De Ranke Noir De Dottignies

De Ranke Noir De Dottignies (9,0%): Újabb belgian strong ale akadt a kezem ügyébe a Noir de Dottignies személyében, amely külleme és aromái tekintetében a típus mintapéldánya is lehetne, amennyiben a mahagóni, homályos testre telepedő, krémes és tojáshéj színű, örökkévalóság alatt elolvadó habpárna alól felszálló banános-rágógumis, pajkosan élesztős aromafelhőt meghatározó jellegzetességnek tekintjük a műfaj esetében.

Márpedig nyilvánvalóan jól megszokott jellemvonások ezek, így valamelyest az ízével kapcsolatban is határozott elképzeléseink lehetnek már anélkül is, hogy ténylegesen belekóstolnánk az italba. Természetesen a malátás édesség és belgás élesztősség csapásiránya mentén haladunk ezután is, a kevéske alkohollal meglocsolt dió és mazsola zserbós jellege eközben pedig a már szintén jól ismert, mégis élményszámba menő arculattal ruházza fel a számomra igen kedves alapszerkezetet. 

A végére jön még egy kevés komló is, ami ugyan kissé megélesíti a karaktert, a lágy és kerekded jegyek borszerű testessége azonban mindvégig megtartja az italt az emelkedettebb hangvételű belga főzetek magasztos terepén. 

(Ratebeer link) 

North Coast Brother Thelonious

North Coast Brother Thelonious (9,4%): A helyzet úgy alakult, hogy a nagybecsű italt éppen egy jellegtelen sörféleség elfogyasztását követően nyitottam fel, hogy az ízlelőbimbóim elhagyhassák tetszhalott állapotukat, s így utólag belátom, ez remek döntés volt. Mahagóni színének vizslatása már önmagában kielégítő élményt nyújt, s ha ehhez hozzávesszük az autentikusnak tekinthető, meggybefőttes, fanyar marcipános, öregedő gyümölcsök hangulatából eszkábált ódon illathalmazt, az eredmény borítékolható. 
Borszerű zamatai lenyűgöző teltséget biztosítanak a kortyoknak, valóban utánozhatatlan a szerkezet, melyet a meggymagos-élesztős karakter, a fekete cseresznyés maláta remekül eltalált mértékben édeskés, szirupos textúrájú teste, valamint az alkohol háttérben megbúvó, mindenféle szájösszehúzó hatást nélkülöző jellege biztosít az italnak. 
Levezetésképpen némi sós karamella, kevés fekete ribizli és egy árnyalatnyi komlós kesernye körvonalai sejlenek fel és teszik még színesebbé a pillanatok alatt megkedvelhető ízvilágot. Valódi belga karakterisztika, hibátlan ízjegyek, kifogástalan kaliforniai főzet. 

(Ratebeer link) 

2018 legjobb főzetei

2018 ezúttal sem feltétlenül a mennyiség terén volt kiemelkedő - bár az utóbbi pár év statisztikái alapján magamhoz képest a legtöbb sört idén pontoztam -, a minőség tekintetében azonban nem igazán volt okom panaszra. Különösen az év végét sikerült meghúzni, pattantak a koronazárak, repültek a pezsgős dugók azokról a palackokról is, amelyeket akár már évek óta őrizgetek a kamra jótékony félhomályában. Ezúttal nem ismertem könyörületet, s karácsony után szinte csak nagyvadakat ejtettem el. Azt talán mondanom sem kell, hogy különösen ez utóbbi sörök kivétel nélkül imperial stoutok voltak, mint ahogyan az egész 2018-as esztendőt a motorolaj-származékok egyeduralma jellemezte. 

