szirupos édességtenger főszereplői az aszalt gyümölcsök (szilva, datolya, füge, stb.), a kekszes, kávésan pörkölt malátabomba és az alkohol természetes hatást keltő, szinte elvárt jelenléte. 

Nagy elvárásokat tápláltam iránta, melyeket tökéletesen be is váltott. Az utóbbi időben elfogyasztott típusokhoz képest mindenképpen masszívabb, nehezebb darab, mely talán kissé még várathatott volna magára a hidegebb hónapok beköszöntéig, egy örömteli esemény megünneplésének azonban páratlanul tökéletes eszközeként mutatkozott. 

Egy rajongóval mindenképpen többet számlál ezentúl a kaliforniai főzde követőinek tábora. 

(Ratebeer link)

McEwan's Export

McEwan's Export (4,5%): Réz színe telt, lágyan pörkölt malátás alapokat rejt magában egy halvány juharszirupos, árnyalatnyit karamellás színezettel. Belekóstolva már egy közepes testű, igen alacsony szénsavtartalmú ital körvonalai bontakoznak ki, mely egy kissé nehézkes, pirított és savanykás, enyhén vasízű és vizes karakterrel bír, ehhez csatlakozik aztán egy komlós, kissé lagerszerű aroma. Önmagában véve nem egy kellemetlen jelenség, kissé testetlen volta, a telt ízek hiánya azonban a műfaj átlagosabb darabjai közé sorolják. 

(Ratebeer link)

Wells Banana Bread Beer

Wells Banana Bread Beer (5,2%): A sörrel való ismerkedés folyamatának első lépései között szereplő illatolás során leszűrhető sajátosságok e típusnál nevéből adódóan nem különösebben magának az aromának, mint inkább annak sajátosságainak, az illat természetének terén rejtenek kérdéseket. A banán aromára történő felkészültség adott, leginkább tehát annak milyensége tűnik kíváncsiságra számot tarthatónak. 

Már a pohárba töltve is meglebegtet némi félérett banán aromát, az orrunkhoz tartva azonban meglepő természetességre lehetünk figyelmesek. Egy tompán édes, szirupszerű, banános cukorkás édesség vonalai bontakoznak ki, mely remekül marad meg légnemű nassolnivalóként, az ízében ugyanis időben útját állja egy savanykás élű, kissé visszafogottan malátás, enyhe és krémszerű, pikánsan komlós utóízű test. A gyümölccsel ízesített és hasonló mondanivalójú sörök között véleményem szerint mindenképpen előkelő helyet foglalhat el, ez esetben ugyanis egyik összetevő sem vonja kétségbe a másik létjogosultságát. Megéri tehát kipróbálni. 

(Ratebeer link)

BrewDog Alice Porter

BrewDog Alice Porter (6,2%): Elsőre kissé visszafogott illattal lep meg minket, melyhez talán hozzájárul az a vastag és krémes habpaplan, mely hosszasan időzik a főzet tetején, mintegy gátját szabva a molekulák áramlásának. Kis időt követően azonban egy rendkívül elegáns, pörkölt, kávés aroma tárul elénk, mely a folytatásban sem tűnik el nyomtalanul. Kellemesen telt, krémes állagú, szinte harapható. Jegeskávészerű zamata, a lágyan pörkölt maláta, az erősen karamellizált cukrok kerekded hatása egy, a címkén olvasható leíráson már előirányzott régmúltat idéző, klasszikus és igazán nemes ízélményt produkálnak. Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy az efféle alkotások a stílus alfái és omegái, a főbb jellemvonások ugyanis, melyeket egy ilyesfajta italtól várhat az ember igen remekül vannak illusztrálva e főzet személyében. 

(Ratebeer link) 

Erdinger Pikantus

Erdinger Pikantus (7,3%): Fekete teához hasonló színnel fogadja várományosát, óvatos, de annál többet ígérő, kissé télies illattal: mályvacukorral, alkoholban ázó gyümölcsökkel, vásári nyalánkságokkal, jellegzetes fűszeres, befőtt- és paradicsomlé-szerű aromákkal. Íze legalább ennyire vibráló: az édeskés zamatok, az alkohol kissé metsző éle, a malátás testesség, a különféle töltött édességek jelenléte egy erőteljes, leginkább hidegebb éjszakákhoz dukáló ízélményt produkálnak, mely azonban korántsem válik kárára egyetlen nyári estének sem. 