A hagyományok mentén haladva az általam ez évben legjobbnak vélt sörök számára ezúttal is két csoportot hoztam létre, melyek közül az egyik kategória jellege most sem volt éppen kérdés, mennyiségi tényezők következtében pedig a második halmaz megalkotását sem előzte meg hosszas fejtörés. Ez utóbbi kaszt nemes egyszerűséggel az imperial stoutokon kívül eső, minden egyéb sörkülönlegesség gyűjtőhelyeként szolgál az idei összesítésben is. Ez a lista bővült ki aztán egy-egy jelölttel, miután az előzőek szerinti felosztással igencsak megnövekedett a merítési lehetőség. Különösen az imperial stoutok esetében igaz ez az állítás, hiszen az idei év felhozatalából 10 sört kiválasztani már-már megugorhatatlan vállalkozásnak tűnt, kis híján bele is tört a bicskám. Olyan darabok is kiestek így, amelyeket bármikor nyugodt szívvel ajánlanék bárkinek, s néha, valamiféle belső indíttatásból pár magasabb pontszámot kapott főzet is alulmaradt a takarékosabban pontozott vetélytársaival szemben. 

Idén is nagy segítségemre volt, egyben hosszas időzésre csábított a 2018-as évem Ratebeer által készített statisztikája, amely a fentieket megerősítve mutatja, hogy ha az imperial stoutok a Kilimandzsáró, a stoutok és porterek kasztja maga a Csomolungma a sörfogyasztási szokásaim diagramikus ábrázolásában. 

https://www.ratebeer.com/my-year-in-beer/138566/ 

És akkor következzen a két lista, amely ugyan bennem a fogpiszkálóra faragott kocsirúd benyomását kelti, idén még próbálok önuralmat gyakorolni, s nem felduzzasztani a létszám már oly megszokott kereteit. 

TOP 10 + 1 IMPERIAL STOUT 

Founders Barrel Aged CBS (Canadian Breakfast Stout) (11,7% - imperial stout - USA) 

Three Floyds Dark Lord Russian Imperial Stout (15,0% - imperial stout - USA) 

Cigar City Marshal Zhukov's Imperial Stout - Vanilla Hazelnut (11,2% - imperial stout - USA) 

La Pirata Black Block Bourbon Barrel Aged (13,0% - imperial stout - Spanyolország) 

Struise Brouwers Black Damnation XXVI - Froggie (13,0% - imperial stout - Belgium) 

Kees Caramel Fudge Stout (Bourbon BA) (11,5% - imperial stout - Hollandia) 

Omnipollo / 3 Sons Gideon's Pancake Stack (12,5% - imperial stout - Svédország) 

Lervig / Hoppin' Frog Sippin' Into Darkness Barrel Aged (12,0% - imperial stout - Norvégia) 

De Molen Hel & Verdoemenis Bourbon BA (11,0% - imperial stout - Hollandia) 

Dark Horse Bourbon Barrel Plead the 5th Imperial Stout (11,0% - imperial stout - USA) 

Oskar Blues Ten FIDY - Bourbon Barrel Aged (12,9% - imperial stout - USA) 

TOP 10+1 EGYÉB 

Evil Twin Imperial Biscotti Break Bourbon Maple Syrup Barrel Aged (11,5% - imperial porter - USA) 

Widawa 5th Anniversary Imperial Baltic Porter Bourbon BA (11,0% - baltic porter - Lengyelország) 

Põhjala Cellar Series - Sajand (12,3% - baltic porter - Észtország)

De Molen Bommen & Granaten (Rioja Barrel Aged w/ Brett) (11,9% - barley wine - Hollandia) 

Jan Olbracht Rzemieślniczy Kord Whiskey Barrel Aged (12,0% - quadrupel - Lengyelország) 

Lervig Barley Wine 2017 BA Bourbon (12,9% - barley wine - Norvégia) 

Hertog Jan Grand Prestige Vatgerijpt - 2018 - Bourbon (11,4% - quadrupel - Hollandia) 

Lost Abbey Dead Man's Game (14,0% - belgian strong ale - USA) 

De Molen / Hair of the Dog Binkie Claws (2018) Woodford Reserve BA (11,4% - barley wine - Hollandia) 

De Molen Hutje & Mutje Woodford Reserve Barrel Aged (13,0% - english strong ale - Hollandia) 

Ezután már csak annyi maradt hátra, hogy mostanra már-már rituálészerűen kiválasszak egyet-egyet az általam legtöbbre tartott, vagy söreivel a legnagyobb élményt nyújtó főzdék közül, s rámutassak azokra az európai és amerikai alkotásokra, amelyek előtt a legnagyobb ívben hajtottam fejet a 2018. évben.

LEGJOBB AMERIKAI FŐZDE

Cigar City Brewing

LEGJOBB EURÓPAI FŐZDE 

Brouwerij De Molen

LEGJOBB AMERIKAI FŐZET

Founders Barrel Aged CBS (Canadian Breakfast Stout)

LEGJOBB EURÓPAI FŐZET 

Struise Brouwers Black Damnation XXVI - Froggie

Végezetül pedig engedtessék meg, hogy minden kedves olvasómnak sikerekben gazdag, kellemes sörélményektől hemzsegő, boldog új évet kívánjak, s megköszönjem az egész éves figyelmet és érdeklődést, amelyet jövőre is igyekezni fogok fenntartani a sörözés mézízű oltárán történő áldozásokkal. 

Karácsony - Dark Horse 4 Elf Winter Warmer - Rum Barrel Aged

Dark Horse 4 Elf Winter Warmer - Rum Barrel Aged (8,75%): Idei utolsó karácsonyi sörömhöz érkeztem, amely az előzőhöz hasonlóan a Dark Horse manós sorozatának egyik tagja, ezúttal egy rumos hordóban érlelt verzió. A fűszerezettség kissé óvatosabban jelenik meg a kólaszínű testben, valamivel élesebbek az aromák, amelyek között a mézeskalácsos fűszerkeverék viszi a prímet ezúttal is, haloványan azonban némi fahordós karakter is megbújik a kompozícióban. Ízében már intenzívebben visszaköszön a szerecsendiós, szegfűszeges egyveleg, a különbséget azonban talán a kissé száraz vörösboros, édeskésen alkoholos, ha úgy akarjuk, egyfajta távoli rumos jelleg adja. A karácsonyi hangulat ez esetben is tagadhatatlan, nem bántam meg, hogy ezzel az itókával vettem nehéz búcsút az ünnep idei felragyogásától.

(Ratebeer link) 

Karácsony - Dark Horse Maple 4 Elf

Dark Horse Maple 4 Elf (8,75%): Fűszeres téli csemege a karácsonyi manók háza tájáról, amelyben véleményem szerint a szerecsendió, szegfűszeg és a fahéj mind illatában, mind ízében határozottabban képviselteti magát, mint a juharszirup. A mézeskalácsos hangulat alapvető meghatározója a főzetnek, amely egy közepes súlyú, kissé szellős testben kel életre. A test alapjait pedig egy édeskés, amolyan karácsonyi süteménytésztás jellegű malátás karakter adja, mely önmagában is megfelelő kísérője lenne a hosszú téli estéknek, ennyiféle fűszerrel felvértezve azonban valódi nyalánkságként hat. 

(Ratebeer link) 

Karácsony - De Moersleutel Wanna Taste My Candy Cane?

De Moersleutel Wanna Taste My Candy Cane? (11,0%): Amennyire túlzásoktól mentes, annyira pontosan ragadja meg a karácsonyi hangulatot a holland főzde ünnepi italának szemet gyönyörködtető dobozkája. Kitöltve mélyfekete, olajos; gyógynövényes, ánizsos, édesgyökeres, narancshéjas aromákkal bőségesen megtöltött, míg íze aszalt szilvás, téli verziójú keserűlikőrök fűszeres jegyeit hordozó lenyomatot hagy. Csokoládé, fahéj, szegfűszeg ünnepélyes hármasa, tejsima szerkezet, s egy felfokozott alkoholszint nem mindennapi karaktere gondoskodik az ünnepi hangulat megerősítéséről. A De Moersleutel imperial stoutjában karácsonykor sem kellett csalódni. 