(Ratebeer link)

Nyíregyházi Söröző 2012

Postřižinské Francinův Ležák: Selymes állagú, telt textúrájú, kelt tésztás, élesztős, fűszeres aromájú ital egy kielégítően kesernyés, fanyar, kissé száraz, komlós zárással. 

Postřižinské Bogan: Fanyar, savanykás illatú, enyhén füves beütésű, finom kenyérhéj aromájú, édeskésen élesztős és testesen malátás, erőteljesen komlózott finomság.

 

Žatec Baronka: Egészen különleges, magával ragadó bodzás, gyógynövényes, üde aroma egy lágy karakterű testben. Igazi csemege.

 

Novopacke Pivo Kumburák: Erőteljes élesztős, kissé éles karakterű, közepes testességű, markáns komlós utóízű, összességében azonban némiképp visszafogottabb ízvilággal rendelkező, mégis kellemes ital. 

Postřižinské Zlatovar: Markáns, kemény karakterű, virágos komló aromájú, közepesen testes, jólesően kesernyés, könnyed sör. 

Novopacke Pivo Výroční Lezák: Olajos állagú, bársonyosan édes, laktatóan testes, enyhén gyantás beütésű komló karakterével rendelkező ital.

 

Bernard OX: Gazdag, aszalt gyümölcsökkel tarkított aromájú, rendkívül zamatos főzet az édeskés, árnyalatnyit mézes beütésű élesztő és a gyantás színezetű komló főszereplésével, mely utóbbi fokozatosan mutatja meg magát, de leginkább az utóízében csúcsosodik ki a jelenléte.

 

Postřižinské Něžný Barbar: Közepes testű, elegáns összhatással bíró, halványan szőlős aromájú, jellegzetes, cseh típusú élesztős, kissé keserédes ital, enyhén éles, komlós zárással.

 

Novopacke Pivo Podkrkonošský Speciál Tmavý: Csak sejteni vélem, hogy a hordó aljához volt szerencsém a kóstolás során, a sör alapvető jellegzetességei azonban egy kellemes ital benyomását keltették. Némi aszalt szilva aromája, finoman pörkölt, gazdag malátás, enyhe kávés jelleg uralkodik lágy ízében. 

Litovel Dark: Krémes és selymes barna sör a már-már borítékolható kávés alaphanggal, illetve némi pirított magvas, mogyorós körítéssel. 

Wells Bombardier: Pörkölt alaphangú, könnyed malátás, kissé karamellás, mogyorós színezetű, óvatosan komlózott ale. 

Struise / Mikkeller Elliot Brew

Struise / Mikkeller Elliot Brew (9,0%): A különféle főzeteket koronázó sörhab jellemzőinek leírását egészen sokféleképpen meg lehet kísérelni, amennyiben annak állagát, a tartósságot, szilárdságot szeretnénk megfelelően kifejezni. Ebben az esetben azonban szókincsünk egyik eleme sem adná vissza tökéletesen a keletkezett látványt. Egy biztos: ehhez fogható habkoronát korábban még nemigen tapasztaltam. Illatát nagyjából hasonlóképpen képzeltem el előzőleg az üvegen feltüntetett keserűség-mértékegység olvasása közben: természetesen a komló masszív jelenléte uralja azt. Ebbe a komlótoboz rengetegbe vegyül egy ínycsiklandó kandiscukros aroma, mely remekül egyensúlyozza ki és teszi még csábítóbbá az illatot. A címkén szereplő 216 IBU érték alapján mi másra is számíthatnánk aztán beleízlelve, mint egy elsöprő lendülettel támadó komló fenevadra?! Némi grapefruit és citrusos karakter színesíti kissé a metsző keserűséget, mely leginkább az utóízben csúcsosodik ki, és amely hosszú percekig tart, ahogyan szétterjed a szánkban, a nyelvünk tövénél, a garat felé közeledve. A hozzáadott kandiscukor némiképpen tompítja ezt az intenzív keserűséget, valójában mégis egy szénsavmentes komlóléről van szó, mely egy magamfajta komlóimádó számára maga a mennyei manna.