(Ratebeer link) 

Karácsony - Glazen Toren Canaster Winterscotch

Glazen Toren Canaster Winterscotch (9,5%): Borostyán színű italunk az egyediség, külön megmunkáltság érzetét keltő, díszes papírcsomagolásban várta a felnyitás pillanatát, amelyet természetesen úgy időzítettem, hogy karácsonyra essen. Puha, belgásan egybefüggő, krémes habpaplanon terülnek el a cukorkás illatmezők, amelyek muffintésztás, mazsolás, kandírozott gyümölcsös hangulatokat permeteznek, így jelölik ki az utat a barnakenyeres, édeskésen malátás, pirított magvas, kandiscukros, hamisítatlan belga karakter megtestesülése számára. Szerkezete egyébként sima, egészen apró szemű, szinte krémesen egybefüggő hálóból szőtt, kortyai megfelelő súlyúak, parfümösek, aszalványosak, kifogástalan kísérői az ünnepi estének. 

(Ratebeer link)

Karácsony - Hardywood GBS [Gingerbread Stout]

Hardywood GBS [Gingerbread Stout] (9,0%): Kivételes ünnepi csemege, képeken korábban sokszor megcsodált címke, igazán különleges palack, amely sokáig elérhetetlennek tűnt, az idei karácsonyt azonban a Hardywood főzete is csillogóbbá teszi. Friss, reszelt gyömbéres jegyei közé nápolyis, csokoládés ropogtatnivalós elemek vegyülnek, melyek egy krémes, lágy szerkezetben oldódnak fel. A pörkölt malátás folyamban inkább a gyömbér fűszeres, enyhén mentás jellegű, tűpontos karaktere villan fel, semmint valamiféle tompább, súlyosabb mézeskalácsos hangulat. Az édesség mértéke jól eltalált, az alkoholfok szintje tökéletesen rejtve marad, a kakaós, étcsokoládés köntösbe öltöztetett fűszeres, bársonyosan vaníliás, s csupán leheletnyit fahéjas imperial stout önfeledten kortyolható ünnepi főzet jellegét ölti. 

(Ratebeer link)

Karácsony - Mikkeller Santa's Little Helper 2018

Mikkeller Santa's Little Helper 2018 (10,9%): A korábbi verziók emlékeihez viszonyítva talán kevésbé dominál egy bizonyos hangulat a fűszerezést illetően, összességében azonban jól körvonalazódnak a belecsempészett ízesítők. A kólaszínű, puha habréteg alól ezért korianderes, gyümölcskenyeres, narancshéjas aromák szűrődnek ki, majd folyékony formában folytatják útjukat, ízjegyei ugyanis tökéletes leképeződései az illatok világának. Édeskés malátás alapokon belga fűszerezettség terül el, egy cseppnyi alkoholos rafinéria pedig felhelyezi a csúcsdíszt a Mikkeller idei karácsonyi alkotására. 

(Ratebeer link)

Karácsony - St. Peter's Christmas Ale

St. Peter's Christmas Ale (7,0%): Igen erőteljes borostyán színben fürdőzik, angolos modorú, mézesen malátás, krétaporos karakterű élesztős lepelbe burkolózik. Ízjegyei teltek, árnyalatnyit datolyás, aszalványos, shortbread-es világúak, a levezetés azonban határozott, markánsan kesernyés, száraz, de kiegyensúlyozott. Természetéből adódóan valóban méltó kísérője lehet különféle ünnepi csemegéknek, én azonban egymagában fogyasztottam el a régi idők báját magán hordozó címkével rendelkező karácsonyi főzetet. 

(Ratebeer link)

Karácsony - Wychwood Bah Humbug!

Wychwood Bah Humbug! (5,0%): Régóta szerettem volna már megismerkedni a Wychwood frappáns nevű ünnepi főzetével, s egészen a mai napig kellett várni arra, hogy ez végre bekövetkezzen. Mélysötét réz színű testén krémes habpaplan időzik hosszasan, alóla mézeskalácstésztás, aszalványos, tompa banános illatok röppennek. Íze sima, lágyan malátás, kekszes, gyömbéres és fahéjas fűszerezettségű, rendkívül könnyen iható. Amennyire kiugrások nélküli, éppoly szimpatikus a letisztult karakter, igazi ivósör, annak is egy karácsonyi verziója. 

(Ratebeer link)

Karácsony - Préaris X-Mas

Préaris X-Mas (5,0%): Aranyló színű belga főzet roppanós komlóaromákkal, leheletnyit fűszeres, szalmásan malátás, száraz élesztős színezettel. Kissé vizes, szellős a test, élesek a narancshéjas, gabonás ízjegyek, ennek ellenére önmagában nincs is különösebb baj az itallal, a karácsonyi jelleg felfedezése okoz csak némi fejtörést. Amint azonban az lenni szokott, ez esetben is a palack külleme az, amely felelősnek tekinthető az ünnepi hangulat közelebb varázsolásáért. 
(Ratebeer link)

Karácsony - Engel Weihnachtsbier

Engel Weihnachtsbier (5,5%): Teaszínű főzet nyitja a sort a karácsonyi sörök idei felhozatalában, amely amolyan kedvcsináló, könnyed ráhangolódás az ünnepi italokra. Nem mondanám, hogy csordultig telt karácsonyi hangulattal, az üveg külleme mindenesetre kellemes, meghittséget árasztó. Édeskés malátás illatok, kissé éles, közepes súlyú test, szalmás, gabonás ízjegyek. Könnyen kortyolható, nem az a kibogozhatatlanul összetett karakter, a célnak azonban tökéletesen megfelelő itóka. 

(Ratebeer link)

Erdinger Oktoberfest

Erdinger Oktoberfest (5,7%): Jóleső érzés hosszú kihagyás után búzasörrel találkozni, s az külön öröm, ha az adott példány ráadásul még jó is. Az Erdinger Oktoberfest-jének színe opálos szalmasárga, gabonaléként ható, melyet illata remekül mélyít tovább, amikor a malátás hangulatok édeskés szövevényét fanyar élesztős lepel burkolja körbe. Nem az a gyümölcsös karakter, a gabona az uralkodó ez esetben. 

Ízre hasonlóan egyszerű vonalat képvisel, panaszra azonban nemigen ad okot, mivel sima, krémes és enyhén élénk szerkezete remekül itatja magát, s bár néhol elkülönülni látszik ugyan az alkoholos utóhangok óvatos jellege, menet közben a malátás teltség, élesztős tartalmasság egysége kormányozza a búzafolyamot. 

(Ratebeer link) 

Amager Double Black Mash

Amager Double Black Mash (12,0%): Számomra a nagy formátumú imperial stoutok vitathatatlanul a sörök felsőfokaként értelmezhetőek, egy vérmesebb karakterű ital előtt bármikor képes vagyok fejet hajtani. S talán csak a szerencse jótékony pártfogása, vagy éppen a típus vonatkozásában tréfát nem ismerő módon történő szelekció áldásos hatása révén történik így, de az esetek legnagyobb részében az imperial stoutok irányába tanúsított szimpátiámat az efféle italok rendre meg is hálálják, s viszonzásképpen általában kifogástalan minőséggel szolgálnak. 
A befektetések tehát rendszerint megtérülnek, s ez az Amager Double Black Mash nevű főzete esetén sem történt másképpen. A főzde vonatkozásában kételyünk egyébként sem igazán merülhetett fel a minőség terén, a skandinávok imperial stoutokkal kapcsolatos hozzáértését ugyanis nem egyszer bizonyították már e dán mesterek is. Ezek után semmiképpen nem lepődhetünk meg azon, hogy az italt kitöltve inkább olvadt szurok, mint sör textúrája rajzolódik ki, mint ahogy az sem kell, hogy problémát jelentsen, amikor a tejszínes krémességbe burkolózott, iszonyatos mértékű kakaótartalommal megpakolt étcsokoládé, árnyalatnyi vanília, presszókávé, méz és karamella hangulata csap arcul bennünket. 
Némiképp meglepetésszerű azonban az a kép, ahogyan az előbb említett komponensek közé igen erőteljesen beleszövődik az aromás komlók jelenléte is az első percekben. Ez a későbbiek során elfogadhatóan szerény mértékűre redukálódik, s az efféle italok legjobb barátai, a hosszú percek ez esetben is megkezdik munkájukat, hogy a kezdetben sem mindennapi ital glóriáját egyre fényesebbé varázsolják. A malátaszörny nem feltétlenül újszerű, azonban szinte megunhatatlan karakterrel vesz le minket a lábunkról, melyben a folyékony csokoládé bársonyossága, egy jó erős fekete intenzitása, a só és karamella megnyerő kombinációja, s az alkohol bizsergető szövésű hálója egyaránt megtalálható. 
Az efféle italok természetesen nem mindennapiak, s nem csak azért, mert kivételes jellegüknél fogva nem találhatóak meg bármely bolt polcán, sokkal inkább azért, mert formátumuk arra jelöli ki őket, hogy kivételes vendégei legyenek a sörszerető közönség asztalain. 