(Ratebeer link)

De Struise Brouwers

Jelenleg az egyik legexkluzívabb és legnagyobb kultuszú, igazán különleges és kivételes darabokat előállító sörfőzde Európában alighanem a De Struise Brouwers Belgiumból. A főzde választékának 4-5 tagja 2008 óta minden évben megtalálható a ratebeer.com szavazói által megválasztott 100 legjobb sör között a világon. 

 Az előzőek fényében én is kitüntetett figyelmet szenteltem a Struise söreinek felkutatására, ennek 6 típus beszerzése lett az eredménye: 

- a 2010-es évjáratú, 'belgian strong ale' típusú Pannepot, 

- a 2008-as Pannepot Grand Reserva, amely a Pannepot Calvados érleléséhez használt tölgyfahordóban érlelt változata, 

- a 2010-es Pannepeut, mely a Pannepot előállításához használttól eltérő receptúra alapjain nyugvó, a sörfőzőmester által a quadrupelekhez, illetve a trappista típusú sörökhöz sorolt ale, 

- a 13%-os, "Belgian Royal Stout"-ként aposztrofált Black Albert, 

- a Black Damnation IV - Coffee Club, melynek alapját az előzőleg 6 hónapig rumos hordóban érlelt Black Albert képezi, valamint 

- az imperial IPA stílusú Struise/Mikkeller Elliot Brew.

Kecskeméti Sörfesztivál 2012

Bohemia Regent Prezident: Aranyló színű, friss, komló illatú, üdítő és telt ízű, vastag komlós utóízű egy árnyalatnyi gyantás, élesztős réteggel. 

Serforrás Paracelsus: Fúrott kutak vizének illata érezhető erőteljes vas aromával, ízében emellett határozottan érvényesül a különféle maláták alkotta gabonás, füves savanykásság némi félérett gyümölcsös zamattal kiegészülve.

 

Keserű Méz: Jellegzetes, fűszeres illatok, citromfű és szegfűbors gazdag aromái töltik be a teret, melyet egy közepesen testes, üdén komlós, frissítően kesernyés, tiszta íz követ. 

Sörapu Narancsos-mézes Gyömbérsöre: Könnyed illattal nyit, narancshús természetes aromája csatlakozik a borostyán szín nyújtotta vizuális élményhez. Belekóstolva a narancs és gyömbér éles aromája tisztán kivehető, a méz édességét azonban kissé háttérbe szorítja az a fűszeresség, amit az összetevők pezsdítő fanyarsága biztosít. Kellemes és ízléses sör. 

Barcagi Dupla Bak: Az ideálisnál alacsonyabb hőmérsékleten történő fogyasztásnak ez a sör is áldozatául esett, a duplabakokra jellemző sajátosságok így e tényezőnek betudhatóan, vagy attól függetlenül, de - számomra legalábbis - kissé homályosan és erőtlenül érzékeltették jelenlétüket. Testes, telt ízű, enyhén pörkölt maláta aromájú főzet egy vékony élesztős karakterrel, a gyümölcsök és karamell másoknál bekövetkezett megjelenése azonban nálam elmaradt.

Hammurapi Gold +18: Illata alapján már nem nagyon érhet minket csalódás, az ugyanis remek. Az IPA-hoz hasonló, gyümölcsös és gyantás komlóaromák markáns jelenlétét egy rendkívül gazdag és összetett, masszív test követi, melyben leginkább a keserédes zamatok, az olajos komló, telt ízű maláta játsszák a főszerepet, mindezt egy egészen jól elbújtatott alkohol háttértámogatásával. 

Félegyházi Búzasör: Nagyszerű meglepetés volt az íze: csupa természetesség, telt, gömbölyded, gabonás aroma, melyben tisztán kivehető a búza jelenléte, és melyet kellemesen élesít kissé a koriander csípőskés fűszeressége.