(Ratebeer link) 

Bells Kalamazoo Stout

Bells Kalamazoo Stout (6,0%): Roppant szerethető ital képe tárul elénk már a kitöltést követően, a Bell's Kalamazoo stoutjának küllemét illetően egy szavunk sem lehet. Koromfekete, bézs színű habbal a tetején, krémes aromák tömkelege, már ránézésre is krémesnek ható test. 

Illatában a szokásos pörkölt hangulatok mind megtalálhatóak, pirított magvas, diós, mákos, nápolyis jegyek tolódnak össze hirtelen, majd pár pillanat múlva megnyugszik a levegő és sima, étcsokoládés-kávés karakterben egyesül a sziporkázó sokaság. Selymes teste a lehető legkönnyebben csúszik, s bár minden megvan benne, ami egy italt karakteres stouttá tesz, talán még a markánsabb ízektől idegenkedő, sötétebb hangulatú söröktől távolságot tartó közönség számára is szimpatikusnak hat a mesteri kifinomultság, ahogyan a faháncsos, hamus, zordabbnak tűnő mondandó efféle bájos módon kerül tálalásra. 

A tejszerű, krémes textúra, a gömbölyded és könnyednek ható szerkezet ideális környezetet biztosít a mélyebb tartalom kiteljesedéséhez, így lényegében észrevétlen módon esünk áldozatává a határtalan komplexitásnak, s a kiegyensúlyozottság példaértékű megnyilvánulásának. Valóban utánozhatatlanul sima a karaktere, az egyes kortyok során végig az étcsokoládés, elegánsan pörkölt hangulatok dominálnak, a rendre felbukkanó savanykás beütés ez esetben távol marad. 

S bár stoutok esetében szinte kivétel nélkül az "imperial" vonásokkal felruházott változatok mellett teszem le a voksom, amennyiben izgalommal teli darabok után kutatok, a Kalamazoo egyszerűségének nagyszerűsége legalább akkora élményt nyújt, mint az előbb említett típusok vadságának magával ragadó jellege. 

(Ratebeer link) 

Dieu du Ciel L’Herbe à Détourne

Dieu du Ciel L’Herbe à Détourne (10,2%): A jól bevált kanadai főzde top-kategóriás (legalábbis amennyiben a tripel műfaján belül szemlélődünk) főzete pilsner-szerű külalakkal van felruházva; átlátszó, aranysárga színű, kristálytiszta testén hófehér, tömött és krémes habkorona telepszik meg, az élesztős üledéktől csak az utolsó kortyok kitöltésekor válik opálossá az ital. 

Lehengerlő illatokkal indít, citrusos, grapefruitos, vadvirágos, mályvacukros, élesztős aromák törnek elő, meglehetősen pontos, éles jelleggel. Könnyed karakterű teste ízjegyekkel bőségesen megpakolt, vibráló, izgalmas, de semmi esetre sem túlzsúfolt. Mézzel megkent malátás alapra marcipános élesztős váz épül, melyet elegáns vonalú, virágos komlók erőteljes tartalommal töltenek meg. 

A szerkezet a hőmérséklet emelkedésével sem eszik szét, stabilan kapaszkodnak egymásba a komponensek, az alkohol lába pedig még véletlenül sem lóg ki, így lényegében minden egyes kortytól ugyanazt kapjuk - azok egy módfelett kellemes főzet benyomását keltik. 