 

Félegyházi Meggysör: Erről elég, ha annyit írok, a típus nevében szereplő szavak egyike sem kérdőjelezhető meg kóstolása során, bár az utótag megtestesülése természetesen szinte csak jelzés értékkel bír. A meggy aromája azonban felettébb természetes hatású és összességében rendkívül finom.

 

Serforrás IPA: Világos aranyszínű, élénk ital a vártnál valamivel kisebb testességgel, valamint átütő komló aromával, természetesen annak gyantás vonulatát előtérbe helyezve, lekerekített, nyugodt ízjegyekkel felvértezve.

 

Paulaner Hefe-Weissbier Dunkel: Vajkaramella színben pompázó főzet első osztályú élesztős, banánturmixos illattal, üde, mégis telt, savanykás, selymesen malátás ízzel. 

Krušovice Mušketýr: Aranyszínű, meglehetősen zárkózott, visszafogott, kenyérhéjszerű illattal rendelkező, közepesen testes, kissé vizes, enyhén élesztős ízvilágú sör. 

Paulaner Hefe-Weissbier: Barna színű testvéréhez hasonlóan kiváló tulajdonságokkal bíró, narancslekvár színű főzet, mely a búzasörök malátás teltségét és üde gyümölcsösségét egyaránt megcsillogtatja. Fantasztikusan harmonikus, szinte már tökéletes alkotás.

 

Žatec Strong: Borostyán színű, gyantás illatú és ízű, telt karakterű, olajos testű finomság egy szárított gyümölcsös, kissé almás jelleggel, valamint egy jól kivehető pirított éllel.

 

Postřižinské Tmavý Ležák: Finoman pörkölt maláta és egy csipetnyi kávé jelenléte egy közepes testben, halványan édeskés ízzel, majd egy enyhén savanykás, komlós zárással. Kiegyensúlyozott barna sör. 

 

Březňák Tmavé Výčepní: Kissé vizes jellegű, enyhébb szénsav-és alkoholtartalmú, valamint egy visszafogott, pirított magvas karakterű, összességében kellemes ízvilágú barna sör.

 

Serforrás Korty: Aszú és sör házasságának testet öltése egy elismerésre méltó módon kivitelezett formában, melyben mindkét fél erényei megcsillanhatnak anélkül, hogy ez a másik kárára válna. Számomra legalábbis az aszú jelenléte nem volt túlságosan terpeszkedő, bár nem is egy fátyolszerű testként lebegett az alapok felett, az elhatárolódás mindenesetre igen határozott és hétköznapi módon történt. A bor és sör egyidejű kapcsolatában való igen szegényes jártasságom mégis azt mondatja velem, hogy összességében egy jól sikerült innovációhoz volt szerencsém. 

Flying Dog Double Dog

Flying Dog Double Dog (11,5%): Megszokott, sötétebb rézszín és tekintélyt parancsoló illat, mely utóbbi az üvegben szunnyadó és annak címkéjén - az elkövetkezendő ízélménnyel történő barátkozás elősegítése érdekében is - szereplő szörnyeteg jelenlétének egy igen erőteljes bizonyítékát szolgáltatja. Kemény, gyantás jellegű aromák indulnak útjukra egy elegáns, élesztős, likőrös éllel, melyet pirított magvak és maláta lágy karaktere tompít. Ezek után a legkevésbé sem meglepő módon következik az az olajos, izmos testű, gyümölcsösen üde bevezetés, mely remekül nyit utat a főszereplő vad ámokfutásának, a komló gyantás és grapefruitos vonulatai közötti vibrálásnak, majd a végszóként minden alkalommal ugyanazzal a könyörtelenséggel lesújtó masszív keserűségnek. Miután melegszik egy keveset, ezt a csípős kesernyét egyre nyíltabban követi egy nyelvzsibbasztgató alkoholosság, ezzel is fokozva fajsúlyos jellegét a sörnek. Első osztályú csemege a keményebb sörök kedvelőinek. 

(Ratebeer link) 

De Dolle Oerbier

De Dolle Oerbier (9,0%): Igazán elismerésre méltó jellemvonásokra lehetünk figyelmesek már rögtön az elején, habja ugyanis maga az örökkévalóság, az illatáradat pedig, mely fogad minket, elképesztően gazdag és fenséges. Az élesztős, pirított magvas alapokon nyugvó aromák marcipános, datolyás, kandiscukros színezetű kavalkádot képeznek az édeskés és savanykás benyomások alkotta skálán egyensúlyozva, leginkább azonban az édesség irányába tolódva. A szánkban tartva elsőként szilvához hasonló vonások rajzolódnak ki, majd félérett alma savassága lép a színre, végül pedig - az illatát tekintve kissé talán meglepő módon - borhoz foghatóan száraz, kissé fanyar és csak enyhén szénsavas ízvilágban lehet részünk, mely minden részletében maga az elegancia. Izgalmas és stílusos, a figyelmet teljes mértékben magára vonó főzet. 

(Ratebeer link) 

Szögedi Nyári Boszorkány - Szögedi Red Devil

Szögedi Nyári Boszorkány (5,6%): Barna sör vöröses beütéssel és nyílt, nem túl sejtelmes, malátás aromával. Kissé vizes, testetlen benyomást kelt, íze pedig gyerekkorom "Autós" nevű csokoládéjára emlékeztet, mely étbevonómasszába mártott kókuszos szelet volt, és amely ennél fogva kissé rendszeridegenként hat a sörben. Az ehhez hasonló ízjegyek mellett egy vékony, pörkölt réteg bontakozik ki egy alkoholos háttértámogatással és egy égetett cukros, karamelles utóízzel. Az egyes komponensek összesimulása azonban nemigen következik be, azok ugyanis mintha külön életet élnének, s bár az idő jót tesz neki, ez a fajta csiszolatlanság mindenképpen negatívumként említendő. Összességében mégis egy szimpatikus darab, így az űrtartalom mértéke sem igazán jelentkezett problémaként. 

(Ratebeer link)

Szögedi Red Devil (5,6%): Vöröses, gyümölcsteához hasonló színe megnyerő, vastag és krémes habja pedig elismerésre méltóan sokáig kitart. Illata malátás, kissé visszafogott. Élénk, enyhén édeskés, malátás a kezdet, majd kissé savanykás ízek következnek, egy halványan pirított, kenyérhéj jellegű karakterrel. Az alkohol ez esetben is melengető, nem a nyelvünk tövét bizsergetve terpeszkedik el azonban, az ízjegyek némiképp eredményesebben takarják. A Szögedi Sörfőzde előző termékéhez képest valamivel testesebb benyomást kelt, megítélésem szerint pedig valamelyest természetesebb hatást árasztó, némiképp összeszedettebb darab. 

(Ratebeer link)

Erdinger Dunkel

Erdinger Dunkel (5,6%): Vörösesbarna színű, opálos főzet egy piszkosfehér habbal a tetején, mely puha és krémes, továbbá bizalomgerjesztő látványt produkál. Illata hasonlatos egy belga apátsági dubbelhez: telt, élesztős, enyhén pörkölt, gabonában gazdag. Közepesen testes, mégis laktató, kissé fémes ízzel, sűrű és apró szemű szénsavbuborékokkal, némiképp azonban visszafogottabb (de korántsem egysíkú) jelleggel, mint amit illata alapján vártunk. Az idő múlásával egyre inkább előjön a búzasörös savanykásság is, karakterét pedig tovább erősíti a kezdetektől jelenlévő, enyhe pörköltsége, valamint halvány alkoholossága, melyek alapján nem teljesen szokványos, de mindenképpen elismerésre méltó búzasörhöz lehet szerencsénk. 

(Ratebeer link) 

Bernard Sváteční Ležák - Bernard Černý Ležák

Bernard Sváteční Ležák (5,0%): Krémes, laza szerkezetű habja van, illata komlós, egészen halvány mandulás-diós aromával, valamint egy kevés édeskés élesztővel. Közepesen testes és enyhe szénsavtartalmú, kissé semleges, vékony, élesztős alapízzel, majd egy meglehetősen határozott komlós befejezéssel, hosszan tartó keserű utóízt biztosítva a főzetnek. Sajnos az ideálisnál némiképp magasabb hőmérsékleten fogyasztottam, némiképp lerontva ezáltal az egyébként minden tekintetben kielégítő összhatást. 