(Ratebeer link) 

Abbaye des Rocs Triple Impériale

Abbaye des Rocs Triple Impériale (10,0%): Lehengerlő megjelenésű, igazi keményvonalas belga főzet mahagóni színben pompázó testtel, krémes, tojáshéj árnyalatú eszpresszó-habbal. Sejtelmes hangulatot áraszt, óvatosan nyilatkozik meg, klasszikus aromái méltóságteljesen tárulkoznak ki, melynek során krémes, datolyás-aszalt szilvás, mandulás-diós, apátsági illatok keverednek elő a pohárból. 

A krémesség foka egyre nő, ízjegyek formájában elevenednek meg az előbbi hangulatok, s már az első korty alkalmával elismerően nyugtázhatjuk, mennyire értenek a belgák a letisztult vonalak alkalmazásához főzeteik szerkezetének kialakításakor. Csípőskés testét quadrupel-szerű karakterek tarkítják, vaníliás lepelbe burkolt aszalványok sorakoznak fel, vörösboros pátosz nehezedik rájuk, a gabonás alapokon így csúsznak tovább selymesen és könnyedén, légiesnek tüntetve fel a mázsás súlyú főzetet. 

(Ratebeer link) 

Bells Two Hearted Ale

Bells Two Hearted Ale (7,0%): A Michigan állambeli Bell's főzde bármely sörének kipróbálása nem sokkal ezelőtt még szinte elérhetetlennek tűnő, reménytelen vágyakozás tárgya volt, erre most éppen az egyik zászlóshajó, egyes fórumok alapján (a kóstolás időpontjában) a világ 6. legjobb india pale ale-jét tartom a kezemben. Az ital legendás formátumában semmiképpen nem kételkedve azonban azt is látnunk kell, hogy - tekintettel a sör (a pontszámok mennyiségéből ítélve) odaát minden bizonnyal könnyedén beszerezhető jellegére - vélhetően egy olyan főzetről van szó, amely széles körű népszerűségnek örvend, s amennyiben a kollektív igények kielégítését ezen a téren is az arany középútban keressük, talán nem járunk messze az igazságtól, ha egy kiugrásoktól mentes karaktert jósolunk a Two Hearted Ale számára. 

Ragyogó szépsége bármely IPA becsületére válna, vastag, krémes habja a mulandóság legapróbb jelét sem szolgáltatja. A krémesség illatának is központi összetevője, aszalt sárgabarack, alma, mangó aromái olvadnak elegáns egységbe, majd ugyanezek a komponensek mesteri módon, átmenet nélkül bukkannak fel immár ízlelőbimbóinkon, kiegészülve kerekre szabott, szellősen elszórt buborékokkal óvatosan megkent keretben elhelyezkedő, szalmásan malátás, angolosan száraz ízjegyekkel. 

A tartalmas testhez mondandóval telt utóíz kapcsolódik, a karcosan egyedi kesernye a kortyolás közbeni benyomásoktól elválaszthatatlan módon, magától értetődő természetességgel jelenik meg, majd időzik el hosszasan. Kiegyensúlyozott, remekül összeállított, extrákat valóban nélkülöző, ámde kifogástalan és komplex főzet.

(Ratebeer link) 

Dieu du Ciel / The Alchemist Moralité

Dieu du Ciel / The Alchemist Moralité (7,0%): Festői szépségű ital opálos teaszínnel és hófehér habkoronával, mely szellős szerkezetű, közepesen hosszú ideig megmaradó. Semmi túlzott komlóroham, erőltetett illatorientáltság, a Moralité aromáinak lényege a letisztultságban keresendő. Lekerekített élű, lágy fenyőgyantás, szegfűs illóolajok illata, egyszerű mondanivalóval elegánsan megfestett szerkezet. 

Némi levegőztetést követően déligyümölcsös irányt vesz a hangulat; mangó, mandarin aromái sejlenek fel, mely jegyekkel kóstolása során is összefutunk még, ízében ugyanis maradéktalanul visszaköszön az a kifinomult stílus, melyet az első benyomások során alkalmunk volt megtapasztalni. Élénk, pezsgő jellegű keretben teljesednek ki az ízek, komlótól vezérelt, sima és túlzásoktól mentes, mégis elemi erejű testet kapunk, mely méltán örvend nagyfokú népszerűségnek a műfaj követői által. 

(Ratebeer link)