(Ratebeer link)

Bernard Černý Ležák (5,1%): Csapolt formában már volt szerencsém hozzá korábban, és azt kell, hogy mondjam, az üvegben éppoly kellemes italra találtam, mint amilyenre emlékeztem. Sajnos a kitöltést követően készült képeket véletlenül letöröltem a kameráról, így illusztráció nélkül vagyok kénytelen írni éjfekete színéről, ami természetesen pörkölt illatokat rejt magában, egy egészen különleges, stoutszerű aromát, melyben étcsokoládé és a kávé pirított jellege egy füves, savanykás karakterrel egészül ki. Élénk, dinamikus ízek jellemzik, melyek középpontjában leginkább a savanyú, sóskás jegyek állnak, figyelmünket legalábbis ezek kötik le leginkább, a pörkölt zamatok ehhez csatlakoznak az utóíz során. Különleges és komplex ízvilágban lehet részünk e pasztörizálatlan remekmű kóstolása során, mindenképpen üde színfolt a cseh barna sörök amúgy sem szegényes palettáján. 

(Ratebeer link)

Blanche de Bruxelles - Kasteel Rouge

Kóstolás időpontja: 2012.05.12

Blanche de Bruxelles (4,5%): Igen halvány, fátyolos, enyhe citromsárga színű főzet, mely alulról fölfelé haladva sötétedő árnyalatú. Illata élénk, üde citrusosság, lágy fűszeresség és egy határozott, élesztős aroma árad belőle. Élvezeti értékét is nagyban meghatározza e frissítő, üde jelleg, fogyasztása során alapvetően ezen jellemzőit véljük meghatározónak. Egy rendkívül könnyed, élénkítő karakterű ital, melyben leginkább a citrusosan fűszeres, enyhén édes és kellemesen savanykás zamatok légiesen könnyű jelenléte uralkodik, így téve ezt a búzasört egy tökéletes nyári szomjoltóvá. 

(Ratebeer link)

Kasteel Rouge (8,0%): Ez a sötétvörös színű, rózsaszín habkoronájú főzet egy meglehetősen újszerű típusként került tesztalanyaim sorába, gyümölcssöröket ugyanis eddig még nem nagyon vettem górcső alá. Illata igazán magával ragadó, nem teljesen váratlanul intenzív meggy aroma árad belőle, mely természetesen uralja az ízvilágot is, amiben egyébként egy jó adag kandiscukor és egy különleges mandulás, marcipános karakter is felbukkan. Erőteljes a kezdés, a cukorszirupos jellemvonások már-már elharapózni látszanak, a meggy jótékony hatású savanykás jellege azonban remekül lecsendesíti az összhatást, így egy igazán kiegyenlített ízvilág körvonalazódik, melyben az alkohol egyébként határozott mértékű jelenléte sem válik súlyossá, remekül kisimulnak az ízek. Igazi nyári csemege ez is. 

(Ratebeer link) 

St. Benoit Brune - Bors Sherwood Ale - Gulden Draak 9000 Quadruple

Kóstolás időpontja: 2012.04.30

St. Benoît Brune (6,5%): Jellegzetes illattal rendelkező ale, mely az édeskés, kakaós és étcsokoládés aromákat bőségesen árasztja magából. Ízvilágát szintén ismerősként üdvözölhetjük, a krémes hab által lefinomított, selymesen gördülő kortyok csokoládés, kissé fanyar és élesztős ízvilágot fednek fel, mely kitűnő eszközül szolgál egy ízekre koncentráló, nyugodt sörözgetéshez. 

(Ratebeer link)

Bors Sherwood Ale (6,5%): A Tuck Baráthoz hasonló illatjegyek alapjain nyugvó főzet egy rendkívül tiszta, éjfekete színű testtel és egy cappuccino-szerű, krémes, bézs habbal. A karamellás kezdetekhez pörkölt, kávés, illetve tejszínes aromák csatlakoznak, mely komponensek aztán remekül átivódnak az ízébe is, hogy aztán egy kissé fás, földes, kávészerű zamatban teljesedjenek ki, és egy kellemes lecsengésű pörkölt, majd komlós ízben végződjenek. Remek darab ez is. 

(Ratebeer link)

Gulden Draak 9000 Quadruple (10,5%): Borostyán színben pompázó ital, melyet egy lehengerlő illatfelhő vesz körül kitöltését követően. Eper, gyümölcslekvár aromái áradnak belőle némi tejszínes, belga élesztős, likőrös köntösben: igazi quadrupeles illatélmény. Ahogyan azt sejteni lehetett, édeskés ízekkel operál, mennyei édesség ízeivel, melyben méz, bogyós gyümölcsök húsa és egy csipet koriander vegyül egy komoly alkoholos test keretében. Ez utóbbit egyébként nyilvánvalóan meghatározó összetevőnek érezzük kóstolása során, akit azonban az alkohol markáns jelenléte zavarba ejt, semmiképpen ne 10,5 százalékos sörökkel kísérletezzen. A Van Steenberge főzde egy újabb remekműve, mely az alap Gulden Draak által nyújtott ízvilágot magukénak tudó sörfogyasztók számára kötelező darab. 

(Ratebeer link)

Bors Tuck Barát - Trappistes Rochefort 6°

Kóstolás időpontja: 2012.04.29

Bors Tuck Barát (7,7%): Fátyolosan vöröses, gesztenyebarna színű ital, melynek könnyed, rövid életű habja van. Illata egészen különleges, intenzív vajkaramella aromája lengi körül egy kevés gyümölcsbefőtt és vanília társaságában. Belekóstolva megérezhetjük selymesen telt karakterét, melyben az összetevőket véleményem szerint egy cérnaszál vékonyságú határvonal választja el attól, hogy kerek egésszé álljanak össze. Kellemesen édeskés bevezető után füstölt ízjegyek következnek, majd egy barátságos, komlós lezárással búcsúzik. Határozottan üde színfolt az itthon főzött sörök palettáján. 

(Ratebeer link)

Trappistes Rochefort 6° (7,5%): Vörösesbarnás színben kerül a pohárba egy közepes méretű habbal a tetején. Illata kezdetben meglehetősen zárkózott, később leginkább fanyar gyümölcsök aromáját árasztja magából. Selymesen krémes, közepesen telt főzet egy, a család többi tagjához képest visszafogottabb, ám hasonlóan elegáns ízvilággal, melynek középpontjában a mazsola, dió és mogyoró ízjegyei állnak egy kevés kakaó és leheletnyi fűszeresség kíséretében. Igazán kiegyensúlyozott alkotás. 

(Ratebeer link)

Valentins Hefeweissbier Dunkel - Anderson Valley Barney Flats Oatmeal Stout

Kóstolás időpontja: 2012.04.08

Valentins Hefeweissbier Dunkel (5,2%): Világos testvéréhez hasonló jellegzetességekkel bír, az első benyomások a fekete teás szín adta esztétikai különbséget leszámítva lényegében megegyeznek a másik változatnál tapasztaltakkal. Felnyitásakor erőteljesebb banán aromára lehetünk figyelmesek, ami idővel visszafogottabbá válik, csakúgy, mint az íze, mely enyhén élesztős, kissé száraz és kevésbé teltnek tűnik, mindazonáltal az előző változatnál hivatkozott alacsonyabb árkategóriához társuló kielégítő minőség ez esetben is megvalósulni látszik. 

(Ratebeer link) 

Anderson Valley Barney Flats Oatmeal Stout (5,7%): Könnyed fekete színben érkezik a pohárba, kissé zárkózott jelleggel az illatok terén. Levegőztetve egyre inkább kiteljesedik és egy pörkölt kávés, fakérges aromát áraszt magából. Közepesen telt, enyhén száraz malátás alapokon nyugszik egy simogató étcsokoládés, kávés, némileg gyümölcsös (halványan meggyes, cseresznyés), leginkább pörkölt ízvilág. Könnyed, bármikor fogyasztható, hangulatos darab. 

(Ratebeer link)